Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-18 / 18. szám, szombat

ELINTÉZETLEN ÜGY Ml VAN A MADÁCH-MÚZEUMMAL? N. ZSUKOV: NATASA, OZSVALD ÁRPÁD: Gólem I. tanúi Én láttam őt, a csendes óriást, száz ember terhe semmi volt neki, szántott, vetett, kősziklákat morzsolt, tízöles árkot húztak ökrei... Szálfákat csavart ujjai köré, lomha folyó vizét medréből eitereite, hétmérföldes csizmája legyőzte az időt, jeleket karcolt az égi mennyezetre. II. tanú: Gyerekeknek piros labdát csinált s feldobta egész a csillagokig ... ö volt, ki az élet vizét megkereste, igába fogta a Holdat és Napot, béklyót vetett háborgó tengerekre, griffmadár szárnyán a'z űrbe utazott. III. tanú: Én láttam őt, a borzalmas csodát, városokat fújt el, mint a pelyhet, fiatal anyák forró ölében megölte a bimbózó szerelmet..: A házak melegét őrző téglák szétestek árván, nincs mi összetartsa, a fák zöld lombját, fehér virágát a kénköves füst feketére marta. IV. tanú: Én láttam őt, a kihűlt agyagot, padlás-zugolyban pókhálók között, az ördög jele égett homlokán, gonosz mosolya, nyugalma csalfa szín: jaj, ne feledjétek el túl korán! PETRIK JÓZSEF: Liliom ÉVEK ÖTA HÜZÖDIK AZ ÜGY, anhak ellenére, hogy ennek az ügynek az intézését már számos cikk, beadvány, levél és szóbeli megjegyzés sürgette. A végleges elintézés valahogy mégis igen sokat késik. Pedig ezúttal nem kevesebbről, mint egy minden népnek büszkeségére váló, világirodalmi rangú író emlékének a megbecsüléséről van sző, A gyors intézkedés helyett azonban egyesek még ma is (tizenkettő előtt öt perccel) A Madách-síremlék óvatosan azt fontolgatják, ki is tulajdonképpen a szóban forgó író, s egyáltalán alkotott-e nagyot, vagy nem... Távol áll tőlem, hogy rangsoroljak. Nem akarom azt sem elmondani, amit az irodalomban jártas emberek amúgy is tudnak. A kételkedőknek azonban mindenképpen meg kell tudniuk: függetlenül attól, hogy Madách Imre honnan jött, igen nagyot alkotott, müvéért minden néptől tiszteletet, megbecsülést érdemel. Nem késlekedhetünk mi sem, annak a földnek a fiai, ahol a nagy költő született és amely föld a hamvait őrzi. Még jó, hogy ezt többen érzik így, s ha késve is, munkához láttak. De mielőtt erről szólnék, engedtessék meg egy kis kitérő ... Jövőre lesz tíz éve annak, hogy „Madách Imre szülőhelyén" címmel magam is rövid kis cikket írtam az alsősztregovai Madách-kastély sorsáról. Akkor arról számoltam be, hogy 115 000 korona költséggel restaurálják az épületet, rendbeszedik a védett területté nyilvánított parkot, s a kastély egyik szobájában múzeumot létesítenek. Az épület rendbeszedése s a múzeum létesítésére vonatkozó terv örömmel töltött el. Az örömbe csupán azért vegyült üröm, mert a Madách-síremlék rendbeszedésére már nem jutott pénz. Pedig a háborúban megrongálódott síremlék rendbehozása szintén nagyon szükségessé vált. Évek teltek el, míg végre erre is sor került. A losonci irodalmi kör közbenjárására a becses emlékművet az illetékes hivatal műemlékké nyilvánította és 1960-ban rendbe szedette. Behegesztették a sérült bronzszobrot, kijavították az omladozó kriptát, melyet aztán (eléggé ízléstelenül) a község rozsdás dróttal körülkeríttetett. Ma már nem kell attól félni, amire az ötvenes évek derekán Fábry Zoltán fájón figyelmeztetett, hogy a kripta összedől, Madách csontjait pedig kitúrják a disznók ... Másodszor ls örülhetnénk, ha nem vegyülne az örömbe ismét üröm. Csakhogy vegyül, méghozzá sok. Az 1955-ben védettnek tartott park úgy látszik mégsem volt védett. Ahelyett ugyanis, hogy rendbehozták volna, (amint azt ott jártamkor ígérték, és amint ehhez akkor hozzá ls kezdtek) később kivágták az évszázados fákat, s közvetlenül oda, ahová a kastélyból a legszebb kilátás nyílott, s ahol Madách a Tragédia örök érvényű sorait formálgatta, iskolát építettek. NE ESSEK FÉLREÉRTÉS: nem vagyunk az iskola ellen. Ez az épület nagyon kellett Sztregovának. Ml csupán azt hangsúlyozzuk, hogy kár volt mostani helyére építeni. Lévén a park közepén, tulajdonképpen eldugták a járókelők szeme elől, építészetileg tehát semmit sem mond. Pedig lenne mit mondania, mert igazán szép, ízléses, modern épület. De mostani helyén nemcsak nem gyönyörködtet, hanem még árt ls: tönkretett egy szép, irodalomtörténetileg felbecsülhetetlen jelentőségű látképet:... Szükségtelenül! Hiszen az iskolát számos, megfelelőbb helyre ls építhették volna. Az épület bizony bármennyire is dicséri alkotóját, a hely kiválasztása nem válik a tervező dicsőségére ... Üröm ez, nemcsak Madách tisztelőinek, hanem mindazoknak, akik őszintén örültek, amikor azt látták, hogy megbecsülik a Madách-emlékeket... És üröm az is, hogy a Madách-múzeumből még ma sincs semmi. A tíz év óta dédelgetett terv, sajnos, még ma is csak terv. Más szóval: elintézetlen ügy... Pedig sohse lesz jobb alkalom, mint most, — a költő halálának századik évfordulóján —, hogy méltón adózzunk Madách Imre emlékének és tető alá hozzuk a múzeumot. MI TÖRTÉNT EDDIG? A múzeum érdekében az elmúlt tíz év alatt tulajdonképpen semmi. Azt a lelkes tanítót, aki annak idején a múzeum létesítését szorgalmazta, s aki a kastélyban berendezett iskolában tanított, máshová helyezték. Az elhelyezéssel „áthelyeződött" az az anyag ls (kiadványok, Madáchról szóló cikkek, a családot ábrázoló képek stb.), amelyet a tanító önszorgalomból gyűjtött. A múzeum gondolatát a síremlék rendbehozásakor a losonci irodalmi kör néhány tagja vetette fel újra, és tartják azóta is napirenden. Az elképzelést támogatja a Járási nemzeti bizottság, s úgy látszik, a kétkedések, a fontolgatások és a sok huzavona ellenére, ha késve is, a régi terv végre-valahára megvalósul. ... S tovább fűzve az írás elején elejtett szálat, itt szeretnék beszámolni arról, mi történik a Madách múzeum érdekében jelenleg. Az irodalmi kör szorgalmazta gondolattal behatóan foglalkozott a Losonci Járási Nemzeti Bizottság iskola- és kulturális ügyi szakosztálya és úgy döntött, hogy a jelenleg szövetkezeti raktárnak használt sztregoval kastélyban három szobát rendeznek be múzeumnak. A megnyitót, — a költő halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek jegyében — május végére tervezik. Egyelőre a losonci és a füleki múzeumok ki nem merített költségvetéséből mintegy 15 000 korona értékben vásároltak korabeli bútorokat, Madách-emléktárgyakat, és más, a múzeumhoz szükséges kellékeket. Még mintegy 60 000 koronára lenne szükség, hogy rendbehozhassák a termeket, és újabb berendezési tárgyakat vásárolhassanak. A losonci járás iskola- és kulturális ügyi szakosztálya a hiányzó összegért a Szlovák Nemzeti Tanácshoz fordult, amely az ügy elintézését a kerületi nemzeti bizottságra bízta. Bár így a múzeum sorsa véglegesen még mindig nincs elintézve, a szervezők bíznak benne, hogy az összeget megkapják, és semmi akadálya sem lesz annak, hogy tető alá hozzák a Madách-múzeumot, amivel régi adósságot törlesztve igen Jó szolgálatot tesznek majd mind a hagyománytiszteletnek és a népeink közötti barátságnak, mind pedig az éppen mostanában fellendülő turistaforgalomnak. A SZERVEZŐK AZ ÉV DEREKAN a balassagyarmati Palóc Múzeummal karöltve cserekiállításra is készülnek. A Madách-emléktárgyakat tartalmazó kiállítást Füleken és a magyarországi Balassagyarmaton mutatják be. S az évforduló alkalmából a Nógrád megyei múzeumok igazgatósága egy Madách-emlékkönyvet is megjelentet. Az Alsósztregovával és általában Madách Imre szülőföldjével kapcsolatos fejezet megírására a füleki LÓska Lajost és a losonci Ferenc Ferdinándot kérték meg. Történnek hát intézkedések. Madách Imre emlékét őrizzük, megbecsüljük. Csak valahogy túl lassan, túl vontatottan intéződik minden. Pedig már ezt az ügyet is régeri el kellett volna intézni. Dehát legalább már most pótoljuk a mulasztottakat, és próbáljunk gyorsabban, lendületesebben Intézkedni. Annál is inkább, mert a Béke-világtanács nemrégen befejeződött varsói ülésszakán A sarokszoba, ahol a nagy mű: Az ember tragédiája született határozatot hozott, hogy ez idén kulturális évfordulóként — a tudomány, a művészet és a haladás 13 halhatatlanja között — Madách Imre megünneplését is javasolja. FURCSA LENNE, HA SZÜLÖFÖLDjE akkor sem tisztelegne előtte méltóan, mikor a halhatatlan költőt az egész világ ünnepli. BALÁZS BÉLA A szilaj tölgyek meglágyultak, elmosódott szénrajz a park, egy esti harang szíve kondul, legyen búgása hívó Jel, gyulladj fel, fehérülj utamra ezüstvilágú liliom. Gyulladj fel, nyiláljon szemembe kábító ezüst fénysugár, feszítsd ki fénylő pókhálódat, s én a bolygó esti bogár ezüst rabságba menekülök. — Utam az unott vándoré, oltárra vinném szabadságom, de jaj nekem, ha röpke perc, aprópénz lesz a jutalom; ha ábrándtálan nap riaszt, ne csábítson rövid öröm —. Akit most várok, együtt jön a sosem múló holnapokkal, ezért szép parki fák között szürke szénrajz részévé válva SIKERES A csicsól kilencéves alapiskola tantestülete a napokban szép előadással lepte meg a közönséget. Január első hetében Petőfi születésének 141. évfordulója alkalmából „Szabadság szerelem" címmel irodalmi estet rendezett. Az est megrendezésénél két célt tartottunk szem előtt. Az egyik az volt, hogy a falu lakosságával megszerettessük az Irodalmi témával foglalkozó esteket, mert egyesek azt állították, hogy a falusi embert ilyennel nem lehet szórakoztatni. Erre az állításra alaposan rácáfolt az esten részt vett nagyszámú közönség; Másik célunk az volt, hogy szereplőket toborozzunk. Ez ls sikerült és rabságot várnom, korhű csodát, ezüstfehér liliomot. • • • Az alkony mindent egybemos, az alkony békítő elem, akitől óvtam magamat, az alkony mélyén ölelem, valaki hozzám sodródott, kl kl volt, hiába kutatom, liliom-várás idején titkos fekete jutalom. De hisz a válla ismerős, nem idegen az illata, vágyódásom futamait, hozzá vissza a sóhaja, ő az, miatta üldözött ezüstliliom-képzelet, estére varázsa letűnt, sután, feketén érkezett.., KEZDET már folynak az előkészületek egy újabb irodaimi est megrendezésére, felfrissített erővel. Az est szereplői tudásuk legjavát nyújtották. Jó lenne, ha a csicsói példát mások is követnék. Hiszen minden faluban van olyan ember, aki segítségére lehetne a szervezeteknek, ilyen estek megszervezésében. Szereplő is található minden faluban, csak keresni kell. Igaz, hogy egy Irodalmi est megszervezése időt vesz igénybe, de egy gondosan előkészített műsor meghozza a várt eredményt és a közönség sok tapssal jutalmazza a szereplőket. Kovács Ferenc, Cslcsó HÜ fnnrfr 18. 1 ÜJ SZÚ B