Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-07 / 67. szám, szombat

Új csemege az étlapon PATIZÓN (Cucurbita pepo) - új zöldség- fajta a vereknyei kísérleti telepen O Évente két termés 9 426 mázsás hektárhozam © Az idén már üzleteinkben is kapható ­használati utasítással Egy amerikai kiadású fantasztikus regény érdekes témát vet fel a Jövö társadalmának táplálkozásáról. A re­gény szerzője szerint az étlapról teljesen eltűnnek az állati eredetű zsiradékok, a húst — néhány tízezer év múlva — ál­lítólag azonos tápértékű, fehérjékben, szénhidrátokban gazdag zöldségfélék váltják fel, vagyis ve^statív úton állítják majd elő. Ne bocsátkozzunk vitába a szerzőjével, mert ki tudja, mi­lyen változásokat rejteget a jö­vő. Egy azonban bizonyos: a tudományok fejlődése lehetővé teszi az élelmiszerek összetéte­lének jelentős módosítását. Egyébként az orvosok sem a múltban sem ma nem tartják helyesnek az állati eredetű zsi­radékok, főképp a sertéshús fo­gyasztását. Sok Igazság rejlik az orvo­sok megállapításában. Az érel­meszesedéssel bajlódók tényleg a túlzsíros húsok fogyasztása miatt szerezték betegségüket, ami egyúttal elhízást, korai öregedést ls jelent. Azért meg­nyugtathatjuk a malacpecse­nye, a kolbász, a szalonna és a pörkölt fogyasztóit, a hús be­látható Időn belül nem kerül le az étlapról. Az élelmiszeripari kísérleti­kutatóintézet szakemberei he­lyesebb táplálkozás módjait kutatják. Ma már megállapított tény, hogy a változatos zöld­ségfélék fokozzák az emberi szervezet ellenállóképességét a különféle betegségekkel szem­ben. Éppen ezért fokozzuk a zöldségtermelést, hogy mind mennyiség, mind választék szempontjából kielégíthesse a növekvő igényeket. Termeszthetünk-e azonban olyan zöldségféléket, melyek pótolhatnák a zsiradékokat, a húsféléket? Az illetékes kuta­tók ezzel kapcsolatosan még nem nyilatkoztak. A feldolgozó Ipar egyes szakemberei azon­ban — és nem is elfogultságból — nagy jövőt jósolnak a zöld­ségféléknek. A patlzonról például azt állítják, hogy íz­ben, tápanyagokban bármikor felveszi a versenyt a hússal. Patizón ...? Igen, patizón, amit hazánk­ban még kevesen ismernek, a Szovjetunióban és a nyugati or­szágokban már igen nagy mér­tékben termesztik, a jövőben talán nálunk is meghonosítják. De foglalkoznak-e nálunk egy­általán e nemesebb zöldség­fajta termesztésének kérdései­vel? A minap ebből a célból láto­gattam meg a Központi Mező­gazdasági Ellenőrző Kísérleti Intézet vereknyei telepét. A tél nyomai még nem tűntek el a környékről, itt-ott hófoltok tar­kítják a határt, az üvegházak­mát: • >Jmi te, iáTT^ Lm3 -ťNs 4*' . * — Patizón — az új zöldség .., ban azonban erőteljesen lüktet az élet. A retek- és saláta-pa­lánták, a különböző magvak zsenge hajtásai már a tavaszt hirdetik. — Melyik ágyban található a patizón — érdeklődöm Anna Holovlaská mérnöktől. — A patizón vetésének még nincs itt az ideje, csak május derekán vetjük. A mérnőknő fényképeket rak elém a múlt évi termésről. Cucurbito pepo (a pa­tizón hivatalos latin neve) a tökfélék családjához tartozik. Kétszikű, egyéves növény, he­verő és kacsokkal kapaszkodó szárral; tenyeresen tagolt leve­lekkel, alsó állású termővel, amelyből kobaktermés fejlődik. — Ezek szerint már a műit évben is foglalkoztak az új nö­vény nemesítésével? — Igen, de csak kísérletkép­pen. Az első próbálkozások jól sikerültek. 15 áras parcellán — hektárra átszámítva — 426 mázsás termést értünk el. A ter­més szedését azonban kellő ta­pasztalat és gyakorlat híján nem végeztük el szakszerűen, így egy része túlérett, elörege­dett, és csak mintegy egyötö­dét tudtuk értékesíteni. Közben mélyebben is elemez­tük a gyümölcs felhasználásá­nak kérdését. A patizón ecet­ben jól tartósítható. Kirántva kitűnő csemege, táplálóbb, íze­sebb a gombánál. Egyébként a növény nem nagy Igényű. Kellő gyakorlat­tal egy évben akár két termés­re is alkalmas. — Ha Ilyen tapasztalatra tet­tek szert, miért nem honosít­ják meg, illetve termesztik na­gyobb területen? — Tavaly csak egy patlzon­fajtával próbálkoztunk. Ez Idén három fajta termelésével kísér­letezünk. Ha beválnak, jövőre átadjuk a gyakorlatnak. A telep dolgozói ez idén a fogyasztásnak is szállítanak az új zöldségféléből, a szükséges használati utasításokkal ellát­va. Tavaly éppen azért Idegen­kedtek tőle a fogyasztók, mert sem biológiai értékét, sem fel­használási módját nem Ismer­ték. Az új lassan tör utat a zöld­ségtermesztésben, de bizonyos, hogy rövid idő múlva — éppen a kísérleti intézet munkája nyomán — általánosabbá válik és étlapunk újabb csemegével gazdagodhat. SZOMBATH AMBRUS RIPORT AZ EAK-BÓL EGYIPTOMI EMBEREK p-------­A szuezi révkalauz Az ember hozzászokik Egyiptomban ahhoz, hogy az időt évezredekkel mérje, még­is meglepetésként ér a szuezi múzeumnak az a tanúságtéte­le, hogy a csatorna „ötlete" négyezer éves... Időszámítá­sunk előtt 2100-ban egy fáraó, s később II. Senusret 1900­ban felvázolja a Földközi- és a Vörös-tengert összekötő csa­torna tervét az ősi papiruszok tanúsága szerint. A terv nem valósul meg, noha később több más fáraó is foglalkozik vele, majd 1. e. 521-ben Dárius is. De Dárius kincse sem elég ak­kor még a csatorna megépíté­séhez ... Az egyiptomi fellah vére és verejtéke árán épül meg 1869­ben a csatorna, de a gigászi munka haszna idegeneké. A csatornatársaság jövedelme az államosítás előtt elérte az évi 35 millió fontot. Mennyi jutott ebből Egyiptomnak? Alig egy millió, — a többi — mint a 34 millió font — külföldre ment elsősorban Angliába: az angol kormány rendelkezett a rész­vények 45 százalékával, a többi a nagy nyugati hajózási társaságokat gazdagította. Amikor Nasszer elnök beje­lentette a csatorna államosí­tását, a részvényesek azt jó­solták: Egyiptom képtelen lesz egyedül Igazgatni a csa­tornát. A jóslat alapja a már meghozott határozat volt: a külföldi révkalauzok hazahí­vása. — Kétszáztizenhét külföldi révkalauz biztosította a for­galmat a csatornán — emié­szik vissza ezekre a napokra az államosítást követő nagy szuezi csatára a legidősebb egyiptomi révhajós, az ötven­háromesztendős Musztafa Ab­dái Wahab, a doyen. — A franciák, az angolok, a mál­taiak, a hollandusok, a norvé­gek, áltálában a NATO-hatal­mak állampolgárai egyik órá­ról a másikra eltűntek: a leg­többjük búcsú nélkül távozott. A külföldiek közül csupán a görögök maradtak. — összesen tizen. Az egyiptomi révkala­uzok harminchétén voltak. Negyvenhetünkre maradt tehát az a munka, melyet azelőtt több mint kétszázan végez­tünk. És ez a munka a legnehe­zebb, amit csak el lehet kép­zelni: a révkalauz felelőssége óriási, a csatorna tele volt roncsokkal, s néháíiy méteres eltérés katasztrófával, milliós értékek pusztulásával, az egész csatorna forgalmának megbénulásával volna egyér­telmű. — Három hónapig tartott az a munka, amelynek során bizony én, a legtapasztaltabb vén szuezi róka, nem egyszer valósággal remegtem: elsüly­lyedt hajók között olyan szűk résen kellett átvezetnem a konvojokat, hogy szinte súrol­tam vagy a partot, vagy a roncsokat. Néhány órát alud­tunk csak, pihenő nélkül áll­tunk a révhajók kormányánál. Nemcsak „pilóták" voltunk, hanem tanárok ts. Az új rév­kalauzokat ts be kellett taní­tanunk, meg kellett őket is­mertetnünk a csatorna külön­leges mederviszonyaival, a zá­tonyokkal. A csatorna for­galma egyetlen napig sem szünetelt. Felhíváunkra szov­jet, jugoszláv, lengyel révka­lauzok siettek segítségünkre, érkeztek görögök, spanyolok is. Megindult az új, egyiptomi révkalauzok kiképzése is. Ma már ismét teljes a létszám. Kétszáztizenkilencen biztosít­juk a forgalmat, köztük 75 olyan külföldi, aki szívvel­lélekkel Egyiptom javára dol­gozik. A munka megtermette gyü mölcsét: Szuez évről-évre megjavítja saját rekordjait. A bevételek megkétszereződtek, 1963-ban az átkslő hajók már 71 millió fontot fizettek Egyiptomnak. És ez a pénz most mind Egyiptomé. 1955-ben tizennégyezer, ta­valy már tizenkilencezer hajó kelt át a csatornán. A hajőka­ravánok átlagos száma napi 40-ről 60-ra emelkedett. Es csak az tudja, mit Jelentenek ezek a számok, aki járt Port­saidban, Ismailiában, Szuez­ben. Musztafa Abdel Wahab megmutatja a látogatónak a csatorna titkait: hogyan kell manőverezni a Nagy Sós-tó hullámain, hogy a szűk csa­tornán, amikor messziről úgy tűnik, mintha a homokon úsz­nának tova a hajók. Hogyan kell hajózni a Ballah-szigeti kitérőnél, hiszen a forgalom egyirányú; hogyan kell át­csúszni a „palack" nyakán, El Ferdan kettős forgóhldjá­nál, ahol a csatorna összeszű­kül... Minden a sző szoros értel­mében perceken múlik. Port Saidból éjszaka 23 órakor kell Indulnia az első konvojnak; percnyi pontossággal kell megérkeznie első állomására, a Sós Tóra; a második kara­ván reggel 7 órakor Indul út­nak, hogy 9-re a Ballah-szige­ti kitérőnél legyen, a Szuezből ellenirányban induló karaván hajnali 4-től megállás nélkül halad Port Said kikötőjéig. Bármi fennakadás — a hajók összetorlódnak, megáll a tu­domány. A hajókaravánok összeálítása Is művészet, hi­szen más-más sebességgel ha­ladnak ? különféle hajók, a tankerek, a tartályhajók, s ar­ra ls ügyelni kell, hogy a hul­lámverés ritmusa ne rongálja a partot, ne nehezítse a kon­voj haladását. Óramű pontos­ságával kell dolgoznia minden révkalauznak. És a szueziek pontos emberek. — A kollektívát pontosság, odaadás jellemzi — mondja csendesen a révhajós, aki 16 éve áll a kormánynál. — Büszkék vagyunk, hogy ez a víziút nem idegen hatalomé, hanem Egyiptomé. Es hogy nemcsak megvédtük az Idegen hatalmak támadása ellen, ha­nem azt ls bebizonyítottuk, hogy jobban dolgozunk, mint eddig bármikor, hogy növel­jük a forgalmat és vele Egyip­tom nemzeti jövedelmét. RUDNYÄNSZKY ISTVÁN Gyilkos a fiam ŕ Beszélgetés egy nagyon szomorú édesanyával T étova léptekkel közeledem az Ipolysági Kálvária-hegy felé. A sáros úton messziről feltű­nik a kis élelmiszerbolt. Kö­zönséges üzlet, semmivel sem külön­bözik a többitől. Az elmúlt hetek álmatlan estéin mégis számtalanszor megjelent képzeletemben. Üzlet, és benne egy anya szolgál­ja kl a vevőket. Az anya fiát halálra ítélték. A hírt közölte a sajtó, az ostravai bírósági tárgyalásról részleteket kö­zölt a televízió. Ján Masný huszon­egy éves gyilkos három társával ült a vádlottak padján. Betörés, lopás, egy kioltott emberélet és további gyilkossági kísérlet terheli a fiatal élet számláját. Szándékos emberölés. Gyilkos... Nehéz kiejteni a szót. Valami az ember tudatába hasít és nem tud többé szabadulni a szorongó érzés­től. A gyilkos Innen indult el. Ismeri az egész környék. A pult mögött számtalanszor helyettesítette édes­anyját. Szép, értelmes gyermek volt. így mondják, akik ismerték. Élénk, paj­kos, víg kedélyű. Egyszóval: fiatal, .Volt... volt... volt... Az ajtó élőit megtorpanok'. Egy­szeriben szeretnék visszafordulni. Láttam a vádlottak padján hivatásos bűnözőket, csalókat, tolvajokat, há­zasságszédelgőket és megtévedt fia­talkorúakat. Ültem már bírósági tár­gyalóteremben kíváncsi hallgatói közt vádlott fiatalok kesergő szülei­vei, megcsalt, félrevezetett felesé­gekkel. Láttam gördülő könnyeiket, hallottam fájdalmasan szakadó só­hajukat. De gyilkos gyermek édes­anyjával még nem beszéltem... A pult mögött megtört asszony szolgál kl. A szeme alatt húzódó Illa karikák, az arcba mélyen vésődő ráncok, átsírt éjszakák titkolhatatlan tanújelei. A lesütött tekintetben vég­telen fájdalom fészkel. Az anya szenved. Álmatlan éjsza­kákon, dolgos nappalokon egyaránt. Az üzletbe négy év körüli fiúcs­ka lép be. — Féj kijő pojcukjot... Az üzletvezetőnő ránéz. A mosoly­gó kisfiú láttán árny suhan át arcán. Nem vagyok gondolatolvasó, de úgy hiszem, eltaláltam gondolatát. Lehet, az ő fia ls Ilyen volt. Az emlékek megrohamozzák. Én legalábbis így, érzem. Egyetlen gyermek volt... Ismét múlt Időben gondolkodom. Le­hetetlen szabadulni a nyers valóság­tól. Volt,,, Kiürül az üzlet, magunkra mara­dunk. Ebben a pillanatban vele ér­zek. A szülővel, az édesanyával. Kö­vethetett el hibát. Bizonyára követett ls. Becézgette, kényeztette, elnézett apróbb vétkei felett. Édesanya —. egy a sok közül. De pont most eb­ben a végtelen magányában, elha­gyatottságában nem merek pálcát törni felette. Nem és nem tudom elhinni, hogy egy anya gyilkost ne­velne fiából. Tiltakozom a szörnyű gondolái ellen. Amit tett, nem rossz szándékból, egyszerűen szülői gyen­geségből tette. Nem sejtette, hogy a kényeztetés a lejtő első állomása, Mert az volt. Jankó — számára most is csak Jankó, Janlcskó — nem szokott ne­hézségekhez. A legkisebb akadály előtt megtorpant, elkeseredett és visszafordult. A szenvedő szülő ezer­nyi magyarázatot talál. Nem igyek­szem megcáfolni. Helyében talán én is, más ls így tenne. — Az én Jankóm ... Gyengéden, átszellemülten ejti a nevét, zsebkendőjével Itatja előtörő könnyeit. — Rádiótechnikusnak készült. Nem vették fel... Leérettségizett. Más­fél évig a nyitrai pedagógiai főis­kolán volt. De tudja... Nem szeret­te a filozófiát... A marxizmus—le­ninizmussal nem tudott megbirkózni. Nemcsak ő, mások se... Egyszer nem mentek előadásra, összevesz­tek az előadóval, és a fiamnak töb­bé nem volt maradása. Nagyon ér­zékeny gyerek volt... Otthagyta a főiskolát. Az elhatá­rozás nem egyszerre, lassan érlelő­dött meg benne. Nem a filozófia és nem ls a tanár szemrehányása volt az egyetlen ok. Bár az anya hajla­mos a hiszékenységre, próbálja elfo­gadni és elfogadtatni fia magyará­zatát. A valóság más. Jankó a má­sodik évfolyamban már Inkább élt a zenekarnak, mint a tanulásnak. Elindul a messze csehországi So­kolovo felé. Egy építkezésen kap helyet. A volt főiskolás kétkezi mun­kát végez, lapátol. Nem tudom, csak a szüleit ámította, vagy valóban ígé­retet kapott, hogy ott mesterséget .tanul. Hét hónap múlva megúnja a mun­kát. Édesanyjának panaszkodik: nem tartották be az ígéretet, nem volt módjában mesterséget tanulni, el­hagyja munkahelyét, „nem tér visz­sza többé a lapáthoz". A jó megjelenésű, társai körében kedvelt fiú, a CSISZ funkcionáriusa újabb lépést tesz a lejtőn. Az anya mentséget keres. Nem ki­fogásolja fia elhatározását. Miért ls maradna egyetlen fia a lapát mel­lett? Azért érettségizett? És miért nem tartották be ígéretüket? Miért? Sok a kérdés. Egyszerre egész ha­lom vetődik fel. Próbálom beleélni magam a szomorú anya helyzetébe. Lehet, én ls így cselekednék: első­sorban másokat vádolnék. Talán nem is egészen alaptalanul... De miért nem fogta meg tévelygő, útkereső fia kezét? Mert az érettségi után célt tévesztett. Az építkezésről haza­térve ez már bizonyossá vált. Miért? Minden bizonnyal őt Is ez a kér­dés marja. Tudom, így van. Csak így lehet. Mert a keserű okkeresésen, mások hibáztatásán túl lelkét ön­vád marcangolja. A szülő nem érezte meg a veszélyt. Szinte megmagyaráz­hatatlan. Pedig az értelmes, kedvelt fiúban veszélyes ösztönök élednek, A szülő erre sem figyel fel. Visel­kedésében, távozásában mások hibáit sejti: a becsapott fiú daca csupán védekezés az Igazságtalanság ellen. Rövid Időre munka nélkül marad, azután Zsolnára megy. A drogériák ellenőre. So'kat utazik, új ismeretsé­geket köt, ivőtársakra talál. Sokáig új munkahelyén se maradhat. Jó­hiszemű szüleit Ismét megvigasztal­ja: úgyse volt jó helye, keveset ke­resett. De van lehetőség: Ostrava, Vítkovice munkaerőkre vár. Elvégre dolgozott már építkezésen. Nem fél a munkától, keresni akir. Nem lehet' a szülei terhére. Megáll a maga lá­bán Is. Nem állt meg.,, Vítkovicén 1963 nyarán áll munká­ba. Az első három hónap szorgal­mas munkában telik. Jól keres. Elé­gedettek vele. Szülei ls megnyug­szanak. De az édesanyát november felé már újabb kétségek gyötrik. A fiú nem ad hírt magáról. Vajon ml lehet vele? Jól megy a sora, vagy valami baja történt? Az apa szolgálatilag Prágába uta­zik. Az anya nyugtalan. K Äri, láto­gasson el Vítkovicére. Vonakodik. Felnőtt fiú, tudja mit csinál, nem kell őrködni felette, Azért mégis elmegy. A visszatérés annál szomorúbb. — Jankót letartóztatták... Az ö Jankójukat? Lehetséges? Mit vétett? Gyilkosság? Nem lehet igazi Talán csak gyanú .., December hatodikán érkezik a pe­csétes levél: Fiúk vizsgálati fogság­ban van, és engedélyezik neki a le­velezést. Öriási sötét űr... Hol a feneket­len vég? A gyermek zuhan. Mi kö­vetkezik még ezután? Megérkezik az első levél. Bocsá­natkérés. Végzetes tévedés, Nyltra, Sokolovo, Zsolna, Vítkovice — min­den csak tévedés. Nincs kiút. A bűnt bűnhődés követi. Rettenetesen saj­nál'ja, ami történt. Jankó... A becenév mellé már hát­borzongató Jelző kívánkozik: gyilkos. Mindennek vége. Rács, hideg vas­rács választja el az emberektől, A szülő és a gyilkos fiú között már csak a védőügyvéd közvetít. Taná­csára maradnak távol az első tár­gyalástól. Jobb, ha nem lesznek ott, Szót fogadnak, visszautaznak Ostra­váról. Ostrava.., fiúk végállomása? Vagy csak megkapaszkodás? És következik a felemelkedés? Ha még egyáltalán lehetséges Az ostravai járásbíróság előtt néigy fiatal fel«l tetteiért. Három fiú és a legidősebb — nő, Fellebben a füg­C] SZÖ 4 * 1964. március 7,

Next

/
Thumbnails
Contents