Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-05 / 65. szám, csütörtök

Antonín Novotný elvtárs beszéde ÜGYINTÉZÉS ES EMBERSEG A mindenható papiros • A hazugság rövid lábakon jár @ Mi az igazság a füleki óvodáról Folytatás a 6. oldalról) ket mindnyájan örömmel üdvözö lünk, mert tartalmukkal, célkitűzé seikkel teljes mértékben megfelel nek Csehszlovákia Kommunista Párt Ja erőfeszítésének, hogy döntő for­dulatot érjünk el a népgazdaság fejlődésében. Ezért ez alkalomma 1 értékelni szeretném a Hradec Kráío­vé-i Győzelmes Február Üzem kiváló dolgozóinak kezdeményezését, vala­mint mindazok öntudatosságát, akik felhívásukhoz csatlakoztak, ürömmel látjuk azt is, hogy a szocialista munkabrigádok országos értekezlete teljes mórtékben magáévá tette a születő mozgalom célkitűzéseit, és a népünk Jobb jövőjéért az első so­rokban harcoló kollektívák e moz­galom aktív terjesztőivé válnak. Népünk politikai széles körű akti­vitása és nagy tnunkalendülete az a szilárd alap, amelyre Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája tá­maszkodik s amelyre a jövő válasz tásokból kikerülő államhatalmi szer­vek munkájának is támaszkodnia kell. Ezért szüntelenül tartsuk szem előtt, hogy a dolgozók alkotó kez­deményezése számára a népgazda­ságban, a műszaki fejlesztés, a kul túra terén, az emberi tevékenység összes többi szakasaőn a lehető le,g jobb feltételeket teremtsük meg. Ha erre képesek leszünk, akkor szocia­lista köztársaságunk szüntelenül vi­rulni fog, s az egész világ előtt be­bizonyítja a marxizmus-leninizmus, a szocializmus és a kommunizmus lehetőségeit, eszméinek előnyeit és életadó erejét. Párizs (CTK) — Az N. V. Podgor­nlj vezette szovjet parlamenti kül­döttség a párizsi városházán tett lá­togatás után részt vett egy fogadá­son, melyet a francia—szovjet tár­saság rendezett. A fogadáson jelentős közéleti személyiségek és a kulturá­lis élet képviselői vettek részt. NATO-kalózkodás Ciprus közelében Moszkva (ČTK) — A Krasznaja Zvezda, a NATO Ciprus partjai köze­lében megvalósított kalózakciólról ír. A szovjet kereskedelmi hajókat ebben a térségben a NATO haditengerészete önkénye veszélyezteti. Angol, ameri­kai és francia repülőgépek köröznek a szovjet hajók felett, hadihajók ke­resztezik útjukat. A lap több példát sorol fel az utóbbi időből. Február 29-én az Égei­tengerben úszó „Narim" szovjet hajó fölött 40 percig egy amerikai harci repülőgép körözött. Ugyanaznap a „Nikolajev" hajó felett nyolc ízben repült át a 720-as amerikai katonai repülőgép. A „.Golovnoj 1 1 szovjet hajó kapitá­nya március 2-án a délutáni órákban táviratot küldött, melyben bejelentet­te, hogy amerikai hadihajók kerítet­ték be. Hasonló, a nemzetközi joggal ellentétben álló akciókat valósítottak meg február 13-án és február 24-én ís. Végre teljes a dallasi esküdtszék Dallas (ČTK) — Az esküdtek lét­száma, akik Jack Ruby felett fognak ítélkezni, végre teljes. Tehát több mint kéthetes huzavona után meg­kezdődhet a bírósági tárgyalás. Frank Wilson bíró, aki a beteg J. Brown bí­rót helyettesíti, március 3-án kine­vezte a két hiányzó esküdtet. A nyugati hírügynökségek tájékoz­tatása szerint a 12 esküdt közül négy nő, valamennyien fehérek és protes­tánsok. Túl sok a halott Ruby körül Az Unita c. lap érdekes összefüggése­ket közöl Jack Ruby esetével kapcsolat­ban. Ruby, mint ismeretes, kijelentette: ,,En felette állok mindenkinek, nem nyúlhatnak hozzám". Önteltsége úgy lát­szik Indokolt, mert egyre többen némul­nak el azok köziit, akik rávilágíthatná­nak Kennedy meggyilkolásának hátteré­re. Warren Reynolds dallasi mesterem­ber látta Oswaldot, amikor elmenekült arról a helyről, ahol Tippit rendőr holt­testét megtalálták. Reynoldsot négy hét­tel ezelőtt megölték A gyilkossággal John Gartnert vádolták, de neki alibije volt — a kritikus éjszakát barátnőjénél, Belty Macdonaldnál tültötte. Gartnsrt erre szabadon engedték. De Betty Mac­donald egy verekedésbe keveredett és letartóztatták. A börtönben felakasztva találták meg. A hivatalos közlemény sze­rint öngyilkosságot követett el. Minden­nek tetejébe Ja«:k Ruby legjobb barátja le akarta kenyerezni a dallasi serifet. Erre letartóztatták, de kaució ellenében szabadon bocsájtották. Rövidesen megta­lálták holttestét — gyilkosság áldozata lett. Az egész tipikusan texasi sorozatban az az érdekes, hogy a rendőrség mind erről egy teljes hónapig mélyen hall gatati. Elvtársak, mindaz amiről itt be­széltem, a mi munkaprogramunk, amelyet a XII. pártkongresszuson ki­tűzött célok elérése érdekében a választások után és a jövő években megvalósítunk. Nagy feladat vár ránk, mert sok mindent, ami fel­tartóztat bennünket, ami fékezi elő­rehaladásunkat, el kell távolítanunk. Emellett sokkal több az, ami még előttünk áll s amit az emberek szük­ségletelnek kielégítése és szocialista társadalmunk érdekelnek biztosítása érdekében meg kell tennünk. Ezért a jövő időszakban a Nemzetgyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács és vala­mennyi nemzeti bizottság tevékeny­sége, a kormány s az összes táráa­dalmi szervezet és állami szerv mun­kája igen gazdag és igényes lesz, hogy teljesítsük mindazokat a fel­adatokat, amelyektől hazánk további sikeres szocialista fejlődése függ. Hisszük, bogy mint a múltban, ami­kor a munkásosztály a kommunista párt vezetésével a széles Nemzeti Front alapján 1948 februárjában győzelmesen végleg megteremtette hatalmát s a nép élén biztosította a szocialista termelőerők és viszonyok sokoldalú fejlődését, a Jövőben is sikeresen eleget teszünk mindannak, amit a szocializmus érdekel és cél­kitűzései megkívánnak tőlünk. A kommunista párt vezetésével, a Nemzeti Front szilárd kötelékében, biztos léptekkel haladunk tovább előre, örömteli Jövőnk, a kommuniz­mus győzelme felél (Alcímek — Oj Sző) A szovjet vendégeket Petit tábor­nok, a társaság elnöke üdvözölte. Megállapította: a találkozó megerő­sítette meggyőződésüket, hogy a fran­cia nép barátságot és együttműködést akar a szovjet néppel. Petit tábornok hangsúlyozta, hogy a hagyományos francia—szovjet barátságnak mély történelmi gyökerei vannak. A barát­ság különösen a 40 évvel ezelőtt fel­vett diplomáciai kapcsolatok óta fej­lődik. Podgornij, a szovjet küldöttség ve­zetője beszédében a két ország közti kapcsolatok fejlődését jellemezte. Megállapította, hogy a kapcsolatok gazdagok, de távolról sem merítik kl a lehetőségeket. Beszéde befejező részében a társaság vezetőinek és tagjainak újabb sikereket kívánt a szovjet—francia barátság megszilár­dítása érdekében kifejtett tevékeny­ségükben. Franciaország támogatni fogja a Kínai Népköztársaság fölvételét az ENSZ-be Párizs (ČTK) — Március 3-án a francia külügyminisztérium képvise­lője Párizsban kijelentette, hogy Franciaország támogatni fogja a Kí­nai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be és az ENSZ szerveibe. A francia külügyminisztérium kép­viselője kijelentette, hogy az az állás­pont, amelyet Franciaország a genfi egészségügyi világértekezleten elfog­lalt a Kínai Népköztársaság felvéte­lével kapcsolatban, várható és logi­kus következménye volt a francia­kínai diplomáciai kapcsolatok nem­rég történt felvételének. Franciaor­szág tehát hasonlóképpen lép fel az ENSZ közgyűlésén és más világszer­vezetekben, például az UNESCO-ban. pitpSKl^Mp^í PHILIPS TALBOT a Közel-Kelet és Dél-Ázsia ügyeivel megbízott ame­rikai külügyi államtitkár március 3­án este NasSzernek, az EAK elnöké­nek átnyújtotta Johnson elnök sze­mélyes üzenetét. (CTK) A PASAKAPI istanbuli börtön 370 foglya fellázadt a börtön Igazgatója ellen. A lázadást elnyomták. (ČTK) U THANT, az ENSZ főtitkára be­jelentette, május 4-ig meghosszabbít­ja az ENSZ megfigyelőinek jemeni tartózkodását. (ČTK J SAJTÓHÍREK szerint március 2-án felújították Marokkó és Algéria kö­zött' a vasúti összeköttetést, ame­lyet a határviszály idején szakítot­tak meg. (ČTK) NICOI.AS GRUNITZKY, Togo elnö­ke hiyatalos látogatásra szerdán Pá­rizsba érkezett. Találkozását De Gaulle-al péntekre tűzték ki. (ČTK) MARPLES angol közlekedésügyi miniszter sajtóértekezleten bejelen­tette, hogy a közlekedésügyi minisz­térium jóváhagyta 21 kevéssé ki­használt angliai és skóciai vasútvo­nal megszüntetését. ÍČTKJ PROLÓGUS Amióta a kínaiak réges-régen, jó­val időszámításunk előtt jeltalálták a papirost, és az emberiség elsajátítot­ta a betűvetést, furcsa helyzet állt be. A születést, névadást, házasságkö­tést és elhalálozást csak úgy ismeri el egyik ember a másiknak, ha azt Írásban — papíron igazolja. Minden bizonnyal a tengernyi hivatal is csak azért létesült, hogy ezeket a papíro­kat kiállítsa, hitelesítse, beiktassa, számontartsa és hitelességüket ellen­őrizze. Az írás hatalma napjainkban sem dőlt meg. Nőttön-nő, egyre csak nő.. Levelek, kérvények, panaszok, je­lentések nyomába szegődtünk. Nagy halom papír — egyetlen ügyről. A fü­ieki szülők évek óta kérik az óvoda magyar osztályának megnyitását. Az évek múlnak, a papírhalmaz tovább nő a járáson, a kerületben, a Szlovák Nemzeti Tanácson, a bratislavai és a prágai pártközpontban egyaránt. Ilyen előzmények után érkeztünk Losoncra február első napjaiban. A já­ráson Pavel Cirovský elvtárs, a járási iskolaügyi és kulturális szakbizottság elnöke mosolyogva tájékoztat, hogy a magyar osztály működik, még de­cemberben megnyílt. Teljes biztonság­gal állítja, hisz a járás két tanerőt (sőt takarítónőt is) — még november folyamán — biztosított az óvoda szá­mára, s azonkívül Mária Liíková Já­rási tanfelügyelő előző heti kétnapos ellenőrzésének is ez volt a végső ki­csengése. A kellemes megnyugvás érzésével mentünk Fülekre. Námethné, a fülekl óvoda igazgatónője ajkáról már isme­rősként csendültek a szavak: — A magyar osztály december el­sején megnyílt! A létszám huszonhét, a három szlovák osztállyal együtt ösz­szesen száznégy. Egyórás beszélgetés után, azzal a Jóleső tudattal akartunk búcsút ven­ni az igazgatótól, hogy bár késve, de újra medrére talált az ügy, telje­sült a füleki magyar szülők jogos óha­ja ... A meglepetésekkel szemben azonban senki sincs biztosítva. Távozásunk előtt, búcsúzóul egyetlen kérésünk volt csupán: dicsekedjék el az igazgatónő óvodájával. íme a gyors leltár: három osztály­ban példás rend, csillogó parkett, el­kerített kályha, sok-sok Játék, mese­könyv, virágok. Az utolsóban össze­dobált bútorok, kopár falak, elkerí­tetlen kályha és — embertelen hi­deg... Napok óta nem fűtöttékl — Ez melyik osztály? — kérdeztük. — A magyar... Még nincs úgy be­rendezve, mint kellene — hangzott a válasz. — És a gyermekek ebben a hideg­ben vannak? Némethné lesüti a szemét. Magya­rázkodni próbál, minden kendőzésnél többet mond azonban a bevallás: mind­össze 3 napot tanítottak magyarul. Osztálykönyv persze létezik, ponto­san vezetik, a névsor is pontos. Papí­ron tehát minden a legnagyobb rend­ben Estébe hajlott az idő, amikor beko­pogtunk a városi nemzeti bizottság elnökének ajtaján. Nem hiába. Mer­csiak János elnököt és Schneider Pé­ter titkárt még munkában találtuk. Itt is kérdéssel kezdtük: — Mit tudnak az óvoda magyar osz­tályáról? — Decemberben nyílt meg — hang­zik a magabiztos válasz. — Biztosak ebben? — Hogyne, mi szállítottuk a beren­dezést, sőt előzőleg — soronkívül — a lakót ls mi helyeztük el. Elmondjuk, hogy a magyar osztály csak papíron létezik. — Elvtársak! Ňem hiszek nektek! — kételkedik az elnök. Egy kimuta­tást tesz e'.énk Némethnétől, az óvo­da pecsétjével (igaz, dátum nélkül), alig két napja, kapták. Mindenható jelentés — papír, pecsét! Csak a szembesítés segít. Németh­né itt, hivatalos helyen ls kénytelen színt vallani a tiszavirág életű ma­gyar osztály sorsáról. Kérdésünkre másnap a losonci já­rási pártbizottságon Kvak elvtárstól is határozott választ kapunk. Tudo­mása szerint Füleken megnyílt a ma­gyar osztály. Csodálkozik az ellenke­zőjén ... Cirovský elvtársat, az Isko­laügyi szakbizottság elnökét kéreti, ű újra csak állítja, hogy az osztály megnyílt. — Líčková járási tanfelügyelő ma reggel is így tájékoztatott... A járási tanfelügyelő később szemé­lyesen is megerősíti állítását: — Lényegében van magyar osztály. Csak összevonták a szlovákkal... Ennyi mindent kellett elmonda nunk, hogy a fülekl óvoda esetéből levonhassuk a következtetést, őszin­tén és kertelés nélkül le kell szögez­nünk: nem véletlenről, nem Is félre­értésről van szó. Némethnét, az Igazgatónőt aligha vezette Jószándék, ha télrevezette a felettes szerveket, s ugyanezt velünk is megkísérelte. Hiába teszi fel a kér­dést: — A magyar szülők miért nem kér­ték előbb?! Furcsa álláspont. Főleg Némethné esetében. Ű volt az, aki 19Ö0 októbe­rében egy szülői értekezleten egysze­rűen bejelentette: az óvodában kor­csoportok szerint fogunk tanítani, szlovák nyelven. Ám megváltoztathat­ta-e csak úgy önkényesen a tanítási nyelvet a járás hallgatólagos bele­egyezése nélkül? ... LiCková járási tanfelügyelő előttünk is kijelentette, nincs tudomása arról, hogy Füleken valaha ls lett volna ma­gyar óvoda. Esetleg a te/ületi átszer­vezés előtt... Arról azonban tud, hogy a füleki óvodában azelőtt két igaz­gatónő volt... Girovský elvtársnak is tudomása van arról, högy az óvodát kérelmező füleki szülőket a rendőrség hallgatta ki, mert az óvoda kérelmezésében — ahelyett, hogy természetes igényt lát­tak volna — a járási szervek holmi nacionalista megmozdulás kezdemé­nyezőit vélték sejteni. Pironkodva, szégyenkezve vetjük papírra e soro­kat. Resteljük, hogy egyesek Loson­con csorbát ejtettek szocialista tár­sadalmunk mélyen humánus törek­vésein. Felelőtlen eljárásukkal dur­ván megsértették a nemzetiségi poli­tika pártunk által vallott és a gya­korlatban is érvényesített lenini el­veit, és megalázták a forradalmi ha­gyományokban gazdag vörös Fülek dolgozóit. Enyhén szólva az ls furcsa és meg­magyarázhatatlan, hogy a helybeli képviselőknek az egész megbízatási Időszak alatt nem tűnt fel a magyar óvoda megszüntetése. Pedig a szülők kérelme egészen Bratislaváig, sőt Prágáig eljutott. Nehéz elképzelni, hogy sem a hely­beli képviselők, sem a járáson ne tudnák, hány magyar dolgozó él Fü­leken. Erre az alapjában hibás elvi állás­pontra Füleken túl mi sem jellemzőbb, mint Ragyolc esete, ahol szlovák óvo­dát tartanak nyilván, holott LiCková elvtársnő szavai szerint az óvónő is, a gyermekek is magyarok, magyarul beszélnek. A kimutatásokban ennek ellenére szlovák óvodaként szerepel. Miért? Kinek Jó ez? Kinek akar tet­szelegni, vagy kit akar megtéveszteni? Mert ez félrevezetés! A felsőbb szer­vek, a hivatalok, a kormány, a párt és a dolgozók félrevezetése. Ezekről a kérdésekről nyíltan kell szólnunk, hogy pártunk nagyvonalú, marxi—lenini nemzetiségi politikáját önkényesen ne ferdíthessék el se kis­királyok, se a rosszul tájékoztatott járási szervek. Mindig magas színtű politikai kér­désnek tartottuk köztársaságunk más­más nemzetiségű dolgozóinak teljes engyenjogúságát. Szocialista társadal­munknak ez az egyik szilárd alappil­lére. Büszkék vagyunk arra, hogy a nemzetiségi kérdést éppen a szocia­lista társadalom oldja meg, ahol a munkásosztályé, a dolgozóké a hata­lom. S a dolgozók érdekei nemzeti­ségre való tekintet nélkül mindig megegyeznek. Alkotmányunk biztosítja a szülő jogát, hogy gyermekét olyan iskolába adja, amilyet éppen a legmegfelelőbb­nek tart. De városban és falun, járá­son és kerületben egyaránt meg kell teremteni a joggyakorlás gyakorlati feltételeit is. Mert tegyük fel, hogy a szülők nem kérelmezték a magyar osztályt. A városi és a járási nemzeti bizottságon azonban nagyon jól isme­rik Fülek lakosságának nemzetiségi összetételét. Mégsem tartották szük­ségesnek, hogy kérelem nélkül is meg­nyissák az óvoda magyar osztályát. E téren csak annyit tettek, amennyire rákényszerültek. Azt !s halogatva, fa­nyalogva és jókora késéssell A dolgozók jogainak érvényesítését pártunk nem így képzeli el. Igen fo­nák helyzet állna elő, ha mindenki csak annyi jogot élvezhetne, amennyit magának megkaparintani képes. Ezzel kapcsolatban még egy lénye­ges kérdés szorul tisztázásra. Egy-egy óvoda, iskola — akár szlovák, akár magyar nyelvű — nem a járási szer­vek könyöradománya, még kevésbé a helyi tisztviselők érdeme. Az anyagi és a pénzügyi feľtételeket társadal­munk biztosítja és bocsátja az emlí­tett szervek rendelkezésére. Szocialista társadalmunkban termé­szetes politikai tény a nemzetiségek egyenjogúsága, ugyancsak magától ér­tetődő politikai tény az is, hogy a nemzeteink, nemzetiségeink felvirá­goztatására fordított eszközök egész társadalmunk felvirágoztatását szol­gálják. A magyar gyermekek számára nem csupán azért nyitunk magyar óvo­dákat, Iskolákat, ho)gy a nemzetiségi egyenjogúságot fitogtassuk. Ez egyma­ában köles értékű törekvés lenne. Tár­sadalmunk érdekei megkövetelik, hogy a magyar fiatalok ugyanúgy, mint cseh és szlovák társaik alapo­san felkészüljenek a társadalomépítés nagy feladatainak teljesítésére. És ezen a ponton találkozik a társadalmi érdek az egyénivel. Mi haszna az óvodából annak a ma­gyar gyermeknek, aki szavát sem érti tanítónőjének? A fülekl szlovák osz­tályba látogatva hiába szóltunk az ott tartózkodó néhány csöppséghez szlo­vákul. Értetlenül néztek ránk. A ma­gyar szóra viszont elmosolyodtak, és kedvesen válaszoltak kérdéseinkre, A tanítónő Is elmondta, hogy osztályá­ban (a létszám huszonöt—huszonhét)' tizennégy gyermek nem tud szlovákul, s ezért külön kell velük foglalkozni. Az eredmény: a járáson is helyesnek vélt kétnyelvűség. S a valóság? A ta­nítónő ereje szétforgácsolódik, aminek aztán az oktatás, a gyermek értelmi képességeinek harmonikus fejlődése látja kárát. Holott az óvodának fon­tos szerep jut az Iskolai oktatás egy­séges rendszeréhen. Előkészíti a gyer­meket az iskolára, két—négyezer fo­galommal, szóval ismerteti meg őket, már az iskoláskor előtt. Az iskolai oktatás ezzel az alappal számol. A fü­leki „kétnyelvűség" mellett ez azon­ban aligha biztosítható. Nos, ilyen szemszögből kell meg­ítélni az egyenjogúságot ís. A magyar fiatalok csak úgy válhatnak társadal­munk egyenrangú polgáraivá, ha jo­gaik révén olyan képességet szerez­nek, amellyel szocialista társadal­munk teljes értékű építőivé válnak'. A magyar óvoda, iskola ehhez teremti meg a feltételeket. Le kell szögeznünk': a nemzetiségi kérdés gyakorlatában mindenkor nagy szerepet játszott az emberek egymás­hoz való viszonya. Mit szóljunk erről? Íme itt a hiányzó láncszem. Ahol hiányzik az emberség, ott hiányoznia kell az emberekhez való emberséges viszonynak is. De meg is fordíthatjuk a tételt: ahol hiányzik a helyes állás­foglalás a nemzetiségi kérdésben, ott hiányzik az emberség ls. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést — az óvoda ügyét — akár a természetes, magától értetődő ügyintézés számlájá­ra is elkönyvelhetnénk. Ha... És itt a bökkenő! Ha az ügyintézés — ugyan­csak az előbbi fogalom — emberség­gel, megértéssel, körültekintéssel pá­rosul. Az emberséget azonban ebben az esetben a jelentések, kimutatások tekintetnélküliségével akarták helyet­tesíteni. Megfeledkezve arról, hogy a jelentések, számadatok mögött érző emberek, családok, gyermekek sorsa áll. Akár közömbösség, vagy felelőt­lenség, akár a szándékosság a címsza­va ennek a tévelygésnek, egyetlen érdek vétózza mindezt: szocialista társadalmunk legsajátabb érdeke. Csakis ennek tudatosításával épülhet a nemzetek, a népek közötti nagy har­mónia, melyen munkálkodni mindany­nyiunk számára alapvető, emberi kö­telesség, • » • Hetek teltek el azóta, hogy szem­től szembe találkoztunk a problémák­kal. Ogy tűnt akkor, mindenütt meg­értésre találtunk. A megértésben nincs ls hiba. A JNB iskolaügyi szak­osztályától a napokban érkezett levél arról értesített bennünket: megnyílt a füleki óvoda magyar osztálya. Az ügyet ezzel le is zárhatnánk, ha... Nem hallgathatjuk el, hogy a levél egészében véve hiányérzetet okozott. A tényekkel való bátor szembenézés helyett afféle alibikeresés érződik rajta. Pedig az őszinteség, a kommu­nista nyíltság csak az erő jele, meg az emberséges ügyintézés elképzelhe­tetlen tartozéka. Miért félnek hát tő­le? .., EPILÓGUS Nem, nincs szándékunkban a papír hatalmát megdönteni. De szeretnénk, ha Füleken, Losoncon a szülők kérő hangját soha többé nem némítaná el a pecsétes jelentés, kimutatás. Hogy ne a pecsét, hanem az emberség, az igaz ügy szolgálata győzedelmesked­jék nemcsak a papírhalmazok felett, hanem az emberek agyában, szívében is. S ha vitatjuk ts a papír hatalmát, engedtessék meg nekünk, hogy higy­gyünk papírra vetett soraink erejében, hiszen a helyszínen megállapított — sajnálatos — valóságon és nem csu­pán a száraz jelentéseken alapszanak. TABI LÁSZLÓ, Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága iskolaügyi osztá­lyának dolgozója, MÓZSI FERENC, központi tanfelügyelő, a Szlovák Nemzeti Tanács dolgozója, FÖNOD ZOLTÁN és ZSILKA LÁSZLÓ, az Ű j Szó szerkesztői* Szovjet parlamenti küldöttség Párizsban 1984. március 5. W ÜJ SZÖ 7

Next

/
Thumbnails
Contents