Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-31 / 90. szám, kedd

4 OLVASÓNAPLÓ A fasizmus magyar tükörben M

a, csaknem két évtizeddel, az elembertelenedés legsötétebb napjai után különös újságcikk néhány mondata döbbent meg: „Okosabb és Időszerűbb volna, ha a múltnak ezt a szégyenfoltját az írók többé nem bolygatnák, — olvasom a cikkben. — Felesleges a németséget az üldöztetésről és a megszállásról, a haláltáborokról és a drótsövények mögötti életről szóló írásokkal Ismételten megalázni." A nyugat-németországi MajnaFrankfurtban ezekben a hetekben az auschwitzi haláltábor huszonkét vérebe áll a bíróság előtt, hogy a két évtizeddel ezelőtt elkövetett kegyetlenkedésekért feleljen. A dantei poklot megszégyenítő „halálgyár" háromezer őrszemélyzetéből és parancsnokaiból mindössze kétszázra sújtott le eddig az Igazságszolgáltatás bűntető keze, és egy esztendő múlva, 1965ben elévülnek a háborús bűntettek, nem lehet többé felelősségre vonni a tömeggyilkosokat. De helyénvaló-e, hogy az álnév alatt rejtőző gyilkos az elévülés ürügyén felmentést kapjon, és szűnjék meg ezek után az emlékeztető és leleplező irodalom, amely — mint a cikk írja — sérti egy nép önérzetét? Azt hiszem, ez hamis ál-. láspont volna, mert emlékeztetni, figyelmeztetni kell mindaddig, míg akadnak vádiratok, amelyek enyhíteni igyekeznek a tömeggyilkosok bűnét, míg a perben elhangzó vallomások arra nem késztetik a bíróságot, hogy Ítéletében érvényt szerezzen annak az elvnek, mely szerint — ahogy a Frankfurter Rundschau helyesen írja — „mindenki, aki saját kezével megöl egy embert, gyilkos, függetlenül attól, hogy más parancsára, befolyására vagy érdekében követte el..." Keszl Imre Elysium című, művészi tekintetben ls érett, értékes regényét — amelynek második kiadása most télen Jelent meg — ez a múlhatatlanul szükséges intés és figyelmeztetés emeli kl ma, a bűnperek idején a könyvek átlagából. A gyűjtőtáborokról szóló írások túlnyomó többségben az úton, a zsúfolt barakkokban, a konyhák és betegszobák környékén, a kőtörőkben és más munkahelyeken, az Apellplatzon, a gázkamrák árnyékában lejátszódó eseményekről számolnak be. Keszl nem lépi át a tábor kapuját, a drőtsövényen innen marad és eddig be nem Járt, Ismeretlen területet fedez fel, ahová az emlékIrodalom szerzői nem hatolhattak be és ahonnan közvetlenül vagy közvetve, szemtanúk útján, nem meríthették dokumentumerejű könyveik anyagát. De nézzük meg közelebbről, miről is szól az Elysium. 1944 nyarán a csendőrök egy budai utcában elfogják a Dávid-csillaggal megjelölt, tízesztendős Szekeres Gyurikát. Édesapja, egy európai nevű nyelvész, mindent elkövet gyermeke megmentésére: akadnak Jóbarátai, befolyásos Ismerősei, akik önzetlenül, lelkiismeretük parancsára a segítségére sietnek, de minden jőszándékuk ellenére sem sikerül a végzetet elhárítaniuk. Tehetetlenségtől diktált közönyben, részvétlenségbe, fertelmes gonoszságba ütköznek, és Gyurika sorsa megpecsételtetik: marhavagonba kerül, és egy rejtett, észak-németországi, különleges lágerbe viszik. Orvosoktól kiszemelt Ikrek és egyéb kutatási alanyok, fiatal gyerekek élnek Itt a közeli halálgyár árnyékában, valóságos paradicsomi, elysiumnak mondott tdillben. A kis Gyurkát az azonnali haláltól megmenti a véletlen, hogy amikor szinte félholtan kiemelik a vagonból, kifordított ujjai közt egy papírgombócot tart. Egy szemüveges ember ezt meglátja, kiveiíí Gyurka kezéből a papírgombócot, aztán mond valamit, és Gyurka félájultan, mégis játékosan megint megfogja kifordított tenyerével a gombócot. Ez a kis tehetség, a csontoknak ez a hajlékonysága elég ahhoz, hogy Gyurka az Elysiumnak nevezett „gyermekparadicsomba" kerüljön, ahol orvosok kísérleteket végeznek ikreken és más gyerekeken, hogy tulajdonságalkat, ügyességüket a germán faj javára kamatoztathassák. Aki szisszenés nélkül elviseli az oltásokkal járó fájdalmakat, az három napig élvezheti az Elysium gyönyörűségeit, ebédre húst és csokoládét kap, kedvére játszhat és fürödhet a tóban. G

yurka gondolatvilágában lassan elmosódik a múlt, távoli álomvilágnak tűnik az otthon, köd borítja be eddigi életét, de mintha az Eiysi • Az idén rendezik meg harmad szor a nemzetközi színházi vllágna pot, a világ minden táján, ötvennégy országban. Március 27-én Laurence Olivier és Jean-Louls Barrault ünnepi megemlékezését az esti előadás megkezdése előtt minden színházban íe'F1 vasfáj. umban ls furcsa álomvilágban élne,; ahol jutalomként kapott játék, ábrán-' dozás és munka közt telnek a napjai.' De az álmokon és ábrándokon mégis ; át kell törnie a valóságnak, és egy ' nap Gyurka is felismeri mindazt, amit! környezete, a lengyel ikerlányok, Bl- < nl, a szegedi zsidófiú és az Elysium < többi régi lakói tudnak, vagy féligmeddig megsejtenek. Egy nap meghal • a kórházban a kis Vittorio, az olasz ! Slnigaglia-fivérek egyike, és kevéssel [ utána elviszik a fivérét, a kis Ettoret. j „Megfojtotta a Sepp" — világosítja' fel Btni Gyurkát. — „Mögfojtotta, az- \ tán fölboncolta. Mög akarta nézni, < őneki ts van-e az a betegsége, mint 1 Vlttorlónak. Hát möghalt az Ettore ] is." Egy téli reggelen, amikor a szövet- i ségesek megközelítik a tábort, a gye- j rekeket beterelik a gázkamrába és; meggyilkolják. A történet tragikus. Ha csupán rész- ] vétkeltés állt volna az író szándékú- • ban, azt mondhatnám, hogy ennek ér-! zelemgazdagon, mély humánummal eleget tett. De Keszl nem éri be a kis < Gyurka szenvedésének, deportálása ! körülményeinek, lágerbeli életének lélektanilag igen érdekes — néha pszichoanalitikus módszerrel túlzások-1 ba eső — leírásával, hanem a meg-; mentésére irányuló akciókat ís ecseteli, és ezzel alkalma nyílik a fasiszta ] elembertelenedés utolsó hónapjairól; elmondani véleményét egy magasabb < erkölcsiség és humánum nevében. A

míg Keszl a kisfiú tragikus életútjának leírásában a képzeletére van utalva és álmokkal, víziókkal, szimbolikus képekkel egészíti kl elemzéseit, addig a regénynek Budapesten lejátszódó része reális tényeken alapul, és itt Keszl meglepően érdekesen analizálja az országra nehezedő fasiszta nyomás jelenségeit és helyzetJelentésében sok új vonást hoz. Egy sereg kitűnően meglátott alak áll a Gyurka tragédiája és a szülők felszabadulása felé lejtő történet homlokterében. Ezeknek egyik fele olykor az élete kockáztatásával a gyermek megmentésén fárad, a másik fele hol közönyösen, hol meg egyenesen bűnös lelkiismeretlenséggel reagál az eseményekre — mint a fasizmus gépezetének ostoba kiszolgálója. így ismerkedünk meg a nagyon rokonszenves Terdák főhadnaggyal, a nyugdíjas Zsámbokyval, aki nemcsak Gyurka megmente érdekében teszi kockára életét, hanem budai kertes házában menedéket nyújt egy Varga Menyhért nevű neves festőművésznek. Ez a papi ruhában bujkáló, hamis papírokkal élő, örökké panaszkodó Varga a regény legmesteribben jellemzett alakja. Falánk, kesergő, türelmetlen öregember, aki örökké tapintatosnak mutatkozik és közben a legszemérmetlenebbül visszaél megmentője Jóságával és türelmével. Gyurka szülei a gazdag rokonság révén — náci segédlettel — külföldre menekülhetnének, de Szekeres nem fogadja el a felkinált segítséget. Marad igazi magyarsága miatt, de marad azért is, mert osztozni akar a megalázottak sorsában. Bujdosva, nyomorogva, éhezve kitartanak, Pesten maradnak — a boldogtalan anya azzal az ábránddal, ha egyszer a kiszámíthatatlan sors haza vezetné Gyurkát, lelje meg őket otthon. Keszl Imre regénye utolsó oldalain különös költői ihletéssel feloldja az olvasó nyomott kedvét: az első szabad hajnal fényében behozza a megtaposottak és megalázottak közé a regény gázhalált szenvedett hősét. „A hangja nem változott semmit. A régi kedves volt. A mozgása sem. Es az arca sem. Nem hagyott rajta semmi nyomot az elmúlt fél esztendő. Nem lehetett rossz dolga, hogy ilyen épen, barnán és vidáman tért vissza, nyári ruhában, ahogy azon a reggelen eltávozott, az elhagyott és megtalált kiskosárral a karján." E

ljött, a fénnyel együtt bejött az ablakon Gyurka, hogy elmondhassa, ml mindent tanult az Eysiumban, nemcsak németül tud már, mint a nagymama, de megtanulta, hogyan születik az ember és hogyan lesz szerelmes, de ezt nem nagyon, mert kevés Ideje volt rá. És megtanult még valamit, amiről azonban nem beszélhet, csak négyszemközt, a halott Vilma nénivel. Így veszünk búcsút az ártatlanul, énekszóval halálba induló kis Gyuritól, aki a paradicsomkertben járt és megtanulta a legnagyobbat: hogyan kell meghalni. Vajon meghalt-e igazán? A szülőknek nem, mert az élet rendje nem az, hogy szülő temesse a gyermekét, és ha mégis kiragadja soraiból a halál, gondolataiban tovább él. Ezért hat Igaznak a regény szimbolikus befejezése. Gyurka jókedvűen visszatér és tél évadja Idején vidám futással kirohan a kertbe, a nyári sugárzásba, mert az anya szeme ezt akarja látni a felszabadulás pillanatában. EGRI VIKTOR A delfin megszólal... Már az őskorban kedvelték • Átmentette a „tragédiát" a vízen • A rejtély kulcsa a jövő kezében Elemi iskolás tankönyveinkben sem olvastunk olyan érdekes elbeszélést, mint amilyet jó öreg tanító bácsink tudott a vas „feltalálásáról". Ggy elmondani, mint ahogy azt ő nemegyszer elismételte, lehetetlen, de már maga a mese is érdekes. Az embereik hosszú évezredeken át nem vasból, hanem kőből készítették szerszámaikat — a vasrögöt ugyanis hasznavehetetlennek minősítették. A tanító bácsi azt a következtetést vonta le ebből, hogy a természetben ma is sok minden olyan dolog mellett járunk el nap mint nap, amelynek pillanatnyilag alig van értelme — de lehet a jövő féme „korjelleget" kölcsönző terméke. Az őskortól máig Sok minden van még a természetben, amit eddig vaskőként kerülgettünk... Egy élő példáját ennek nemrég éppen a legmodernebb kor, jelenünk tudománya fedezte fel. Már az őskorban ls kedvelt delfinről bebizonyosodott, hogy mindeddig méltatlan elbírálásban részesült. Az őskorban a delfin máját, zsírját és hamvát is gyógyszernek tartották. Az ókor pedig úgy mutatja be a delfint, mint Arlon megmentőjét. Árion görög költő és zenész lantjával sok pénzt szerzett, s amikor át akart kelni a tengeren, a hajósok pénzt sóvárogva úgy döntöttek, megölik. A nagy görög költő utolsó kívánsága csak annyi volt: énekelhessen egyet. Bájos éneke közelebb csalta a delfineket, Arlon a hullámokba vetette magát, s az egyik delfin hátán partot ért. Így menekült meg az ókor nagy dal. noka, aki a görög irodalomban előkészítette a tragédia kifejlődését. Mitől függ a hajónaszádok fürgesége? A tengerek örök parádéját, a delfineket Hérodotosz Aríonról szóló meséje csupán mítosszal övezte: ők azzért megmaradtak Jó halászzsákmánynak... Élvezhető húsukért a világ számtalan pontján vadásszák, mert a jeges északtól a forró trópusi tengerekig a delfinek mindenütt jelen vannak. Tengeri utazók, frók, költők számtalanszor megénekelték már a sebesen úszó, zöldbe Játszó, sötétszürke hátú, vakítóan fehér hasú tengeri emlőst. De csak a modern tudomány figyelt fel valóban a delfinek igazi sajátosságára: műveltségükre. Hérodotosz szerint az egyáltalában nem óvatos delfineket Arlon bűbájos hangja csalogatta a hajó közelébe, A modern tudomány megállapította, hogy ebben alighanem van valami: A delfinek hangfelfogó szervét ma már a legtökéletesebb radarrendszernél ls nagyszerűbbnek minősítik. Rejtély a delfinek szembetűnő mozgékonysága is ... Kiszámították, hogy a delfinek sokkal sebesebben haladnak, mint azt fizikai képességeik alapján feltételezhetnénk. Ha ennek /& nyitját sikerülne megfejtenünk: talán egészen újszerű, az eddigieknél sokkal gyorsabban haladó hajókat tudnánk előállítani. Az Egyesült Államok évente egymillió dollárt áldoz a delfinek viselkedésének megfigyelésére, A „tolmács" még nem készült el Dr. John o. Lilly, a miami tengeri akváiumban hangszalagon rögzítette a delfinek beszédét, majd az Elvár nevű delfint beszélni ls tanította: Lassan, kifejezően ismételgette újra és Az „anablast" és a csodadoktor A francia sajtóban nagy -port vert fel az ún. Naessens-eset. A korzikai Bastiában szinte nemzeti ügyet csináltak a példátlan botrányból. Az eset dicstelen hőse egy Naessens nevű kicsapott orvostanhallgató, aki a korzikai parasztok és a tömegpszichózis hatása alá került betegek hlszékenységéből szép tőkét kovácsolt magának. bői, s gondos vegyelemzés után megállapították, hogy ártalmatlan szer, mely aligha segít a vérrákon. Ezt az is igazolta, hogy Bemard Ferand állapota hirtelen rosszabbodni kezdett. Az előző javulás valószínű a klinikai kezelés utóhatása volt. Naessens betegei, a vérrákos gyermekek egymás után elhaláloztak. A közvélemény felhördült ós támadni újra a számsort: öne, fwo", tlíree.i, (1, 2, 3,j, mire a delfin ezeket a hangokat tökéletesen visszaadta. Fred Míntz tudományos kutató már, összeállította a delfinek szótárát, s ezt szintén magnószalagon rögzítette, A delfin egyes „szavainak" különféle szűkülések, mormogások és sipítások felelnek meg, amelyeket a delflneü veszély, párzás vagy más esetek al-í kalmával hallatnak. Mintz azt állítja^ hogy nemsokára már „szóba ls el-' egyedhet" majd a delfinekkel, csupán a tolmácsgépet, a delfin hangját utánzó szerkezetet kell még kivitelezni^ amelyen egyébként már dolgozik egy, New York-i tudományos központ,^^ Humor és intelligencia A delfinek társas lények és egymífr sal, fajtán belül, barátságosan viselkednek. Am ha valamelyikük elpusztul, nyomban felfalják. A különböző fajták azonban veszedelmes ellenségek, s csoportba verődve még a cápát ls üldözőbe veszik, amelynek egyébként rokonai. Emlősök lővén csak' egy két utódot nemzenek, amei lyek sokáig szop-t nak, lassan nőnek, de mindvégig anyai szeretet és gondos, kodás veszi őket körül és magas kort érnek el. A ten< gerészek 1ó ismerősei. A hajót kö« rülúszkálják, alá* merülnek, fel-fel* szökdösnek, flcáni kolnak s ilyenkor vízsugarat lövell* nek. Amikor elmésen szervezett rajok* ban útra kelnek* két felderítőt kül* denek előre. Ha csak veszélyt érez. nek, visszahúzód* nak. Erre tüváJlbi delfinek indulnak kémútra, s csak sza-. bado'ť jelző hangjukra Indul a raj to< vább. Ha zsákmányt ejtenek, körülveszik azt és egyenként vagy csoportosan támadva mindenkor jókora falattal húzódnak csak vissza. A miami akvárium őrei mesélilc, mennyire értelmes, eszes és kulturált lények a delfinek — s fejlett humorérzékük is. Az egyik víztartályba húsz forró égövi halat helyeztek el, A delfinek azonban nem akarták megosztani otthonukat a betolakodókkal. Megnnyúlt orrukkal tizenkilenc halat nyomban a partra vetettek. Megvárták az őrt, s a huszadikat végtelen ügyességgel a fejének dobták. Wally Ross, aki a delfinek tanulmányozásának már sok időt szentelt, kijelentette: Aki már meggyőződhetett a delfinek műveltségéről, annak az állatvilág legműveltebbjei: a kutyák, lovak, de még a csimpánz is olyan butának tűnik, mint amilyen a fehér egérke. C bá—> Naessens vakmerő kalandja akkor kezdődött, amikor megismerkedett egy Ferand nevű korzikai nagygazdával. A gazda 14 éves fia, Bemard vérrákban szenvedett és állapota egyre súlyosbodott. A szülők a híres párizsi klinikákon Is jártak, neves professzorok kezelték a fiút, de lemondtak életéről és hazaküldték. Naessens megragadta az alkalmat, felajánlotta csodaszerét a kétségbeesett szülőknek, Az „anablast" — ahogyan a vérrák elleni „csodaszerét" nevezte — „segí tett". A fiúcska állapota hirtelen javulni kezdett. A csodaszer híre gyorsan elterjedt. Tömegével jelentkeztek a gyógyulást remélő betegek a ..csodadoktornál", aki hangzatosan Gaston Naessens orvos-biológusnak címeztette magát. A „csodadoktor" szereplése azonban pünkösdi királyságnak bizonyult. Az anablastra Párizsban ls felfigyeltek. Tudós akadémiai tagoknak sikerült mintát szerezniük a titokzatos szerkezdte a helyi sajtót és azokat a franciaországi lapokat, amelyek olyan nagy reklámot csaptak az anablastnak. A rendőrség nyomozást indított és felfedezte a titkos laboratóriumot, ahol a „csodaszer" készült. Azt ugyanis már régen sejtették, hogy Naessens nincs egyedül. Ekkor robbant ki a botrány: fény derült arra, hogy Naessenst a legszorosabb kapcsolatok fűzik az Algériából elmenekült OASelemekhez, az ő közreműködésükkel űzte szennyes üzelmeit. Többek között cinkosa volt jacques Biagi orvos is, akinek fivére, egy közismert OASIsta ügyvéd fogja védeni Naessenst az érdekesnek ígérkező perben. A tőke világában az Is lehetséges, hogy Naessenst, mint „emberbarátot" felmentik, bár aligha tudják megnyugtatni a felháborodott korzikai tömegeket, (A Nyegyelja nyomán). Renyhe szívek serkentője A technika rohamos fejlődése többek között az orvostudományban ls érezteti áldásos hatását. Kt hitte volna még nem Is olyan régen, hogy az emberi testbe „holt" anyagbői gyártott szerkezetet lehet majd „bevarrni"? Technikusok, mérnökök, belgyógyászok és sebészek közös fáradozásának köszönhető, hogy ma már ez ls nemcsak lehetséges, hanem maholnap a Prema nemzeti vállalat hozzákezd a szívsztimulátorok gyártásához. A kardlosztlmulátor — magyar szlvserkentő — olyan készülék, amelynek rendeltetése fenntartani a szívműködés meghatározott ritmusát. Olyan betegségben szenvedő pácienseknek van rá szükségük, akiknek szívverése egyre lassul, sőt esetleges szívműtét során átmenetileg megszűnik. A villanyáram hálózatba kapcsolt, vagy elemmel működő készülék számos ember életét mentette már meg. Orvosok és technikusok olyan apró kivitelben készítik el az összesen 200 gramm súlyú készüléket, hogy „beoperálható" legyen a beteg szív közelébe. Méretei 78X56X23 milliméter, tehát alig nagyobb egy zsebóránál. A kardiosztimulátor 2—3 évig zavartalanul működik és ha az elem „kimerült", egyszerű műtéti beavatkozással felújítható benne a villanytelep. A készülék fokozottabb, egyenletes működésre készteti a renyhe szívet. Eddig csaknem valamennyi esetben bevált. K. E, 1984 mároiM^j J* fiT <5Zft 5