Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-04 / 64. szám, szerda

Mit mutat az állami felügyelőség statisztikája? SOK KICSI SOKRA MEGY Kik fizetnek rá a legjobban? • Nem mindig az elárusító a hibás • Beszédes számok Az elmúlt évben a nyugat-szlovákiai kerület több mint 4500 üzletében és vendéglátóipari üzemében megjelentek az állami kereskedelmi felügyelőség dolgozói. Ogy Jöttek mint más közönséges vevők. Vásároltak egyet-mást, vagy rendeltek egy-egy feketét. De a vett árut nem tették a táskába, hanem előbb megmérték a súlyát, ellenőrizték az árakat, vajon nem csal-e az elárusító. A feketekávét sem itták meg, kis üvegekbe öntötték, hogy laboratóriumi vizsgálat alá vessék, amely kimutatja, mennyi kávét tartalmaz. S ha konyakot rendeltek, azt sem itták meg, azt ls csak megszagolták, hogy megbizonyosodjanak, nem valami más olcsóbb fajtát kaptak. S amit megállapítottak, sajnos nem nagyon örvendetes. Körülbelül 1500 esetben — 4800 vételnél — magasabb árakat számoltak fel, mint az állami árjegyzék szerint járt volna. Ha a végeredményt nézzük, úgy kitűnik, hogy tavaly minden polgár 100 koronából 4,50 koronát fizetett rá az elárusító becstelenségére. Kik „lopnak" a legtöbbet? Legtöbbször az fizet rá a legjobban, aki legkevésbé gyanakszik. A legtöbb csalást a vidéki Jednota boltjai vezetőinél tapasztalták. Ezek ugyanis jól ismerik a vevőiket, s tudják, kit lehet becsapni, kit nem. S gyakran a legkedvesebb s legudvariasabb frázisok közepette mérnek a hiszékeny vevőnek, vagy 20 deka cukorral kevesebbet, vagy pedig öreg árut „sóznak rá". De nem mindig az elárusító csal rossz szándékból. A múlt hónapban például a dunaszerdahelyi járás több községében megtartott ellenőrzés kimutatta, hogy a Jednota alkalmazottai majdnem mindenütt 30 fillérével számolták a teához felszolgált gyümölcs szirupot, 20 fillér helyett és az előirt egy kocka csomagolt cukor helyett (mely a tea árába már bele van számítva) egy kocka közönséges cukrot adtak s a továbbit már 20 fillérjével számolták, holott a szabvány értelmében az egy kocka higiénikusán csomagolt cukor helyett, két kocka közönséges csomagolatlan cukor jár. Megállapították azonban, hogy az üzem vezetői sokszor nem is tudják, hogy helytelenül cselekednek. A jednota vezetősége sokszor kényszerít! őket, hogy drágítsák a gyümölcsszirup árát, mivel minden üveg szirupot 15 koronával drágábban könyveinek! (Ez azonban olyan szirupra vonatkoznék a szabvány szerint, melyből a málnás limonádé készül. A teába használt szirupot úgy kellene rendelni, hogy ráfizetés nélkül könyveljék). S ha így tehát az összeget szétosztjuk a két centiliteres szirup adagokra, úgy az üzletvezető kénytelen 30 fillérjével számolni, különben maga fizetne rá. Igy tehát a csalásért ebben az esetben az üzem vezetősége a felelős. Miért nem ismertette pontosan alkalmazottaival az érvényes előírásokat. A mulasztás annál is súlyosabb, mert olyan üzemről van szó, melyet tavaly a Közszükségleti ipari Minisztérium vörös zászlójával tüntettek ki. Ha az elmúlt évek kimutatásalt nézzük, elgondolkozásra kfsztet egy tény. Míg 1962-ben az elkövetett csalások értéke minden 100 koronánál 3,86 koronára rúgott, addig tavaly minden polgár reáljövedelme — a csalások által — 4,50 koronával csökkent. Egy átlagosan kereső családnál ez havi 1500 koronás fizetés mellett évente 810 korona veszteséget jelent. S ez nem szolgál becsületére a mi szocialista üzletünknek. Éppen ezért a legfőbb ideje, hogy az állami kereskedelmi felügyelet, valamint a népi ellenőrző bizottságok minél gyakrabban ellenőrizzék üzlethálózatunk munkájának minőségét és ha kell, az esetleges bűnösöket szigorúan felelősségre vonjákl 111 etess? s... A TV MŰSORÁRÓL HOFFMEISTER A TV-BEN A gyerekek kedvenc édessége a nyalóka. Képünkön a trnavai Figaro üzem dolgozója, Anka Sintulová az exportra gyártott nyalókákat csomagolja. I1A FIGYELEMRE MÉLTÓ TV-műsorról akarunk beszélni, akkor vissza kell térnünk az elmúlt vasárnapig, amikor a prágai tv-stúdió Hogyan repültünk a Holdra címen szórakoztató műsort sugárzott. Tartalmát tekintve a különböző korok íróinak elképzeléseit tükrözte, műszakilag néhol naivan, ám filozófiai szempontból mindig az ember űrrepülésére összpontosltotia a figyelmet. A ktp ernyőn teliét Lukian, Edgár Alan Poe, jules Verne és minden Idők legnagyobb utópisztikus írója, H. G. Wells müveivel találkoztunk. Mindjárt meg kell azt is mondanunk, hogy nem minden esetben találkoztunk e szerzők hiteles gondolataival, nézeteivel és elképzeléseivel, hanem ellenkezőleg, gyakran jutóit szóhoz az oda nem való „szellemeskedés", amely a műsort a tucatesztrádák lépcsőfokára süllyesztette. A nézőt szüntelen az «z érzés tartotta fogva, hogy a program előkészítői nem bíztak túlságosan az egyes szerzők erejében, sem a nézők ítélőképességében. Ogy tűnt, mintha lebecsülték volna a nézók Ítélőképességét Már a penész is gordiuszi csomó? fán Smotana, az Agrolet nitrai pilótája e napokban befejezi az állami mezőgazdasági kiállítás vetésterületén a gabona és az évelő takarmányok trágyázását. Repülőgépéről 450 hektárnyi búzát, 42 hektárnyi rozsot szórt meg salétrommal és 530 hektáron vetett évelő takarmányt Thomas-liszttel. Képünkön munkában az Agrolet pilótája. (K. Cích — CTK — felv.) Három évvel ezelőtt költöztek be a lakók az érsekújvári Bernolák téri lakástömbbe. Mindnyájan örültek a szép, korszerű lakásnak, s észre sem vették az apróbb hibákat. 0] lakásba költöztek, s ez volt számukra a legfontosabb. Örömük azonban nemsokára ürömmé változott... No de kezdjük a legelején ... A lakásátvevő bizottság több hibát talált az átvételnél. Mindjárt az első jegyzőkönyvbe belekerült, hogy a szellőzőnyílásoknál a fal nedves és penészedni kezd. Azóta nem létezik jegyzőkönyv, amelyben a „penész" sző ne kapott volna helyet. Igaz, más ezt a jegyzőkönyvben olvasni és más ezt a lakás falán látni. Hát még nap mint nap belélegezni a dohos és penészes levegőt és törölgetni a nedves parkettet. íme a lakók véleménye: — Amióta Itt lakunk, évente festetünk, de a penész csak nem tűnik el, pedig a kályhában is tüzelünk — panaszkodnak Szkokanék. Járt itt már annyi bizottság, hogy számát sem tudjuk, de eddig senki sem tudott rajtunk segíteni... — Ogy vágytam, hogy öregségemre új lakásba költözhessem, mondja Rezüák Mihály. — Most pedig nem tudunk a penésztől megszabadulni. Karácsonyra festettük ki a konyhát, szobát s a penész újból átütött. Mindjárt elöljáróban le kell szögezni, hogy gyári téglából épült házról van szó és csak a felső emeleti szobák penészesek. Az alsóbb emeletek szárazak és melegek. Minderről a házkezelőségen egy tucatnyi jegyzőkönyv gyűlt össze. A nyitrai Magasépítő Vállalat szakemberei azzal érvelnek, hogy a lakók mosnak a lakásban s ez az oka a penésze sedésnek. Arról azonban megfeledkeznek, hogy a lakók a többi emeleten fs mosnak, mégsem penészes a lakásuk. A hibát tehát másutt kell keresni. A penészes lakások tulajdonosai rendesen fizetik a lakbért és ezért egészséges lakásban szeretnének lakni! Követelésük teljesen, jogos. A házkezelőség ls jól tudja ezt, de válaszul csak azokat az átiratokat mutathatják meg, amelyet három év alatt öszszegyűjtöttek. Az ügy ma már szinte gordiuszi csomóvá vált és nincs ember, intézmény, amely kibogozná. Tavaly a házkezelőség az ügyet átadta a bíróságnak, de itt sem járt •szerencsével. Azzal az Indokkal uta sitották vissza az ügyet, hogy Intézzék el a kerület! beruházási szerven keresztül. Ez év első napjaiban újból ment átírat, amelyre nemsokára megjött a meglepő válasz: „Lejárt a kezességi határidő". Ennyit tartalmaz lényegében a kerületi beruházási szerv 128/ 1964-es számú válaszlevele. Ha a lakást a házkezelőség hibamentesen vette volna át, a kezességi határidő ez év januárjában valóban lejárt volna. Csakhogy a házkezelőség dolgozói és a szakemberekhői álló bizottság 1962. február 13-án keltezett jegyzőkönyvének 4. pontjában a „penész" szó nemcsak megtalálható, hanem alá is van húzva. Ekkor pedig még nem járt le a kezességi határidő. Vagy erről a jegyzőkönyvről nem tudna a kerületi beruházási szerv? Hogy megcáfoljuk a beruházási szerv állítását, meg kell említenünk, hogy tavaly októberben újabb bizottság járta sorra a penészes lakásokat. A nyitrai Magasépítő Vállalatot többek között Kotouő mérnök képviselte. S az, hogy a lakások penészesek, újból jegyzőkönyvbe került, de hogy ezt mi okozza, s hogyan távolítják el, erről a jegyzőkönyvben egy szó sem esett. Talán bizony azt gondolták, hogy egy-két évig még bírják a lakók Ideggel, és nem árt egészségüknek. Mert, hogy Bízik József szívasztmájának nem használ a dohos, penészes levegő, ez bizonyos. Igaz, hogy dr. Kozák járási higiénikus arra a kérdésünkre, ártalmas-e a penészes lakás az egészségre, csak kitérő választ adott. Ogy látszik gordiuszi csomó lett Érsekújvárott a penészes lakások problémája. Sajnos, három hosszú esztendőn át nem akadt legény, aki ezt a csomót kibogozta, vagy kettévágta volna. Hogy akad-e ilyen legény a gáton, ez a nagy kérdés, s erre a kérdésre nemcsak a panaszosok, hanem mi is szeretnénk rövidesen feleletet kapni, a legilletékesebb szervtől, a helyi nemzeti bizottságtól. Németh János és ezért tartották volna szükségesnek á program „feljavítasat". Az Ízléstelenség és tapintatlanság tetőfokát nem annyira a résztvevők többségének állagon aluli teljesítménye jelentette, hanem az est táncbetétei, amelyek a táncosnők ízléstelenségéről és tehetséxtelenségéről tanúskodtak. Igy azután éppen az a műsor, amelytől a TV mostani unalmas időszakában olyan sokat vártunk, csalódást okozott, s ebben egyetlen kivétel csak Miloš Kupecký kiváló színészi alakítása volt. Adolf Hnffmeíster érdemes művész, író, festő, utazó és diplomata arról ismert, hogy éppen úgy ért a főzéshez, mint a költészethez. E sokat látott, rendkívül értelmes és szellemes művész fellépese a tv ben — gondolatok Miroslav Holub költészetéről — az utóbbi hetek egyik legérdekesebb műsorszámát jelentette. Hoffineister rendkívül értékes dolgot müveit: megkísérelte Holub Igényes, sokak számára érthetetlen költészetének finom megfejtését. Sokat segített ezzel a korszerű művészet megértésében, ahol a régi értelmi beidegződések gyakran akadályt képeznek. Hoffmelster bebizonyította, hogy mindezt le lehet küzdeni, ha az ember megtalálja a közeli bizalmas kapcsolatot az irodalom e fajtájához ls. Ennek a szellemileg Izgalmas műsornak csak az volt a hibája, hogy az operatőr nem volt elég ötletes. Meg kell még említenünk Luďko Munzar fiatal prágai színészt, aki Holub verselt meleg szeretettel adta elő. „SUTR NINCS EGYEDÜL OTTHON" volt a címe annak a műsornak, amely az Ifjú cseh zeneszerző-nemzedék e legnépszerűbb tagjának zenei és képzőművészeti alkotásalt mutatta be. Slltr, — akinek neve ma már elválaszthatatlan jlfl Suchý nevétől —, eddigi legnagyobb sikereit a Semafor Színházban bemutatott, kiválóan komponált Jonašsal és Tlngltangl-val érte el. Jlfí Slltr művészi és emberi profilját Dagmar SedláCková és Pavlína Fillpovská mutatta be. Hallottuk a művész dalalt és láttuk képelt. A nézőket biztosan meglepte, hogy e szívvel-lélekkel zeneművész képzőművészettel ls foglalkozik és például a brüsszeli világkiállításon készült festményeit. a látogatók különös érdeklődéssel fogadták. Azonban, mint már annyiszor, ezúttal is megállapítottuk, hogy a televízió ismét Idegen ötlettel segített magán, hogy tulajdonképpen átvette a prágai Zenei Színház műsorát. S ez ismét a tv-dramaturgla kényelmességéről tanúskodik, amelyet azonban a nézők ezrei — finoman mondva — már únnak. Nem beszélünk ezúttal arról, hogy már nem ls emlékszünk rá, mikor láttunk utoljára a képernyőn színdarabot, illetve tv-játékot. Ezzel szemben hétfőn este a bratlslaval TV Immár harmadszor sugározta Solovič: Üt perc múlva éjfél elmű játékát. A bratlslaval műsor összeállítói talán azt hiszik, hogy a nézők éveken át éppen erre a játékra kíváncsiak, holott SolovlS újabb színműve sokkal inkább Indokolná az Ismétlést. STANISLAV VRBKA Szeminárium a munkaszervezés kérdéseiről A bratislavai Technika Háza és a prágai Gépipari Kutató Intézet március első felében (10—12-én) a tudományos munkaszervezésről háromnapos szemináriumot rendez Rajecké Teplicén. A szemináriumon több mint ISO vezető gazdasági dolgozó vesz részt, főleg a gépipari üzemekből. A résztvevők kifejtik nézeteiket és összegezik a munkaerő-kiválasztás és a munkába való helyes beosztás terén nyert tapasztalatokat. 12 előadás keretében foglalkoznak a tudományos munkaszervezés sokoldalú problémával, lélektani, szocialógial és fiziológiai vonatkozásaival. (k.) B

izonyára mindenki számára kellemes meglepetés lenne, ha minden reggel 6 koronát találna kávés- vagy teáscsészéje mellett. Így havonta — minden adó és levonás nélkül — 180 koronával lenne nagyobb a jövedelme. És mi lenne, ha ehhez az összeghei garancialevelet is kapnánk, hogy ezentúl egészségesebbek leszünk, s magasabb kort érhetünk el? Ezt bizonyára mindenki valótlan fantazmagóriának tartaná. Márpedig nem a csapongó képzelet szüleményéről, hanem reális lehetőségtől van szó. Hat koronába kerül ugyanis 30 Lipa cigaretta és a legtöbb dohányos nem tartja túlzottnak ezt az „adagot". Statisztikai adatok szerint Csehszlovákiában a férfiaknak mintegy 80 százaléka és a nőknek 20 százaléka dohányzik. Eszerint — ami a dohányfogyasztást illeti — egészségünk árán „bronzérmet" szereztünk abban a nemzetközi versenyben, amelyben közvetlenül az USA és Belgium mögött mi vezetünk. Valóban kétes dicsőség! Hazánkban ugyanis az egy főre jutó évi „cigarettafogyasztás" 1312 darabl Nyeljük a dohányfüstöt, bár mindnyájan jól tudjuk, mennyire ártalmas, amit érvekkel megalapozott tudományos adatok ls bizonyítanak. Elegendő talán csupán arról említést tennünk, hogy Csehszlovákiában 1955-ben 21 381 ember halt meg rákban, ebből 2750-en tüdőrákban. Az áldozatok száma a következő hét év folyamán 26 357-re emelkedett és köHarminc Lipa és a tüdőrák zülük 4682 dohányos életét a tüdőrák oltotta ki. Papiros és ceruza nélkül is könnyen kiszámíthatjuk, hogy az említett időben 23 százalékkal nőtt a rákbetegek száma, de ugyanakkor 70 százalékkal a légzőszervek rákbetegségében szenvedőkél Ennek tudata talán elegendő, hogy méregkeserűnek érezzük a cigarettafüst ízét. Hogy teljesebb képet nyerhessünk a dohányzás veszélyes voltáról, még néhány adatot sorolunk fel. Az 50 és 69 év közötti cigarettázók halálozást arányszáma 70 százalékkal nagyobb, mint a nem dohányzóké. A halál oka természetesen nem mindig rák, vagy a légzőszervek megbetegedése. Köztudomású, hogy a dohányzók közül sokan kapnak Infarktust, gyakran szenvednek érszfikülésben, például Bürger-betegségben, érelmeszesedésben stb. A dohányzás egyébként a gyomorfekély keletkezését is elősegíti, és a nőorvosok véleménye szerint rendkívül káros hatású a nők, de különösen a terhes vagy gyermekágyas nők egészségére. A gyakorlati életben számtalanszor bebizonyosodott, hogy a cigarettafüst különösen a fiatal, fejlődő szervezetnek árt. Sajnos, a legutóbbi években ifjúságunk nagy része dohányzik. Prágai statisztikai adatok szerint a 18 évesnél fiatalabb fiúk több mint 50 százaléka dohányzik és közülük sokan naponta 30—40 cigarettát ls elszívnak. Derekasan követik tehát a szülők, a_ tanítók, a mesterek, a munkatársak és az idősebb pajtások rossz példáját, nyilván azért, hogy „igazi" felnőtteknek tartsák őket. Kár, hogy nem tudatosítják, mennyire ártalmas méreggel fertőzik meg fiatal szervezetüket, meg azt sem, hogy talán egész életükben rabjai lesznek ennek a káros szokásnak. Ezért, ha gátat akarunk vetni az emberek egészségét mindjobban veszélyeztető s egyre jobban terjedő dohányzásnak, elsősorban az Ifjúságra kell összpontosítanunk figyelmünket. A fiatalok, de különösen a gyermekek körében meg kell akadályoznunk a dohányzás tömeges terjedését. Ehhez különösképpen személyes példamutatásunkkal Járulhatunk hozzá. A nőket, de elsősorban az anyákat meg kell győznünk, hogy ne dohányozzanak. Ennek a mozgalomnak különösen az egészségügyi dolgozók, a tanítók, a nevelők, a sportolók és az ifjúság soraiban kellene elterjednie. A megfontolt emberek általában egyre nagyobb ellenszenvvel viseltetnek azok iránt, akik minden tapintatosságot mellőzve telefüstölik munkahelyüket, az éttermeket, a tanácstermeket, a vasúti kocsik fülkéit stb. A vállalatok vezetőségének s a szakszervezeteknek lehetővé kell tenniük, hogy a nem dohányzók tiszta levegőjű helyiségekben dolgozhassanak és ne legyenek kénytelen-kelletlen „passzív dohányzók", mivel a telefüstölt helyiségekben kell tartózkodniuk. Helyes lenne, ha a nagyobb kávéházakban külön helyiség állna a nem dohányzók rendelkezésére. A dohányzási tilalomnak teljesen magától értetődőnek kellene lennie minden nyilvános gyűlésen, továbbá gyógyfürdőkben s gyógyintézetekben, de különösen ott, ahol a szívbajosokat, az érbetegségekben s a légzőés emésztőszervek megbetegedésében szenvedőket gyógykezelik. Gyermekeknek és kiskorúaknak nemcsak szeszes italokat, hanem dohányárut sem szabadna eladni. Korlátozni kellene a dohányáruk propagálását is. Kulturális életünk szégyenfoltja, hogy ahol egyébként semmit sem vehetünk, ott mozgó elárusítóhelyeken bármikor kaphatunk cigarettát. Hasonló „célt szolgálnak" különböző automaták is. Végül pedig a színművészetnek, a filmnek, a televíziónak s a szépirodalomnak Is abba kellene hagynia a dohányzás pszichológiai propagálását. Gyakran lehetünk ugyanis annak a tanúi, hogy a szerzők képtelenek úgy érzékeltetni a regényhős, a főszereplő stb. örömét, bánatát vagy feszült figyelmét, hogy az illető az Ilyen pillanatban ne gyújtson rá egy cigarettára. Azokat, akik tudatosítják rossz szokásuk veszélyességét és le szeretnének szokni a dohányzásról, hathatósan támogatja az orvos, aki öblögetést írhat elő ezüstnitrát vagy kámforoldattal, esetleg a nálunk egyre népszerűbb lobelinnel. Teljesen céltalan, ha a dohányzásról leszokni akaró egyén ,csak" füstszűrős cigarettát szív. A füstszűrő ugyanis csupán lényegtelenül csökkenti a dohányfüst mérgező hatását. Remélhetőleg nem sokáig várat magára az a nap, amikor magunk is belátjuk, hogy Idegességünket sokkal hatásosabban vezethetjük le rendszeres pihenéssel s mozgással, mint a gyors egymásutánban elszívott cigarettákkal. Sokan azért dohányoznak, mert úgy vélik, hogy ezzel megőrizhetik karcsú alakjukat. A dohányzásnál sokkal hatékonyabb a helyes táplálkozás és a rendszeres fizikai tevékenység. Az eddig elmondottakból csak arra a teljesen egyértelmű következtetésre juthatunk, hogy annál Jobb, minél előbb szokunk le a dohányzásról. Ma már kétségkívül senki sem oltaná szomját egy tífuszbaktériumokkal fertőzött patak vizéből és senki sem fogyasztana romlott élelmiszereket. Ha ettől tartózkodunk, akkor az is magától értetődő, hogy munkahelyünkön, társaságunkban és lakásunkban nem szabad dohányfüsttel fertőznünk a levegőt. Tudatosítsuk, hogy a dohányfüst nemcsak annak árt, aki közvetlenül szívja magába, hanem mindazoknak is, akik vele együtt tartózkodnak a telefüstölt helyiségben. Mudr. Milan Cflek ÜJ SZŐ 4 * 1964. március 4,