Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-08 / 39. szám, szombat

A népgazdosogfeileszlés és oz életszínvonal fontos kérdéseiről tanácskozott o kormány (Folytatás az 1. oldalról) helyezésére és állandó munkaerők biztosítsák a legfontosabb építkezések biztosítására; alkalmazzák szélesebb körben a szakmány —, az akkordbé reket, két évre biztosítsanak egységesteljesítményi normákat, a prémiumok kifizetését elsősorban az építkezések idejekoráni és Jó befejezésére összpon tosítsák, bérezés szempontjából ré szesítsék előnyben a további fontos építkezéseket, vezessék be sürgősen a mesterek és építésvezetők fizetésének országos rendezését, fizessenek kl előnyösebb béreket a különösen erőfogyasztó munkákért, a téli munkabeszüntetés idején fizessenek ki részleges bérkárpótlást, vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan meríthetnék kl előnyösebben szabadságukat a tél folyamán a munkások, mesterek és építésvezetők a Járási építővállalatokban és a Közlekedésügyi Minisztérium építővállalataiban fejez zék be a munkásbérek rendszerének átépítését, 4

A vasúti közlekedésben készít• senek elvi intézkedéseket annak érdekében, hogy csökkentsék a mozdony- és vonatkísérő személyzet dolgozóinak túlóráit, ugyanakkor megőrizve az eddigi kereseti szinteket; ezt elsősorban azzal érjék el, hogy újból rendezik a műszakrendet a munkaidő beszámításáról szóló irányelveket, és kellő számú dolgozót helyeznek át nem üzemi jellegű munkahelyekről. A vasút munkájával, a vezetés színvonalával kapcsolatos alapvető minőségi mutatószámok jobb teljesítése érdekében használják ki jobban a premizálást, javítsák meg a műszaki-gazdasági normák rendszerét, rendezzék a vasúti közlekedést irányító technikusok díjazását. 5

A mesterek, művezetők és tár• namesterek tekintélyének és személyes felelősségének fokozására, valamint annak érdekében, hogy tapasztalt és szakképzett munkások és technikusok szívesebben- vállalják e beosztásokat, 1964 első félévében hajtsanak végre kellő bérpolitikai in tézkedéseket, elsősorban e prémiu*mok szerepének megerősítése érdekében. 6

Azok a gazdasági és költség• vetési szervezetek, amelyek kezdeményezően csökkentik dolgozóik számát, kapjanak lehetőséget arra, hogy a megtakarított összegek eg* részét a prémiumalap növelésére fordítják, másfelől viszont, a dolgozók előirányzott számának túllépése esetén, ne-aövelhessék a béralapot. n Biztosítsanak elegendő anyagi ~ • összegeket a prémiumok kifizetésére, szüntessék meg a prémiumok és a kitűzött feladatok teljesítéséért az előirányzott társadalmi hatékonyság eléréséért Járó jutalmak kifizető; sénél tapasztalható nehézkességet A prémiumok gazdasági hatékonyságának növelésére fokozzák a termelést irányító dolgozók hatáskörét, s ezzel teremtsék meg annak feltételeit, hogy a prémiumokat tettrekészen a legfontosabb műszaki és gazdasági feladatok megoldása, a termelés hatékonyságának növelése érdekében használják ki. 8

Fejezzék be a munkásbérek • rendszerének átépítését, elsősorban a szolgáltatások területén, és rendezzék a legfontosabb nem termelő Jellegű, fontos gazdasági ágak kiválasztott képesített dolgozóinak béreit. 9

Használják ki a szakmánybér• adta előnyöket mindenütt, ahol megteremthetők a bevezetéséhez múlhatatlanul szükséges feltételek, vagy ahol helytelenül felhagytak az akkordbérezéssel; az akkordbér alapuljon műszakilag indokolt normákon, amelyek csakis a műszaki és szervezési feltételek módosulása következtében változtathatók meg. "1 ri Biztosítsák a munkafegyelem J-U. szigorú betartását. Követeljék meg a felelős dolgozóktól, hogy ál landóan ellenőrizzék a munkát, anyagi büntetéseket alkalmazzanak az olyanokkal szemben, akik megsértik a munkafegyelmet, rosszul végzik munkájukat, nem tartják be a gazdaságosság követelményét, vagy munkájukban egyéb rendetlenségek fordulnak elő. n

A vállalatokban és üzemekben • hozzák létre a dolgozók egységes pénzügyi alapját, amely az egyes dolgozók és egész miTnkaközösségek erőfeszítéseit arra összpontosítja, hogy teljesítsék a legfontosabb tnu tatószámokat és minél teljesebben biztosítsák a társadalom szükségle tett Ennek az alapnak az anyagi eszközeit használják fel kisebbméretü termelési-műszaki korszerűsítések el végzésére, szociális és kulturális célokra, valamint kollektív és egyéni prémiumok kifizetésére. A bérrendezések során tartsák szem előtt azt az elvet, hogy nem szabad gyöngíteni a szénbányászat és a kohóipar előnyös bértarifáinak elvét. A bér elsősorban hivatott elősegíteni a társadalom szükségleteinek jobb kielégítését, a műszaki fejlesztés feladatainak teljesítését, a legfontosabb beruházások Idejekoráni és jó elvégzését, a munkatermelékenység növelését és a gyártmányok minőségének megjavítását, a kivitelre és a belső piacra szánt termeié? nagyobb hatékonyságához fűződő érdekek növelését, a lehető legnagyobb gazdaságosság elvének érvényesítését, a munkaerők elosztását a népgazdaság szükségletelnek megfelelően, állandó munkaerők biztosítását a kulcsiparágakban. A bérpolitikával hatékonyan támogatni kell a dolgozók szakképzettségének növelését, valamint az adminisztratív apparátus létszámának csökkentését. A bérpolitika elsősorban azt az elvet valósítja meg, hogy a Javakat csakis a termelés eredményeitől függően, a társadalmi munka termelékenységének növekedése szerint oszthatjuk el. II. A lakáskérdés megoldása, és a lakbérek rendezése A lakbérek jelenlegi színvonala arra vezet, hogy házkezelőségi vállalataink ráfizetésesek. Ez gátolja a lakóházak rendes karbantartását és megnehezíti a lakáskérdés megoldását. Ugyanakkor a lakbérek nagyságát tekintve jelentős és indokolatlan különbségek állnak fenn. A kormány ezért feladatul tűzte ki, hogy minél gyorsabban dolgozzák ki azoknak az intézkedéseknek a rendszerét, amelyek az 1964—1970. évi időszakban hivatottak biztosítani az új lakások építését és a lakóházak jobb karbantartását. A kormány nézete szerint a lakáskérdés megoldásának egyik legfontosabb útja a szövetkezeti és egyéni lakásépítések kiszélesítése. A kormány továbbá úgy döntött, hogy 1964. október 1-1 hatállyal életbe lép a bérházakban a lakbérek új rendezése. Kivételt alkotnak az olyan lakások, amelyekhez nem tartoznak mellékhelyiségek, valamint olyan lakások, amelyekben a mellékhelyiségek nem alkotják a lakás részét, továbbá a magántulajdonban levő családi házak lakásai és a lakásépítő szövetkezetek lakásai. Az új rendezéssel el akarjuk érni, hogy a lakbér megfeleljen a lakás minőségének és nagyságának, egységesítsük a lakbérek színvonalát és megteremtsük a régi lakóházak jobb karbantartásának feltételeit, elősegítsük a szövetkezeti lakások és családi házak építését, előmozdítsuk a lakások célszerűbb elosztását és ezzel a lakásalap egyenletesebb kihasználását. A lakbéri>endezést az alábbi általános elvek szerint dolgozzák ki: A lakbér összegét fokozatosan állapítják meg, s e célból a lakásokat Jellegük szerint a következő fő csoportokba osztják: — összkomfortos központi nfűtéses lakások, , ..,—. .Összkomfortos lakások központi fűtés nélkül, — nem teljes komfortu lakások központi fűtés nélkül, — mellékhelyiségek nélküli lakások és olyan lakások, amelyekben a mellékhelyiségek nem alkotják a lakás tartozékát. A lakbértarifát a lakótér, illetve a lakáshoz tartozó többi helyiség nagysága szerint állapítják meg négyzetméterenként, külön figyelembe véve a lakás jellegét, komfortosságát. Az ellátatlan gyermekes családok előnyt élveznek annyiban, hogy százalékos kedvezményt nyújtanak nekik, amelynek összege változó a gyerekek száma és a lakás jellege szerint Az egyszerűbb ügykezelés érdekében a lakbérbe foglalják azokat az illetékeket is, amelyeket eddig a lakbéren kívül szedtek be, kivéve a vízdíjat, a központi, illetve távfűtés, a melegvíz-szolgáltatás diját, valamint a ház közös helyiségeinek takarítási díját. A lakásgazdálkodási törvényben előírt területnél nagyobb lakótérért eddig tizetett illetéket a jövőben százalékos pótlék formájában befoglalják a lakbérbe. A lakbért tehát úgy állapítják meg, hogy nagyjából fedezze a házkezelő: ség üzemköltségeit, elsősorban a lakóházak tatarozásának és karbantartásának költségeit, ami hozzásegít ahhoz, hogy Jobban tartják majd karban lakóházainkat.* Az új lakbérrendezést részletesen, a lakbértarifákkal együtt 1964. április 1-én teszik közzé, vagyis fél évvel hatálybalépése előtt. A lakbérrendezéssel egyidejűleg egységesítik a távfűtési és- a melegvízszolgáltatási díjakat; az egységesítésnél ügyelnek arra, hogy ne következzék be indokolatlan drágulás. A kormány egyben elvül tűzte ki, hogy a szocialista tulajdonban levő, családi házakat a dolgozók személyes tulajdonába adják át. III. A társadalmi biztosítás rendezése A CSKP XII. kongresszusa határozatainak szellemében, tekintettel társadalmi fejlődésünk lehetőségeire és szükségleteire, 1964-ben bizonyos változásokra kerül sor a társadalmi biztosítás területén. E rendezések során elsősorban arról van szó, hogy tovább emelik až alacsony egyéni járadékokat és megjavítják a szövetkezeti parasztok társadalmi biztosítását; a járadékok megadóztatásának formájában oldják meg azt a kongresszuskitűzte feladatot, hogy vezessék be a Járadékok új felső határát a dolgozók egyes csoportjainál és csökkentsék az alacsony és legnagyobb Járadékok közti különbséget; érvényesítik azt az elvet, „vagy bér, vagy járadék", és korlátozzák azokat a különféle pótlékokat, amelyeket eddig a régebbi biztosítási rendszerek alapján csatoltak a járadékokhoz. E rendezések végrehajtásánál abból a tényből indulnak ki, hogy az e célra fordított társadalmi kiadások növekedése meghaladta népgazdaságunk adott lehetőségeit. A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának januári ülésén kitűzött irányelveknek megfelelőn a kormány elrendelte: 1

Esetenként emelni kell az eddl• gi alacsony járadékokat és megteremteni annak feltételeit, hogy a kiskeresetű dolgozók megjavíthassák nyugdíjbiztosításuk színvonalát. E feladat teljesítésénél a következő elvek szerint járjunk el: — egyénenként emeljük a legalacsonyabb járadékokat, amelyek az illetők egyetlen jövedelmi forrásét leientik, csupán a legfontosabb életszükségletek biztosítására elegendők, amennyiben a járadékélvezők egész életükben alkalmazottak voltak; a következő években gazdaságunk fejlődé sével összhangban, társadalmunk lehetőségei szerint fokozatosan emeliük a többi alacsony járadékot is; — az alacsony járadékok rendezésénél abból kell kiindulni, hogy a dolgozók járadékigényeiket elsősor ban azzal javíthatják meg, hogy a já radékjogosultságuk elnyerése után já radékalapjukat további munkájuk ellenértékével növelhetik; — korlátozzák a kiskeresetű dolgo 3

Rendezzék az alkalmazottak, a • fegyveres alakulatok tagjai, és más dolgozók járadékbiztosítását az alábbi elvek szerint: — a járadékigény megállapításánál továbbra is induljanak ki a munkában bizonyíthatóan eltöltött Időből, nem pedig csupán a biztosítási időszakból, számítsák be a munkanélküliség, munkából kizárás, sztrájkok Időtartamát, valamint azt az időtartamot, amelynek során az illető a forradalmi munkásmozgalomban kifejtett tevékenysége miatt megtorlq, Intézkedések áldozata volt; az öregkori járadék elnyeréséhez szükséges Időt 25 esztendőben állapítsák meg; — külön adóztassák meg az 1957. január l-e után folyósított és havi 700 koronát meghaladó járadékokat. Az adó megállapításánál vegyék tekintetbe, hogy a családban hány ellátatlan gyermek van; — a jövőben ne folyósítsanak többé újabb harmados öregségi járadékokat és szüntessék be a már folyósított ilyen járadékot; ugyanakkor dolgozzanak ki intézkedéseket annak érdekében, hogy a nyugdíjasok továbbra is állásukban maradjanak, ha azt megköveteli a társadalom érdeke; — korlátozzák a járadék és a kereset halmazatát rövidlejáratú és idénymunkák esetén, valamint járadékok halmazatát ugyanannál a személynél, az ezzel kapcsolatos feltételeket, valamint az esetleges kivételeket a kormány |llapítja meg; — 'a 65 évnél idősebb dolgozó nyugdíjasoknak (60 évnél idősebb nőknek és I. csoportba tartozó nyugdíjasoknak) keresetükön kívül legfeljebb 600—1000 korona havi járadékot fizessenek ki, munkacsoportjuk szerint; — az asszonyok öregkori járadékjogosultsági korhatárát a felnevelt gyerekek száma szerint fokozatosan állapítsák meg; — az öregkori járadékok rendszésével kapcsolatban rendezzék a hátramaradottak járadékainak feltételeit és összegét, a hitvesi Járadékot és a-, rokkantsági járadékokat. A kormány az Állami Ttórsadalomblztosltó Hivatal elnökét megbízta, dolgozzon kl a jóváhagyott elvek szerint javaslatokat a társadalombiztosítás eddigi előírásainak rendezésére, hogy az új rendezés 1964. júliús 1-vel hatályba léphessen; kivételt alkotnak a szövetkezeti tagok társadalombiztosításának megjavításáról szóló egyes előírások, amelyek már 1964. április 1-vel életbe lépnek, valamint a nők öregkori járadékjogosultsági korhatárának a felnevelt gyerekek száma szerint való megállapításáról, továbbá a járadékjogosultsági idő beszámításának megállapításáról, a három évesnél fiatalabb gyerekek gondozási idejének beszámításáról, valamint a rokkantsági járadékok feltételeinek rendezéséről szó, ló előírások, amelyek 1965. január J 1-vel lépnek hatályba. IY. A szülési szabadság meghosszabbítása A kormány elhatározta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának a szülési szabadság meghosszabbításáról hozott határozatát 1964. április 1-vel hajtják végre a következő elvek szerint: I

Az alkalmazottaknak, az egysé• ges földművesszövetkezetek és termelőszövetkezetek tagjainak fizetett szülési szabadságát 22 hétre hosszabbítják meg, a 19—22. hétre kifizetett további pénzsegély összegét a gyerekek száma szerint fokozatosan állapítják meg és elismerik a fiatal anya törvényes jogát arra, hogy további, egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot igényeljen; a népgazdaság lehetőségeihez mérten későbbi időszakban a fizetett szülési szabadságot 26 hétre hosszabbítják meg. 2

Azoknak az anyáknak, akik • két vagy több gyereket szültek egyszerre, nyolc hónapos fizetett szülési szabadságot ismernek el, a magányos anyák fizetett szülési szabadságát pedig 26 hétben állapítják meg. V. Gazdálkodjunk gondosan a fogyasztási alapokkal zók újabb alacsony járadékainak létrejöttét azzal, hogy a járadék alapösszegét a járadékjogosultság elnyerése után munkában eltöltött idő szerint emelik, mégpedig az első év után legalább 440, két év múlva legalább 480 és három év múlva legalább 520 koronára havonta. A viszonylagos öregkori járadék további munkában eltöltött évek után havi 330, 360, illetve 400 koronára emelkedik. O A szövetkezeti parasztok társadalmi biztosítását a következő irányelvek szerint kell rendezni: — az állam pénzéből bevezetik a gyermekpótlékok teljes összegű kifizetését; — kiterjesztik a táppénz kifizetését azokra a főiskolát és szakiskolákat végzett személyekre, akiket megnyertek szövetkezeti tagokul, valamint azokra a dolgozókra, akik tanulóéveik elvégzése után a szövetkezetben maradnak,-illetve azokra a dolgozókra, akik a népgazdaság más ágaiból mennek át a mezőgazdaságba; meg kell oldani, a táppénz kifizetését ama dolgozók esetében, akik már régebben mentek át más népgazdasági ágakból a mezőgazdaságba; — a társadalmi biztosítás költségeinek részleges fedezésére fezolgáló összeget az egységes földmüvesszövetkezet díjazási alapjából kell megállapítani, és nem egyénenként beszedni az egyes szövetkezeti tagoktól; — vezessenek be kétféle járadékot, havi 500 és 560 korona összegben, továbbá az egységes földmüvesszövetkezetekben foglalkoztatott szakemberek és vezető dolgozók számára vezessenek be további 650 koronás járadékcsoportot, hogy ezzel megfelelőbben értékeljék szaktudásukat és a munkában szerzett érdemeiket; — rendezzék újonnan azokat az ismérveket, amelyek szerint az egysége? földművesszövetkezetet elismerik fejlettebb gazdálkodási szövetkezetnek és rendezzék e szövetkezetek tagjainak járadékbiztosítását az alkalmazottakéhoz hasonlóan, olyan eltérésekkel, amelyeket a gazdasági feltételek tesznek indokolttá. A társadalmi fogyasztási alapokból történő ingyenes juttatások elsősorban a közoktatásügy és a népművelés, az egészségügy í^iiletép; valamint életünk más területein az utóbbi években oly mértékben nővekedfejlődése által létrehőzoft gazdasági lehetőségeinket. Ezenfelül gyakran találkozunk pazarlással, visszaélésekkel. Ezért hatékony intézkedésekre van szükség, hogy fokozzuk a gazdaságosságot a társadalmi fogyasztásban. A kormány ezért elhatározta: 1

július 1-i hatállyal • — oly értelemben rendezik a tanszerek ingyenes juttatását, hogy a jövőben a diákok csak a tankönyveiket és rövid használatú tanszereket kapnak ingyen, s nem juttatnak nekik töltőtollakat, körzőket, rajztáblákat stb., amelyekkel sok esetben nem bántak takarékosan, sőt egyenesen elfecsérelték őket; az új tanszerek kiadásánál szem előtt kell tartani a gazdaságosság elveit; — a bölcsődékben és óvodákban a gyerekek étkezésének költségéből a szülőkre háruló összeget az egy személyie eső jövedelem nagysága szerint kell megállapítani; — kis kezelési költséget vezetnek be gyógyszervények és orvosi igazolványok kiállításáért; í ey haladéktalanul határozott intézkedéseket kell tenni a kulturális létesítmények és szolgálatok gazdaságosságának fokozására; 3

1964. április 1-i hatállyal — a • dolgozók egységes pénzügyi alapjának létrehozásával kapcsolatban — meg kell szüntetni az üzemi étkezőkben azt<az eddigi gyakorlatot, hogy a munkaadó bizonyos összeggel hozzájárult az étkezés költségeihez. Ennél az intézkedésnél abból indulunk ki, hogy az üzemi étkezőkben az alkalmazottak alig negyed része étkezik. A kormány súlyt helyez arra, hogy a vállalatokban intézkedéseket tegyenek az üzemi étkezés színvonalának megjavítására. VI. Rugalmas árpolitika Annak, érdekében, hogy egybehangoljuk a keresletet a kínálattal, a kormány hqzzájárult ahhoz, hogy 1964. február 10-vel rendezzék a kimért liús, belsőségek, a legtöbb húst igénylő hentesáruk, egyes hentesárukülönlegességek, fagyasztott halfilé, egyes édesvizi halak, a legjobb minőségű halkonzervek és külföldről be; hozott- sajtok fogyasztói árait. A jó felvásárlási eredmények lehetővé teszik a tojás fogyasztási árának leszállítását Felvásárlási ára azonban nem változik. Leszállítjuk ezenkívül egyes sterilizált és tartósított zöldségfélék árát is. A kormány irányelvül tűzte ki, hogy az eddiginél hatékonyabban kell kihasználni az árpolitikát mint fontos gazdasági hatóeszközt, amely befolyásolja a kínálatot 'és a keresletet. Ezért feladatul tűzte ki, hogy részletesebben dolgozzák ki a rugalmasabb árpolitika elveit, biztosítsák helyes gyakorlati alkalmazásukat A kormány ezzel kapcsolatban elhatározta, hogy 1964 folyamán a termelés lehetőségei, a piac helyzete és a lakosság részéről megnyilvánuló kereslet szerint részlegesen csökkentik egyes kiválasztott ipari árucikkek kiskereskedelmi árait, A közétkeztetés területén végrehajtják a múlhatatlanul szükséges ármódosításokat, hogy megszüntessék egyes ételek ráfizetéses jellegét. A vendéglőkben 1964. április 1-vel kiszolgálási díjakai vezetnek be az árakhoz felszámított százalékos pótlék formájában. Ennek egy részét arra használják fel, hogy fokozzák a vendéglőipari vállalatok dolgozóinak anyagi érdekeltségét. Az idegenforgalom kibővítésével kapcsolatban a fő idényben emelik a szállodai árakat. A kormány végül megbízta az illetékes minisztereket és a központi szervek vezetőit, haladéktalanul dolgozzanak ki és hajtsanak végre megfelelő intézkedéseket a belkereskedelem munkájának, a közszükségleti cikkek gyártásának megjavítására, a lakosságnak nyújtott szolgálatok színvonalának emelésére, elsősorban a községi vállalatokban és termelőszövetkezetekben. * * m A kormány végrehajtva a CSKP Központi Bizottságának 1964. január 21és 22-i ülésén kitűzött irányelveket, hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk jelenlegi problémáinak megoldásában, az életszívona.

1' biztosításában döntő jelentőségűek azok az intézkedések, amelyeket a termelés vonalán hajtanak végre. Egész társadalmunk életszínvonala emelkedésének irama egyenesen attól függ, mily gyorsan sikerül valamennyi dolgozó együttes erőfeszítésével leküzdeni a jelenlegi nehézségeket. A kormány ezért újból hangsúlyozza, hogy egész társadalmunk életszínvonaláról minden vállalatban, minden üzemben és minden munkahelyen döntenek azzal, hogy felelősen fognak hozzá a tervfeladatok teljesítéséhez, céltudatosan igyekeznek kihasználni szocialista társadalmunk valamennyi erejét és erőforrását sokoldalú fejlődésének meggyorsítására. ÍJJ SZÓ 2 * 19B4. február 8.