Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-01 / 32. szám, szombat

JS UJ.ZÉLAND | OLASZORSZÁGI RIPORT f M

iután Nennt és hívet meglazították a szocialisták és a kommunisták kapcsolatait, hogy a kereszténydemokratákkal kormányt alakíthassanak, eszembe futott egy szardíniai élményem, mely fényesen bizonyítja, milyen a helyzet lent, a szocia lista párt egyszerű tagjainak toraiban. Néhány nappal az olaszországi községi választások után Szardiniában jártam, hogy filmfelvételeket készítsek a választásokról. Már tudtuk, hogy a kommunisták fényes győzelmet arattak. Ciuseppe Poddához, az Unlta szardintai szerkesztőjéhez fordulok: — Szeretnék egy gyűlést filmezni olyan községben, ahol elsöízben kerekedett felül a baloldal. Podda zavartan fefét vakarja: — Nem olyan egyszerű ez, hiszen a gyűléseket már tegnap megtartottuk, amint nagy sikerünkről értesültünk. Győződ

j meg erről magad ls!.. — mondja, és átnyújtja nekem az Unitát, melyben azt olvasom, hogy Olaszországban országszerte, tehát Szardíniában is nagy felvonulások voltak. — Kár, hogy erre nem gondoltunk tegnap — mondom szomorúan — Most már késő. Vagy talán még lehetne valamit csinálni? — Csupán azt kísérelhetjük meg — mondja Podda, — Quartu San Elenába utazunk. Ott először szerezte meg a baloldal a többséget. Az elvtársakat bármikor meg lehet találni a párthelyiségben. Hátha sikerül valami... Estére Quartu San Elenába érkezünk, mely csupán néhány kilométernyire van Cagliaritól, Szardínia fővárosától A helyiségbe lépve azonnal látom: nem alkalmas filmezésre, ' mert igen sötét. Podda kltalálja, mire gondolok és így szól: — Menjünk a szocialistákhoz! Hátha az ö párthelyiségük szebb... — Gondolod, hogy ezt megtehetjük? , — Próba — szerencse! Rövidesen a szocialisták párthelyiségénél vagyunk. Bejáratát a szocialisták emblémája: a sarló és kalapács díszíti. Zene szól a hangszórókból. Átfurakodunk a tömegen. Egy Irodába vezetnek bennünket, ahol fiatal.szocialtsta elvtárs üdvötöl bennünket, és Podda elmagyarázza, mtért lőttünk. La : bau di e ŕ a r o s s a — Nézzétek meg először a termet — javasolja a szocialista. kimegyünk és arcunk felragyog. Pontosan ilyen termet kerestünk. Világos és barátságos, s van még egy kis színpada is. — Sajnos kevesen vannak itt — jegyzem meg — egy ilyen felvételnél zsúfolt teremre lenne szükségünk. — De hiszen ez egyszerű! — vélt Podda. — Jöjjenek át ide a mi kommunistáink is! Megkérdi az elvtárstól, a szocialistáknak nincs-e az ellen kifogásuk. — Dehogy is, csak jöjjenekl — válaszolja. Néhány perccel, később ismét a kommunista párthelyiségben Járunk. Podda egy idősebb elvtárssal, Quartu San Elena párttitkárával beszél, aki nincs elragadtatva az ötlettől', úgy véli, az elvtársak nem fogják megérteni, miért menjenek át most a szocialistákhoz, de ha akarjuk, felveti a dolgot. Do bogóra lép és elég rosszked vűen hozakodik elő az üggyel — Öreg szaktárs! — súgja a fülembe huncutul Podda. De alighogy, az elvtársak a teremben meghallották, miről van szó, újjongásba tör nek kl. A párttitkár azonnal rádöbben tévedésére, hangne met változtat és kijelenti: Kl tűnő alkalom ez arra, hogy még szorosabb kapcsolatokat teremtsenek a szocialistákkal. IPodda ravaszul rám kacsint.} Közben egyre nagyobb a lelkesedés a teremheti Az elvtársak rázendítenek az olasz munkásosztály régi harcos dalára, a ta bandiera rossá ra, vagyis a Vörös zászlóra. S máris hozzák a vörös zászlókat, valamint Szardínia lobogóját ls. Többszáz elvtárs sorakozik fel az utcán a párthelyiség előtt, majd megindul a lelkes munkások menete a „bandiera rossáť énekelve a kisvároson keresztül a szocialisták párthelyisége felé. Közben gépkocsiba ültünk, hogy befussunk még mielőtt a menet megérkezik. Már a szónoki emelvénynél állunk, amikor a munkások éneke behallatszik az utcáról. Most a szocialisták is rázendítenek ugyanerre a dalra, mely a kommunistákéval együtt hatalmas kórusban olvad össze. Azután beözönlenek a terembe. Leírhatatlan az ujjongás mindkét oldalon. A szocialisták elnöke a szónoki emelvényre lép: — Üdvözöljük kommunista elvtársainkat! Nagy győzelmet arattunk vasárnap és hétfőn. A kommunisták és a szocialisták Quartu San Elenában első ízben nyerték el a többséget! Jó alkalom ez arra, hogy szövetségünket és barátságunkat kommunista elvtársainkkal felújítsuk és megszilárdítsuk. Éljen a munkásosztály egysége! Nagy tetszésnyilvánítás közepette most a mi kommunista elvtársunk üdvözli az egybegyűlteket, s a végén a munkások százai zendítenek rá. az Internacíonáléra. A kommunisták és a szocialisták sok helyen együtt tüntetnek a dolgozók jogaiért. Kissé szégyenkezve csomagolom össze felvevőgépemet. Meg akartam valamit rendezni, de Quartu San Elena munkásainak ereje alaposan túltett szándékaimon. KURT SELIGER | ÚJ-ZELANDI ÚTIJEGYZETEK A

kivi Oj-Zéland ritka ma dárfajtája. Repülni nem tud. A kivi az ország címere és az űj-zélandiak magukat is k i v i k n e k nevezik. Az idegen turista a repülőgép rői először a Tas m antén g e r partján vonuló fekete szik Iákat, Ananta és Piho te kete homokbuckáit pillantja meg. A tajtékzó dagály fehér vonallal egyesíti ezeket a pun tokát. Ezután farmok következ nek. A juhok játékszereknek tűnnek a legelők zöld bársony szőnyegén. A farmok aránylag kis terjedelműek, rendszerint egy-két ember szorgoskodik rajtnk. Dombok, erdők, tavak Oj-Zéland az ellentétek országa. A mintegy százezer négy. zetméterfüld nagyságú két fő" sziget tarka tájképet nyújt. .A partvidéket fekete és fehér, durvaszemcsés és a legfinomabb lisztszerű homok szegélyezi. Kagylókban meg tetszés szerint válogathat az ember. Halászok paradicsoma: akinek kardhalra fáj a foga, megtalálja, Elég lemeríteni hálóját, máris gazdag hering-zsákmányhoz jut. A part mentén jól védett öblök vá-rjál" az óceánjáró gőzösöket és a jachtok százait. Az Bszaki-szigetel valaha óriási kaurierdők borították, amíg emberkéz el nem pusztította a természet ajándékát. A kauriból kaucsukot nyertek, amíg vegyészek fel nem találtak olcsóbb műanyagot. Nem éppen termékeny vidék, a műtrágyát alkalmazó farmerek modern legeltetéses állattenyésztést űznek. Délebbre már termékenyebb a sziget, a citrusz és a szőlő ls megterem. Még délebbre fekszik A n c k 1 a n d város, mely harminc dombon terül el. Mindegyik domb valójában kialudt tűzhányó teraszokkal és sáncokkal. Valaha a maorik erődjei vonultak erre. A sziget közepén terül el a T a u p o -tó, belőle ered a W a i k a t o folyó, mely vízi erőművek gátjain keresztül tör utat a tenger felé. A tó fölött húzódik R o t o r u a . ismert vulkanikus vidék. Sűrű erdők és szép tavak között gejzírek és ásvány vízforrások törnek fel. Taupo alatt terméketlen föld vonni, melyet R u a p e h u , G a r u a h o és Tongariro hóföldte csficsai határolnak. Ruapehu nyúlványain megannyi fidUIfi és síversenvközpnnt. A sziget nyugati és keleti részén tejgazdaságok terülnek el, a szövetkezetek sem ritkák. Különös vórosok Oj-Zéland városai furcsáknak tűnnek az idegenek szemében. Aucklandnek például alig van félmillió lakosa, mégis a MoMAORI NO A kivik országa unt Eden csúcsáról olyan nagynak tűnik, mint például Moszkva. A magyarázatot az építkezés hagyományos jellege adja meg. Emeletes házak csak a városok központjában találhatók. Az új-zélandi városok központjai különböző nagyságú és stílusú házak élő múzeumai. Parkjaik a planírozás iskolapéldái. A peremvárosokban, a kültelkeken skatulyaszerű faházak példás rendben sorakoznak egymás mellett. Csak a föld domborzata vagy a növényzet oszlatja el helyenként ezt az unalmas egyhangúságot. A kisebb városok miniatűr kiadásban ugyanezt a képet mutatják,

1 Az építkezés sorrendjében az áruház az első, amely kiszolgálja a környékbeli farmereket; utána a szálloda és a templom, a posta és a bank következik. Majd további üzletek, újabb szállodák és templomok, végül őrházakhoz hasonló lakóházak sorai. A farmerek szép pénzt keresnek az építkezési célokra eladott telkeken. A maorik Oj-Zéland lakossága maorikból, Polinéziáikból és angol származású telepesekből áll, akiket a maorik p a k e b á k-nak neveznek. A régészeti kutatások szerint a maorik már 1X00 előtt ÚjZélandon éltek. Az ország nevét Abel Tasm a n holland utazó adta. Több mint egy századdal később James Cook újra felfedezte a szigeteket, melyek ezután a brit birodalom hoz tartoztak. Eleinte csak for málisan; a brit uralom 1840 ben lett valósággá, amikor a maorikkal megkötötték az ún. w a 1tangl egyezményt, melynek értelmében a bennszülöttek Viktória királynő „vé. delme alá helyezték m a g u k a t". Az itt letelepedett első euró paiak szökött matrózok és gályarabok voltak. Özönlöttek a bevándorlók és néhány fejszéért, ruháért óriási földterületek birtokosai lettek. A brit kormányzó IS40 óta törvényes látszatot akart kölcsönözni a földvásárlásnak, s néha csak azért avatkozott be, hogy elkerülje a fegyveres viszálykodást. Egyes maorik ugyanis az egész törzs vagyonát elkótyavetyélték, ami véres viszályokat robbantott ki. tgy kerültek e legtermékenyebb földek idegen kézre. A maorik lélekszáma közben 40 ezerre apadt. Sokan úgy vélték, hogy már teljes kihalásra vannak kárhoztatva, ezért úgy festették le a viszonyokat, hogy a maorik ,,jobb sorsra érdemes vadak, akik lassan elérhetik a pakehák kulturális színvonalát és egybeolvadhatnak velük. Ez a „felemelkedés" azt jelentette, hogy a maorik fogadják el az európai szokásokat és társadalmi intézményeket. A maori népszokásokat, művészeti emlékeket azért mégsem akarták kiirtani mert tudták, hogy ezzel gazdag turistákat csalogathatnak a regényes országba. Mivel a telepeseknek nem voltak az ottani talajban gyökerező hagyományaik, az ősi maori kultúra maradványai kihatottak az újzélandi nép nemzeti jellegének kialakulására. Az Old Black rugby-csapat és a cserkészek ma is bemutatják a híres „baka" harci táncot. A maorik nem haltak ki, sőt az állami gondoskodás eredményeképpen népesedni krzdtek. 1960-ban már 160 ezren voltak. Többnyire farmerek, nagybirtokosok ritkán akadnak köztük. A maorik zöme nehéz fizikai munkát végez. A pakehák és a maorik többsége azt állítja, hogy náluk nincs faji megkülönböztetés. Pedig a faji egybeolvadás csakis a pakeháknak előnyös, akik a maorikat nem tartják egyenértékűeknek. A maorik törzsi élete lassan felbomlik, az Idősebbek befolyása gyengül. Vezetőik most már nem a vallási kollégiumokban művelődnek, hanem egyetemet végeznek. Lehet, bogy a maori értelmiség veze tű szerepet fog játszani a szakszervezetekben, akkor ma|d a maori nép megérti, hogy csak a munkásmozgalom biztosíthatja teljes és tényleges egyenjogúságát. MURRAY GITTOS l

| BULGÁRIÁI RIPORTUNK jtjaui.iniiwBii Kilowattóra milliárdok Bulgária 1944-ben felszabadulása előtt a legkevésbé villamosított Balkán-állam volt, európai viszonylatban e téren a legutolsó országokhoz tartozott. A bulgáriai falvak 90 százaléka 19 évvel ezelőtt még fenyőforgáccsal és petróleumlámpával világított. Ma már csak a községek 10 százaléka vár villamosításra, főként a hegyi településeken. Ez is azt bizonyltja Bulgária nyugati szomszédainak, milyen páratlan nagy mű a szocialista építés. A Szovjetunió, Csehszlovákia és más szocialista államok segítsége nélkül, természetesen, nem folyt volna oly eredményesen az ország villamosítása. Ezek a baráti államok nemcsak erőművek építésében segítettek, hanem azzal ls, hogy szakembereik megosztották gazdag tapasztalataikat bolgár kollégáikkal. Jelenleg geológiai kutatásokat végeznek, erőműveket, távvezetékeket, transzformátorállomásokat terveznek és építenek a bolgár szakemberek, akik a legbonyolultabb termelési feladatoktól sem rettennek viszsza. Csehszlovák szerelők a bolgár műszakiakkal és munká sokkal vállvetve dolgoznak további új, korszerű erőművek felépítésén. Büszkék lehetnek eddigi munkájukra. Bolgár barátaink nagyon elégedettek a Mezdra, Kojnare, Toplika, Petrovo, Roszica I., Sztara Zagora, Aleko, Paszarel, Koljane erőművekben, a Köztársaság, Oimitrovo és más hőerőművekben működő csehszlovák gépekkel. „MÁSODIK NAP* Bulgária energiagyártása az Idén tetemesen megnövekszik. Az erőművek teljesítőképessége 800 megawattal lesz nagyobb, ebből 250 megawatt kapacitást csehszlovák szakemberek szerelnek be. Nagy dolog ennyi erőművet Ilyen gyorsan felépíteni. Olvasóink is meggyőződhetnének róla, ha Bulgária különböző részeibe látogatnának. Nyáron 35—40 fokos hőség nehezíti meg a munkát, télen viszont erős fagyokkal kell megküzdeni. A föld alatti erőmüvek építőinek helyzete sem irigyelhető. Sok-sok kilométerrel a föld alatt az alagutakban minden szó többszörös erővel visszaverődik, minden kalapácsütés ágyúlövésként hangzik, hideg és nyirkosság terjeng , a levegőben, amelyet csak a huzat oszlat el. Ilyen viszonyok között teljesítik a csehszlovák szakemberek — hazájuktól távol a testvéri együttműködésből eredő fel adataikat. A bolgárok „második Napnak" nevezik a villanyáramot, Ogy Is szeretik, mint az álet-' adó fényt árasztó égitestet. Minden harmadik építkezésen ismerős hangok hallatszanak. Cseh vagy szlovák szavak keverednek az ismerősen hangzó, csak más kiejtésű, végződésű, vagy újként ható bolgár szavakkal. A ml szakembereink értekeznek bolgár barátaikkal. Megértik egymást és a munka gyorsan halad. A Batak lépcsőzetnél a föld mélyén most fejezik be a Batak föld alatti erőmű kibővítését. Nem messze egy másik föld alatti erőmű épül, a Pestera, ami magyarul barlangot lelent. Kollektíváink az idén fejezik be a Szófia melletti Trajcso Kosztov, a Rusze, a Köztársaság, a gabrovói hőerőmű, a Batak, a Pestera, a Krdzsali erőművek építését illetve kibővítését. összesen 250 megawatt kapacitást helyeznek üzembe. ZAVARMENTES ÜZEMMENET Látogassunk el az egyik építkezésre, amelyet Trajcso Kosztovról, a kommunista párt hős fiáról neveztek el. Szófia peremén van. Nemsokára évi 420 millió kilowattóra energiával látja el a fővárosiakat, a hőmű pedig egy új szófiai negyed fűtéséről fog gondoskodni. A szerelők, a hegesztők és más szakemberek a kegyetlen hideggel dacolva serénykednek. Nem kellemes érzés hideg fémmel dolgozni. A szerelők éjjel nappal dolgoznak és nem hátrálnak meg a kegyetlenül tomboló szél elől. Ilyen körülmények között nem köny nyű a munka. Pedig a határidő gyorsan közeledik. Az erőműnek már tavaly télen meg kellett volna indulnia, de a munkaerőhiány és a helyi közigazgatási szervek ,meg nem értése hátráltatta a munkálatokat. Legalább is így nyilatkozott Rusze Marinov elvtárs, az építkezés Igazgatója és Zdenek Syrovátkn mérnök, a csehszlovák szerelők vezetője. Marinov elvtárs nagyon elégedett szakembereink munkájával, a nagyszerű brnői és plzeüi gépekkel. Hisz több csehszlovák berendezésű erőmű már évek óta zavarmentesen termel. Ezt az erőművek üzemkönyveiben és jelentéseiben is olvastam, örülünk, ha bármelyik oldalon ezt olvassuk: „ZAVARMENTES ÜZEMELTETÉS" Ha az ember elnézi a jókedvű Syrovátko elvtársat, azt hiszi, itt minden a legnagyobb rendben van. Pedig van elég probléma. Nem valamilyen világrengető problémák, de megoldatlanságuk mindenesetre késleltetheti a7 éoí

fkeiŕT A i AZ ÉPÜLŐ TRAJCSO KOSZTOV ERŐMŰ SZŰFIA PEREMÉN. (A szerző felvétele) zést. Ennek pedig nem szabad megtörténnie. Syrovátko elv társ azért olyan jókedvű és mosolygós, mert szerinte, borúlátással még soha sem ol dottak meg komoly problémá kat. Bizni kell az emberekben Támogatni kell erőfeszítéseiket, olyan feltételeket kell te remteni, hogy rövid időn belül minden nehézséggel meg küzdhessenek. HARMINCÉVES VILÁGJÁRÓK Bulgária valamennyi részé ben találkoztam csehszlovák szerelőkkel. Ezek a harmincéves „öreg világjárók"-többet vannak külföldön, sem hogy otthon megmelegedhetnének s állandóan gyarapítlák tapasztalataikat. Bulgáriában mindenütt nagyra értékelik szerelőink és gépeink munkáját. RUSZP Marinov elvtárs azt mondja hogy munkásaink önfeláldo zóan és jól dolgoznak. Sztan cso Gergov vezető mérnök sok erőművet látott és kimon dott kazánszakértő, a legjobb kazánoknak a brnóiakat tartja. Kollektíváink kemény és önfeláldozó munkája nyomán életadó energia árad a bolgár otthonokba és gyárakba. A „második bolgár nap" energiájának harmadát ők szol gáltatják. Bulgária két év múlva 11 milliárd kilowattóra villamos energiát fog gyártani. A háború előtti 313 millió kilowattórához képest ez óriá si ugrási LUBOMfR HÄJEK 1964. február 1. * ÜJ SZÖ Z