Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-01 / 01. szám, újév

Dr. ERNST ENGELBERG A berlini Német Tudományos Akadémia történelmi intézetének igazgatója IS T VAROK 1964-TÜ'L? Az 1964-es évtől mindenekelőtt az várom, hogy a moszkvai atomcsendegyezmény megkötése után a nemzetközt helyzetben beállt enyhülés tovább tartson. Újabb le szerelési intézkedéseket remélek. Bízom benne, hogy felszámolják a világkereskedelmet gátló diszkriminációt. Hiszem, hogy egészen ú) rendszere alakul ki a tudományos eszmecseréknek és a kulturális kapcsolatoknak. Ezzel kapcsolatban mint németnek, az a hő vágyam, hogy megszelídítsük a bonni állam szélsőségeseit, Iakik igen szeretnék ujjukat a nyugati atomfegyver ravaszára tenni. I Csakis így lehet megteremteni a feltételeket a két német állam kapcsolatainak normalizálására, amely valamennyi európai ország érdeke. A „hidegháborút* fel kell számolni, hogy útját álljuk a „forró" háborúnak. A szocialista országok a nemzetközi munkásosztállyal csak egységesen érhetnek el lényeges eredményeket a békés együttélésére folytatott harcban. A nézeteltéréseket a szocialista táborban mindenkor úgy kell rendezni, hogy a proletár internacionalizmus ne szenvedjen kárt. Ezért kívánságaimat az 1964-es évre így összegezem: a szocialista országok cselekedjenek egyetértésben, hogy minél előbb biztosíthassuk a világbékét. HÉ JÉt •§# -I Dr. EMIL GEORGIJEV Ismert bolgár író, a szófiai egyetem szláv irodalom tanszékének vezetője MIT VAROK 1964Az ember az új évet ősidők óta újabb reményekkel azonosítja. Jobb életet és több boldogságot remél. Mit lelent azonban a jobb élet és több boldogság? Az emberek mást mást értenek a jobb élet és a boldogság fogalmán. A történelem tanúsltja, hogy az egyes események közelebb vitték a nemzeteket, az emberiséget, tehát az egyént Is a főbb élethez, a boldoguláshoz. Ezek a haladás, az Igazságosabb társadalmi rendszer útját egyengették A fejlődés törvényszerűsége egy re távolabb visz bennünket az embertelenség, a rabszolgaság és a háborúk világától. Ez az út az emberek közti testvért kapcsolatokhoz, az anyagi Jólét emeléséhez, a kultúra felvirágzásához vezet. Nemrég egyhónapos csehszlovákiai látogatásom tdején meggyőződtem arról, hogy népük nemcsak őszintén kívánja a szebb életet, hanem fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy Jobb élet és boldogság uralkodjék az egész földkerekén. Kedves barátaim, kívánok szívből minden jőt az új évben! A TELEVÍZIÓ KORÁBAN Ma a legtöbb gyerek a televízióban találkozik először az operával, balettel, s talán még a színházzal is. Zsuzsikának is a XV Jelentette első nagy élményeit, ötéves lehetett, amikor először vittük el a Nemzeti Színházba. Páholyunk alatt közvetlen közelben volt a népes zenekar. Nagyon (61 mulatott a hangoláson és az ezzel járő furcsa zenebonán. Csak akkor meresztette ki nagy szemét, amikor kijött a karmester és a zenekar néhány akkord után fortisszimóban rázendített a nyitányra. Egy ideig értetlenül pislogott rám, aztán ellenkezést nem tűrő hangon kijelentette: — Halkítsd már le, nem hallod, hogy ordít? (sz. b.) KOLLÉGÁK EGYMÁS KÖZT Mikor az egyik asztalnál felfedeztem gondokba (vagy gondolatokba?) mélyült ábrázatát, mindjárt azt Is megfigyelhettem, hogy bal kezének csak a hüvelykujja állt ki a hajából, a többi tövig belemélyedt... Számolt. A papírra körmölt sorokat számolta olyan elmélyülten, hogy a köszöntésre, mint a tettenért gyerek, Ijedten kapta fel a fejét. ÜJ ESZTENDŐ FELADATOK Beszélgetés DOBOS LÁSZLÓVAL, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjével A Szlovák írószövetség magyar nyelvű lapja, az Irodalmi Szemle január elsejével VII. évfolyamába lép. Irodalmunk, az alkotó munka megbecsülését és a gondoskodást tükrözi az a tény is, hogy az új évben havi lapként jelenik meg az Irodalmi Szemle. Az új esztendő új gondjairól beszélgettünk el a lap főszerkesztőjével, Dobos László íróval. 1. Milyen tervekkel, elképzelésekkel indul az Irodalmi Szemle az új esztendőbe? A két nyári hónap (július és augusztus) kivételével, januártól havonként jelenik meg. Az irodalmi havilap fontossága kétségtelen, a mi esetünkben azonban szükségszerűen felfokozott jelentőséggel bír. Feltételezhető, hogy a gyakori megjelenés felgyorsítja Irodalmunk vérkeringését: frissítően, termékenyítőleg, a mozgósítás erejével hat majd kultúránk egészére. Az irodalmi havilap több lehetőséget, de egyben szerkesztési gondot is okoz. Mint már annyiszor, most is felmerül a kérdés: hogyan tovább? 1958 második felében jelent meg először a lap. Azóta — bennünk és körülöttünk — sok minden megváltozott. A személyi kultusz és a dogmatikus gondolkodás elleni harc révén kedvezően alakultak a kultúrpolitikai feltételek, szabadabbá vált az alkotás légköre. Ez a helyzet egyenesen kényszerít bennünket, hogy kiműveljük, kialakítsuk egy korszerű irodalmi havilap szerkesztési koncepcióját. Ha már a koncepciónál tartunk, mondjuk meg azt is, hogy e téren több kritikai megjegyzés hangzott el az eddig kéthavonként megjelenő Irodalmi Szemléről. Többször hallhattuk a kérdést: kit szolgál, mit szolgál? Röviden válaszolhatok: az irodalmi fejlődést, az Irodalmi kibontakozást. Azt tette, amit tehetett: regisztrált, összegezte, illetve igyekezett összesíteni az irodalmi termés legjavát Hogy jól, vagy rosszul végezte-e ezt a munkát a lap, — vitatható. Kétségtelen azonban, hogy a tényeket regisztráló lap, ma már kevés. Többet akarunk, többre vágyunk, többre vagyunk képesek. Viszont tegnapi viszonyaink figyelmen kívül hagyása, tegnapi önmagunk tagadása, holnapi programunkat gyengíti. Az Irodalmi Szemle eddigi évfolyamai irodalmunk egy fejlődési fokozatát jelentik, s átmenetet képeznek a magasabbrendű célok felé. A sokat emlegetett Irodalmi folytonosság lényege ez, mely nélkül felsőbb, magasabbrendű irodalmi lépcsőfok nem képzelhető el. Az új program munkánk korábbi tanulságából indul ki. Ez pedig elsősorban az irodalmi összefogás gondolatának munkálása. Eltökélt szándékunk volt korábban is, hogy egyesítsük, összesítsük irodalmunk minden erejét. A szerkesztés gyakorlatában egy volt a mérvadó: a kézirat értéke. Voltak és lehettek tévedéseink, gyermeteg és naiv elképzeléseink. De sohasem tévedtünk az Irodalom fejlődését merevítő szektás dogmatikus gondolkodás útvesztőjébe. S ez alkalmat és lehetőséget nyújtott a progresszív irodalmi elképzelések megszületésére és felerősödésére. Néhány szót elképzeléseinkről és a lap koncepciójáról. Egy irodalmi lap programja, szerkesztésének koncepciója közvetlenül összefügg Irodalmunk programjával. Van ilyen? Próbáltuk ezt már meghatározni? Az irodalom programja végs<j fokon pedig az egyes alkotó egyéniségek elgondolásaira, ars poeticájára vezethető vissza. Ezek bonyolult összefüggések és kölcsönhatások. De ennek ellenére is az a véleményem, ha a koncepcióról kezdünk besszélni, előbb saját gondolatainkat próbáljuk rendezni, egy kialakítandó program szempontjából. Szerintem ma még korai lenne — a havilap koncepcióját Illetően — egy kiforrott és végleges elgondolást rögzíteni. Végső formáját a lap menet közben nyeri majd el. Egy tény: sokoldalú, élénk érdeklődésű folyóiratot kívánunk szerkeszteni. Építeni — az egészséges differenciálódás alapján — az irodalmi egység gondolatát. Látni, érezni, követni akarjuk életünk valóságát. S mindezt összhangba hozzuk az irodalmi nemzetköziség gondolatának munkálásával. 2. Milyennek látja hazai magyar irodalmunk mostani helyzetét, véleménye szerint mik a kibontakozás lehetőségei? Néhány mondattal nehéz erre válaszolni. Hadd mondjak azonban néhány gondolatot. Véleményem szerint nagyon meglazult irodalmunk belső kritikai szelleme, hiányzik a józan irodalmi önkritika. Ennek természetszerű következménye, hogy pontatlanok az irodalmi értékeket felmérő látleletek. Szinte már divattá vált az — önkikiáltás. Költőink, íróink öszszejöveteleit, vitáit hallgatva az a benyomásom, mintha rövid lenne az irodalmi emlékezőtehetségünk. Szinte naponta ismétlődő gyakorlat, hogy gondolataink, ítéleteink, elképzeléseink a pillanatnyilag előállott helyzetek és hangulatok szüleményei. A tényeket, az összefüggéseket mérlegelő gondolkodást a reflexiók, a rögtönzések, az indulatos kirobbanások helyettesítik. Kis túlzással ezt is mondhatnók: az okfejtések helyett hadonászunk, közvetve vagy közvetlenül dicsérve magasztalva önmagunkat. Időnként ez már émelyítően hasonlít egy korai irodalmi mennybemenetelhez. A másik gondolat: a folyton szembetűnő aránytalanságok! Az utóbbi hónapokban majd minden tolforgatónk igényeket formált és fogalmazott. Ez alapjában helyes. De ugyanakkor hol vannak az Igényeknek megfelelő alkotások? Ki fogja ezeket megírni? Irodalmunk képviselőinek élményanyaga távolról sincs arányban a produkált művek számával és értékével. Miért? Sokszor az a benyomásom, hogy kibeszéljük magunkból műveinket. 3. A nemzetek közötti irodalmi, kulturális közeledés ügyét, a sokat emlegetett híd szerepét a jövőben hogyan kivánja a lap segíteni? Művelni akarjuk az irodalmi nemzetköziség gondolatát. Konkrétan ezt úgy értelmezzük, hogy közvetíteni akarunk a magyar, a szlovák és a cseh irodalom között. Közvetíteni, de nemcsak közvetíteni. Szeretnénk, ha népek és irodalmak közeledésének a folyamatában a mi gondolkodásunk, a ml irodalmunk is ható tényezővé válhatna. 4. Három őszinte kívánsága? Inkább fogjuk a hármat egybe. Az olvasók minél nagyobb tábora olvassa és támogassa lapunkat. Lehet, hogy szerény kívánság, számunkra mégis sokat jelentő segítség lesz. • * » A szerény kívánsághoz hadd járuljunk hozzá mi is, őszintén kívánva, hogy az új esztendő új feladataival sikerrel birkózzék meg a lap, s hatékony segítője legyen irodalmunk kibontakozásának, a népeink közötti irodalmi és kulturális kapcsolatok elmélyítésének. Más szóval: hatékonyan szolgálja szocialista kultúránk nemes célkitűzéseit. (dz) AFORIZMAK STANISLAV JERZY LEC k Még a dicsőség előcsarnokában is jut idő a nagy mű megalkotására. •k Az álmodozóknak álmatlanok az éjszakái. * A jogot folyton-folyvást sárba tipró ritkán áll szilárdan a lábán. * Akik félnek a meztelen igazságtól — lenyúzzák a bőrét. k Az ember győz. Az ember felett. •k Néhol a homok is termékeny. Struccfejeket terem. FORBÁTH IMRE k A dézsmálók kifogásolták a gyártmányok minőségét. Az általános relativitás törvénye nem érvényes a butaságra. Az abszolút lehet. * Álmatlanság gyötörte, a könyvtárban megfelelő olvasmányt keresett. Kérésének könnyen eleget tettek. * Az írónak néha furcsa érzése van — mindenki ír és kevesen olvasnak. ANTONÍN KOSTKA •k Szocialista módon élni nem jelent csupán élni a szocializmusban. * A veszélyes gondolatok elleni küzdelem néha a legveszélytelenebb tevékenység. k A tűzoltóparancsnok kerül a legkellemetlenebb helyzetbe, ha tisztségében leég. k Ritka az a jellem, amelynek gyengéi nem a legerősebbek. k Még sok az olyan tanácskozás, amely tanácstalanságot vált ki. * A hozzá nem értés megbosszulja magát még a hozzá nem értés felszámolásában is. k Ki káderezte azt, aki az első káderest káderezte? KAREL KRÄUS k Uram, bocsátsd meg nekik, mert tudják mit cselekszenek. k Nincsen semmi illúzióm — ez az első Illúzió! * Az ember nagyzási hóbortba eshetne: oly kevéssé ismerik el. Fordította: G. I. — Hát te? — Írok. — Azt hittem, számolsz. — )a, igen. Most éppen a sorokat számoltam, még legalább 13 sort kell lekörmölnöm. — Annyira kiszámított helyet kaptál a lapban? — Á, de ne mondd senkinek, most nem Is a mi lapunkba írok, mert gyorsan kell a pénz. Egy százassal „sáros" vagyok a Pista kollegánál. (Megértésre váró bizalmassággal gesztikulált.) — És tudod... Tudtam. A másik lapnál Is sordljat fizetnek. (-la) EZ IS HALADÁS Egy érdeklődő így szól a falat véső' munkáshoz: — Mondja csak, maguknál még nem érvényesülnek az új munkamódszerek? Amint látom, még mindig a vakolás elvégzése után vésik ki a vezeték helyét. A munkás igy válaszol: — Tévedés! Azelőtt ezt a munkát csupán a festés után szoktuk elvégezni. (z. j.) SZERÉNYSÉGBŐL ÖTÖS Az egyik üzem dolgozójától megkérdezik: — Minek köszönhetitek a tervteljesítést? — Az igazgatónak ... — Hogy-hogy? Tudhatnád, akinek jó ismerettsége van a minisztériumban ... Ogy vélem, a tervteljesitéshez némi közük azért a dolgozóknak Is lenne. (— kj—) EGYÉNISÉG Az iskolákban a nemzetközi nőnap megünneplésére készültek. Az ünnep előtti napokon többször elbeszélgettek a tanítók a gyerekekkel a nők mai helyzetéről, az egyenjogúságról, a családban betöltött fontos szerepükről. Egy ilyen beszélgetés folyt le abban az Iskolában Is, amelybe szomszédom harmadikos kisfia jár. A tanító néni feltette a kérdést: Mondjatok valamit arról, mivel foglalkozik édesanyátok, dolgozik-e valahol, vagy csak a háztartást vezeti? A gyerekek különféleképpen válaszoltak: Az én mamám gyárban dolgozik. Az én anyukám sokat tesz-vesz otthon: főz, mos, mosogat, takarít és még sok mindent csinál. Jankóra, szomszédom kisfiára is sor került. Nagy hangosan elhadar egyet s mást anyukájáról s végül olyat mond, amilyet előtte senki sem: — Anyukám gyereket is szül... Általános derültség. A tanító néni is alig tudja megőrizni komolyságát. Janko körülnéz, majd magabiztosan mondja: — Mit nevettek. Amit ti mondottatok a mamátokról, azt apukám is megcsinálja. Mos is, porszívóz is, az edényt ls elmossa, de szülni azt csak édesanyám tud ... Elvitathatatlan.. (—ni—f) AZ ELSŐ ZONGORAÓRA Még ötéves sem volt Zsuzsika, amikor zongorát kapott. Iskolába még nem járt, ezért hihetetlen izgalommal készült az első zongoraórára. Indulás előtt már egy fél órával útrakészen szorongatta hóna alatt a vadonatúj kottát és sürgette anyját. Végül elindult az ünnepélyes menet, kikísértem őket az ajtóba, s csak úgy szokásból megkérdeztem: — Nem felejtettetek itthon valamit? Nem is vártam a választ, csuktam az ajtót, amikor kétségbeesetten rám kiált a lányom: — Apui Hát a zongorát nem viszszük? Sz. B. ÖNÉRZET Péter bácsi a munkánál jobban talán csak a szilvóriumot szerette. Megtörtént nemegyszer, hogy az évvégi zárszámadáskor a közgyűlésről egyenesen a kocsmároshoz ment „rovást törölni", ahogy az öreg a hitel kiegyenlítését nevezte. Panaszkodott is Juli néni éveken keresztül, hogy azt a pénzt, amit ő TV-re szánt, férjeura rendszerint leeregeti a torkán. A szövetkezet taggyűlése egyszer aztán döntést hozott, hogy a legközelebbi zárszámadáskor már nem Péter bácsinak, hanem Juli néninek a kezébe számolják le a munkaegységekre járó pénzt. A tavalyi évzáró gyűlésen így hoppon maradt az öreg. Mielőtt észbe kapott volna, felesége már haza is vitte a szép nagy TV-vevőt. Péter bácsi először csak hápogott, aztán mint mindig, most is „kivágta" magát. — Rajtam ugyan nem fogtok ki. Nem helyeztek engem gyámság alá. Az asszony gyámsága alá ... Azóta a szesztestvérek hiába várják Péter bácsit a kocsmában. Elvégre az embernek önérzete is van! (-m.) í. ÜJ SZÖ 10 * 1964. január 1.