Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-03 / 03. szám, péntek

A költő nem hal meg! íjirí Wolker, 1900. III. 29— 1924.1. 3.) AMIKOR A KÉT VILÁGHÁBORÚ köBBtt a szlovákiai haladó magyar fiatalok, munkások és diákok, Léván, Losoncon, Rimaszombaton és Kassán Ady meg József Attila költeményei mellett Jifl Wolker verseit szavalták, nemigen tudhatták, hogy a fiatalon elhunyt cseh költőt, aki a mi Attilánkat is megihlette, a Jobboldali sajtó, de a magukat baloldaliaknak nevező polgári intellektuellek ls kiakarták közösíteni a cseh irodalomból. Csak úgy, mint Ady Endre halála után, amikor akadt neves, de távolról sem annyira becsületes magyar költő, mint amilyen a Hortobágy bússzemű poétája volt, aki lidércnyomásnak érezte néhai jó Ady Endre költői hagyatékát és ezért kissé bagatellizálva, kissé denunciálva igyekezett ezt az örökséget felszámolni, a cseh irodalmi berkekben is akadtak költők, mégpedig jó költők, akiket Wolker tisztasága, eszmeiessége és saját pálfordulSsuk gyötört. Ezért harsány csatakiáltással, „elég volt Wolkerból", szerették volna a fiatal óriás hatását kiradírozni a cseh költészet lapjairól. Sikertelenül! Mert — ahogyan azt Ady Endre esete is bizonyította — a költő, a nagy költő nem hal meg! Jifl Wolker valóban nagy költő volt, tiszta szívű ember és hű forradalmár, aki életét és költészetét a forradalom szolgálatába állította! A fiatal Wolker aránylagos jólétben, zene, könyvek és virágok között nőtt tel. Az első világháború vihara azonban gyorsan rádöbbentette arra, hogy túl az atyai ház falain, kint a prostéjovi külvárosban, ahol a hadbavonult textilmunkások asszonyai és gyerekei élnek, a nyomor szinte hihetetlen méreteket ölt. Látta a háborúból visszatérő bénákat, a textilgyárak rokkantjait... Saját gyermekszemével tapasztalta a kapitalizmus embertelenségét. A szeme láttára gyilkolták halomra Prostéjovban 1917-ben a bécsi császár katonái az éhség és 8 háború ellen tüntető huszonhét textilmunkásnőt, s felfigyelt a középkort képviselő Habsburgok meg a prostéjovi cseh és német gyárosok titkos, népellenes szövetségére. Lehet, ha mindezt nem látja, az evangéliumi alázat és a keresztényi szeretet apostolává vált volna... Hiszen versel, melyeket a „Vendég a házhoz" című kötetbe nem vett be, de a kötet jó léhány költeménye is (Alázat, Koldusok stb.) valóban az alázatot és a szeretetet szíve mélyéből fakadó őszintességgel valló költőről, igaz, még akkor is jótollú költőről tanúskodnak! ÉRDEMES MEGEMLÍTENI, hogy amikor a „Vendég a házhoz" című kötete megjelenik, az fij állam „hazafias és keresztény" polgársága ujjong. Rutte, Arne Novák és mások örömmel üdvözlik az új, halkszavú költő születését. És készségesen bocsátják meg azt a néhány aggodalomra késztető strófáját, amely szerintük a kor forradalmi hóbortjának áldozó költő szeszélyessége folytán került a kötetbe. Ezek az urak azonban valamenynyien tévedtek. Jifl Wolker balra vezetett. A költő nem feledte el a prostéjovi nagy megrázkódtatásokat, sem azt, hogy a pétervári Vörös Október forradalmi ózonját belélegezte. Nem ls feledhette el, mivel az akkori osztályharcok kiéleződése, Masaryk népárulása, a szociáldemokraták renegátsága, az 1920-as decemberi sztrájk letörése erősen hatott a szelíd, békés természetű fiatal költőre, aki közben felkerül a prágai egyetem jogi karára, hogy megtanulja, hogyan kell védeni az emberi jogokat. Minden felfáj benne, a jelen szenvedései, a múlt emlékei és elérkeznek számára a vajúdás órái. Ezt különben már a „Vendég a házhoz" kötetben is felfedezhetjük. A Délelőtt a parkban című versében így Ír: ...„Még én is gyermek vagyok. Mindent szerethetek még, Ma is tán holnap ismét megoldja kőházak kínjait virító imádságom. De az ima keményedik, mint az érő alma lombos ágon felnőtté lesz a szem, mely szeretetem kibontja sután Férfi leszek és katona. S a katona imája a szuronya. (József Attila fordítása.) Amint ebből is láthatjuk, Jifl Wolker nem készült az evangéliumi alázat és szeretet apostolának, a harcos sorsát választja, harcos költőnek készül, akinek imája a szuronya, a költő szuronya pedig mindig a vers! A másik előremutató, sőt igen nyíltan beszélő verse a „Szent Domb", amelyet Morvaország híres búcsújáró helyéről ír! Ez a vers búcsú a rég! világtól, új, súlyos elhatározások bejelentése! Belátja, hogy a mások szenvedését nem lehet sem mosollyal, sem pedig Szent Márton köntöshasogatásával meg alamizsnával, de még szép rímekkel sem megváltani. Költészetét, amelyből fegyvert és szerszámot kovácsolt, a proletár forradalom szolgálatába állítja, s jómaga is beáll a munkásosztály élcsapatának soraiba. EGY ÉVEN BELÜL MEGSZÜLETIK második kötete is, a „Nehéz óra". J I Ŕ I WOLKER: DÉLELŐTT A PARKBAN Fehér kikirics üdít zöld gyepet, vitorláshajók hozzák a kék napot, s homokházaknál osztják gyermekek ŐZ egész parknak, melyet a város körbefog. Még én is gyermek vagyok. Mindent szerethetek még, Ma is tán holnap ismét megoldja kőházak kínjait virító imádságom. De az Ima keményedik, mint az érő alma lombos ágon. Holnapután felnőtté lesz a szem, mely szeretetem kibontja sután. Férfi leszek és katona. S a katona imája a szuronya. Fordította: József Attila Ebben a kötetben valóban lemérhetjük a költő nehéz óráinak súlyát, fejlődésének a proletárköltészet firmamentuma felé törő Ívelését. Itt van a híres Arc az üveg mögött című verse, a „Szerelmes vers", a „Ballada a fűtő szemeiről". Ezekben az időkben írja meg híres balladáit (Kórházi ballada, Ballada az álomról), a „Szégyent", a „Tengert", a „Bánatot" és a „Roentgent". Sietnie kell, hiszen már nincsen sok ideje. Az alattomos kór pusztítja testét. Akaratereje és optimizmusa azonban töretlen, akárcsak hűsége a munkásosztály ügyéhez. Nemcsak verseket, hanem elméleti cikkeket és irodalmi kritikákat ír, a jobboldal olyan híres Condottierjével vitázik, mint Arne Novák, drámákat Ir és halhatatlan modern meséket! Közben kilép a Devétsilből, a „Kilencek" köréből, ahol Karel Teige már kifejti a poetizmus 'későbbi manifesztumának pontjait! Ekkor írja meg Teigenek, az oly sok vitára alkalmat adó válaszát, hogy számára „Érben tízszer projetárabb mint Ivan Goll, vagy akár Apollinaire", amiben, ha az akkori konkrét helyzetet elemezzük, Wolkernek nagyrészben igaza is volt. JIft! WOLKER MINDVÉGIG szerette az embereket. Az igazi szeretetet azonban az alkotó munkában látta, amely megteremti az új, a dolgozók új világának rendjét, úgy mint a költő is megszerkeszti magában a harmóniát!" Mint forradalmárköltő a fősúlyt nem a formára helyezte. Szemében a haladó tartalom volt a mérvadó. Sajnos a tartalom és a forma egységéről már nem volt ideje értekezni. Fiatalon dőlt kl a sorból. Életének utolsó két esztendejét a tátraszéplaki Guhr szanatóriumban töltötte, súlyos betegen. A tüdővész terítette le a proletár humanizmus hű bajnokát, aki szerencsétlen emberi sorsa ellenére is szerencsés költő volt. Miért? Mert költői alkotóereje és a harcos eszme szilárdsága mindvégig szerves egységet alkottak művében. S tán éppen ezért maradt meddó minden olyan kísérlet, hogy Wolker költészetét kitépjék a dolgozó nép szívéből. A nép ajkén élt tovább, katonák és munkáslányok, diákok és parasztok szavalták és szavalják verseit ma ls, a Šumavától a Kárpátokig. Neki még a személyi kultusz profanlzáló törekvései sem ártottak, ezt különben a minden évben megrendezett „Wolker Prostéjovja" is bizonyítja. A KŰLTÖ SZÜLŐVÁROSÁBAN találkozik hazánk költészetszerető Ifjúsága, szavalóversenyeken ott verseng az elsőségért, s bizony számtalanszor csendülnek fel a költő érces rímel, a költőé, akire nagyon is érvényesek Radnóti Miklós halhatatlan sorai: „.,. Sírba se tesznek, a völgy se ringat, szétszór a szél és — mégis a sziklaszál ha nem ma, — holnap visszadalolja majd, mit néki mondok és megértik nagyra növő fiak és lányok!" Megértik és mindig dalolni fogják, mert nem volt divatos napok pillanatnyi igrice. Nem is agitátor, hanem igazi költő, akinek minden ríme agitál. És az igazi költők, nem halnak megi BARSI IMRE A Műszaki Kutató Intézel dolgozói armocement-gyártmányok ké-: szítésén dolgoznak, amelyek kiválóan alkalmasak gyárcsarnokok s egyéb épületek befedésére. Képünkön: Egy 30 méter hosszú ar-í mocement konstrukció mintapéldánya. ((ČTK — Št. Petráš f el v.] Textilipari újdonságok az 1964-es éviién (CTK) — A trenčíni Merlna nemzeti vállalat újfajta anyagokkal fogja gazdagítani a piacot, többek között divatos csíkozott nadrágszövettel, amely különösen a fiatalabb korosztály számára készül. Az év második negyedében megkezdik annak a 70 százalékos gyapjúszövetnek a gyártását, amely tavaly, Liberecben aranyérmet nyert. A Banská Štiavnica-i Pieta és a jihlavai Modeta-üzem számára az idén a legújabb divatszínekben fonalat fognak gyártani. 1964-ben a Merina-üzem többek között a textil- és a gyapjúszövetek kivitelét is növelni fogja. Kibővítik a műselyemszálból szőtt anyagok fajtáit is. Újdonságként kerül piacra a szilonszállal átszőtt új anyag, a „broussbryll" és a textil-kordbársony. A trenčíni textilesek az eddigi megrendelések alapján az év elején megkezdik messze földön híres jó ml nőségű gyártmányaik exportálását a Szovjetunióba, az NDK-ba, az NSZKba, Jugoszláviába, Svédországba, Szíriába, Iránba és más országokba. Ä kommunista agitáció és propaganda hatásos eszköze Partunk sajtójában mindig a kommunista agitáció és propaganda hatásos eszközét látta, a pártsajtőt a széles tömegek szervezőjének, a dolgozók akcióképessége formálójának tekintette. A pártsajtó a párt harcának, törekvéseinek tükre. Az újságról való gondoskodás mindenkor a párt legfőbb feladatai közé tartozott. E feladat régen magába foglalta a pártsajtó szerepéért folytatott éles harcot, amelyet a többi újság ellenében kellett megvívni Ma a párt gondoskodása kiterjed az egész sajtóra, valamennyi tömegszervezet kiadványára. Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos kérdéssé vált a sajtó terjesztése. Hiszen nemegyszer éppen ez teszi lehetővé, hogy az újság teljes mértékben betöltse küldetését. A párt ezért poiifikai feladatnak tartja a sajtóterjesztőt. Elsősorban arról van szó, Jiogy a* egyes újságok és folyóiratok azokhoz az olvasókhoz Jussanak el, akik szán) ára készültek. A aajtóterjesztésben jelentőségét tekintve a partlapok állnak az első helyen. Mint nhogy a párt a dolgozók élén áll és döntő befolyást gyakorol az élet mii den területén, ugyanúgy a pártsajtó is döntő helyet foglal el a többi kiadvány között. A kommunista sajtó köztársaságunk vezető erejének állásfoglalását és céljait fejezi kl. Emellett szá:nos dolgozó éppen a pártsajtón kere: '.tül találta meg a tudományos, szakma; szakszervezeti és ifjúsági újságokhoz és folyóiratokhoz vezető utat. A párt ugyanakkor hangoztatja, hogy a? említett kiadványok terjesztésének is nagy figyelmet kell szentelni. Pártunk Központi Bizottsága tlz évvel ezelőtt a Postai Hírlapszol fiatot bízta meg a sajtóterjesztéssel. Ezzel természetesen a legkevésbé sem csökkentette a párt- és tömegszervezeteknek a sajtóval kapcsolatos politikai munkája jelentőségét. Az alábbiakban vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a nyitrai járás pártszervezetei miképpen teljesítik a pártsajtó kihasználása terén feladataikat. Az SZLKP nyitrai járási bizottságának elnöksége múlt év május 14-én tartott ülésén foglalkozott a pártsajtó terjesztésének és a politikai irodalom vásárlásának helyzetével. Az elnökség által megtárgyalt beszámolót a teljes egyoldalúság Jellemezte: a pártsajtó terjesztésének csupán szervezési és adminisztratív módszereire irányult, teljesen figyelmen kívül hagyta a tömegpolitikai munka tapasztalatait és szükségességét, valamint a pártsajtó kihasználásának jelentőségét. Megállapítható, hogy az SZLKP KB elnökségének a pártsajtó terjesztéséről szóló határozatát a járásban nem teljesítik, Ennek számos oka van. Értekezletre hívták össze például azoknak a falusi pártszervezeteknek alelnökeit, ahol kevesen olvasssák a pártsajtót. Az értekezleten azonban nem sokan vettek részt, mert a nyári mezei munkák dandárjának időszakában tartották. A további határozat pedig éppen az értekezlet eredményeire számított, s természetesen nem valósították meg. Végül úgy döntöttek, hogy a járási sajtóbizottság nyújtson segítséget a pártszervezetnek a sajtó terjesztésében. A Postai Hírlapszolgálatnak tevékenységét főként aszerint értékelhetjük, hogyan teljesíti az egyes újságok terjesztésének tervfeladatait. A sajtóbizottság feladata, hogy a pártszervezetekben elősegítse a pártszervek határozatainak teljesítését. Munkáját elsősorban annak alapján értékeljük, hogy a párt tagjai és tagjelöltjei miképpen használják kl az újságot. A nyitrai járási sajtóbizottság tevékenységének éppen ez a gyenge oldala. A bizottság tagjai elsősorban a sajtó vásárlásában tapasztalható ingadozások leküzdésére fordítanak gon. dot, áldozatkészen látogatják az üzemeket, falvakat, a kézbesítőket és az olvasókat. A bizottság azonban nem foglalkozik azzal a problematikával, hogy a járásban hogyan használják kl a sajtót, nem szentelnek figyelmet az újságok és folyóiratok olvasói megfelelő összetételének. Márpedig ez komoly hiba. A bizottság tevékenységének tartalma kétségkívül összefügg tagjainak összetételvei is: legszámosabban (öt taggal) a Postai Hírlapszolgálat van benne képviselve. Gyakori jelenség ez más járásokban is. Csakhogy a sajtóbizottság összetételénél a küldetést kell szem előtt tartani. Ez azt jelenti, hogy a sajtóbizottságba azokat a párttagokat kell beválasztani, akik szoros kapcsolatban állnak a sajtóval, ismerik az agitáció és propaganda hatásos formáit, értékelni tudják az egyes újságok és folyóiratok gyakorlati jelentőségét és ismerik céljukat. A bizottság tagjainak feladata a pártszervezetek meglátogatása és annak megvizsgálása, hogyan foglalkoznak a sajtóval, miképpen használják fel a politikai munkában. A sajtóbizottság tagjai tanulmányozzák az újságok és folyóiratok olvasottságát, vegyenek részt a pártbizottságok ülésein és tegyenek javaslatokat a sajtó vásárlásának és kihasználásának általános javítására. A nyitrai járásban a sajtó terjesztésének és kihasználásának továb bi tartaléka a helyi sajtóbizottságok létesítése. Sem Nyitrán, gem a járás többi városéban és nagyobb községében, sem pedig az üzemekben nem működnek a pártbizottságok mellett sajtóbizottságok. E segítség híján a járási sajtóbizottság nem foghatja át a járást, nem lehet mindenütt jelen, s így nem végezhet megfelelő konkrét és egyéni munkát a különböző feltételek közepette. A járási sajtóbizottság alacsony színvonala megmutatkozik a pártszervezeteknek a pártsajtóval kapcsolatos tevékenységében is. Ha például a nyitrai Kovoplast üzemben megvizsgáljuk a sajtóval kapcsolatos helyzetet, nagyon szomorú megállapításra jutunk. Az üzemi pártbizottság kilenc tagja közül senki sem járatja a Pártéletet vagy a párt más folyóiratát és a bizottságnak csupán két tagja vásárolja a Pravdát, egy pedig a Rudé právot. A pártbizottságnak nincs áttekintése arról, hogy a tagok és tagjelöltek járatják-e a pártsajtót. A múlt évben a sajtó terjesztésével és kihasználásával lényegében nem foglalkoztak. Igaz, szeptemberben tanácskoztak az előfizetési központ létesítéséről, de csak felületesen foglalkoztak a kérdéssel, ennek következtében formális határozatot hoztak. A bizottság nem tárgyalta meg a járási pártbizottságnak azt a levelét sem, amelyben három előfizető megnyeréséről van szó. A sajtóbizalmi nem fejt ki tevékenységet, s a pártbizottság sem bízza meg őt feladatokkal. Nyilvánvaló, hogy az említett pártszervezetben a sajtó kérdését teljesen figyelmen kívül hagyják. A nyitrai járás községeiben is nagyobb figyelmet érdemelne a pártsajtó terjesztése és kihasználása. Nézzük például a következő számokat, amelyek azt mutatják, hogy a járás három hasonló lélekszámú községében mily jelentős eltérések mutatkoznak a pártsajtó előfizetésében. Száz lakosra Cabaj községben 2,58, Ivánkán 6.73, Lužiankyban 5,06 előfizető jut. A különbség okát minden bizonnyal érdemes lenne megvizsgálni. Vagy nézzük a következő példát. Csitárnak hatszáz lakosa van, Bodoknak ezerkétszáz. Csitár községbe 3 Rudé právo, 10 Pravda és 19 Üj Szó jár, Bodokra pedig 1 Rudé právo, 4 Pravda és 10 Új Szó. Ezzel kapcsolatban sokat mond az a tény is, hoéjy Bodokon a HNB titkára sem járatja a pártsajtót. Ebben a községben nem vezették be a sajtó példányonkénti eladásét sem, míg Csitáron ily módon is eladnak öt-hat újságot. A falvakon sem beszélhetünk a sajtóval kapcsolatos érdemleges munkáról. Sőt a helyzet e téren még roszszabb, mint az üzemekben. A gyűléseken néha felvetődik, hogy növelni kellene az előfizetők számát, esetleg megegyeznek abban is, kinek kellene megrendelni az újságot, de ennél többet nem tesznek. Az Irodalmi sajtóbizalmiak munkája sem bontakozott ki. A pártszervezetek funkcionáriusaival többnyire a posta alkalmazottjai tartják a kapcsolatot. A falusi szervezetek elnökei megígérik, hogy gondjuk lesz a terjesztésre, később azonban megfeledkeznek erről és az elképzelések füstbe mennek. Bizonyos fogyatékosságok mutatkoznak a posta és a Postai Hírlapszolgálat járási igazgatóságának munkájában is, amely a postahivatalok, kézbesítők és lapterjesztők kiterjedt hálózatával rendelkezik. Főként az a hiba, hogy a Postai Hírlapszolgálat dolgozói elé nem tűznek ki konkrét feladatokat, Így ezek csupán az éppen felvetődő problémákkal foglalkoznak. Némelyik kézbesítő nem törekszik új előfizetők szerzésére, mert ez több munkát jelentene számára. A Postai Hírlapszolgálat sok esetben nem elégíti kl az árudákban az újságok iránt megnyilvánuló keresletet. Októberben és novemberben az újságárudák igen sokszor az utolsó példányig eladták a pártlapokat. Az 1. számú árudában például októberben huszonötször árusították ki a Pravdát és a Rudé právot. Ez nem jelent mást, mint rugalmatlanságot. A Postai Hírlapszolgálat késve reagál az újságok iránti keresletre. Annak ellenére például, hogy októberben az Üj Szó csaknem minden nap valamennyi elárusítóhelyen teljese' ÜJ SZÖ 4 * 1964. január 1.