Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-08 / 39. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSA6ANAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. február 8. szombat • 50 fillér • XVII. évf. 39. szám. J Ä KARNAK NINCS GAZDÁJA 'ajakovszki

j Poloska című szatírájában — 1923-ban írta — van egy ] jelenet, ahol az időgépen a szocialista jövőbe induló expedíció .7 J., egyik tagja mázsányi iratköteggel jelenik meg. Saját „tevékenységének" tengernyi bizonyítékát hozza magával, sőt még négy kutyát is. Amikor megkérdik tőle, mi a csodának viszi mindezt magával a szocializmusba, így válaszol: „Kérem, a megjegyzéseiket tartsák meg magunknak! Aggassák tele a falakat faliújsággal, azon tegyék meg megjegyzéseiket. Nekem be kell terjesztenem a körleveleket, az útiparancsokat, a másolatokat, téziseket, hozzászólásokat, jegyzeteket, igazolásokat, jegyeket, határozatokat, jelentéseket, jegyzőkönyveket és egyéb bizonyító okmányokat, s tárgyi bizonyítékként ezeket a kutyákat is... Ha megkapom a kellő szisztemlzálást, világméretekben, sőt bolygóközi keretben szervezem meg az irodát. Remélem, nem akarják megfosztani bolygónkat a hivataltól, s ézzel a szervezetlenség mocsarába süllyeszteni planétánkat?!" Mi tagadás, ezt a figurát „sikerült" átmentenünk a szocializmusba, valami félreértés folytán mégis felkerült az időgépbe, s iit van, „tevékenységet" fejt ki, sőt szervez, átszervez és „bizonyít", körlevelekkel, utasításokkal, — más szóval alibikkel — veszi körül magát. Csak éppen nem vagyunk képesek kacagni rajta, mint a színházban. Sőt... Ugyanis igen sok kárnak éppen G a gazdája. S mert károkra, éppúgy mint erre a figurfira semmi szükségünk, hadd mutassuk be közelebbről ezt a „poloskát", mert elég nehéz ráismerni. Némileg megváltozott, s neve sem Diadalszkij, mint a színpadon. Különös Ismertetőjele — mint bizonyára sejtik — a pecsétes papiros. Ezzel hárít el magától minden felelősséget. Nagyon ügyesen csinálja. Például: attól tart, hogy a ráktár tisztességben megőszült őrzője el talál emelni ezer korona értékű valamit. Ebből neki természetesen bonyodalmai származnának. Ennek feltétlenül eleiét kell vennie, s ezért létesít egy ezerötszáz koronás állást a raktáros mellett raktárt ellenőr címen. A feltételezett ezer koronás hiány helyett csinál ezerötszáz koronás biztos kárt, de ez nagyon is rendben van. Mert kérem, itt van a papiros: a nemzeti vagyont úgy kell őrizni, mint a szemünk fényét. Hát nem őrzi ő becsületesen? Hiszen egy megbízható ellenőrt is állított a vagyon őrzője mellé. Ez nemcsak jogom de kötelességem is! — mondja, és még vállveregetést vár. De tud ő mást is. Például feleslegesen futtatni gépkocsikat, csak azért, hogy benzint fogyasszanak. Hogy ez lehetetlen? Hogy erre aztán aligha talál valaki is alibit biztosító papirost? A mi emberünk talál. Mert van egy terv, amely meghatározza, mennyi benzint fogyaszthat az autó. Amikor emberünk egy héttel a naptári év vége előtt látja, hogy az autó ezt a menynyiséget nem emésztette fel, megijed: „Hiszen akkor a jövő évi tervben nem adják meg nekem ezt a benzinmennyiséget azt mondják, úgysem kell, tavaly sem használtad fel. Még rámsütik, hogy nem teljesítem a benzinfogyasztás tervét. Nekem tisztának kell maradnom, mint a liliom, gyerünk azzal a kocsival, fuss vele sofőr ASba és vissza!" ff az, aki potom néhány millióért a söröző helyére cipőjavítót építtett, hogy azután önkiszolgáló csemegeüzlettel váltsa jel, amelynek helyébe cukrászdát létesít, mondván,hogy az most nagyon kell, mert egyre több a külföldi turista, s ezek megszokták a hangulatos cukrászdákat. Mindenre van papirosa, mert a cipőjavítót a „lakosságnak nyújtott szolgáltatások „bővítése" keretében, a csemegeboltot a „vásárlás korszerűsítése" kampány keretében építtette, a cukrászdát meg a turistaforgalom támogatásával indokolja. Ki merné tagadni, hogy mindezek felette fontos akciók? Sőt, hasznosak, és elvégre van rá utasítás. Hogy az utasítás nem beszél esztelen átszervezésekről? De kérem, „nyújtózkodjunk addig, ameddig a takarónk ér", a „helyi lehetőségeket következetesen ki kell használni". Elvégre erre van utasítás, határozat és irányelv. Kérem a prémiumot, ha már ennyi jót tettem a köz érdekében! Volt egyszer egy becsületes ember, aki nem szívesen takarózott papirosokkal és minden rábízott munkát rendesen és gyorsan elvégzett. Egyszer azt az utaSítást kapta felettesétől, menjen ki megjavítani egy fürdőszoba vízvezetékét. A szerelő megnézte, látta, hogy csak a kis gumibetéttel van baj, kicserélte és visszajött. Hej, lett erre nagy riadalom! „Hogy képzeli?! Hát teljesíthetjük így a tervet? Ha maga egy vacak csapot így egy-kettő kijavít?! Jegyezze meg egyszer s mindenkorra, hogy mi annál jobban teljesítjük a tervet, minél több csövet cserélünk ki. Egye fene azt a csapot, nekem a terv, a méterek, az összeg a fontos! Érti?!" Azóta a szerelő egy csap miatt kibontja az egész falat, vagy az ilyen csip-csup kis munkát egyszerűen észre sem veszi, nem még hogy kijavítaná... Mondani sem kell talán, hogy az ilyesmit „indokló" előírást régi ismerősünk, Diadalszkij szerkesztette. Aztán csinál még sok mindent a mi kedves Diadalszkijunk: olyasmit gyártott, ami senkinek sem kellett, de azért igényt tartott a jutalomra, hiszen ' a tervet számbelileg túlteljesítette, s egyálalán nem érdeklt, hogy a mamák nem tudnak kisméretű harisnyanadrághoz Jutni, mert ő sokkal jobban teljesítheti a tervet mondjuk a nagyméretű melegítőkkel. Aztán kitalált egy remek szót: globális. Ezzel néha még Jobban lehet takarózni, mint a papirossal. (

sakhogy! Beütött valami, amire nem számított, amire nem volt papirosa, s amitől megremegtek a térdei. Papírvárát, alibi-erődjeit * alapjaiban remegtette meg valami. A kényelem, a felelőtlenség, a vállveregetés, sőt, ami a legrosszabb, a prémium látomása is sötét, vésztjósló felhőkbe burkolózik. Itt már semmi sem segít. A CSKP KB határozatában ugyanis az áll feketével fehéren: „A pártszervezetek feladata — szabaduljunk meg a felelőtlenségtől, a személytelenségtől, a vezetés fölösleges közbeeső láncszemeitől." (Tehát itt az utasítás, hogy szabaduljunk meg 'Diadalszkij munkastílusától!

j Tovább: „A közszükségleti cikkek termelését a kitűzött terven felül teljesítsék, főleg azokban az árufajtákban, amelyekből hosszabb ideje hiány tapasztalható." (No, barátom, elfelejtheted a „globális" szót!) Meg aztán: „A Központi Bizottság meggyőződése szerint az irányító gazdasági szerveknek elegendő a hatáskörük ahhoz, hogy teljes felelősséget viseljenek ..." (Papír helyett felelősséget kaptál, Diadalszkij!] Egyre újabb csapások: „Számoljanak azzal, hogy az alap pénzügyi keretét ieleitősen csökkentik, ha nem tartják be a gyártmányok megállapított mi nőségét .. és olyan árufajtákat gyártanak, amelyek eladását nem biztosították.'' (Üres borítékot, nem prémiumot kapsz barátom, ha nem lesz kis harisnyanadrág!) Ott áll még — más szavakkal ugyan, de ebben az értelemben, — hegy a dolgozó anyagilag abban legyen érdekelve, ami jót tesz a társadalomnak, és nem abban, amit elpazarol, mint a mi szerelőnk, aki a csap miatt az egész falat felbontotta ... De minek soroljam tovább? Ott van minden a határozatban, csak figyel mesen kell elolvasni. Kiolvashatjuk belőle, hogy Diadalszkijt és munkamód szereit ültessük föl mielőbb a Majakovszkij-féle időgépre és indítsuk útnak visszafelé az időben, jó messzire a múltba, hogy mielőbb feledjük el ittl

&nát i

s- VILGSEK GÉZA I Ä népgazdaságfejlesztés és az életszínvonal fontos kérdéseiről tanácskozott a kormány A kormány 1964. február 5-i minisztertanácsán számos kérdést vitatott meg, amelyek összefüggnek Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1964. január 21-én és 22-én a népgazdaság fejlesztését és az életszínvonal biztosítását szolgáló intézkedésekről hozott határozatában kitűzött irányelvek következetes végrehajtásával. Annak érdekében, hogy a népgazdaság 1964. évi fejlesztési tervének teljesítése során minél jobb eredményeket érjünk el, megszüntessük a népgazdaságunk egyenletes és gyors fejlődését fékező és Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ülésén meg* bírált hibákat, s hogy mozgósítsuk belső erőforrásainkat az egyenetlenségek fokozatos kiegyenlítése, a rendelkezésünkre álló források és a szükségletek összhangjának biztosítása érdekében, a kormány valamennyi minisztert, a központi szervek vezetőit, valamint a nemzeti bizottságokat konkrét határidős feladatokkal bízta meg, hogy a CSKP Központi Bizottságának idei januári ülésén hozott határozatban feltüntetett intézkedéseket olyan időelőnnyel hajtsák végre, hogy hatásuk még az idén szembetűnően jelentkezzék Elsősorban arról van szó, hogy 1964 folyamán egész népgazdaságunkban megteremtsük a népgazdaság fejlődésének teljesen reális feltételeit, az 1965. és a további években időelőnyben kiegyenlítsük az 1965. évi terv alapvető összefüggéseit, és saját gazdaságunk erőforrásainak teljes kihasználásával megfelelő tartalékokat teremtsünk. Ez azt jelenti, hogy kezdettől fogva következetesen végre kell hajtani a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága által kitűzött alábbi irányelveket: — érvényesítsük a minisztériumok és vállalatok teljes felelősségét a társadalmilag és gazdaságilag szüksé ges termelésért, a gyártmányok kiváló minőségéért és műszaki színvonaláért és ne engedjük meg olyan gyártmányok termelését, amelyek értékesítését nem biztosították; — oldjuk meg népgazdaságunk szerkezeti átalakítását, nevezetesen I azáltal, hogy lényegesen meggyorsítjuk a mezőgazdaság, a vegyipar fejlődését, és megjavítjuk a kohászati termelés szerkezeti összetételét; — a társadalmi termelés fejlődését a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk a munkatermelékenység gyarapodásával, és a műszaki fejlesztést, a technológiai és más műszaki szervezési intézkedéseket összpontosítsuk a feladat teljesítésére; — a termelést műszakilag fejlett üzemekben összpontosítsuk, a műszakok számának növelésével használjuk ki teljes kapacitásukat, és határozott intézkedésekkel állítsuk le a termelést az elavult és nem gazdaságos üzemekben; — lényegesen növeljük a nyersanyagok, segédanyagok és az energia kihasználásának gazdasági hatásfokát; — vessünk véget a termelőeszközök extenzív kihasználásának, hajtsunk végre intézkedéseket annak érdekében, hogy rendszeresen fokozzuk a népgazdaság állóalapjait. Ezeknek az irányelveknek megfelelően a kormány valamennyi miniszternek és a központi szervek vezetőinek kötelességévé tette, hogy sürgősen dolgozzák kl és fokozatosan hajtsák végre azoknak az aktív intézkedéseknek a terveit, amelyek célja elsősorban véleg megoldani az egyes gazdasági ágak külkereskedelmi viszonylatait, annak érdekében, hogy fokozzák a behozatal és a kivitel gazdasági hatékonyságét, több és jobb áruval lássák el belső piacunkat, az 1964. évi tervben előirányzottnál nagyobb munkatermelékenységet érjenek el, csökkentsék az önköltséget elsősorban az anyag gazdaságosabb kihasználása révén, javítsák a gyártmápyok minőségét és műszaki színvonalát, a beruházási tevékenységet a legcélszerűbben irányítsák és lényegesen megjavítsák a vezetés munkáját. Az egyes népgazdasági ágak számára kitűzött feladatok kifejezésre juttatják, hogy a minisztériumoknak, központi szerveknek, minden fokú nemzeti bizottságoknak és vállalatoknak elsősorban a gazdaság minőségi fejlesztésére kell törekedniük, amely döntő fontosságú országunk további fejlődésében; ezzel kapcsolatban a kormány a CSKP Központi Bizottsága kitűzte irányelvek szerint foglalkozott a dolgozók életszínvonalának fejlesztésével kapcsolatos kérdésekkel is. A kormány teljes mértékben egyetért azzal az elemzéssel, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága végzett és megállapítja: A világ legfejlettebb ipari államaihoz hasonlítva megállapíthatjuk, hogy a szocialista Csehszlovákia a magas életszínvonallal rendelkező országok közé tartozik. A tőkés országokban mély különbségek állnak fenn az egyes társadalmi csoportok életszínvonala között, bár e különbségeket a burzsoá statisztika átlagértékeivel leplezik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban viszont az életszínvonal emelkedése karöltve járt azzal, hogy megszüntettük az életszínvonal területén megnyilvánult és a kapitalizmustól átvett nagy különbségeket. Az életszínvonal általános emelkedésével elsősorban a munkáscsaládok és a szövetkezeti parasztok életszínvonala emelkedett. Köztársaságunk lakosainak személyes fogyasztása jelenleg közel há romnegyedével nagyobb, mint a második világháború előtt volt. Az alkalmazottak reálbére 1937-hez viszonyítva kereken 60 százalékkal, az ipari munkások reálbére több mint 120 százalékkal emelkedett. Csehszlovákiában az életszínvonal és az életmód minőségileg új jellemzője a társadalmi fogyasztás magas színvonala: a lakosok öregkori és betegség esetére való szociális biztosítása, ingyenes gyógykezelés, fejlett gyermekgondozás, ingyenes közoktatás, az iskolaügy és a népművelés rohamos fejlődése. A lakosság reális jövedelmének 28 százaléka a társadalmi alapokból ered. Az egészségügy, a közoktatásügy és a népművelés, a társadalombiztosítás színvonala nemzetközi méretben a legelső helyek egyikén áll. A társadalmi alapokból legnagyobbak a kiadások a társadalombiztosítás szakaszán. 1945-höz képest a kifizetett járadékok száma két- és félszeresére emelkedett, a járadékok száma mintegy 2,5 millió. Az életszínvonal fejlesztésének területén elért nagyszerű eredményeket értékelve, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának irányelveire támaszkodva a kormány foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek jelenleg a legfontosabbak, vagyis: — az anyagi érdekeltség hatékonyabb kihasználása a társadalmi termelés fejlesztése érdekében; — a lakáskérdés és a lakosság anyagi részvétele e probléma megoldásában, beleértve a lakbéreket és a lakóházak karbantartását; — a dolgozók egyes csoportjainak szociális biztosításában fellépő indokolatlan különbségek megszüntetése* annak biztosítása, hogy összhangba kerüljön az e célra fordított társadalmi kiadások növekedése a nemzeti jövedelem gyarapodásával; — a gazdaságosság növelése a társadalmi fogyasztás területén, azoknak az indokolatlan előnyöknek a megszüntetése, amelyeket a lakosság egyes csoportjai élveznek; — a termelés minőségének megjavítása, a közszükségleti cikkek választékának kibővítése, új árufajták bevezetése a piacon; a kereskedelmi és közétkeztetési vállalatok munkájának megjavítása, a szolgáltatások fejlesztése és kibővítése, az árpolitika rugalmasabb érvényesítése az életszínvonal biztosítása során a kínálatnak és a keresletnek megfelelően. Továbbra is fontos feladat marad a lakosság folyamatos élelmiszerellátásának biztosítása. E feladat megoldása megköveteli a mezőgazdasági dolgozók rendkívüli erőfeszítését, egész társadalmunk segítségét. A feladat sürgőssége főleg abból következik, hogy mezőgazdaságunk még mindig nem biztosítja az élelmiszerfogyasztás természetes növekedésének fedezését, s jelentős mennyiségű élelmiszert kell külföldről behoznunk. Az életszínvonal jelenlegi problémáinak megoldásánál, az életszínvonal emelkedését a további években biztosító feltételek megteremtésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk azokat a fontos változásokat, amelyek társadalmunk fejlődésében bekövetkeztek. E változások az alábbi tényekből következnek: 1

Egész mezőgazdaságunkat szo• cialista alapokon építettük át. Ha a mezőgazdaságot az ipar színvonalára akarjuk emelni, amellett, hogy minden úton-módon erősítjük a szocialista mezőgazdaság anyagi és műszaki bázisát, egyben fokozni kell a mezőgazdasági termelésben az anyagi érdekeltséget, közelebb kell hozni a szövetkezeti tagcuk díjazásának és társadalmi biztosításának színvonalát az alkalmazottak díjazásának és társadalmi biztosításának színvonalához. 2

Népgazdaságunkban a foglál• koztatottság növelésében egyre nagyobb szerepet játszik a nők foglalkoztatottsága. Ma a dolgozó alkalmazottak több mint negyven százaléka nő. Ez sürgősen megköveteli, hogy egyfelől megoldjuk a női munkaerők képesítésének problémáit, másfelől figyelembe vegyük a nők anyai hivatását. 3

Ä lakosság átlagos életkora lé• nyegesen meghosszabbodott, ami egyben a munkaképesség meghosszabodását is jelenti. 4

A társadalom fejlődésével és 3 • nagyobb szakképzettséget igénylő általános követelmények megnövekedésével összhangban meghosszabbítjuk a tanköteles kort azzal a céllal, hogy a gyerekek többsége középiskolai képzettséget szerezzen. Ugyanakkor kibővítettük a dolgozók iskolán kívüli tanulásának formáit. Ebből kör vetkezik, hogy nagyobb összegeket fordítunk iskolaügyl kiadásokra az iskolaköteles fiatalság és azok érdekében, akik foglalkozásuk félbeszakítása nélkül gyarapítják képzettségüket. Másfelől ennek az a következménye, hogy a fiatalok később lépnek alkalmazásba, azoknak pedig, akik munkájuk félbeszakítása nélkül folytatják tanulmányaikat, munkájukban különböző kedvezményeket biztosítanak s ennek következtében évi átlagban csökken a munkaidejük. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a csehszlovákiai népgazdaság helyzetének mélyreható elemzése alapján levonta a kellő tanulságokat, s ezek alapján haladéktalanul intézkedéseket kell tenni a nemzeti jövedelem elosztásának és az életszínvonal fejlesztésének területén, amelyekkel a következő célokat kívánjuk elérni: — fokozzuk a mezőgazdaságban és a népgazdaság legfontosabb ágaiban az anyagi érdekeltséget, azoknak az irányelveknek megfelelően, amelyeket a CSKP XII. kongresszusán tűztek ki a munkáért való díjazás szerepének erősítéséről. Ez azt jelenti, következetesen érvényesítsük azt az elvet, hogy az, aki becsületesen és jól dolgozik, jelentősen nagyobb bért kap, mint az, aki figyelmetlenül, rosszul és érdektelenül- dolgozik; — valóra váltjuk azokat a konkrét feladatokat, amelyeket a CSKP XII. kongresszusa hagyott jóvá, s amelyek lehetővé teszik a társadalmi fogyasztási alapok célszerűbb kihasználását; a lakbér rendezéséről, a szociális biztosítás rendezéséről, az alacsony járadékok növeléséről és az anyaszabadság meghosszabbításáról, valamint a társadalmi alapok kihasználása terén végrehajtandó további intézkedésekről van szó, amelyek célja a fennálló egyenetlenségek megszüntetése; — fokozzuk azoknak a közszükségleti cikkeknek a termelését, amelyek iránt kereslet mutatkozik, javítsuk meg a kereskedelem és a szolgáltató 'vállalatok munkáját, használjuk ki a rugalmas árpolitikát annak érdekében, hogy jobban egybehangoljuk a kínálatot a kereslettel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1964. január 21—22-1 ülésén irányelveket tűzött ki a lakosság életszínvonala fejlesztésének területén; ezzel kapcsolatban a kormány az illetékes minisztereknek, a központi szervek vezetőinek • kötelességévé tette, hogy biztosítsák az alábbi intézkedések kidolgozási és végrehajtását: I. A dolgozók anyagi érdekeitségéná biztosítása 'Az aktív bérpolitika elveinek megfelelően, azzal a céllal, hogy helyes differenciálás révén biztosítsuk a dolgozók hatékonyabb anyagi érdekeltségét munkájuk mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint, a kormány elhatározta, hogy 1964 folyamán fokozatosan nevezetesen az alábbi intézkedéseket hajtják végre a díjazás területén: 1

Anyagilag és pénzügyileg tá• mogassák a szarvasmarhatenyésztést és a tejtermelést az egységes földművesszövetkezetekben, azzal, hogy állami támogatást' nyújtanak a fiatal állatok nevelésére és az állomány megjavítására, prémiumokat fizetnek ki a nagyobb tejleadásért. O Az állami mezőgazdasági vállalatokban fokozatosan rendezzék a traktorosok és segédjeik, javító és karbantartó szakmunkások, két műszakban dolgozó állattenyésztési dolgozók bértarifáit és prémiumait, rendezni kell továbbá a növénytermesztésben foglalkoztatott dolgozók prémiumait, valamint a termelést közvetlenül irányító műszaki középkáderek alapfizetéseit és prémiumait. O Az építőiparban teremtsenek fokozatosan kedvezőbb feltételeket a munkaerők megnyerésére, át{Folytatás a 2. old.)