Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-29 / 60. szám, szombat

I „Egy csendes, provinciális nyugatnémet városkáról van szfl, melyet ma amerikai kocsmának neveznek. Ötezer lakosa van. Ebhez huzzáadbatfuk a városban állandóan állomásozó uyolcezer amerikai katonát hétezer családtaggal. Es a lőteret hatezer amerikai katoná val. A városban huszonnyolc bár van százhetvenkét lánnyal. Volt időszak, amikor negyven bárt számláltak háromszáz lánnyal..." [Újsághír, 1963. április.) M

agas, szürke halántékú, merev tartású férfi áll meg a 39-es Számú ház előtt. Egyik kezében kalap, a másikban kis bőrönd. A kalapját a fejére csapja és gyanakodva szemlélni kezdi az egy emeletes épületet. Az ajka szélén árkoló mély ránc megrándul. — Lehetetlen! — dünnyögi. Kis bőröndjét leejti a járda szélére. Heves mozdulattal kiránt egy levelet a belső zsebéből. Szétteríti és beleolvas. A tekintete a házszámra ugrik. Hol itt az üzlet? Inge azt Irta... morogja és szemöldökét összehúzva betűzi a neonfeliratot: Rosen Bar... Lehetetlent Inge elírhatta a számotl Körülnéz. Észre sem veszi a járó-kelő embereknek rajta megakadó szemét. Elnéz a fejük felett. A szomszédos házakban sincs üzleti A túloldalt kémleli. A közeli sarki épületben élelmiszerüzlet! Ott dolgozna? Felkapja a kis bőröndöt. Már lépne le a járdáról, hogy átmenjen a túloldalra, amikor mögötte váratlanul becsapódik a 39-es számú ház kapuja. Gyors, katonás hátraarccal visszafordul. Megkönnyebbülten felsóhajt, amikor megpillantja a kapualjból kilibbenő ismeretlen, hoszszú szénfekete hajú, fehér cipős, fehér ruhás lányt. A homlokán elmélyülnek a redők. Merev tekintete a lányra tapad. Ha a 39-es házban lakik, ismernie kell Ingét! Szólásra nyílik az ajka. Nyel egyet, amikor észreveszi, a lány egy pillanatra megtorpan, az ajkát biggyeszti, mintha csak mondaná, a merev*tartású férfi nem az én esetem, és méltóságos párdúcléptekkel továbbmegy. A férfi utána szól. — Kisasszony, szabad egy pillanatra... A lány tétovázva megáll. Visszafordul. Fordulat közben kecsesen ring a melle. A magas, merev tartású férfi mély csillogású szemét fürkészi. Hozzá lép. — Ebben a házban — bök a neonfelirat felé, — nincs üzlet? Vagy nem volt üzlet? A fekete hajú tágra mereszti bogárszemét. Meghibbant a pali? Vállat von és gunyoros mosoly suhan az ajkára. — Üzlet? Ja, vagy úgy! Csak este dolgozunk! Tessék hat után jönni... — mondja és megfordul. A magas, merev tartású férfi mást Is akar kérdezni. A nyelvén akad a szó. Már tíz méternyíre lehet tőle a farát riszáló, fekete hajú !ány. Nem szólhat utána. Négy vihogó amerikai katona megállítja, az egyik Jó ismerősként átkarolja. Hello, KSthen, szomjas fekete macskám! — Hello, Mike, te éhes kandúr! — Hová mész, meine Llebe? — kérdi Mike. — Az orrom után ... — Nincs annál Jobb Iránytű! Vigyázz, nehogy a kis orrocskád a kaszárnyánkba Irányítson! Nevet a négy amerikai katona. Nevet a szénfekete hajú lány. Mike megint átöleli KSthent, mohó ujjai a fehér ruha mély kivágása alól elővillanó begyes mellre siklanak. A lány a kezére csap. — Sorry,., — mondja angolul. — Bocsánat... — Nappal nem szabad? — csodálkozik Mike és a társaira kacsint. — Csak este hat után... — feleli hamiskásan a lány. Kezét a nyakához emeli és meglobogtatja a vállára omló fekete haját. Akaratlanul hátra tekint. Hátra kellett tekintenie, mert magán érzi a magas, merev tartású férfi rideg, szúrós tekintetét, Csak egy pillanatra néz a szemébe, majd pajkosan Mike felé fordul. — Az a pasi, — Int a merev tartású férfi felé, — az előbb azt kérdette tőlem, nlncs-e üzlet a mi házunkban? — Üzlet? Ha ... ha ... ha ... — kacag teli szájjal Mike, — Üzlet? jó vicc! Nincs annál jobb üzleti Ha tehetném, én is nyitnék ebben a vacak városban egy ilyen üzletet és téged ültetnélek a díszpáholyba! — És senk! sem nyúlhatna hozzám ... — mondja kacarászva a fekete hajú. Mondana mást Is, ha tekintete nem siklana újra a merev tartású férfi felé. Egyszerre szorulást érez a szive körül. A merev férfi rideg tekintete vádol, kérdőre von. — Megyek... — mondja váratlanul. — Pá! Eljössz este? — Oké! Mind a négyen! A három társam újonc a városban, hadd Ismerjék meg a titkaitokat... — válaszolja könnyed vidámsággal Mike és a lány pisze orrát érinti az ujjával. — Aztán nehogy a kaszárnyánkba vezessen, akkor hiába várnánk rád... — Ne féltsd az Iránytűmet! — Ha ... ha ... ha ... — néz nevetve a négy amerikai katona a párducléptű, ringó csípőjű lány után. — Este beszopunk velel — rikkantja Mike. — Allatlan muris, amikor benval a fekete cicus... — magyarázza újonc társainak. — Allatlan muris .,, — Le ís vetkőzik? — kérdezi egyik társa. — Nanál Majd ruhástul fekszik az ágyba?! — Nem rossz dög! — mondja a másik. — Olyan, mint a ringó csónak, jó lehet benne ülni... gyomra. Kiejti kezéből a függönyt. Visszatántorog a kis kerek asztalhoz. Belehull a fakózöld fotelbe... A magas, merev tartású férfi benyit egy étterembe. Több asztalnál amerikai katonák ülnek. Sarkon fordul, szinte rohan ki a teremből. Az utcán nagyot lélegzik. Befészkelték mindenüvé magukat, akár a poloskák! Bolyong a városban. Nem akarok egy jenkit se látni! Nem! Megkondulnak a harangok. Dél van.

S

I Nem vagyok högnöm kell! Német földön pöffeszkednek! A szent német földönt És német lányokra másznak! Nem teperik le őket, nincs erre szükség. Most nincs háború, nincs erőszak. Nincs háború?! Ügy lődörögnek a német városban, mintha az övék lennel... £s a 39 es számú ház? Nem... nem... Ingére most nem szabad gondolni! Eszébe Jut, amikor az amerikai katonák után né zett, tekintete lángokat akart lövellni... Mind a két marka a söröskorsót szorongatja, fékez! Indulatait, nehogy keze újra a képzelt derékszíj felé kapjon... Még nincs vége a háborúnaki rÁMŰ II J\ ' '•••Ari ,á IRTA ••PETRoCl BAH NT m — Ne bámészkodj utána, úgyse látod! Gyerünk! — mondja Mike a tapasztaltak hangján. Elindultak. Amikor a 39-es számú ház elé érnek, Mike szeme megakad a magas, merev tartású férfin. Múzeumi figura, gondolja, szuronyként döf a tekintete. Mit mondott Käthen? Valami üzletről beszélt. Igen, ez az Ipse kérdezte tőle, nincs-e üzlet ebben a házban? Üzlet? A félmeztelen bárlányok jutnak az eszébe. Nevet magában. Nem mer még egyszer a merev tartású férfi szemébe tekinteni. Elnéz a feje felett. A társaihoz fordul. — Üzlet! — mondja hangosan németül és röhögni kezd. — Ha ... ha ... ha... Nevet a négy amerikai katona. Jókedvűen tovább ballagnak. A magas, szürke halántékú, merev tartású férfi az ajkába harap. Ha a düh beszélni tudna, sakálként üvöltene. Ha a düh ütni tudna, palacsintává lapítaná a négy Jenkit! Ha a düh tüzet tudna szítani, pillanatok alatt porrá égnének... Porrá! Eszébe villan egy régi kép. Egy francia község temploma. Szent Isten, hogy égettl Hamuvá porladtak, akiket a templomba zártak. Csak egy pillanatig látja maga előtt az eget csapdosó lángnyelveket, a magasba törő füstöt, mert ahogy szúrós tekintete a Jenkiket követi, egy másik kép tolakszik eléje. Lelki szorongást érez, lélegzeni is alig tud. Maga előtt látja a francia földről menekülő német katonákat, köztük magát ls. Izzadó keze a géppisztolyra tapad, lead egy sorozatot a közelgő Jenkikre, és bujdosik előlük. Menekül... Ok is a sírunkat ásták! A beképzelt jenkik és a mafla tomyk! A sírunkat! Még most Is a szent német földön pöfészkednekl Meddig, az istenit?! Meddig?! Csak engednének szabadjára bennünketl Csak engednének ... Tekintete a neonfeliratra röppen. Maga elé képzeli a szénfekete hajú lányt. Käthen, a szomjas macska! Német lány! A házszámra siklik a tekintete. 391 Ugyanez áll a levélben Is! Inge ls? Lehetetlen? Bárban dolgozna? Azt írta, üzletben kiszolgáló. A bár is üzlet! Fülében cseng a Mikének nevezett Jenki hamis németséggel kiejtett szava: Üzleti Ha.., ha... ha... Bemenjek? Megkérdezzem, itt dolgozik-e Inge? A járda szélétől a kapuig öt lépést tesz és megáll. A kapu mellett van a bár bejárata, A redőnyt lakat zárja. Csak este dolgozunk, hat után ... Csak nem gondolta, hogy én is?l Az órájára pislant. Még dél sincsl öt lépést tesz a járda széléig. Megáll a kis bőröndje mellett. Az emeleti ablakokat kémleli. Nem Iát kikukkanó fejet. Pihennek, alusznak a lányok. Inge, az Istenedet, csak' nem lettél szajha?l A Jenkik szajhája?l A derekához kap. Felszisszen. Már megint azt hittem, rajtam a derékszj," az oldalamon csüng a revolver! Az ördög játszik velem! El! El Innét. Az a jóságos atyaúristen se tudná megmondani, mit csinálnék azzal a lánnyal, ha most elém toppana! Felkapja a kis bőröndöt s elindul arrafelé, amerre a szénfekete hajú lány libbent el mellőle a gömbölyűségeire feszesen tapadó fehér ruhájában..

ŕ A lenhajú Inge ablakot nyit. Ha kihajolna és Jobbra tekintene, talán még megpillantaná a magas, szürke halántékú, merev tartású férfi ismerős alakját. Nem hajol kl, nem akar se jobbra, se balra nézni. Nem látja a szemközti házakat sem. A verőfényes kék égen szelíd bárnyáfelhők úsznak. Szédül. Belemarkol a függönybe. Percekig áll így a függönyt markolva. Ha komor felhők tornyosulnának fölötte és csapkodna a villám, könnyebben lélegzene. Bántja a tejszínű felhők szelídsége. A melléhez kap. Húsos ajka megrándul. A rémület érzetét tükrözi szürke szeme. Elkapja tekintetét a tejszlnű felhőkről. Szorongatja a mellét. Nemsokára ... csöppnyi gyerekszáj cuppanva tapad a megduzzadt halványbarna bimbóra,,, Émelyeg a éhes. Bira-bam, bim-bam ... Dél van, ennem Kell 1 Engedelmeskedni kell a szokás parancsának. Az egyik mellékutcában kocsmára bukkan. Benyit. Megebédel és kiissza a sörét. Maga elé néz. Nem hallja a sörözők, a snapszot Ivók beszédét. Nem hallja. Nem gondol semmire. Zúg a feje. Nem látja, mert nem akar látni semmit, hogy a csapszék mögött álló Idősebb férfi gyakran tekintget feléje. Az őszes hajú kocsmáros kezébe ragad egy sörrel teli poharat és elindul az ismeretlen férfi asztala felé. A merev tartású Idegen mágnesként vonzza. Megáll az asztala előtt. — Adhatok még egy kriglivel? — kérdezi. Vár egy pillanatig. Amikor látja, a vendég meg se moccan, fejét se biccenti, vállat von, leteszi az asztalra a habzó tetejű söröskorsőt. A merev tartású férfi a kocsmárosra emeli tekintetét. — Ide nem járnak a Jenkik? — Néha betévednek, szeretik a ml sörünket. A bárok jobban vonzzák őket, ott táncolhatnak ls ... — ...és német lányokat ölelnek! — Jawohll Német lányokat ölelnek ... Megértően néznek egymásra. — Sok itt a jenki, — mondja a kocsmáros. — Amióta itt vannak, nagy — mormolja maga elé. Rideg szeme még hidegebb ridegséggel telik meg. Nincs vége... Amikor az amerikai katonák után nézett, miért tűnt fel képzeletében a francia falu lángokban álló temploma? Messziről Jövő hang érkezik a fülébe. A kocsmáros hangja. A nő nekünk is kellettl Ezért gondoltam a francia falura. A fekete hajú Käthen Juttatta az eszembe... A maquis-k orvul lelőttek két német katonát. Parancsot kaptunk, szedjük össze a faluban maradt embereket, zárjuk őket a templomba. Az egyik házban fiatal lányra bukkantam. Az ágy álól ráncigáltam talpra. Rám meresztette megrémült tekintetét. Bochel — suttogta halálsápadtan. Lepergett rólam a gúnyos szó, tudtam, milyen sors vár reá. Ne féljl — szóltam hozzá és magamhoz szorítottam. Mintha nyúl remegett volna a karjaim között. Szép volt az Istenadta! Eddig csak francia ringyóva! volt dolgom. A bordélyházakba jártam. Olyanok voltak, mint a vén Európa! Ez még szűz leheti — gondoltam. Szűzen kár elpatkolnod! A padlóra tepertem... Ne félj, — suttogtam, — nem fogsz szülni! A német vért nem keverjük! ... Aztán kitaszítottam a házból. A templom elé értünk. A bajtársak rámmordultak. Siess, te vagy az utolsó! Bevárosi életet él a ml kis városunk.,. Azelőtt csak két bárunk volt, most harminc ls van belőlük! Sok derék német lány gyűlt össze a városkánkban... A katonának kell a nő... A bár jó üzlet... — Genug! — sziszegi a merev tartású férfi. — Nekünk is kellett... — mondja a kocsmáros. — Mindjárt visszajövök! és a csapszékhez siet. Habzó 9örrel telíti az üres korsókat. Most még inkább vonzza az Idegen férfi, aki elgondolkozva szürcsöli sörét. A katonának kell a nő. Nekünk is kellett... — morogja maga elé a szürke halántékú, merev háttal ülő férfi. Német nő hogy ölelheti a sírunkat ásó jenkiket?! Most nem ássák a sírunkat. Segítenek a feltámadásunkban! Rö0. MAJDA rajza löktem a lányt. Utána kiáltottam: Imádkozz a gyerekedért! A franciákra rázártuk az ajtót. Felgyújtottuk a templomot... Lángnyelvek csapdostak előtte. Sikolyokkal telik meg a füle. Még most is érzi az égő emberi hús bűzét... Léptek zaját hallja. Valaki hátulról a vállára teszi a kezét. Villámgyorsan a derekához kap. Felszisszen. A kocsmáros eléje lép. A kocsmáros mosolyog. Szemében nem bújik meg a mosoly derűje, ridegséget tükröz. Az ajkára fagyott mosoly is dermesztőleg hat. — Néha én ls így kapkodok és a levegőt markolászom, — mondla halk, szenvedő hangon a kocsmáros. A ven dég mellé ül. — Ha kedve van slbfl szélgethetünk egy kicsit. — A cstj>s7é» felé int. — Behívtam az asszonyi, hadd csapoljon addig, míg beszélga tünk.,, A szürke h'alántékű, merev háttal ülő férfi a csapszék felé fordul. Telt testű, halvány arcú, kontyos, szőke hajú nőt lát, aki géples mozdulatokkal csapolja a habzó sört. — Jó német asszony... — Ja... Ja... — bólogat a korgmáios. — öt gyereket szült .. Mind a háború után ... És mind az öt fiúi Inge a fakózöld fotelben ni. Az asztalkán félig telt konyakos üveg. Megemeli és tölt a pohárkába. Egy hajtásra kiissza. Rágyújt. Lassan fújja maga elé a füstöt. Mélyet szippant. A keze ösztönösen felmelkedlk, a konyakos üveg felé nyúl. A karja célját nem érve lehanyatlik, feldönti az üres pohárkát. A pohárka legurul az asztalról, a puha szőnyegre esik. Meg se rebben a szeme. Mereven néz maga elé. Tenyere alatt megzörren valami. A vékony, halvány újjak belemarkolnak a papírba. Sóhaj szakad ki belőle. Igen, a levél... — suttogja maga elé. — Még nem fejeztem be... Térdén kiteríti a papirost, slmltgatja. Hátra dől és olvassa a szálkás betűkkel írott levelet. Nem érti a szavak értelmét. Fennhangon kezdi újra az olvasást. Ez sem segít. Már kiabál, mintha túl akarná harsogni a vihar zajét. „Kedves Apám! Ne lepődj meg, hogy három nap után Ismét levelet kapsz tőlem... Már négy hónapja, hogy életjelt sem adtam magamról. Vártam valamire. Már az első napokban ... Nem kerestettél. Tudtam, hogy nem szeretsz, de hogy ennyire idegen legyek a számodra, ezt mégsem mertem hinni. Mindegy. A lányod vagyokľ Fáj a szívem, amikor e szavakat vetem a papírra... Mégis leírom, talán az utolsó levelemet olvasod. Őszinte leszek. Az első levelemben hazudtam. Nem dolgozom üzletben és nem betegeskedek. Ha egy csöpnnyl érzés van benned, egy árva szót sem szólsz a mostani nődnek. Jól tudod, ha nem, sejtheted, őmiatta szöktem el hazulról. Majd kiszakadt a szívem, amikor láttam, hogy anyám ágyába fekszik. Azt se bírtam elviselni, hogy keresztül néz rajtam. Téged ez nem bántott, mintha örültél volna szenvedésemnek. Amióta az eszemet tudom, mindig egzeciroztattál, mintha katonának születtem volna. Miért fájt neked, hogy nem születtem fiúnak?! Miért kiabáltad ezt minden nap az anyám fülébe?! Ütötted emiatti Miért kellett neked megnősülnöd? Miért? Hogy megöld az anyámat?! Igen, te ölted megl Nem tudott a hideg szemedbe nézni. A szülés után nem tudott többé az ágyadba feküdni. Temiattad mérgezte meg magátl Álmodban kiabáltad, mit csináltál azzal a francia lánnyal... Anyám a halála előtt mindent elmondott nekem ... Most tudj meg mindent a lányodról isi Hadd legyen tiszta a számla... Nem hiszem, hogy soraim meghatnak. Neked nincs szived. A szívedet elrabolta a háború! Nem tudtam tovább a házadban élni. Mielőtt elszöktem volna hazulról, frtam Ritának. Ismered, jó barátnők voltunk, A szüleitől megtudtam a elmét. Megörült a levelemnek. Azonnal válaszolt, csak menjek hozzá, nagyon elhagyatottnak érezte magát. Szerez lakást, munkát... összecsomagoltam, vonatra szálltam. Szeretetre vágytam. Szeretetre! Érted?! Az ember arra született, hqgy szeressék s hogy szeressen valakitl Rita szeretett engem. Oly jó volt nála laknom, tündérországban képzeltem magam ... Teltek, múltak a napok. Nem tudtam munkát szerezni, Fogyott a megtakarított pénzem. Rita nem akarta, hogy ótt dolgozzak, ahol ő dolgozik. Bárlány lett belőle... Azzal a szándékkal Jött a városba, hogy egy amerikai katona feleségül veszi s kiviszi Amerikába... Sok lány gyűlt össze a kis városban, nem csoda, hogy nem tudtam elhelyezkedni. Rita sem tudott rendes munkához jutni, így került a bárba. Már egy éve... S még mindig reménykedik. Rita a bár épületében lakik. A tulajdonos nem jó szemmel nézte, hogy betolakodtam a házába. Szólt is Ritának, küldjön el, vagy, ha annyira ragaszkodik hozzám, felvesz „csaléteknek" s ad nekem is különszobát... Mit csináljak? A tulajdonos meg ls simogatta az arcomat. Ha nagyon unatkoznék, mondta, nyissak be a szobájába ... Ezt nem tettem meg egyszer sem. Előzőleg figyelmeztetett, ha munkába lépek, vigyázzak' magamra, szajhát nem tűr meg a bárban, tilos a prostitúció... Választanom kellett. Elszakadjak Ritától? Más városban kaphatnék munkát... Irtóztam a magánytól... Vagy menjek vissza hozzád? Erre gondolni se mertem. Rita bíztatott, ne félj, nem kell senkinek se lefeküdnöd, ha nem akarsz... csak Itatni kell a jenkiket, kicsalogatni a tárcájukból a pénzt. Nekünk ls Innunk kell, hogy nagyobb legyen a forgalom, nagyobb részesedést kapjunk... A városkában sok az amerikai katona. Tízezren Is lehetnek, vagy még többen ls. Nőmet katonát Itt nem látsz. Nem lenne neked való hely. Ne ls gyere ide, ahogy ismerlek, dührohamot kapnál.., (Folytatás a holnapi izámbanj €] SZÖ 8 * 1984. február 29.