Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-25 / 25. szám, szombat

ÄNKÉT KÓRUSMOZGALMUNK PROBLÉMÁIRÓL ÉNEKKARI KULTÚRÁNKÉRT BÜSZKÉN KÖNYVELJÜK EL, hogy műkedvelő mozgalmunk mennyire kiterjedi és sokirányú. A négy-ötszázra tehető színjátszó együttes, a száznál jóval több tánccsoport, valamint a szintén elég szép számú vonós- és fúvószenekor olyan tény, amely igen jelentősen befolyásplja életünket, kulturális forradalmunkat. Hiszen ezek az együttesek ezreket, sőt százezreket nevelnek, szórakoztatnak olyan formában, hogy közben maguk is fejlődnek, művelődnek: elindulnak az önképzés, a belső nevelés útján. Műkedvelésünknek van azonban egy Igen fájó pontja: kórusmozgalmunk vérszegénysége... Valahogyan ez a szakasz megy a leggyengébben. S ha néha fel is lendül egy-egy énekkar munkája, előbb-utóbb alábbhagy, ami szomorú, hiszen egy igen szép és gazdag hagyománnyal rendelkező munkaformáról van szó. A pangás okait keresve határoztuk el, hogy lapunk hasábjain ankétot rendezünk kórusmozgalmunk problémáiról. Ismert szákembereket, tanítókat, énekkarvezetőket, kértünk meg, hogy válaszoljanak az alábbi kérdésekre: 1. Mi a véleménye a csehszlovákiai magyar énekkarokról? 2. Miért látja fontosnak az énekkarok működését, hogyan segíthetnek az énekkarok kulturális életünk fellendítésében? 3. Mi az énekkarok problémája, mi fékezi leginkább munkájukat? 4. Milyen a mozgalom jövője, mit kellene tenni, hogy énekkari kultúránk fellendüljön? SZÍJJÁRTO JENŐ; zeneszerző 1

Véleményem szerint a cseh• szlovákiai magyar énekkari kultúra nem nevezhető mozgalomnak. Ezt az állapotot inkább pangásnak, vagy mélypontnak nevezhetjük. Pangást, vagy mélypontot pedig ott találhatunk, ahol azelőtt élet, aktivitás, virágzás vagy ezekhez hasonló folyamat volt. Ezt annak az alapján állítom, hogy ma nincs Csehszlovákiában egyetlen magyar énekkar sem, amely képes volna egy olyan kórusmű előadására, mint például Kodály Zoltán: Huszt című kompozíciója, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Dalszövetség ötszáz tagú kis összkara 1936-ban az Ersekújvárott rendezett dalosünnep alkalmával adott elő. (A nagy összkar ezen a fesztiválon 1200 tagú férfikarból állott!) 2

A zene minden nemzet szel• lemi kultúrájának lényeges része. Az ének-zene végigkíséri az embert egész életén. A felnőtt ember egyik legnemesebb szórakozása, sokszor — mondhatnánk életszükséglete a zenélés, vagy zenehallgatás. Oj emberi társadalom kialakítását a zene mélyreható és formáló ereje nélkül azt hiszem nehéz elképzelni. 3

Énekkari kultúránk alapvető • problémája a szakavatott kórusvezetők hiánya. Csakis rajtuk múlik, mi van itt és mi lesz itt a jövőben ezen a téren. A jóindulat, ambíció és áldozatkészség — bármilyen fontos tényezők is, — nem pótolhatják a szaktudást. A most tanulmányaikat végző tanítóknak pedig vajmi kevés alkalmuk van arra, hogy megismerjék és megszeressék s így ők is megismertessék és megszerettessék a szép karéneklést. 4

Az adott körülmények között • egyetlen olyan lehetőségről tudok, amelynek kihasználása, llletvet realizálása idővel javulást hozhatna. Ez egy szlovákiai méretű, központi magyar tanítói énekkar létrehozása volna. Ennek az együttesnek tagjai megismernék és megszeretnék a művészi karéneket, megismernék a kórusirodalmat, fokozatosan megtanulnák a vezénylés technikáját és elsajátítanák azokat a lélektani eszközöket, amelyekről az iskolákon nem tanítanak, melyeknek ismerete és alkalmazása nélkül viszont énekkart vagy hasonló együttest összetartani nem lehet. Meggyőződésem, hogy egy ilyen központi tanítói énekkar létrehozása egy kis jóindulattal és áldozattal megvalósítható. A CSISZ SZLKB mellett működő magyar népművészeti együttes anyagi kereteinek némi bővítése esetén, legalábbis a megindulásnál, hajlékot adhatna ennek az együttesnek, amely arra lenne hivatott, hogy legalább részben betömje a kultúránk hajóján támadt rést. VICZAY PÁL: a Magyar Ének- és Táncegyüttes igazgatój'a I

Az 1960-es évek után kibonta• kozó magyar énekkari kultúra nagy akarással és odaadással indult. Sajnos, a képzett karvezetők hiányáéban nem sokra Jutottunk. Az idősebb tanítók nem kapcsolódtak, vagy nom kapcsoldóhattak be a mozgalomba, és így csak az 1950 után végzett tanítókra támaszkodhattunk. Mivel ezeknek zenei képzettsége kisebb volt elődeiknél, különböző tanfolyamokkal próbáltuk pótolni a hiányosságokat. Ennek a munkálkodásnak eredményeképpen jött létre 1961-ben Zsellzen a magyar énekkarok 1. országos fesztiválja, melyen 1200 énekes szerepelt. A fesztivál előkészületeibe mintegy 40 énekkart sikerült bevonni. Sajnos a központi zenei bizottság javaslatát, hogy a fesztivált kétévenként rendezzük meg, már nem teljesíthettük, mivel a Népművelési Intézet az akciót nem tervezte be. Ez> rossz hatással volt az énekkarokra és talán ennek tulajdonítható a jelenlegi passzivitás is. O A legnagyobb hiány a felnőtt énekkarok működésében észlelhető. Nagyon csekély a falusi énekkarok száma is, pedig a falusi énekkarra szintén nagy szükség lenne. Jelenleg egy részletes és hosszabb lejáratú tervet kellene kidolgoznunk, amely egy jó ideig a számszerű fejlesztésre fektetné a hangsúlyt. Egyelőre tanácsos lenne kisebb énekcsoportokat szervezni, idővel ezekből kellene az énekkarokat megalakítani. O Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a fejlődés kulcskérdése a karvezetők iskoláztatása. Ez azonban kielégítően — sajnos — máig sincs megoldva. Ezért javasolnám, hogy a kezdő kórusvezetők iskoláztatását a most megalakuló kerületi tanácsadók intézzék, a tapasztaltabb karvezetők iskoláztatását pedig központilag a Népművelési Intézet oldja meg. f Hasonlóképpen mint szlovák vonalon.) Mindkét esetben 2—3 éves távhallgatói tanfolyamra lenne szükség, mert csak ez hozhatna megfelelő eredményeket. A Mivel a kőrusvezetők legnagyobb része tanító, a legideálisabb karvezetői tanfolyam részükre a tanítói énekkarban való működés lenne. A cseh, morva és szlovák tanítói énekkarok működése e téren követendő példa. Ezért aztán az sem véletlen, hogy a cseh és szlovák kórusmozgalom legjobb öntevékeny énekkarait éppen ezeknek az énekkaroknak a tagjai vezetik. Az eredmény: ezek az énekkarok évente 20—30 fellépéssel segítik a magasabb színvonalú énekkultúra megteremtését. PÁLINKÁS ZSUZSA: rít egy nem színvonalas és ízléstelen előadást, ami sokszor felmérhetetlen rombolást végez a tájékozatlan néző ízlésében. Közelebb hozza az embereket a zenéhez, értékes élményekkel gazdagítja életüket. Zenei műveltséget nyújt, s mindez feltétlenül hozzátartozik az általános műveltséghez. Élteti, felújítja, esetleg fel ís kutatja a népi hagyományokat. Énekes-tehetségeket Indíthat el. Szebbé, örömtelibbé teheti egyre gazdagodó életünket. Tehetnél... 3

A kórusmozgalom fellendítése • nagyon sok tényezőtől függ és nagyon sok gátló körülményt kell leküzdeni, hogy küldetésének megfelelhessen. Legelsősorban a „nem szeretek énekelni" kijelentéseket. Általában azt nem szeretjük csinálni, amit nem tudunk. És miért nem tudnak az emberek énekelni? Mert legzsengébb, fogékony korukban nem tanították meg őketl Nem kaptak alapfokú zenei műveltséget. A pedagógiai intézmények válogatás nélkül felvették a tanítójelölteket, tekintet nélkül arra, van-e zenei hallásuk, vagy sem. S az eredmény: a 12 éves gyérekek a kórusban hallanak először hangjegyekről, ritmusról s a felvételnél egyszerű dalokat sem tudnak. Sok esetben a hiányos szervezés következtében felmerülő félreértések okoznak problémát. Hogy csak egy példát említsek: decemberben a žilinai országos szemi áriumra meghívott 30 magyar karvezető közül mindössze 15 jelenhetett meg. Főként azért, mert a járási iskolaügyi szervek nem adták, vagy csak később adták beleegyezésüket a tanítók részvételéhez. 4

A csehszlovákiai magyar kő• rusmozgalom fellendítése érdekében szükségesnek tartom a következőket: a) Emelni az iskolai zeneoktatás színvonalát. b) Mivel a kórusok 90 százalékát tanítók vezetik, feltétlenül szükség lenne egy központi tanítói énekkarra, melynek a kórusmozgalom népszerűsítésén kívül többek között az lenne a hivatása, hogy karvezetőket is képezzen. c) Biztosítani a kórusmozgalom szakszerű irányítását s több gondot fordítani a szakirodalom megismertetésére. pedagógus T' Hazánkban a magyar kóruséneklés jelenlegi helyzete siralmas. Az egész országban alig akad egy-két számottevő gyermekkórus, a felnőtt karokról nem is beszélve! Karvezetői szereplésem kezdetén még hallatta hangját az egerszegi vegyeskórus, a gömöriek vegyeskara, az érsekújvári és a párkányi tanítói énekkar, de hovatovább halkul, ritkul az énekszó, a mozgalom halódik, az érdeklődés egyre kisebb. Ez nemcsak a magyar karéneklésre jellemző, de az ország többi kórusára is, ha nem Is » olyan mértékben. 2

Egy-egy kőrus eredményes • munkája nemcsak tagjainak érzelmi világát formálja, finomítja, hanem közvetlen környezetének ízlését, igényét ls befolyásolja, vagyis a közönség esztétikai nevelését segíti ülő. Nemcsak szórakozási lehetőségei biztosít, de fellépésével esetleg kiszo TAKÁCS ANDRÁS: a CSEMADOK KB dolgozója "1 A kép elszomorító és biztató, Elszomorító, ha a cseh, szlovák és a magyarországi énekkarok működéséhez és színvonalához mérjük énekkaraink munkáját. Biztató viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a kőrusvezetők és kórustagok, de mások is, egyre inkább úgy érzik: ez az áldatlan helyzet tovább nem tartható. E felismerésből fakad, hogy sokan szükségét érzik a munka újbóli megkezdésének. Nagymegyeren, Egerszegen ismét próbálnak a kórusok. Rozsnyón, Rimaszombaton nagy a szervezkedés. Királyhelmecen, Ögyallán új felnőtt kórusok alakultak. A jelek szerint énekkari kultúránk tehát kikerült a hullámvölgyből. 2

Mivel jelenleg hivatásos ma• gyar kórus Csehszlovákiában nincs így a kóruskultúra fejlesztése, fenntartása, a nyelv és zenei ízlés ápolása a műkedvelő énekkarokra hárul. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy e számunkra több okból ls nagyon fontos művészeti ágról lemondhatnánk, ezért a sok és problematikus kérdést meg kell oldanunk, hogy a kórusok mennyiségi és minőségi gyarapodását kellően biztosíthassuk. A rendszeres munka, a színvonal állandó emelése, a jó müsorpolitika az, amely a társadalmi nevelésben, a kulturális élet gazdagabbá tételében eredményesen segíthet. Az iskolákban az énektanítás (állítólag más fontosabb tantárgyaknak helyet engedve!) háttérbe szorult. Az énekkaroknak — különösen a gyermekkórusoknak — részben ezt a hiányt Is pótolniuk kellene. 3

Míg a múltban a pedagógiai • intézetek, illetve pedagógiai irányzatú Iskolák — (tanítóképzők, stb.) komoly zenei nevelést biztosítot. tak a tanítóknak, addig ezt Jelenlegi pedagógusképzésünk nem oldja meg. Hogyan tudjon az a tanító énekkart vezetni, aki ilyen irányú tevékenységre egyáltalán nincs, vagy igen híáíyosan van felkészítve? Hogy megszüntettük a kántorkép zést, ez helyes. De helytelen, hogy ADY ENDRE : Új vizeken járok Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj hajóm, Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre, Repülj hajóm. Szállani, szállani, szállani egyre. Oj horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Repülj hajóm, Űj horizonok libegnek elébed. Nem kellenek a megálmodott álmok, Új kinok, titkok, vágyak vizén járok, Repülj hajóm, Nem kellenek a megálmodott álmok. Én nem leszek q szürkék hegedőse, Hajtson szentlélek; vagy a korcsma gőze: Repülj hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. Küldöm a frigy-ládát Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát S kívánok harcos, jó napot Véreim, ti dübörgő ezrek. Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vagyok. Kötésünket a Sors akarta, Nem érdem, nem bűn, nem erény, Nem szükség, de nem is ravaszság: Helóta nép, helóta költő. Találkoztunk ti meg én. Bennünk nagyságos erők várnak. Hogy életre ébredjenek, Bennünk egy szép ország rejtőzik; Mint gím a fekete csalitban S leskődnek a vérebek. Ha nem láttok testvéreteknek; Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján, De még mindig ifjan állok meg BőszJúdásaim előtt. Még csak mártír-fényt sem akartam, Csak amiről a Sors tehet: Odaadni magamtól szépen, Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit, Forradalmas lelkemet. Tietek vagyok, mindegy most már, Hogy nem kellek, vagy kellek-e. Egy a Napunk gyönyörű égen. Jaj, hogy elfed e Naptól néha a gonoszság fellege. 45 évvel ezelőtt, 1919. január 27-én halt meg Ady Endre, akit a haladás és a szocializmus tábora a forradalom és az egész magyarság nagy költőjeként tisztel. megszüntettük a tanítók zenei képzését is... 4

A megoldásnak több lehetősé• ge van: a) Állami vonalon (Népművelési Intézet) megindítani az amatőr kórusvezetők magas fokú táviskolázását. b) Megszervezni a szlovákiai magyar tanítók központi énekkarát. Ez az énekkar a cseh, morva, szlovák tanítók kórusának mintájára maga köré tömörítené az énekkultúra legjobbjait, és például szolgálhatna a falusi és városi énekkaroknak. c) Járásonként megszervezni az énekkarvezetők klubját, ahol minden egyes alkalommal színvonalas szakelőadás hangzana el, utána pedig — lemezről vagy hangszalagról kórusműveket, újabb népdalgyűjteményeket stb. hallgatnánk — a hallottakat megvitatnák és tapasztalatcsereként elbeszélgetnének a munkájukról. d J Megjavítani az énekkarok műsoranyaggal és szakirodalommal történő ellátását. Az a kiadói tevékenység, amelyet jelenleg a Népművelési Intézet fejt kl, csak hézagpótló. A meglevő ériekkarokat és az újonnan szervezendő énekkarokat is az esztétikai nevelés fórumává kell tennünk. Ez azt jelenti, hogy az énekkarok ne csak énekléssel, hanem az énekkari tagok általános zenei és művészi Ismereteinek elmélyítésével, a művészetszeretet kiszélesítésével is foglalkozzanak. Legyen a nyilvános szereplés (koncertokra készülés) és a belső nevelés (az énekkari tagok állandó művészi nevelése)'— egyenértékű. Végül: meg kellene javítani az emberek viszonyát az énekhez, a kóruskultúrához. De meg kell Javítani a szervezetek és a funkcionáriusok viszonyát is ehhez a munkaszakaszhoz ... A mozgalom Jövője Igen szép. Hiszen az ember fokozatosan több és több szabad időhöz jut, több és több ideje lesz az aktív pihenésre, a művelődésre, a kultúra művelésére és termékeinek élvezésére. Reméljük, hogy ahogy a kultúra többi ága, a kórusmozgalmunk ls fellendül. IGY ÉS ENNYI a megkérdezettek véleménye. Lehet, nem érintették mindazt, ami gátló körülmény. A válaszok azonban így is igen sok mindenre rávilágítanák, értékes tanácsokat, javaslatokat adnák. A hasznos észrevételeket megszívlelve, az illetékesek feladata levonni a megfelelő következtetéseket. Szerintük minden lehetőt meg kell tenni, hogy a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom fellendüljön és ez a munkaforma ls betöltse azt a szép és igen fontos feladatkört, amely a kulturális forfadalomban reá hárul. Ibi 1964. január 25. * Oj SZÖ 9