Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-27 / 58. szám, csütörtök

Csillagok, csillagok ' HA RIMASZOMBATRA gondolok, emlékezetemben villanó élmények elevenednek fel. Eszembe Jut az a nyári nap, amikor évekkel ezelőtt először ismerkedtem a várossal, amerre jártam virágok tarkállottak, még a mellékutcák fiatal fáinak tövében is árvácskák, százszorszépek bólogattak felém. Az élénk, változó színek Jólestek, megnyugtattak, arra gondoltam, hogy a város lakói szeretik a szépet, a rendet. Igaz, azóta már tanúja voltam a Tatra-szálló kávéházában a részegek összecsapásának is. A székek fittyet hányva a rendnek olyan pályákon repültek, hogy gyökeresen megrendíthették volna bennem ama nyári napnak szép emlékét, ha néhány rendszerető vendég erélyesen be nem avatkozik a viharos fergetegbe, és a rendetlenkedőket ki nem dobja. Néhány perc alatt a székek újra a helyükön voltak, és a nyári nap élménye a bólogató virágokkal ugyancsak visszalendült rangos helyére. Ha élményanyagom csak ennyi lenne, akkor mondandómat közös nevezőre lehetne hozni ama közmondással, hogy a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. De ez nem áll, mert íme másik élmény bontogatja immár szárnyait... Ez az élményem Irodalmi esthez fűződik, amely hétköznap, ugyancsak a Tatra-szállóban, de az első emelet nagytermében zajlott le. A terem megtelt közönséggel és az ünnepi csendben Csontos tanárnő felolvasta ismertetését a szerzőről és művéről. Az ismertetés kiváló irodalmi hozzáértésről tett tanúságot. Utána megkezdődött a vita, amely igen élénk és értékes volt. A kérdések sokaságából különösen egy maradt meg emlékezetemben. Az egyik felszólaló feltette azt a kérdést, mi az, ami egyes Írók művelnek alakjait oly hitelesekké, elevenekké és vonzokká teszi, hogy az ember évek múlva is emlékszik rájuk...? Ugyanakkor vannak írók, akikről az olvasók a mű elolvasása után nyomban megfeledkeznek. Ezzel kapcsolatban azt is megkérdezte, tulajdonképpen hogyan ábrázolja az Író jellemeit, mik azok az eszközök, amelyekkel életrekeltl figuráit. A kérdező mindezt kissé dadogva, zavartan mondta el és ml tagadás én is zavartan pislogtam, mert bizony nem könnyű az ilyen műhelytitkot feltárni. Agyamban száguldoztak a gondolatok, kerestem-kutattam regényfiguráim közt olyat, amely ma is a legelevenebben él bennem. Végül édesanyám alakjánál kötöttem ki. Tisztén, világosan állt előttem és nyugodtan megmagyarázhattam a hallgatóságnak, milyen mozzanatokból, milyen apró Jelenségekből tevődik össze a regényíró alakja. Az író, akár a festő megfigyeli, gyakran villanásokban meglesi — mondjuk munka közben — anyja vagy kedvese arcát, mozdulatait. Az édesanya vagy a kedves kéztartása, elmerülő tekintete, komoly, szigorú és derűs arckifejezése minden ember emlékezetébe mélyen belevésődik. Az íróban, a művészben azonban még mélyebbre vésődik a tekintet, a hang, a mozdulat, és azt hiszem ez a képessége teszi lehetővé számára, hogy megalkossa és elevenné varázsolja alakjait. Azzal fejeztem be végül, hogy az író jellemábrázolási eszköze a nyelv, a tudás, a tapasztalat, az emberismeret, melyet az életben szerzett, és végül az a felelősségteljes tudat, hogy munkájával a népet szolgálja. AMlG ERRŐL A KÉRDÉSRŐL beszéltem, ügy éreztem, hogy az irodalmi est csúcspontjához érkeztem. A hallgatóság körében az a mély csend uralkodott, amely az alkotás légkörének feszült csendjével rokon. A figyelők szeme ragyogott. Csillagos, ragyogó égboltozat volt az egész nézőtér, és én meg voltam róla győződve, hogy ezekben a forró, bensőséges percekben mindenki — diák és felnőtt egyaránt — arra gondol, aki életében a legkedvesebb. Az Irodalmi vita Izgalmas, meghitt légköre ama nyári nap élményét igazolta. És ma, hogy sikerült betekintést nyernem a város kulturális életébe, meggyőződtem arról ls, hogy lakóinak zöme nemcsak lelkesen, hanem áldozatkészen szereti a kultúrát. Állításom Igazolására hadd számoljak be ezúttal az Irodalmi kör, majd az Irodalmi színpad működéséről, amely a Csemadok keretén belül tartja értékes előadásait. Az Irodalmi kör 1959-ben kezdte munkáját. Petőfi, A Spišská Nŕová Ves i járási népkönyvtár olvasóit és látogatóit készségesen tájékoztatják különböző kérdésekről a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság lektorai, akik a közeljövőben több, különböző tárgykörű előadást tartanak. A. S. Arany, Ady, Hviezdoslav, Gorkij, majd Tompa müvei töltötték meg a nagysikerű estek programját. Ezeken az Irodalmi estéken az előadók megismertették a hallgatósággal az írót és művét. A hallgatóság eleinte az irodalom-kedvelőkből és a harmadfokú iskola diákjaiból tevődött össze. Később híre ment a városban ezeknek az élénk, színvonalas estéknek, és egyre többen vettek rajtuk részt. Meg kell jegyezni a hír nem egészen magától terjedt. Az öreg nyugdíjas Kusiner Imre bácsinak köszönhető a népszerűsítés munkája. Egyszer részt vett ilyen Irodalmi estén és látva a fiatalok nemes igyekezetét, elhatározta, hogy ezt a szép törekvést támogatni fogja. Nem habozott soká, munkába vette a várost, házról házra járt, felkereste barátait, ismerőseit, személyesen adta át nekik a rendezőség meghívóit, nem győzve magasztalni a színvonalas Irodalmi előadáslkat. így állt az öreg Kuslner a szocialista kultúra szolgálatába és toborozta a közönséget. Ennek meg is volt az eredménye. Az utolsó Irodalmi estnek oly sikere volt, hogy a JNB nagyterme, amelyben 350 személy fér el, már nem bizonyult elegendőnek. Oly torlódás támadt, hogy a folyosót ls megtöltötték az érdeklődők. EZEKEN AZ IRODALMI ESTEKEN a színvonalas bevezető előadást többnyire pedagógusok tartották. A feladat főleg Csontos Árpádnéra magyartörténelem — és Kelnerné, Nagy Margit magyar—szlovák szakos tanárnőre hárult. Ök ezt a feladatot szívesen vállalták és sikerrel végezték. A siker Héger elvtársat, a Csemadok járási titkárát arra késztette, hogy az egyik évzárógyűlésen azzal a javaslattal álljon elő, hogy az irodalmi kör állandó irodalmi színpadot létesítsen. Hangsúlyozta, erre a feltételek megvannak, mert az Irodalmi kör nemcsak kiváló szavalókat nevelt, hanem a közönség széles körében Is felkeltette az irodalom iránti érdeklődést. Héger javaslatát az Irodalmi kör szűkkörű vezetősége elfogadta és 1962 tavaszán Fáklya néven megalakította az irodalmi színpadot. Első előadását Csillagok, csillagok címen tartotta meg. A világirodalom klasszikus szerelmes költészetéből válogatott össze egy csokrot és azt nyújtotta át a közönségnek, . amely a kísérletezést nagy tetszéssel fogadta. A válogató és a rendező azonban — névszerint Veres János költő és Mács Zoltán helyettes iskolaigazgató — ezzel a kísérlettel nem voltak megelégedve. Noha narrátorral és fényefektusokkal folyt a kísérlet, úgy érezték, hogy az előadás még nem bír igazi színpadi jelleggel. Mindketten megállapították, hogy ez az est még nem volt az, amit ők akartak. Ogy érezték, hogy mélyebben, alaposabban kell a kérdéssel foglalkozniok. Ennek ellenére, a tapogatózás és a kísérletezés jegyében folyt le a második estjük Is, amikor az itteni fiatal magyar költők és prózaírók műveit szavalókkal és két vitázó narrátorral tolmácsolták a közönségnek. Az irodalmi színpad előadása lendületes, drámai feszültségét csak a harmadik bemutatkozásán kapta meg. Az előadást Ez a föld, ez a táj elmen a XII. pártkongresszus tiszteletére rendezte a Fáklya, és a cseh, szlovák költők mellett helyet kapott a csehszlovákiai magyar költők harcos szocialista lírája is. E költészeten keresztül mutatták be Csehszlovákia munkásmozgalmának harcos, meg nem alkuvó múltját. Ezen az estén a fényhatások mellett a zenekíséret is fontos szerepet kapott. Az előadáson a színpad jellege azzal érvényesült, hogy az előadott költeményt dramatizálták. Így például Jifí Woiker Ballada a fűtő szemeiről című költeményét, amelyet József Attila ültetett ét magyarra, négy részre osztották és a négy szavaló annyi feszültséget, drámaiságot vitt az előadásba, hogy e költemény előadása volt ennek az estnek fény- és csúcspontja. A rimaszombati közönség ekkor kapott ízelítőt a cseh költészetből. Ugyanakkor Veres János, Mács Zoltán és Horváth Juli zeneiskolai tanárnő rájöttek, hogy szakadatlan próbálkozásaik, kísérletezéseik, amelyek komoly munkával jártak, nem voltak meddők, csiszolt, színvonalas művészi előadást eredményeztek. Az előadást a Csemadok-központ Zólyomban, a Csemadok országos funkcionáriusai előtt megismételtette, hogy lássák, miként válhat az trodalml színpad a szocialista szellem, kultúra világító fáklyájává. EZ A SIKER TOVÁBBI MUNKÁRA ösztönözte a szocialista kultúra népszerűsítőit. Tavaly a Fáklya irodalmi vita-vetélkedőt rendezett. Itt a közönséget úgy próbálták közelebb hozni a színpadhoz, hogy 16 diákot helyeztek el a közönség soraiban, akiknek az volt a feladatuk, hogy a nézőtérről a színpadra menjenek és ott a feltett kérdésekre egymással vetélkedve feleltek. A kérdéseket a diákok nem ismerték. Egyes kérdések úgy hangzottak el például, hogy valaki elszavalt egy versszakot és a diáknak meg kellett mondania, ki a szerzője. A kérdések között egyaránt szerepeltek cseh, szlovák és magyar költök. Többek között Hviezdoslav Véres szonettje ls. E mozgalmas, érdekes est után Nagyvilág címen a Fáklya Ízelítőt adott a közönségnek a világirodalom prózájából és költészetéből. Végül tavaly ősszel Híd elnevezéssel nagyszabású előadást rendeztek. Ezen az előadáson a Woiker vershez hasonlóan egy Válek költeményt dramatizáltak, amellyel viharos sikert arattak. Ugyanakkor Otčenášek Romeo, Júlia és a sötétség című regényének egy részletét adták elő igen hatásos jelenetben fényhatásokkal és zeneklsérettel. Németh László Utazás című drámájának egy részletét ts ekkor mutatták be, majd Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Váci Mihály és Vas István költeményei tolmácsolása után elszavalták Iván Skála és Jan Stacho egy-egy versét. A GAZDAG, VÁLOGATOTT program összeállítását az a gondolati összhang jellemezte, amely az egész ünnepi estet egységbe foglalta. Híd volt a címe ennek az előadásnak és minden szó, amely itt elhangzott, az öszszefogást, az együvé tartozást domborította kl. Ezért hangzott el az előadás mottójaként Ivan Krasko magyarul és Ady szlovákul. És ugyancsak ezért hangzottak el Fábry Zoltán szavai a hídról: „A híd Igaza megállíthatatlan, az ív szépsége felülmúlhatatlan, mert a hld Ive a teret és időt egybeölelő emberség reális konstrukciója". A Fáklya ezt az előadását, Rozsnyón és Tornaiján ls nagy közönségsiker mellett mutatta be. Semmi kétség, a rimaszombati Irodalmi Színpad műsorával üttörő munkát végez és az is biztos, hogy ebben nagy érdemei vannak elsősorban Veres János költőnek, a műsor összeállítójának, szerkesztőjének és Mács Zoltánnak, a rendezőnek, továbbá a pedagógusoknak és a szereplőknek, akik fáradtságot nem ismerve próbálnak, tanulnak, hogy a dolgozó nép széles körében népszerűsítsék hazájuk és az egész világ szocialista kultúráját. A Fáklya legújabb terve egy Fábry Zoltán esi. Ezenkívül a következő hónapokban színre viszi Garcia Lorcának, a tragikusan elhunyt spanyol költőnek Bernarda háza című világhírű drámáját. E szép feladatok megvalósítására a kerületi nemzeti bizottság eddig 20 ezer koronát juttatott a Művelődési Háznak. Az összegből eddig mikrofont, hangszórót és más technikai berendezést vásároltak. BEFEJEZÉSÜL MÉG ARRA szeretnék rámutatni, hogy a Fáklya fiatal vezetői komoly ösztönzést és segítséget kapnak az idősebb kultúrtársaktól. Ha a fiatalok fáradhatatlan munkásságát példásnak tartom, a dicséretből nem hagyhatom ki Karkusznét, a Csemadok helyi szervezetének elnökét, Sipula Bélát, Durdik Jánost, akik példás magatartásukkal mindig segítettek a város kulturális életének felvirágoztatásában. ANTONÍN SOVA: A KONDOR 100 évvel ezelőtt született ANTONÍN SOVA, a nagy cseh költő, akinek sokoldalú tevékenysége nemcsak tartalmi, de formai szempontból is sok újat hozott a cseh irodalomba Benn, szívemben ősi kín ül. Benne gubbaszt sok-sok éve. Egyre hosszabb lesz a karma S kékíllőbb halál-szeme: Lassan nyújtózik, felébred. [Túl az ablakon kitágul, Nő a zord december-éj). Egyre vénebb és fagyasztóbb: Oh, be rémesen, be lassan, Szörnyű bölcsen, síri-némán Tépi karma bús szívem. Felhasítja zöld smaragddá. Aztán kissé mozdulatlan Alszik és a kín elül. Ámde újból mozdul, ébred Ez a vénhedt, vaksi kondor, Hamu-szárnyait kitárja, Felsikolt, rikolt rekedten. Rónák, városok felett száll. Zord, örök-jegű hegyek S dermedt csillagfények éjén Messze szárnyal, egyre messzebb, Mint sötét, éjféli rém... Messze szárnyal, egyre messzebb... Ámde visszatér megint oly Lomhán, éhhel mint előbb. Űj nyomort, mit lent rabolt az Emberektől, hoz nekem; S véres, dermedt karmait Ojból itt melengeti Jaj, szegény forró szívemben? FRANYŰ ZOLTÁN fordítása. Küszöbön a könyvhónap Az Idén már tizedszer rendezzük meg hazánkban a könyvhónapot, amely az elmúlt tíz év alatt Jelentős kultúrpolitikai eseménnyé, az olvasók, a népművelési dolgozók, a könyvkiadó vállalatok és könyvkereskedelmi dolgozók ünnepévé vált. Az olvasás, a könyvek Iránti érdeklődés állandóan fokozódik. A közönség nemcsak a szépirodalmi müveket igényli. A dolgozók művelődésének kérdése homloktérbe került és ezzel egyOtt mindinkább növekszik a kereslet, a politikai, Ideológiai és szakkönyvek iránt is. A kiadóvállalatok és a Könyvkultúra Szlovákiai Központja dolgozói arra törekszenek, hogy a közönség kívánságalt maradéktalanul kielégítsék. Az Idei könyhónapban olyan új munkamódszerekkel kísérleteznek, amelyek segítségével a könyvet a legeldugottabb falvakba, településekre ts eljuttathatják. Hiszen a könyv a kultúra és műveltség terjesztésének egyik leghatékonyabb eszköze. 1963 könyvkiadási mérlege 'Az 1963-es esztendőt sikerrel zárták le a könyvkiadó vállalatok és a kereskedelem. Ennek illusztrálására néhány adatot közlünk: 1963-ban Szlováikában 2217 könyv jelent meg, 13 556 000 példányban. Ugyanakkor dolgozóink 13,2 százalékkal több könyvet vásároltak, mint 1962-ben. Az olvasók aktivizálódásának tüneteként könyvelhetjük el, hogy az eladott könyvek száma meghaladja a kiadott könyvek számát. Újdonságok 1964-ben Míg 1981-ben 52 szépirodalmi könyvújdonság látott napvilágot, 1962ben ez a szám 68-ra emelkedett. Az idén pedig 82 eredeti mű kiadása szerepel a tervben. A kiadóvállalatok ezek közül válogatták ki azokat a müveket, amelyekkel a könyvhónap folyamán lepik meg az olvasókat. Annyit máris elárulhatunk, hogy hazai és külföldi írók művei között egyaránt válogathatnak majd az olvasók. Az SZNF jegyében A tízéves hagyományokra vlsszateSZABÖ BÉLA kintő könyvhónapot külön ünnepélyessé teszi, hogy az idén a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója esztendejében vagyunk, s természetesen a könyvhónap ls visszatükrözi majd ezt a Jelentős évfordulót. A könyvhónapot előkészítő járási és kerületi bizottságok, a könyvhónap műsorába például beszélgetéseket Iktatnak be a Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozó szépirodalmi művekről s e művek íróit is meghívják a beszélgetésekre. A könyvhónap akciói A televízió március elsejei csaknem egyórás prágai adásával indul az idei könyvhónap. Bratislavában azonban már február 29-én a CsehszlovákSzovjet Barátság házában megtartják az ünnepélyes megnyitót, értékes kulturális műsorral egybekötve. Košlcén március harmadikán a Művészet Házában ünnepélyes keretek között nyitják meg a könyv ünnepét. Az országban az előző évekhez hasonlóan az iskolákban, az üzemekben, hivatalokban könyvkiállításokat rendeznek. Csak a közép-szlovákiai kerületben 1600 Ilyen könyvkiállítást terveznek, ahol az érdeklődők azonnal megvásárolhatják a kiválasztott könyveket. Hasonló árusítással egybekötött kiállításokat rendeznek a népkönyvtárakban is. Ajándékozzunk könyvet A Nemzetközi Nőnapra a legszebb ajándék a könyv. Még annál is jobb azonban a könyvutalvány, mert Így mindenki maga választhatja kl a kívánt könyvet. Az Idén minden könyvüzletben kapható Ilyen ízléses könyvutalvány, amely az ajándékozók válláról leveszi a gondot, az ajándékozottaknak pedig őszinte örömöt szerez. Az idei könyvhónap meglepetése egyébként, hogy március elsejétől csaknem 80 könyv árát szállítják le, némelyiket 60 százalékkal ls. Van közöttük szépirodalmi, mezőgazdasági, ifjúsági, műszaki, pedagógiai és művészeti szakkönyv egyaránt. E könyvek jegyzéke a könyvüzletekben megtekinthető. Néhány nap yálaszt el bennünket március elsejétől. A könyvhónapot előkészítő kerületi és járási bizottságok áldozatkészségétől, munkájától függ e nemes akció sikere. (ska) NÉHÁNY SZEM BORS Fiatal lány lép a társasághoz. Mindenki ismeri, csak én nem. Bemutatkozik K. Zsuzsa néven, de hallom, hogy Jucinak szólítják. Sőt a bemondott vezetéknévnek is csak a kezdőbetűje egyezik a valódival. Amikor elmegy, megkérdezem a mellettem ülő asszonyt. — Miért mondta ez a lány, hogy Zsuzsa, amikor Jucinak hívják? — K. Zsuzsa az Írói neve, — világosít fel szomszédnőm. — És írt is már valamit? — érdeklődöm kíváncsian. — Tudomásom szerint még semmit, — hangzik a válasz. Most elárulok egy titkot. Tizenötéves koromban énekesnő akartam lenni. Gyönyörűen csengő művésznevet találtam kl magamnak, sőt próbálgattam az aláírást ís, hogy majdan gyakorlott kézzel dedikálhassam fényképelmet. Csak éppen nem mutatkoztam be senkinek ezen a néven. Szerencsére, mert úgysem lett az egészből semmi. • • • Az újdonsült írő, (első kötete je lentős sikert aratott), panaszkodik. — Annyi funkcióm volt már eddig, hogy elég egész életemre. Most feladok mindent, egy év alkotó szabadságra megyek, mert éppen Itt az ideje, hogy a saját érvényesülésemmel törődjek. Élénk helyesléssel kísérem szavait: Igaza vani A halhatatlanságot nem adják Ingyen, azért keményen meg kell dolgozni. Csak amikor már elment, Jutott eszembe, hogy még mindig nincs eldöntve, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Vajon, ha nem visel annyi funkciót, kiadják-e ilyen simán a könyvét? * « • 1959-ben Írtam egy regényt. Annak rendje és módja szerint le is adtam a kiadónak, s egyik Ismert kritikusunk azon nyomban el Is utasította, mondván „kiadásra nem alkalmas". Természetesen harag azért nincs közöttünk. Mindig nagyon kedvesen elbeszélgetünk, ha találkozunk és ő sohasem mulasztja el megjegyezni: — Miért nem megy a kiadóba? A könyvének feltétlenül meg kell jelenni, dehát utána kellene járnia. Amikor elválunk, elgondolkozom az eseten. Nem ajánlotta kiadásra és mégis állandóan küld, hogy járjak utána. Nincs ebben valami ellentmondás? • • • Sokáig izgatott, hogyan dolgoznak a lektorok. Egyszer alkalmam volt meglesni a műhelytitkot. Elővette a lektor a kéziratot és íróasztalának a közepére helyezte. Jobboldalra mellé tette X elvtárs bírálatát, baloldalra . Y elvtársét. A kézirathoz pedig hat színes ceruzát készített. X elvtárs kifogásait zöld mínusz jellel, Y elvtársét kékkel jelölte meg. Amelyik kifogást elfogadta a szerző az egyik bírálatból, oda egy halványsárga plusz jel, s amelyiket a másik bírálatból, oda egy csokoládébarna plusz jel került. Lila színnel Jelölte meg a szerző által el nem fogadott kifogásokat, majd piros ceruzával összeadta, kivonta, osztotta, szorozta az egészet és a végeredmény után egy nagy piros kérdőjelet rajzolt. Miért nem volt egyetlenegy, icipici saját kis kifogása a kézirattal kapcsolatban? Ez csak egyszerű! Elfogyott a színes ceruzája. NAGY IRÉN 1984. február 27. * ŰJ SZÖ 5