Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-07 / 38. szám, péntek

I A KAPITÁNY ViSSZATÉRT Az Aurora cirkálót, a forradalom becses ereklyéjét évente a látogatók százezrei keresik fel. 1962 nyarán is egy ilyen szokásos látogatási nap volt. Kinek ez, kinek az kötötte le a figyelmét. Egy ötven év körüli, ősz férfi a korlátnál álló tengerészegyenruhás, megtört férfit figyelte. Aztán szinte egyszerre kiáltottak fel: BORISZ — SZÁSA! Szása, a látogató nem volt más, mint Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregény egy csapásra híressé vált szerzője, a tengerésztiszt pedig Borisz Vasziljevics Burkovszkij nyugalmazott másodkapitány, a regény Bujnovszkija. Bujnovszkij alakját nagyon rokonszenvesen rajzolta meg az Író. A higgadt, emberi méltóságát a sztálini lágerélet viszonyai között is megőrző szovjet tiszt, a párt és a szovjet haza hű fia, aki az igazságosság nevében nemegyszer felemelte szavát és magára zúdította á „táborhatalmasok" haragját, nagy tekintélynek és megbecsülésnek örvendett a foglyok körében. Miért is került a borzalmas helyre? Szolzsenyicin regényében így panaszolja el sorsát: „Tudja, több mint egy hónapot töltöttem egy angol cirkálón, külön kabinom volt. Összekötő tiszt voltam az angoloknál, én kalauzoltam a tengeren a konvojt. Képzelje el, jóval a háború után az az angol tengernagy, hogy a fene vitte volna el, ajándékot küldött nekem. „Hálám jeléül". Egészen elképedtem, de el is átkoztam! ... Emiatt kerültem ide, ebbe a társaságba... Mert hát nem nagy öröm együtt lenni ezekkel a benderistákkal." Eddig a regény Bujnovszkija, akitől akkor búcsúzunk el, amikor Volkovoj rendészeti parancsnok a szigorú fegyelmi barakkba, ebbe a rettegett kőbörtönbe kíséri, amelyet kevesen élnek át épségben és egészségben. Hogyan alakult a rokonszenves tengerésztiszt további sorsa?.., Ezt maga Burkovszkij mesélte elV. Pallonnak, az Izvesztyija munkatársának az Aurorán. Gyermekkora egyet jelentett a tengerrel. Apja is tengerésztiszt volt és a cári hadsereg azon kevés tisztje közé tartozott, akik megértették az idők szavát és a forradalmi nép oldalára állottak. Nagyon természetes volt, hogy Boriszt ís tengerésznek szánták. Tizenhatéves korában a Frunze haditengerészeti iskola növendéke lett, az Aurora és a Komszomolszk hajón kapott gyakorlati kiképzést. 1933-ban tisztté avatták, rövidesen, egy torpedónaszád parancsnoka lett. Még a háború előtt elvégezte a Haditengerészeti Akadémiát, de saját kívánságára tovább szolgált a torpedőnaszádokon. Jó munkájának és helytállásának elismeréséül a háború küszöbén felvették a pártba. Átvészelte a háború viszontagságait. Sorsa úgy alakult, mint azt Szolzsenyicin megírta, éppen csak" nem északon, hanem a Fekete-tengeren játszódott le a történet A történelmi nevezetességű jaltai értekezlet Idején 1945-ben amerikai hajók" érkeztek Szevasztopolba. Burnovszkij harmadkapitány kitűnően beszélt angolul, őt osztották be összekötő tisztnek az amerikai hajókra. Állandó kapcsolatot tartott fenn angol tisztekkel és a tengernaggyal Is. Négy év telt el azután. Tovább szolgált és tökéletesítette tudását. S akkor beborult fölötte az ég. Koholt vádak alapján 25 évi táborfogságra ítélték a hivatásának és családjának élő kommunistát. Szolzsenyicin regényhőse aa Aurorán • A kommunisták a lágerviszonyok között is hívek maradtak a párthoz O Szolzsenyicin műve az élet regénye • A bolsevik igazság diadalmaskodott Košice utcáin gyakran látható Ján Grega főiskolai tanár, akit mozgalmas életében sok csapás ért s közülük a legnagyobb — elvesztette látását. Ján Grega a košicei Šafárik Egyetemen szakasszisztens. KépUnkön barátságosan beszélget a hallgatókkal. (G. Bodnár — CTK-felvétele) 'Azt mondja Szolzsenyicinről, minden dgy történt, ahogy megírta, persze a táborélet és egyes embertípusod jellemzését illetően. Nagyon élethű Cezar Markovícs, a baptista Aljosa, Tyurin brigadéros alakja. Csak Suhov prototípusára nem tud ráismerni, valószínű, hogy az Író többek jellemvonásaival ruházta fel regényhősét. Szolzsenyicint egyébként úgy jellemzi, mint hallgatag embert, aki soha sem bocsátkozott vitákba, hallgatott, vizsgálta az embereket és szabad perceiben Dal értelmező szótárának olvasásába mélyedt. ... Amikor Burkovszkij-Bujnovszkij ä hírhedt kőbörtönből végtagjaiban hasogató fájdalommal, meggyötörve, összefagyva visszatért a barakkba, mindenhonnan kezek nyúltak feléje: ki a kenyerét, ki a dohányát, mások cukrot, vagy mást kínáltak neki, amivel kedveskedhettek. — Nem tudták: megölni az embert a foglyokban! A táborlakók legtöbben közönnyel várták a jövőt, csak a menázsi és az érdekelte őket, milyen munkára kapnak parancsot. A mának éltek, amikor 1953 második felében űj szelek kezdtek fújdogálni. Már az újságolvasást is megengedték a foglyoknak és emberibb szellem kezdett érvényesülni. Az újságokból tudták meg, hogy a párt rendkívül nagy erőfeszítést tesz a személyi kultusz következményeinek felszámolására. 1956 nyarán bizottság szállť kí a foglyok ügyének felülvizsgálására. A? első beszélgetés után 45 perccel Burkovszkijjal közölték, hogy teljesen rehabilitálják és visszaadják polgárjogait. Szinte hihetetlennek tünt. Ártatlanul bebörtönzött kommunisták, akik' lélekben soha sem szakadtak el a párttól, visszakapták párttagságukat. Győzött a lenini bolsevik igazság, amelyben életük legnagyobb megprói báltatásai idején is hittek és bízva bíztak". Burkovszkij megrokkant egészséggel már nem mehetett vissza tényleges szolgálatba. A táborban töltött évek alatt alaposan lemaradt a haditechnika ismeretében. így került" az Aurora cirkálóra a Központi Haditengerészeti Múzeum fiókintézetének vezetői helyére. A keserű évekre emlékezve valljaí — A táborlakók — kevés kivétellel — azért maradtak meg embereknek, mert lelkük mélyén igazi szovjet emberek voltak és a velük s másokkal szemben elkövetett' sok gonoszságot soha sem azonosították a párttal, a mi rendszerünkkel. Ezreket szakítottak el a párttól és a néptől, de ők szívükben és gondolataikban mindig velük maradtak. (Ľ) AZ „ARANYOZOTT AUTÓBUSZ" Azért említettük ezeket az eseteket, hogy megmutassuk: az eladhatatlan áruval nem mindig egyértelmű a probléma. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden_eset vitatható. A nehézgépipar most a megrendelőkkel együtt minden, eddig le nem gyártott megrendelést újra megvitat, hogy elejét vegye esetleges felesleges munkának. A gépiparban számos célgép megrendelését lemondták. Ezekben az ágazatokban csökken is az eladhatatlan áruk termelése. Egyértelműen korlátoztuk a vasércfejtést. Kohóink ugyanis nagybani termelésre a külföldről behozott, némileg más összetételű ércet használják, s a hazai érc eladatlan marad. Az Állami Bank nyomására például leállították a Spišská Nová Ves-i felette ráfizetéses limonit-érc bányát.* Évekig bányászták ezt az ércet és ugyancsak évekig senkinek sem kellett. Ügy mondják, hogy az egész ügyet egy autóbusz oldotta meg, amely a bánya 65 dolgozóját most más munkahelyre szállítja reggelenként. Ogy vélem, hogy ennek az autóbusznak a jnegvétele jóval előbb úgyis kifizetődő lett volna, ha az egész kocsit bearanyozták volna. VALÓSÁGTÓL ELSZAKADT „SZEMPONTOK" Gyakori azonban még az olyan árucikk, amelyről nem szívesen valljuk be, hogy eladhatatlan, csak azért, mert időről Időre valaki mégis megveszi. Egy beszélgetés alkalmával az Altalános Gépipari Minisztériumon végigfutottunk a természetesnél tovább heverő áruk jegyzékén, (tavaly az ágazatban a készárukészletek 200 millió koronával nagyobbak voltak, mint az előző évben] A minisztérium képviselője minden egyes tételnél meggyőzött róla, hogy eladható áruról van szó. Egy árucikknél azonban fennakadtam — eszembe jutott, hogy ugyanerre egy ellenőrző szervben az! mondták, Ingyen sem tudnák szétosztani. Látván, hogy itt mindenre azt mondják, „eladható", a legyőzött fél elkeseredésében feltettem a kérdést: eladható-e az Oravan TV-vevő (amit már nem is gyártanak). Erről a készülékről közismert, hogy akkor is könnyen kapható volt, amikor más televizorért sorba álltak az emberek, hogy elavult. Partnerem erre biztosított, hogy ez is eladható árucikk. A döntő érv: titkárnője két héttel ezelőtt vett egyet. Ezenkívül igaz, hogy a szerkezet, a képernyő'stb. elavult, de ez a fogyasztónak mindegy, hiszen ő képet akar látni, s képet az Oravan ad. A szerkezet korszerűsége, vagy elavultsága a vevőt nem érdekli. Megjegyzem, ez nem a minisztérium hivatalos álláspontja. Éppen néhány nappal ezelőtt hallottam a miniszter beszámolóját a tervről, s ebben szó sem volt a fogyasztó ilyen „analfabetizmusáról". Ennek ellenére a fenti nézetekkel helyenként találkozunk, sőt a termelést is ilyen nézetek szerint irányítják sok esetben. Ne vegyék ezt rossz néven az általános gépiparban, nemcsak róluk van szó. Érdemes lenne egy nagy áruházban megnézni, milyen régen hevernek a polcokon egyes ingfajták, ugyanakkor, amikor az NDK-ból érkező ingszállítmány fantasztikusan rövid idő alatt elkel. ISMERJÜK A MEGOLDÁS MÓDJÁT A nem szükséges termelést le kell állítani — ez az elv vezérel bennünket az űj évben.- A kérdéssel persze csínján kell bánni, hiszen sok esetben egy-egy árucikk póthitel-vásárlási jegyzékbe való felvétele egyszeriben eladhatóvá tett eladhatatlannak vélt árul is. Vannak azonban cikkek, amelyeknek az ilyen „injekció" sem használ. Itt már nincs más mód, mint nem gyártani többé. Legalább is nem a régi színvonalon. Nemrég Táttam a Belkereskedelmi Minisztérium jegyzékét a termelésnek javasolt módosításáról. Néhány kiragadott példa a jegyzékből: gyűrhetetlen, szennyeződésnek ellenálló textilfajták, kicserélhető női cipősarkok, hőszabályozó berendezések ... Sok száz ilyen javaslat van. Teljesítésük feltétlenül növelné a keresletet. ÉRDEKELTTÉ TENNI AZ ÜZEMEKET Mint mondottuk, tapasztalható bizonyos haladás mind a piackutatás, mind pedig a termékek eladhatóságának növelésében. Csakhogy ez a folyamat ez idő szerint még lassú. Megkérdeztem az okát. Íme egy magyarázat: a píseki Jitex vállalat megtehetné, hogy az eddigi ingfajtákat nem piszkolódó gallérral lássa el, s több más módosítást hajtson végre termékein. Ezek a módosítások azonban növelnék a dolgozók létszámát, s ezzel csökkenne a munkatermelékenység. A munkatermelékenység tervezett mutató, amelyet be kell tartani, tehát az Intézkedéseket nem lehet megvalósítani. , Mindebben van igazság, de semmi esetre sem érthetek egyet azzal, hogy a vállalatoknak olyannyira megkötötték a kezét — hiszen számos tökéletesítés során, a munkaráfordításnak nem kell növekednie (például a gallér ügyben). A probléma lényege másutt van. Ha a vállalatok minden tétovázás nélkül hajlandók olyan árut gyártani, amelynek nincs biztosítva a piaca, ha nem okoz nekik gondot, hogy a piac, vagy a raktár számára termelnek-e, akkor ez arról tanúskodik, hogy nem érdekeltek a piaci árutermelésben. Az üzem — s benne az emberek — nem érdekeltek abban, hogy munkájuk gyümölcse piacra talál-e vagy sem. A szükségletek és igénye^ ma sokkal gyorsabban változnak mint azelőtt, a tervet pedig nem jósok állítják össze. Ám a termelésnek akarva-akaratlanul rugalmasan a szükségletekhez kell idomulnia. Ez pedig a vezetés rugalmassága, a hatásos anyagi érdekeltség nélkül aligha érhető j el. ' ' Jelenet Az utolsó vacsorából, Kereskedők Négy új filmet láthattunk a héten. Közülük kettő az átlagnál gyengébb alkotás. Zdenék Sirový cseh rendező filmje az időszerű' probléma megtalálása, politikai aktualitása ellenére sem éri el az utóbbi hónapokban láthatóan nagy sikerrel bemutatott hazai alkotások színvonalát, pedig nem ötletszegény! Hőse egy szövetkezeti elnök és a járási párttitkár, a körülöttük kialakult visszásságok pedig a filmmese magvát alkotják. Sirový filmjére is jellemző az, ami a legtöbb új hazai filmre: az új társadalom erkölcsi problémáihoz nyúl, az emberek érzelmi világában keresi a témát. A legkényesebb ponton támad, mondhatnók elevenbe vág. Mégis gyenge filmként regisztrálhatjuk. Miért? Egyszerűen azért, mert a téma művészi kidolgozása nem éri el politikai mondanivalójának súlyát. Érvényes, mindig is az volt, de ma még hatványozottabban, az a követelmény hogy a nagy politikai igazságokat megfelelő művészi köntösben kell kifejezni. Az utóbbi idők gyengébb alkotásai közé tartozik még Várkonyi Zoltán jieves magyar rendező témájával másfél évtizeddel visszamenő filmje Az utolsó vacsora Várkonyi újszerűen próbálja felidézni az államosítás történetét, 1948 nagy napjait. Ábrázolási körét azonban nagyon leszűkíti: nem látjuk a régi álmát, az államosítást kiharcoló magyar munkáosztályt, de még a vele szemben álló megdöntött burzsoáziát sem, mert a történelmi eseményeknek a dúsgazdag Dánusz család körén keresztül történő felidézése a valóságtól nágyon elvont. Maga a Dánusz család sem jellegzetes típus, inkább a rendező képzeletével kiszínezett irreális, és mégis sematikus nagyburzsoá környezet. Várkonyi Brechtet utánzó megoldásai is fonákul' hatnak. Tagadhatatlan, hogy van a filmben szellemesség, ötletesség, ám mindez az egészben feloldódik és elsikkad. Így a legkiválóbb magyar színészek játéka sem menti meg a filmet a gyenge jelzőtől. A másik két filmről az elismerés hangján írhatunk. Elragadó és bájos volt Hja Frez neves szovjet gyermek•filmrendező Papát vásároltam című kedves története. Egy kisfiúról szól, akinek nincs apja, mert anyja szavai szerint, már nem volt annyi pénze, hogy papát is vásárolhasson. A fiúcskának apa kell, s ezért sokáig nézelődik a nagyáruház kirakata előtt, megbámulja a divatbábukat, hátha ráakad egy igazi papára és megvásárolhatja. A nagy forgalomban eltéved, de akad egy fiatal munkás, aki hazaszállítja és lehet, hogy többször is elmegy hozzájuk... Ezt meséli el Frez kedves filmpoézisében, mely a gyermeki képzelet és érzelem világát tárja fel. A közönség éppen olyan hálásan fogadta Frez filmjét, mint évekkel ezelőtt a Piros léggömb című francia filmpoézist, s ebben nagy érdeme van a Gyimkát alakító Aljosa Zagorszukijnak. Megdöbbentő drámát vitt vászonra Pasolini, az olasz filmművészet egyik oszlopos tagja. A Mamma Roma rettenetes vád a fenálló kapitalista társadalom embertelensége ellen. A Mamma Roma, egy kiöregedett utcanő története egy régebbi olasz filmre, Adua és társnőire emlékeztet. Mamma Roma története azonban még az előzőekénél is tragikusabb. A képmutatőan „keresztény erkölcsöt hirdető" társadalom farkasviszonyai között „Mamma Roma" nemcsak a múltjával nem szakíthat, hanem még egyetlen, elidegenedett fiát is elveszíti — a börtönben. Megrázóbb drámát már régen láttunk. Megjegyzendő, hogy Pasolini általában a társadalom jellegzetes számkivetettjeinek sorsát örökíti, meg, pontosabban filmjeinek hőseivé főként a lumpenproletárokat teszi, s előszeretettel ábrázolja a jóllakottak társadalmával szemben érzett megvetésüket, gyűlöletüket, harci célokat azonban soha sem mutat nekik. Így Pasolini filmjei — a jobb érzésű polgári baloldal tiltakozása a képmutatás köntösébe burkolódzó társadalom visszásságai ellen. L. L. NYUGTALANSÁG A Mladá Tvorba fiatal szerkesztőjének a „Nyugtalanság" már harmadik verseskötete, melynek versei merőben eltérőek az elődök költészetétől. Talán ez ís szerepet játszik abban, hogy a versek oly népszerűek. Tény, hogy egyetlen egészséges és alkotó művész sem térhet ki a művészi kísérletezés elől. Csakhogy semmiképpen sem lehet a kísérletezés a cél. Különösen nem lehet az abban az esetben, ha a kísérletezés csak a példák gépies utánzásáig terjed. A kísérletezés tulajdonképpen alkotó útkeresés, melynek jogosultságét az eredmények minősége igazolja. Az újfajta művészettel szembekerülve csak a művészileg elmaradott körök tanácstalanok. Mindezt elöljáróban elmondva meg kell állapítanunk, hogy Válek programját és költészetét ugyancsak a negáció jellemzi. Tagadása annak, ami a tegnap költészetének lényege volt. Válek költészetének célja, hogy legalább vázlatosan eszünkbe jutassa az idő változását, múlását. Elmerül az érzelmi- és képzeleti folyamatokba, amelyek gyakran az értelem ellenőrzésén túli területekre esnek. Válek költészetében minden- új. Oj MIROSLAV VÁLEK, Ül VERSESKÖTETE szempontokból érzett és látott, új formában kifejezett, új névvel felruházott új kapcsolatok. Hogy néhol logikátlannak és abszurdnak tűnnek? A költészet — még a népköltészet is — gyakran fordít' hátat a logikának. Ez pedig abból a felismerésből adódik, hogy az élet dimenziói nagyobbak, közelebbiek és gazdagabbak, mint ahogy arról a gyakorlatban meggyőződhetünk. A jelenségek új ábrázolása és a közöttük feltárt új kapcsolatok új emotív tényeket lepleznek le. Válek metaforisztikus elnevezései, az elképzelések asszociációs összekapcsolása, a mindennapiság szembeállítása a képzelet festette kalandokkal, a szavak hangzásának raffinált alkalmazása és a versritmus felszabadítása -— egybehangolóan igazolják, hogy a Nyugtalanság című kötetben kifejező, sajátos értékű költészetet gyűjtöttek össze. Hogy az olvasó nem minden esetben és nem teljes egészében érti meg? Egy-két esztendő alatt minden újdonság és divatosság elöregszik. A legmodernebb költészetet is csak művészi értékei menthetik meg a holnapi öregedéstől. S ez Válek kötetére ls vonatkozik. (V —S) 1964. február 7. * ÜJ SZŐ 5