Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-21 / 81. szám, szombat

MEGISMERNI, MEGSZERETNI... A ZENEI NEVELÉS ÉRDEKÉBEN AZ UTÖBBI HÓNAPOKBAN ismét egyre több szó esik a dolgozók, de elsősorban az ifjúság zenei nevelésének kérdéseiről. A Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Januárban vitatta meg az ifjúság zenei nevelése terén ránk váró feladatokat. A Szovjetunióban 1983 őszén külön párthatározat foglalkozott az ifjúság esztétikai nevelésével. Az UNESCO mellett működő, s a zenei nevelés problémaival foglalkozó nemzetközi társaság ugyancsak a múlt évben tartotta meg Tokióban V. kongresszusát. A szakemberek a világ minden részén egyöntetűen állapították meg: a helyzet nem rózsás, tenni kell valamit. Az ŰJ SZO hasábjain ls megszólaltak — a közelmúltban — a leghivatottabb szakembereink, akik felmérve a helyzetet és lehetőségeinket, szerény indulásként — éppen az Iskolai zenei nevelés színvonalának emelése érdekében — egy központi magyar tanító — énekkart Javasoltak alakítani. Indulásként kétségtelenül ez igen Jelentős lépés lehetne. Mielőtt rátérnénk arra, hogy az Iskolák szervei a zenei nevelés érdekében ez ideig már mit tettek, hadd idézzük Kodály Zoltánnak az tfjúság zenei nevelésével kapcsolatos egy-két gondolatát: „A gyermekeknek szánt zene a mai körülmények között fontosabb, mint a felnőtteknek írt kompozíció, mert az formálja a jövő közönségét. Akinek nem mindegy, hogy mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, mikor ének hallik kl belőle. A tuSatalattl magyarság első talpköve a magyar nyelv. Második talpköve a zene. A gyermekeknél tán még fontosabb a nyelvnél ís." Ezért „valamennyi Iskolának foglalkoznia kellene a magyar népzenével épp oly behatóan, mint az anyanyelvvel". De emellett énekelje „a magyar fiú más népek dalalt ls, énekelje azok nyelvén. Így Ismeri meg belőlük a népeket, így tanulja meg Jobban nyelvüket, amire eléggé nem Igyekezhet". E gondolatok megvalósítása érdekében az iskolai szervek először ls a lehető legnagyobb erőfeszítéssel azt a hiányt igyekeztek bepótolni, amelyet az 1950-től—1959-ig terjedő Időszakban — a hirtelen, a gyors fejlődés szinte törvényszerű aránytalansága szült. Ebben az Időszakban nem állt a tanítók rendelkezésére a módszertant felölelő s ezt a tananyagot tartalmazó segédkönyv és a tanulók számára sem adtak kl tankönyveket. Ma már a művészi ízléssel illusztrált, s gondosan összeállított tankönyvek nyomdában vannak. Megjelentek a pedagógiai iskolák tankönyvei és megjelent egy, a dalanyagot ís felölelő — általánosabb jellegű módszertan. Készülnek a tankönyvekhez írt útmutatók is. Mindez persze nem sok, de indulásnak reménytkeltő biztatás. S ha forrásanyagként mindehhez még hozzászámítjuk az ifjúság iskolai és Iskolán kívüli zenei nevelésében jól felhasználható gazdag magyarországi módszertani Irodalmat, dalanyagot tartalmazó könyveket, kottákat, hanglemezeket, továbbá a bratislavai Népművelési Intézet kiadott bő anyagát, sőt egy bizonyos százalékban a szlovák, illetve a cseh anyagot ls, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren Iskoláinknak nincs panaszra okuk. Anyag van, de az Igazsághoz hozzátartozik még ez Is: „Hiába jönnek felülről a legszebb tantervek, a legbölcsebb rendeletek, ha nincs, aki azokat szívvel és meggyőződéssel végrehajtsa." TANÍTÓKRA VAN TEHÁT SZÜKSÉG, olyan tanítókra, aktk magvetőkként hintik el a muzsika szeretetét és ezt a szeretetet embert nemesítő tényezővé érlelik. Elhintik a magyar népi muzsikában gyökeredzett új magyar müzene megértésének, sőt igényének magvát. Ma már közhely a magas kultúrával rendelkező országok pedagógiai és művészi lapjaiban Bartók és Kodály kivételes nagyságáról írni. Elvégezték már ezt a munkát a világ legkiválóbb zenei, pedagógiai és művészeti szakírói helyettünk is. Ellenben vannak feladataink befelé. Megértetni azt, hogy: „A néphagyomány nem töltötte be rendeltetését azzal, hogy a nép zeneéletét ellátta. Köze van az élethez, mindnyájunk mai életéhez. Megvan benne magja, terve egy nagy nemzeti zenekultúrának." Ez a nagy nemzeti zenekultúra az öj magyar műzene, „mely a népzenéből nőtt kl, annak szerves folytatása, kifinomult, befejezett foka". MEGISMERNI, MEGSZERETNI és magunkévá tenni a muzsikát, az új magyar műzenét, ez Is kulturális életünk egyik fontos feladata. Mert mit szólnának pl. Irodalmáraink ahhoz, ha a szlovákiai magyar értelmiség csak annyit tudna Adyról és József Attiláról, mint Bartók és Kodály művészetéről. Megbékülhetünk-e olyan közömbséggel, amilyet a zene iránt tanúsítottunk a múltban? Mikor válik természetessé, hogy a zenetudás •elemei az általános műveltséghez számítanak! Mert vajon megértheti-e és főleg átérezheti-e az 1905-ben „Dévénynél betört új időknek új dalalt" pl. az a „műfelfogó-irodalmár", aki nem ismeri ennek az új szellemi korszaknak megalapozóit: Bartókot, Kodályt? (Sajnos nálunk elég gyakori, hogy fejlett Irodalmi, képzőművészeti műveltséggel zenei Inf antiiizmus Jár együtt.) Álljunk azonban meg egy-két szóra e gondolatnál. A többtermelés az a varázsige, melynek realizálása Kánaánná teheti hazánkat. A többtermelés csak tudással alkalmazható. A tudás pedig bárhol, bármilyen alakban is lépjen fel, magával hozza a kultúrát. Aki például megtanulta a gépészet törvényeit, ahhoz egész életre hozzászegődött a könyv s ezzel a teljes művelődés, azaz egy magasabb kulturális színvonal igénye is. Ha jók azok a tanárok, akik éžt a gépészt képezték (azaz, ha nem csupán képezték, hanem nevelték isi), akkor a fiatal embernek ezt az igényét ls elmélyítették. De mert sok esetben nem ez történt, értelmiségünk egy része nem rendelkezik „sokoldalú" műveltséggel. Az önművelés szükségességét, a sokoldalú műveltség megszerzését fokozottabban kell tehát a jövőben hangsúlyoznunk. (Ennek érdekében a Csemadok, a szakszervezetek és a népművelési ügyosztályok rendezzenek a jövőben sokkal több ismeretterjesztő, érdeklődést felkeltő előadást.) MERT A LEGKIVÁLÓBB szakember ls csak egy gépcsavar, egyoldalú mechanikus lény, ha érdeklődési köre nem terjed túl szakismeretein. Legyen mindenkinek valami foglalkozása, amelyben tökéletesen otthon van, de a műveltség fogalmához hozzátartozik az is, hogy ismerje Michelangelo, Beethoven, Goethe kimagasló alkotásalt. Tudja használni a logaritmustáblát, de Wolfgang Amadeus Mozartról ls sejtsen valamit (nem életrajzi adatokra, hanem egyegy mű Ismeretére gondolunk). Legyen fogalma az ásványok képződési viszonyairól és a magyar írók-költők mellett Ismerje a világirodalom klasszikusalt ls. Tudja azt, hogy Burma Délkelet-Ázsiában, közelebbről: Hátsó-Indiában fekszik és hogy a zsiráf nem ragadozó, de ugyanakkor azt Is tudja, hogy ml jellemzi például a gót stílust. Véleményünk szerint nemcsak a zenei, de az Irodalmi, a képzőművészeti nevelés érdekében, és ezzel kapcsolatban az embernevelés hatékonyságának érdekében is az lenne a fontos, hogy minden magát művelt embernek nevező egyén meglássa: ml a közös a muzsika, a képzőművészet, az irodalom világában, mert végeredményben a festészet: „költemény színekben", a költészet: „kép szavakban"; a muzsika pedig „színek hangokban". Aki nem Ismeri az egyiket, tökéletesen nem értheti meg a másikat sem. Nem a részletek, hanem az alapelvek ismeretét értjük Itt. Nem polihisztorokra, hanem csupán az általános műveltség emelésére gondolunk. Nem a mindenben szaktudós, hanem a sokoldalúan tájékozott, a magyar kulturális kérdésekben otthonos, széles európai műveltségű népművelési dolgozókat, de elsősorban „vezetőket", tanítóságot kellene kinevelnünk. Olyan vezetőket, akik műveltségük, tudásuk alapján a vezetésre valóban hivatottak, akik az el-iúlt évek során — iskolai végzettségükre való tekintet nélkül — feladatukat formalizmusmentesen tudják elvégezni. Bármennyire ls nehéz leírni e szavakat, az ügy érdekében talán nem érdektelen a fentieket megállapítani, éppen azért, mert a zene széles körű és hozzáférhető művészet, mely az egész társadalmat érinti Otthon, iskola, munkahely, ünnepség, szórakozás nem lehetnek meg nélküle. A hangversenyek-, a rádió, és a hanglemezek hozzák közelebb. A zene általános, mert a legkülönbözőbb korú, műveltségű és Igényű emberek számára élményt Jelent. A zene hatással van ránk az öntudat ébredésétől, a hanyatló élet utolsó pillantásáig. A zene belemuzsikálja mondanivalóját az ember szívébe, megkerülve minden közvetítőt. Ezért hatása közvetlen és mély. DE TOVÁBB MEGYÜNK: „A zene lelki táplálék, ami semmi mással nem pótolható. Teljes íélki élet nincs zene nélkül. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít bele. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása ós kiteljesedése. Ezért nem helyeselhetjük azt, hogy a tanítók egy vállrándítással Intézik el, ha a CSISZ évzáró taggyűlésén a tanulók a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség himnuszának éneklésébe „belesülnek". Ne neveljünk botfülűeket, zenei analfabétákat, hanem a „Legyen a zene mindenkié" mozgalom széles körű bevezetésével, énekkarok alakításával az Ifjúságnak a zene felé tett botladozó lépéseit a jövőben sokkal bátrabban kell támogatnunk. Az ifjúságnak a zene felé kinyújtott kezét minden igazán művelt pedagógusnak, tekintet nélkül arra, hogy vegytant vagy földrajzot tanít — meg kell fognia. Az érsekújváriak talán még emlékeznek a történész Vass Károly gimnáziumi tanár zenekarára, vagy a pozsonyiak a magyar-latin szakos Schleicher László hatalmas gyermekkórusaira ... I ÉNEKKARI KULTÚRÁNK megalapozása érdekében — nem utolsósorban éppen az ÜJ SZÖ ankétjának eredményeként — megalakul a CSISZ Szlovákiai KB Magyar Népművészeti Együttesének keretében a Magyar Tanítók Kórusa. A kórus feladata az együttes programjában szereplő művek előadásán kívül a magvetés ls. Az énekkar tagjai iskoláikban remélhetőleg majd maguk is énekkart szerveznek. Mert az alapiskolai zenei nevelés színvonalában van a zenét kedvelő generáció nevelésének kulcsa is. A Magyar Népművészeti Együtütes ez Ideig éppen ezt a magvetői hivatását nem teljesítette teljesen. REMÉLJÜK, HOGY A JÜVÖBEN a magyar pedagógusokból álló énekkar tagjainak sok tízezer tanulója már aktív pártolója és élvezője lesz a szlovákiai zenei életnek. Az első lépéseket tehát már megtettük. Indulhatunk, hiszen célunk Ismert, az út előttünk. Most már nem kell más, „csak" a kitartó és céltudatos, a hangyaszorgalmat és bizony nemegyszer a fáradságos munkát igénylő előrehaladás. MÚZSI FERENC Ferbenyiken, az újonnan megválasztott CSISZ-szervezet vezetősége nagy lendülettel látott munkához. Rövid két hét leforgása alatt betanultak egy színvonalas esztrádműsort, mellyel a kultúrotthon telt háza előtt nagy sikert arattak. — Képünkön az előadás szünetében, megbeszélés közben (Tóth Gyula felv.) Nagy Imre (RNK): Leány virággal. HAJNAL ANNA: TAVASZI HIMNUSZ Tágul a fény édes köre, délben az árnyék rövidül, egyre élőbb mosoly süt rám mind áttetszöbb napok mögül, ragyogás, ki az éjszakán is átsütsz, úrnő, égi lány, hogy aludtad át télidőd a kemény, fagyos nyoszolyán? En is aludtam télen át, s álmodtam rólad, hogy a tüz lábadnál 'rként fellobog, s lángok közt alszol, tiszta szűz, a világ végén valahol, mig körülötted jéghegyek, meredek tükrök állnak s mosolyod mélyükig remeg. S álmodtam: puszta volt a föld, vak sárga-szürke sivatag, hol vastag porfelhők mögül szürke sugarak mállanak, szétporlanak s a fojtó szél, mely fullasztó hamut kavart riadt kosokat kergetett s futó tevék szemébe mart. Űrnő, nélküled a világ vak porszemekké mállana, te vagy a vonzás, te a rend, a lélegzet s a tartama! Ébredtem, úrnő, s könnyeim tiétek mind, mint a folyók, mint kis patakok hó alól oly boldogok, oly csobogók... Tágul a fény édes köre, mind közelebb jössz, alkonyok áttüzesült páráiból mind közelebbről fellobog közeled édes mosolya ... látóák lesznek mind a fák, csupa zöld szemmel néznek égnek s az én szemem ts milyen tág, látlak, északról jössz felém, lépdelsz és fénylő tagjaid derítik a testvérfolyók: az éj s a nappal partjait... Egyszerre Varázs, változás, a világvégi ligetek sűrűi felindulnak mind, ágak utánad lengenek, s két dámvad, fekete, fehér, kitör, követ a két folyó, szarvasok, vizén úszva is sztmatos orrokkal mohón, s villódzó tengereken át, melyeknek titkos mélyei eléd feszülnek s hordanak, jössz, és a világ térdei, eléd borulnák, ragyogó, akit követ az éjszaka, s a nappál, a fehérünő lábadhoz dől pihenni, ha megállsz egy percre utadon gyorslábú szűz, tjjas leány, kiért égnek a pásztorok, s a sarlós hold ül homlokán. (1936.) 1984. március 9. * (j

J SZÖ 3