Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-08 / 39. szám, szombat

•A, MIKOR ezt a címet adtam beszámolómnak arra a mélységre gondoltam, amelyet mostoha emberi sor-, sok feneketlen sötétsége rejteget. Munkám során ezúttal sikerült néini betekintést nyernem abba a verembe, amelyből rendszerünk kihozza azoka^ a gyerekeket, akiket szüleik eln« gytak, és akiket a sötétség már már elnyeléssel fenyegetett Fent vol tam tehát, és fent voltak már azok a félárva gyerekek is, akik feje felöl sikerült elhárítani a veszélyt. De hány gyerek van még Szlovákiában, akik ke gyetlen sorsukkal viaskodnak, azt pon tosan nem tudom. Tény, hogy Szlovákiában nincs elegendő gyermekott hon. Vannak járások, így többek között Homonna, Terebes Léva és Komárom, ahol a járási nemzeti bizottságok nem törődtek azzal, hogy ilyen gyermekotthont létesítsenek. És vannak olyan járások, ahol léteznek otthonok, de russz, meg nem felelő épületekbe költöztették őket. Semmi kétség, ha a nemzeti bizottság vezetőinek némi fogalmuk lett volna arról, mit jelent az ilyen sebzett gyermekeknek az otthon, másfajta intézkedések történtek volna, és ma már az sem lenne probléma, hogy a meglevő gyermekotthonokban nincs elegendő, megfelelően szakképzett nevelő, pedagógus. E súlyos helyzet felismerése arra késztette a Szlovák Nemzeti Tanácsot hogy foglalkozzék a kérdéssel és tervet dolgozzon ki, amely szerint 1970.-ig fokozatosan rendezni kell a gyermekotthonokkal kapcsolatos minden problémát. Meton Mikulás ;.f* NYITUAI járás Poľný Kesovon létesített gyermekotthonában a fél-ár-: vák gondozása, nevelése — noha ott sincsenek szakképzett nevelők — meglehetősen jó kezekre van bízva. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom: a járás és a község vezetősége itt öszszefogott, hogy az otthontalan gyerekeknek otthont nyújtsanak. Az újonnan épült kilencéves alapfokú iskola épületének egyik szárnyában vannak azok a 11—16 éves fiúk, akik különböző okok miatt elvesztették otthonukat és alig ismerték a szülői szeretet meghittségét. Az igazgató, három nevelőnő, két szakácsnő, egy mosónő és egy takarítónő viseli gondját annak a 45 fiúnak, akik különböző járásokból kerültek ide.- A fiúk a rendes községi alapfokú iskolában tanulnak, barátkoznak a község gyerekeivel, el is járnak hozzájuk. A tornagyakorlatokat a közös tornatereml>en végzik és az iskola labdarúgócsapatának a tag§„ I iai. | A gyerekotthon növendékei között V^JF ^vannak kiváló ta88 \ ^JMÉnulók, de többsés>ük gyenge tanuló, [ijzért bevezették, I hogy az iskola tanlőrál után, délután négy tőr hatig a nevelőnők foglalkoznak velük és újra átveszik a gyerekekkel a napi tanányagot. A 'három nevelőnő — névszerint Andrušková Štefánia, Bučková Elena és Klobučníková Blažena — ha nem is szakképzett, de valamennyi érettségizett. A tananyag átvétele három csoportban folyik naponta, utána következik a vacsora, majd szórakozás, amelyet most télen főleg a televízió programja nyújt. Nagy sikere van természetesen a sportadásoknak, ilyenkor megengedik a gyerekeknek, hogy később feküdjenek le. Szállásuk nagy, . szellős, központi fűtéses termekben van elhelyezve. Az ablakok itt nappal is nyitva vannak, ez főképp azért történik, hogy az ágynemű megszáradjon. A helyzet az, liogy egyes fiúk idegein nyomot hagytak azok a mostoha viszonyok, amelyek közt éltek és éjjel gyakran bevizelnek most ís. Az iskola vezetősége ezen úgy próbál segíteni, hogy egészséges társaikat felszólította, ha éjjel felriadnak, ébresszék fel beteg szomszédjukat is. Amolyan védnökségvállalás ez, amely olykor eredménnyel jár. Betegszoba is van a gyerekotthonban A gyerekek orvosi felügyelet alatt álnak, kétszer hetenként jár be hozzájuk az orvos. A higiéniára nagy gondot fordítanak, aki a zuhanyozóba lép, ott láthatja a polcokon egymás mellett sorakozni a poharakat és a fogkeféket. A házirenddel kapcsolatban még annyit, hogy a gyerekek •S& % 1 sf^M naponta ötször étfllL. * .AllÉi kez

n®k. ÍM V--Hogy ezek a 'mm^iämmm gyerekek mennyire áhítják a szeretetet, azt a következő Amikor a délutáni órákban végigjártam a csoportokat és a nevelőnők jelenlétében érdeklődtem, hogy mi a kedves olvasmányuk, mivel szórakoznak szabad idejükben, az egyik gyermek fejét — akiről tudtam, hogy epilepsziás — megsimogattam. Nos, ez a gyerek, amikor a tanóra véget ért, néhány lépésnyi távolságra követett, lejött a szuterénba és végighallgatta, mit beszélek róluk mm Meton Stefan eset példázza a szakácsnővel. » Amikor Jozef Vinci, a nemzeti bizottság titkára rá szólt, hogy távoz zék, eltűnt ugyan, , de néhány perc múlva újra felbukkant, félszegen mo solygott, mint aki a simogatásra válaszol. Ha meggondoljuk, hogy ezeket a gyerekeket milyen viszonyok közül ragadták ki, akkor Mičjan Milan ezen a magatartásön nem lehet csodálkozni. Itt van Mičjan Milan és Dušan, a két testvér esete. Lévából kerültek ide, Milanói? esztendős, itt végezte az alapfokú iskolát, ma Ostraván vasesztergályosnak tanul. Dušan a nyolcadikba jár, közepes tanuló. Anyjuk szakácsnő Léván, nem tudta a két gyereket eltartani, nevelésüket a gyerekotthonra bízta. A fiúk ünnepeken, vagy vakációban meglátogatták az anyjukat. Most azonban, mióta újra férjhezment az édesanyjuk, Milan, az idősebb egyáltalán nem megy feléje, a fiatalabb pedig igen nehezen határozza el magát arra, hogy meglátogassa. Mély fájdalom és sérelem készteti őket erre a magatartásra, mert anyjuk, amióta, férjhez ment, férje három gyerekét neveli, őket pedig qserbenhagyta. Az intézet igazgatóéi

'Wilný Stefan foglalkozott ugyan azzal a gondolattal, hogy Dušant visszaküldi az anyjához, de méggóndolťa^ekintettel volt á gyermek lelkiállapotára. A MÁSIK két fivér esete a következő. Voráfiek Jozef és Zdeno Česká Lípáról kerültek Nyitrára. Miután apjuk munkakerülő csavargó, anyjuk otthagyta és a járási nemzeti bizottságon vállalt takarítónői állást. Kis fizetéséből nem tudta gyerekelt eltartani, ezért az otthonba helyezte el őket. Jozef az idősebb, ma Aranyosmaróton jár a mezőgazdasági iskolába, a 14 esztendős Zdeno pedig a nyolcadikba jár. Közepes tanuló. Az igazgató elmondja, hogy Jozefet, az idősebbet egy este meglátogatta az apja, részegen és piszkosan, amolyan bűnbánó hangulatban volt. Azt mondta, látni óhajtja a fiát, beszélni akar vele. Jozef már aludt, felkeltették, apa és fiú szemben állt egymással: — Én vagyok az* apád! — kezdte. — Megismersz? A gyerek sápadtan állt, riadtan emelte rá tekintetét, majd lehajtotta fejét és reszkető ajakkal halkan suttogta, hogy nem ismeri. A részeg apa még jó sokáig beszélt, beszélt... Meg akarta győzni fiát, hogy az ő apja de Jozef összeszorított szájjal makacsul hallgatott és segélytkérő tekintettel pillantott az igazgatóra, hogy szabadítsa meg ettől a részeg, piszkos embertől, aki apjának vallja magát. A gyerek szimata csalhatatlannak bizonyult, mert „bűnbánó" apja, csak azért jött Česká Lípáról Nyitrára és azért békült ki pár napra az anyjával, hogy elemelje azt a keservesen megtakarított pár koronát, amit az asszony ágynemű és ruha vásárlására tett félre. megüresedett az állás, megpályáztam. És nem bántam meg. Vannak eredményeink, s ezeknek örülni tudok ... — Itt vannak például a Meton fivérek — folytatja, — Stefan és Mikuláš. Ez az iskolai bizonyítvány Meton Mikulášé. Tavaly az érsekújvári szlovák iskola ötödik osztályában megbukott, csupa ötöst és négyest kapott. Nálunk kiváló tanulónak bizonyult, s nincs kizárva, hogy a tanévet kitüntetéssel végzi. Az eredményt rövid néhány hónap alatt értük el, s erre büszke vagyok. — Vannak más dolgok is... — mondja némi szünet után. — Igaz, apróságok, számunkra mégis jelentősek. Beszéltem már a Micjan-testvérekről. Nos, a Milan, az idősebb, mielőtt elment volna Ostravára, bejött hozzám, szépen, illedelmesen elbúcsúzott és emlékül fényképet adott nekem néhány kedves sor ajánlással. Azöta, ahányszor Dušan öccsének ír, soha el nem felejti, hogy érdeklődjék irántam és a nevelőnőket üdvözölje. Ezenkívül a lelkére köti öccsének, hogy igyekezzék és tanuljon jól... — A bizalom kérdése a döntő! — mondja befejezésül az igazgató. — Ha a nevelők megnyerik a gyerekek bizalmát, akkor a többi kérdést jóval könnyebben megoldhatják ... A bizalom elnye rése azonban nem könnyű feladat... Kés :rdem a fiatal, huszonhét esztendős gyerekotthon igazgatóját, Rodný Stefant, mi késztette arra, hogy elvállalja a gyerekotthon igazgatását, hisz ilyen munka sok vesződséggel jár. — Ez igaz, — válaszolja, — mégis van ebben a munkában sok öröm is, ami minden fáradságért kárpótol. Mielőtt elvállaltam volna az otthon vezetését, itt voltam tanító az alapfokú iskolában. Ismertem a gyerekeket, hisz tanítottam őket, láttam vidám, haragos és sértett arcukat, hallottam gyakran ujjongásaikat, kifakadásaikat, s magam sem tudom hogyan, megszerettem őket és amikor V. Miöjan Dušan AN olyan gyerek, aki gyakran volt tanúja a részeg apa és anya között lezajló szörnyű jeleneteknek. Ezeknek a jeleneteknek gyakran ő itta meg a levét, a sovány falat mellett kemény ütlegekben volt naponta része. S mindez mély nyomokat hagyott a lelkében. És van olyan növendékünk is, aki tíz év után most akadt rá az anyjára. Az anyja írt, a gyerek a levelet a tankönyvben őrzi és várja, rtiikor jön végre el hozzá látogatóba. Szőke, fejlett a fiú, tétova, zavart mosoly rajzolódik ki az arcára, amikor megmutatja a levelet és anyjáról beszél. Biztos, százszor, talán ezerszer vetítette le már magában ezt a találkozást az anyjával, akinek arcmását meg kellett mintáz nia, alkotnia, mert a fényképét is csak most várja. Az is biztos, hogy a számtan, nyelvtan és a történelem órán az anyja képe lebeg előtte, iriert minden szám, szó és tárgy arra való, hogy anyja hűséges szemét, ölelő karjait idézze ... De van olyan gye rek is, akit anyja gyűlölettel, átkokkal sújtott azért, mert az apa el|S hagyta. A csalódásból fakadt iszonyú haragot, melyet férje iránt érez, hatványozva vitte át gyermekére, az ilyen gyerekek bizalmát csak végtelen türelemmel és szeretettel lehet csak megnyerni. Nem csoda hát, hogy a gyerekotthon igazgató ja örül a gyerekek figyelmességének, örül, ha a gyerekek, akik elhagyják az intézetet és szakmát tanulnak valahol egy üzemben vagy iskolában, szabadságuk alatt visszatérnek az otthonba, itt maradnak néhány napig és megbeszélik előrehaladásukat és egyéb problémájukat. Meg kell azt ís említeni, hogy a község vezetősége érdeklődik a gye rekek sorsa iránt. Megfigyeltem például, hogy Vinci Jozef a nemzeti bizottság titkára ismeri a gyerekeket, azok is ismerik őt. Voráček Zdeno Nos, R, •ÖVID ott-tartózkodásom alatt az a benyomás alakult ki bennem, hogy Polný Kesovot rokonszenves, munkaszerető emberek lakják. Ez a kis falu, amely 213 házszáiftot számlál, egy igen szép szövetkezeti klubbal rendelkezik. A klubot a lakosság brigádmunkával építette fel. Ogy véliük, több ilyen szövetkezeti klubra és több ilyen gyerekotthonra lenne szükség. ESTE... KI A NAGYOBB ÚR? Reggel, fél kilenc tájban a fő utcai kávéház még zárva volt, így az épületben levő talponállóban reggeliztem. Előttem hárman falatoznak a magas asztalkánál és isszák sörüket. Két férji és egy bundás, savány asszonyka. Az egyik fér}i idősebb, a másik fóval fiatalabb, de mindkettő arca napcserzett, viharvert, sokat dolgozhatnak a szabad ég alatt. Az idősebbik főbb kezét a vállára akasztott, tégla alakú munkáládikóra teszi s emlegetni kezdi egyik közös ismerősüket. — Nagyobb úr nálad! — veti közbe a fiatalabb férfi. — Ne beszélj bolondokat! — vág a szavába a bundás asszony. — Nem az iroda csinál urat az emberből... — Ne szólf közbe, ha nem értesz hozzá! — torkollja le az asszonyt a fiatalabbik férfi s a barátjára néz. — Ö már bent dolgozik, te meg kint kínlódsz, ő szedi a pénzt, te meg ..;?! Az Idősebbik férfi elmosolyodik kis bajusza alatt, körülnéz, halkabbra fogja a szót. — En munka közben nyugodtan sörözhetek — mondja. — Ezt az időt is leszámlázom... Nagyobb lesz a prémium... Ve ő az íróasztala mellett kutyagumit számolhat el! . — Na, mit mondtam?! — páváskodik felcsillanó szemmel a bundás aszszonyka. Most már könnyű megállapítani, ki a nagyobb úr. ENGESZTELŐ MOSOLY A sarokban ülök. Bizonyos okból nem szeretem, ha a hátam mögött ülnek. Ennek megvan az az előnye is, hogy többet lát az ember. Nem meszsze tőlem, a másik sarokban van a konyha és csapszék bejárata. Az egyik fiatal pincérnő, mellékesen megjegyezve igen kedves teremtés, odamorogja a kolléganőjének: — Fene sok vendégünk van! — s eltűnik az ajtó mögött. Lesem őt, mert ő az ételhordó. Nyílik az ajtó, a csapszék mögött megpll, lantom a morgó lányt, vígan diskurál a csapossal. Persze, sok a vendég

f sietni kell. Fiatal lányka osztogatja a levest. Ügy látszik, újonc, mert figyelt a vendégeket. Megkapom a levest. Aztán sört is hoz. Aztán várok a morgó lányra. Közel fél órai várakozás után magamhoz Intem a leveses lánykát. — Etelt is rendelhetek? — Tessék parancsolni, majd átadom a rendelést... Megmondom, mit kérek, s a lányka az ajtó mögé siet. Nemsokára az asztalomhoz lép a morgós lány s elém rakja a kért ételt. Rám mosolyog. — Olyan régóta ül itt, azt hittem, már rendelt... — mondja. — Nem is olyan rég... — puhít meg a mosolya. — ...azt hittem, hogy már rendelt... — mondja s újabb mosollyal csillapítja mérgemet. Visszasiet a csaposhoz. Nem messze tőlem, a harmadik asztalnál fiatal férji ül, öt perccel utánam jött. Jó régen szorongatja kezében az étlapot. Várj barátom, jene sok vendég van az étteremben, várj, míg sorra kerülsz! A morgós lány a csapszéknél gyűjti az erőt, hogy a közelgő percekben egy-két bájos mosollyal békítse ki az étlapot szorongató fiatalembert... Másik étterem: Hideg van. Csak az első pillanatokban éreztem a hideget, mert csakhamar elöntött a forróság. A méreg Igen jó '„fűtőanyag". Előbb a tányér gyanús színén akadt meg a tekintetem. Fogom a fehér szalvétát és törlöm a tányért. Sötétszürke folt marad utána. Megállítom a futkározó pincért és mutatom. — Hja, uram, sok vendég jár-kel az asztalok mellett, nem csoda, hogy beporosodik... Bocsánat! — s eljut. Fél perc múlva az asztalomnál terem és átnyújt egy tiszta jehér szalvétát. — Tessék, uram! — mondja mosolyogva. A kopott evőeszközöket vizsgálóm. A tiszta, jehér szalvétával megtörlöm a kanalat. Üjabb sötét folt. A villához hozzá sem nyúlok, a hosszúkás jogak tövében ott az árulkodó nyom, az előttem étkező vendég gulyást evett. Mutatom a pincérnek"- 'Elfúl. Fél perc múlva visszatér és mosolyogva három hófehér szalvétát nyom a kezembe. Mintha mondaná, ezzel aztán mindent tisztára törölhetek...! Hát haragudhatok erre a szolgálatkész, mosolygó emberre?! TWISZT ÉS MÁS SEMMI Modern időket élünk, modern táncokat járunk. A twiszt tért hódított a táncparketteken. A zenészek életet visznek hangszerükbe, a „könnyűvérű" székek lábai is rogyadoznak, twisztelnek a rajtuk ülő vendégek súlya alatt, mert egyiken, másikon is a hiányzó szöget sajnos nem pótolja a kis lyukba besűrűsödött, füsttől átitatott levegő. Az éjfeketére festett hajú énekesnő az angol, német, francia „modern" dalok után végre cseh nyelvű slágert énekel, dicsőíti a mdnyugati Bilit. Bár ezt a „bilit" másként is értelmezhetjük, mert így énekli: byl, byl, byl, divoký byl... Ez tetszik a féldeciket nyakaló fiataloknak ... Csak három pár táncolja a twisztet. A táncoló kollégák és az ülő vendégek a „moderneket" fürkészik, különösen az egyik táncospárra tapadnak a tekintetek. A táncos fiatal férfi, legényember nadrágfába gyűrt élénkpiros pulóverben rezegteti térde kalácsát. (Nem is tudtam, hogy az ilyen öltözet divat. Vagy tucatnyi legény kakaskodik a kávéházban nadrágba gyűrt pulóverben.) Telt testű partnernője vagy tíz évvel lehet idősebb nála. Becsületemre mondom, ringó, rengő csípőjével, guggoló állásban a zene ütemére könnyedén riszáló hátsó részével szinte szégyenbe hozza a másik két twisztelő fiatal lánykát, akik magukon érzik a figyelő tekinteteket, s pírban jürdő arcukon látni, hogy mozgásukat feszélyezi a lámpaláz. A piros pulóveres legénnyel táncoló „idősebb" nő — enyhén ítélve harminc év körüli lehet — a világról megfeledkezve teljesen beleélte magát az énekesnő dalába... byl, byl, divoký byl... Néhány ülő vendég mosolyog. Az aszszonykán bokán jelül érő meleg, jehér téli cipő, zöldes 'térdharisnya, a térdharisnya alatt selyemharisnya, a selyemharisnya jelett szűk, barnasárga foltos nyári szoknya és kikönyökölt fekete szvetter ...Az épület bejáratánál tábla figyelmezteti az érkező vendégeket: kérjük, hogy társasági öltözetben... stb. Bátran hozzáírhatják, ez a figyelmeztetés csak szombat és vasárnap estére érvényes. Hétköznapokon... Vagy tévednék? Az ilyen tarka-barka öltözet lenne az új divat?! Kár volt ezt feljegyeznem, mert a megdühödő „modernek" büntetésből - díszfekeiében eljáratták velem a twiszetet. Előbb azonban tízéves kislányomtól kellene leckét vennem... PETRÖCI BÁLINT TÉL! KÉP (CTK felvétele) ÜJ SZÓ 6 * 1964. február 8. 1