Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-21 / 81. szám, szombat

Ä Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi hatása 4 s evvel eze lőtt N

egyvenöt évvel ezelőtt, 1919. március 21-én a magyar proletariátus kézbe vette a hatalmat, kihirdette a tanácsköztársaságot, harci szövetségre lépett Szovjet-Oroszországgal, az első munkásparaszt állammal, s a nemzetközi proletariátus segítségére támaszkodva 133 napig harcolt a belső árulók és a külső imperialista túlerő ellens A Magyar Tanácsköztársaság eseményeinek történelmi megvilágítása és népszerűsítése terén az elmúlt öt évbén sok eredményt értek el a magyar történészek. A szocialista világ milliói és a világ forradalmi munkáspártjai a Magyar Tanácsköztársaság történelmi tetteit a nemzetközi munkásmozgalom közös hagyományaként tisztelik. E tettek felszínes Ismétlését tehát az évforduló ünnepélyes alkalma nem indokolja. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom nagy eseményeinek évfordulói elsősorban arra adnak alkalmat, hogy történelmi jelentőségüket a jelen szempontjából értékeljük, és időtálló értékeit a szocialista és kommunista nevelés érdekében felhasználjuk. Ma, amikor a Szovjetunió vezette szocialista tábor szilárdságának, és Ideológiai egységének kérdése áll előtérben, a forradalmi munkásosztály nemzetközi szolidaritásának szép történelmi példaképei az 1919-es év azon eseményei, amelyek a Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi hatását tükrözik. Ennek felvázolása, véleményünk szerint, ma széles körű érdeklődésre számíthat. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának nemzetközi visszhangját a történészek csak az elmúlt években tárták fel. Ismeretes az az óriási lelkesedés, melyet a második proletárhatalom megteremtése SzovjetOroszországban váltott kl. A Magyar Tanácsköztársaságot lelkesen üdvözölte: az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság, a Munkás- és Katonaküldöttek Moszkvai Szovjetje, a Munkás- és Katonaküldöttek Pétervári Szovjetje, a pétervári Szakszervezeti Tanács, a moszkvai fémmunkások városi konferenciája, a szovjet földön harcoló volt magyar, nénrct, osztrák, cseh, szlovák, román hadifoglyok szervezetei, stb. Lenin utasítására az ukrajnai front parancsnoka parancsot kapott, hogy a lehetőségekhez mérten segítse a Magyar Tanácsköztársaságot, éspedig úgy, hogy Igyekezzék Észak-Bukovinán vagy Galícián keresztül a Magyar Vörös Hadsereggel egyesülni. E célt szolgálta volna többek között a Scsorsz parancsnoksága alatt álló legendás hírű első szovjet-ukrajnai hadosztály, amely Galícia határán állott. Sajnos, a tervet megzavarták az ellenforradalmárok előre nem látott hadműveletei és az egyik hadosztályparancsnok árulása. A

Tanácsköztársaság hatása kiterjedt a szomszédos országokra ls. Az osztrák munkások a kormány és a Szociáldemokrata Párt ellenállása ellenére fegyvereket juttattak Magyarországra. A magyar proletárdiktatúra hatáséra az osztrák kormány jelentős szociálpolitikai törvények kiadására kényszerült. A fiatal osztrák kommunista párt mindent megtett, hogy az osztrák proletariátus kövesse, a magyar példát, de ez nem* sikerült, mert a párt, működésének első hónapjában nem képviselt jelentősebb szervező erőt. A Magyar Vörös Hadsereg kötelékében azonban egy osztrák zászlóalj is küzdött. Az osztrák proletariátus ezzel bizonyította szolidaritását a magyar dolgozókkal. A német kommunisták a magyar munkások hősi harcát példaképül állították a német proletariátus elé. A Rote Fahne című lap 1919. április 11-1 számában megjelent felhívásában olvashatjuk e mondatot: „Oroszországból a proletárforradalom szent tűzforrásából áthullott a szikra Magyarországra, lángba borított, éltető erőt adott, a régit elemésztette, az újat életre keltette". Május elsején Így szólt a lap a német munkásokhoz: „Törjetek előre az egész világ előtt, ahogy az oroszok és magyarok már előre törtek". A német kommunisták felszólították Németország dolgozóit, hogy az orosz és magyar munkások példáját követve harcoljanak a németországi tanácshatalom megteremtéséért. Egyidejűleg arra ls törekedtek, hogy az orosz és Magyar Tanácsköztársaságnak gyakorlati segítséget nyújtsanak. A német munkások feltartóztatták az országukon áthaladó imperialista csapat- és hadiszállítmányok nagy részét. A Münchener Rote Fahne című újság 1919 áprilisában arról számolt be, hogy Budapesten nagy örömmel fogadták a Bajor Tanácsköztársaság kikiáltásának hírét. E lap a bajor tanácshatalom megdöntéséig naponta hangoztatta, hogy a német proletároknak az ellenforradalommal vívott védelmi harcát közvetlen támogatásnak tekintette a magyar proletárok megsegítésére. A lengyel kommunista párt sajtója ls részletesen foglalkozott a magyar eseményekkel. Már 1919. március 23án hírt adott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáról, üdvözölte a magyar proletárdiktatúrát, és a magyarországi eseményekben az Októberi Forradalom által megindított nemzetközi forradalmi harcok szerves részét látta. Az Illegalitásba kényszerült fiatal lengyel kommunista párt működését a magyar események aktivizálták. Az imperialista intervenció veszélyét látva, a lengyel munkások segíteni akarták az orosz és magyar tanácshatalmat. A Magyar Vörös Hadsereg kötelékében harcoló lengyel zászlóalj tevékenységéről a Lengyel Kommunista Munkáspárt magyarországi csoportjának Budapesten megjelenő lapja a Czerwona Gazeta közölt részletes beszámolót. Amikor a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottsága felhívással fordult az európai országok proletariátusához, hogy szervezzen 1919. július 20. és 21-én nemzetközi akciót a szovjet-oroszországi és magyarországi intervenció ellen, a lengyel munkásosztály az angol, francia, olasz, belga, holland, norvég, svéd, osztrák, német stb. dolgozókkal vállvetve tömegtüntetésekre készült, melyeket azonban a jobboldali szociáldemokraták a csendőrség segítségével részben meghiúsítottak. Varsóban összetűzésekre került sor a tüntető munkások és rendőrség között, Lublinban általános sztrájkot hirdettek, és máshelyütt is utcai harcok és tüntetések folytak. R

ománia munkásosztálya ls kifejezte együttérzését a SzovjetOroszország, a proletár-Magyarország, s az egész világ proletariátusával. 1919. május elsején 30 ezer bukaresti munkás szakította meg a munkát, és közel 15 ezren tüntettek Bukarest utcáin. Néhány nappal később sztrájkba léptek a román vasutasok, hogy késleltessék a magyarországi intervencióhoz szükséges katonai szállításokat. Hasonló célja volt a Prahova-völgyi kőolajvidék munkásai 1919 július havi sztrájkjának is. A román munkások is teljesítették a III. Internacionálé és a romániai kommunista csoportok felhívását, és a nemzetközi akció keretében a szovJet-orosz és magyar tanácshatalom védelmére a romániai nagyobb iparvárosok munkásai egynapos sztrájkot tartottak 1919. Július 21-én A bulgáriai szóciallsta-tesznyákok pártja 1919. május elsejei felhívásában felszólította a bolgár munkásokat és parasztokat, hogy kövessék az orosz és magyar proletariátus példáját. A Bolgár Kommunista Párt I. kongresszusén, 1919 májusában kiadta a jelszót, hogy- meg kell teremteni a tanácshatalmat Bulgáriában, és segítséget kell nyújtani a magyar és orosz tanácshatalomnak. A magyar proletárok soraiban ott harcoltak a Magyarországon élő bolgár munkások, kertészek és katonák is. A bolgár munkásosztály is részt vett az orosz és magyar tanácshatalom védelmére szervezett nemzetközi sztrájkmozgalomban. 1919. július 27én a bolgár munkások majd minden nagyobb városban tömegesen tiltakoztak a burzsoázia munkásellenes politikája ellen. Szófiában Dimitrov beszélt a tiltakozó tömeghez. A magyar proletárdiktatúrában a francia munkások is a szovjet hatalom európai kiterjesztését, a világforradalom sikerét látták. Az öntudatos francia munkások úgy vélekedtek, hogy az Oroszországnak nyújtott segítséggel közvetve Magyarországot és magukat is segítik. A Magyar Tanácsköztársaságot gyakran hasonlították a párizsi Kommünhöz, azonosították magukat a magyar munkásokkal és igyekeztek érdekükben mozgósítani a francia közvéleményt. Az Humanitében csaknem naponta jelentek meg írások a Tanácsköztársasággal kapcsolatban. A Vie Ouvriere, a CGT hetilapja Is igyekezett fokozni a proletár szolidaritás érzését a francia olvasókban. Az Humanité közölte azt a táviratot, amelyet Gorkij küldött a magyar forradalmi kormányzótanácsnak, s melyben nagy optimizmussal írta: „Üj élet virrad ránk, példátokat rövidesen az egész világ követni fogja". Ez az optimizmus általános jelenség volt a nyugati országokban ls. Marcel Cachin 1919. március 22-én a francia képviselőházban tartott beszédében ezt mondotta: „íme, a szociális forradalom világszerte kirobbant... Tegnap Magyarországon jött létre ugyanolyan jellegű hatalom, mint Oroszországban. A Rajnától az Uraiig egész Európa azokra hallgat, akik a régi tőkés és imperialista társadalom forradalmi átalakulását akarják". A francia kommunisták véleményéhez csatlakoztak az európai értelmiség legjobbjai. A Henri Barbusse által kezdeményezett Clarté irodalmi csoport folyóirata, melynek munkatársai voltak Anatole Francé, Albert Einstein, Romáin Rolland, John dos Passos, N. Krupszkája és mások, az „internacionalizmus diadaláért" küzdött, a nyugat-európai országokban előkészítette az antifasiszta erők csoportosulását, és felkeltette az érdeklődést és rokonszenvet az Orosz és Magyar Tanácsköztársaság iránt. A

z olasz munkások és parasztok figyelemmel kísérték az orosz és riiagyar proletárdiktatúra küzdelmeit. A magyarországi eseményekre vonatkozó értesülések kissé elkésve, osztrák és angol jelentéseken keresztül érkeztek az olasz szocialista munkásmozgalomhoz, és a párt lapjához. Az Avanti című lap mégis már 1919. április 8-án állást foglalt minden olyan kísérlettel szemben, amely a Magyar Tanácsköztársaságban a burzsoázia és a jobboldali szociáldemokraták nacionalista mesterkedését látta a magyar határok integritásának visszaállítására. A nagy nemzetközi tiltakozási akció előkészítése során az olasz munkássajtó részletesen ismertette a Magyar Tanácsköztársaság szociális intézkedéseit, és Avanti 1919. július 20-án teljes számát a harcoló proletárdiktatúráknak szentelte. Másnap az olasz munkásság tekintélyes része sztrájkba lépett, hogy szolidaritását fejezze ki a magyar és orosz proletárokkal. Hatással volt a Magyar Tanácsköztársaság a kínai forradalmi mozgalomra is. A kínai nép forradalmi sajtója figyelemmel kísérte a magyar eseményeket, és kifejezésre juttatta rokonszenvét a Tanácsköztársaság iránt. A pekingi Zsen Pao című újság 1919. április 5-én lelkesedéssel írt a magyar forradalom hatásáról és többek között így látta a helyzetet: „,A washingtoni sajtó legutóbb közölte, hogy a magyarországi vörös forradalom kitörése után a német szocializmus az amerikaiak germán szár. mazása révén máris egész Amerikában elterjedt..." Az az imperialistaellenes, hazafias mozgalom, melyet 1919. május 4-én a pekingi egyetemi hallgatók indítottak el, s amely forradalmi tömegmozgalommá válva, előkészítette a Kínai Kommunista Párt megalakulását 1921-ben, részben az oroszországi, magyarországi és németországi proletárforradalom hatására alakult ki. A világ proletariátusa tehát az Októberi Forradalom győzelmét és a magyar proletárhatalmat nemcsak az oroszországi és magyar, hanem a nemzetközi proletariátus győzelmének is tekintette. A Magyar Tanácsköztársaság tapasztalatai nagy jelentőségűek voltak a csehszlovák munkásmozgalom számára. Az a segítség, amelyet a magyar tanácshatalom a szlovákiai proletárlatusnak nyújtott 1919 júniusában, a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásakor érte el csúcspontját, mert a szlovák tanácshatalomnak kiindulópontként kellett volna szolgálnia ahhoz, hogy a proletárdiktatúra Csehszlovákia egész területére kiterjedjen. A magyarországi és szlovákiai osztályharc kölcsönös kapcsolatai már a Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve léteztek, és a tanácshatalom bukását is túlélték. A segítség tehát kölcsönös volt. Ahogy a magyar proletariátus a szlovákiai tanácshatalom létrehozásában nyújtott segítséget proletár nemzetközi kötelességének tekintette, ugyanúgy Szlovákia proletariátusa is ennek a kötelességének igyekezett eleget tenni, amikor a magyar proletárhatalom segítségére sietett. E közös harcok emlékét híven megőrizte Csehszlová-kia dolgozó népe. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából jozef Jurán kommunista képviselő a csehszlovák képviselőházban mondott beszédében megemlékezett a magyar proletariátus forradalmi tetteiről és rámutatott, hogy Csehszlovákia munkássága sokat tanult az 1919-es harcok tapasztalataiból. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megtalálta e kérdés megoldását, mert a „magyar, szlovák, ukrán, cseh és német munkások között nem volt ellentét, összefogtak a burzsoázia ellen, együtt dolgoztak, egy közös cél érdekében, a dolgozó népért". A

Magyar Tanácsköztársaság hősi harcaival és tapasztalataival segítette a nemzetközi proletariátust, elsősorban Szovjet-Oroszországot, de nem kis mértékben Csehszlovákia proletariátusát is. Az 1919es forradalmi harcok tehát a csehszlovák és a magyar proletariátus közös osztályharcának értékes hagyományalt ts őrzik, és ezért a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásénak 45. évfordulójáról mi is tisztelettel emlékezünk meg. VIETOR MARTON FEGYVERBE! FEGYVERBEl ,1 ' >86. A magyar proletariátus harcba szólít. Csepel a dolgozóké. Kun Béla beszél Csepel munkásaihoz a gyár köztulajdonba vétele alkalmából. A Vörös Hadsereg oldalára átállt cseh katonák barátkoznak magyar katonákkal. A vörös tüzérség bevonul Kassára. Ka azt mondták rólunk, hogy bitorlók vagyunk, ha 1917 végén és 1918 elején a burzsoázia és sok híve nem talált más szót forradalmunkra, mint azt, hogy „erőszak" és „bitorlás" ha még mind a mai napig hallatszanak olyan hangok, hogy a bolsevik hatalom erőszak útján tartja magát, aminek értelmetlenségét nemegyszer bebizonyítottuk, ha ezelőtt lehetett ilyen esztelenségeket szajkózni — most Magyarország példája elhallgattatja az ilyen beszédeket. Még a burzsoázia is belátta, hogy nem lehet más hatalom, mint a Szovjetek hatalma. Egy kultúráltabb ország burzsoáziája világosabban ismerte fel, mint a mi burzsoáziánk október 25-e előestéjén, hogy az ország a pusztulás útját járja, hogy a népre egyre súlyosabb és súlyosabb megpróbáltatások zúdulnak — tehát a hatalomnak a Tanácsok kezében kell lennie, tehát a magyar munkásoknak és parasztoknak, az új, szovjet, proletár demokráciának kell megmentenie az országot. A magyar forradalom, elvtársak, óriási nehézségekkel küzd. Ezt az Oroszországhoz képest kts országot sokkal könnyebben megfojthatják az imperialisták. De bármilyenek legyenek is a Magyarországra még kétségtelenül váró nehézségek, mi itt, a Szovjethatalom győzelmén kívül, erkölcsi győzelmet is arattunk." V. I. LENIN 1984. március 5. * fjj SZÖ 5