Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-21 / 81. szám, szombat

Magnetofon, mint beszélő pecsétgyűrű. — Többórás felvételre alkalmas. A JÖVŐ ZENÉJE BESZÉLŐ PECSÉTGYŰRŰ • KARTELEVÍZIÓ Hovatovább teret hódít a parányosítás. Egy kaliforniai cég például már karóra nagyságú rádiókat gyárt. Akadnak azonban versenytársak. így például a New York-i RCA-cég egy könyv nagyságú kombinált rádió- és televíziós készüléket készített. Egy japán cég erre azzal válaszolt, hogy hasonló készüléket fejleszt — de gyufásdoboz nagyságban. Az említett amerikai cég viszont a közeljövőben miniatűr karóra nagyságú televíziós készülékkel akarja meglepni a világot. Hát nem fantasztikus: kart e 1 e v i z i 61 Ha ez így megy tovább... Vajon milyen lehetőségekre számíthatunk a következő évtizedben? Várható: • olyan televíziós készülék, amelynél a műsort előre megválaszthatjuk, • színes televízióvételre alkalmas táskakészülék, • olyan televíziós készülék, mely alkalmas a Földről és a más bolygóról sugárzott műsor vételére — ugyanakkor a világ térképén jelzi, honnan fogjuk a műsort, • olyan magnetofon, mely tetszés szerinti időben és helyről továbbít utasításokat az irodában ülő titkárnőnek, • olyan univerzális készülék, mely a rendes műsorvételen kívül lehetővé teszi például a gyermekszoba, a bejárat stb. figyelését. Fantasztikus lehetőségek. S ha valaki azt hiszi, hogy mindez csupán a szórakozás kedvéért történik — téved! A miniatürizálás alapvető feltétele az űrhajózás továbbfejlesztésének. (kJ PROFIT-SZÉPSÉGBŐL Franciaországban az idén is megtartották a hagyományos szépségversenyt a Miss Francia clm elnyeréséért, melynek büszke tulajdonosa jelenleg a csinos és fiatal Yvette X. kisasszony. Ártatlan szórakozásnak tartjuk a szépségkirálynő- vagy bálkirálynőválasztást, ám a Miss Francia cím elnyeréséért folyó versengés nem ilyen. 1919 óta rendezik meg, csak a német megszállás idején szünetelt a „miss"ek felvonultatása. A szépségkirálynő kikiáltását eddig mindig botrány kísérte. 1946-ban bizonyos madame Rinaldo karolta fel az érvényesülni akaró széplányok ügyét. Mozgalmat indított „Segítsünk a széplányokon" jelszóval, s a lépre ment álmodozó csinos francia lányok nem Is sejtették, hogy a szépségkirálynő személyét a vállalkozók már régen eldöntötték, ők csak statisztálni fognak egy nagyszabású üzleti csalásnál. A szépségkiráiynő-választás ugyanis nem más, mint tetszetős reklámhadjárat, ezért fontos kapitalista érdekeltség. így madame Rinaldo nem sokáig élvezhette az egyeduralmat. Vetélytársai akadtak, akik közül legerősebbnek egy Poireau nevű úr bizonyult. A vetélytársak saját szakállukra dolgoznak, fő tevékenységük önálló szépségversenyek rendezése és a konkurrens Jelölt elbuktatása, akár becstelen eszközökkel ls. Így történik, hogy néha egyszerre több miss Francia, miss Kozmosz, Miss Európa stb. tűnik fel a társadalmi élatben. Madame Rinaldo üzleti visszaélések miatt vádat emelt monsieur Poireau ellen. Természetesen a felperes és az alperes szerepe nagyon kétes, mert Poireau úrnak éppen olyan erkölcsi joga lenne beperelni Rinaldo asszonyt. Az üzleti hiénákat nem kell félteni. Sokkal szánalmasabbak a csábos ígéreteknek bedőlt széplányok, akiket a nagy látványosság után pár frankkal útnak eresztenek. A szerencsés szépségkirálynő sem mindig boldog. Anyaság, betegség stb. „trónfosztását" idézheti elő. Ilyenkor pedig hosszadalmas pereskedés kezdődik a becstelen vállalkozók ellen, s a per kimenetele a legtöbbször kétes. (L) ÜJ SZÖ 4 * 1984. március 21. ROSA A KÍVÁNATOS A NEM KÍVÁNATOS K r a m m e, Heinrich Himmler „jó pajtása" 1935 folyamán a Gestapóban nagy előléptetésben részesült. De nemcsak „az öreg medve", — Luther nevezetű fia is felfelé ívelő pályát futott be: Göbbels, a propagandaminiszter magántitkára lett. Persze, fényesebb karriert is befuthatott volna, ha Rosa nevű húgát történetesen hamarabb mutatja be főnökének. Egy karrier kezdete Egy estélyen Rosát Göbbels elé vezette. A propagandaminiszter elbűvölve a még alig tizenkilenc éves leányzó bájaitól, így kiáltott fel: — Hölgyem, el vagyok ragadtatva! Amennyire sántasága megengedte: összecsapta a bokáját. — Ha tudtam volna, hogy Luther huga ily bájos teremtés, legalább kabinetfőnököt csináltam volna belőle. — Felkérhetem egy táncra, hölgyem? Tánc után Göbbels meghívta Rosát dolgozószobájába. Ettől a naptól kezdve horogkeresztes lobogóval díszített fekete Mercedes suhant minden este Krammerék szerény lakáskája elé, hogy Rosa összes bájait a „magas férfiú" karjaiba szállítsa, majd onnan drágábbnál drágább ékszerekkel hozza vissza otthonába. Göbbels nemegyszer a minisztériumi fogadásokon is Rosa társaságában jelent meg. Egy idő múlva azonban annyira ráúnt a „tündérkére", hogy már csaknem a pokolba kívánta. De nem tudott szabadulni a leányzótól, éppen kapóra Jött.., Fürdőruhás kém Kramme tehát beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Rosa sem tétlenkedett. Elég volt fürdőruhában megjelennie a tenger homokján, az amerikai hadsereg tengerésztisztjei rögtön a nyomába szegődtek. Az első áldozat Elbert Lucket bárgyú hadnagyocska volt... Szerencséjét még a felsőbb tisztikar Is megirigyelte. Eibert vezette be Rosát a város legelőkelőbb jacht-klubjába... Kérkedett vele, és saját dicsőségét Rosa előtt azzal fokozta, hogy el-eldicsekedett Nevada nevű gyorsmozgású hajóóriásával Is: nem feledkezett meg a hajó hatalmas kaliberű fegyverzetéről és védelmi felszereléséről sem... Csak azért, hogy Rosa szlvecskéjét a féltő szerelem ne facsarja ... Rosa azonban nem a szívében, hanem az agyacskájában raktározta az adatokat. A fülig szerelmes Elbert az angol Haushofer terve A vén „medve" Haushofer tábornagya, aki a berlini egyetemen Ribbentrop vérebeit nevelte, a Berlin—Tokió tengely odaadó híve volt. Ettől a csendes-óceáni térség „bekebelezésének" lehetőségét remélte. Haushofer azt javasolta, küldjenek „árja" kémeket Távol-Keletre. Egyrészt azért, mert a japánokat külsejük alkalmatlanná teszi ilyen feladatok teljesítésére, másrészt a Harmadik Birodalomnak sem lesz kárára, ha ismerni fogja azokat az értesüléseket, amelyekhez a japánok Távol-Keleten kémjeik útján juthatnak. Göbbels kapott az alkalmon, Krammet és családját ajánlotta e feladat végrehajtására, Luthert azonban biztosítékul magánál hagyta. Kramme öreg tengeri medve volt, kiválóan beszélt angolul, ami alkalmassá tette arra, hogy Honoluluban kémfeladatokat teljesítsen. A bájos Rosa az amerikai katonatisztekre vetette ki hálóját, különös tekintettel az itt állomásozó katonai egységek fiatal parancsnokaira. A Kramme-család tehát 1935 végét már Honoluluban tölti. A családfő a hawal hivatalok megtévesztésére nyugalmazott tanárként telepedett Itt le, s amint tartózkodási engedélyéből is kitűnik: megviselt egészségét akarta a kedvező éghajlatú szigetvilágban helyreállítani. Nemsokára azonban a keleti nyelvek — különösen a japán — iránt is nagy érdeklődést tanúsított?. Ezért is kereste a Honoluluban élő japán családokkal a kapcsolatot. Nemsokára egy japán nyelvtanár Is felkereste lakásán, — aki persze nem volt más, mint egy O k I d a nevű ügynök, a |apán külügyi képviselet későbbi vezetője. Krammet ő bízta meg pontos feladatokkal. így történt, hogy a nyugalmazott „professzor" a Japán nyelv mellett a szigetvilág történetével ls foglalkozni kezdett. Főképpen azok a régi kőépítmények érdekelték, amelyeket hajdanában még a germán telepesek emeltek. Kramme felkutatta a szigetek legtávolabbi zugalt is. A hét végén kis motorcsónakján hosszabb kirándulásokat tett, s Pearl Harbour kikötőjét újból és újból megcsodálta. Kíváncsian szemlélte a kikötőben állomásozó amerikai hadihajók manővereit, és a tengeri-légierők szédületes, nyaktörő bravúrjait. Két-három hónap után az öreg Kramme jobban Ismerte a Hawal szigetek földrajzát, mint a Mein Kampf-ot... S az amerikai flottilla cirkálóinak elhelyezésével, legénységének harci készültségével, a hadihajók erejével szinte Jobban tisztában volt, mint maga az amerikai főhadiszállás. nyelvbe, főleg az angol haditengerészeti szaknyelvbe is beavatta a bájtól sugárzó Rosát. Egyszer azonban Lucket egészen váratlanul visszahívták Honoluluból. Ojabb áldozat következett: Leveritge Wo r t ha 11, elődjénél valamivel tapasztaltabb. Rosa azonban őt is átejtette. Worthall ugyanis mindjárt megismerkedésük napján számonkérte Rosától a család tartózkodásának célját, majd megjegyezte: — Ogy hallik, Hitler és hordája le akarja rohanni Európát, sőt az Egyesült Államokat is. Ribbentrop állítólag hírszerzőket szőrt szét egész Európában, s ezek általában úgy festenek, mint az ön apukája. Rosa arcán pajkos mosoly jelent meg. — Nemcsak német, hanem veszélyes Japán kémnő vagyok. Worthall e pajkosság láttán szívből mulatott, és elaludt minden gyanúja. A család gondjaira bízott frontot tehát egyenlő sikerrel tartotta apa és leánya. A japán diplomáciai képviselet számára pedig a mama szállította kitartóan az anyagot. Persze a japánok tudtán kívül az értesülések másolatát Ribbentrop ís megkapta. A Harmadik Birodalom három év alatt hetvenötezer dollárt fizetett ezért Kramméknek. De a japánok részéről sem késett az elismerés: 1939-ben, két évvel Pearl Harbour lerohanását megelőzően Okida személyesen fejezte ki elismerését Rosának, aki a hírszerző szolgálat emberei közül leginkább kiérdemelte a babért. Okida ez alkalommal közölte, hogy tekintettel a kialakult helyzetre, az öreg Kramme ezután a Pearl Harbour-i kikötőben állomásozó hajóhadra összpontosítsa figyelmét. Jelzőberendezés egy villa ablakában Az öreg medve a Pearl Harbour-i kikötővel szemben egy domboldalon bérelt tehát villát. A villa ablakába erős távcsövet szerelt, így megfigyelhette a kikötőben manőverező hajókat, a repülőteret és az üzemanyagszállítást. egyszóval a kikötő egész életét. A japán konzulátusra új titkár érkezett. Neve: Morlmura. Ekkor — 1941 áprilisában már elkészült a Pearl Harbour-i kikötő lerohanásának terve. Krammenak így szinte naponta közölnie kellett Na kikötőben állomásozó hadifelszerelés pontos számadatait. — Az amerikaiak a japán konzulátus dolgozóit szigorú megfigyelés alatt tartják, ezért Jobb, ha nem fogom önt látogatni — búcsúzott el Morlmura. Kramme Jelzőberendezést szerelt fel ablakába, s ennek segítségével Kik fürkészték ki az USA hadititkait Távol-Keleten a násodik világháború idején • A japán hírszerző szolgálat német ügynökei • A Berlin—Tokió tengely bérencei Honoluluban KORUNK JELKÉPE GONZALES CARMELO művészete a forradalom nagyságának szimbóluma pontosan a japán konzulátusra továbbíthatta a kívánt adatokat.Morimura nem tévedett. Az amerikaiak megsejtették, hogy a fasiszták Jcémeinek főhadiszállása a konzulátuson van. A Kramme család is gyanússá vált. Az amerikai hírszerzők megtudták, hogy Kramme erős távcsövet vásárolt, de leginkább az keltett gyanút, hogy Rosa szinte kimondottan csak az amerikai tengerésztisztekre „specializálta magát". Nyomon az FBI Amikor Hoower, az FBI főnöke áttanulmányozta a Kramme-család tartózkodásáról és magatartásáról öszszeállított Jelentést, megerősítette a család megfigyelését. Az FBI ügynökei Hollandiában azt ls kinyomozták, hogy Krammeék a pénzt egy rotterdami bankon keresztül kapják, amelyről nyilvánvaló volt, hogy a Harmadik Birodalom külföldi ügynökeit finanszírozza. Az FBI-nek a Harmadik Birodalomban elhelyezett ügynökei azzal erősítették meg Hoower feltevéseit, hogy kikutatták Kramme múltját. Megállapítást nyert, hogy a honolului „professzor" voltaképpen volt birodalmi tengerésztiszt. Az amerikai hírszerző szolgálat emberei tehát a teljes anyag birtokában voltak. Kramme megbízatása azonban már a végéhez közeledett. 1941. december Í2-án csendes vasárnapra ébredt a Pearl Harbour-i kikötő. Tíz perccel nyolc.óra előtt azonban megindult a Japán támadás. Ugyanennyi idő alatt kétezernégyszáz amerikai tengerész a tenger hullámaiban lelte halálát. Az amerikai védelem első gondja a Japán konzulátus elfoglalása volt. Az FBI emberei 8 óra 30 perckor letartóztatták Morimurát, aki éppen a bizonyító okiratokat égette. Egy órával később az amerikai hírszerzők észrevették Kramme jelzéseit. Mire azonban a német ügynök villájába érkeztek, az öreg medve már a dollárokat csomagolta, míg Rosa a leleplező ügyiratokat égette. Csak a bíróságon tudódott ki, hogy az egész Krammefamiliát japán hajó várta a kikötőben. A Honoluluban lefolytatott bűnperben az öreg Kramme igyekezett saját személyére hárítani a ' felelősséget. Váltig bizonygatta, hogy sem felesége, sem gyermekei nem tudtak az ő ténykedéséről. A bizonyítékok azonban kézzelfoghatók voltak. Krammet halálra ítélték, az ítéletet azonban később ötven évi kényszermunkára változtatták. Felesége ugyancsak ötven évi kényszermunkát kapott. Rosa, tekintettel korára, húsz évi börtönbüntetéssel úszta meg. Csupán a család legfiatalabb tagja, a kis johann szabadult büntetés nélkül. A legutóbbi hírek szerint Rosa Kramme az amerikaiak |óvoltáből 1961-ben kiszabadult, s ma egy müncheni bárban pincérnő. Nevét a világsajtóban ls olvashattuk. Ugyanis azzal a követeléssel lépett fel, hogy a hitleri Németországnak tett szolgálataiért folyósítson most neki a bonni kormány járadékot. (A Negyelja nyomán.) G. CARMELO: OLVASNI TANULUNK GYŐZÜNK Gonzales Carmelo 1920-ban Havannában született. Hazájában, majd New Yorkban végezte tanulmányait. Első önállá kiállítását 25 éves korában otthon rendezte meg, majd Mexikó, Venézuela, az Egyesült Államok, Franciaország, Portugália, a Szovjetunió és Kína küvetkezett. Megkapó grafikáját most először láthatjuk hazánkban is. Ez alkalommal azonban — s ennek még jobban örülünk —, nem kiállításon . . . Gonzales Carmelo müvei itt maradnak nálunk: a kubai forradalom nagyságát jelképező alkotásait hazánknak ajándékozta. Gonzales Carmelo grafikája népe nagy forradalmának vetületeként a kubai forradalom nagyságának arányaival nőtt nagyra ... S most Gonzales Carmelo világot átfogó tettével művészetét korunk jelképévé tette: a hazánkba kerUlő grafikai művek ugyanis azoknak a tudósoknak munkáját köszöni meg, akik a világ legnagyobb tudósainak együttműködésével a 120 kötetes kubai enciklopédiából 12 kötetnek az elkészítését vállalták. Gonzales Carmelo művészete fgy válik népeiink barátságának jelképévé, az emberiség Kubáért történt összefogásának szimbólumává. l-k-J Új francia közmondás Jean-Paul Belmondo markáns arcú francia filmszínészt nálunk ts sokan ismerik. Egy aszszony meg a lánya című olasz film férfi főszerepének alakításában remekelt, továbbá A francia nő és a szerelem egyik fllmnovellájában láthattuk. A népszerű színész a múlt év végén este hét óra tájban hazafelé tartott a műteremből, amikor vérben fekvő sebesültre lett figyelmes. Közelebb ment. Egy rendőr ügybuzgón méricskélte a motorkerékpáros gázolás áldozata és a Járda közti távolságot, s egy cseppet sem Izgatta, hogy az áldozat közben elvérezhet. A színész nem tudta megállni szó nélkül. — Bocsánat uram, előbb talán elsősegélyt nyújthatna a sebesültnek, s topográfiai vizsgálatra ráér azután ls. Az udvariasságukról nevezetes francia rendőrök díszpéldánya felemelkedett: — Pofa bel — üvöltött Belmondóra, akt többet nem Is hallhatott, mert a rendőr ökölcsapásától percekig eszméletlenül hevert a Járdán. Mire magához tért, bilincsek szorították a csuklóját. Az őrszobán végre sikerült Igazolnia, hogy ű az a híres színész, mire éjfél után alengedték. Az eset természetesei nagy port vert fel a francia sajtóban, mely heves kirohanásokat Intézett a rendőrség és a karhatalmi szervek ellen. A lapok 19B3 legnagyobb botrányának nevezték a Belmondo-esetet. Cikkclmelk között talán ez a közmondássá vált megállapítás a legérdekesebb és legtalálóbb: „Amilyen a rendszer, olyan a rendőrsége." (A Szovjetszkíj Ekran nyomán] t