Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-15 / 46. szám, szombat

Ciprusi helyzetjelentés | Makariosz nem adta be a derekát Nicosia (CTK) — Nicosiából érke­zett hírek szerint az álláspontok köze­ledését azok a beszélgetések sem eredményezték, amelyeket Ball, az USA külügyminiszterének helyettese tegnapelőtt Makariosz elnökkel foly­tatott. Ball ismét elhalasztotta eluta­zását és most már ötödízben kért ta­lálkozót. Jól értesült körök szerint a ciprusi kormány elé terjesztett angol­amerikai terv utolsó változata sem különbözik elvileg az előzőktől. Ball előreláthatólag végérvényes negatív választ kap a ciprusi kormánytól. « • • GEORGE BALL ELUTAZOTT "r NICOSIÁBÓL George Ball, az USA külügyminisz­terének helyettese tegnap Nicosiából Ankarába repült, ahonnét Londonba utazik. Makariosz ciprusi elnökkel folytatott tárgyalásairól eddig nem adtak ki hivatalos nyilatkozatot. Dip­lomáciai körök hírei szerint azonban nem sikerült meggyőznie Makariosz elnököt, hogy beleegyezését adja ah­hoz az angol-amerikai javaslathoz, mely szerint NATO-egységek szállják meg a szigetet. TÖBB MINT 58 HALOTT Limasszol dél-ciprusi kikötőváros­ban tegnapelőtt csatározásokra került sor. A török felkelők valamennyi állá­sa fölött a Ciprusi Köztársaság lobo­gói lengenek. A nyílt török felkelés elnyomásában részt vett kormánycsa­patok egyik parancsnoka közölte, hogy a felkelők nagy mennyiségű amerikai gyártmányú kézigránátot használtak. Megerősített hírek sze­rint segítséget kértek az ankarai kor­mánytól. Veszteségük 50 halott és kb. 100 sebesült. A görögök vesztesége ál­lítólag csekély. A ciprusi kormány a legutóbbi na­pokban nagyon határozottan lépett fel a szigeten állomásozó brit csa­patok parancsnokságával szemben, amely nyomást gyakorolt a felkelők követelményének teljesítése érdeké­ben. Azt követelték, hogy Llmasszolt török és görög részre kell osztani. A szovjet—kínai szerződés aláírásának 14. évfordulója A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE Moszkva (CTK) — A moszkvai Prav­da a szovjet—kínai szerződés aláírá­sának 14. évfordulója alkalmából kö­zölte N. Kuranyln cikkét, amely töb­bek között hangsúlyozza, hogy 14 év­vel ezelőtt aláírt baráti, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés nagy segítséget jelentett a kínai nép­nek. A szovjet nép azóta segíti és támogatja a Kínai Népköztársaságot nemcsak bonyolult belföldi problémái­nak megoldásában, hanem minden im­perialista agresszió elhárításában is. Mindez jelentősen hozzájárul a fiatal szocialista állam megszilárdításához. A szerződéssel megalapozott szovjet­kínai barátság és együttműködés volt annak egyik fontos feltétele, hogy a kínai nép sikeresen küzdött új szo­cialista hazája felvirágoztatásáért. Va­lamennyi szocialista ország örömmel fogadta ezt a szerződést, amely jelen­tős hozzájárulást jelent a szocialista világrendszer megszilárdulásához. A szovjet—kínai szerződés mara­déktalanul érvényre juttatja a teljes egyenjogúság elvét. A szerződés meg­kötése óta eltelt 14 év alatt gya­korlatilag bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió hűen s szilárdan eleget tesz szövetségesi kötelezettségeinek és politikája teljes összhangban van a szerződés cikkelyeivel és szellemével. A szovjet nép saját nehézségei el­lenére, melyeket a fasiszta Német­ország és a militarista Japán ellen viselt háború okozott, készségesen mozgósította erői és forrásai jelentős részét, hogy segítséget nyújthasson a Kínai Népköztársaságnak. A szerződés alapján létrejött gazdasági együttmű­ködés jelentősen járult hozzá a Kínai Népköztársaság gazdaságának fejlő­déséhez, gazdasági önállóságának megszilárdulásához és ahhoz, hogy fo­kozatosan erős Ipari nagyhatalommá válhatott. A népi Kína a Szovjetunió aktív támogatásával mintegy 200 új ipari üzemet épített, a szovjet—kínai gazdasági kapcsolatok az 1953 évihez viszonyítva 1959-ben terjedelmüknek csaknem kétszeresére bővültek és a Szovjetunió az említett idő alatt nyolcszor annyi komplett üzemi be­rendezést s különböző pnyagot szál­lított, mint 1953-ban. A TASZSZ NYILATKOZATA a kelet-afrikai eseményekről A TASZSZ nyilatkozatot adott ki a kelet-afrikai eseményekről és ebben rámutat, hogy az angol katonai egysé­gek visszatérését Kenyába, Tanga­nyikába és Ugandába nem lehet olyanféle koholmányokkal magyaráz­ni, hogy „meg akarják menteni Kelet­Afrikát a kommunizmustól", vagy az­zal a mesével „Korán adták meg a függetlenséget" ezeknek az országok­nak. Ezek az események az imperia­listák, neokolonialista politikájának új példái és ennek a politikának célja az, hogy ne engedje az afrikai népek igazi felszabadulását, a fiatal afrikai államokban fenntartsa a gyarmatosí­tók pozícióit. A TASZSZ nyilatkozata ezután hang­súlyozza, hogy a mostani események szembetűnően emlékeztetnek mindar­ra, ami 1960-ban a függetlenség ki­kiáltása után Kongóban történt. „Most azonban az afrikai országok népeinek és kormányainak elegendő erejük van ehhoz, hogy megelőzzék az esemé­nyek hasonló alakulását Kelet-Afriká­ban" — állapítja meg a nyilatkozat Rámutat a nyilatkozat, hogy Kenya, Tanganylka és Uganda népei kétség­kívül néni fogják tűrni, hogy a gyar­matosítók újra visszatérjenek. „Ezek­nek az országoknak népei a füg­getlenségük megszilárdításáért ví­vott harcban más afrikai államok testvéri népeinek összes békeszerető erőknek segítségére támaszkodhat­nak. Afrikának ls van már kellő ta­pasztalata a neokolonializmussal ví­vott harcban". Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a nyilatkozat, az Afri­kai Egységszervezet megfelelő esz­köz annak megakadályozására, hogy idegen hatalmak beavatkozzanak af­rikai országok ügyeibe. A TASZSZ nyilatkozata kifejezi azt a meggyőződését, hogy az Afrikai Egységszervezet megfelelő eszköz an­nak megakadályozására, hogy idegen hatalmak beavatkozzanak afrikai or­szágok ügyeibe. A TASZSZ nyilatkozata kifejezi azt a meggyőződését, hogy az afrikai Egy­ségszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli ülésszakán részt vevő ál­lamok az imperialista hatalmak be­avatkozása nélkül maguk is megtud­ják találni a kelet-afrikai helyzet ren­dezésére szükséges megoldásokat. A szovjet emberek — hangoztatja végül a nyilatkozat — őszintén kíván­ják kelet-afrika népeinek, hogy mi­előbb fel tudják számolni ezt a ve­szélyes helyzetet. „ÚJ KORSZAK" Bonnban (M. Kopfiva rajza) BSBDBSff'DOBDBSQBSBBQBBBID multilaterális kétszínűség N em véletlen, hogy a genfi lesze­relési értekezlet elé terjesztett szovjet és amerikai javaslatban is sze­repel az a fontos pont, amely kimond­ja: meg kell akadályozni az atomfegy­verek elterjedését, lehetetlenné kell tenni, hogy más államok is hozzájus­sanak. önkénytelenül is felvetődik az em­berben a kérdés: Miért nem kötnek hát szerződést, amelyben kötelezettsé­get vállalnának a nukleáris fegyverek­kel rendelkező hatalmak, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak más államoknak tömegpusztító fegy­vereket? Hiszen mindkét nagyhatalom ugyanazt Javasolja. Mi áll a megegye­zés útjában? Veszedelmes szemfényvesztés Egy hatásos nemzetközi egyezmény megkötését az Egyesült Államok és szövetségeseinek kétszínüsége aka­dályozza. Az amerikai küldöttség ve­zetője Genfben ugyan minden szem­rebbenés nélkül a legfontosabb fel­adatnakminősítette az atomfegyverek terjedésének meggátlását és meggyő­zően ecsetelte, micsoda veszedelme­ket rejt az, ha újabb államok ls hoz­zájutnak. Ugyanakkor az amerikai kormány a multilaterális NATO-had­erő létrehozására törekszik. A leg­utóbbi tervek szerint az első lépés egy atomrakétákkal felszerelt hajó­had szervezése, amelyen vegyes nem­zetiségű legénység teljesítene szolgá­latot, részt vennének benne az Atlan­ti Tömb tagállamainak tengerészei Is. Mivel a NATO európai haderőinek magva a nyugatnémet Bundeswehr, természetesen ők is ott lennének eze­ken a hajókon, méghozzá nem is je­lentéktelen beosztásban. Ez lényegé­ben azt Jelenti, hogy az Egyesült Ál­lamok NATO-beli szövetségeseinek kezére játssza az atomfegyvereket. Ha nem is közvetlenül, de közvetve lehetővé teszi a bonni revansistáknak, hogy ujjukat a nukleáris rakéták in­dltógombján tartsák. A genfi tanácskozások eddigi vitája alapján, ez az amerikai kétszínűség az egyetlen akadálya (ha újabbakat nem találnak ki) a megegyezésnek. A nyugati hatalmak azonban maka­csul ragaszkodnak hozzá, ami köny­nyen teljes zsákutcába juttathatja az egész problémát. A Szovjetunió és a szocialista országok végeredményben nem kötnek formális egyezményt, amely azt a látszatot keltené, hogy súlyos veszély hárult el az emberiség feje felől, közben azonban a nyugat­német militaristák tömegpusztító fegyverekhez jutnának, ami még csak fokozná határrevíztós étvágyukat. Miért makacskodik az USA? Az ember azt hinné, hogy valami fontos hadászati, vagy védelmi szem­pontok miatt szervezik a multilaterá­lis NATO-haderőt. Erről azonban szó sincs. A Nyugat védelmi rendszerében ez a hajóraj nem oszt, nem szoroz, inkább „a NATO egység" látványos szimbóluma lehet. Az egész „multi"­találmány Bonnak készült, hogy va­lamikép kielégítsék a nyugatnémet militaristák mohó étvágyát és az amúgy is gyenge lábakon álló NATO-n megakadályozzák egy újabb rés kelet­kezését. Hogy mennyire így van ez, arra a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy még az Atlanti Tömbön belül ls komoly el­lenállásba ütközik a washingtoni el­képzelés. Anglia ugyan elvileg bele­egyezik hosszas latolgatás után, de a visszavonhatatlan végleges Igent még nem mondott. Olaszország ls meg­ígérte részvételét a multi-NATO-ban, de a sajtó szerint az események ala­kulásától tették függővé. A kisebb tagállamok pedig egyenesen ellenzik. Franciaországról nem ls beszélve, amely a saját atombomba szükséges­ségét hirdeti, és határozottan megta­gadta részvételét. A sokoldalú NATO-atomhaderőnek egyetlen lelkes híve Nyugat-Németor­szág. Mit vár Bonn a multilaterális csalástól? A bonni militaristák tisztában van­nak azzal, hogy az egész multilaterá­lis szemfényvesztés csak nekik ké­szült, a többi résztvevő csupán sta­tiszta. Ezért minden eszközzel igye­keznek minél előbb a megvalósulás stádiumába Juttatni. Erhard kancellár washingtoni, londoni és római útján kihangsúlyozta, hogy ragaszkodik hozzá, mert ebben látja a „megol­dást." Von Hassel, a hadügyminiszere már világosabban beszélt, amikor ki­jelentette, hogy a multi-hajóraj fedél­zetére jutás csupán az első lépés lesz. Ha az ember figyelemmel követi a bonni fejleményeket, nem nehéz meg­állapítani, milyen további lépésekre gondolt a hadügyminiszter. A világ közvéleményét nyugtalanítják az egy­re gyakoribb hírek, melyek szerint Nyugat-Németországban teljes ütem­ben folynak az atomfegyvergyártás előkészületei és katonai célokra al­kalmas rakétákat is előállítanak már. A nyugat! politika irányitói megfe­ledkeznek arról, hogy az emberiségre milyen veszedelmet Jelenthet, ba a bonni militaristák tömegpusztító fegyverekhez Jutnak. Nagyon köny­nyen katasztrófába ránthatják szövet­ségeseiket is. De Gaulle példája bizo­nyltja, hogyha az NSZK megfelelő erősnek fogja magát érezni,'nem lesz ráutalva arra, hogy kövesse a wa­shingtoni „tanácsokat", saját politikát célkitűzéseinek útjára lép. Nem szabad megengedni! A genfi leszerelési értekezleten az általános és teljes leszerelési Javaslat mellett egy sor békét szolgáló elkép­zelés is fekszik. Ezek közül több ls le­hetővé tenné a bonni militaristák meg­zabolázását és a megegyezés kilátá­sainak Javulását. Nemrég Genfben Járt az NDK kormányküldöttsége is és át­nyújtott a bizottság tagjainak egy em­lékiratot, amelyben javasolja, hogy a két Németország kössön egyezményt, amelyben kötelezik magukat, hogy lemondanak az atomfegyverekről. A nyugati küldöttségek kivételével a 18-hatalmi bizottság többsége kedve­zően fogadta az NDK Javaslatait és reálisnak minősítette. Ugyancsak az érdeklődés közép­pontjába kerültek újra az atomf/egy vermentes övezetek, amelyek eltávo­lítanák Európa szívéből a tömegpusz­tító fegyvereket. Hazánk küldöttsége, mint a fegyverkező Nyugat-Németor­szág közvetlen szomszédja és revan­sista megnyilvánulásainak egyik cél­pontja, állandóan sürgeti a bonni mi­litarizmus egyezményes megzabolázd.­sát. Nem szabad megengedni, hogy a Bundeswehr kezébe atomfegyverek jussanakI Ha az amerikai és az angol kormány őszintén óhajba a genfi tár­gyalások sikerét, akkor le kell monda­nia a kétszínű Játékról. Látnia kell, hogy egy újabb békét szolgáló egyez­mény megkönnyítené további szerző­dések megkötését és az általános le­szerelés elől újabb akadályt hárítana el. Az atomfegyverek továbbterjedésé­nek megakadályozásában gyorsan meg lehetne egyezni. Természetesen csak akkor, ha a nyugati hatalmak le- * mondanak multilaterális terveikről. SZŰCS BÉLÄ Ikeda válaszol Hruscsov üzenetére Moszkva (CTK) - „Határozottan el kell utasítani minden olyan akciót, me­lyeknek végrehajtása folyamán valame­lyik állam politikai célkitűzése érdeké­ben erőszakkal fenyeget más államot, vagy pedig erőszakot alkalmaz vele szemben" — áll többek között abban a válaszban, amelyet Ikeda Japán minisz­terelnök adott N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének 1963. december 31-1 üzenetére. A japán miniszterelnök azonban válaszában em­lítést tett azokról az igényekről Is, amelyeket a Japán kormány tart a Szov­jetunió területéhez tartozó Kunasir és Iturup szigetre. Ikeda kifejezte azt az óhaját, hogy ez a kérdés tárgyalásokkal nyerjen megoldást, ami szerinte megala­pozná Japán és a Szovjetunió baráti kap­csolatait. 4z NDK kormánya engedélyezi a húsvéti ás a pünkösdi határátlépéseket Berlin (CTK) — A Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya e na­pokban a nyugat-berlini szenátusnak jegyzőkönyv aláírását javasolta, mely szerint a nyugat-berlini lakosok a húsvéti ünnepek napjaiban megláto­gathatnák hozzátartozóikat az NDK fővárosában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a látogatások időpontjaként a március 21-e és 30-a közötti napokat javasolja. Az NDK kormánya hasonló megoldást java­sol a pünkösdi ünnepekre is. Erhard megkezdte tárgyalásait De Gaulle-lal Párizs (CTK) — Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár tegnap dél­előtt az Elysée-palot-ában találkozott De Gaulle-lal. Ez volt az első a terv­be vett négy „négyszemközti" beszél­getések sorában. Erhardot azután Pompldou miniszterelnök látta vendé­gül, aki díszebédet adott tiszteletére Az Elysée-palotában folytatott be­szélgetésekkel egyidejűleg Schröder, von Hassel, Schmücker, Scheel és Heck nyugatnémet miniszterek Is tár­gyalnak a francia kollégákkal. A Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke Rangoon (CTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke és Cshen Jl, a Kínai Nép köztársaság Államtanácsának alelnöke és külügyminiszter február 13-á n kí­séretükkel Rangoonba érkeztek. A Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke és kísérete Nel Wín­nek, a burmai forradalmi tanács el­nökének, miniszterelnöknek meghívá­sára négy napot tölt Burmában. A guatemalai partizánok újabb fegyverténye Ciudad de Guatemala (CTK) — Young Sosu, a guatemalai partizánegységek pa­rancsnoka nemrég kijelentette, hogy a partizánok tűz alá vesznek minden ka­tonai épületet, ha a kormánycsapatok nem szüntetik meg az Izábal megyei falvak bombázását. Pénteken megtámad­ták az ország legfontosabb katonai is­koláját. Az aknavetők erősen megrongál­ták a laktanya épületét s a városban megszűnt az áramszolgáltatás és a te­lefonösszeköttetés. Folytatódik a harc Szomália és Etiópia határán New York (CTK) — Etiópia és Szo­mália küldöttei csütörtökön tájékoz­tatták U Thantot, az ENSZ főtitkárát a két ország 1400 km hosszú határán a legutóbbi időben kialakult feszült helyzetről. Az etiópiai külügyminisztérium saj­tótitkára egy Addls Ababában rende zett sajtóértekezleten közölte, hogy bár a csatározások gyakorlatilag szü­netelnek, a szomáliai egységek még a reggeli órákban ágyútűz alá vet­ték a Ferver melletti etiópiai hadállá­sokat. A Mogadisban közzétett hivatalos közlemény szerint etiópiai repülőgé pek bombázták Ferver községet A szomáliai egységek visszaverték az etiópiaiak Ferver elleni támadását és az ellenfélnek nagy veszteségekel okoztak. FEBRUÁR 14-ÉN hazatért Genfből Lá­dislav Slmovie külügyminiszter-helyettes, a 18-hatalmi leszerelési bizottság cseh­szlovák küldöttségének vezetője. A gen­fi csehszlovák küldöttség vezetőjének tisztségét dr. Miroslav Zemla követ vet­te fit. (ČTK) „ATOMFEGYVEREK vagy az emberiség léte jelszóval szerdán 19 párizsi de­mokratikus politikai párt és szervezet rendezett naggyűlést, amelyen a résztve­vők határozatban ítélték el az atomütő­erő kiépítését és követelték Franciaor­szág csatlakozását a moszkvai atom­csendegyezményhez. (CTK) AZ ARAB LIGA főtitkársága február 28­ra Kairóba értekezletre hívta a tagálla­mok külügyminisztereit. Az értekezlet tárgya: az arab országok Palesztinával kapcsolatos kampánya. (CTK) A REUTER hírügynökség jól értesült körökre hivatkozva Leopoldvllleböl je­lenti, hogy a partizánok ellen repülőgé­peket vetettek be. (CTK J A PROLETÁREGYSÉG Olasz Szocialista, Pártja (PSIUPJ, amely Nennl szocialista pártjának balszárnyából alakult meg Ja­nuárban, már 125 000 tagot számlál. TEGNAP éjiéikor Olasz^rszágszerte 24 órára leálltak a villamosok, trolibuszok, autóbuszok, sőt a velencei gondolák és motorcsónakok ts. Mintegy 100 000 köz­lekedési alkalmazott sztrájkol a kollek. tiv szerződés megújításáért és a bérek rendezéséért. (CTK) NGUYEN KHANH, a dél-vietnami kato­nai bizottság elnöke és az új dél-vietna­mi kormány miniszterelnöke február 14-én dekrétumot adott ki, amellyel tör­vényen kívül helyezi a kommunistákat és a semlegesség híveit. (CTK) RÓBERT KENNEDY amerikai igazság* ügyminiszter kijelentette, hogy Indonéziai és Malaysia konfliktusa „sokkal köny­nyebben egy új háború tűzfészkévé vál. hat, mint Dél-Vietnam". Ezzel a nyo­matékos fenyegetéssel, illetve egy ame­rikai katonai intervenció kilátásba he­lyezésével Kennedy már másodszor avat­kozik Indonézia és Malaysia viszályába. (CTK) A LISSZABONI bíróság háromévi bör­tönre Ítélte a 25 éves Adelino Perelra da Sllva mechanikust, mert az Illegális Portugál Kommunista Pártban működött (CTK) A HIVATALOS látogatáson Párizsban tartózkodó Rudnyev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának alelnöke szerdán meg­látogatta a két legnagyobb francia ban­kot és tárgyalt vezetőikkel. (CTK) 1984. február 15. * (jj SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents