Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-22 / 82. szám, vasárnap

szállítható csővezetékben? Alighanem a kőolajvezeték sikerén felbuzdulva egy kanadai kutatótársaság csővezetéket szándékozik építeni Vancouverből Churchillhe, Port Arthurba vagy Torontóba, hogy egyszerűbben és gyorsabban értékesíthessék Kanada természeti kincseit a nagy tengeri kikötőkben. A technikusok véleménye szerint ércet, őrült szenet, ként és házát lehetne szállítani a csővezetéken az egész észak-amerikai földrész széltében, egészen a rakodó kikötőig. Szállítóeszközül, illetve üzemanyagul nyersolaj szolgálna. A búza szállításánál jobban beválnak az acélgolyók, fémeket, szenet és ként viszont műanyagból készült tartályokban vagy zacskókban szándékoznak „úsztatni".Majd a gyakorlat igazolja, vajon csakugyan beválik-e a kanadai technikusok elképzelése, és melyik módszer lesz a legmegfelelőbb. G-kBejárta a világot a hír — közölte az Oj Szó is —, hogy az B kisfiú, akinek sorsát Bruno Apitz „Farkasok közt védtelen" című regényében megírta, életben van, és apjával együtt Izraelben lakik. Neve: Itan (Sztepanj Z w e i g, 23 éves jól megtermett fiatalember és közismerten jó kosárlabdázó, jelenleg Franciaországban tanul, apja pedig — dr. Zacharia Zweig — Izraelben lakik. Izraeli tudósítónk levele Egy megmentett kisgyermek , HÜSZ ÉV múlt el azóta, hogy a buchenwaldi koncentrációs táborban a -foglyok csoportja egy hároméves kisfiút bújtatott el, akit az apja hátizsákba rejtve hozott a táborba. A foglyok saját életük kockáztatásával vigyáztak a Itan Zwe

l8 kisgyerekre, hogy az SS-legények ne lássák meg. Mert a gyerekre — főként a zsidó- és orosz gyerekekre — halál várt (azonnali kivégzésükre Himmler konkrét parancsot adott). A koncentrációstábor kis ellenálló sejtje bújtatta, mentette a kisfiút, és sikerrel életben tartotta a tábor felszabadulásáig. A felszabadulás után a csoport szétoszlott. Sok évvel később az egyik fogolv, Bruno Apitz, aki a hitlerizmus idején, 1933-tól 1945-ig koncentrációs táborokban sínylődött, regényt írt a gyermekmentésről. A volt foglyok „A farkasok közt védtelen" című regény és az e regényből készült film fő alakjaiban önmagukra Ismertek és megindították volt bajtársaik felkutatását. így derült ki, hogy a regényben szereplő kisfiú azonos Itan Zweiggel. A kisfiú meszabadítói a regény révén rátaláltak és meghívták őt Weimarba, Goethe városába, amelynek szomszédságában (!) építették a nácik a buchenwaldi koncentrációs tábort. Arról, hogyan találkozott megmenteivel, Itan Zweig a következőket mondta el a Tel Aviv-i Kolaam tudósítójának: „El sem tudják képzelni, milyen szép fogadtatásban részesültem. Amikor kísérőimmel átléptem a két Németország közti határt — Stuttgartból Weimarba — a határon nem zaklattak semmilyen formalitással, nem tartottak vámvizsgálatot, hanem a szovjet katonák és a helyi lakosok ünnepséggel fogadtak és virágcsokrokat nyújtottak át." Itan Zweig az ellenálló csoport egyek vezetőjének — W i 11 y B 1 e Ichernek — a meghívására utazott Stuttgartba, majd Weimarba. Ott találkozott Bruno Apitz-cal, „A farkasok közt védtelen" című regény írójával. „Ogy

: bánt velem, mintha a fia lennék" — mondotta Itan Zweig. Bajtársaival együtt meglátogatta Buchenwaldot ls, ahol gyermekkorának borzalmai elevenedtek fel előtte. A fiatalemberre nagy hatást gyakorolt Bleicher és az ellenálló csoport többi tagja, Meghívták Moszkvába is. A megtalált buchenwaldi gyerek felkeltette az érdeklődést „A farkasok közt védtelen" című regény és film iránt. A regény húsz nyelven, ötnegyedmillió példányban jelent meg eddig. A filmet még a nyugatnémet televízió ís bemutatta. A MEGTALÁLT, megmentett kisfiú esete kivételes. Sok-sok millió azoknak a száma, akik ott vesztek a haláltáborokban, akiknek megtalálására nincs és nem is lehet remény. A súlyos csapás, amit a nácizmus az emberiségre zúdított, még nagyon is érzékeny, a fájdalom még nagyon is eleven. A nácik pusztítása beárnyékolja a következő nemzedék életét is. Nem Igaz az, amit az egyik nemrég kezembe került tanulmány állít, hogy a nácik „csak" az akkori nemzedékkel szemben követtek el embertelen bűncselekményeket. A nácizmus — hívják azt akárhogyan — mindig veszélyt jelent a nemzetekre. Ojra meg újra fel kell vetni a nácizmus bűneit és következetes harcot kell vívni azért, hogy a történelem ne ismétlődhessék meg. Erre figyelmeztet a megmentett kisgyermek sorsa. Dan Jehuda FÖLÖSLEGES EMBEREK" Most nem az orosz kritikai realisták negatív regényhőseiről, az ún. fölösleges emberekről lesz szó, hanem a Vatikán állam nemességéről, a pápai udvart körülvevő ún. fekete nemességről. VI. PÁL pápa nemrégen ünnepi alkalommal mondott beszédében világosan tudtára adta a hercegi, grófi és más főnemesi sarjaknak, hogy többé nincs szüksége szolgálatukra, fölöslegessé váltak a mai világban. Az Orslni, a Borghese és más családok kései sarjai lehorgasztott fővel álltak a pápai trón előtt és idegesen forgatták csákójukat. Nem az izgatja őket, hogy most már „munkanélkülivé váltak", hisz az ilyen címek: Pápai trónálló, pápai főszállásmester, postafelügyelő, letűnt századokra emlékeztetnek, a gyakorlati életben semmi jelentőségük. A nemesi udvaroncokat inkább az bántja, hogy a pápai udvar tekintélye többé nem segíti társadalmi érvényesülésüket. Ezt így ís mondhatnánk: egyházi szolgálatuk nem lesz lepel erkölcsi, társadalmi és más botrányaikra. Hisz Borghese herceg 50 millió lírát tulajdonított elegy arisztokrata klubból, melynek tagja volt, Ruspoll herceg ellen ópiumcsempészés miatt folyik eljárás, Torlinl grófot pedig kokainárusításért zárták börtönbe... Túl sok szenny tapad a modern „fölösleges emberekhez", lehet, hogy a pápai udvar is ezért akar szabadulni tőlük. (A Negyelja nyomán) A stop-nagypapa ismeretlen unokáival. Kanada nagyvárosának legnépszerűbb alakjai a „Stop-nagyapák". Idős bácsik valamennyien. Stop feliratú fehér táblákkal állnak az útkereszteződéseknél és ha gyermekek jelennek meg a járdaszélen, magasra emelik a táblát. Leáll a forgalom, Stop-nagyapa átkísért a kicsinyeket, akik vidáman üdvözlik őt. De nemcsak a gyerekek szeretik a stop nagyapókat, hanem hálásak a szülök is. Karácsonykor gyerekeik kíséretében keresik fel őket, és lerakják az utcasarokra aj árnyékaikat. — Voltaképpen magányos öregember volnék — mondja William f. Baókway, Toronto népszerű stopnagypapája —, de mégsem vagyok az. Körülbelül 300 unokám van. Jó érzés, hogy én vigyázok rájuk. A HLOHOVECI GYÓGYSZERGYÁR nem csekély hírnévre tett már szert készítményeivel... És hányan, de hányan adóznak hálájukkal némán és névtelenül: mert a hlohoveci gyárban készült orvosság adta vissza egészségüket, mentette meg életüket... A gyár hírnevét ugyan nem csonkítja, jelentőségét nem csökkenti, de akadnak az országban ma már olyanok ls, akik a „Hlohovec" név hallatára mélységes, marcangaló fájdalmat éreznek — a Hlohovec védjegy már nemcsak enyhítheti a fájdalmat, de okozhatja, előidézheti ... Valamilyen adaptációs munkálatokat kellett tlvégezni a gyógyszergytár épületén — a járási építővállalat vállalta el kivitelezését, s nemsokára a kőművesek meg is jelentek. Munka közben az adaptálók azokra a kétszázliteres hordókra lettek figyelmesek, amelyeken a „szesz" felirat mellett a halálfej is ott díszelgett... — Füge nekik — mondogatták .— ha valami nyavalya lenne, egész biztosan néni tartanák fahordókban. Karaba, az egyik segédmunkás be is ment egyenesen a gyártásvezetőhöz és megkérte, ne fukarkodjanak hát, adjanak egy kevés pityókát... A gyártásvezető kinevette. Karaba hivatkozott a hordókra, erre a másik olyan dühbe jött, hogy Karabának még a lába sem érte a földet. — Hát meg akartok dögleni? — ordította, ahogy Kerabát kipenderítette. Nem adott, hát ennyiben maradt az egész. Egy alkalommal azután uzsonnázás közben valamelyikük egy liter házifőztessel kedveskedett. Legalábbis úgy hitték. — Legalább ennyi kárpótlásként — gondolták — s csak akkor sült kl a turpisság, amikor a fiaskó kiürült. És ez volt a végzet... Másnap megfúrták a hordót, s nagyokat kortyintottak levéből: egészségünkre... I Senki sem akarta már ezután elhinni, hogy kénsavas sóval kevert, valóban mérgező szeszt nyeldestek ... Az öblösebb torkúak azután délután már a munkavezetőhöz kényszerültek: — Engedj haza bennünket, Pál, valahogy megártott ez a feneette... A távozók feleségei is elcsodálkoztak a „hamarsiktán"... Kúdelán a feleség tapasztalt szimatja még azt ls észrevette, hogy valami alighanem lement a torkán, de a férfi nem vallotta be. A pűstyéni kórház főorvosa előtt sem akart színt vallani, csak később az ápolónak árulta el, de akkor már késő volt: az orvos csak a halál beálltát konstatálhatta. Ugyanebben az időben viaskodott a halállal Smíkala társa a nyitrai kórházban. Az orvosok nyomban riadót fújtak, s még vasárnap kórházba szállították az egész építő csoportot. Kúdela azonban még így ls rajtavesztett. • Nemcsak arról van szó, hogy Libant Pali három embert vesztett a csoportból, s hogy ezek az emberek az •gészséget, életet visszaadó orvosságok szomszédságában halálukat lelték, hanem elsősorban azokról, akik utánuk vlszszamaradtak: a munkatársakról, családtagokról, s arról, hogy mindez a saját ős mások gondatlanságából ered... 1 i-u A második negyedév végén 15—18 éves fiatal lányok részére újfajta öves megoldású rakott teszilszoknyák kerülnek üzleteinkbe. A gazdag színárnyalatú szoknyák biztosan megnyerik a vásárlók tetszését. Mese a szerelmes csimpánzról „Az elmúlt hetekben különös esemény verte fel kit falunk csendjét. A hírek szerint egyik nemzeti vállalatunk gumigyárat épít Adisz Abcbában. Az építkezést csehszlovák szakemberek Irányítják, akik a messzi Idegenben feleségüket ls magukkal vitték. Az asszonyok a nagy forróságban gyakran jártak fürdeni, s az egyik fürdőző nőt egy hlm majom váratlanul elragadta. Csupán két hét múlva találtak rá az asszonyra, aki jelenleg egy prágai kórházban fekszik A bír állítfilag egy szlovák lapban jelent meg. A mi falunk magyar, legolvastottabb lapunk az Üj Szó, ez — sem padig más magyar lap — erről az ügyről egy szót sem írt. Igaz ez a történet, vagy sem? Erre kérünk választ az Üj Szó szerkesztőségétől .., (Egy olvasónk leveléből) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer... vagy talán soha nem is volt — egy szerelmes csimpánz. Ez a hím majom kimondottan a festett hajú, aranyszőke fehér nőket imádta. Miután világgá űzte szerencsétlen párját, a banán és kókuszpálmák rengetegéből heteken át leste dobogó szívvel a nem létező folyó habjaiban lubickálő nimfákat. Aztán éjjelenként álmatlanul'hánykolódott, bánatosan sóhajtott és szerelmi vágyódásában le is fogyott. Végül is megelégelte ezt az áldatlan állapotot, egy szép napon megtapogatta muszkliját és még aznap cselekedett. Elrabolta a legfehérebb húsú aszszonyt... Elrabolta, szeretkezett vele, csalódott benne és csalódásába belepusztult... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer ... én viszont azt állítom, hogy nem volt. Soha és sehol nem létezett ez a szerelmes hím majom, még bizony Edgár Rice Borroughs egykoron igen népszerű Tarzan könyveiben sem! És mégis...! Mégis mint hajszáleres csövek millióin keresztül szivárog be ez a fantasztikus történet a köztudatba. Az egyik népszerű prágai képeslap szerkesztőségére a levelek lavinája zúdult. „Önök írták, hogy egy afrikai őserdőben egy hím csimpánz elrabolt egy cseh nőt. Heteken, hónapokon ólt az asszonnyal, aki másállapotba került..." A szerkesztőség eleinte még igyekezett a levelekre válaszolni: „Lapunkban ilyen hírt soha nem közöltünk!" Később már nem bírták erővel. A szerkesztőség előszobájába kitették egy asztalra a lap utolsó évfolyamának összes számalt: csak keressenek, lapozzanak, turkáljanak a hitetlen Tamások... Majd cáfolatot tettek közzé. Ez sem segltettl A posta ezután ls ontotta a leveleket. És Karlovy Varyban, Csernőn, Turnovban meg Hlubokán csak úgy, mint Rosicén éj Kis Gömörben asszonyok, lányok és gyerekek a szerelmes csimpánz bizsergető történetét tárgyalják. Sőt! A szőke szépség majomkalandjának már nemzetközi változata ls létezik. Nemrégiben a moszkvai Izvesztyija egyik számában „Azt beszélik" címmel egy szatirikus karcolat jelent meg. írásában a szerző azt a fantasztikus történetet figurázza ki, amely a Szovjetunió egyik városában járványszerűen terjed arról az állítólagos szovjet geológusnőről, akibe, a sötét Afrika őserdeiben, egy hím majom beleszeretett, elrabolta őt... ós a többit már mindnyájan tudjuk. Ogy vélem azonban, hogy valószínűleg, ez a szovjet iány is aranyhajú volt és telt Idomú, mivel a csimpánz gavallérok de a gorillák meg az orangutánok ls, főleg Afrikában csupán az Ilyen sexbomba típusú fehér nőkre buknak! Most már csak arra figyeljünk, mikor bukkan fel hasonló „story" a német, holland, svéd lapokban, és minden olyan ország sajtójában (vigyáznunk kell az amerikai konkurrenciáral), ahol'szép, szőke hajú, telt mellű, fehér húsú nők élnek! Mert így aztán valóban teljessé válna ez a nemzetközi galimatiász. Egy körülményre azonban szeretném felhívni a névtelen mesemondók, e modern igricek figyelmét, mégpedig felelősségem teljes tudatában. Komoly veszély fenyegeti őket, valamennyiüket! Könnyen megtörténhetik ugyanis, hogy idén az öt világrész minden őserdejében új divat kap majd lábra. Nincs kizárva, hogy az összes hím majmok már megcsömörlöttek a sok szőke szépségtől (hijzen a sok még szőkékből ís megárt) és mondjuk már most április elsejétől a barnákat részesítik előnyben. Hisžen ezt megtették az első köztársaság idején az Adriai tenger cápái is. Ezek a tengeri ragadozók hosszú éveken át — legalábbis így számolt be erről az olcsó szenzációkat hajhászó prágai bulvárlap, az A — Zet — minden nyáron felfaltak egy-két cseh tanítónőt, de csakis szőkét, kék szeműt és lehetőleg nagy mellűt. Aztán egy szép napon a cápák megunták az aranyhajú cseh pedagógusnőket. Varietas delectat, jelentették ki a konkurrens sajtóképviselőinek és valami más szórakozás után néztek, akárcsak az A — Zet — mindenre elszánt szerkesztői, akik egy időben túltettek Könyves Kálmánon is! Mert a derék uralkodó csupán törvényt adott ki a nem létező boszorkányokról (De strigiis quae non suntj, míg ők lefényképezték a Loch-Ness-i szörnyeteget is, amely sžintén nem létezett. Ez a szerelmes hím majom sem létezik. Soha nem ls létezett. Nemlétezésével azonban nem csupán a névtelen mesemondókat hazudtolja meg, hanem még azt az olyan régi mondást ls megcáfolja, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fúj a széli" Mert ezúttal bármennyire ls zörgött és zörög a haraszt, csupán ostoba meséről, merő kitalálásról van szó. A szerelmes hím majom biológiailag is hazug története esetleg néhány kl nem elégült és megvénhedt vámpír buja fantáziájában születhetett meg, vagy talán a régi, elfelejtett amerikai KIng Kong film egyes hátborzongató, de valakit mégis csiklandozó jelenetei kelhettek emlékezetükben életre. Hiába, az éhes disznó makkal álmodik... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer... Dehogyis voltl Az a bizonyos szerelmes hím majom sohasem létezett! -sitii SZÖ 6 * 1964. március 22.