Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-23 / 54. szám, vasárnap

Nem befolyásolom a fi amat N | agyon bosszantott... Hogy csatolhatnak a hosszú távon fúló, mindig zsúfolt gyorshoz ilyen kicsi, nem felnőttek méretére szabott büféskocsit?! Heringek módjára szorongunk benne, s dühöngenek a folyosón rekedt utasok, akik Kysaknál, a büfényitás pillanatában ugyan megrohanták az „éttermecskét", de nem verekedtek ki maguknak egyetlen kényelmetlen ülőhelyet sem. A pincértől megkérdeztem, ilyen hosszú távon miért nem futtatják a rendes étkezőkocslt? Nem fontos, hogy milyen választ kaptam, kifogásokat mindig találunk. Korholom magam: Minek bosszankodsz, amikor az elsők között rohamoztad meg a büféskocsit?! örül], hogy benn ülsz és ebédelhetsz! Nézd a többieket! A többiek nem ostromolják kérdésekkel a pincért és nem szidják ez óvodásoknak szánt étkezőkocsi miatt. Nyugodtan ebédelnek... Ketten ülünk egymás mellett. Ülünk? Egymáshoz tapadunk, a levest sem tudjuk oldalba bökdösés nélkül kanalazni. Ha fiatal asszony lenne a szomszédom, talán nem háborognék enynyire. De így! Csillapítom magam, kár a gőzérti Sok pénzt fizetett ki az állam ezért a korcsszülött étkezőkocsiért, nem dobhatják az ócskavas közé. Még újl A korcsszülöttre a hidegszívűek azt szokták mondani, kár volt a világra jönnie. A büfékocsi nem a „véletlen" magzatja. Emberi agy tervezte, hagyta jóvá és futtatja a síneken... V

alamire mégiscsak jó a kicsi büféskocsi. Olyan, mint a kocsma. Az emberek szeretik a kis kocsmákat, itt sokkal közvetlenebbek és barátságosabbak. Az ismeretlen is jó haver, ha koccint soha nem látott szomszédiával, s a következő „rundot" ő rendeli... Előttem négyen ülnek. Egy jól megtermett asszony — a büféskocsi egyetlen női vendége, — a jó zsíros ebéd után tíz éves fiacskájának dobostortát és málnaszörpöt rendel. Majd ránéz a szemben ülő két férfire. — Mit iszunk? — kérdezi. — Jó konyakunk van ... szól közbe a pincér. A tervteljesítésre gondol. Maga ellen dolgozna, ha az olcsóbb rumot kínálná. * Az asszony a kezében szorongatott pénztárcáját háromszor megbillegeti és a pincérre pillant. — Akkor hozza gyorsan azt a konyakot! — mondja hangosan, hadd hallják a szomszédok is, hogy ő gavallér, vele érdemes szórakozni. Szeme alatt mély ránc, szinte gyűrődik a bőre. Arca, keble, combja nagyon telt... Pillanatok alatt kiürülnek a poharak. Ojra rendel. Senki sem mondhatná róla, hogy fukar lenne. Ha halkan beszélne, akkor is hallanám minden szavát. Alig másfél méternyire ül tőlem. De a hangjával sem fukarkodik. S a szemével? Hogy tapad tekintete a szemben ülő, nála jóval fiatalabb két férfire. Kérdezősködés nélkül is sokat megtudok róla. Már kilenc éve él férj nélkül. Konyha- és büfévezető egy fontos üzemben. Kikottyantotta az üzem nevét is, és gyorsan eldicsekszik, oda nem engednek be akárkit! Nem ám! Ojra bosszankodni kezdek. Nem szeretem az ilyen bemutatkozást. Ha valaki igen kíváncsi lenne a fontos üzemre, néhány féldeci után mindent kiszedhetne az asszonyból! Szidom magam, minek olvasol mostanában anynyl kémregén'yt?! Ne keresd a roszszat az emberben, csupán kérkedő, tetszeni akaró asszonyt látsz magád előtt... Harmadszor rendel, a fiának dobostortát és málnát maguknak három konyakot. Az ital fűti őket, hevíti a hangjukat, — hangosabban beszélnek... A két férfi szerelő az egyik épülő üzemben, szombat lévén, hazautaznak a családjukhoz. Minek fizet nekik a kedélyes asszony? Biztosan azért, hogy jó konyha- és büfésvezetőként tiszteljék... Tekintete másról tanúskodik. Hogy csillogott a szeme, amikor így szólt az ismerőseihez: — Akkor hétfőn találkozunk! V

rútky után. bezárták a bilféskocsit. Csak Žilina után tárul ki újra az ajtaja... Megint sorban állunk a szűk folyosón, mint Kysak előtt, máskülönben csak késő éjszaka vacsorázhatnék odahaza. Közelemben áll a már jól Ismert asszony, egyedül, fia és két barátja nélkül. Cigarettát dug a szájába. Körülnéz, s aztán hozzámlép. — Nincs gyufája? Tüzet adok, magam is rágyújtok. Fényesen csillog a szeme. Közelebb húzódik hozzám. A konyak dolgozik benne, — gondolom. Kíváncsian lesem minden mozdulatát. Az utóbbi Időben nagyon rászoktam, hogy figyeljem az embereket és keressem, kutassam tetteik indító okát. Harmincöt év körüli asszony lehet. Szólásra nyílik az ajka. — Azért jöttem Ilyen korán, hogy helyet foglaljak... — magyarázza. — A fiacskámat nem hagyhatom vacsora nélkül... — És a társai? — Zilinán átszálltak... — Ugye, nem jó férj nélkül élni? — kockáztatom meg a kérdést. Nem lepődik meg, nem érdekli, honnan tudom, hogy férj nélküli aszszony. Széles mosolyra húzódik húsos ajka. — Ah! — sóhajtja. — Nem hiányzik nekem a férj! — mondja könynyedén. — Azt tehetem, amire kedvem szottyan ... Forgolódni kezd. Egyszerre nem találja helyét. Elém áll, szinte a ruhámat súrolja telt keble és úgy méreget a szemével. Nem született diplomatának, gátlás nélkül sejtteti szándékát. Csak most értem igazán gavalléroskodásának igazi okát... A folyosón álló utasok között utat tör az asszony tíz éves fiacskája. Örömömre közénk furakodik. Az anya beleborzol a hajába. — Hogy tanul? — kérdezem az asszonytól. — Csak egy hármasa volt oroszból, a többiből tiszta jeles. Nem tudok neki segíteni... Ha németet tanulna... — Értem ... Tűszúrásként éri célzatos szavam. A mosoly leolvad az ajkáról. — Higgyje el, én nem befolyásolom a fiamat... — Nem gondoltam semmi rosszra... — Én más szellemben nevelkedtem, de nem befolyásolom a fiamatl A fiúcska kérdőn emeli rám tekintetét. Nem érti, mit akarhatok az anyukájától. — Hová utazol? — kérdem a fiútól. — Skallcára... — feleli. — A nagymamához? — Dehogy! Keresztelőre... Az asszony ajkára visszaszökik a mosoly. Vártam erre, máskülönben nem igen beszélne. Cigarettával kínálom, tüzet adok. A tekintetemből kiolvoshatta a kíváncsiságot. — Arra ne gondoljon! —, mondja kacér mosollyal. — Én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy gyereket szüljek... Megtudom tőle, hogy öszebarátkozott a szomszédságban lakó mérnökcsaláddal. A szomszédasszony nemrég szült. Most Skalicán van... — Megkértek, legyek a keresztmama, — mondja. — Skalicait nem mertek megkérni, gyorsan széthíresztelnék, hogy a mérnök úrék... Érti...? — Miért, anyuka? — kérdezi a tíz éves fiúcska. — Sacán nem keresztelnek gyerekeket? — Majd később elmondom... — simogatja a fia fejét, — most ne zavarj, a bácsival beszélek... Majd később elmondom... Én más szellemben nevelkedtem... Én nem befolyásolom a fiamat... Én nem... A pincér kitárja az ajtót. — Tessékl Tálaljuk a vacsorát! A

z asszony előre furakodik. Már megtelt a kis étterem. Én csak állok a folyosón. Elment a kedvem a vacsorától. Megint dorgálom magam. Minek bosszankodsz? Ha behunytam volna a szemem, és' teletömtem volna vattával a fülem, most nyugodtan vacsorázhatnék. PETRŐCI BÁLINT URAM? ASSZONYOM? A szovjet sajtóban élénk vita folyik a megszólításról Nem kis vitát váltott ki a szovjet sajtóban Vlagyimir Szolouhinnak, az Ismert írónak egy nyelvújítási, helyesebben: felújítási javaslata. Szolouhin néhány héttel ezelőtt a Negyeljának, az Izvesztyija vasárnapi mellékletének hasábjain felpanaszolta, hogy a grazsdanyin (polgártárs), illetve a grazsdanka (polgártársnő) megszólítás túl rideg és hivatalos, míg a tovartscs (elvtárs) nem mindenkinek dukál. Milyen jó a franciáknak, vagy a lengyeleknek — vélte Szolouhin — akiknek ott a régi Jó monsieur — madame, illetve a pan—parii, amivel bárkit meg lehet szólítani. A szovjet író azt ajánlotta, hogy a hétköznapi életben használják ismét a szudar és a szudarinya (uram, asszonyom) megszólítást, úgy, ahogy az a forradalom előtt divatban volt. L. Siskin, a Negyei ja batumi olvasója erélyesen tiltakozik ez ellen. Valóban, a szudar szónak a mai szovjet nemzedék számára olyan a csengése, mint nálunk a nagyságos úrnak. Ogy véli, ahol nem tudjuk, hogyan szólítsunk meg valakit — kerüljük el a megszólítást. Egy másik olvasó, az ogyesszai N. Danyilenko, ugyancsak nem ért egyet a szudar felújításával, s azt ajánlja, hogy egyetemlegesen használják a zemljak megszólítást, ami a szó szűkebb értelmében földit, tágabb értelemben honfitársat jelent. A. Toisztyihln szaratovi tudós viszont lelkes híve Szolouhin javaslatának, és — mint írja — már alkalmazta is: a villamoson szudarinyának nevezett egy asszonyt, és... senki sem csodálkozott. Az uram-asszonyom vita — legalábbis a sajtó hasábjain — egyre élénkebbé válik a Szovjetunióban. Javítják a tátralomnici drótkötélpályát. K. Bruk, az egykori kiváló síelő irányítja a munkulatokui (R. Berenhaut felvétele) L. D. Land.au, szovjet akadémikus (feleségével

j átveszi a Nobeldíjat. [Foto: TASZSZ); VISSZAADTÁK AZ ÉLETNEK Nem egészen egy hónap alatt négyszer hozták vissza a halálból © Lev Davidovics Landau visszatért otthonába Már több, mint két éve tragikus kimenetelű autószerencsétlenség történt a Moszkvából Dubna felé vezető műúton. Lev Davidovics Landau a dubnai atomkutató állomás felé, munkahelyére indult. Gépkocsija a megszokott tempóban nyelte a kilométereket, s Landau professzor, szokásához híven, munkatársaival beszélgetett. A modern elméleti fizikában nagy érdemeket szerzett ötvennégy éves tanár a tudomány világában akkor már elismert tekintély volt: Nevéhez fűződött a kvantumelmélet és az elemi részecskék fizikájának továbbfejlesztése, s ő alkotta meg a hélium szuperfluiditásának elméletét. 1962 januárjának első vasárnapja volt. A tudományos alkotómunka vágya hajtotta a kutatóintézetbe... Ide azonban csak nagyon hosszú és földi lény által még, meg nem járt úton, csak két évvel később érkezhetett meg a nagy tudós. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor a professzort szállító autó elé egy kisgyerek ugrott. A sofőr, hogy elkerülje a gázolást, elrántotta a volánt és a gépkocsi a síkos úton nekirohant egy teherkocsinak. A sofőr és a nagy tudós munkatársai könnyebb sérülésekkel, de maga Landau halálos sebekkel került be a legközelebbi kórházba, ahol Poljakov orvosprofesszor vette gondjaiba. A tudós élete azonban továbbra is veszélyben forgott. Felhívták Moszkvát, mozgósították a legjobb orvosokat: Kornyanszkij, Grascsenkov, jegorov, Rappaport, Jermolajeva szinte egyszerre érkeztek Landau betegágyához. Haldoklik Landaul — futótűzként terjedt a hír a szélrózsa minden irányában: Maxwell angol fizikus több mint egy órán át váratja a Moszkva— London közötti légijáratot, hogy elvihess© az orvosságot Landau részére. Gyógyszereket küld Kanada, az Egyesült Államok és Belgium. Dán orvosok ajánlják fel segítségüket. Hazánk legjobb idegsebészét küldi Moszkvába. A délutáni órákban Landau legjobb barátai és munkatársai is ágya mellett állnak, és természetesen felesége is. — A vészjel azonban egy percre sem szünetel: Landau haldoklik! A világ legjobb orvostudósai és a legtökéletesebb orvosi műszerek figyelik és állandóan regisztrálják állapotát. Felállítják a diagnózist: koponyaalap! törés, nagymérvű agyszövetzúzódás, bordatörés, tüdőrepedés, többszörös belső vérzés, medencecsonttörés, hólyagszakadás s a vese, Az alkohol hatása Növekedik az alkohol hatása alatt elkövetett büntettek száma rületre esik az elítélt személyek egyötöde. Emellett csak nagyon csekély mértékben növekszik a flatalkorúaknak és ittas személyekne"k kimért alkohol miatti büntetések száma. Pedig az alkoholizmus elleni új törvény minden feltételt megad erre. Nagyon sok bűntettet követnek el az alkohol hatása alatt a közlekedésben. Az alkoholizmus kedvezőtlen hatása a családi kapcsolatokban ls megnyilvánul. Statisztikai adatok szerint minden ötödik felbontott házasság az alkohol miatt bomlott fel. a szív és a vérkeringési rendszer működésének csökkenése. Az orvosok agyműtétre határozzák el magukat. A nagy fizikus továbbra is öntudaton kívül, nagy lázban vergődik. Sikerül elállítani a vérzést. A negyedik napon azonban a műszerek megállapítják azt, amitől mindenki retteg: a klinikai halált Ez lenne a vég? — hasított a szívekbe annak a tudata, hogy ezen már változtatni aligha lehet. De hátha ... és az orvosok megkísérlik a lehetetlent: a szivet sikerül újra működésbe hozni! Ez azonban még távolról sem jelentette a végső győzelmet. — A halál egy hét múlva újból bekövetkezett, majd kilenc napra megint és tizenegy nap múlva ismét ... Négyszer halt meg Landau és mind a négyszer sikerült őt visszaadni az életnek és az emberiségnek. Harminc nappal később végre jobbra fordult a halálból négyszer viszszahívott Lev Davidovics Landau állapota. Kapica akadémikus ekkor a világ legjobb agysebészeit hívta segítségül. Megérkezett Penfield professzor Montrealból, Guillot és Garda orvosprofesszorok Párizsból és Kunz sebészprofesszor Prágából. Beavatkozásukra azonban nem került sor: Landau öntudata sebészeti beavatkozás nélkül is világosodni kezdett. Két hónap eltelte után újra felnyitotta a szemét, majd naponta néhány órán át műtüdő nélkül lélegzett. Reagálni kezdett munkatársai hangjára — beszélni azonban még nem tudott... Fokozatosan az emlékezőképessége is visszatért — felismerte élettársát, aki egy percre sem mozdult el az ágyától, majd tizenhat éves fiát is mosollyal üdvözölte. Az orvosok ekkor már hozzáláttak a végtagok mozgásreflexeinek'' felújításához — megkísérelték mozgatni végtagjait. Ezután a tanulás és az emlékezés hosszú hónapjai következtek. Nemsokára már rövid kérdésekre is sikerrel válaszolt s az idegen nyelveket sem felejtette el. Fél év elteltével már a szakirodalmat is tanulmányozta és vitába szállt. — Amikor a svéd követ királya nevében a Nobel-díjhoz jókívánságait fejezte ki és oroszul akart beszélni, hogy Landaut ne fárassza, a nagy fizikus így válaszolt: — Ne fáradjon, ez orvosok úgyis szellemi tornát írtak elő — az angol nyelv tehát hasznomra lehet; csupán azt sajnálom, hogy hálámat ilyen helyzetben vagyok kénytelen kifejezni. (él) A Központi Alkohol Ellenes Testület adatai szerint hazánkban csökkent a bűntettek száma, de az alkohol hatása alatt elkövetettek száma az 1962-es évhez viszonyítva 1963ban jelentősen gyarapodott. 1963 második negyed évében például 1956 ugyanezen időszakához viszonyítva 90,4 százalékkal növekedett az ilyen bűntettek száma, pedig'a bűncselekmények ugyanakkor 50 százalékkal csökkentek. Különösen gyakori az alkohol hatása alatt elkövetett rendbontás. 1963 három negyedében a kihágások 76,7 százalékát, a verekedések 72,7 százalékát, a közalkalmazottak elleni merényletek 68,3 százalékát, a megfontolt szándékkal elkövetett testi sértések 45,2 százalékát alkohol hatása alatt követték el. A szlovákiai kerüle-, tekben kedvezőtlenebb a helyzet, mint Csehországban. Különösen figyelmeztető azon bűnözők életkora, akik az alkohol élvezetének hatása alatt sértették meg a törvényeket. 1962ben 795 tízenhét évnél fiatalabb személyt ítéltek el Ilyen bűncselekmények miatt. Rendkívül kedvezőtlen a helyzet észak-morvaországi kerületben. Erre a keŰJ SZÓ 4 * 1S84 február Z2. /