Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-21 / 81. szám, szombat

Magnetofon, mint beszélő pecsétgyű­rű. — Többórás felvételre alkalmas. A JÖVŐ ZENÉJE BESZÉLŐ PECSÉTGYŰRŰ • KARTELEVÍZIÓ Hovatovább teret hódít a parányo­sítás. Egy kaliforniai cég például már karóra nagyságú rádiókat gyárt. Akadnak azonban versenytársak. így például a New York-i RCA-cég egy könyv nagyságú kombinált rádió- és televíziós készüléket készített. Egy japán cég erre azzal válaszolt, hogy hasonló készüléket fejleszt — de gyufásdoboz nagyságban. Az említett amerikai cég viszont a közeljövőben miniatűr karóra nagyságú televíziós készülékkel akarja meglepni a vilá­got. Hát nem fantasztikus: kar­t e 1 e v i z i 61 Ha ez így megy to­vább... Vajon milyen lehetőségekre számíthatunk a következő évtized­ben? Várható: • olyan televíziós készülék, amely­nél a műsort előre megválaszt­hatjuk, • színes televízióvételre alkalmas táskakészülék, • olyan televíziós készülék, mely alkalmas a Földről és a más bolygóról sugárzott műsor vé­telére — ugyanakkor a világ térképén jelzi, honnan fogjuk a műsort, • olyan magnetofon, mely tetszés szerinti időben és helyről to­vábbít utasításokat az irodában ülő titkárnőnek, • olyan univerzális készülék, mely a rendes műsorvételen kívül lehetővé teszi például a gyer­mekszoba, a bejárat stb. figye­lését. Fantasztikus lehetőségek. S ha va­laki azt hiszi, hogy mindez csupán a szórakozás kedvéért történik — té­ved! A miniatürizálás alapvető fel­tétele az űrhajózás továbbfejleszté­sének. (kJ PROFIT-SZÉPSÉGBŐL Franciaországban az idén is meg­tartották a hagyományos szépségver­senyt a Miss Francia clm elnyeré­séért, melynek büszke tulajdonosa jelenleg a csinos és fiatal Yvette X. kisasszony. Ártatlan szórakozásnak tartjuk a szépségkirálynő- vagy bálkirálynő­választást, ám a Miss Francia cím el­nyeréséért folyó versengés nem ilyen. 1919 óta rendezik meg, csak a német megszállás idején szünetelt a „miss"­ek felvonultatása. A szépségkirálynő kikiáltását eddig mindig botrány kí­sérte. 1946-ban bizonyos madame Rinaldo karolta fel az érvényesülni akaró széplányok ügyét. Mozgalmat indított „Segítsünk a széplányokon" jelszó­val, s a lépre ment álmodozó csinos francia lányok nem Is sejtették, hogy a szépségkirálynő személyét a vállal­kozók már régen eldöntötték, ők csak statisztálni fognak egy nagy­szabású üzleti csalásnál. A szépség­kiráiynő-választás ugyanis nem más, mint tetszetős reklámhadjárat, ezért fontos kapitalista érdekeltség. így madame Rinaldo nem so­káig élvezhette az egyeduralmat. Vetélytársai akadtak, akik közül leg­erősebbnek egy Poireau nevű úr bi­zonyult. A vetélytársak saját szakál­lukra dolgoznak, fő tevékenységük önálló szépségversenyek rendezése és a konkurrens Jelölt elbuktatása, akár becstelen eszközökkel ls. Így történik, hogy néha egyszerre több miss Francia, miss Kozmosz, Miss Európa stb. tűnik fel a társadalmi élatben. Madame Rinaldo üzleti visszaélé­sek miatt vádat emelt monsieur Poi­reau ellen. Természetesen a felpe­res és az alperes szerepe nagyon kétes, mert Poireau úrnak éppen olyan erkölcsi joga lenne beperelni Rinaldo asszonyt. Az üzleti hiénákat nem kell félteni. Sokkal szánalma­sabbak a csábos ígéreteknek bedőlt széplányok, akiket a nagy látvá­nyosság után pár frankkal útnak eresztenek. A szerencsés szépségki­rálynő sem mindig boldog. Anyaság, betegség stb. „trónfosztását" idézheti elő. Ilyenkor pedig hosszadalmas pe­reskedés kezdődik a becstelen vállal­kozók ellen, s a per kimenetele a legtöbbször kétes. (L) ÜJ SZÖ 4 * 1984. március 21. ROSA A KÍVÁNATOS A NEM KÍVÁNATOS K r a m m e, Heinrich Himmler „jó pajtása" 1935 folyamán a Gestapóban nagy előléptetésben részesült. De nemcsak „az öreg medve", — Luther nevezetű fia is felfelé ívelő pályát futott be: Göbbels, a propagandami­niszter magántitkára lett. Persze, fé­nyesebb karriert is befuthatott volna, ha Rosa nevű húgát történetesen ha­marabb mutatja be főnökének. Egy karrier kezdete Egy estélyen Rosát Göbbels elé ve­zette. A propagandaminiszter elbű­völve a még alig tizenkilenc éves leányzó bájaitól, így kiáltott fel: — Hölgyem, el vagyok ragadtatva! Amennyire sántasága megengedte: összecsapta a bokáját. — Ha tudtam volna, hogy Luther huga ily bájos teremtés, legalább ka­binetfőnököt csináltam volna belőle. — Felkérhetem egy táncra, hölgyem? Tánc után Göbbels meghívta Rosát dolgozószobájába. Ettől a naptól kezdve horogke­resztes lobogóval díszített fekete Mercedes suhant minden este Kram­merék szerény la­káskája elé, hogy Rosa összes bájait a „magas férfiú" karjaiba szállítsa, majd onnan drá­gábbnál drágább ékszerekkel hozza vissza otthonába. Göbbels nemegy­szer a minisztériu­mi fogadásokon is Rosa társaságában jelent meg. Egy idő múlva azonban annyira ráúnt a „tündérkére", hogy már csaknem a po­kolba kívánta. De nem tudott szaba­dulni a leányzótól, éppen kapóra Jött.., Fürdőruhás kém Kramme tehát beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. Rosa sem tétlen­kedett. Elég volt fürdőruhában meg­jelennie a tenger homokján, az ame­rikai hadsereg tengerésztisztjei rög­tön a nyomába szegődtek. Az első áldozat Elbert Lucket bárgyú hadnagyocska volt... Szeren­cséjét még a felsőbb tisztikar Is meg­irigyelte. Eibert vezette be Rosát a város legelőkelőbb jacht-klubjába... Kérkedett vele, és saját dicsőségét Rosa előtt azzal fokozta, hogy el-el­dicsekedett Nevada nevű gyorsmoz­gású hajóóriásával Is: nem feledke­zett meg a hajó hatalmas kaliberű fegyverzetéről és védelmi felszerelé­séről sem... Csak azért, hogy Rosa szlvecskéjét a féltő szerelem ne fa­csarja ... Rosa azonban nem a szívé­ben, hanem az agyacskájában raktá­rozta az adatokat. A fülig szerelmes Elbert az angol Haushofer terve A vén „medve" Haushofer tábornagya, aki a ber­lini egyetemen Ribbentrop vérebeit nevelte, a Berlin—Tokió tengely oda­adó híve volt. Ettől a csendes-óceáni térség „bekebelezésének" lehetőségét remélte. Haushofer azt javasolta, küldjenek „árja" kémeket Távol-Ke­letre. Egyrészt azért, mert a japá­nokat külsejük alkalmatlanná teszi ilyen feladatok teljesítésére, más­részt a Harmadik Birodalomnak sem lesz kárára, ha ismerni fogja azokat az értesüléseket, amelyekhez a japá­nok Távol-Keleten kémjeik útján jut­hatnak. Göbbels kapott az alkalmon, Kram­met és családját ajánlotta e feladat végrehajtására, Luthert azonban biz­tosítékul magánál hagyta. Kramme öreg tengeri medve volt, kiválóan beszélt angolul, ami alkal­massá tette arra, hogy Honoluluban kémfeladatokat teljesítsen. A bájos Rosa az amerikai katonatisztekre ve­tette ki hálóját, különös tekintettel az itt állomásozó katonai egységek fiatal parancsnokaira. A Kramme-család tehát 1935 végét már Honoluluban tölti. A családfő a hawal hivatalok megtévesztésére nyu­galmazott tanárként telepedett Itt le, s amint tartózkodási engedélyéből is kitűnik: megviselt egészségét akarta a kedvező éghajlatú szigetvilágban helyreállítani. Nemsokára azonban a keleti nyelvek — különösen a japán — iránt is nagy érdeklődést tanúsí­tott?. Ezért is kereste a Honoluluban élő japán családokkal a kapcsolatot. Nemsokára egy japán nyelvtanár Is felkereste lakásán, — aki persze nem volt más, mint egy O k I d a nevű ügynök, a |apán külügyi képviselet későbbi vezetője. Krammet ő bízta meg pontos feladatokkal. így történt, hogy a nyugalmazott „professzor" a Japán nyelv mellett a szigetvilág történetével ls foglalkoz­ni kezdett. Főképpen azok a régi kő­építmények érdekelték, amelyeket hajdanában még a germán telepesek emeltek. Kramme felkutatta a szige­tek legtávolabbi zugalt is. A hét vé­gén kis motorcsónakján hosszabb ki­rándulásokat tett, s Pearl Harbour kikötőjét újból és újból megcsodál­ta. Kíváncsian szemlélte a kikötőben állomásozó amerikai hadihajók ma­nővereit, és a tengeri-légierők szédü­letes, nyaktörő bravúrjait. Két-három hónap után az öreg Kramme jobban Ismerte a Hawal szigetek földrajzát, mint a Mein Kampf-ot... S az ameri­kai flottilla cirkálóinak elhelyezésével, legénységének harci készültségével, a hadihajók erejével szinte Jobban tisztában volt, mint maga az ameri­kai főhadiszállás. nyelvbe, főleg az angol haditengeré­szeti szaknyelvbe is beavatta a bájtól sugárzó Rosát. Egyszer azonban Lu­cket egészen váratlanul visszahívták Honoluluból. Ojabb áldozat következett: Leve­ritge Wo r t ha 11, elődjénél vala­mivel tapasztaltabb. Rosa azonban őt is átejtette. Worthall ugyanis mind­járt megismerkedésük napján számon­kérte Rosától a család tartózkodásá­nak célját, majd megjegyezte: — Ogy hallik, Hitler és hordája le akarja rohanni Európát, sőt az Egye­sült Államokat is. Ribbentrop állító­lag hírszerzőket szőrt szét egész Eu­rópában, s ezek általában úgy feste­nek, mint az ön apukája. Rosa arcán pajkos mosoly jelent meg. — Nemcsak német, hanem veszé­lyes Japán kémnő vagyok. Worthall e pajkosság láttán szív­ből mulatott, és elaludt minden gya­núja. A család gondjaira bízott frontot tehát egyenlő sikerrel tartotta apa és leánya. A japán diplomáciai kép­viselet számára pedig a mama szállí­totta kitartóan az anyagot. Persze a japánok tudtán kívül az értesülések másolatát Ribbentrop ís megkapta. A Harmadik Birodalom három év alatt hetvenötezer dollárt fizetett ezért Kramméknek. De a japánok részéről sem késett az elismerés: 1939-ben, két évvel Pearl Harbour lerohanását megelőzően Okida személyesen fejez­te ki elismerését Rosának, aki a hír­szerző szolgálat emberei közül leg­inkább kiérdemelte a babért. Okida ez alkalommal közölte, hogy tekin­tettel a kialakult helyzetre, az öreg Kramme ezután a Pearl Harbour-i ki­kötőben állomásozó hajóhadra össz­pontosítsa figyelmét. Jelzőberendezés egy villa ablakában Az öreg medve a Pearl Harbour-i ki­kötővel szemben egy domboldalon bérelt tehát villát. A villa ablakába erős távcsövet szerelt, így megfigyel­hette a kikötőben manőverező hajó­kat, a repülőteret és az üzemanyag­szállítást. egyszóval a kikötő egész életét. A japán konzulátusra új titkár ér­kezett. Neve: Morlmura. Ekkor — 1941 áprilisában már elkészült a Pearl Harbour-i kikötő lerohanásának terve. Krammenak így szinte naponta közöl­nie kellett Na kikötőben állomásozó hadifelszerelés pontos számadatait. — Az amerikaiak a japán konzulá­tus dolgozóit szigorú megfigyelés alatt tartják, ezért Jobb, ha nem fo­gom önt látogatni — búcsúzott el Morlmura. Kramme Jelzőberendezést szerelt fel ablakába, s ennek segítségével Kik fürkészték ki az USA hadititkait Távol-Keleten a násodik világháború idején • A japán hírszerző szolgá­lat német ügynökei • A Berlin—Tokió tengely bé­rencei Honoluluban KORUNK JELKÉPE GONZALES CARMELO művésze­te a forradalom nagyságának szimbóluma pontosan a japán konzulátusra to­vábbíthatta a kívánt adatokat.­Morimura nem tévedett. Az ameri­kaiak megsejtették, hogy a fasiszták Jcémeinek főhadiszállása a konzulá­tuson van. A Kramme család is gya­nússá vált. Az amerikai hírszerzők megtudták, hogy Kramme erős táv­csövet vásárolt, de leginkább az kel­tett gyanút, hogy Rosa szinte kimon­dottan csak az amerikai tengerész­tisztekre „specializálta magát". Nyomon az FBI Amikor Hoower, az FBI főnöke át­tanulmányozta a Kramme-család tar­tózkodásáról és magatartásáról ösz­szeállított Jelentést, megerősítette a család megfigyelését. Az FBI ügynö­kei Hollandiában azt ls kinyomozták, hogy Krammeék a pénzt egy rotterdami bankon keresztül kapják, amelyről nyilvánvaló volt, hogy a Harmadik Birodalom külföldi ügynökeit finan­szírozza. Az FBI-nek a Harmadik Birodalom­ban elhelyezett ügynökei azzal erő­sítették meg Hoower feltevéseit, hogy kikutatták Kramme múltját. Megálla­pítást nyert, hogy a honolului „pro­fesszor" voltaképpen volt birodalmi tengerésztiszt. Az amerikai hírszerző szolgálat em­berei tehát a teljes anyag birtokában voltak. Kramme megbízatása azonban már a végéhez közeledett. 1941. december Í2-án csendes va­sárnapra ébredt a Pearl Harbour-i ki­kötő. Tíz perccel nyolc.óra előtt azon­ban megindult a Japán támadás. Ugyanennyi idő alatt kétezernégyszáz amerikai tengerész a tenger hullá­maiban lelte halálát. Az amerikai védelem első gondja a Japán konzulátus elfoglalása volt. Az FBI emberei 8 óra 30 perckor letar­tóztatták Morimurát, aki éppen a bi­zonyító okiratokat égette. Egy órával később az amerikai hírszerzők észre­vették Kramme jelzéseit. Mire azon­ban a német ügynök villájába érkez­tek, az öreg medve már a dollárokat csomagolta, míg Rosa a leleplező ügy­iratokat égette. Csak a bíróságon tu­dódott ki, hogy az egész Kramme­familiát japán hajó várta a kikötő­ben. A Honoluluban lefolytatott bűnper­ben az öreg Kramme igyekezett saját személyére hárítani a ' felelősséget. Váltig bizonygatta, hogy sem fele­sége, sem gyermekei nem tudtak az ő ténykedéséről. A bizonyítékok azon­ban kézzelfoghatók voltak. Krammet halálra ítélték, az ítéletet azonban később ötven évi kényszermunkára változtatták. Felesége ugyancsak öt­ven évi kényszermunkát kapott. Rosa, tekintettel korára, húsz évi börtön­büntetéssel úszta meg. Csupán a csa­lád legfiatalabb tagja, a kis johann szabadult büntetés nélkül. A legutóbbi hírek szerint Rosa Kramme az amerikaiak |óvoltáből 1961-ben kiszabadult, s ma egy mün­cheni bárban pincérnő. Nevét a világ­sajtóban ls olvashattuk. Ugyanis az­zal a követeléssel lépett fel, hogy a hitleri Németországnak tett szolgála­taiért folyósítson most neki a bonni kormány járadékot. (A Negyelja nyomán.) G. CARMELO: OLVASNI TANULUNK GYŐZÜNK Gonzales Carmelo 1920-ban Havanná­ban született. Hazájában, majd New Yorkban végezte tanulmányait. Első ön­állá kiállítását 25 éves korában otthon rendezte meg, majd Mexikó, Venézuela, az Egyesült Államok, Franciaország, Portugália, a Szovjetunió és Kína kü­vetkezett. Megkapó grafikáját most először lát­hatjuk hazánkban is. Ez alkalommal azonban — s ennek még jobban örülünk —, nem kiállításon . . . Gonzales Car­melo müvei itt maradnak nálunk: a ku­bai forradalom nagyságát jelképező al­kotásait hazánknak ajándékozta. Gonzales Carmelo grafikája népe nagy forradalmának vetületeként a kubai forradalom nagyságának arányaival nőtt nagyra ... S most Gonzales Carmelo vi­lágot átfogó tettével művészetét korunk jelképévé tette: a hazánkba kerUlő gra­fikai művek ugyanis azoknak a tudósok­nak munkáját köszöni meg, akik a világ legnagyobb tudósainak együttműködésé­vel a 120 kötetes kubai enciklopédiából 12 kötetnek az elkészítését vállalták. Gonzales Carmelo művészete fgy válik népeiink barátságának jelképévé, az em­beriség Kubáért történt összefogásának szimbólumává. l-k-J Új francia közmondás Jean-Paul Belmondo markáns arcú francia filmszínészt nálunk ts sokan ismerik. Egy asz­szony meg a lánya című olasz film férfi főszere­pének alakításában re­mekelt, továbbá A fran­cia nő és a szerelem egyik fllmnovellájában láthattuk. A népszerű színész a múlt év végén este hét óra tájban ha­zafelé tartott a műte­remből, amikor vérben fekvő sebesültre lett fi­gyelmes. Közelebb ment. Egy rendőr ügybuzgón méricskélte a motorke­rékpáros gázolás áldoza­ta és a Járda közti tá­volságot, s egy cseppet sem Izgatta, hogy az ál­dozat közben elvérezhet. A színész nem tudta megállni szó nélkül. — Bocsánat uram, előbb ta­lán elsősegélyt nyújthat­na a sebesültnek, s to­pográfiai vizsgálatra ráér azután ls. Az udvariasságukról nevezetes francia rend­őrök díszpéldánya fel­emelkedett: — Pofa bel — üvöltött Belmondóra, akt többet nem Is hall­hatott, mert a rendőr ökölcsapásától percekig eszméletlenül hevert a Járdán. Mire magához tért, bilincsek szorították a csuklóját. Az őrszobán végre sikerült Igazolnia, hogy ű az a híres szí­nész, mire éjfél után al­engedték. Az eset természetesei nagy port vert fel a francia sajtóban, mely heves kirohanásokat In­tézett a rendőrség és a karhatalmi szervek el­len. A lapok 19B3 leg­nagyobb botrányának ne­vezték a Belmondo-ese­tet. Cikkclmelk között talán ez a közmondássá vált megállapítás a leg­érdekesebb és legtalá­lóbb: „Amilyen a rend­szer, olyan a rendőrsé­ge." (A Szovjetszkíj Ekran nyomán] t

Next

/
Thumbnails
Contents