Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-18 / 18. szám, szombat

A kubai forradalom és az építészet Az Új Sző számára írta Jaroslav Bouček, a ČTK havannai tudósítója A- KÖZELMÚLTBAN LEZAJLOTT VII. nemzetközi építész-kongresszussal kapcsolatban Kubában sok szó esik az építészetről. A kubalak Igyekeznek mindenkit meggyőzni arről, hogy nem létezik külön „kubai építészet", hanem Kubában időbellleg két szakaszra osztják az építészetet: forradalom előttire és forradalom utánira. Nézzük meg közelebbről, milyen volt a kubai építészet a múltban és milyen a Jelenben. Az országban töméntelen építmény idézi a gyarmaturalom emlékét: erődítmények még abból az Időből, amikor Havanna a földrész legtöbbet ostromolt s így a legjobban védelemre szoruló városa Volt, spanyol barokk-templomok, délspanyol stílusban épített paloták, amelyeken a szembetűnő mór elemek elárulják, hogy a sevillai és cadiri nagykereskedők uralmának Idején épültek. A nép hajlékai azonban évszázadokon keresztül az ún. bahiosok voltak, az agyagból és nádból tákolt viskók. A XX. században a spanyol király okmányai helyett „Platt adalékai" kötötték gúzsba a nép kezét, alárendelve Kubát az USA politikai és gazdasági érdekeinek. Ettől kezdve az észak-amerikai hatás is megfigyelhető. A legnagyobb építkezéseket a New York-í bankok finanszírozták. Például az 1. számú palota a washingtoni Kapitólium mása. A kubalak nem szeretik ezt az épületet Ebben az ellenszenvben teljesen megegyeznek, noha sokat vitatkoznak arról, hogy az említett épületet milyen „skatulyába" sorolják. A Cuba című folyóiratban olvastam, hogy a Capítolio jellegzetes monumentalitása mintegy általános kifejezője a diktatúrának (a Capítolio a 20-as években épült Machedo diktátor uralkodása alatt). A Mella ifjúsági folyóirat cikkírója pedig a vitatott épületben a burzsoá demokrácia vak imádatának jelképét látja. Mint minden országban a kubai cukornádültetvények körül is kialakult a hagyományos társadalmi rétegződés: az idegen tőkét képviselő mammutvállalatok s velük együtt a jól fizetett gépezet, a hazai szállítók, a komprádorok, jogászok, kereskedők, műszakiak stb. életképes rétege, amely a föld termékenységének fokpzatos kiszipolyozásával csillapítja pénzéhségét. Ezeknek az embereknek az ízlése a turistaforgalom szülte luxusszállodák, játékkaszinók, zajos vagy taértéktartón előkelő éjjeli klubok viselik magukon a gazdasági alap jegyeit, amely a második világháború után a kubai építészet alapjává lett. Az Arquitectura Cuba forradalom előtti számaiban lapozgatva, rájöttem, hogy ez az építészeti stílus „szemre nem ls olyan csúnya". Mégsem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogyha akkoriban egy egyszerű kubai ránézett ezékre az épüleíekre, bizonyára elfutotta a méreg. Például: a FOSCA felhőkarcoló: 28 emelet, 365 lakás, saját fürdőmedence, villanyerőmű és még sok minden. Egy két szoba hallos lakás ára 20 000 dollár. Vagy ott van a fényűző kivitelű „Mr. és Mrs. Sharp székhelye" — természetesen márványmedencével, vagy a Country Club, az amerikai előkelők és kubai barátaik otthona, golf-, krikett- és baseballpályák, lóverseny-pályák stb. Aztán a HavannaHilton szálloda, amelynek tulajdonosa Hilton, az Ismert multimilliomos szállodaklrály volt NEM SZERETNÉM, HA TÉVEDÉS ESNEK: ez a szálló a szálloda-építészet remeke, mely most az építészkongresszus küldötteinek kényelmét ls szolgálta. Mindenesetre ennek ls megvan a haszna: amíg minden iskolaköteles gyermek nem Járhat iskolába, mert nincsen elegendő tanterem, amíg a lakosság kétharmada egészségtelen lyukakban lakik — nem kell gondoskodni luxusszállók építéséről. Semmiesetre sem becsülhetjük le azokat a tapasztalatokat, amelyekkel a kérdéses időszakban gazdagodott az építészet. Ennek az építészeti hirtelen fellendülésnek a segítségével számos műszaki, koncepciós, stílusbeli problémát oldottak meg és kiváló képességű építőipari kádereket neveltek fel (az építőiparban 110 000 munkás dolgozik), valamint kiépítették az építőipar anyagi bázisát (mind az építőanyagok — cement, beton, fémvázak stb. termelése —, mind az épületek megoldása terén; például, az előregyártott elemek bevezetése, a trópusi kertművelés és a képzőművészet — mozaik, falfestés, dombormű, szobrászat — elemeinek felhasználása az építészetben). A DIADALMAS FORRADALOM megszabadította az építészetet a kapitalista piac nyűgétől és nagyvonalú távlatokat nyitott a szocialista társadalom építésében. A forradalom nagy feladatokat ró az építészekre: a peremvárosok szörnyű nyomor viskóinak a felszámolása és levegős, tágas, a tündöklő karibi napfénnyel elárasztott új lakónegyedek, új falvak, iskolavárosok, Ipari kombinátok, hajógyárak és sportstadionok felépítése. A forradalom bizalommal fordult az építészekhez s teljes alkotó szabadságot biztosított számukra. Az építészek elsődleges feladata emberhez méltó lakások építése volt. Kubában az előzetes számítások alapján — A nyugat—kelet hidja, amelyet a forradalom után építettek egy lakosra évente 1500 négyzetméter lakótérséget számítva, tekintettel arra, hogy a lakosság zömét az egészségtelen lakásokból megfelelő lakásokba kell költöztetni — évente 10 200 lakásegység felépítése szükséges. A forradalmat követő három esztendőben évente átlag 19100 lakásegységet adtak át rendeltetésének. Havannai lakásom ablakából szép kilátás nyílik a Bahla-öbölre, a partmenti ódon Morro erődre s távolabb az új lakónegyedre, Kelet-Havannára. Az építkezés első szakasza már befejeződött, és 1306 lakásban 8000 személy talált otthonra. A láthatárt valamikor a kikötői erődítmény cakkos vonala uralta, ma a déli napfényben fürdő fehér épülettömbök kápráztatják el a látogató szemét, megszakítva smaragdzöld pázsitos sávokkal s kanyargó széles utakkal. Kelet-Havanna a főváros legkorszerűbb negyede, ahol egy lakásegységet fitlag 14 000 peso költséggel építettek fel, ami egy hivatalnok, vagy munkás havi bérének ötven, illetve százszorosa. A forradalom utáni építészet gyöngyszemei az újonnan felépített falvak, amelyek csodálatot váltanak ki minden külföldi építészből. Az állami gazdaság (granja del pueblo) és az állami építkezési alap közös beruházási költségén épültek. Végigmenni a Hermanos Rainz „népi birtok" főutcáján, felemelő élményt jelent. Az utcai földszintes és egyemeletes házak szegélyezik árnyékos udvarokkal, a házak előtt füves térséggel. Az egész olyan, mint a középréteg villanegyede, s időbe telik, amíg az ember tudatosltja magában, hogy még nem ls olyan régen elmaradott ország parasztjaínak házai között Jár. Ügy vélem, egyetlen latinamerikai vagy fejlődő ország eredményeit sem lehet a kubai sikerekhez hasonlítani. AMI AZ ISKOLÁK ÉPÍTÉSÉT illeti, a legégetőbb probléma az volt, hová helyezzék a forradalom óta megkétszereződött diáksereget. Az ellenforradalmárok luxusházainak elkobzása csupán félmegoldás volt. Kuba 1959 óta 800' alapfokú Iskolát épített fel 4000 új tanteremmel, 99 másodfokú és 7 főiskolát, összesen több mint egymillió négyzetméteren. Ezenkívül iskolát rendeztek be néhány volt katonai épületben s az amerikai Country Clubban folyik a képzőművészeti nevelés. A legelhanyagoltabb területekről összeszedett iskolások számára felépítették a 20 000 férőhelyes internátus-várost, a Camilló Cienfuegost. A kórházak száma 87-ről 114-re emelkedett. Ezek közül 36 vidéken épült. A kubai forradalom építészetének mérlegéhez tartozik még a 10 nemzeti park, a 35 sporthalászati központ, a 7 turlstaközpont kiépítése. Nem feledkezhetek meg természetesen az ország úthálózatának az ütőeréről, a magisztráléról. amelyet a forradalom után fejeztek be. Az 1200 kilométer hosszú, korszerűen széles főútvonalon, amely csak néhol szel át egy-egy várost, nem zavarják a közlekedést sem keresztezések, sem sínek, sem éles kanyarok, Ez a nagyszerű útvonal nemcsak az autósok öröme, hanem lehetővé teszi azt ls, hogy itt sokkal gyorsabb a forgalom, mínt a legtöbb európai országban. Más dolog az — nem a kubalak hibájából —, hogy a zárlat következtében az egész autóparkot szocializálniuk kellett, s így ez a nagyszerű útvonal még nincs teljes egészében kihasználva. KUBA SOKAT TANULT az európai szocialista országoktól. Egy dologban azonban sok országnak Kuba szolgálhat példával, és ez az építészet. A kubai forradalmi építészet, amely mentes a személyi kultusz ideológiai hatásától, bebizonyította, hogy — lerázva a kapitalista piac igáját — maradéktalanul ki tudja használni a korszerű technika vívmányait, s ezeket a szocialista társadalmat építő nép szolgálatába tudta állítani. A Jlznliüf

L g Áprilisban ünnepli az emberiség Shakespeare születésének 400. évfordulóját. Oroszország mindig nagyon szerette Shakespeare-t. Az Októberi Szocialista Forradalom után ez a szeretet éltalánossá vált, a legutóbbi két évtized alatt több Shakespeare-előadást tartottak a szovjet színházak, mint minden más ország színházai együttvéve. A szovjet filmművészet külön ajándékkal kíván hozzájárulni a nagy drámaíró születési évfordulójának S

tegünnepléséhez. A jubileum napjaian a mozik vásznán megjelenik S

amlet dán királyfi. A „Tizenhetedik amlet". Igen, a tizenhetedik, mert a világ filmtörténete eddig tizenhat Hamlet-filmet tart számon. A tizenhetediket a „Lenfilm" leningrádi stúdiójában forgatják, rendezője Grigorij Kozincev. A film első kockái csak Jiemrég készültek el, de a rendező már évek óta dolgozik rajta. Mielőtt a forgatáshoz kezdett volna, hatalmas kutatómunkát végzett. Munkájának első jelentős eredménye meg is Született, egy könyv, mely ezt a elmet viseli: „Kortársunk, Shakespeare." A könyvnek már a címe is elárulja a rendező koncepcióját. Számára azok az eszmék és alakok, melyeket Éhakespeare géniusza évszázadokkal Shakespeare ünnepségekre készül Hamlet — Innoketyij Szmoktunovszkij ezelőtt alkotott, fegyverül szolgálnak a mi korunk eszményeiért folyó harcban. „Nem a múlt támad fel bennünk, a niagunk árnyékát vetítjük ki a múltba, a ml vágyainkat, a mi kérdéseinket, a mi rendünket és a mi zavarunkat." A filmrendező Romáin Rollandnak ezeket a szavait iktatta mottó gyanánt a ,.Hamlet"-ről szóló egyik cikke elé. — Hamlet alakját én egyáltalán nem úgy látom, mintha valamiféle örökké szenvedő és bánkódó ember lenne. „Az emberiség siratója" — mondja G. Kozincev. — Nem. Hamlet eretnek. Olyan ember, aki nem akar úszni az árral, nem tud beletörődni a hazugságra alapított életbe, hisz az ember magasztos szerepében és rendeltetésében. Éppen ezért érzi börtönnek azt az államot amelyben él. Ezért nem elvont kérdésként bukkan fel előtte a „Lenni vagy nem lenni?" Azon töpreng gyötrődve, hogy élhet-e olyan börtönállamban, ahol Polonius tanácsai szerint nevelik a gyermekeket, ahol Guildenstern ós Rosencrantz módszereivel csinálnak karriert, ahol az államjogot Claudius képviseli. Minderre Hamlet azt mondja: „Nem, nem akarom!" A film főszerepét az Igen tehetséges Innokentyij Szraoktunovszkij alakítja. Színpadon és filmen Játszott eddigi szerepel alapján méltán tartja róla a közvélemény, hogy a pszichológiai játékstílus- kiváló képviselője. Csodálatos elmélyültséggel és átéléssel tárja fel a modern ember bonyolult gondolat- és érzésvilágát. Például az „Egy év kilenc napja" című filmben. Színpadi szerepei közül Miskin herceg alakját formálta meg legragyogőbban a „Félkegyelmű"-ben, me lyét a leningrádi drámai nagyszínház tűzött műsorára. A színházrajongók más városokból is Leningrádba zarándokoltak, hogy láthassák azt a nagyszerű alakítást. Ott voltam a „Lenfilm" stúdiójában, amikor a „Hamlet" egyik jelenetét, Polonius megölését vették filmszalagra. Nem könnyű ez a jelenet. A rendező el volt rá készülve, hogy többször is meg kell ismételni. De Szmoktunovszkij már az első próbán úgy Játszott, hogy alakítása mindenkit lenyűgözött és az igényes Kozincev, aki fukaron szokta osztogatni dicsérő szavait, ezzel a kiHpHanMB jelentéssel fordult f; * v - «3a jelenlevő újság8

|^H

ír6kh0Z

: ..Most már elmehetnek, mert |JSS ennél jobbat úgy sem láthatnak." IJsl

w lesvásznú, feketefehér film lesz. A '',' i J külső felvételeket 'Pt. á E sztországban, TalMW lin mellett, a Bal1SBK^' lüil tlku

s őszieteket, ilp^ @É3m Az úi Hamlet H^^HKÉpHam nemsokára megje^Ps&lyáS' jlfljl lenik a mozik vásznai

n- Nagy várakozással tekintünk Ophelia — Anaszta- elébe. Vertyinszkaja J. tt

lfV

bISZ Friss alkotólendülettel Eugen Nevan 50 éves A félszázadot jelző évforduló az életnek olyan állomása, amely magával hozza a számvetést. A művész Ilyenkor visszapillant és előre néz, mérlegel és új alkotó korszakhoz gyűjti kedvét s erejét. Reméljük, ez az 50 éves Nevan esetében ls így lesz. Nevan 1914-ben született Llptóban. Nyomasztó viszonyok között is a kultúráért, zenéért, művészetért lelkesedő, tehetséges ifjú volt, aki már a középiskolában kitűnően rajzolt, és könyvekben, folyóiratokban hévvel tanulmányozta az expresszionista és kubista irányzatokat. 1934-ben gyakorlati meggondolásból az orvosi szakra iratkozik Prágában. Ám két év múlva a művészet ellenállhatatlan ereje az ész-okokat legyőzi, s Nevan, a Képzőművészeti Akadémián Willy Nowak tanítványa lesz. 1936-ot írtak ekkor. S még mindig érvényes a Petroniuszi mondás: A tehetség édestestvére a nyomorúság. Elszegényedett, majd állástalan szüleitől támogatást nem várhat. Nélkülözi a legszükségesebbet ls, de kitartással tanul, s szenvedélyesen merül el a színek birodalmában. A fiatal cseh festők Irányítják' figyelmét a francia Fauvisták felé. 1937-ben Jut Párizsba. Maradandó élmény és útmutatás számára Matlsse művészete, melyben támaszpontot talál saját képzőművészeti problémáihoz. A rajz és szín viszonyának tudatos keresője választ kap a nagy francia mestertől arra, hogyan kell a képet a színes felületekkel organizálnl, és miképp lesz a szín a belső vallomás kifejező eszköze. Látásmódja egy ideig Matissével rokonítható, de növekvő tapasztalatai és érdeklődése során alkotóan használja fel a szerzett tanulságokat. Magára talál s egyéni lesz a realitáshoz és festői kifejezéshez való viszonya. A valóságot közvetlenebbül érzékeli s elmélyül a motívumban. Különösképp vonzza az örök és kimeríthetetlen téma: a nő. Izgatja a mozgó asszonyalak képzőművészeti ritmusa. Számtalanszor dolgoz fel egy-egy motívumot, mindig új változatban, a szépség teremtésének lázában. De nem ismétli önmagát, mert mindig átélt tartalmat tolmácsol. Hitvallása, hogy: a művészet csak az életadta élményből fakad. Több prágai és egyéb csehországi kiállításon elismeréssel fogadják gyöngéd vonalú arabeszkes finomságú, de a gondolatot határozottan kifejező rajzait, metszeteit. Egyik bírálója, M. Mičko grafikai költeményeknek nevezi ezeket. Méltányolják festményeit is, melyeken dekoratív elemekre figyelőn egyúttal tömörítő képalkotásokra törekszik. A kifejező eszközök hatásos egyszerűsége, a tiszta forma, mély értelmű kompozíció és laposan érzett szín Jellemzik. Képel zöme olvasó, napozó, pihenő nőket mutat. Bizalmasan ismeri a táncosnők világát, életük különböző mozzanatalt. Százféleképp festi és rajzolja őket. De sohasem az esetleges, a pillanattal elsuhanó táncos mozdulatukat rögzíti, hanem öltözködés, pihenés közben ábrázolja őket. A barna vész idején rajzai szociális, háború- és fasizmusellenes mondanivalóval telnek meg. Lidice sorozatának kísérteties színei szörnyű feszültséget, embertelen kínzások szülte embertelen szenvedéseket éreztetnek. 1950-ben tér vissza véglegesen Szlovákiába, Bratislavában telepszik meg. Három éven ét lelkes pedagógusa a Képzőművészeti Főiskolának. Fest lírai kihangzású tájat, stilizált népviseletben női fejeket. A szocializmus alatt a valósághoz való viszonya ls megváltozik. Az embert már a társadalom tagjaként ábrázolja. Űjra élednek a régi emlékek, mikor a 12 éves Nevan gyerek röpcédulákat osztogatott, s ettől kezdve az ifjú kommunistákkal együttdolgozott. Ezekből az alapélményekből születik meg a fekete, zöld és lila komor szólamában a Kommunista, akit a spiclik elfognak. Részt vesz a párt által kiírt képzőművészeti versenyben, a Harcban a szocializmus és kommunizmusért. Remegő Idegeiben élő izgalmas élményeket vetít vászonra a Munkanélküli családban, s a szétszóródó vörös röplapok közt az utca kövezetén fekvő Megtámadott agitátorban. / Rövidesen láthatjuk majd Nevannak, az Élet alkotócsoport tagjának, — bemutatásra kerülő rajzait és karcait a Nemzeti Galéria grafikai kabinetjében. S érdeklődéssel várjuk műveinek retroszpektív kiállítását a Városi Képtárban. Az ötvenesztendős Nevan mesternek azt kívánjuk, hogy friss alkotó lendülettel a szocialista mában lássa meg és láttassa az új valóság fényét, melegét. És érezze és éreztesse minél előbb jövőbe vetett bizalmát. Bárkány Jenőné Ül SZÖ 10 * 1964. január 11.