Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-05 / 65. szám, csütörtök

Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) nak. Tudvalevő, hogy tavaly a kombájnaratás fogyatékosságai és a helytelen tárolás következtében mintegy 250—300 ezer tonna gabona ment veszendőbe, ami külföldi valutára átszámítva 100—150 millió devizakoronát jelent. Ma a kerületek és járások részéről egyre gyakrabban halljuk: „Nincs szemes takarmányunk, állam, adj, vagy hozz be külföldről." Ez természetesen további millió és millió devizakoronát jelent. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is így gazdálkodjunk. Itt is érvényesíteni kell az elvet, hogy a döntő szempont a munka minősége. Eszerint állapítjuk meg elsősorban az illető dolgozók felelősségét és díjazásuk összegét is. Azt hiszem, az illetékes minisztériumoknak a felvásárló, eladó és feldolgozó vállalatokkal együtt a jövőben teljes felelősséget kell vállalniuk azért, hogy a mezőgazdasági tern.likek tárolásánál bekövetkező veszteségeket a lehető legkisebb mértékre csökkentsék. E tekintetben határozott intézkedéseket teszünk, anyagi rendszabályokat ls beleértve. Ezek az intézkedések szorosan összefüggnek a mezőgazdasági termeléssel és így is kell őket értelmeznünk. Nem engedhetjük meg, tjogy egyfelől jelentős összegeket fordítsunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, másfelől a termelt javak azért menjenek veszendőbe, mert megengedhetetlen veszteségek állnak be a betakarítás, tárolás, feldolgozás és eladás során. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhetnénk. Ezzel kapcsolatban helyesen kell értelmezni azoknak az intézkedéseknek az értelmét és jelentőségét is, amelyeket a CSKP Központi Bizottságának januári plenáris ülése hagyott jóvá a szövetkezeti tagok, az egységes földművesszövetkezetekben foglalkoztatott szakemberek és fiatalok szociális biztosításáról, a szövetkezeti tagok gyermekpótlékainak állami pénzekből való kifizetéséről, a földmű vesszövetkezetekben dolgozó asszonyok anyasági szabadságának meghosszabbításáról. Mindez azt jelenti, hogy közelebb kerül egymáshoz a munkás és a paraszt, megszilárdul szocialista társadalmunk egysége. Ezt az egységesítő folyamatot a mezőgazdasági termelőmunka jellegét illetően is támogatni akarjuk. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan és a meglevő lehetőségek szerint megteremtjük a kétmüszakos üzemeltetésre való áttérés feltételeit — emellett a mezőgazdasági idénymunkák időszakában biztosítjuk a munkaidő teljes kihasználását, —, és az egyes munkahelyeket, főleg az állattenyésztésben megfelelő egészségügyi berendezésekkel látjuk el. Az anyagi érdekeltség révén elsősorban a fiataloknál arra törekszünk, hogy nagyobb érdeklődéssel forduljanak a szakképzettség elnyerése és gyarapítása felé — hisz erre oly nagy szükség van —, hogy mezőgazdaságunkban megismerjék és alkalmazzák a korszerű gépeket. A szükséges feltételeket már a mezőgazdasági szakés tanonciskolákban megteremtjük, amelyek költségeit az állam viseli és tananyagukat tekintve egy színvonalra helyez a más képzettséget nyújtó iskolákkal. Annak érdekében, hogy közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben csökkentsük az idényszabta munkaszükségletet, arra gondolunk, hogy a téli időszakban kiegészítő üzemeket létesítünk közvetlenül az egységes földművesszövetkezetekben, illetve szerződéses megállapodásokat hozunk létre a termelőszövetkezetekkel és gyárakkal, hogy télen munkaalkalmat biztosítsanak a szövetkezeti tagoknak. Más lehetőségek is vannak, de semmi esetre sem ismételjük meg az úgynevezett mellék termeléssel szerzett rossz tapasztalatainkat, hisz egyes szövetkezetekben az efféle üzemek jelentették a lényeget és a mezőgazdasági termelés másodlagos üggyó vált. A szövetkezeti lakásépítést új elképzeléseink szerint oly mértékben bővítjük, hogy állami támogatással szövetkezeti lakások épüljenek faluhelyt a fiatalok számára. Ez az elképzelés szerves részét alkotja annak a széles körű törekvésünknek, hogy megerősítsük mindazokat a tényezőket, amelyek hatékonyan befolyásolják társadalmunkban a szocialista viszonyok megszilárdulását. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésének megfelelően az új lakásépítési akciókat fokozatosan a központi fekvésű községekbe összpontosítjuk, ahol a jövőben szolgáltató vállalatokat, kulturális létesítményeket és egyéb intézményeket építünk, amelyekkel ma még csak a városok rendelkeznek. Ezzel fokozatosan megváltozik országunk Jelenlegi települési jellege, amelyet az elmúlt évszázadokban a mezőgazdasági termelés kezdetleges jellege, a hűbériség és a tőkésrend szer osztályviszonyai hoztak létre. Nem távoli célkitűzésről van szó, hisz már most megteremtjük feltételeit, s e feladatokat a legközelebbi években fokozatosan és tervszerűn megoldjuk. Kitűzött céljainkat azonban csakis akkor érhetjük el, ha beruházási eszközeinket tervszerűen azoknak a köz ségeknek a fejlesztésére összpontosítjuk, amelyek a termelés központjai lesznek és amelyeknek megvannak a feltételeik ahhoz, hogy a mindenfajta szolgálatok, és a kulturális élet központjaivá váljanak. Ezért nem szabad megengednünk, hogy ezt az elképzelésünket helytelenül értelmezett helyi érdekekkel bontsák meg, mivel ez csak megnehezítené és meghosszabbítaná az egész fejlődési folyamatot. Természetesen ezzel összefügg az is, hogy az illetékes szerveknek és elsősorban az üzemeknek fokozott gondot kell fordítaniuk mindazoknak a szociális Intézményeknek az építésére, kibővítésére és felszerelésére, amelyek a dolgozó nők gyermekeinek gondozását szolgálják. Helyénvalók azok az egyes üzemekben megálla pltott Intézkedések ls, amelyekkel a foglalkoztatott asszonyok kezére járnak és lehetővé teszik, hogy rövidebb legyen a munkaidejük. Egyáltalán úgy gondoljuk, hogy a mun- j kaldő lerövidítése során — ezt a Jövőben az adott lehetőségekhez mérten fokozatosan megvalósítjuk — helyes lesz, ha bizonyos előnyöket biztosítanak a dolgozó nőknek. Szocialista államunk minden tekintetben gondoskodik fiatalságunkról, s e téren már ma teljes mértékben érvényesül az egyenlőségi szempont. Országunkban minden gyerek, származására való tekintet nélkül Ingyenes egészségügyi gondozásban, gyermekpótlékokban részesül, tehetsége szerint szert tehet megfelelő műveltségre és szakképzettségre, és sok más vívmány részese lehet. Mindezeket az előnyöket azzal az egyetlen céllal juttatjuk a fiataloknak, hogy az ifjúság már egységes szocialista nemzedékként lépjen az életbe. A társadalom szempontjából megadunk fiatalságunknak mindent, amire szüksége van ahhoz, hogy egészségesen fejlődjék, felkészüljön jövendő életére és munkájára a kommunizmusban. Ezért vezetnünk, irányítanunk kell a fiatalokat. Ogy kell vezetnünk őket, hogy elsajátítsák a jövendő szocialista ember tulajdonságait. Ez egyaránt vonatkozik a szülőkre, az iskolákra, Idősebb munkatársaikra, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre és a többi társadalmi szervezetre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy fiataljaink legyenek eszmeileg szilárdak, éljenek a műveltség és a munkájukhoz szükséges szakképzettség megszerzésének minden lehetőségével, legyenek szerények, törekedjenek jó és felelősségteljes munkát végezni. A szülők és ezzel a fiatalok jó anyagi feltételei ne vezessenek arra, hogy a fiatalságban rossz tuladonságok gyökereznek meg. mint például: felüle tesség és könnyelműség, a testi munka és a tanulás Iránti közömbös ség, tőle való Idegenkedés, a pol gárl, ha úgy tetszik: kispolgári élet mód é<s szokások átvételére való hajlam. Ez persze megköveteli, hogy sok kai szigorúbban lépjünk fel az ifjúságunk egy kis részénél fellépő ne gatív jelenségek ellen, ne engedjük, hogy veszedelmes, társadalomellenes cselekményekké nőjenek, hanem már idejében megelőzzük őket, jó nevelés sel, a fiatalok lelkületének megfele lő sportolási és kulturális lehetőségek megteremtésével. Ezeket a kérdéseket ls szocialista társadalmunk egysége megerősítésének szempontjából kell néznünk, hisz társadalmunkat az utánunk következő nemzedék hivatott tovább szilárdítani és ínég magasabb színvonalra emelni, az a generáció, amely a szoclaliz musban született és a kommunizmusban fog élni. A társadalmunkban meglevő szociális különbségek leküzdésének törekvése jellemzi a többgyermekes családokról való gondoskodásunkat is. Számos közismert és megvalósl tolt Intézkedéssel igyekszünk enyhíteni anyagi gondjaikat. Nyíltan bevalljuk, hogy e téren még sok a teendő. Állandó feladatunk lesz további utakat és módokat keresni annak érdekében, hogy e családok még inkább érezzék a szocialista társadalom segítségét és támogatását. Azért beszélek ezekről a tényekről, amelyeket sok állampolgárunk magától értetődőnek és mindennapinak tekint, mert általuk mutathatunk rá szemléltető módon, mily céltudatosan törekszik kommunista pártunk és a Nemzeti Front kormánya minden osztálykülönbség fokozatos eltörlésére és kiegyenlítésére, a múltból maradt társadalmi gátak megszüntetésére, a dolgozók egységes szocialista társadalmának megteremtésére. Azért ls említjük e tényeket, mert vannak kőztünk egyesek, akik Intézkedéseinket szűkkeblűen értelmezett önző szempontokból ítélik meg és nem viseltetnek megértéssel ama rendszabályok iránt, amelyek társadalmunk egészséges fejlődésének biztosítása szempontjából múlhatatlanul szükségesek. Ezért újfent hangsúlyozom, hogy az életszínvonal emelkedése csakis ós kizárólag a termelés eredményeitől, a munka termelékenységétől, a nemzeti Jövedelem gyarapodásától függ. Aszerint, ahogyan dolgozni fogunk, aszerint, mennyi és milyen minőségű árut termelünk, fogunk élni is és elégíthetjük kl az emberek növekvő Igényeit. Ez olyan törvény, amelyei mindnyájunknak tiszteletben kell tartanunk és a gyakorlatban végre kell hajtanunk. Ha nem akarjuk országunkat tarthatatlan helyzetbe hozni, olyan intézkedéseket kell tennünk, amelyek gazdaságunk reális viszonyaiból indulnak kl, és arra Irányulnak, hogy továbbfejlesszük országunk gazdasági erejét, szocialista társadalmunkat. Nemzeteink egységének megszilárdításáért Elvtársak, a szocialista egység programja, amellyel kommunista pártunk és a Nemzeti Front a választásokba vonul, törvényszerűen magéban foglalja köztársaságunk két nemzete — a csehek és szlovákok —, valamint az országunkban élő többi nemzetiség testvéri kötelékeinek megszilárdítását. Nemzeteink kölcsönös bizalmon, testvéri egyenjogúságon és elvtársi együttműködésen alapuló viszonyának megszilárdítása során a szocialista országépítés éveiben jelentős sikereket értünk el. E folyamat a fejlett szocialista társadalom építése során is tovább folytatódik azoknak a bevált internacionalista elveknek a szellemében, amelyek Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemzetiségi politikáját jellemzik. Érvényesítésük volt az elért sikerek fő forrása, s a jövőben is a legnagyobb mértékben biztosítja két szocialista nemzetünk és egész népünk testvéri és egyenjogú együttélését. Szlovákia fejlődésében óriási haladást értünk el. Megszüntettük a múltban kialakult legfontosabb különbségeket a cseh és a szlovák országrészek gazdasági, szociális és kulturális színvonala között. Mindez annak köszönhető, hogy a szocializmus építésének kezdetétől fogva a szlovákiai gazdaság egész országunk egységes gazdaságának elválaszthatatlan részeként fejlődött. Szlovákiában az Ipar, az építőipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a kultúra elért fejlettségi színvonala a cseh és a szlovák munkásosztály testvéri együttműködésének, annak a politikai aktivitásnak ás szorgos munkának az eredménye, amelyet Csehszlovákia egész népe fejtett kl Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével. Ezek az eredmények megteremtették a múlhatatlanul szükséges feltételeket ahhoz, hogy az egységes szocialista társadalom céltudatos fejlesztésével párhuzamosan történelmileg rövid Időszakban és véglegeseti megoldódjék a szlovák és a cseh országrészek gazdasági, társadalmi és kulturális kiegyenlítődésének folyamata. Kommunista pártunk és a Nemzeti Front alapvető irányvonala biztosan megszabja az irányt, amelyre most minden erőnket összpontosítanunk kell, megmutatja, milyen további gyakorlati és jól megfontolt lépéseket kell tennünk nemzeteink további közeledése érdekében. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tavaly decemberben megtartott ülésén világosan leszögezte: elméletben és gyakorlatban következetesen abból kell kiindulnunk, hogy a nemzetiségi csigahéjba való szűkkeblű bezárkózás, a nemzetiségi gátak konzerválása ugyanúgy, mint a közeledés folyamatának mesterséges meggyorsítása árt a további haladásnak, nemzeteink együttes fejlődésének. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának internacionalista, marxista—leninista politikáját jellemző elvek következetes valóra váltása mindennapi életünkben , a legfőbb biztosítéka annak, hogy nemcsak a csehek és a szlovákok, hanem a magyar, lengyel és ukrán nemzetiségű állampolgárok is hazájuknak tekintsék a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. A két egyenjogú nemzet kölcsönös közeledésének további folyamata most megköveteli, hogy fő figyelmünket Szlovákia gazdasági fejlesz tése további kilátásainak koncepciós kidolgozására összpontosítsuk, hisz ez a folyamat egységes országos gaz daságunk egész fejlődésének elvá laszthatatlan része lesz. Ez mlndo nekelőtt megkívánja, hogy követke zetesen végrehajtsuk azokat a hatá rozatokat, amelyeket a XII. kongresz szus hozott a szlovákiai szocialista termelőerők teljes fejlődésének biz tosítására. E fejlődés biztosításával egyben Szlovákia népe hozzájárul egész szocialista köztársaságunk jelentős gazdasági erejének továbbfej lesztéséhez. Ettől az Internacionalista irányvonaltól messzemenően idegen nemcsak minden olyan törekvés, amely elszigetelten szemléli Szlovákia gazdasági kérdéseit, hanem az is, hogy a központi szervek bármi tekintetben semmibe vegyék vagy megkerüljék Szlovákia gazdasági szükségleteit és lehetőségeit. Mindkét irányzatot határozottan el kell vetni, és a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség eszméinek következetes érvényesítésével kell őket leküzdeni. Ezek az eszmék, amelyek ma világméretben a haladás hatalmas erőiként hatnak, váljanak országunkban is elsődleges nemzeti és állami érdekké, egész népünk egységének mozgató erejévé. A szocialista államiság és társadalmunk fejlődése Elvtársak, a választások előkészítésével kapcsolatban világosan állást kell foglalni azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mit jelent ma a szocialista demokrácia elmélyítése, ml ma szocialista államiságunk tartalma és milyenek további kilátásai. Ennek nemcsak elméleti jelentősége van, hanem gyakorlati értelme is az újonnan megválasztandó funkcionáriusok számá ra, akik az államhatalom egyes szerveiben valóra váltják szocialista demokratizmusunk elmélyítését. Szocialista demokráciánk alapvető Jellemvonásalt értékelve szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszának jellemzéséből Indulunk ki. Erről a XII. kongresszus megállapította, hogy a szocialista társadalom továbbfejlesztésének szakasza, amelynek során összegyűjtjük a kommunizmusba való jövendő átmenethez szükséges anyagi és szellemi erőket. Ebből következik, hogy szocialista demokráciánk bizonyos közbenső szakaszon megy át. Ennek a szakasznak megvannak a maga objektív törvényszerűségei, amelyeket teljes mértékben tiszteletben kell tartani; erre a közbenső időszakra érvényes 1960. évi alkotmányunk funkciója is, amely ily értelemben szintén átmeneti Jellegű. Államiságunk szempontjából az a helyzet, hogy a szocialista rend felépítésével az állam, amelynek lényege a proletariátus diktatúrája, megoldotta fő feladatait, amelyeket a kapitalizmusból a szocializmusba vivő átmenet Időszakában megoldani hivatott volt. Másrészt viszont csak a kezdetén vagyunk a kommunista társadalomépítés útjának és még mindig, az állam segítségével Is le kell küzdenünk az egykori tőkés társadalomnak az emberek cselekedeteiben és gondolkodásában tovább élő befolyásalt és törekvéseit. Ez természetesen azt jelenti, hogy kényszerűen tovább hatnak nálunk — bár minősé gileg új formában — egyes vonások, amelyek a proletárdiktatúra Időszakában jellemzik az állam ténykedését. Ugyanakkor az a tény, hogy már a kommunizmus építésére törekszünk, megköveteli az egyetemes népi állam építését. Egyes elemel nálunk aszerint érnek meg, milyen intenzíven fejlesztjük a dolgozók minél széles körübb, közvetlen részvételét az egész társadalom és állam ténykedésének igazgatásában. Szocialista államiságunknak ezt a két egymást kölcsönösen meghatározó és kiegészítő oldalát határozottan ki kell hangsúlyozni, rámutatva arra, hogy ma egyik sem szakítható el a másiktól, sem az egyik, sem a másik nem tekinthető kizárólagosnak. Olyan időszakban vagyunk, amelyben mindkét tényező szilárd dialektikai egységben érvényesül. Ezzel válaszolni akarok bizonyos zavaros nézetekre, amelyekkel még mindig találkozunk az Irodalmi lapokban és egyebütt folyó vitákban, egyes cikkekben és hozzászólásokban, s amelyek nemegyszer felvetik a teljesen korlátlan szabadság követelményét mindenki számára. Fő érvük éppen az, hogy már egyetemes népi államunk van, s hogy ebből le kell vonni a kellő következtetéseket. Itt enyhén szólva arról van szó, hogy félreértik a dolgokat és rendkívül megelőzik a fejlődést. Nálunk szabadság van mindenki számára, aki a szocializmus talaján áll és védelmezi érdekelt, ám nincs szabadság azok száméra, akik szocialista rendünktől és szocialista erkölcsünktől idegen nézeteket vagy elképzeléseket szeretnének propagálni. Ezért senkinek sem engedjük meg, hogy behurcolja hozzánk a felbomló polgári társadalom szokásalt vagy hanyatló erkölcseit azzal az indokolással, hogy ez állítólag az idegenforgalom, a művészet érdekeit szolgálja. Az ilyesmiből bőven van a Nyugaton, fölösleges, hogy emiatt hozzánk járjanak. Lépésről lépésre kiharcoljuk minden ember szabadságának és társadalmi egyenlőségének szocialista elveit, de ez semmi esetre sem jelent egyenlősdit vagy uniformizálást, ám azt sem jelenti, hogy megtűrnénk bárminemű társadalomellenes cselekedeteket, s engedékenyek lennénk azok Iránt, akik a burzsoá Ideológiában élik kl magukat, és liberalista módon torzítják a párt alapelveit és a szocialista társadalom osztályérdekeit, avagy dogmatikus frázisokat hirdetnek. Magától értetődik, hogy a szabadság szocialista elveinek keretében a lehető legszélesebb körben akarjuk fejleszteni népünk alkotó képességeit, széles körű eszmecserére törekszünk, hogy fejlesszük és gazdagítsuk mind az ember, mind a társadalom szellemi fejlődését tudományos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus célkitűzéseinek megfelelőn. Eszmei és kulturális téren erősítjük és elmélyítjük sokoldalú kapcsolatainkat a szocialista országok művészetével és kultúrájával, s a haladó nyugati kultúra baloldali képviselőivel. Ezt azért tesszük, mert mindazzal, ami a világ baladó kultúrájának, tudományának és művészetének igazi értékelt jelenti, gazdagítani akarjuk népünk Ismeretkörét és kulturális életét. Természetesen nem fogadunk el és nem veszünk át tétlenül mindent, amit a nyugati kultúra eseményeiben látunk, hanem érzékenyen különbséget teszünk az egyes jelenségek és művek között. Kommunista pozíciónkból úgy értékeljük és ítéljük meg őket, hogy tovább gyarapodjék a marxista—leninista gondolkodás és szocialista kultúránk ütőképes ereje. Másfelől semmi se lehetne roszszabb, mintha szektás módon lemondanánk erről a szembeállításról és együttműködésről, vagy a meghaladott dogmás elképzelések szellemében elszigetelődnénk országunkban. Művészetünk és kultúránk elé azt a megtisztelő Internacionalista feladatot állítjuk, hogy hatékonyan támogassa a tőkés országok demokratikus és haladó erőit, terjessze az igazságot szocialista életünk előnyeiről és elveiről, hatékonyan támogasson minden erőt és minden mozgalmat, amely az ember érdekeiért és szükségleteiért, a népek szabadságáért, a háború megakadályozásáért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért küzd. Kommunista pártunk egyik forradalmi hagyománya — amelyre méltán büszke — mindig az volt, hogy soraiban kultúránk legjobb képviselői foglaltak helyet, a párt politikáját támogatták a CSKP megalakulása óta napjainkig. Csehszlovákia Kommunista pártja a szocialista társadalom vezető erejeként mindig és idejében állást foglal ahhoz, hogy mi a jó és helyes, elvi álláspontját ls kifejti, ha kulturális életünkben bizonyos irányzatok eltérnének a szocialista eszméktől, vagy elfordulnának attól a küldetéstől, amelyet a kultúra a szocialista ember nevelésében betölteni hivatott. A kulturális és ideológiai front programszerű feladataival, pozitív és egyes negatív jelenségeivel kapcsolatban elvileg állást foglaltunk a CSKP XII. kongresszusának határozataiban, amelyeket a CSKP KB tavaly decemberi plenáris ülésén részletesebben kifejtett. E határozatokban kifejeztük kulturális politikánk alapelveit, amelyekhez következetesen ragaszkodunk és amelyeket határozottan végrehajtunk. Pártunk tapasztalt forradalmi párt, amely a múltban sikeresen vezette a munkásosztályt és a dolgozó népet a tőkés kizsákmányolás, a hitlerista fasizmus ellen, nemzeteink szabadságáért vívott harcban. A munkásosztály élén, a parasztsághoz fűződő forradalmi szövetségét és a dolgozó értelmiséggel való szoros kapcsolatát szüntelenül szilárdítva harcolta végig 1945 után a szocialista forradalmat és országunkban győzelemre vitte a szocializmust. Kommunista pártunk ma is azoknak az erőfeszítéseknek az élén áll, amelyeknek célja a múlt minden hibájának leküzdése, a szocialista társadalom felvirágoztatása. Utat tör előre, mert tudatában van a szocialista világmozgalom és a nemzetek szabadságáért folyó világmére(FoIj.taU* mm S. oldaloaj f

1' <17ft & * W .-""fiús 1