Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-24 / 84. szám, kedd

4 K

özismert tény, hogy bárminemű — gazdasági, politikai, tudományos vagy művészi — tevékenység elképzelhetetlen anélkül, hogy ismernénk a társadalmi fejlődés egyes szakaszainak és összefüggéseinek törvényeit. Ám nemcsak arről van szó, hogy ismerjük az általános törvényszerűségeket, fel kell ismernünk e fejlődési szakaszok egyes konkrét jegyeit, összefüggéseiket, annak szükségét is, hogy helyesen oldjuk meg az ellentéteket és erősítsük az új fejlődési Irányzatokat. Ez a felismerés és általános érvényes! tése a szocialista társadalomban a kommunista párt műve a politika és a gazdaság területén. A párt e munkája során a marxista—leninista elmélet tudományos megállapításaira, a párttagok és valamennyi dolgozó tapasztalataira támaszkodik, figyelembe veszi a nemzetközi helyzetet, és befolyását az ország belső viszonyaira. A párt legfőbb szerve gondos elemzés alapján irányít, meghatározza a taktikát, a tájékoztatás módját és méretét, az egész párt magatartását a fejlődés egyes szakaszaiban, valamint az egyes bonyolult politikai kérdésekkel kapcsolatban. A párt Központi Bizottsága határozatainak végrehajtása a párt tagjaitól öntudatos pártfegyelmet követel. Ez a fejlődés törvénye, ezen épül fel minden forradalmi kommunista párt. A párt politikai színvonalától, az élet ismeretétől, attól, hogy a párt tagjai egységesen egyetértenek a párt szerveinek határozataival, függ, hogy mily mértékben sikerül az egész pártnak fegyelmezetten és egységesen végrehajtania feladatait. A vita addig tart, míg nem hoztak határozatot. Mihelyt a határozatot elfogadták, teljesítésére az a párttag is köteles, aki előtt nem minden világos, és akinek ismeretei korlátozott mértékűek. E néhány szót szüntelenül ismételni kell főleg azért, mivel a párttagok túlnyomó többsége mellett akadnak egyesek, akik a maguk módján, saját elképzeléseik szerint magyarázzák azokat a lenini elveket ós normákat, amelyeken a párt felépül. A CSKP KB legutóbbi határozataival kapcsolatban, és a pártszervezetek évi taggyűlésein lefolytatott viták egy része mutatta, hogy társadalmunk bonyolult fejlődésében éppen ez a felismerés fontos szerepet játszik. Sok esetben helyes nézet és állásfoglalás jutott kifejezésre a párthatározatokkal kapcsolatban, ám elhangzottak téves, helytelen nézetek is, amelyek elsősorban abból eredtek, hogy az illetők nem Ismerik eléggé az életet, a párt belső életének elveit és normált. A gondolkodás és a gyakorlat megújhodási folyamata, amelyet a kockázatok, fájdalmak között születő új jellemez, minden pozitív jelensége mellett negatív jelenségeket is magával hoz, Minőségi fordulat A mai Időszak nálunk a minőségi fordulat Időszakát jelenti. Nemcsak a politika területén, hanem a gazdaság és a tudat területén is. Minőségi változások állnak be. Az iparban megváltozik a termelés szerkezete, tartósan emelkedik a társadalmi munka termelékenysége minden gyárban, minden üzemben. A mezőgazdaságban az a feladat áll előttünk, hogy megvalósítsuk a termelés szakosítását és fokozzuk belterjességét. A kulturális forradalom területén nemcsak a szakképzettség tömeges gyarapításáról van szó, hanem arról ls, hogy fejlesszük a társadalomtudományokat, megszilárdítsuk minden dolgozó marxista—leninista világnézetét. E minőségi fordulat történelmileg is fennáll és abban rejlik, hogy a szocialista társadalomnak ma mindent elsősorban a minőség és a cél szerűség szemszögéből, nem pedig mennyiségi szempontból kell megítélnie: beruházásokat, gyártmányokat, a jelenségek megismerését, a tudományos munkát, a vezetést és a munkafegyelmet is. Minőségileg kell értelmezni, és elevenen kell a gyakorlatban alkalmazni a marxizmus—leninizmus Ideológiáját is, el kell sajátítani alkotó módszereit. Ezért a marxizmus-leninizmus nem vádolható „tökéletlenséggel", mint gyakran halljuk, csupán magyarázóinak tökéletlenségéről beszélhetünk, akik a marxizmus-leninizmust dogmatikus módon magyarázták, ismeretek, sőt illúziók összességeként értelmezték, amelyek semmivé hulltak, mihelyt meghallották az SZKP XX. kongreszszusának nézeteit. Azok, akik megelégedtek a formulákkal, tudatukban kialakították az illúziók beskatulyá zott hierarchiáját, s aztán rémülten állapították meg, hogy a szocializmusban tapasztalható tévedések, és hibák leleplezése után elképzeléseik és ábrándjaik nem egyeznek meg az élettel. A múltban elszakadt a gyakorlati élettől, és ma sem közeledtek hozzá Idegen tőlük az ellentmondásos folyamatok megismerésének módszere Megint élűiről kezdiük-vogy mit folytassunk? ÍRTA: MICHAL PECH O, AZ SZLKP KB IDEOLÓGIAI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE ezért egyszerre Idegennek találják a marxizmus-leninizmust ls. Egyáltalán nem csodálkozhatunk rajta, ha aztán olyasféle javaslatokat tesznek, olyasféle nézeteket hangoztatnak: „Ha a szocializmus új gazdasági modelljét keressük, ideológiai téren ls új modellt kellene keresnünk." így aztán ezek a „marxisták" most csak az „igazságért" harcolnak, amely ködös, általános, határozatlan, szinte elvont fogalom szerintük. A kulturális lapokban és más folyóiratokban, sőt egyes filozófiai művek bevezető tanulmányaiban, és magukban a „bölcseleti" munkákban is arra biztatnak, hogy mindenki „csak" igazat szóljon. Példákért nem kell messzire menni, íme egy csokorra való: „...ki dönti el, méghozzá tüstént és helyesen, hogy mely eszmék helyesek és melyek hamisak?", vagy „ha helyeseljük a gazdasági koegzisztenciát és tagadjuk az Ideológiai koegzisztenciát, úgy tévedésbe esünk magát a koegzisztenciát illetőn". Ezzel a taktikával sokszor találkoztunk már. Ogy jellemezhetnénk, hogy ki akarják harcolni azt, amit egyszer már kiharcoltak, vissza akarják téríteni az emberek tudatát Bersteln, Kautsky idejébe, a leninizmus előtti Időkbe, revideálnák a marxizmus-leninizmust, és a belőle eredő politikát. Az emberek tudatát újból meghódítani azáltal, hogy belebocsátjuk az Idegen ideológia oldatát, megmérgezzük vele a társadalom szervezetét, hogy aztán a marxista ideológia befecskendezésével Igyekezzünk megmenteni. Az efféle törekvésekben nemegyszer azt érezzük, hogy tulajdonképpen le akarnak mondani a marxizmusról, a pragmatizmushoz, valamiféle meggyőződéshez menekülnek, hogy csak „ÉN" tudom helyesen, hogy csak az a helyes, ami nekem használ stb. Tehát minden előző megtagadása, a szükséges Jövendő perspektíva nélkül. Sokaknál ez a magatartás abból a tényből fakad, hogy nem vizsgálhattuk minden téren a társadalmi folyamatokat, nem elemezhettük őket tények alapján — mint például V. I. Lenin tette, amikor az imperializmust elemezte, és mint az a marxizmusleninizmus tudományos módszerét jellemzi. De meg kell mondanunk azt Is, hogy egyes tudományos dolgozóknak nyíltan meg kellett volna mondaniuk az igazat, miért nem elemeztek egyes társadalmi jelenségeket olyan tények alapján, amelyeket elemzésükbe bevonhattak. Az efféle „módszer" sokaknak megfelelt, ezért támogatták, nem mindig őszintén, de azért, mert kényelmes volt. Persze nem mindenkinek tehetjük ezt a szemrehányást. Ám furcsa, hogy az illetők közül egyesek éppen ma önbírálat helyett nagy hangon „bírálatot" gyakorolnak. Elhanyagolták az etika komoly tudományos tanulmányozását, elhanyagolták és megtagadták a szociológiát, a demográfiát, a társadalmi lélektant, mint tudományágat. Ám ez nem vezethet oda, hogy a szocializmus helyes alapelveinek megvédésére Irányuló tudományos törekvések helyett ezeken az elvtársakon erőt vett a mindenben való kételkedés, amely vezéreszméjük lett nemcsak magának az ideológiának, hanem a politikának, sőt egyes esetekben a szocialista rend alapjainak „átértékelésénél". Mindent megtagadni vagy „ alkotó módon átértékelni? Valahányszor a társadalmi fejlődés során fontosabb fordulat áll be, igyekszünk megérteni az új jelenségeket, igyekszünk helyt adni nekik. Ez nem egyszerű folyamat, de megvan a maga logikája. Ami azelőtt egységes volt, meghasonlik. Ma is így van. Azok, akik támogatják a kommunizmus igazát, a legnagyobb erőfeszítéseket teszik, hogy társadalmunk szervezetét megtisztítsák a múlt hibáitól. Akadnak azonban olyanok is, akik kényelmesen megbújnak a kuckóban, és onnan kiabálnak az „Igazságért", amelyen saját szubjektív kívánságalkat értik. Akár kényelmes, akár nem, meg kell mondanunk, hogy ez nem más, mint kispolgári sopánkodás, amely ha nem is árt a társadalomnak, de semmiesetre sem használ neki. A vitákban találkoztunk olyan nézetekkel is, amelyek lepocskondiáztak minden múltbelit, annak ellenére, hogy ennek az időszaknak a gyümölcseit kényelmesen élvezik, és nem érzik annak szükségét, hogy beszámoljanak a társadalomnak saját munkájukról. Ám minden történelmi fordulóponton meg kell állni, és el kell gondolkozni a következő kérdésen: mindabból, ami a múltban jő volt, ml felel meg ma, mit vegyünk fel fegyvertárunkba. Ez a számadás nem jelenti a múlt nihilista megtagadását, nem Jelenti, hogy mindent a semmiből kezd jünk. Az előzőleg egységes tömbök meghasonlása után támogatni kell azt, ami új, a politika területén tiszteletben kell tartani azt a taktikát és azokat az elveket, amelyeket a párt ebben az időszakban alkalmaz, s amelyeknek tolmácsoló! ós végrehajtól a pirt szervei. A CSKP KB vezetése alatt a párt helyes harcot folytatott és folytat a dogmatizmus, a szektásság, egyben azonban a jobboldali liberalizmus ellen Is. Sajnos, egyes embereknél a dogmatizmus elleni harc sajátos pe riferikus formában jelentkezik. Leple alatt a legkülönbözőbb nézetek bújnak meg, a baloldali szélsőségesektől a jobboldaliakig.. Egyesek szenvedélyesen és lángoló hévvel léptek fel, nyilván azzal az őszinte szándékkal, hogy szembeforduljanak mindazzal, ami régi és elavult. De az őszinteség nem mindig azonos az objektív igaz Sággal. így történt, hogy a vitákban nem egyszer összezavarták azt ls, ami világos, nem vették észre a belpolitikai és külpolitika! összefüggéseket, ós szem elől tévesztették a tényleges igazság mércéjét. Kiderült, hogy mihelyt ezek a vitafelszólalók elmondták dogmatlzmus-ellenes nézeteiket, nem maradt egyetlen gondolatuk sem, amellyel gyarapíthatták volna a jelenlegi megújhodás folyamatát, és hozzájárulhattak volna a jövő építéséhez. Csak sivár, holt semmi maradt. Persze helytelen volna, ha nem látnánk, hogy a dogmatizmus elleni harc periferikus elképzelése, azok az egyoldalú nézetek, amelyek nem alapulnak a marxizmus-leninizmus elvein, és nem következnek a* valóságból sem, teret biztosítanak az eszmei koegzlsztenciának, sőt a művészet területén a „modernizmus terrorjához" vezetnek más, alapvető alkotási stílusok ellen. A filozófiai és esztetlkal viták területén, főleg bizonyos külföldi marxistákkal, vagy demokratákkal, Illetve egzisztencialistákkal rendezett találkozások alkalmával a párbeszédből monológ lesz: kritikátlanul elfogadnak olyan nézeteket, amelyeket bírálatnak kellene alávetni. Ez nem tanúskodik a kultúrális-művészi és társadalomtudományi vitákban résztvevő dolgozóink filozófiai gondolkodásának magas színvonaláról. Nem arról van szó, hogy félünk a vitától, és nem is arról, hogy a vitatkozást fölöslegesnek tartjuk. Ellenkezőleg, a vitákat most és a jövőben is fejleszteni kell. Vitákra szükség van. Az eszmecsere azonban vezessen új, történelmi igazságokhoz. Nem tűrhetjük meg a tudatban a valótlanságokat vagy féligazságokat. A tudatban nincs senki földje. Ott, ahol az ember tudatában nincs helye szocialista ideológiánknak, ott más nézetek, más Ideológiák uralkodnak. Most tehát nemcsak arról van sző, hogy a dogmatizmus elleni harc zászlaja alatt ne biztosítsunk szélesebb teret az Idegen eszméknek — Illetve, hogy a revizionizmustól félve megbénítsuk és fékezzük a gondolkodás folyamatát —, elsősorban meg kell értenünk azt a tényt, hogy a jelenlegi Intenzív gondolkodási folyamat a jövő Időszakot ls befolyásolja és eldönti, vajon a minőségileg új feladatok megoldása sokkal gyorsabban vagy lassabban történik-e, aszerint, hogy mily fokú lesz megismerésünk és öntudatunk. Hogyan folytassuk, mitől szabaduljunk meg, hogy munkánk az ideológia területén hatásos legyen, a CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülésein az ideológiai kérdésekben hozott határozatok szelleme hassa át. Ezt a kérdést kell tisztáznunk minél előbb. A párt az utóbbi időben megmondta az igazat a közelmúlt történetéről, arra ösztönöz, hogy megtisztítsuk történelmünket és Jelenünket. Folytatja azt a törekvését, amely az SZKP XX. Illetve XXII. kongresszusa óta mindmáig jellemzi munkáját. Nagy dologról van szó, hisz célunk, hogy megtisztítsuk a társadalmat a hamis eszméktől, a hatalommal való erkölcstelen vagy önző visszaélésektől, hamis pátosztól, arra törekszünk, hogy az emberek mélységes odaadással viseltessenek a kommunizmus ügye Iránt, és alkotó módon érvényesítsük a marxizmus—leninizmus elveit nemcsak anyagi formában, hanem mindnyájunk tudatában és lelkiismeretében ls. Ez az időszak sok mindent megmutatott. Azt is, hogy milyen a helyzet a társadalomtudományban, milyen mély gyökereket vert világnézetünk az emberek tudatában és azt Is, hogy hol követtünk el hibákat nevelő és szervező munkánk során. A múlt jelenségeinek értékelése tehát a kritika módszerével történik. így Is he lyes. A megújhodás folyamatának ár tanak azok, akik tiszteletlenül, sót erkölcstelenül kárhoztatták a múltai és eredményeit, gyakran nem is tud va, kinek a malmára hajtják a vizet Valóra vált az, amit Vladimír Mináí mondott az írók III. kongresszusán „...Egyesek a fejlődést összetévesztik azzal, hogy pillanatnyilag úgy forgatják köpönyegüket, ahogy a szél fúj... jó ez Így. Majd a jövő megmutatja, ki indult rohamra a ne héz lovassággal, és ki ugrándozott, mint a cirkuszi lovacska, hogy olcsó tapsot arasson." Már napjaink Igazolják, hogy egye , sek azért fordítottak a köpönyegen hogy megtapsolják őket, nihilista mó don látták a múltat, és a fejlődés jelenlegi folyamatát, a dogmatizmus elleni harcot kis híján azonosították a „Jobb" szocializmusért való harc cal, amelyről ködös és valószerűtlen elképzeléseket tápláltak. Nem arról van szó, hogy visszaforduljunk, de le kell vonnunk ennet* az időszaknak a tanulságait, mindegyikünknek a maga számára, és le kell vonniuk e tanulságokat a párt szervezeteinek is. A Jelenlegi időszakot — ezt Igazolják a párt járási konferenciái — az öntudatos pártfegyelem megszilárdulása jellemzi. Keresik a hibák és tévedések okait, mégpedig ki-ki magában, a maga munkahelyén, és ki-ki a maga felelősségét kutatja. Ezt láthatjuk azoknál az elvtársaknál is, akik tévedésbe estek. Ez is arról tanúskodik — a helyzet így követeli —, hogy ki-ki a maga munkahelyén a minőség és a pártosság szemszögéből bírálja meg saját munkáját. Hogyan haladjunk tovább az ideológiai munkában? Ezt Itt, ebben a cikkben csak röviden foglalhatjuk össze. Túljutottunk a szocializmus győzelmének fontos szakaszán. További utunkat erősen befolyásolják a nemzetközi viszonyok, ám irányító munkánkkal, lntézkedé selnkkel hathatunk rájuk. Az egész Ideológiai munka, különösképpen a propaganda, nem lehet csupán annak a magyarázata, ami történik. A mai kor abban különbözik Marx korától hogy az elméleti tételeket közvetle nül, időtávlat nélkül, gyakran a kí sérletezés lehetősége nélkül alkalmazzuk a szocializmus és a kommunizmus építésének gyakorlatában Ezért az Ideológiai munka fontos ré szének, az elméletnek a területén fordulat áll be oly értelemben, hogy az elméletnek a szocializmus gyakorlatából kell kiindulnia, figyelembe véve természetesen azokat az elveket és alapigazságokat, amelyeket a társadalmi tudományok eddig feltártak és rögzítettek. Ezért az Ideológiai munkában a néptömegek döntő szerepéből kell kiindulnunk. A vezető személyiség Iránti elismerést nem szabad azonosítani a személy! kultusszal. A lenini normákban semmi helye sincs bármiféle elméleti kettősségnek, anarchizmusnak, fegyelmezetlenségnek, annak, hogy a pártszervezetek, és az állami szervezetek gyakorlaté ban megsértsék a demokratikus cent ralizmus elveit. Az Ideológiai munka, és az élet szoros kapcsolata a pártpropaganda területén megköveteli, hogy a legjobb tapasztalatok elemzésének és népszerűsítésének útián haladjunk, a politikai és gazdasági példamutatás módszerét alkalmazzuk. Ez azonban megkívánja, hogy őrizkedjünk mindkét szélsőségtől, amelyek propagandánkat jellemzik Meg kell szabadulnunk attól a nézettől, hogy a legjobb tapasztalatok népszerűsítése nem tartozik bele a propagandamunkába, és a pártpropagandában nem szabad csupán a technika és a technológia propagálásával foglalkoznunk. Mindnél szélsőségnek megvan a maga oka. Régebben a propaganda megelégedett azzal, hogy megismertette a dolgozónál a politika és a gazdaság általános alapvető kérdéseivel. Ma más a helyzet. A funkcionáriusok, sőt a dolgozók zöme is történelmi szükségszerűségként magáévá tette ezeket az általános elveket, s megértésük a társadalmi feladatuk teljesítésében jut kifejezésre. Ezért a funkcionáriusoknál egész törvényszerűn fellép az a — magában véve helyes — becsvágy, hogy a konkrét gazdasági és technológiai problémák mélyére hatoljanak. Ez ugyanakkor magában rejti a „technikába való menekülés" lehetőségét. Nem követelhetünk úgynevezett tiszta politikát, amely amúgy sem létezik, sem pedig a gyakorlattól elszakadt propagandisztikus Igazságokat, amelyek semmit sem oldanak meg. Ain alapjában helytelen volna, ha nem látnánk, hogy a „politikai és gazdasági példamutatás" módszerét követve ls Ismételnünk kell az alapigazságokat, a szocialista országépítés alapelveit, a nép vezető erejének, a kommunista pártnak szerepét és állását, a munkásosztály szerepét, és történelmi hivatását, a szocialista demokrácia helyes értelmezését stb. Még egy megjegyzés, úgy, ahogy N, Sz. Hruscsov fogalmazta meg: „Ideológiai munkánk java részét a termelés megszervezésének kérdése jelenti", vagyis más szóval az ideológiai munka ne legyen csupán az „ideológiai dolgozók" szakmai kérdése, hanem valamennyi kommunista bevonásával irányuljon a szervezés munkájára. M

ost, a párt járási konferenciái után a pártszervek munkájának ideológiai kérdéseit nemcsak megítélni kell, hanem igen előkelő helyet kell biztosítani nekik az előttünk álló fontos politikai eseményt, a választásokat megelőző eszmei-nevelő munkában. Választási programunk szocialista hazánk további felvirágoztatása. Az ideológiai munka elválaszthatatlan a párt konkrét politikájától. Ezért az állami szervek választásának előkészítése komoly alkalmul szolgál, hogy a párt megteremtse eszméi és politikája helyes értelmezésének feltételeit, tisztázza a dolgozók előtt új feladataikat, és megnyerje őket e feladatok számára. Ez időszakban az ideológiai munka legyen a pártmunka biztos és erős része. Erőfeszítéseinket az alkotó kezdeményezés helyes megszervezésére, a gyakorlati kérdésekben vallott nézetek egységesítésére kell összpontosítanunk, hogy az egész világ előtt bebizonyíthassuk a marxizmus-leninizmus, a szocializmus és a kommunizmus eszméinek lehetőségeit, előnyeit és életadó erejét. (Megjelent a Pravda március 2Q-i számában) A galántai járásban levő szelőcei EFSZ az idén az egy hektárra eső nyerstermelés értékét a tavalyi 8540 koronáról 9500 koronára akarja növelni. E cél elérését tartják szem előtt a szelőcei szövetkezet tagjai, amikor csoportonként megtárgyalják a kongresszusi anyagok téziseit. Képünkön az állattenyésztési dolgozók láthatók, akik fűként az állattenyésztési termelésről szóló részeknek szentelnek nagy figyelmet. (K. Cích — CTK felvételei 4 f ť ' '4.