Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-08 / 39. szám, szombat

•BT H 4 • IZRAELI TUDÓSÍTÁSUNK: | «• vagy vizet hoz a Jordán folyó ? 1

% Jordán folyó — mely** hez évszázados legendák, ősrégi történetek fűződnek — Izrael, Szíria él Jordánia határán folyik. Izrael területén kiszélesedik, ott alkotja a Kinneret-tavat, amely Tiberias, vagy Genezárett-tó néven is ismeretes. Azután a Jordán ismét mint folyó hömpölyög tovább dél felé, a Holt-tengerbe... \ Ennek a folyónak a vize az elmúlt hetekben a politikai érdeklődés középpontjába került. Mint ismeretes, tizenhárom arab ország vezetői — királyok és elnökök — arról tanácskoztak Kairóban, miként akadályozzák meg az izraeli kormány terveit. Izrael kormánya ugyanis az ország vízben szegény részeinek termővé tételéve öntöző hálózatot építtet, amelyet a szivattyúállomások a Jordán folyó vizéből — pontosabban a Kinneret-tóból — táplálnának. „Szükségünk van a vízre, — írja a kérdéssel kapcsolatban a Tel Aviv-i Kol Haam kommunista lap — kell a víz a mezőgazdaságnak és iparnak egyaránt. De a gazdasági fejlődéshez elsősorban mégis csak az kell, hogy a határokon csend legyen. Olyan egyezményre van szükség, amely minden itt élő nép számára biztosítja a megfelelő mennyiségű vizet a közös folyóból, de amely kizárja az imperialista beavatkozás lehetőségét." Az ésszerű és egyedül járható út tehát a közös megegyezés, az összefogás a Jordán vizének kihasználására. Ezzel szemben mi a valóság? A kairói csúcsértekezleten úgy döntöttek, hogy közös katonai parancsnokságot létesítenek, s utasítják Szíria, Jordánia és Libanon kormányait, vezessék el a Jordánia és Libanon kormányait, vezessék el a Jordán folyót tápláló patakok vizét, s így csökkentsék, illetve befolyásolhassák az Izrael rendelkezésére álló vízmennyiséget. A vízelvezetési munkákat májusban kezdik el. Levi Eskol izraeli miniszterelnök válasza erre a lépésre az volt, hogy kijelentette: Izrael mindennek ellenére 1964-ben megkezdi a szivattyúzást a Kinneret-tóból. A közeledés helyett — amelyet az ügy megoldása feltételez — mindinkább a helyzet kiéleződésének lehettünk tanúi. Mindez a kommunisták figyelmeztetésének helyességét bizonyítja, miszerint bármelyik fél egyoldalú akciója veszélyes. Igy is történt: az egyoldalú izraeli akcióra, az arab országok ugyancsak egyoldalú akcióval válaszoltak. S az eredmény — fokozódik a veszély. Jelenleg aránylag nyugodt a Jordán körüli helyzet: a szivattyúzás niég nem kezdődött meg,' a víz elvezetését csak májusra tervezik. De a nyugalmat nemcsak az időpont okozza. Az ügy békés elintézé'séhez a megfelelő légkört N. Sz. Hruscsov üzenete teremtette meg, amely — mint ismeretes — a területi és határkérdések békés megoldását javasolta. Izrael kormánya foglalkozott az üzenettel és elhatározta, igenlő választ ad. Az üzenet megtette hatását a másik félnél ls: megérződött ez a kairói értekezlet légkörén. Az izraeli kormánykörökhöz közelálló Davar c. lap szerint a Szovjetunió felhívása, hogy „az izraeli—arab viszályt feltétlenül békés úton kell megoldani", A háború közvetlen veszélyének elhárítása még nem minden. A Kol Haam az ellenségeskedés okait elemezve ezeket írja: „A Jordán folyó problémája az izraeliarab viszálynak csak egy része. A vízkérdés okozta háború elkerülése azt jelenti, hogy csupán a legrosszabbtól szabadultunk meg. A viszály gyökerét csak az alapvető problémák megoldásával számolhatjuk fel. A bajok gyökere pedig a kölcsönös vonakodás egymás jogainak elismerésétől. Izrael részéről ez a palesztíniai arab menekültek jogainak elismerése, arab részről pedig Izrael és felségjogainak elismerése." A közös életadó folyó természetadta felhívás arra, hogy az izraeli és arab nép egyezményeket kössön, teremtse meg az együttínűködést, fogjon össze a folyó vizének kihasználására. A Jordán folyót nem lehet úgy hasznosítani, hogy csak egij országnak jelentsen előnyt. Erről előbb utóbb meg kell egyezni, ezt követeli a történelmi fejlődés. Mind az arab, mind az izraeli hazafiak elsőrendű feladata ilyen egyezményért harcolni. Mert már a természet is úgy rendelte, hogy a folyók életadó vizet, s ne öldöklő tüzet hozzanak az embernek. DAN JEHUDA ÚTIJEGYZETEK A MALDIVE-SZIGETEKRŐL M ár három órája barázdál- peknek is vannak bevett szo• • tuk az óceán vizét, ami- kásáik." kor a láthatáron feltűnt 'Tu- Sűrű „szálem alejkum"-ozás luszdu szigete. Delfinek és cá- után elindultunk a sziget belpák raja között, pokoli trópu sejébe, az azonos nevű falusi hőségben, korallzátonyokat ba, mely a sziget központja, kerülgetve haladtunk, s bát- Útközben megeredt a katib ran állíthatom, hogy ez a há- nyelve: rom veszély felért ezerrel. — Szigetünkön 342-en élTuluszdu szigete külsőleg nek, 6700 kókuszpálmánk van, semmiben sem különbözik a ezek közül csak kétezer tenemrégen belső önkormány- rem. Fő foglalkozásunk a hazatot kapott, angol fennható* lászat. ság alatt álló Maldive-sziget- A katib elbeszéléséből kidecsoport többi szigetétől. Ho- rült, hogy itt ő az úr, hozzá mokos keskeny tengerpart, kókuszpálmák zöldje, felkunkorodó orrú halászcsónakok fogadják a látogatót. Éppen kezdődött az apály, amikor elértük a sziget zárt öblét. A visszahúzódó hullámokból jobbra is, balra is hosszú korallizátony bukkant ki, mely valamilyen mondabeli tengeri szörny egyenlőtlen fogaira hasonlított. A sziget férfinépsége mfir várt bennünket. A szunnita tartozik az egyetlen „népbolt" mohamedánizmust követő asz- is. Kértem, mutassa meg. szonyok még rendkívüli ese- Fülig lisztes legény fogateltben is otthon maradnak dott bennünket. — Ali, — gyermekeik és a családi tűz- szólította meg a katib — hely mellett. A szigetlakók mondd el ennek az úrnak, hotekintete lappangó félelemmel gyan kereskedel. vegyült kíváncsiságot árult el. Az üzletet még Ali apja nyiElőször láttak európait, s min- totta a háború nehéz éveiben, den mozdulatomat figyelték, amikor éhínség pusztított a Különösen felkeltette figyel- szigetvilágban, halászati almüket a fényképezőgépem, kalmatosságok híján kevés melynek rendeltetéséről fogai- volt a fogás, s a halászok muk sem volt. Addig nem is kezdetleges bárkáikon vágtak mertek belenézni, míg meg neki az óceánnak, hogy egynem jelent a „katib", a szi- két mázsa tonhallal mérfölgetlakók feje. deket hajózzanak Maiéig, a Maldvíák fővárosáig, mert csak az itteni piacon tudták Szomjunkat oltva figyelme- értékesíteni portékájukat. Ali sen meghallgattuk a bőbeszé- apja boltot nyitott, átvette a dű katib üdvözlő szavait. Tol- halászoktól árujukat és elömácsom segítségével ennyit légként sőt, gyufát, pirospapértettem meg belőlük: „Erke- rikát, esetleg rizst adott nezésed egybeesett az apály órá- kik. Amikor már jó sok hal fával. Nagyon örülünk neki, összegyűlt, három-négy emés kívánjuk, hogy Jól érezd berrel elment Maiéba. Hazatémagad. A szomjat kókuszne- rése után pontosan elszámoldüvel, a kíváncsiságot mégis- tak. meréssel oltják. Azt akarjuk, Az ilyen népboltokra jelhogy Tuluszdu szigete, amíg lemző, hogy a lakosságtól rajta állsz, legyen a te ottho- csak olyan cikkeket vesznek nod, válaszd kl bármelyik át, amelyeket a Maldivák korpálmát és pihenj meg alatta, mánya rendszerint exportál. válaszd bármelyik kunyhót, Ali elbeszéléséből két fonés szeretettel fogadnak benne, fos körülményre következtetTudjuk, hogy nem táplálsz hettünk: először is a népbolt magadban gyűlöletet és nincs fontos gazdasági sejt a lakosrossz szándékod velünk szem- ság életében, másodszor a ben. Csak a mecsetbe tilos pénzgazdálkodás a Maldivák belépned, máshitü. Azért ne lakói számára idegen, mert a sértődj meg, mert a kis né- népboltok és a társaságok között közvetlen árucsere folyik. A faluban Észrevétlenül múlt az idő. Bejártuk az egész falut és sok helyre tértünk be. Kókuszdiószörppel és bétellel kínáltak. Végül a katib hívott meg minket. Éppen olyan kunyhóban lakott, mint a többiek, a ház falait pálmalevelekből fonták. Leültem a kút szélére és körülnéztem az udvarban. Szabályos négyszög volt, egyik A „katib" sarkában banánfa nőtt. Az udvart tisztára söpörték. Hirtelen a vér is megfagyott ereimben: utálatos skorpió tűnt fel a kút káváján. Megbabonázottan meredtem rá és csak a házigazda léptei oszlatták el a pillanatnyi bűvöletet. Egy csapással végzett a betolakodóval. — Ez semmi — fordult felém. — Más szigeteken patkányok is vannak. A pálmafák koronájában hú-' zódnak meg, de a házakba is bemerészkednek. Az emberek kénytelenek cölöpökre építkezni, mert az éhes patkány nem jó szomszéd. Következett az ebéd. Főtt burmai rizzsel és nemzeti eledelükkel, teknősbékatojással vendégeltek meg. Estefelé kimentünk a tengerpartra. A katib bottal kört írt a homokba. Jelezte, hogy teknősbékatojást talált. — Majd visszatérőben hazaviszszük. Itt az a szokás, hogy ha valaki valamit talál, az az ő tulajdona. Most mindenki tudni fogja, hogy a tojásokat én találtam meg. Később szemtanúja voltam a teknősbéka-vkdászatnak. Veszélytelen foglalkozás, ha a zsákmányt a homokban csípik el. Különben cápák leselkednek a bátor legényekre. Ezért a Maldivákon törvény ez a mondás: „Kés nélkül ne merészkedj a tengerbe!" V. KASSZISZ RIPORT BURUNDIBÓL Egy különös város utcáit járom, pokolian perzsel a trópusi nap. Hiába hessegetem a legyeket. Még a talpam alatt is ég a föld... Már néhány napja „nem kívánatos személy" vagyok a Tanganyika tó partján. Sok ezer ember figyelmét hívtam fel magamra, mert fehér bőrű vagyok, mégis gyalog járok, mint akármelyik afrikai. Vsumburában, a független, Burundi Királyság fővárosában megértettem, hogy „bizonyos kémiai elemek nem vegyülnek". Ebben a közép-afrikai fővárosban a fehérek és a négerek egymástól külön élnek. A fehérek fallal vették körül a házaikat és autón Járnak, a feketék pedig csak gyalog. A fehérek a pult mögött állnak, a feketék viszont csak vásárlók. A fehérek íróasztalnál ülnek, feketéket ritkán látni hivatalokban, hacsak nem portásként. A fehérek szállodák és vendéglők tulajdonosai, a feketék ezekben csak szolgák. lakom, nem fenyeget veszély. Különben becsületesen kitöltöttem (két példányban) a kérdőív összes pontjait, többek között azt is, hogy nem vagyok gyarmati tisztviselő és fehér embernek ..tartom magam. A kongói események után az Itteni fehérek viszszanyerték lelki egyensúlyukat. Őfelsége miniszteri Egyszer hosszasan elbeszélgettem egy fiatal burundi értelmiségivel, IV. Mwambutsa mwami, azaz király alattvalójával. Ez az intelligens ember Európában is járt. — Tudja mi lepett meg legjobban? Koldust láttam egy brüsszeli utcán. Soha sem hittem volna, hogy a fehér emberek között is lehetnek ilyen szegényekl" A fehérek mindenesetre óvatosak. — Kár, hogy nem jött előbb — mondta Usumburában egy üzletes. — Azelőtt mindenem volt, rendes házam, filmkamerám, lemezjátszóm, magnetofonom és főként családom. Most mindenem Belgiumban van." Délelőtt tíz órakor hivatasppigie: íjsiir. tají-:r> ?::?>: Burundi azoknak az új afrikai államoknak egyike, amelyekben a volt gyarmati uraknak sikerült megvalósítaniuk azt az elvet: „elmentek, hogy maradjanak", üsumbura ennek jellemző példája. Ha néger negyedben laknék, a felbőszült európaiak nyilvánosan máglyára vetné nek, mivel azonban a Paguldasz-Haidemonosz szállodában Ios voltam a külügyminiszterhez. Lorgio Nimubgnát, a harmincéves minisztert kedves emlékek fűzik Varsóhoz. Éppen akkor írta alá az üdvözlő táviratöt, melyet Jomo Kenyattához, a független Kenya első miniszterelnökéhez intéztek. — Kár, hogy későn jött a győzelem. Kenyatta öreg és beteg. Ki lesz az utódja — jegyezte meg a miniszter. Beszélgetésünk Időszerű kérdésekre terelődött. — Külföldi segítségre van szükségünk. Megkapjuk a nyugati országoktól, de a Kelettel is kt akarjuk bővíteni kapcsolatainkat. — Milyen nagy tőke van Idegen kézben? — kérdem. — Majdnem száz százalékban övék a tőke, háromnegyed részben a belgáké. — Akinek tőkéje van, az uralkodik is... A miniszter nem válaszolt. A minisztériumot elhagyva útközben még két miniszterrel találkoztam. Szintén gyalog mentek, mert a 13 minisztérium mindössze három autóval rendelke?ik. Mellettük a fehér ültetvényesek és kereskedők modern luxuskocsijai suhantak el. A mwami Kítegából Usumburába tette át a székhelyét. A II. Lipót Rend lovagja és szereti, felölteni a belga tábornoki egyenruhát, de elintézetlen számlái vannak a volt fehér urakkal. Elsősorban Rwagazore hercegnek, merénylet áldozatául esett elsőszülött fiának haláláért akar elégtételt. Rwagazore herceg az UPRONA párt vezére volt. Gyilkosait, köztük görögöket — a fővádlott Jean Kageorgis kivételével — bizonyítékok híján felmentették. Mwambutsa ISIS óta uralkodik, apja, IV. Mutaga halála után lépett a trónra. Kezdetben három régens kormányzott. A Tanganyika és a Kivu tó partján fekvő királyság sokáig nem állt kapcsolatban a fehérekkel. A Nílus forrásának országát száz évvel ezelőtt fedezték fel. 1894 után a németek vetették meg itt a lábukat. 1916-ban a belgák váltották fel a németeket. Azóta Ruanda és Urundi a Népszövetség, majd az ENSZ gyámsági területe volt egészen 1962. július l-ig, amikor két önálló állam alakult itt: Rwanda és Burundi. Az első köztársaság, a másik királyság. IV. Mwambutsa király, vagy ahogy itt nevezik „mwami" soha sem jár gyalog. Több francia luxuskocsija van, amelyeket ékes korona és egyjegyű szám Jelez. A király Új idők Oj történelem kezdődött. Üsumbura utcái azonban most is elárulják a belgák befolyását. Az új hivatalok nem tartják fontosnak az elnevezések és feliratok megváltoztatását. Afrikai jellege csak Rwagazore emlékművének van — három egymással összekötött ív ezzel a felírással: IMANA (isten), U MWAMI (király), U BURUNDI (Burundi). Egy belga építész tervezte, de kiderült, hogy az emlékmű az esőzések ~ idején a környező talajjal együtt süllyed, csak a környékbeli dombokra épült villák állnak szilárdan. Ilyen balsors üldözi a függetlenségi harcos emlékmüvét. A király jelenleg Svájcban él. Két és fél millió alattvalójának azonban nincs lehetősége utazásra. A túlnépesedett ország nem képes mindenkit eltartani. Pedig a föld rendkívüli termékeny. Évente négyszer is terem bab, mégis élelmezési problémái vannak a kormánynak. Az utóbbi időben a hal is kevesebb. Állítólag azért, mert a Tanganyika tó vize újabban felduzzad és gyakran klönt. Egy alkalommal éjjeli halászat szemtanúja voltam. Vallási szertartásnak vagy hadműveletnek tűnt. A csónakok orrán elhelyezett reflektorok megvilágították a vizet és odacsábították a halakat. Valaha költőiebb kép volt az, amikor fáklyák égtek a csónakokon. Egyre több az ember és a víz, s a fehéreket ez egyelőre nem izgatja. OLGIERD BUDREWICZ X964. február B. * ÜJ SZÚ 7