Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-03 / 63. szám, kedd

Hat évtized a művészet szolgálatában Műteremlátogatás Rákosi Ernő festőművésznél Több mint hatvan évvel ezelőtt már bejárta Magyarországot, beutazta Ausztriát, Németországot. Tanult, olvasott, rajzolt, festegetett, közben kíváncsi, éber szemmel figyelte az életet és maga körül az embereket. A képzőművészeti alapismereteket szülővárosában, Iglón sajátította el, majd Budapesten az Iparművészeti Főiskolán, végül pedig Bécsben és Münchenben Schäffer és Mahr professzornál tökéletesítette tudását. Szívében mindig csak hazavágyott. 1908-ban végleg hazajött, és Eperjesen telepedett le. Azóta itt él Végérvényesen eljegyezte magát a vadregényes kel^t-szlováklai tájjal, romantikus légkört árasztó városaival, zegzúgos utcáival, a szépséges Magas-Tátrával, az Alacsony-Tátrával, elellátogatott a liptói havasokba, megkedvelte a Dunajec csodálatos vidékét, örök barátságot kötött az itt élő szorgalmas néppel... — Elég volt nyolc évig külföldön barangolni, Idegen emberek között élni, sok ls volt, hiszen idehaza anynyi elképzelés, terv várt, oly sok ismerőst, barátot hagytam, — lapozgat emlékeiben a 83 éves Rákosi Ernő, a kelet-szlovákiai festőművészek „nagy öregje". Személyesen Ismerte Szlovákia magyarlakta vidékén élő nagynevű kortársait. Visszaemlékezik Mednyánszky Lászlóra, Zemplényi Tivadarra, örömest elevenít fel közös emlékeket, visszapillantásokat Csordák Lajosra, Halász-Hradil Elemérre, Max Kurthra. Kimeríthetetlen emléktárral, bámulatos memóriával rendelkezik „Ernő bácsi", aki az egész környéken jóformán mindenkit ismer, akit derűt sugárzó életkedvéért mindenki tisztel és becsül, akinek jellegzetes festőegyénisége már ma mély gyökeret vert Prešov kultűrhagyományában. Műtermének és lakásának falait színdús tapéta fedi. Képei. Hat évtized termékeny munkájának, igyekezetének, gyakran küzdelemmel határos erőfeszítésének maradandó emléktára. Javarészt kisebb méretű, realista felfogásban festett tájképein legnagyobb szerelmét — szülőföldjét örökítette meg — számtalan változatban. Amikor az iránt érdeklődtem, kinek, melyik festőnek a művészete ragadta meg leginkább, ki volt rá mmm Rákosi Ernő: Aratáskor (olaj) (Berenhaut felv.) Rákosi Ernő a „Kiváló munkáért" kitüntetést viselő festőművész, prešovi műtermében. (Berenhaut felv.) legnagyobb hatással, és melyik képzőművészeti irányzatnak a követője, habozás nélkül, kissé lakonikusan ugyan — így válaszolt: — Tudomásul veszem az új Irányokat, nem lehet előlük elzárkózni, tanulmányozom, elkönyvelem őket, de egyiknek sem rendelem magam alá. Életem során mindig magam formáltam önmagamat, régen sem volt — ma sincs olyasvalaki, aki tudomásom szerint különös hatással lett volna elképzeléseimre, alkotásomra, fejlődésemre. Tudatosan sohasem utánoztam valakinek a technikáját, ecsetkezelését, színkeverését vagy témaválasztását, kizárólag azt festettem, az iránt rajongtam, amit a természet elém tárt, amit láttam. Egyéb sosem vonzott, másra nem törekedtem A hatásvadászó témakör mindig visszatetszést váltott ki bennem. Idegenkedtem tőle. Hiszen az erdők, mezők, hegyek, utcák, városok és emberek szinte kimeríthetetlen lehetőséget nyújtanak a festőnek. Még a leghosszabb élet ís túl rövid ahhoz, hogy az embertedve és elképzelé.1 te szerint kiaknáznassa és megöröcíthesse a természet ezernyi csodálatos megnyilvánulását. A dolgozószoba munkaasztalán napilapok, folyóiratok, szaklapok, Könyvek, filozófiai művek vannak. A festőállványon vázlat. Köröskörül a művész legújabb képei száradnak. Rákosi Ernő ma is szüntelenül tanul, olvas, rajzol, fest. Akárcsak évtizedekkel ezelőtt. TÄNZER IVAN Az 1963-as év legszebb postabélyege A Klarissza utcai Pedagógiai Könyvtárban a Szlovák Képzőművészek —, és a Csehszlovák Űjságirók Szövetségének és a Posta meg a Csehszlovák Bélyeggyűjtők Központjának rendezésében bélyegkiállítás nyílt meg. Az elmúlt esztendő bélyegtermése került itt bemutatásra. A legkisebb méretű grafika, a bélyeg 124 éves múltra tekint vissza. Az aránylag rövid Idő alatt nagy fejlődést mutat, melynek megvan a maga törvényszerűsége. A kicsiny négyszögű, ritkábban három vagy sokszög alakú bélyeg témája roppant sokrétű. Egyetlen más grafika sem versenyezhet vele elterjedtségben, hiszen vannak száz milliós példányszámú kiadások is. A postára adott, borítékra ragasztott bélyeg magában ls híradás nemcsak az egy országon belül élők számára, hanem világviszonylatban is. Híradás világnézetünkről, kultúránkról és művészetünkről. A bélyeg társadalmi hatása természetszerűleg rendkívül Jelentős. Ennek a hatásnak foka a bélyeg grafikai-művészi színvonalán múlik. Az aprócska felületet díszítő rajznak világosnak, tömörnek, meggyőzőnek és újszerűnek kell lenni ahhoz, hogy érdeklődést és figyelmet keltsen. — A bélyeg gazdag és változatos tartalmánál fogva rendkívül tanulságos. Művészi kifejező erővel világít rá a múlt történetére, a jelen kulturális és technikai fejlődésére, s a jövő távlataira. Ez a tény is indokolja, hogy miért éppen a Pedagógiai Könyvtár a színhelye ennek a kis tárlatnak. Mert a jövő tanítói ls okulást, szellemi és esztétikai tájékozódást nyerhetnek általa. A különböző iskolák diákjai is szorgalmasan látogatják és buzgó érdeklődéssel kísérik az anyagot, melyben a tervező művészek eredeti, a bélyeg valóságos méreténél jóval nagyobb rajzai, és a vésnök készítette acél vagy rézmetszetek, a dúcok képei is szerepelnek. A Január 17-én Prágában összeült bírálóbizottság az év két legjobb bélyegének minősítette a Svolinsky professzor tervezte költői Ihletésű népművészeti sorozat lovaspostát ábrázoló darabját, amelyet kitűnő vésnöki munkájáért még első díjjal Is kitüntetett és szintén Svolinsky morva tanítók énekkarának 60. évfordulójára tervezett bélyegét, amit szintén első díjjal jutalmaztak. A második díjat Lukavský grafikusnak ítélték és Srimpl rézmetszőnek a Tudományos és Politikai Ismeretterjesztő Társaság 60. évfordulójára készült bélyegért. A harmadik díjjal Anna Podzemnát tüntették ki a Vöröskereszt megalapításának 100. évfordulóját ünneplő, nem szokványos szép megoldásáért. — Jutalomban részesültek: Hanák eredeti fogalmazású állatsorának szarvasos bélyege és Ivan Štrnad szellemes, ötletes Pionír-grafikája. Birkány Jenuuí Kell-e biztonsági öv a gépkocsiban? Mire szolgál a biztonsági öv «• A próbabábuval végzett kísérletek eredményei ©< A tapasztalatok egyértelműen a biztonsági heveder mellett szólnak Akkoriban, amikor a biztonsági öv kérdése felvetődött, az egész világon sokat vitáztak a megoldás célszerűségéről. Ma már nem a helyeslés vagy az elutasítás, hanem a legmegfelelőbb szerkezeti megoldás, a legjobb anyag stb. körül folyik a vita. Nálunk csak a legutóbbi időben alkalmazzák a biztonsági öveket, ezért a közvélemény nem eléggé tájékozott az ezzel kapcsolatos problémákról. Először is szögezzük le: a biztonsági öv beszerelése az autóba nem Jelenti azt, hogy most már versenypályának tekinthetjük az országutat. A biztonsági öv megóvhat a baleset következményeitől vagy csökkenheti azokat, magát a balosetet azonban nem küszöbölheti ki. Téves az a felfogás, hogy a biztonsági öv a kényelem rovására megy. Valójában a heveder olyan laza, hogy még a ruhát sem gyűri össze. Egyesek azzal érvelnek, hogy tűz esetén a leszíjazott ember nem menekülhet ki a kocsiból. Nos, tűz igen ritkán fordul elő összeütközéseknél. Ha pedig a karambol nyomán mégis tűz üt ki, a biztonsági övvel rendelkezőknek sokkal nagyobb a reményük, hogy életben és épségben maradnak, tehát saját erejükből képesek lesznek elhagyni a kocsit. Biztonsági öv híján ugyanis az összeütközés okozta ütéstől gyakran eszméletüket vesztik az utasok. A hevederek kapcsa egyébként ls egyszerűen nyitható. Sokan nem tudják, hogy a vezető mellett ülő utast fenyegeti mindig a legnagyobb veszély. Hirtelen fékezéskor pl. előrebukik, és az ablaküveg megsebezi a fejét. A vezetőtől Heveder-típusok Már Igen sokfajta biztonsági öv elterjedt, minden típusnak vannak bizonyos előnyei és hátrányai. Általában négy alaptípust különböztethetünk. meg. Az első csoportba a derékhevederek tartoznak. Az ülés két oldalán a padlóba vannak erősítve, és az utast csípője alatt rögzítik az üléshez. Ez a heveder nem vált be tökéletesen. Visszatartja ugyan az utast az ülésen, de nem akadályozza meg felső testének előrebukását, tehát a fej és a mellkas ütődését. A második csoportba azokat a biztonsági öveket sorolhatjuk, amelyek az ülés belső oldalán a padlóba erősíthetők, másik végük pedig az utas válla felett van. A heveder keresztirányban halad át az utas törzsén és vállán, tehát megakadályozza felső testének előrebukását. Mivel azonban kb. 10 cm-nyire az utas súlypontja felett halad el, ütközéskor a test előrelökődik, s ezáltal többnyire az alsó végtagok sérülnek meg. A kocsi felfordulásakor az utas ki is billenhet az ilyen hevederből. Az eddigi legtökéletesebb megolEgyszerű derékhrveder Keresztirőnyban a törzsön es vállon áthaladó heveder A derékheveder és a vállszíj kombinációja eltérően ugyanis az említett utas nem követi olyan figyelemmel az utat, tehát nem is képes olyan gyorsan reagálni az esetleges veszélyre. A biztonsági öv alkalmazása teljesen kiküszöböli ezeket a sérüléseket. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen a biztonsági öv mellett szóinak. Angliában a biztonsági övet használó utasoknál a balesetek 60%-kal kevesebb sérülést okoztak. Svédországban a helyzet még kedvezőbb: a sérülések száma 70%-kal kevesebb. Derékheveder kettős vállszíjjal dást a derékheveder és a vállszíj kombinációja jelenti. A derékheveder megakadályozza a test előrecsúszását, a vállszíj pedig a törzs és a fej előrebukását. Az ütközési próbáknál csak kisebb lábsérüléseket tapasztaltak, ezek is csak a meglehetősen szoros utasterű kiskocsiknál fordultak elő. Egyesek még jobban ajánlják a negyedik típusú biztonsági övet, amely derékhevederből és kettős vállszíjból áll. Ez a megoldás nyújtja a legnagyobb biztonságot a bármely Irányban való elmozdulás ellen. Elterjedése mégsem várható, mivel kényelmetlen, előállítása költséges, a vezetőt pedig akadályozza a néha szükséges hátrafordulásban stb. Megjelennek a próbabábuk Hogyan végzik az ezzel kapcsolatos kísérleteket? Különlegesen módosított alvázkeretre ülést szerelnek, erre pedig hevederekkel rászíjazzák a próbabábut, amelynek méretei, testrészeinek súlya, merevsége stb. ugyanolyan, mint az élő emberé. A próbabábun érzékelő műszereket helyeznek el, az alvázkeretet erős rúgóra kapcsolják, ezt megfeszítik, majd elengedik, úgyhogy az alváz nekivágódik a megfelelő akadálynak. A próbabábú viselkedését 64 kép/mp sebességű filmszalagon is rögzítik. Az így nyert adatok alapján dolgozzák ki a biztonsági övek egyes szerkezeti részeit. Milyen anyagból készüljön? A biztonsági övnek azonban nemcsak az alakja, hanem szerkezeti anyaga is nagy szerepet játszik. Kiderült például, hogy gumibetétes heveder használatánál az ütközés után a test hevesen visszavetődik az ülésre. A gumi rugalmasságánál fogva csökkenti az előrebukás energiáját, az említett „visszarántás" azonban épp olyan katasztrofális hatású lenne, mint az előrebukás, melyet a gumiheveder megakadályozott. Nem használható merev heveder sem, mert ebben az esetben az ütődés hatalmas túlterhelést okozna — sokszorosát annak a túlterhelésnek, ami a Földre visszatérő űrhajósokat érzi. A megoldás tehát kézenfekvő: olyan hevederre van szükség, amely az elviselhető túlterhelésen belül viszszatartaná az utast az ülésen, aztán azonban megnyúlna — persze csak annyira, hogy az utas neki ne ütközzék a kocsi valamely részének. Végül pedig a hevedernek megnyúlt állapotban kell maradnia, nem szabad visž;J szarántania az utast az üléshez. Olyaii anyagot kellett tehát választani, amely bizonyos húzóerő hatására tartósan deformálódik. E célra különleges hullámos acéllemezt vagy műanyagokat lehet használni. Persze még ez sem elegendő. Hisz a megfelelő húzóerőre méretezett biztonsági öv más erőhatásnak van kitéve egy 100 kg-os teslsúlyú férfi, egy 60 kg súlyú nő, vagy egy 30 kg súlyú gyermek esetében. Ezen a problémán keresztül is láthatjuk, hogy a biztonsági övek fejlődése még korántsem ért véget. Egy azonban bizonyos: minél jobban elterjednek, annál kevesebb az autóbalesetekkel kapcsolatos sérülés. Éppen ezért örvendetes dolog, hogy már nálunk ls' bevezetik a biztonsági öveket. A HAVASOK RÉME A LAVINA A havasi völgyekben a meredekebb lejtőkről alázúduló nagy hótömegek, a hólavinák leginkább tavasszal következnek be, amikor az átszivárgó víz a talaj fölött meglazítja és csúszóssá teszi a havat. Kevésbé meredek hegyoldalon az elvált hótömeg csak csúszó mozgást végez (csúszó lavina), meredek hegyoldalon azonban mindinkább gyorsuló mozgással gurulni kezd s óriásira nőhet a hozzátapadó hótól és a kőtörmeléktől. E hótömeg sebessége oly nagy lehet, hogy mozgása félelmetes dübörgést idéz elő, s már a nyomában keletkező légnyomás ls elsodorhat embert és állatot, fákat és házakat. Ez az alap- vagy sújtólavina, mely a völgyekbe érve összezúz és betemet mindent, amit ott talál. A Magas-Tátrában is gyakran fennáll a nagy tömegű hóomlás veszélye. A Tátrai Hegyi Szolgálat ilyenkor zárja el a veszélyeztetett völgyeket. Kevésbé veszélyes a por-lavina, amely késő télen száraz, rosszul guruló hóból képződik, de igen nagy tömegével ez is pusztíthat. A havasokban nyáron jég- vagy gleccserlavinák képződnek: tartósabb felmelegedésnél a gleccser egy része elválik, és a lejtőn mozgásba jön. A lavinaveszély ellen általában erdőtelepítéssel és mesterséges építményekkel, teraszokkal védekeznek, esetleg a lavinát megindítják (aknavetővel), mielőtt túl nagy tömegű hó gyűlne össze a veszélyeztetett lejtőn. Érdekes módon vélték fel a harcot a lavinákkal a szovjet kutatók. Az elmúlt évben az egyik lavina az Ala-Tau hegységben Kazahsztán fővárosa, Alma Ata közelében elpusztította az Isszlk tó környékét. A szak emberek ezért 1963 nyarán felkeresték a Tujuk-Szu gleccservölgy körzetét és gondosan megvizsgálták a la vinaképződés okait. Megszervezték a jelzőszolgálatot, hogy megakadályozzák a katasztrófákat, hiszen hirtelen olvadás esetén Alma Ata ls komoly veszélybe kerülhetne. Ügy határoztak, hogy már ez év nyarán óriási robbantással egy 93 m magas földfalat létesítenek Alma Ata felett, amely egyszer s mindenkorra útját állja a város felé zúduló sebes folyású hó- és víztömegeknek. A lavinakutató állomás munkatársai érdekes jelzőkészüléket szerkesztettek, amelyet

1 vízhatlan tokba zárva a hegyi patokokba süllyesztenek. Mihelyt megnő a burkolatra gyakorolt nyomás, a készülék háromperces időközökben riasztójeleket sugároz az ellenőrző állomásnak. A „legveszélyeztetettebb helyen mintegy húsz ilyen lavinajelző automata berendezést helyeztek üzembe. A képen Aleksze] Litovcsenko, az ellenőrző állomás vezetője és Andrij Gavrilov rádióoperatőr, a jelzőkészülék készítője. 1964. március 3. • (jj SZÖ 5