Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-23 / 54. szám, vasárnap

Nem befolyásolom a fi amat N | agyon bosszantott... Hogy csa­tolhatnak a hosszú távon fúló, mindig zsúfolt gyorshoz ilyen kicsi, nem felnőttek méretére szabott bü­féskocsit?! Heringek módjára szoron­gunk benne, s dühöngenek a folyo­són rekedt utasok, akik Kysaknál, a büfényitás pillanatában ugyan meg­rohanták az „éttermecskét", de nem verekedtek ki maguknak egyetlen ké­nyelmetlen ülőhelyet sem. A pincér­től megkérdeztem, ilyen hosszú tá­von miért nem futtatják a rendes étkezőkocslt? Nem fontos, hogy mi­lyen választ kaptam, kifogásokat min­dig találunk. Korholom magam: Minek bosszankodsz, amikor az el­sők között rohamoztad meg a büfés­kocsit?! örül], hogy benn ülsz és ebédelhetsz! Nézd a többieket! A többiek nem ostromolják kérdé­sekkel a pincért és nem szidják ez óvodásoknak szánt étkezőkocsi miatt. Nyugodtan ebédelnek... Ketten ülünk egymás mellett. Ülünk? Egy­máshoz tapadunk, a levest sem tud­juk oldalba bökdösés nélkül kanalaz­ni. Ha fiatal asszony lenne a szom­szédom, talán nem háborognék eny­nyire. De így! Csillapítom magam, kár a gőzérti Sok pénzt fizetett ki az állam ezért a korcsszülött étke­zőkocsiért, nem dobhatják az ócska­vas közé. Még újl A korcsszülöttre a hidegszívűek azt szokták mondani, kár volt a világra jönnie. A büféko­csi nem a „véletlen" magzatja. Em­beri agy tervezte, hagyta jóvá és futtatja a síneken... V alamire mégiscsak jó a kicsi büféskocsi. Olyan, mint a kocsma. Az emberek szeretik a kis kocsmákat, itt sokkal közvetlenebbek és barátságosabbak. Az ismeretlen is jó haver, ha koccint soha nem látott szomszédiával, s a következő „run­dot" ő rendeli... Előttem négyen ülnek. Egy jól meg­termett asszony — a büféskocsi egyetlen női vendége, — a jó zsíros ebéd után tíz éves fiacskájának do­bostortát és málnaszörpöt rendel. Majd ránéz a szemben ülő két fér­fire. — Mit iszunk? — kérdezi. — Jó konyakunk van ... szól közbe a pincér. A tervteljesítésre gondol. Maga ellen dolgozna, ha az olcsóbb rumot kínálná. * Az asszony a kezében szorongatott pénztárcáját háromszor megbillegeti és a pincérre pillant. — Akkor hozza gyorsan azt a ko­nyakot! — mondja hangosan, hadd hallják a szomszédok is, hogy ő ga­vallér, vele érdemes szórakozni. Szeme alatt mély ránc, szinte gyű­rődik a bőre. Arca, keble, combja na­gyon telt... Pillanatok alatt kiürül­nek a poharak. Ojra rendel. Senki sem mondhatná róla, hogy fukar len­ne. Ha halkan beszélne, akkor is hal­lanám minden szavát. Alig másfél mé­ternyire ül tőlem. De a hangjával sem fukarkodik. S a szemével? Hogy tapad tekintete a szemben ülő, nála jóval fiatalabb két férfire. Kérdezős­ködés nélkül is sokat megtudok róla. Már kilenc éve él férj nélkül. Kony­ha- és büfévezető egy fontos üzem­ben. Kikottyantotta az üzem nevét is, és gyorsan eldicsekszik, oda nem en­gednek be akárkit! Nem ám! Ojra bosszankodni kezdek. Nem szeretem az ilyen bemutatkozást. Ha valaki igen kíváncsi lenne a fontos üzem­re, néhány féldeci után mindent ki­szedhetne az asszonyból! Szidom ma­gam, minek olvasol mostanában any­nyl kémregén'yt?! Ne keresd a rosz­szat az emberben, csupán kérkedő, tetszeni akaró asszonyt látsz magád előtt... Harmadszor rendel, a fiának dobostortát és málnát maguknak há­rom konyakot. Az ital fűti őket, he­víti a hangjukat, — hangosabban be­szélnek... A két férfi szerelő az egyik épülő üzemben, szombat lévén, hazautaznak a családjukhoz. Minek fizet nekik a kedélyes asszony? Biz­tosan azért, hogy jó konyha- és bü­fésvezetőként tiszteljék... Tekintete másról tanúskodik. Hogy csillogott a szeme, amikor így szólt az ismerő­seihez: — Akkor hétfőn találkozunk! V rútky után. bezárták a bilfés­kocsit. Csak Žilina után tárul ki újra az ajtaja... Megint sorban állunk a szűk folyosón, mint Kysak előtt, máskülönben csak késő éjszaka vacsorázhatnék odahaza. Közelemben áll a már jól Ismert asszony, egye­dül, fia és két barátja nélkül. Ciga­rettát dug a szájába. Körülnéz, s az­tán hozzámlép. — Nincs gyufája? Tüzet adok, magam is rágyújtok. Fényesen csillog a szeme. Közelebb húzódik hozzám. A konyak dolgozik benne, — gondolom. Kíváncsian le­sem minden mozdulatát. Az utóbbi Időben nagyon rászoktam, hogy fi­gyeljem az embereket és keressem, kutassam tetteik indító okát. Har­mincöt év körüli asszony lehet. Szó­lásra nyílik az ajka. — Azért jöttem Ilyen korán, hogy helyet foglaljak... — magyarázza. — A fiacskámat nem hagyhatom vacso­ra nélkül... — És a társai? — Zilinán átszálltak... — Ugye, nem jó férj nélkül élni? — kockáztatom meg a kérdést. Nem lepődik meg, nem érdekli, honnan tudom, hogy férj nélküli asz­szony. Széles mosolyra húzódik hú­sos ajka. — Ah! — sóhajtja. — Nem hiány­zik nekem a férj! — mondja köny­nyedén. — Azt tehetem, amire ked­vem szottyan ... Forgolódni kezd. Egyszerre nem ta­lálja helyét. Elém áll, szinte a ruhá­mat súrolja telt keble és úgy méreget a szemével. Nem született diplo­matának, gátlás nélkül sejtteti szán­dékát. Csak most értem igazán gaval­léroskodásának igazi okát... A fo­lyosón álló utasok között utat tör az asszony tíz éves fiacskája. Örömöm­re közénk furakodik. Az anya bele­borzol a hajába. — Hogy tanul? — kérdezem az asszonytól. — Csak egy hármasa volt oroszból, a többiből tiszta jeles. Nem tudok neki segíteni... Ha németet tanul­na... — Értem ... Tűszúrásként éri célzatos szavam. A mosoly leolvad az ajkáról. — Higgyje el, én nem befolyásolom a fiamat... — Nem gondoltam semmi rossz­ra... — Én más szellemben nevelked­tem, de nem befolyásolom a fiamatl A fiúcska kérdőn emeli rám tekin­tetét. Nem érti, mit akarhatok az anyukájától. — Hová utazol? — kérdem a fiú­tól. — Skallcára... — feleli. — A nagymamához? — Dehogy! Keresztelőre... Az asszony ajkára visszaszökik a mosoly. Vártam erre, máskülönben nem igen beszélne. Cigarettával kí­nálom, tüzet adok. A tekintetemből kiolvoshatta a kíváncsiságot. — Arra ne gondoljon! —, mondja kacér mosollyal. — Én nem engedhe­tem meg magamnak azt a luxust, hogy gyereket szüljek... Megtudom tőle, hogy öszebarátko­zott a szomszédságban lakó mérnök­családdal. A szomszédasszony nem­rég szült. Most Skalicán van... — Megkértek, legyek a keresztma­ma, — mondja. — Skalicait nem mertek megkérni, gyorsan széthíresz­telnék, hogy a mérnök úrék... Ér­ti...? — Miért, anyuka? — kérdezi a tíz éves fiúcska. — Sacán nem keresz­telnek gyerekeket? — Majd később elmondom... — simogatja a fia fejét, — most ne za­varj, a bácsival beszélek... Majd később elmondom... Én más szellemben nevelkedtem... Én nem befolyásolom a fiamat... Én nem... A pincér kitárja az ajtót. — Tessékl Tálaljuk a vacsorát! A z asszony előre furakodik. Már megtelt a kis étterem. Én csak állok a folyosón. Elment a ked­vem a vacsorától. Megint dorgálom magam. Minek bosszankodsz? Ha be­hunytam volna a szemem, és' tele­tömtem volna vattával a fülem, most nyugodtan vacsorázhatnék. PETRŐCI BÁLINT URAM? ASSZONYOM? A szovjet sajtóban élénk vita folyik a megszólításról Nem kis vitát váltott ki a szovjet sajtóban Vlagyimir Szolouhinnak, az Ismert írónak egy nyelvújítási, helye­sebben: felújítási javaslata. Szolouhin néhány héttel ezelőtt a Negyeljának, az Izvesztyija vasárnapi mellékletének hasábjain felpanaszol­ta, hogy a grazsdanyin (polgártárs), illetve a grazsdanka (polgártársnő) megszólítás túl rideg és hivatalos, míg a tovartscs (elvtárs) nem mindenki­nek dukál. Milyen jó a franciáknak, vagy a lengyeleknek — vélte Szolou­hin — akiknek ott a régi Jó monsieur — madame, illetve a pan—parii, amivel bárkit meg lehet szólítani. A szovjet író azt ajánlotta, hogy a hétköznapi életben használják ismét a szudar és a szudarinya (uram, asszonyom) meg­szólítást, úgy, ahogy az a forradalom előtt divatban volt. L. Siskin, a Negyei ja batumi olva­sója erélyesen tiltakozik ez ellen. Va­lóban, a szudar szónak a mai szovjet nemzedék számára olyan a csengése, mint nálunk a nagyságos úrnak. Ogy véli, ahol nem tudjuk, hogyan szólít­sunk meg valakit — kerüljük el a megszólítást. Egy másik olvasó, az ogyesszai N. Danyilenko, ugyancsak nem ért egyet a szudar felújításával, s azt ajánlja, hogy egyetemlegesen használják a zemljak megszólítást, ami a szó szű­kebb értelmében földit, tágabb érte­lemben honfitársat jelent. A. Toisztyihln szaratovi tudós vi­szont lelkes híve Szolouhin javasla­tának, és — mint írja — már alkal­mazta is: a villamoson szudarinyának nevezett egy asszonyt, és... senki sem csodálkozott. Az uram-asszonyom vita — legalább­is a sajtó hasábjain — egyre élén­kebbé válik a Szovjetunióban. Javítják a tátralomnici drótkötélpályát. K. Bruk, az egykori kiváló síelő irányítja a munkulatokui (R. Berenhaut felvétele) L. D. Land.au, szovjet akadémikus (feleségével j átveszi a Nobel­díjat. [Foto: TASZSZ); VISSZAADTÁK AZ ÉLETNEK Nem egészen egy hónap alatt négyszer hozták vissza a ha­lálból © Lev Davidovics Landau visszatért otthonába Már több, mint két éve tragikus kimenetelű autószerencsétlenség tör­tént a Moszkvából Dubna felé vezető műúton. Lev Davidovics Landau a dubnai atomkutató állomás felé, munkahelyé­re indult. Gépkocsija a megszokott tempóban nyelte a kilométereket, s Landau professzor, szokásához hí­ven, munkatársaival beszélgetett. A modern elméleti fizikában nagy érdemeket szerzett ötvennégy éves tanár a tudomány világában akkor már elismert tekintély volt: Nevéhez fűződött a kvantumelmélet és az ele­mi részecskék fizikájának továbbfej­lesztése, s ő alkotta meg a hélium szuperfluiditásának elméletét. 1962 januárjának első vasárnapja volt. A tudományos alkotómunka vá­gya hajtotta a kutatóintézetbe... Ide azonban csak nagyon hosszú és földi lény által még, meg nem járt úton, csak két évvel később érkezhetett meg a nagy tudós. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor a professzort szállító autó elé egy kis­gyerek ugrott. A sofőr, hogy elkerül­je a gázolást, elrántotta a volánt és a gépkocsi a síkos úton nekirohant egy teherkocsinak. A sofőr és a nagy tudós munkatársai könnyebb sérülé­sekkel, de maga Landau halálos se­bekkel került be a legközelebbi kór­házba, ahol Poljakov orvosprofesszor vette gondjaiba. A tudós élete azon­ban továbbra is veszélyben forgott. Felhívták Moszkvát, mozgósították a legjobb orvosokat: Kornyanszkij, Grascsenkov, jegorov, Rappaport, Jer­molajeva szinte egyszerre érkeztek Landau betegágyához. Haldoklik Landaul — futótűzként terjedt a hír a szélrózsa minden irá­nyában: Maxwell angol fizikus több mint egy órán át váratja a Moszkva— London közötti légijáratot, hogy elvi­hess© az orvosságot Landau részére. Gyógyszereket küld Kanada, az Egye­sült Államok és Belgium. Dán orvo­sok ajánlják fel segítségüket. Hazánk legjobb idegsebészét küldi Moszkvá­ba. A délutáni órákban Landau legjobb barátai és munkatársai is ágya mel­lett állnak, és természetesen felesége is. — A vészjel azonban egy percre sem szünetel: Landau haldoklik! A világ legjobb orvostudósai és a legtökéletesebb orvosi műszerek fi­gyelik és állandóan regisztrálják ál­lapotát. Felállítják a diagnózist: ko­ponyaalap! törés, nagymérvű agyszö­vetzúzódás, bordatörés, tüdőrepedés, többszörös belső vérzés, medence­csonttörés, hólyagszakadás s a vese, Az alkohol hatása Növekedik az alkohol hatása alatt elkövetett büntettek száma rületre esik az elítélt személyek egyötöde. Emellett csak nagyon csekély mértékben nö­vekszik a flatalkorúak­nak és ittas személyek­ne"k kimért alkohol miatti büntetések szá­ma. Pedig az alkoholiz­mus elleni új törvény minden feltételt megad erre. Nagyon sok bűn­tettet követnek el az alkohol hatása alatt a közlekedésben. Az al­koholizmus kedvezőtlen hatása a családi kap­csolatokban ls meg­nyilvánul. Statisztikai adatok szerint minden ötödik felbontott há­zasság az alkohol miatt bomlott fel. a szív és a vérkeringési rendszer mű­ködésének csökkenése. Az orvosok agyműtétre határozzák el magukat. A nagy fizikus továbbra is öntudaton kívül, nagy lázban ver­gődik. Sikerül elállítani a vérzést. A negyedik napon azonban a műsze­rek megállapítják azt, amitől minden­ki retteg: a klinikai halált Ez lenne a vég? — hasított a szí­vekbe annak a tudata, hogy ezen már változtatni aligha lehet. De hátha ... és az orvosok megkí­sérlik a lehetetlent: a szivet sikerül újra működésbe hozni! Ez azonban még távolról sem jelentette a végső győzelmet. — A halál egy hét múlva újból bekövetkezett, majd kilenc nap­ra megint és tizenegy nap múlva is­mét ... Négyszer halt meg Landau és mind a négyszer sikerült őt visszaadni az életnek és az emberiségnek. Harminc nappal később végre jobb­ra fordult a halálból négyszer visz­szahívott Lev Davidovics Landau ál­lapota. Kapica akadémikus ekkor a világ legjobb agysebészeit hívta se­gítségül. Megérkezett Penfield pro­fesszor Montrealból, Guillot és Gar­da orvosprofesszorok Párizsból és Kunz sebészprofesszor Prágából. Be­avatkozásukra azonban nem került sor: Landau öntudata sebészeti be­avatkozás nélkül is világosodni kez­dett. Két hónap eltelte után újra fel­nyitotta a szemét, majd naponta né­hány órán át műtüdő nélkül léleg­zett. Reagálni kezdett munkatársai hangjára — beszélni azonban még nem tudott... Fokozatosan az emlé­kezőképessége is visszatért — felis­merte élettársát, aki egy percre sem mozdult el az ágyától, majd tizenhat éves fiát is mosollyal üdvözölte. Az orvosok ekkor már hozzáláttak a végtagok mozgásreflexeinek'' felújí­tásához — megkísérelték mozgatni végtagjait. Ezután a tanulás és az emlékezés hosszú hónapjai következ­tek. Nemsokára már rövid kérdésekre is sikerrel válaszolt s az idegen nyel­veket sem felejtette el. Fél év el­teltével már a szakirodalmat is tanul­mányozta és vitába szállt. — Amikor a svéd követ királya nevében a No­bel-díjhoz jókívánságait fejezte ki és oroszul akart beszélni, hogy Landaut ne fárassza, a nagy fizikus így vála­szolt: — Ne fáradjon, ez orvosok úgyis szellemi tornát írtak elő — az angol nyelv tehát hasznomra lehet; csupán azt sajnálom, hogy hálámat ilyen helyzetben vagyok kénytelen kifejezni. (él) A Központi Alkohol Ellenes Testület adatai szerint hazánkban csökkent a bűntettek száma, de az alkohol hatása alatt elkövetet­tek száma az 1962-es évhez viszonyítva 1963­ban jelentősen gyarapo­dott. 1963 második ne­gyed évében például 1956 ugyanezen idősza­kához viszonyítva 90,4 százalékkal növekedett az ilyen bűntettek szá­ma, pedig'a bűncselek­mények ugyanakkor 50 százalékkal csökkentek. Különösen gyakori az alkohol hatása alatt elkövetett rendbontás. 1963 három negyedében a kihágások 76,7 száza­lékát, a verekedések 72,7 százalékát, a köz­alkalmazottak elleni merényletek 68,3 száza­lékát, a megfontolt szándékkal elkövetett testi sértések 45,2 szá­zalékát alkohol hatása alatt követték el. A szlovákiai kerüle-, tekben kedvezőtlenebb a helyzet, mint Csehor­szágban. Különösen fi­gyelmeztető azon bűnö­zők életkora, akik az alkohol élvezetének ha­tása alatt sértették meg a törvényeket. 1962­ben 795 tízenhét évnél fiatalabb személyt ítél­tek el Ilyen bűncselek­mények miatt. Rendkí­vül kedvezőtlen a hely­zet észak-morvaországi kerületben. Erre a ke­ŰJ SZÓ 4 * 1S84 február Z2. /

Next

/
Thumbnails
Contents