Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-01 / 01. szám, újév

VIGYÁZZATOK A STRÁZSÁN! JUHÁSZ GYULA: Uj vallomás Minden szerelmet, amely bennem égett, mint égi tűz és kárhozati láng, melytől kigyúltak bennem messze fények s ragyogtak földi fároszok gyanánt, minden szerelmet most rád pazarolva szeretlek nép, munkás és szenvedő, te vagy reményem óriási tornya, mely mélységekből az egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem, minden nyaramnál forróbb hevületben ölel dalom és csókol énekem, anyám te vagy s te vagy a gyermekem! Minden gyűlölség, amely bennem égett, mint Ifjú vadság és minden férfi gőg, mely boldogított, mint a drága mérgek a mámoros ivót, halált hívőt, minden gyűlölség szálljon most felétek, kik a szabad Jövendőt félitek, ki renyhe Jólét párnáin henyéltek, s tagadjátok az egyetlen hitet: hogy szent az élet és hogy szent az ember, ki Jövőt épít, mint korállt a tenger, ki a sötét odúkból fényre vágyva, majd győzni fog a földön nemsokára! 1923 FRANTIŠEK HRUBÍN: Újév reggelén Halál: Álmot hozok rád, hosszantartót, mélyet. Nem hallod majd háborúk zörejét. Aztán Jönnének örömteli évek: táncolva szórnák haló-porod szét. Költő: Ne kísérts engem Ne küldj reám álmot. ' Célom ébren leélni minden percet. Mindegyik emel rajtam egy hajszálnyit, mindegyik segít: magamba mélyedjek. Az éjbe tárom szobám ablakát. Kékesfehér hó, mindent betakarsz! Mindenki alszik: ellenség, barát. Béke és csend — csak énbennem dúl harc. Ö, gyermekeim, bár ne ismernétek mást, csak a békét, amely ím ölel. S csak egy harcot: mit csendjében az éjnek kell, hogy kiki magában döntsön el. E harcokban erősödik az ember, vereség árán, győzelmek által. Ki nincs résen, kit elnyom a szender, azt elnyeli végkép az Idő árja. Fordította: Fügedl Elek MONOSZLÓY M. DEZSŐ: A jóság szigoráról Béke húzd karóba a háborút, gyengédség szúrd ki a szadisták szeméti Önön harmóniádért cselekedtél? Nos fesd le most a letiport gonoszság Jellemét Kölcsönvett fegyverekkel hadakoztál, vadabb lettél a meggyötört gonosznál, nézd vérben vonagló arca elmosódott, éjébe nem fénylett saját napod, magadhoz légy hű, hogyha szent szigorral a másoknak bűnét látni akarod. mm VERES JÁNOS: Csöndes sorok Rokonaim könnye arcomra hullt, káromkodásuk rám vert, mint az ostor. Tudtam, hogy álmuk szekeréből mindig kifogta a lovat a lemondás. Tudtam (hiszen ismerem a betűt), hogy a koldusok sokszor megvakultak félrevezető szavak Izzó vasától, gyilkot fentek egymásra, egymás torkának estek, míg a király, a basa s a püspök párnák közt mosolygott. Gyermekszemmel, nem is olyan régen, élve láttam a barbárságot, horogkeresztet viselt karján, tüzet gyújtott a földgolyó alá, majdnem elégtem a lángban. Láttam a szelíd emberséget is, „Varázshegy"-et és röplapokat írt, nevelte okos kicsinyeit, félve élt, ezer veszély közt, mint őzgida a farkasok között. S láttam a piros virradatot, épp akkor nőttem ifjúvá, mikor törvénnyé, egyszereggyé lett a legtisztábbak embersége. Látom új életünket, mely nem kép és fgéret, hanem csők és kenyér — s olykor a Jövőt is látom már, a termékeny völgyet, hol az ember atommáglyáin, minden rossz gondolatot eléget, kardból és láncból ekevasat készít, s társaira úgy tekint majd, mintha tükörbe nézne. merője — meg is Irta, gyógyítani nem tudott és a sebész szerepét nem merte vállalníl Nem egyszer felismer» te, hogy vesztett ügyet véd, s ki is jelentette: hazámon kívül én is forradalmár lennékl" Paraszti származása, az öröklött adottságok, nevelés és műveltsége, valamint a kispolgársághoz való tartozása azonban útvesztők voltak, hibáinak eredőt! MÉGIS NAGY MŰVÉSZ VOLT, akinek regényeire, drámáira, de főleg elbeszéléseire egész Európa felfigyelt, és aki a cseh irodalmi nyelv pallérozásával hallhatatlan érdemeket szerzett! S jóllehet híres regény-trilógiájában (Hordubál, Meteor, Egyszerű élet) a filozófus még egy néhányszor legyőzi a költőt, Karel Capek, ha lassan is megtalálja az utat az emberhez, akit mindig nagyon szeretett, akit nem akart szentnek, sem hősnek, sem élvezethajhászónak látni, akinek soha sem akarta a legkisebb fájdalmat sem okozni, de akiben mégsem bízott! Azt hiszem nem túlzás, ha azt állítom, hogy K. Capek ember és művészi élete egyaránt az ambivalencia balladája volt, s éppen ezért még hibáiért sem marasztalhatjuk ell Hiszen mint Poe magános lovagja, ő ls „száz útra tért", keresett ... kereste az utat az emberekhez, az élet titkainak megoldásához, kereste a szabadság definícióját és még Hegelhez sem jutott el... s a tömegektől való félelme, ezeknek lebecsülése gyakran Ostega-y—Cassettet juttatja eszünkbe ... A nagy fordulat akkor következett be, amikor a költő ráeszmélt, hogy hazáját és az emberiséget nagy veszedelem, a világtörténelem legnagyobb pestisjárványa — a fasizmus veszélye fenyegetll A Harc a szalamandrák ellen című könyve már a lelkiismeret vészharangjaként zúg. Harcba szólít a szalamandrák ellen, a szalamandrák legveszélyesebbel a „Nord molch-ok" és az „Edei molchok" ellen, akiket a Vezérszalamandra, Andreas Schultze, az első világháború őrmestere vezet támadásra az emberiség ellen! A hasonlatosság itt már nem véletlenszerű. Mindenki tudja, hogy Hitlerről és nordikus hordáiról van szó. Sajnos, K. Capek pesszimizmusa még itt is felbukkan: nem hisz az emberek győzelmében, a kiutat a szalamandrák kölcsönös kiirtásában látja. Eggyel azonban a költő már nagyon is tisztában van. Tudja, és meg is mondja — országnak, világnak —, hogy pénzzel és fegyverrel a kapitalista gyárosok, bankárok és politikusok támogatják a szalamandrákat! ÚTJA EZUTÁN MÁR TÖRETLENÜL — ha nem is hibáktól mentesen — ível a magasba. A költő folytatja harcát a horogkeresztes szalamandrák ellen. Megírja a Fehér kór című, megrázó erejű drámáját, ahol a hódító seregnek marsalljával a szomszédos kis népnek egy vidéki orvosa száll szembe. Ember a szalamandrák ellen! Dr. Gallen nem adja ki a nagy marsallnak a „fehér kórt" legyőző orvosság ampulláit... Majd a „Fehér kór" után az „Első osztag" következik. Karel Capek ebben egy bányász mentőosztag hősiességét énekli meg. És annak ellenére, hogy itt ls, akárcsak a „Harc a szalamandrákkal" című művében boszszantó hibák zavarják az olvasót és a bírálót, ez a bányászdráma egyike az Író legszebb, legigazibb és legköltőibb műveinek" (J. FuCik). Most már mindenki a folytatást, a mű betetőzését várja, ami hamarosan meg is születik. Harmincnyolc tavaszán hazánkat már közvetlen veszély fenyegeti. Hitler páncélos hadosztályokat vonultat fel határainkon, az árulók ötödik hadoszlopa már titokban feni késeit. A költő pedig, a költő, aki a közelmúltban még minden kellemetlenség elől virágos kertjébe bújt meg, most nyíltan kiáll. Élete legszebb, legemberibb művében, az „Anyá"-ban, nagy lelkitusa után fegyvert nyom az „Anya" utolsó, egyetlen életben maradt fiának kezébe. — Menjl mondja neki! Menj, védd hazádat, és népedet, századok kulturális kincseit, harcolj az embertelen erőszak ellen, fegyverrel, úgy ahogyan én tollammal harcolok a szalamandrák ellen! És aztán gyenge fizikumát meghazudtoló kitartással írja cikkeit, tárcáit, széljegyzeteit a szalamandrák fasizmusa ellen. Mindaddig, amíg 1938 karácsonyán a toll ki nem hull kezéből. RITKÁN ADATOTT MEG Írónak —, de ilyen minden porcikájában pacifista és mélyen civil beállítottságú írónak, mint Karel Capek, eddig sohasem —, hogy máról holnapra harci lobogóvá váljék a tömegek szemében. Karel Capek azonban az lett, bálványa és harci lobogója azoknak a tömegeknek, akiktől oly sokáig idegenkedett, akikben hosszú időkön át nem hitt... A történelem azonban a szalamandrák ellen és létükért élethalálharcot vívó népének barikádjára állította őt, és ott az „Első osztag" bányászai mellett jelölte ki helyét. Karel Capeknek valaha más elképzelései voltak. A szándékok azonban sohasem mérvadóak, mindig az eredmények, a tények a perdöntőek és ezek által lett igazán nagy íróvá, művésszé Karel Capek is. Valóban nagy művész volt és Igaz ember, veszedelmes ellenfél a horogkeresztes szalamandrák számára. Tudták ezt a nordikus barbárok is, akiknek műveltségére tán semmi sem jellemzőbb, mint hogy Prágába való bevonulásuk napján, 1939. március 15-én — tehát közel négy hónappal a költő halála után, Gestapo legényeket küldtek elfogatására. Harcos szellemét, amely lázított az elnyomók ellen, azonban nem tudták bilincsbe verni és elpusztítani. KAREL CAPEK HUSZONÖT éve halott, életműve azonban élve él, hat fiatalokra, aggokra, és ahogyan láthatjuk ma ls harcol és mindig is harcolni fog minden idők világuralomra törő szalamandrái ellen, a humanizmus, a béke és az élet nevébenl BARSI IMRE Dr. MARCEL RUBIN Ismert osztrák zeneszerző és zeneesztéta, az Osztrák Zeneszerzők Szövetségének titkára, a Zenekritikusok Egyesületének titkára. Zeneszerzői munkásságáért állami díjat kapott, négy szimfónia, kamaraművek, vagy száz dal szerzője. Munkás- és ifjúsági dalai nagy sikert arattak a \/IT-eken. MIT VAROK 1964 Az 1964-es évtől mindenekelőtt azt várom, hogy meghozza a nyugodt, alkotó légkört mindazoknak, akiknek van mondanivalójuk vagy tudnak valamit adni az emberiségnek. A nyugalom pedig békét jelent Kennedy meggyilkolása megmutatta, milyen hirtelen törhet veszély a békére. További haladást várok a világ munkásmozgalmában, s különösen a szocialista államok gazdasági fejlődésében. A két társadalmi rendszer békés versengése komoly dolog és nem lehet csak úgy félvállról kezelni. Nem a jobb agitáció dönti majd el az egyik vagy a másik rendszer győzelmét, hanem az, hogy melyik rendszer termelési vtszonyaiban lehet az emberek anyagi és szellemi igényeit a legjobban kielégíteni. Meggyőződésem, hogy ebben a szocialista államok viszik el a pálmát. Hő vágyam, hogy ez minél előbb megtörténjék. Mint művész szorosabb együttműködést remélek a szocialista országok művészei és a tőkés országokban élő humanista kollégáik között. Szándékosan mondok humanista művészeket és nem szűkítem le semmilyen politikai irányzatra, mert az együttműködés mindazokkal, akik emberséges formában emberséges dolgokat alkotnak, szerintem nemcsak kívánatos, hanem meg ls valósítható. A reakciónak van internacionálé ja, de a Nyugat humanista művészeinek még nincs szervezeti központja. Ügy gondolom, jő lenne valamelyik szocialista országban megrendezni korunk zenéjének nemzetközt szemléjét. Végül pedig az új esztendőtől még alkotó terveim megvalósulását ts várom. Ezeket azonban csak kottapapírra vethetem, nem újságpapírra. HELENA BENEŠOVA: AZ EN SZÉP ANNAM A

lkonyatkor tartottam hazafelé. Amikor az utcánkhoz értem, feltűnt nekem az előttem haladó nő. Imbolygott, majd megtántorodott és előre dóit. Segítségére akartam sietni. Ekkor láttam, hogy Anna az, a feleségem. A vaskos kémia-szótáram volt a fején. így akarta elsajátítani a régi egyiptomiak könnyed és nemes testartását. Visszafordultam, és egy Ideig sétálgattam, hogy ne zavarjam az edzésben. Mire hazaértem, friss málna illata fogadott. Nejem éppen azon fáradozott, hogy tejszínhabbal keverje öszsze. E finomság várható öröme elűzte rosszkedvemet és fáradtságomat. Beáztattam a szennyes fehérneműt, kimostam, felteregettem, felsíkáltam a fürdőszobát, kiporszívóztam a kárpitozott bútorokat meg a szőnyegeket. Majd félszemmel kilestem a konyhába, de az üres és sivár volt. Anna az elsötétített hálószobában feküdt, arcán tejszínhabos málnapakolással. Arra kért, hogy ne zavarjam, és egyedül fogyasszam el a vacsorámat: kolbászt kenyérrel. Tegnap parizert vacsoráztam, tegnapelőtt meg sajtot, mert Anna minden este el volt foglalva. Az egyik napon tojássárgájából, mézből és olajbői kevert arcpakolást, másnap pedig citromból, zabpehelyből meg parafinból különböző bel- és külföldi kozmetikai szaktekintélyek receptjei alapján. Amikor a pakolással feküdt, a rekamié láb felőli részét magasítanom kellett. Két marhagulyás konzervet tettem a matrac alá, hogy a fekvése valóban pihentető legyen. Annám kesztyűben feküdt, mert a kezét is bekente finomító krémmel. A haját gondosan felcsavarta, és a fejét bekötötte egy ócska kendővel. Naponta hosszan masszírozta az arcát vitamindús- és hormonkrémmel. Hogy a szempillája még sűrűbb és hosszabb legyen, minden este különleges olajjal kenegette. Anna minden körülmények között mosolygott, mert tudta, hogy a boszszankodás árt a szépségének. Mindig könnyed hangon beszélt és mélyeket lélegzett közben. 0, mennyire értett hozzá, hogy érzelmei elleplezze! Tudta, ha fölösleges aggodalmakkal terheli maeát, veszít vonzóerejéből. Az én szép, bűbájos Annám mindig megőrizte nyugalmát, szeretetre méltó és barátságos volt: bizonvára akkor is higgadt és kedves maradt volna, ha engem történetesen akasztani visznek, máskülönben hosvan tudná megőrizni tündéri szépségét? Reggel, munkába menet, csaR nagyon gvöngéden csókoltam meg, nehogy kárt tegyek a nyilvánosság részére frissen kozmetikázott nejemben. — Mikor jössz haza, drágám? -« kérdezte ilyenkor. — Későn, bogárkám, nagyon későn — válaszolom az utóbbi Időben. Kezdek én is olyan férj lenni, aki elhanyagolja a feleségét. Az utcán menve, mostanában mindig azon gondolkodom, miért is jötti Anna feleségül hozzám? Talán azért, mert ez ls hasznos a szépségének, tündéri arcának, kecses lényének? Amikor megérkeztem a munkahelyemre, asszisztensnőm az íróasztalnál ülve a munkatervet tanulmányozta. Nemrég helyezték mellém, túl van a negyvenen, nem szép és nincs jó alakja. — Nem tudott aludni, hogy Ilyen korán bejött? — kérdezte kissé mogorván. Egyáltalán nem látszott törődni azzal, hogy minél vonzóbb legyen. Nem válaszoltam. Rám nézett. — Rossz bőrben van — Jegyezte meg halkan. — Mindjárt főzök magának egy kávét. l\/legkínált egy szelet kaláccsal Is, és többet nem kérdezett semmit. Csontos alakja ellenére hajlékony volt, könnyedén mozgott. Közben hivatalos dolgokról kezdett beszélni, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy elterelje kellemetlen gondolataimat. Azután hozzáértőén és önállóan elkészítette háromhetes munkatervünket Igazán nagyon érdekes és vonzó nő. Rózsának hívják, de én egyszerűen Rózsikának szólítom. Szirmai Marianne fordítása Mikuláš Galanda: Búsuló betyárok, (Olaj, 1932.) 1984. január 1. * ŰJ SZÖ 9