Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)
1964-03-31 / 90. szám, kedd
DMlBlP 5lŕHf3iinbfr3fiiung Tťybuna JLudn catBtrwr nnn «r»» _ PABAfl MäCwNfllIZPl MraiMna » mmam — _ _ •icttro.Honr^uu> THE cmunus DHQWHT SOI" ' lu A"°^riT?,Dri-rv7ijAVD ciaimi ttm ,iu SVENSK* OACBlADfT íf31Ioriäc Die Presse OiODDBBBQHJ BEHARANGOZTAK A MAGÁNÉI E f NEK A Newsweek című amerikai hetilap cikke Á civilizált emberek eddig gondosan őrködhettek magánéletük sérthetetlensége felett. Ám a magánélet alattomos, láthatatlan és megfoghatatlan orvtámadók állandó ostromának van kitéve. Például tízezer apró elektronikus vevőkészülék — a „bogarak", ahogyan általában nevezik ezeket — hallgatja le az amerikai állampolgárok beszélgetéseit otthon, a munkahelyen, sőt még üdülésükön is. Rejtett TV-kamerák észrevétlenül figyelik, hogyan viselkednek a háziasszonyok az önkiszolgáló boltokban és a gyerekek az iskolában. Ez a leselkedés — jelentette ki egy volt FBI ügynök — félelmetes gyorsasággal terjed. Márciusban két könyv került a piacra — Packard A pőrére vetkőztetett társadalom és Brenton Betolakodók a magánéletbe. Ezek leleplezik az amerikaiak magánélete elleni merényleteket. Az államhivatalok, detektívirodák, a biztosító társaságok ellenőrei, hitelező irodák, bankügynökök, válóperekben dolgozó detektívek, szabadalmi jogokat védő specialisták, iparkalőzok stb. leskelődnek mindenütt. A szakértők azonban minden megfigyelő közül a legjelentősebbnek az elektronikus szemet és fület tartják. A technika fejlődése sohasem tapasztalt lehetőségeket nyújt. A kockacukor nagyságú adókészülék több utcányl távolságra is továbbithatja a lehallgatott beszélgetést; a falba épített aprócska „s z ö g m i k r o f o n" a szomszéd szobából jövő leghalkabb suttogást is felfogja; az infravörös kamera, amelyet fotocella hoz működésbe, koromsötétségben is fényképez. Nincs olyan helyzet, amelyben nem szerepelhetnének a „bogara k". A leadókat és mikrofonokat bs lehet varrni a ruhadarabokba, a fogorvos beszerelheti a plombába. el lehet rejteni a rúzs tokjába, nyakkendőtűbe, tollba, öngyújtóba, gombba, sőt még az olajmagvakba is, amelyek a koktélben úszkálnak. „Nyugodtan megtörténhetik", — mondta egy detroiti detektív, — „hogyha valakivel találkozom az utcán, beszélgetésünket néhány utcával messzebb magnóra veszik." Annak a harminc amerikai cégnek, amelyek ezeket a berendezéseket gyártják, legnagyobb megrendelője az állam. Ogy hírlik, hogy Washingtonban tulajdonképpen minden telefonbeszélgetést lehallgatnak, különösen az olyan hivatalokban, mint az FBI, CIA, titkosszolgálat, külügyminisztérium és a hadügyminisztérium. Ha a kongresszus tagja valakivel bizalmasan akar beszélni, akkor nyilvános telefonfülkékből telefonál, lehetőleg az állomásról. A kongresszus épületében elhelyezett „bogarakon" kívül Washingtonban mintegy ötezer berendezés biztosítja a titkárnőknek, hogy észrevétlenül bekapcsolódjanak a „vonalba". Az elektronikus „spiclik" további jelentős megrendelői az idegen kormá nyok, gyanakvó feleségek, az autó- és ruhogyárosok, akiket a konkurrens újdonságai érdekelnek, sőt még a sport klubok is. Az amerikai cégek hivatalnokai zsebében naponta mintegy 4 millió dollár tűnik el, s Így ezek a cégek elektronikus készülékekkel figyelik az üzleteket, az Irodákat, a bankokat és a futószalagokat. A bérházakban elektronikus szemek őrködnek a magányos nők biztonsága felett. Az éjjeli mulatóhelyeken TV-kamera segítségével észreveszik a nemkívánatos vendégeket, még mielőtt azok betették volna lábukat az ajtón. Ám legyenek az okok bárminők is, a TV-megfigyelés egyre nagyobb és határozottabb tiltakozást vált ki. Nemrég a baltimorei Chevrolet-gyár munkásai bejelentették, hogy azonnal sztrájkba lépnek, ha az igazgatóság a gyárépületen belül bevezeti a TV-megfigyelést. A bussinesmanok szempontjából a „bo garak" azonban jő üzletnek bizonyultak. A cégek különleges ügynökségeknek 500 dollárt Is fizetnek egy ilyen kémkedő berendezés beszereléséért a konkurrens vállalat tervezőhelyiségeibe vagy tárgyalótermébe. Ez a szokás már annyira elharapózott, hogy új iparágat teremtett meg — a „fertőtlenítés t". A cégek ma már minden fontosabb értekezlet előtt szakértőket hívnak, akik különleges detektorokkal átkutatják a tanácsterem falait, képeit, berendezését. Egy Los Angeles-i detektíviroda a következőket ajánlja a vásárlóközönségnek: „Hivatali helyiségeinek elektronikus felülvizsgálása ugyanolyan szükséges, mint az ön számára az orvosi vizsgálat". Egy „fertőtlenítő" szakember Így nyilatkozott: „A legkínosabb az, amikor a házkutatásnál saját „bogarainkat" fedezzük fel." Ebben az Iparágban azonban nemcsak profik dolgoznak. Egyre szaporodnak a fusizók. Egy tizenhét éves fiú olyan berendezést tervezett, amelynek segítségével a foglalt Jelzésen keresztül rákapcsolt a vonalra és így hallgatta le szíve hölgyeinek telefonbeszélgetéseit. A kevéssé tehetséges érdeklődő segítségére sietnek a detektlv-ügynökségek „váljék őn Is nyomozóvá" — hirdeti az egyik ügynökség. „Kizárólag megrendelőink számára lehallgató levelező tanfolyamot indítunk, amely egyedülálló az egész világon. A tanfolyam díja: 22 dollár és 50 cent" — így a másik, A jogi helyzet annyira áttekinthetetlen, hogy tulajdonképpen mindent „szabad". A szövetségi törvények nem tiltják a lehallgatást, mindössze csak az Ily módon szerzett értesülések felhasználását. Ez viszont nehezen bizonyítható és a magánügynökségek azt tesznek, amit akarnak. A kormányhivatalok nem nagyon hajlandók a telefonbeszélgetések lehallgatásának tilalmára, mert a „bogarak" nekik ls Jó szolgálatokat tesznek. W Késő délután van. Egyedül vagyunk, senki sem zavar bennünket. — Fekete talárban látom magát — mondom. Mosolyog. — Talár nélkül ülök maga előtt, nyakig gombolt fehér szvetterben ... — Mégts megkérem, mondja ki ítéletét ... — Tréfál? Mire kíváncsi? — A pereire... Egy pillanatig elgondolkodva néz maga elé, majd rám emelt barna szemét. — Sokat beszélhetnék ittas sofőrökről, tolvajokról, egy eldobott cigarettavégről, mely huszonháromezer koronás tűzkárt okozott, vagy a huligánokról, mert a mi világhírű fürdővárosunkban ls akadnak huligánok. Érdeklődést olvas kl tekintetemből, és folytatja: — Hárman voltak. Ketten arra kényszerítették harmadik társukat, hogy kerékpárt lopjon. Eladták a kerékpárt és Ittak. Ojra loptak és újra ittak. Azután rávették, hogy üsse le a kocsmából kltántorgó részeget, társai pedig kirabolták a szerencsétlent. Tizenhét-tizenkilenc Íves fiatalok. Az egyiknek az apja iszákos, a másiknak a szülei rosszul élnek. Amikor a büntetőtanács elnöke megkérdezte a harmadiktól: Hol dolgozik az apja? A dutyiban ül... — válaszolta egykedvűen. Azelőtt kis büntetéseket kaptak a fiatal bűnözök, három-négy hónapot. Ez nem vette el a kedvüket a bűnözéstől. Amikor hazakerültek, ott folytatták, ahol abbahagyták... Elénk asszony, de meggondoltan beszél. Hangjában hév, tekintetében őszinteség. — Legérdekesebb tárgyalása? — kérdezem. — Egy válóper... Ne csodálkozzé* TALAR NELEUL A hol állunk, az már nem a sejtelmes, aran'/poros, öreg Prága. Itt a szél is élesebb, józanabb, nem regél régmúlt Időkről, nem nyögeti a sötét kapuboltozatokat. Nekiszabadulva, rakoncátlan kedvvel száguld az új utcasorok hosszán, megcslpkedl a járókelők fülcimpáját. Prága épülő városnegyedében járunk, a Petfínen. Nézegetjük, mustrálgatjuk a hatemeletes bérpalotákat, amelyekben több ezer prágai család talált otthonra. A házak egyformák, beillenének bármelyik európan nagyvárosba. Semmi fölösleges dísz, clkornya. Az építkezésnél á lakáskérdés volt a főszempont, kényelmes lakásegységeket építeni a szaporodó lakosságnak, elsősorban a fiatal házasoknak. Néhány évvel ezelőtt még rétek, legelők terültek el ezen a helyen, tövis, dudva tanyázott köröskörül. Ma már szinte el sem hinné az ember. A széles sugárúton villamos csilingel, autók suhannak. Az új negyed bekapcsolódott Prága vérkeringésébe. Ha letérünk a fő útvonalról s a mellékutcán folytatjuk utunkat: más kép fogad. Oj építkezések kibontakozó képe. Félig kész épülettömbök állványerdő, vörös téglahalmazok, homokhegyek s a daruk fölfelé nyúló sziluettje. Külsőleg olyan ez az építkezés, mint a többi. Zötyög a betonkeverő, földgyaluk túrnak a talajba, s a daru méltóságteljesen szállítja az épületanyagot a nyers falakra. Emberhangyák szorgoskodnak a nagy zsombéíkon, s talán 'sietősebben ls dolgoznak, mint máskor, mert hideg van, a téten kezet hamar megdermesztené a csípős koratavaszl szél. Ha Jobban megfigyeljük azonban ezt az építkezést, feltűnik, hogy csupa fiatal dolgozik. Csak elvétve látni egyegy idősebb embert, az sem sormunkás, inkább mester, építésvezető féle. Az egyik fiatalembernek feltűnik a csellengésünk. Hozzánk Jön és megkérdezi: — Kit keresnek? — Az építkezés vezetőjével szeretnénk beszélni... — Akkor tartsanak velem, — mondja udvariasan — én ls hozzá Indulok. Az egyik barakkba vezet bennünket. Košek elvtársnak, az építkezés vezetőjének tanyájára. Megnyerő arcú, negyven év körüli férfi emelkedik fel a paptrhalmazzal jól megrakott asztal mellől. Néhány szó után már olyan közvetlenséggel beszélgetünk, mint régf ismerősök. Megtudjuk tőle, hogy Prágában még ma Is komoly problémát jelent a diákok, főleg a főiskolások elszállásolása. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség prágai szervezete éppen ezért jött azzal a hasznos ötlettel, Jó gondolattal, hogy a főváros különböző negyedeiben diákotthonokat építsenek a főiskolai hallgatók bevonásával. A gondolotot hamarosan tett követte, és Petfínen megindult az építkezés. — Melyik főiskolának készül a diákotthon? — érdeklődünk Košek elvtárstól. — A műszaki főiskolának. Az építkezésen javarészt a műszaki főiskola építészeti fakultásának hallgatói dolgoznak. Ezek a diákok egyúttal a kötelező gyakorlatot végzik Tehát megszerzik a gyakorlati Ismereteket, ugyanakkor saját otthonukat építik. A más fakultásokról való diákok, mint kisegítő brigádmunkások vesznek részt az építkezésen, segédmunkásoknak Is nevezhetném őket... — Mikor kezdték az építkezést? — Tavaly szeptemberben, <|lig hót hónapja, és amint látja, nem vallottunk szégyent. Néhány épület már a tetőfedés előtt áll. Az első diákotthont, Illetve a diákotthon első épületegységét ez év szeptemberéFőiskolások munkaruhában ben, tanévnyitóra szeretnénk befejezni. Azt hiszem, ez a tervünk minden nagyobb nehézség nélkül megvalósul. Látom, tapasztalom, hogy az építkezésen dolgozó főiskolások mennyire igyekeznek, és mindent megtesznek, hogy a modern diákotthonokba minél hamarabb beköltözhessenek a hallgatók. — Az építkezés befejezése után mennyi diák talál itt otthonra? — Kétezernyolcszáz hallgató. A szobákat legfeljebb két diákra méreteztük, tehát mintegy másfélezer szobát adunk át a fiataloknak. A szobák naposak, kényelmesek lesznek s minden tekintetben megfelelnek a mai korszerű követelményeknek. — Nehéz volt a kezdet? — Ha azt állítanám, ment minden, mint a karikacsapás, nem mondanék Igazat. Ez az építkezés sem Indult a legsimábban. A diákok eleinte könnyen vették a dolgot, azt gondolták, az építkezés csak amolyan szórakozásféle. A munka azonban észre téríti az embert, különösen akkor, ha Ilyen felelősségteljes munkáról van szó. Lassan, fokozatosan ők ls rájöttek, milyen köííioly akcióról van itt szó, és beleilleszkedtek az építők kollektívájába. Ma már Jó érzéssel és megnyugvással mondhatom, hogy a munkaerkölcs kitűnő. Az építkezésen ls jől kollokváltak diákjaink és kifogástalan, Időtálló munkát végeznek. — Fizetést, pénzbeli ellenértéket is kapnak munkájukért? — Hogyne. Természetesen ne annyit, mint a szerződéses munk sok, szakemberek, építésvezetők, i szen ők túlnyomórészt a kötele; praxist végzik, tehát tanulóknak t klnthetjük őket és a javadalmazás kat Is e kategória szerint állapltji meg. Azért így ls megtalálják szán tásukat és bizonyára jól Jön nek az a kis zsebpénz, melyet az építk zésen keresnek ... Košek elvtárssal azután klsétáltui az építkezésre. Míg rúgtuk a tégl port, ő kedvtelve magyarázgató Bekukkantottunk az épülő diákotth nok alagsorába, homokkupacokc téglarakásokon botladoztunk, egyik barakk előtt edényeket mos gatott két lány. — Lányok is dolgoznak az ép kezésen? — Hogyne. Például az egyik le Jobb csoportban, a Jifl Hájek és 1 Svoboda csoportjában, amely az ái munkákat végzi, Dana Kotalová zonyult a legkiválóbb dolgozóm Ezért említettem ezt a csoport mert példamutató munkájáért dip mát kapott legutóbb... Látják, í dolgoznak a lányok. Igaz, a csúni hideg téli időben Igyekeztünk köt nyebb beosztásba helyezni őket, mt mégsem bírják annyira az Időjái viszontagságalt, mint a férfiak... A betonkeverőknél megszólítottu egy diákot. Nyurga, fekete fiú, áll még alig pelyhedzlk a legénytc Nyakát fázósan húzza két válla kö Jifl MacháCnak hívják. (Minden n' sodik fiúnak Jifí a neve.) — Hogy ízlik a munka, fiatalé ber? — Az Igazat megvallva, ma nel zen megy — mosolyog Jifl. — S káig fenn voltam az elmúlt éjj vizsgára készülök. Aztán dtskuráltu is egy keveset a fiúkkal és az I elszaladt. Most meg álmos vagyc aztán hideg Is van. Csak legalább szél ne fújna... — Melyik fakultáson tanul? — Az építészetln, onnan Jöttü Ide a legtöbben. — Mit szól az építkezéshez? — Szép, hasznos munka, s már e re örülünk, hogy kényelmes szobé hoz jutunk. Igaz, hogy meg is dőlj zunk, de legalább megtanuljuk, mi munka... — És ez nem hat kl a diákok e: menetelére? — Nem mondhatnám, mert a 1 nulásra ís van Idő. Sok ember tan manapság a foglalkozása mellett. 'lköszöntünk Jifitől, Košek el társ meg tőlünk búcsúzt nagysietve, mert sürgős tennivalč akadt. — Szeretném, ha szeptemberb Is eljönnének. Az átadásra csapui egy kis ünnepséget. — Eljövünk, hogyne jönnénk — Ígértük neki, s a leszálló tava: alkonyatban elindultunk a vlllamc megálló felé, .*!& —des E 1 asszony vagyok, anya, feleség ... Magának ís az lenne! Nős? — Igen... — Gyerekek? — Tízéves a kislányunk ... — Mi gazdagabbak vagyunk, tizenkettő és tizennégy évesek a lányaink. Akiről beszélni akarok, három gyermekes házaspár. Négy, hat és nyolc évesek a gyerekek. Az asszony harminckét éves, a férj harminchat. Az asszony nyújtotta be a válókeresetet. A férje brigádos bányász. Az utóbbi Időben, amikor hazajött, gyakran megverte a feleségét. Az asszony ezért akart válni. A tanúk másról vallottak. Aztán nagy kínosan a férj is beismerte, igazat mondtak a tanúk. Maga ts rájött, hogy távollétében a felesége nem unatkozott otthon. A szomszédok látták, hogy esténként rázárta a gyerekekre az ajtót, s elment mulatni. Magának nem kell sokat mesélnem, mit csinált azután... A férj nem tagadta, néhányszor megütötte az aszszonyt. Előbb azonban megivott néhány pohárkával. Másképpen nem tudott volna kezet emelni a feleségére. Az asszony anyja is vádolta a saját lányát, nem törődött a gyermeketvei. Aztán az ts kitudódott, egyszer másállapotba került. Engedélyezték a művi beavatkozást. A kórházban megkérdezték, ki a „gyerek" apja? A férjem ... — válaszolta... Maga mit tenne ilyen esetben? — Nem válaszolok... Nem szeretnék ilyen döntés előtt állni... — Nekik három gyermekük van. A gyerekeknek szükségük van anyjukra, apjukra. A férj kérlelte az aszszonyt, a bíróság előtt is, térjen visz sza, mindent megbocsát. Az asszony „győzni" akart követelte a válást Ütött, vert a férjemi — Ismételte n>•••-' >-i'in V7 lett volnr n válóok Helena Sedláková — Kimondták a válást? — Nem .. Az asszony vádja elégtalen volt. Köszönés nélkül, gőgösen, felemelt fővel távozott a tárgyalóteremből ... — Es a férj? Neki lenne oka a válásra ... — Nem akar válni. A gyerekek miatt... — Az asszony nem gondolta meg magát? — Érdeklődtem utánuk... még nem élnek együtt... — A válásról hogy vélekedik? — Tizenhat évi házasélet után csak azt mondhatom, ha a házastársakban megvan az akarat, elkerülhetik a bíróságot, ahol sok szép és meghitt év után egymást vádolják, kiteregetik a szennyesüket... Sokat gondolkodtam ezen. Mindig arra a következtetésre jutottam, mielőtt az emberek a bíró Sághoz fordulnak, igen gyakran ott hon is megegyezhetnének ... — A férjének ls ez a véleménye? — Amikor hazajövök a tárgyalásról, a férjem mindig megkérdezi, miről tárgyaltatok? Amikor azt felelem, válóperünk volt, s röviden elmondom a történteket, a szemebe mosolyog, és ezt mondja: jó tskola ez neked... Aztán lassan hozzáteszi, de nekem is... Több szó nem esik erről. Keveset vagyunk együtt. Örülünk, ha jut 4dönk a családi dolgok megbeszélésére ... — A férjének igaza van, jó iskola fekete talárban emberi problémákkal ismerkedni... — Ezt nem kerülöm el talár nélkül sem... — Nem mindenki szereti az Igazmondót ... — Ezt magam is tapasztaltam, de nem tudok más lenni. Az igaz szót sokan óhajtják, s ezért... De állapítsa meg, érdemes-e talár nélkül is foglalkozni emberi gondokkal, az igazság felderítésével... A munkahelyemen lányok, asszonyok dolgoznak. Egyszer az egyik, máskor a másik panaszkodik. A férjem ezt meg ezt tette. Vagy a szomszédokkal gyűlt meg valamelyiknek a baja. Egyiknek sem mondom, fussatok a bíróságra, a nemzeti bizottságra. Arra kérem őket, jobb ha egymás között, őszinte, igaz szóval Intézik el a nézeteltéréseket... — Ha mindenki szót fogadna, a btrák munka nélkül maradnának ... — Es nem lenne jobb? Mit szól ehhez az esethez ... Egyik munkatársnőmről van szó. Nemrégiben a műhelyünkből többen egy csehországi üzembe mentünk, hogy megtanuljuk a félvezetők készítését. A munkatársnőm levelet kapott hazulról. A tizenhét éves fia írta. Olvasás közben elsápadt. „Rossz hírt kapott?" — kérdeztem tőle. „A férfem megbetegedett...' — Mást nem mondott. Az éjszakát átsirta. Szabadságot kért és hazautazott ... Később, megkérdeztem az aszszonyt: „Mt történt? Hisz rá sem lehet ismerni magárai Lefogyott, ÖSSÍ tört..." — Elárulta, hogy a fia azt írta a i vélben, hogy a barátnője, egy férj asszony, aki azelőtt is gyakran eljc hozzájuk, távollétében csaknem mt den nap férje társaságát kereste. A , nem bírta ezt elviselni, megírta anyjának. Az asszony gyanúsítc kezdte a férjét. Megcsalja! „Nem bírom tovább!" — sírta magát a munkatársnőm. — „Vegye nyakába a három gyerekét is... 1 válokl" Türelemre intettem. „Még nem győződött meg róla. Még nem ismeri az igazságot1 Ni vádolhat senkit.. ,Nem akarja beismerni! Azt mor, ja, semmi sem történt közöttük ... „Bizonyára úgy is lesz... Felinc lásában mindent elronthat... Légy nyugodt, türelmes, fontolja meg m, den szavát, az Igazság előbb-utó kiderül..." — Tudja, ml történt?. — Sejtem... — Egy napon ezzel jött hozzám: „Minden rendbe jött... Meggyőzt tem róla, hogy semmi sem történt l főttük. Most úgy élünk, mint so azelőtt.. — Ha nem intem türelemre, mt fontoltságra feldúlt érzéseivel btz\ san a bíróságra futott volna ... — Talár nélkül ts segített... Mosolyog. Derűs fényt tükröz bi na szeme. — Más ls lehetett volna a „flze ség". Rám ls kiálthatott volna az a: szony, mit törődöm más bajával?! Ei berek vagyunk, vannak problémáink Talár nélkül ts sok jót tehetünk. Cs, akarni kell, és bízni az emberekben • mm Most már elárulhatom a talár m kült asszony nevét. Helena Sedlák vának hívják. A PteStany-i Tesla pt dás dolgozója, a trnavai járásbírósi büntetőtanácsának tagja. PETROCI BÁLIN
