Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-08 / 39. szám, szombat

A tölte nytáska védte meg a gyilkos golyótól Idestova negyven éve járja az erdőt. Szinte vele él kikelettől lombhullásig. A zord hideg elől sem bújhat a meleg kályha mellé. Neki mennie kell, ha süvít a szél, mennie kell, ha kavarja, csapkodja a Jeges havat. S megy isi Vállán a kétcsövű puska. Ezúttal is az erdőben találunk rá. A famunkákat irányítja. Szerencse, hogy nem benn az erdő sűrűjében, hanem az út mellett döntenek fát, így könnyen rátalálunk a Palárikovői Erdőgazdaság csenkepusztai erdészére. — Tarics István vagyok — mutatkozik be a szép szál ember. Tíz centi híján két méter magas. — Nem akarom zavarni... — Szívesen rendelkezésükre állok, úgy is szerettem volna már úíjságírók kai elbeszélgetni. Indulás az erdőbe Ilyenkor nyirkos, kegyetlen az erdő, csupasz is, csak a tél gomolygó szürkésfehér „füstje", borítja, s a pihenő fákra zúzmarát tűzött téli virágnak. Mihelyt kibújik a Nap, hogy elűzze a ködöt, pompás látvány tárul elénk. Csillag-vlllog a napsugárban fürdő zúzmara. Szép ez mind, ám csendes most az erdő. Cinkék nem énekelnek, rigó sem fütyül. Csupán az idetévedt fekete varjak röpködnek riadtan, hallatják elkeseredett hangjukat: kár, kár ... Kár, hogy nem a lombos fák árnyékában beszélgethetünk. Erre azonban csak kiňt, a dermesztő hidegben gondoltunk. Itt^ az erdész lakásában kellemes a meleg. Érezni a családi fészek és a tűzhely melegét. Minden erdész büszke, ha valamilyen különlegesen szép vadat ejt. Hol a vadásztrofeák? Itt Tarlcséknál nem látni egy-két falra akasztott agancsnál többet. A gondos, a kedves vendéglátó észrevette, hogy szemünk keres valamit. — Szarvasagancsot szeretnének látni? — Minden erdésziákban effélét keres az ember. — Az uram szétosztogatja a trófeákat. Ha valamelyik megtetszik valakinek, azt mondja: „Vidd el, majd lepuffantok egy" vadat, lesz helyette." — Nem teljesen így igaz — szól közbe a férj. Rágyújt egy cigarettára és mesélni kezd az öreg erdész. — Lakatosinasnak adtak szüleim. Apám azt mondta: Szép szál gyerek ez a Pista, ha megerősödik, jó segéd lehet belőle. El Is mentem Újvárba. A Klapka utcában egy híres lakatoámesterhez szegődtem. Nem soká bírtam a szakmát. Betegségem miatt otthagytam a mestert. !gy kerültem ide. Kezdetben csak fácánetető voltam. Ez olyan erdészinas-féle. Később az ipariskolai bizonyítvány alapján Pozsonyban erdészszakvizsgát tettem. — Sok helyütt megfordult már? — Hát voltam Bajoson, Garamkövesden, Kiskövesden és még egyéb helyen. — Ügy mondják, minden költözködés fél leégés. — Ilyen az erdész élete. Egyik területről a másikra küldik. S ha „leégés" is, mindig összeszedi magát. A háború utáni időszak volt nehéz. Mindenünk tönkrement... De kihevertük már. — Egy televízort szeretnénk — mondja az erdészné. Higgyék el, itt a pusztán igen jó lenne... Nem is magunk miatt. Ml megszoktuk az erdei magányt. Nem is kívánkozom én sehova. Meg nem is unatkozom. Pedig a gyerekek is itthagytak már ... De jó, hogy olykor hozzájönnek. Most is várjuk őket disznótorra. Milyen szép is, ha mind itthon vannak, együtt a család... Es ttt van körülöttem a hét unoka. — A lányunk miatt szeretnénk megvenni. Tizenhat éves. És nem jár sehova, azonkívül, hogy mindennap beutazik Párkányba az iskolába Egy kis szórakozás mégiscsak kellene neki.' — Azért nekünk is jó lenne — vág közbe Tarics elvtárs. Nos, Tarics Istvánéknál ez nem elérhetetlen kívánság. A család feje ugyan már a hatvanhoz közeledik, de még soká járhatja az erdőt. Semmi sincs Jobb hatással az egészségre a természetnél, az erdei levegőnél. — Bírja-e még az egész napi barangolást? — Nem mondom, kínoz már a reuma. Reggelenként fáj a karom. De mihelyt vállamra akasztom puskámat s elindulok, mintha megszűnne a nyilallás. — A természet gyógyít? — Az bizony. Mert azt hiszik, hogy itt lennék, ha nem vagyok erdész. Sok betegségen estem keresztül. Volt mellhártya- és tüdőgyulladásom, sőt gerinctörésem is. Aztán egyszer megsebesítettek a rabsicok, az orvvadáCsavar egyet a Tarasz-Bulbából, aztán folytatja. — Egy csapáson mentem a sötét éjszakában. Beestem a vízmosásba. Akkor történt a baj. Nyilalló fájdalmat éreztem a hátamban. Nem voltam messze a háztól, de azt gondoltam, már kilométereket is megtettem, mire hazaértem ... Harminchatban történt. — Nem akkor, jó uram — szól közbe asszony, — harminchétben, nem tudod, a középső gyerek akkor volt tíz hónapos. — Igazad van, anyjuk, de ez már nem is fontos... A lényeg az, hogy meggyógyultam, kilábaltam a sok betegségből, s itt vagyok... Csapunk is jövőre nagy lakomát a negyven esztendős jubileumra. — Ha addig le nem puffantanak a rabsicok. — Ne félts te azoktól. Addig, amíg tele volt velük az erdő, sem birtak velem, nem most, amikor már csak elvétve találkozom velük. — Dekákkor ls, amikor rád lőttek, csak a véletlen, a patrontáskád mentett meg az életnek. Erről nem szívesen beszél Tarics elvtárs. Élete forgott kockán. Ha nincs a tölténytáska? Szívéhez közei volt a lövés. Pedig az igazi kerülő észreveszi az orvvadászt és lehetőleg ő húzza meg hamarább a ravaszt, vagy menekülésre készteti az erdőbe tolakodókat,... Annál szívesebben gondol vissza azokra a tettekre, amelyek bátorságát bizonyítják. — Egyik orvvadász, aki egyszer fát lopott, büntetésképpen a börtönbe került... Szabadulás után jött a számonkérés, mivelhogy én juttattam csendőrkézre. — Mit tehettem? Kötelességemet teljesítettem. Sokszor úgyis behunytam a szemem. Hadd vigye a szegény ember a száraz fát. De akkor az egyszer meg kellett tennem azt, amit sohasem tettem szívesen. — Nos, a dolog megtörtént. Eljött hozzám az illető. A zörgetésre kinyitottam az ablakot. Kissé megrémültem. Negyedmagával volt... Csak semmi félelem. Ez nem volna erdészhez illó. De mit csináljak egyedül a felbőszült bosszúállókkal...? Egyiknek kés villant a kezében. „Most légy okos, István", morogtam magamban .. Valamit tennem kellett. Egy pillanat alatt cselekedtem is. Jő hangosan, hogy ők is hallják, bekiáltottam a szobába: „Sógor, töltsd meg a puskát!" Ez mentett meg haragjuktól. Azóta is mindig jót .nevetünk az eseten a feleségemmel együtt. A sógor azon az éjjel tőlünk száz kilométernyire volt... . Egyszer a véletlen, máskor a határozottság, a leleményesség mentet-^ te meg az életét... Mostanában azonban már nem kell félnie. Kevés az orvvadász, fát sem igen lopnak az emberek. Hasznosabb dologgal tölti idejét ma a kerülő. Nagyobb a hatásköre is. Tarics elvtárs körzete hatszázegynéhány hektár. Ezen a területen óvja az erdőt és a vadat. Még több dolga volna, ha etetnie is kellene az erdei állatokat. Ezt azonban a terület felett vadászjogot élvező társaság végzi. Igaz, ő is segít. Régen ez is a munkakörébe tartozott. Vadászatok alkalmával dicsérték is az urak két keze munkáját. — Bizony — mondja —, a harmincas években egyetlen nap alatt huszonöt puskás 900 nyulat, 500 fácánt lőtt. Még több is lett volna, ha a huszonkilences kemény tél nem tizedelte volna meg az erdő négylábú lakóit és szárnyasait. — Az idén bírja-e a vad a telet? — Nem nagyon veszélyes. Etetjük őket. Nagyobb elhullásra nem számítunk. A nyulak, az őzikék eléggé bírják a hideget Fácán is sok van a körzetemben. Olykor vaddisznók ts fel tűnnek Lőttem ls már néhányat... A hóban három-némi méterre is meg lehet őket kn?elíteni, ha heverésznek, vagy alusznak. Negyven esztendő elég Idő ahhoz, hogy a kerülő értsen a szakmához. Tarics István most a favágásnál Irányítja a munkát. Az íróasztala tele kimutatásokkal, szakkönyvekkel. — Ezeket is nézegeti, ha van Ideje? — Sokat olvasok. Az újságon kívül regényt, szakkönyveket. Így értheti meg az ember a világban végbemenő eseményeket. Megszoktam ezt munkásrriozgaUni tevékenységem idején.. Itt nemcsak úgy ismernek engem, mint kerülőt, hanem másképpen is! Régen szónokolni is jártam, a falusi embereknek hirdettem az „Igét". Tudja, a miénket, a dolgozókét. Büszkén nézi az ablakból a százhatvan hektárnyi fiatal fekete fenyőerdőt, Nő, terebélyesedik. Ez nem kis dologi Itt a Nagy-Duna menti síkságon gyökeret eresztett a fenyő és erőteljesen nő... Igaz, jó talajba ültették a csemetéket, meg aztán jól vigyáz rájuk Tarics István. Erdészruhás fiatalember lép be. Tarics elvtárs a fülembe súgja. — A főnököm, a főerdész. Harminc éves sem lehet. Tarics Istvánnak negyven évi tapasztalata van, a főerdésznek meg sok iskolája. Jól kiegészítik egymást. Most is Tarics elvtársért jött. A favágók megakadtak a munkával. Nem tudják, mi legyen a kidöntött fákkal, így hát mennie kell... Felveszi a kabátját, fejébe csapja meleg sapkáját, vállára teszi a puskát s elnézést kérve ennyit mond: — Mennem kell. Ilyen az erdész élete. MERY FERENC y ,. V, iiliilíft \ t W ^. w Tréfás vaddisznólovaglás. Másfélmázsás az állat, de lőttek már két és fél mázsásat is. MIÉRT KÉSIK AZ UJ SZO? Beszélgetés Ladislav Fábry elvtárssal, a Központi Távösszeköttetésügyi igazgatóság megbízottjával és.Martin Bačík elvtárssal, a Posta Hírlapszolgálat igazgatójával az Új Szó gerjesztéséről, kézbesítéséről és előfizetéséről Az utóbbi időben sok a panasz a lap késése, kézbesítése miatt. Olvasóink tájékoztatása érdekében szükségesnek tartjuk közölni, hogy a lap terjesztése, kézbesítése nem tartozik a szerkesztőség közvetlen hatáskörébe. A hazánkban megjelenő valamennyi lap, újság kézbesítését külön vállalat — a Postai Hírlapszolgálat végzi. A szerkesztőségünkbe érkező panaszokat is ennek a vállalatnak továbbítjuk. Tekintettel a panaszok szaporodására felkerestük Ladislav Fábry és Martin Bačík elvtársakat és feltettünk nekik néhány kérdést. Mivel magyarázható a panaszok szaporodása? — Attól függ! Az okok különfélék. Először ls objektívak, kiküszöbölésük központi probléma. Ezenkívül — és elég gyakran — helybeli mulasztások, fogyatékosságok. Szabadna konkrétebben ... — Központi problémák? A téli közlekedési nehézségek ... Kelet-Szlovákiába és a közép-szlovákiai kerület délnyugati csücskébe a téli hónapok folyamán, késések idején se vonattal, se repülőgéppel nem jut el az újság idejében. Legalábbis gyakran nem. Annak ellenére sem, hogy a menetrend összeállításánál mindig figyelembe veszik az újságok nyomásának idejét és szállítását. Például: Bratislavából a gyors huszonhárom óra húsz perckor indul. Zvolentól nulla három óra tízperckor van közvetlen csatlakozása Losonc felé. Ha a gyors történetesen késik, Zvolenból már csak a későbbi vonattal viszik az újságot Losoncra, Fülekre, Rimaszombatba és környékére. Ha pedig az újság késve érkezik, és a levélkézbesítők közben elindultak körútjukra, akkor az újságot már csak másnap hordják ki. — Hasonló a helyzet Kelet-Szlovákiában. Oda éjjeli repülőjárat viszi az újságokat [Bratislavából nulla egy óra negyven perckor indul). De hát télen repülőgép? Rossz idő, köd miatt késik, a szállítmány lekési a csatlakozást, és Kelet-Szlovákia falvaiba a kézbesítők indulásáig nem érkezik meg az újság... A téli időszakban ezen a helyzeten egyelőre aligha tudunk változtatni. A helyi jellegű, hiányosságok? — Aránylag sok a panasz a vasárnapi szám kézbesítésére. Akad -pontatlanság, kihagyás .,. Ezeket az eseteket a helyszínen kivizsgáljuk és megfelelő intézkedéseket foganatosítunk. Az ilyen panaszokat késedelem nélkül továbbítsák. A többit majd elintézzük, ebben biztosak lehetnek! A hétfői szám kézbesítése? — Sajnos, sok javulás a téli hónapokban nem várható. Vasárnap Kelet felé éjjeli repülőjárat nincs. így megtörténik, sőt csaknem rendszeres, hogy a kelet-szlovákiai kerületben a hétfői számot az előfizető csak másnak kapja meg. Várható-e javulás? — Egyetlen egy lehetőség: ha az Új Szót egyidőben nyomnák Bratislavában és Kelet-Szlovákiában. Ezt tanácsoljuk a többi napilap szerkesztőségének is. Ugyanis Bratislava földrajzi fekvése a lapok nyomása szempontjából kedvezőtlen. Márpedig Bratislavában készül az újságok túlnyomó többsége. S innen Agcsernyőig nagyon hosszú az út! Ez kihat a hírszolgálat friss voltára is. Egészen más lenne a helyzet, ha a nyomda valahol Közép-Szlovákiában lenne. Az újság útja a felére csökkennék. Csehországban sokkal kedvezőbbek a viszonyok. Prágából, mint centrumból, sugárszerűen futnak a közlekedési vonalak minden irányba. Bratislavából csaknem egy irányban — a hosszú Szlovákián át Kelet felé. Akad panasz a kézbesítőkre is. Megesik, hogy az előfizetést egész évre előre követelik. — Kizárt-dolog! A napilapoknál az előfizetést általában egy hónapra szedjük. Ha valaki az előfizetési díjat jószántából negyedévre, fél évre, esetleg egy évre akarja kifizetni, — megteheti. Am az előfizetőt erre senki sem kötelezheti. Ha valahol mégis megtörténnék, tessék közölni... Az újságárusok kevés Oj Szót kapnak. Vasárnaponként például tíz óra tájban Bratislavában is alig kapható a lap. — Bocsánat, de ez már nem egészen a terjesztés dolga. Papír... Bár az Űj Szó példányszáma évről évre emelkedik, így sem elegendő. Az idén már most többet nyomnak az engedélyezett példányszámnál. Csakhogy. Az Oj SZó példányszámának több* mint 90 százalékát az előfizetők kapják. Először őket kell kielégítenünk. Az újságárusoknak csak a maradék jut... Ez pedig nem sok. A kiadóvállalat tavaly is talált némi tartalékot, talán az idén is akad .». Megköszönjük a felvilágosítást és ~ kérjük olvasóinkat, mindennemű panaszukkal forduljanak a szerkesztőségünkhöz, s mi ezeket a Postai Hírlapszolgálat felelős dolgozói segítségével a jövőben is orvosoljuk. (zs. 1.) VÁLTOZNAK AZ IDOK ÉS AZ OKOK IS A

járókelők figyelmét gyakran kötik le olyan cédulák, amelyek éppen azért fehérlenek ajtókon vagy kirakatokban, hogy valamire figyelmeztessenek. Idősebb polgártársaink bizonyára emlékeznek még a burzsoá társadalom legszámottevőbb rétegének — a pénzteleneknek, a szűkölködő kispolgároknak, de főleg a kiszipolyozott proletároknak — szociális helzetére is rávilágító cédulákra. Úriember számára összkomfortos, különbejáratú szoba azonnal kiadó! jó karban levő hintaszék eladó! Veszek viselt ruhát! Nappal alvó, szolid ágyrajárót felveszünk! Olcsó, albérleti szoba kiadó! Azóta nagyot fordult a történelem kereke! Oj idők jöttek, mások a szokások és... a cédulák is. Mi tűréstagadás, a mostaniak szövegének sorai között is lehet a szó szerinti értelem helyett mást olvasni. Vegyünk néhányat szemügyre. Leltározás. Nagyon gyakori ez a vakkantásszerűen kurta, velős figyelmeztetés. Leltározáskor senki sem mehet a boltba, de ki sem a boltból, Kétoldalúan kötelező a tilalom, senki sem mondhatja tehát, hogy nem igazságos. Felsőbb gazdasági érdekeket szolgál, ezenkívül nevelő hatású... a bolt alkalmazottaira. Nos, nincs mese: Kellenek a leltározások! Csakhogy rövidebb ideig tarthatnának! Árut veszünk át l Ez ts szépen hangzik, és nyilván meg is indokolja a vefjők belépést tilalmát. Akadnak azonban gyanakvó természetű emberek, akik bekandikálnak a kirakatablakba ... és bizony előfordul, hogy hűlt helyét látják az árut vételező személyzetnek. Alkalmasint másutt veszik át az árut? A vállalatba mentem, közli némelyik cédula. A szöveg érthetővé lefordítva azt jelenti, hogy az illetőnek a vállalat igazgatóságán, vagy valamelyik osztályán van elintézni valója. Néhol az ilyen cédulák túl gyakran éktelenkednek. Balsejtelem gyötri tehát a szőrszálhasogató kíváncsiskodót: hányszor, és miért kell annyiszor a „vállalatba" mennie a vezető elvtársnak? Betegség miatt zárva. E cédula végeredményben a zárva tartásra azonosan figyelmeztető változata a: Szabadságon vagyunk feliratúnak. A személyzet nem tehet róla, hogy ilyenkor is coki a „kuncsaftoknak". Tehetnek róla azonban a maguk számára könnyebb, legegyszerűbb megoldást megmásíthattalan irányelvvé minősítő szervezők, akik az avatatlan halandók előtt ismeretlen, titokzatos régiókban így intézkednek. Szeretném látni, mi lenne, ha például valamelyik gyár, kórház, vagy csupán futballpálya tartana zárva hasonló okokból. Oktatáson vagyunk, hirdeti önérzetesen a zárva tartás politikailag „indokolt" okát a cédulák további válfaja. Senki sem vonja kétségbe a politikai, szakmai vagy közgazdasági oktatás fontosságát. De azt talán igen, hogy miért kell a néhány tagú személyzet oktatása miatt az emberek százainak okulnia az ilyen nevelőmódszer oktalanságán? R öp gyűlés! A zárva tartásnak ilyen indoklása korcs ikertestvére az előbbinek, de hozzá hasonlítva valóságos vakarcs. Rövid életű, néha csak fél óráig tart. Még az a jó, hogy ennyire életképtelen. De talán éppen ezért babusgatják szegénykét egyes üzemi szervezetek? Rögtön jövök. Így nyájaskodnak a talán legnépesebb cédulacsalád bájos csemetéi. A többihez képest valóságos angyalkák, ahogyan azt a két biztató, szinte bocsánatkérő szócskát gügyögik. De jaj, milyen rafináltak!, Aki megpróbálja kivárni, hogy beváltsák ígéretüket, és rögtön küldjék vissza •a „cédularögtönzőt", azok némi céltalan ődöngés után elkotródnak, jobb híján így sóhajtva: „Hiszi a pici!'' Technikai okokból zárva — mondják nagyképű fontoskodással a technika korszakának csodálatos közléstechnikájú cédulái. Azonban sok esetben csak rábízzák az ember képzeletének technikájára, vagy technikai tökélyű képzelőtehetségére, hogy találja el, mik is lehetnek azok a technikai okok? Különösen akkor, ha az adott helyiségben síri csend honol. H

át igen, a cédulák mögött emberek vannak, emberek, akik — tisztelet a valóban indokolt okokra hivatkozóknak — nem mindig fontolják meg, hogy a cédula kifüggesztése talán még elhamarkodott, esetleg máskorra halasztható, amikor arra valóban szükség lesz. Viszont olyanok is akadnak szép számmál, akik visszaélnek polgártársaik jóhiszeműségével és türelmével. Márpedig a végtelenségig ők sem hunyhatnak szemet afölött, amire a cédulák sorai között n*ha ráhibáznak. Arra, hogy a cédulaíró kezét más szándék vezette. Persze, azt mégsem írhatja a cédulára, hogy: nagymosást csinálok, cimboráimmal féldecizek az eszpresszóban, kiskertemet gondozom, fusizok, így vagy amúgy vagyok most elfoglalva, és a kuncsaftok úgyis eljönnek holnap, és így is megkapom a fizetésemet, és ugyan kérem, hát ez is szóra érdemes, hiszen emiatt még nem dől öszsze a világ? Nem bizony, nem dől össze! Viszont romba dőlhet ettől az emberek bizalma! KOLLÁR MARCELL IS84. február * 1 gj SZÖ S