Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-21 / 81. szám, szombat

AZ ISKOLÁBAN ÉS OTTHON V. A. Srűtek: RIP [kőnyomat). Sohasem vagy egyedül V. Mináč: Nikdy nie si sama. Slovenský spisovateľ, Bratislava 1962 AZOK A FIATALOK, akik az Idén érettségiznek és azok, akik most fejezik be az alapiskola kilencedik évfolyamát és pályaválasztás előtt állnak, e napokban döntik el életük legfontosabb kérdését. A kérdés helyes megoldásában szülők, tanárok és tanítók sietnek a fiatalok segítségére, minden befolyásukkal és igyekezetükkel oda hatnak, hogy azt a pályát válasszák, amelyhez a legjobban vonzódnak. A helyes választás sokban elősegítheti, hogy a fiatalok életük során ne csak jól végezzék dolgukat, hanem alkotó módon újításokkal, felfedezésekkel járuljanak hozzá szakmájuk tökéletesítéséhez. Iskoláinkban ezekben a hetekben nagy volt az izgalom. A diákok felvételi vizsgákra készültek és izgalommal várják a válaszleveleket a tanonciskolákból, üzemekből és a középiskolákból. A felvételi vizsgákra többnyire a szülő, tanító, vagy az osztályfőnök, de sokszor maga az Igazgató kísérte el a diákot. Ezt tapasztaltam az érsekújvári kilencéves iskolában. Itt 98 diák végzi most a IX. évfolyamot. Ezekből 11 tanuló a mezőgazdasági tanonciskolába, 6 az építőiparba, 43 különböző szakmára — így pl. az Elektrosvit és a Blansko üzem tanonciskolájába jelentkezett. Többen a surányi kereskedelmibe, a košicei gépipari Iskolába és a középfokú iskolába kérték felvételüket. Száraz László iskolaigazgató megjegyezte, hogy a rozsnyói magyar tannyelvű egészségügyi Iskolába ketten jelentkeztek, de azzal utasították el őket, hogy az iskola csak a kelet-szlovákiai kerületből vesz fel tanulókat. A másik visszautasítás a Banská Štiavnica-i vegyészeti iskolából érkezett. Itt Soóky Zsuzsa 15 esztendős kitüntetett tanuló szerette volna folytatni tanulmányait. A KISLÁNYT ÉRDEKLI A VEGYÉSZET, a felvételi vizsgán négy feladat közül hármat megoldott, mégis felvételét elégtelen szlovák nyelvtudása miatt elutasították. Soóky Zsuzsa értelmes, csendes, szűkszavú kedves lányka. Kissé zavart, amikor családi körülményei és a sikertelen felvételi vizsga iránt érdeklődöm. Többek között megtudom tőle, hogy apja agronómus a kamocsai szövetkezetben, és hogy a közeli napokban tesz felvételi vizsgát a gépipari Iskolában. Arra a kérdésre, fáj-e neki a vegyészeti Iskola levele, elpirul és izgatottan azt válaszolja, bár visszautasították, szívesebben menne most ls oda, mint a gépiparba. Hiába, a kémia érdekli, vonzza őt... Soóky Zsuzsán kívül feltűnt nekem egy mísik tanuló is. Veszprémi Ferencnek hívják, középnövésű, olajbarna arcú, élénk tekintetű gyerek. A középfokú iskolába készül, a felvételeit kitűnőre letette. Arra a kérdésre, MI AKAR LENNI? habozás nélkül, mosolyogva válaszolja: Tanár. Amikor családi körülményei Iránt érdeklődtem, kiderült, apja hatvankettőben hirtelen meghalt, öten maradtak testvérek, és anyja a nyugdíjból és a gyermekpótlékból tartja el őket. A gyerek halkan megjegyezte még, hogy anyja takarítani jár... Érdekelni kezdett a gyerek sorsa, elhatároztam, felkeresem otthonában. Előzőleg azonban még benéztem a középfokú Iskolába, ahol Kermét László tanárral beszélgettem. Örömmel adott felvilágosítást nemcsak Ferencről, aki nála tette le egyesre a felvételi vizsgát, hanem Géza bátyjáról is, aki rendkívül érdeklődik a zene Iránt, de matematikából gyenge... Látogatásom szerencsével járt, otthon találtam a Veszprémi-családot. A családfő, az anya éppen akkor érkezett az orvostól, csak néhány napja heverte ki súlyos tüdőgyulladását. Az előszobában találkoztunk, a .lakásból a zongora hangjai szűrődtek ki. Géza, a legidősebb éppen gyakorolt. A másik két fiú, Ferenc és János, — a nyolcadikos — a szobában „zongorakíséret" mellett tanulta másnapi leckéjét. Később megérkezett a tízesztendős Rózsi, aki a hatodikba és végül a nyolcéves Magdi, aki a másodikba jár. Valamennyien együtt voltak hát. Valamennyi barna, szép gyerek, Magdi kivételével, aki szőke, de ugyancsak kedves, szép lányka és mint a többi, zeneiskolába jár. Ahogy ott ültem és néztem a lábadozó anyát, a zongorát és harmonikát — a szoba legfontosabb bútordarabjait, amelyeket még apjuk részletfizetésre vásásolt, — az volt a benyomásom, hogy az anya meg a zene élteti és tartja össze ezt a családot. Az anya a gyerekek zene iránti szeretetét ápolja és gondozza. Noha jövedelme kevés, nem riad vissza az áldozattól sem, hogy a gyerekek zenei fejlődését elősegítse. Géza gyerekkorában elhanyagolta a zenét, ezért édesanyja most egy zenetanárnőről gondoskodott, aki külön órákat ad a fiának, hogy behozza mulasztását. És Géza naponta öt órát gyakorol, hogy érettségi után bejuthasson a konzervatóriumba. Talán Innen ered gyengébb matematikai tudása Géza azt állítja, megbirkózik a matematikával is — bár igen nehéz — csak azért, hogy klasszikus zenész lehessen. Így szó szerint mondja — klasszikus zenész — és AZ ANYA MOSOLYOGVA NÉZ A FIÁRA és a fiú vissza az anyjára. Bíznak egymásban. A kölcsönös bizalom indokolt. Gyerekei tudásvágya valóban példás. A gaucson heverő harmonika mellett az Oj Lexikon öt kötetét fedezem fel. — Tavaly Budapesten jártam megboldogult férjem fivérénél és a gyerekeknek kétszáz forintot adtam, hogy vegyenek érte valamit, amire szükségük van. Az antikváriumban jutányos áron, 150 forintért megvették a lexikon első két kötetét. Sógorom erre megajándékozta őket a harmadik kötettel. A további kettőt én segítettem megvenni. Így van együtt az öt. Még az utolsó kötet hiányzik, de azt ls megszerezzük valahogy... Mit csináljak, ha annyira szeretnek tanulni. Ferenc egész nap bújja ezeket a vastag könyveket... Pedig minden fillérre szüksége van az asszonynak. Ez abból is kiderült, hogy pontosan tudja naponta mennyit költhet a kosztra, mert hiszen szem előtt kell tartania azt ls, hogy a gyerekeknek ruha, cipő, fehérnemű kell. És úgy látszik számításai beváltak, mert a gyerekek vidámak, egészségesek és tiszta, rendes öltözetben járnak. — Higyje el — mondja Veszpréminé — nem ls tudom, mit tennék, ha nem volna olyan államunk, amilyen van. Anyám szokta nekem gyakran mondogatni, a nagy szerencsétlenségem mellett, nagy szerencsém van. Ha régebben történt volna, a gyermekeim valahová árvaházba vagy falura kerültek volna... De most együtt vagyunk, összetart minket az állam, és gyermekeim művelt, tanult emberek lesznek. — Múlt héten, amikor lázban feküdtem — folytatja kis szünet után — akkor is rájuk gondoltam és ez adott erőt ahhoz, hogy legyőzzem a betegséget... AZ asszony most Is nagyon sápadt, kimerült és gyenge. Betegsége nyomait még magán viseli. Ezt a gyerekek ls tudják. Egy emberként féltik az anyjukat. Amikor lázban feküdt, Géza ott virrasztott az ágya mellett. Hiába kérte az anyja, hogy feküdjék le, nem mozdult őrhelyéről, ügyelt arra, hogy anyja az orvos által előirt Időben szedje a penicillintablettákat. O volt az, aki ellenőrizte a lázát is, s ha látta, hogy emelkedik, orvosért futott, vagy Ferenc öccsét küldte, öt napig feküdt anyjuk magas lázban és a gyerekek ez idő alatt négy orvost hajszoltak fel. Együttes erővel, elszántan harcoltak az anyjukért. Céltudatos és fegyelmezett volt ez a harc. A házirend nem bomlott fel, a gyerekek eljártak az iskolába, házifeladataikat is elvégezték, de mindig gondoskodtak róla, hogy valaki be teg anyjuk mellett maradjon. Persze az iskolában is AGGÓDÖ SZÍVVEL GONDOLTAK az anyjukra, a fizika, kémia, matematika órán, kérdés és felelet közt anyjuk lázas arca lebegett a szemük előtt, és alig várták a tanítás végét, hogy hazarohanhassanak, körülüljék a beteg ágyát és vigasztalják. A fiúknak ezekben a keserves napokban egyetlen vigaszuk az volt, ha csökkent édesanyjuk láza. Ilyenkor Puccini életrajzát olvasták. Nagyon tetszett nekik ez a könyv. — Tudja — szólt tűnődve az anya, — ezekben a keserves napokban éreztem, mennyire szeretnek, menynyire ragaszkodnak hozzám és ez nagyon jól esett. Csak feküdtem tehetetlenül és néztem, hogy eszik a száraz ételt, miután nem volt, aki fözzön — sóhajtott fel — no de az a fontos, hogy már túl vagyok rajta... — De vigyáznia kell magára — mondja Géza féltő aggodalommal. MAGAM IS GÉZA NÉZETÉT osztom. És bár tudom, hogy kezelőorvosa lelkiismeretesen kezeli, mégis vigyáznia kell magára, mert férje halála óta kétszer esett át tüdőgyulladáson. Ezt szem előtt kell tartania, hogy visszanyerje egészségét, hogy segítse gyermekeit a pályaválasztásban,' tanúja legyen a nagy eseménynek, miként kapcsolódnak be művelt, tanult gyermekei szocialista hazánk építő munkájába. SZABÓ BÉLA A prágai Városi könyvtár szellemesen és hasznosan ünnepli idén a könyhónapot. Értesítést küldött azoknak az olvasóinak, akik hónapok óta késlekednek visszavinni a kikölcsönzött könyveket, hogy márciusban a visszahozott könyveknél nem kéri a kikölcsönzés! határidő túllépéséért járó késedelmi díjat. Franciaországban a TV-nézők átlagosan évi 750 órát töltenek a képernyő előtt. A közvéleménykutatás szerint a nézők 44 százaléka szórakozást^ 19 százaléka művelődést, 16 százaléka pedig híreket vár a TVtől. Legnagyobb az érdeklődés a filmek és a szabadstílü birkózás iránt. Jevgenyij Jevtusenko, a fiatal szovjet költő Felllnl olasz rendező részére ír forgatókönyvet. Vladimír Mináč nem tartozik a legfiatalabb írónemzedékhez: kerek évtizede jeles prózaíróként értékelik a kritikusok, és most olyan művel lépett olvasói elé (mi a Hétben olvashatjuk folytatásokban, Tóth Tibor tolmácsolásában), amely elüt eddigi regényeinek problémafelvetésétől, mondanivalójától, formai megoldásaitól. A szlovák kritika nem fogadta egyértelműen pozitívan a Nikdy nie si sama — Sohasem vagy egyedül című kétrészes kisregényt, visszhangja viszont igen élénk volt az olvasók körében, akár Lovicsék Béla Csillagszemű asszony című regénye esetében. Mi sem tartjuk kifejezetten jó alkotásnak, pusztán nem mindenütt és nem mindenben sikerült kísérletben, kezdeményezésnek, éppen ezért nem érdektelen, ha felhívjuk rá az olvasók figyelmét. A regény az oly sokszor keserű szájízzel emlegetett „mai fiatalság" problémájának megragadása, azaz nem is egészen a maié, mert bár a történet időpontjáról néni esik szó a könyv lapjain, bizton megállapíthatjuk, hogy az események az ötvenes évek derekán játszódnak. Marina jogász lánya. Az önkéntes Ifjúsági építőtábor egyik vezető funkcionáriusa Ismerteti mpg a szerelemmel, s amikor az alapszerv erkölcscsősz kulturosa rajtakapta őket, cserbenhagyja kedvesét, mert félti pozícióját, egyetemi tanulmányait, karrierjét, Marináról kiderül, hogy rossz káder, kizárják a CSISZ-ből, az egyetemről. Édesapja meghal, s a lány további élete során a magányosság érzésével keresi az igazi szerelmet. A szerelem megtalálása és az életbe kikerült ifjúság problémáinak tárgyalása a második rész témája. Zoržík, Marina férje, a szocialista építkezések lelkes, odaadó ifjú mérnöke—óh, mennyi Ilyen hősre lenne ma szükség — szembekerül a bürokráciával; a munkások életének súlyos ellentmondásokkal terhes világával. Az ebben a részben gyengébb sodrású mű végén a fiatalok szerelme kiállja a próbát, s a megbetegedett férj ápolása közben Marina is rádöbben, hogy nincs "vgy^dül. A kötet föltétlen értéke a merész problémafelvetés: a szocializmus építésének első korszakában megfeledkeztünk az építőkről, a fiatalság lelki-erkölcsi világáról, s a gyakran üres frázisokkal ügyesen bánó újdonsült kommunisták — akiknek senki sem kutatta származását — háttérbe szoríthatták az ügyért valóban lelkesedő, dolgozni akaró és tudó — esetleg „egyéb" származású Ifjúságot. Az író nem elégszik meg a részletrealizmussal, — ezért nem illetheti a polgári közép-műfajra, az olcsó hatásra törekvés vádja — hanem a társadalom egészét megragadva mellékalakok hosszú sorával igyekszik teljes képet alkotni főhősének környezetéről. Itt igazán művészi a regény, ezek a mellékalakok valóban élnek, hihetők, magunkra, az életre ismerünk bennük. S talán azért oly sikerültek, mert nem „túlábrázoltak", mint néhol Marína és Zoržík, Megjelenik, Marína nővérének családja, a mindenben arany középutat választó, minden komplikációtól félő, egyre több kispolgári tulajdonsággal „gazdagodó" családapa, azaz a szocializmus és az életszínvonal kérdése. Hasonló céllal került a regénybe Gazda figurája, a nagy szervezőé, az ügyes főnöké, akinek a szocializmusban Is vezérelve, hogy a pénz az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Kevésbé részletesen, de egészében megfelelő összképként villantja fel az író a karrierista funkcionáriust, a „repülő párttitkárt", a bizalmatlan, de jóindulatú polgári értelmiségit, a régi világ már csak szavakban ellenkező alakjait, az alázatos cseléd ittragadt képét, majd unalmában lottózó, otthon fölöslegesnek tartott öreg nyugdíjast, a változatos munkásprofilokat, az alkoholizmust, az építkezések forrongó levegőjét és az államhatalom akkoriban nem éppen bizalomgerjesztő, Nyugaton élő" rokonok után kutató képviselőit. Érdekes Marina és későbbi férje, Zoržík jelleme ls. Mindketten lelkesedtek, mindketten csalódtak a társadalomban, s nem a társadalom, hanem egymásra találásuk érdeme, hogy ismét megtalálták helyüket az életben. A mindenképpen helyes végkövetkeztetés azonban — amely a szocialista optimizmus sémáktól menekülni igyekvő kifejez6s% csak kérdés, hogy éppen ebben nem rejllk

:e sematizmus — véleményünk szerint nincs, mindenütt összhangban Marina Jellemével. Az író nem tudott mindenütt megbirkózni önmaga-felvetett problémáival, és ilyenkor sekélyes megoldásokhoz folyamodott. Marina mindenáron le akarja leplezni főnöke aljasságát, és a hivatalnokok gerinctelensége miatt ő maga kerül hátrányos helyezetbe. Mindaz végtelenül elkeseríti, mégis megbékül sorsával a színészipózokban tetszelgő, egyébként rokonszenves párttitkár szavaira. Aztán Jött Zoržík, a szerelem, és az égető konfliktusok a korrupcióval, a sokarcú élettel egyszerre elmúlnak, lezárul a könyv első része, Marina harca magánya ellen. A második rész már kívülről nézi a problémákat. Az író nem tudja vagy talán nem akarja folytatni a lélekábrázolással történő valóságábrázolást, ezért viszi tovább Marina történetét Zoržík sorsával és a kelet-szlovákiai építkezések bemutatásával. Nem tud vagy nem akar nyilvánvalóan állást foglalni, s ez az alkotásmód kissé furcsán hat a ml valóságunkban. Annak ellenére, hogy lejárt a recepttémák időszaka. A fentiekből egyenesen következik a megállapítás, hogy Mináő könyve kísérlet a valóság mai értelemben vett reális ábrázolására — a teljesség Igényével. Ezért semmiképpen sem marasztalhatjuk el az írót, ha a számára — egyelőre és nem saját hibájából — túlságosan problematikus kérdéseket nyitva hagyta vagy csak részben, illetve következetlenül oldotta -meg. Az új tartalomhoz általában szervesen kapcsolódik az újszerű forma is. Az író teljesen mellőzi a narrátort, mondatai rövidek, a párbeszédek drámaiságát fokozva sokszor megszakítottak, s az első részben tulajdonképpen Marina monológjai jelentik az elbeszélést. Nem feledkezik meg Mináč a városi zsargon felhasználásáról sem a fiatalság életközeli, hangulati ábrázolása érdekében. A sok helyütt dramatizáltnak ható jeleneteket jól egészítik ki a plasztikus leírások, különösen a pályaudvar nagyszerűen sikerült rajza. A második rész ezen a téren sem éri el az első színvonalát. A belső monológokban kitűnően érvényesült mondatszerkezetek itt meglehetősen formai elemekké válnak, és bár néhány leírás, különösen a kantin képe önmagában remekmű, a nyelv itt erősen egyhangúvá szürkül. A Sohasem vagy egyedül művészi egyenetlenségeit ellensúlyozza az a tény, hogy a regény az új legelső hangjainak egyike a szlovák irodalomban, annak az újnak, amit a Slovenské pohlady múlt évi szeptemberi számában megjelent vezércikk nyomán a „ne féljünk a huzattól" gondolat Jegyben fogalmazhatunk meg. Mináč kísérletezése az újjal még a nagy 3szmei-elméletl tisztázási kísérletek, írókongresszusok és viták előtt született prózai alkotás. Mindenképpen az író érdeme, hogy a szlovák irodalom megújhodását Irodalmi művel bizonyítja, ami a legtermékenyebb vitáknál is többet Jelent. Különösen prózában. -klL. Boťanská; ESTE. (1964) A Veszprémi-gyerekek tii SZÖ 6 * 1964. március 22.