Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-23 / 23. szám, csütörtök

GÁBOR ANDOR: AVATÁS E hő 17-én ünnepeltük Gábor Andor születésének 80. évforduló­ját, aki pályája elején különösen kabarédarabjaival, humoreszkjei­vel és vígjátékaival szerzett népszerűséget. A Tanácsköztársaság hónapjaiban publicisztikai írásokkal harcolt az űj rendért. Sokáig élt Bécsben, ahol kommunista lapokat szerkesztett, és szenvedélyes írásokkal támadta a Horthy-rendszert. Később Moszkvában volt az ottani rádió magyar osztályának a főmunkatársa. írásaival mindig a fasizmus ellen, a békéért és a haladás ügyéért harcolt. A felsza­badulás után sokáig a Ludas Matyi című élclapot szerkesztette. 1953­ban halt meg. Munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. Alábbi Írá­sát születésének évfordulója alkalmából közöljük. A költő, aki ez esetben én vagyok — nehogy az olvasónak ™ találgatnia kelljen — a költő, szomorú és bajságos életének enyhítésére, telefonállomást kapott a tegnapi napon, amely ekként életének fordulópontját jelentette, „tme, mondta a költő, itt van ezen új telefonállomás, hogy én rajta mindenüvé ügyeimet jól, sőt kitűnően elintézhessem". A költő azonnal hozzá is akart fogni, mert restanciái voltak, hiszen már legalább fél esztendeje semmit sem intézett el azzal az ürüggyel, hogy nincs telefonja. De mert kabalás kissé a költő, abban a pillanatban, mikor a kagylót, az új kagylót, kezébe vette, eszébe jutott, hogy telefonját valamely nagyon bol­dog, nagyon szerencsés, hagyon kedves emberrel váló beszélgetés­sel kell felavatnia. Miért? Hogy minden következő beszélgetések, eme telefonon, kedvesek, szerencsések és boldogok legyenek. A köl­tő azt hitte, kötelessége Szirmai Albertot, a zeneszerzőt felhívni, ama régi-régi és szíves barátság következtében, amely őket immq­ron csaknem húsz esztendeje összefűzi. De aztán elállt ettől a szán­dékától. Mert ez a kitűnő barátja nem tartja boldognak és szeren­csésnek önmagát, ha a költő bármilyen kedves embernek ítéli is őt. Hiába látják az emberek a világ minden örömét bennem, ha én rosszul érzem magamat, akkor én szomorú és bánatos férfiú va­gyok. A költő tehát nem hívta fel Szirmai Albertot, hanem képzet­társítás kapcsán Kálmán Imrére gondolt. Azzal avatja fel telefonját, az csak szerencsés, boldog, nagyszerű létű teremtmény! De amikor a költő be akarta mondani a bécsi telefonszámot a kagylóba, szóra­kozott keze egy levelezőlapot szedett fel az asztalról, amely így kezdődött: — Képzeld, milyen pechem van... S az aláírás: a felhívni szándékolt muzsikus aláírása. Tehát az sem jó. Most peche van éppen szegénynek. A költő tovább lapozott memóriájában, ós sorra kellett elvetnie összes rokonait, barátait és ismerőseit. Voltak boldog emberek köztük, de azok nem voltak sze­rencsések, vagy nem voltak kedvesek, voltak szerencsés boldogta­lanok és voltak kedves szerencsétlenek. Mind a három jelzőnek egyetlen férfi, vagy nő sem tudna megfelelni, aki csak valami mó­don a költőhöz tartozott. A költő csüggedten tette le a kagylót és elhatározta, hogy nem is próbálja telefonját felavatni. Nem lehet ebben a körös-körül fekete életben! Nem lehet ezen a végleg elsa­vanyodott, nekikeseredett világon! Nem Lehet. S bár hallatlan sok elintéznivalója lett volna, nem kezdte meg munkálatainak telefonon keresztül való megkezdését. Nem kezdte meg a megkezdést, noha tudja, hogy a francia közmondás szerint minden kezdetei azon kell kezdeni (II faut commencer par le commencement, így mondták franciául a háború előtt. Ha a németek el nem foglalták ezt a köz­mondást, akkor talán még most is megvan. De én nem tudhatom.] A költő lefeküdt aludni, s reggel hétkor telefoncsengetés riasztot­ta fel. v — Ki beszél? — kérdezte az álmatlanságtól és a bosszúságtól rekedten. — Egy kedves embere... — mondta az idegen hang. (Aha!) — Kérem. — Igazán boldog vagyok... (Ez kezd rendben lenni!] — Igazán boldog? Miért? — Mert olyan szerencsés lehetek ... A költő nagyon-nagyon örvendett. Egy kedves, boldog és szeren­csés emberrel kezdhette mégis telefonüzemét! Hiába, mégiscsak a véletlenre kell bízni a dolgokat. Tárt fülekkel hallgatta a kedves, szerencsés, boldog ember további beszédjét. — ... hoqy megmondhatom önnek, édes Grünspann úr, hogy az éjjel áruuzsora miatt sürgős följelentést adtak be ön ellen, a detek­tívek mindjárt a lakásán lesznek Égessen el mindent. A kedves, boldog és szerencsés ember tovább beszélt. De letettem a kagylót, hiszen tévedés volt. Hogy valaki kedves, boldog és szerencsés, az csak tévedés lehet. IMELY ÉS szövetkezeti klubja IMELYRE AZZAL A SZÁNDÉKKAL mentem, hogy betekintést nyerjek a község kulturális életébe, Illetve a szövetkezeti klub működésébe. Miután az a meggyőződésem, hogy Jó szövet­kezeti klub csak ott lehet, ahol erős a szövetkezet ős a község dolgai Jól mennek, felkerestem a helyi nemzeti bizottságot. Ott Vrábel János és Pavel Mocko, a helyi nemzeti bizottság el­nöke és titkára adott néhány kérdésre felvilágosítást. így tudtam meg, hogy a szövetkezetben már három eszten­deje a szilárd jutalmazás érvényesül, és a munkaegység értéke 24 korona, A továbbiak során arról is értesültem, hogy a 617 házszámmal rendelkező községben 1952-től 1963-ig 189 új csa­ládi ház épült, és a televízió-tulajdo­nosok száma a mai napig 185-re emel­kedett. Rövid beszélgetésünk alatt a nem­zeti bizottságon két fél jelent meg, az egyik betegbiztosítási ügyben kért fel­világosítást a titkártól. A másik fél, idősebb asszony, Szolár Mária volt, a község Vöröskereszt-szervezetének az elnöknője, aki a nemzeti bizottság el­nökénél afelől érdeklődött, kl fedezi a szervezet évzáró gyűlésének költ­ségeit. Az elnök habozás nélkül azt válaszolta, hogy a szövetkezeti klub. Szolár Mária asszony láthatón igen örült ennek a válasznak. Hozzáteszem, én is örültem, már égtem a vágytól, hogy lássam végre ezt a klubot, mégis fegyelmeztem magam, nem rohantam, még néhány szót váltottam az elnök­nővel, aki tájékoztatott a Vöröske­reszt egészségügyi feladatairól. Meg­említette azt is, hogy a szervezet aktívan részt vesz az alkalmi ünnepsé­gek szervezésében. Többek között kö­zölte velem, hogy a csehszlovák­szovjet barátság hónapjában a szer­vezet asszopyai kukoricaháncsból mű­vészien fonott szép papucsot küldtek Gagarin feleségének. Szép, derűt keltő történet. Lelki sze­meim előtt szinte láttam már, hogy Gagarin asszony miként próbálgatja az imelyi asszonyok kedves ajándékát. Ezt a derűt keltű történetet később derűrontó felfedezések homályosítot­ták el. Sajnálatomra kiderült, hogy a szövetkezeti klub, amely 1962 márciu­sától működik a faluban, a valóságban nem létezik. Sehol a községben olyan helyiségre nem akadtam, ahol a köz­ség dolgozói, mondjuk sakkozhatnak, vagy zavartalanul könyvet, újságot ol­vashattak volna. Igen kellemetlenül érintett az a tény is, hogy nemrégen a CO-felszerelés elhelyezése kedvéért a községi könyvtárat olyan siralmas, földes helyiségbe költöztették, hogy a szanaszét heverő poros könyvek amolyan gazdátlan árvákként hatot­tak. Az volt a benyomásom, hogy az olvasónak, aki ide belép, elmegy a kedve az olvasástól. SZERETNÉM MINDJÁRT azt is leszö­gezni, hogy a CO felszerelését nem becsülöm le, de ez a megoldás mégis úgy hatott rám, mintha valaki az autó­ját, garázs híján, lakása legszebb szo­bájába tette volna be. És meg kell mondanom, e kirívó', bosszantó kép azért alakulhatott ki bennem, mert abban a könyvtárban nem akármilyen, hanem igen értékes könyvek hevertek, továbbá azért, mert a községet nem akármilyen, hanem igen tehetséges vezetők irányítják. És végül azért ls, mert a községet mű­velt ifjúság lakja, és nem értettem, hogyan nyugodhattak be Ilyen fonák megoldásba. De hogy tényekkel támasszam alá állításaimat, rá kell mutatnom arra, hogy kevés községet ismerek, alioí a tanulási, művelődési vágy oly erős áramlattal hatná át a lakosságot, mint éppen Imelyen. Kevés szövetkezetet ismerek, amely ennyire törődnék tag­jainak továbbfejlődésével mint az imelyi szövetkezet. És most hadd so­roljak fel néhány adatot: Tavaly a szövetkezet közel 200 000 koronát költött kulturális célokra. Ebből az összegből 31 szövetkezeti tag iskoláztatására 104 450 koronát fordít. Iskoláztatás alatt itt az értendő, hogy a szövetkezet gondoskodott arról, hogy tagjai mezőgazdasági techniku­mokban, ipariskolákban tanuljanak és kiváló szakemberekké váljanak. Az összeg másik részét a szövetkezet ál­tal szervezett többnapos kirándulások, a közös színházi látogatások, továbbá a szövetkezeti klub költségei emész­tették fel. Mert a legérdekesebb a do­logban az, noha a szövetkezeti klub maga még nem létezik ugyan, ennek ellenére mégis aktívan működik. A kultúrházban — illetve a mozite­remben — elhangzó előadások költsé­geit a szövetkezeti klub fedezi, ezen­kívül a zeneiskola tanárait ugyancsak' a szövetkezeti klub fizeti. Komárom­ból három zenetanár — név szerint Réz Sándor, Bittner Zsorka és Komlós Tános — a Komáromi Steiner Gábor Üzem dolgozói kétszer hetenként jár­nak Imelvre és 74 gvereket. ifiút ta­nítanak a zene ismeretére. Piténként az ember tanúla lehet annak a szén látvánvnak, hoev a tanárok feliieveie­te alatt, miként iltöcetiV Vnttáhfi] a kis nebulók a zongora billentyűit. ÉRTHETŐ HÁT, HOGY Imely nem ott a barátnője, Homola Klára, kitün­megy a szomszédba zenekarért. Há- tetett tanuló, ez idén az ógyallai me­rőm zenekar működik ott, két tánc- zőgazdasági Iskolában érettségizik, és egy népi zenekar. Az első kettő a Főiskolára, mezőgazdasági mérnöknek CSISZ-é, az utóbbi a CSEMADOK-é. készül. És lehetne még más hasonló A kulturális rendezvények megszerve- törekvésekről beszámolni, zésében döntő szerepe van a CSEMA- Éppen ezért szinte rejtély mindaz, DOK vezetőségének és Mlskovlcs Kál- ami a szövetkezeti klub megvalósítása mánnak, a szövetkezeti klub vezetőjé- körül zajlik. Igaz, az imelyiek azt nek. állítják, hogy tavasszal a tűzoltó szer­A rendezvények, a zenekarok és a tárt átalakítják klubbá és ezzel a színlelőadások próbái a szövetkezeti könyvtár kérdése is megoldódik, de irodák egyik szűk helyiségében foly- tekintettel arra, hogy a szövetkezeti nak. Mihelyt a könyvelők abbahagyják klub névadása 1962 márciusában tör­a munkát, nyomban a zenekar és a tént, és tető alá hozását eddig mindig színiegyüttes lép működésbe. Mostoha halasztgatták, az aggodalom a további helyzet ez, de akik szeretik a szocia- késleltetés miatt szigorú bírálatra lista kultúrát, azok Ilyen „apró-csep- ösztönzött. rő" nehézségektől nem riadnak visz- BEFEJEZÉSÜL MÉG ANNYIT, a tűz­sza. oltószeftár átalakításához szükséges Végül néhány szó még az említett építkezési anyagra a szövetkezet kö­fejlődési áramlatról, amely Imely la- zel 40 000 koronát szavazott meg. Az kosságát áthatja. Itt van például építkezési munkálatokat a lakosság Szoprny Erzsébet, aki a' dunaszerdahe- brigádosai végzik majd. Végül hadd lyl mezőgazdasági iskolában érettsé- fejezzem be beszámolómat azzal a jó' gizett. Ma a szövetkezet kertészetében hírrel, hogy Imelyen a terv szerint jú­csapatvezető, és 28 lányt szakszerűen niusban átadják a lakosságnak az úí irányít a munkában. Erzsébetnek hat iskolaépületet, amelyben a Jövő tanév­testvére van, eddig négyen érettségiz- re a szlovák és magyar iskolát helye­tek közülük. Munkájával a szövetkezet zik el. meg van elégedve. Mellette mindjárt SZABÖ BÉLA 1 Megérdemelt elismerés Tfgy-egy művész hivatalos ki- mentalizálására törekszik, csakhogy ^ tüntetése ritkán talál olyan egyéni stílusával, mély érzelmi tó­spontán érdeklődésre és visszhang- nusokkal gazdagítja azt. ra, mint ahogy az néhány nappal Bazovský 1938 utáni alkotásalt a ezelőtt M. A. Bazovsky festőművész s zmtetikus ismeretek megnyilvánu­esetében tortént. A művészt 65. szü- lása és a v ai Ďsä g tolmácsolása jel­letésnapja alkalmából a sajátos lemzL A formd k problémája háttér­szlovák képzőművészeti stílusért be S2orul A művész i kifejezési for­folytatott kitartó, céltudatos küzde 1- ma azonban az eddiginé l fokozot­me elismeréséül a köztársasági el- tab b mértékben vállk a tartalom el­nök a Nemzeti muvesz címmel tűn- v ái a Szthatatlan részévé. Maga a tette ki. Büszkén mondhatjuk, hogy mód ]ellemzö rá> ahogyan a val 6. ma már Szlovákiának három élo, ságot látja 0j mGvész i szemléleté­alkotó nemzeti művész - festomu- nek alapvete elem e az eltérő szín­vésze van Martin Benka, Ludovlt orIent öciö, amely a barna, vörös, Fulla és M. A. Bazovský. okker é s narancssárga meleg, rög­Miloš Alexander Bazovský, 1899 imádó akkordjain alapul, melyekben január 11-én született a Vág-mentl fokoz atosan a barna-vorös tragikus Turany községben. Imádott szülő- t6nusa kerW túlsúlyb a. Műv eiben földje erős benyomást gyakorolt az ekkortáj több a szi mbolizál6 és uta­érzékeny művészre. Talán éppen ez- 1Ssi elem M űvészi kifejező formája zel magyarázható a vidékhez és an- szorosa n összefügg elmélyült huma­nak népéhez fuzödo érzelm. csak- nista f l, 02 öfiájával, és a valóságról, nem lírikus viszonya. Tanulmányait annak j ei ell Ségeiröl alkotott egyéni a pragai Képzőművészen Akadémián szemléletével. Ez már olyan érett f?, ly tf, t ai f ott elt o" ott é v f ek'alatt művészegyénifié®-' megnyilvánulása, Jól felvértezte magát a festeszet akí m a külsö lmpulzuso k. mestersegbeli smereteweľ; ­t 6I, äki maga képes stllusalkotó ele­nárai alig befolyásolták kepzomúvé- meke t teremteni, új képzőművészeti szeti nézeteinek kialakulását In- ny (, lvet üj stílust ki ai akítatl l. kább hatással volt rá a prágai mu- ' „„ ' , „ _ ., , „. vészkörökben folyó akkori erjedés . ^ 3®;utőni alkotásaiban több fá­és az olyan művészekkel kötött ba- ^ist Kúton üoztetnetunk meg. iH4z­rátság, mint A. SláviCek, M. Jiránek, 44-ben ä második világháború tta­J. Preisler, R. Kremlička. Alkotásai- hangjai, 1946-48-ban az uj ra azonban mindennél sokkal mé- lorm a' elfogultság hulláma majd a lyebb hatást gyakorolt szülőföldje, gyümölcsöző árva. időszak ha ása ahol tanulmányai végeztével néhány észlelhető müvein. Legutóbbi alko­évre letelepedett. Ott, a hirtelen er- tásai rendkívül erős érzelmi benyo­jedéstől és gyorsan változó divat- másokat vetítenek, amit a tűzvörös irányzatoktól aránylag elszigetelten és sárga tónusok intenzív színská­érik a művész alkotóereje, értékes jajával fejez ki, és amelyben a mű­összpontosulásban, önmaga keresé- vész aj k otótörekvései talán a legha­sében fejlődik művészete. Itt gya- tSsosabb formát ültik rapodik kifejezőkészsége, amely a gondos realisztikus tájképrajzoktól t. M. A Bazovsky alkotásait Mar­a szabadabban stilizált, lírikusabb \> n , B e« k a. Mikulás Galanda és Ľu­jellegű képeken át lassan beérik a dov ít Fulla müveivel együtt emle­monumentális alkotásokban. Stílusa Bazovský neve elválaszthatat­két irányban fejlődik. Egyrészt a ]an a modern szlovák művészet nagyobb alapszínű területeken megalakitoinak nagyjaitól. De még­mindinkább takarékosabban bánik « külön egyéniség ő, nagy érzelmi a formákkal, másrészt mélyebbre kulturával rendelkező művész, a hatol az ábrázolt motívum lényegé- természetes művészi meglátások hez, annak megtisztult gondolati és képviselője. költészeti Jellegéhez. M. A. Bazovský, nemzeti művész A harmincas évek végére Bazov- a modern szlovák képzőművészet ský művészete lényegében kikristá- egyik erős pillére, akinek művei az lyosodott, definitív alakot öltött, egész csehszlovák kultúra számára M. Benka, nemzeti művészhez ha- maradandó értéket jelentenek, sonlóan ő is a szlovák nép monu- _ sk a _ 1964. január 23. + 0} SZÖ 5 JL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents