Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)
1964-01-18 / 18. szám, szombat
Ä munkához voló kommunista-szocialista viszony L Imikor a világ első szocialista ** állama, a Szovjetunió, megalakult, sok új kérdés megoldása előtt állott. Egyik igen fontos kérdés a dolgozók viszonya volt az új társadalomhoz, a szocialista államhoz. Megoldásra várt az egyén viszonya a szocialista társadalomhoz, a szocialista államhoz. A dolgozók viszonya a kapitalista társadalomhoz, a kapitalista államhoz, általában negatív, elutasító volt. Ennek oka természetes, mert a kapitalista társadalom lehetővé tette a dolgozók kizsákmányolását és minden erejével védte a tőkések uralmát. Ez a Szovjetunióban megszűnt, és így lehetővé vált, hogy a dolgozók széles rétegei pozitív állást foglaljanak az új, szocialista társadalommal és jnnak képviselőjével, a szocialista állammal szemben. A feladat abban állott, hogy ež a lehetőség teljes egészében a legkifejezőbben megnyilvánuljon. Ennek az új állásfoglalásnak elsősorban a munkához és általában a szocialista társadalom szabta kötelességekhez való viszonyban kellett kifejezésre jutnia, mert az új, szocialista társadalom is csak az emberi munkán alapulhat, amint minden eddigi társadalmat az emberi tevékenység hozott létre. Döntő kérdés volt, hogy a dolgozók viszonya a szocialista társadalomhoz milyen fokú és jellegű legyen. Ugyanis a szocialista állam végső célja a kommunizmus megvalósítása, de közvetlen célja egyelőre csak a szocializmusnak, mint a kommunizmus alsóbb fokának megvalósítására irányul. Lenin már a szovjet hatalom első éveiben foglalkozott azzal a kérdéssel, milyen legyen a dolgozók viszonya az új társadalomhoz, különösen az új társadalomban végzendő munkához, kommunista vagy szocialista viszony legyen-e, vagyis kommunista' vagy szocialista munkaerkölcs igényelhető-e a dolgozók széles rétegeitől. Ez a kérdés fontos volt gyakorlati szempontból, mert a kommunista és a szocialista munkaerkölcs hatóereje között nagy a különbség. A kérdés megválaszolásától függ aztán, hogy melyik hatóerőt kell igénybe venni. enin szerint „a kommunista munka, — a szó szűkebb és szorosabb értelmében — ingyenes munka a társadalom javára, olyan munka, melyet nem bizonyos termékekre való jog megszerzése céljából, nem előre megállapított és törvényesített normák szerint teljesítenek; a kommunista munka önkéntes munka, norma nélküli munka, díjazásra nem számító, díjazási feltétel nélküli munka, a közösség javára megszokásból végzett, a közösség javára szolgáló munka szükségességéhez való öntudatos (szokássá vált) viszonyból fakadó munka, az egészséges szervezet szükségleteként végzett munka". Nem kétséges, hogy a szocializmusban, a kommunizmus alsóbb fokán nem igényelhető ilyen kommunista munka, ilyen kommunista viszony a munkához, mert nem ugorható át a szocialista szakasz, melynek gazdasági-politikai viszonyai nem teszik még lehetővé a kommunista munkaerkölcs megvalósítását. Lenin ls ezen a nézeten volt. Ezt a következőképpen fejezte ki: „Mindenki előtt világos, hogy mi, azaz a mi társadalmunk, a mi társadalmi rendszerünk még messze, igen messze van az ilyen munka széles körű, valóban tömeges alkalmazásától." Felvetődik az a kérdés, hogy egyáltalán helyes-e, ha a szocializmust építő időszakban a munkához való kommunista viszonyról, kommunista munkaerkölcsről beszélünk. Lenin azt a nézetet vallotta, hogy, „ ... helyesebb lesz, ha nem kommunista, hanem szocialista munkáról beszélünk, mert a kapitalizmusból kinövő új társadalmi rendszernek nem a magasabb, hanem alsóbb, kezdeti fejlődési fokáról van szó" Leninnek ezt a figyelmeztetését meg kell szívlelni, mert ennek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentősége is van. A CSKP Központi Bizottsága is a párt ideológiai munkájára vonatkozó, 1963. december 19-én hozott határozatában a munkához való szocialista viszony elérését tartja az ideológiai munka fő követelményének, mely szoros kapcsolatban van a teljesített munka utáni jutalmazással. Ilgyanls, ha arra az álláspontra " helyezkedünk, hogy már a szocialista építés időszakában kommunista munkaerkölcsöt követelünk, ez azt jelenti, hogy kiváló, teljes értékű munkál követelhetünk, tekintet nélkül a dolgozók közvetlen érdekeltségére. Csakhogy a szocializmus Idő szakában a dolgozók anyagi érde kéltségé a fejlődés egyik leghatéko nyabb mozgatóereje, melyet a legna gyobb mértékben fel kell használni, mégpedig egészen a kommunizmus bekövetkeztéig. Annál inkább, mert az anyagi érdekeltség a kommunizmusban sem szűnik meg teljesen, csupán üj társadalmi formákat ölt. Ezt fejezte kl Novotný elvtárs legutóbbi, december 12-én mondott beszédében. Kijelentette: „Teljesen nyíltan megmondjuk, hogy a termelésben mutatkozó különféle hibáknak — beleértve a munkaerkölcs és a munkafegyelem bizonyos meglazulását — egyik fő gyökere abban van, hogy az utóbbi évek folyamán bérpolitikánk eltért az anyagi érdekeltség elvétől ... véget kell vetni annak a helytelen elképzelésnek, mely szerint az anyagi érdekeltség elve ellentétben áll a szocializmussal. Éppen az ellenkezője igaz ..." Amikor nem vettük eléggé figyelembe az anyagi érdekeltség elvét, nyilván a kommunista munkaerkölcs lebegett szemünk előtt, mely már teljes értékű, odaadó munkát követel minden dolgozótól, tekintet nélkül az anyagi érdekeltségre. Hiszen a gyakorlatban rendszerint nem vettük tekintetbe a munkatermékek minőségét, hanertí csupán mennyisége szerint jutalmaztuk a munkát. Nyilván abból indultunk ki, hogy az egyes dolgozók tekintet nélkül a jutalomra, vagyis az anyagi érdekeltségre, Igyekezni fognak a lehető legjobb munkát végezni. Csakhogy a kommunizmus szocialista, alsóbb szakaszában az anyagi érdekeltség a döntő, serkentő indíték, mely a dolgozókat jó munkára készteti. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Igazán csak a kommunizmusban lesz életszükséglet a munka, és akkor már nem döntő az egyéni anyagi érdekeltség. De még a kommunizmusban is érvényesülni fog a társadalmi érdekeltség a közös munka eredményeiben, mert tőle függ majd a kommunista társadalom és minden tagja jóléte. A szocialista viszony a munkához, a szocialista munkaerkölcs ugyan a személyi anyagi érdekeltségen alapul, de az anyagi érdekeltség alapján elért nagy teljesítmény egymagában nem jelent még munkához való szocialista viszonyt, szocialista munkaerkölcsöt. Ha valaki csupán anyagi érdekeltségből, a nagyobb bérért dolgozik jól és csupán addig, amíg személyesen anyagilag érdekelve van, nem mondható, hogy szocialista viszonya van a munkához. A munkához való szocialista viszony egyebet is kíván. A Pravda egyik cikkében megemlékezett egy kiváló dolgozóról, aki rendkívüli ügyességével és szorgalmával megkeresi a havi 5000 koronát. Tehát munkateljesítménye nagy. Ugyanakkor ennek a dolgozónak a magatartása teljesen önző, nem ad baráti tanácsot munkatársainak munkájuk megjavítására, hanem szándékosan rossz tanácsot ad nekik, hogy megakadályozza munkateljesítményük növelését, vagyis azt, hogy esetleg hozzá hasonló munkaeredményeket érjenek el. Ennek a dolgozónak a viszonya a munkához jó, de mégsem mondható róla, hogy szocialista viszonya van a munkához, vagy szocialista munkaerkölcs hatja át. A munkához való szocialista viM szony legkifejezőbben a szocialista munkabrigádokban nyilvánul meg. A szocialista munkabrigádok elve szocialista módon dolgozni és szocialista módon élni. Tehát nem elégszik meg csupán a jó munkaerkölcscsel, hanem azonfelül szocialista életmódot is követel. A szocialista munkabrigádok célja elsősorban a termelési feladatok teljesítése, ami a közvetlen anyagi érdekeltséggel van kapcsolatban. Azonkívül a szocialista brigádok feladata a társadalmi tulajdon tiszteletben tartása, ami az önzés leküzdését és az új, szocialista erkölcs elemét jelenti, mivel általában az emberek csak saját tulajdonukat tartják becsben és óvják. A szocialista brigádok igyekeznek tovább fejleszteni tagjaik tudását is, — főképp szakmai téren — és tagjaik kulturális fejlődéséről ls gondoskodnak. A szocialista brigádok a közösségi élet kialakítására törekszenek. Tehát a szocialista munkabrigádok tevékenységének előterében az anvagi érdekeltségen alapuló termelési feladatok állnak, de azonfelül egyéb, kulturális és erkölcsi követelményeket is támasztanak tagjaikkal szemben. így megteremtik azt a szocialista munkaerkölcsöt, amely már a jövő kommunista munkaerkölcsének elemeit is tartalmazza. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a szocialista munkaerkölcs a kommunista munkaerkölcs előkészítője. A munkához való szoclallata vagy kommunista viszonnyal kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Szovjetunióban nemrég élénk vita támadt a munkához való kommunista viszonyról, a kommunista munkaerkölcsröl egy kisregénnyel kapcsolatban. (A Szovjetunióban beszélhetnek kommunista munkaerkölcsről, mivel ott már a kommunizmust épftik.l G. Vlagyimov Nagy Érc (Bolysája rudal cfmű kisregényében leírja Pronyakin Viktor gépkocsivezető életét. Rövid tartalma a következő: P-onyakin, a háború után visszatért menyasszonyához, aki azonban úgy fogadta, hogy kénytelen volt őt elhagyni. Megismerkedett egy pincérlánnyal, aki „megosztotta vele levesét és hálóhelyét". Életközösségre léptek, helyről helyre vándoroltak' s ott álltak meg, ahol éppen munkát kaptak. Végül azonban Pronyakin megúnta ezt a vándoréletet. Élettársa szüleihez költözött, ő pedig munk'át vállalt egy akkor megnyílt ércbányában, azzal a határozott kívánsággal, hogy „házacskát szerez. A házban természetesen legyen minden — hűtőszekrény, televíziós készülék és bútor. Idővel talán egv kis autócskára is szert teszünk .. Ennek érdekében teljes erővel beleveti magát a munkába. Gépkocsijával anyagot szállít eszeveszett iramban, csakhogy minél több fordulót tegyen és sokat keressen. Társai és íőnöke figyelmeztetik a hajszával járó következményekre. Ö azonban fittyet hány minderre. Azt gondolgatja magában: „Keresnem kell, be kell rendeznem az életemet emberhez méltó módon. Azután akár tíz normát is Ingyen ledolgozom... Még ha kiadom a lelkemet, akkor is el kell érnem célomat. Azután én ls jóságos leszek", nem leszek rosszabb, mint a többiek". Hajszolja magát, esős Időben, síkos úton, veszélyes helyzetben jár a kocsijával, amikor társai nem kockáztatják testi épségüket. A minél több fordulat, minél nagyobb kereset miatt elhanyagolja a kötelező gondoskodást is kocsijáról, a kerekeit nem tisztítja meg a ráragadt sártól, és így történik meg, hogy egy alkalommal kocsija felfordul, ő alá kerül, súlyosan megsebesül, majd sebesülésébe belehal. E kisregény körül nagy vita támadt. Egyesek Pronyakint munkahely-változtatónak, önzőnek mondották, mások pedig elismeréssel adóztak neki ügyességéért és szorgalmáért. Nálunk egy Pronyakinnal kapcsolatos cikkben olvashattuk, hogy az ő tevékenysége összhangban állt a munkához való kommunista viszonnyal. Ogy véljük, hogy ez semmi esetre sem állítható róla. Igaz, hogy szorgalmasan dolgozott, de csak magára, a saját érdekeire volt tekintettel, és minden egyéb közömbös volt számára. Az ilyen viszony nem mondható sem kommunistának, sem szocialistának. Nem róható fel Pronyaklnnak, hogy házat, autót akart, de a módja annak, ahogy el akarta érni — szinte megtagadva minden közösséget a többi dolgozóval —, nem minősíthető sem kommunistának, sem szocialistának. k szerző érdemét abban kell lát" nunk, hogy a dolgozó embert megmutatta olyannak, amilyen a dolgozók átlaga a valóságban. Eddig a személyi kultusz hatása alatt az Irodalom a dolgozók különböző rétegeit gyakran olyan idealizált színben tüntette fel, amilyenek a valóságban nem vagy csak ritkán léteztek. Inkább csak az írók agyában. Helyes rámutatni a valóságban létező dolgozókra, akik természetszerűen arra igyekeznek, hogy munkájukkal jobb életet biztosítsanak maguknak. Ez minden ember természetszerű óhaja és törekvése. Nem lehet ezt zokon venni senkitől, csupán rá kell vezetni a Pronvakinokat, hogy saját érdekeiket és törekvéseiket összeegyeztessék az egész társadalom érdekeivel és törekvéseivel. Ez a kommunista és a szocialista munkaerkölcs fő követelménye. Az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége szolgál ugyan a szocialista munka alapjául, de ezenfelül számba kell venni minden dolgozónak az egész társadalom érdekelt is. E kettő a szocialista társadalomban összhangba hozható, ha a szocialista társadalom ügyét teljesen a szocializmus szellemében intézik. Csehszlovákia népgazdasága éppen most áll az előtt a fontos feladat előtt, hogy a dolgozókat — főképp a munkafegyelem és a jó munka tekintetében — a szocialista munkaerkölcs szellemében elvezesse erre a felismerésre, és Így kiküszöbölje azokat a fogyatékosságokat, melyek népgazdaságunk további fejlődését fékezik r ucaínyi könyvet összeírtak már arról, hogyan lesz valakiből Einstein, vagy Edison, hogyan válik valaki newtont meglátású tudóssá. Valóban mi is kell ahhoz, hogy valakiből feltaláló legyen? Szlovákta fővárosában a Duna par ton van egy ipariskola — gépipari techntkum. Már régebben ts hallottam, hogy ebben az Iskolában tanul az ország legfiatalabb feltalálója Csak annyit tudtam róla, hogy E r délyi Kálmánnak hívják, tizen nyolc éves és a prágai Találmányi Hivatalba tizenegy esztendővel eze lehetne ezt az üvegek lezárásánál is kihasználni? — Apám felfigyelt az ötletre. — Nem is butaság, fiam. Megpróbáloml Rajzolással, tervezéssel eltelt nappalok és éjszakák következtek, míg végre elkészült az ötletem alapján gyártott gép mintapéldánya A rajzokat a Találmányi Hivatalba ls megküldtük. Tudni akartuk, nem előztek-e már meg valahol a világon Közben a konzervgyárban folytak a próbaüzemeltetések. Régebben megtörtént. hogy a gépsoron bezárandó Uver lött - hétéves korában — küldte be gek 10—15 százaléka is összetörött. az első találmányát. Az óránkénti teljesítmény pedig csak Az iskola műhe lyében ülünk. A feltaláló arról beszél, hogyan is tör tént akkor — tizenegy évvel ezelőtt. — Az édes anyám mindig mérgelődött: Ez a gyerek nem tudja megbecsülni a játékait. A kismoz•dony, a játékautó két napig se tart nála. Mindent da rabokra szed. — Édesapám — különben géptér vező — viszont a szó szoros értelmében örült annak, hogy ilyen vagyok. Azt mondta: Én ts szakasztott ilyen voltam gyerekkoromban. — Egyszer a ? szomszéd , gyere- í' kekkel játszottunk. Mivel szüleimtől néhány napja vonatszerelvényt kaptam, vasutasdit játszottunk. Homokot hordtunk. Egyik kocsiból a másikba szórtuk, összevesztem a néhányszáz üveg volt. A mi gépünkKel óránként 4000 —5000 üveget lehetett tökéletesen lezárni. Az üvegek törési hányada pedig nem egészen fél százalékra csökkent. Azokban az üzemekben, ahol találmányunkat bevezették — mert a Találmányi Hivatal nagypecsétes okiratai szerint most már igazi találmányról van szó, amely iránt külföldön is nagy az érdeklődés — évente több mint egymillió koronás megtakarítás érhető el. — Közben egy kis „baleset" történt. Nem közlekedési, nem kell megijedni. Azt hiszem, túl sokat foglalkoztam a műszaki problémákkal, Így az általános iskola nyolcadik osztályában a bizonyítványomba néhány hármas is „becsúszott". Az ipariskolába, ahová csak a legjobb tanulók kerültek játszópajtásaimmai, mert ök úgy ph öntötték a homo- ^ kot egyik kocsiból Erdélyi Kálmán a rajzolöasztalnál — nem vettek fel. a másikba, hogy Beiratkoztam a kiegyszerűen felemelték a parányi va- lencedik osztályba és egy időre alábbgonokat. Nekem ez nem tetszett. Mert hagytam a találmányokkal. Miután ugye az ember nem tudja felemelni tiszta egyessel végeztem a kilenceaz igazi vagont. diket, (és híre futamodott a találElmosolyodom. Ogy érzem, ez az mánynak) beiratkoztam a technikumember gyerekkorában igen tudott ját- ba. szani. — Most már összesen csaknem tíz, — Másnap már otthon fúrtam-fa- nemzetközileg ls elismert, édesapámragtam, szétszedtem a kocsikat és át-- mai- közös, vagy egyéni., találmány csináltam valamennyit. Egy kis toló- alatt szerepel a nevem. Mosolyogva ajtót eszkabáltam a vagonokra, így gondolok azoknak a véleményére, a homok a „teherkocsikból" magától akik valaha csak legyintettek, ha róis kiszóródott. A homok elszállításé- lam, mint feltalálóról esett szó. ra pedig összemesterkéltem egy kis — Ugyan, mondogatták, hiszen az futószalagot... A srácoknak igen Erdélyiek olyan egyszerű dolgot tatetszett az újítás. Indiántáncot Jártak láltak fel... a vonat körül, jómagam pedig igen nagy tekintélyre tettem szert közöttük. — Édesapám az újításomat lerajzol— Igen, alapjában egyszerűek. Mint ahogy minden nagy dolog is olyan egyszerű. Hiszen Franklin Benjámin villámhárítója alapjában véve csak ta és kettőnk neve alatt beküldte a egy drót-darab, amely levezeti a vüprágai Találmányi Hivatalba. A hl- lámot Vagy a repülőgép is „csak vatal néhány hónap múlva válaszolt: egy fémtest, amelybe motort szerelA Jó elgondolást sajnos nem lehet tek... Éppen „csak fel kell fedezni találmánynak nevezni, mert azt né- ezeket az egyszerű dolgokat, jelenhány évvel ezelőtt egy nyugati or- séfeket és kész • fon. képzeltem. Ellenben küldött nekem a hivatal, mint az ország legfiatalabb, találmányokkal foglalkozó polgárá- Ha Erdélyi Kálmán a mai tudásával nak egy dicsérő levelet. Bíztattak: elmenne a gépszerkesztő irodába dolképezzem magam. — Elsőosztályos voltam. Á levelet mindenesetre eltettük, én pedig tanúltam a betűvetés művészetét. Csodálatos világ az Iskola... A zene például! Néha hónapokig csak arra gondoltam, hogy híres virtuózzá képezzem magam. Később a könyvekbe — az irodalomba lettem szerelmes. De goznl, akkor Is bizonyára megállná a helyét. Hiszen megvan benne az edisonl tulajdonság: a tehetség. Az ország legfiatalabb és egyik legsikeresebb feltalálója azonban ma érettségire készül. — A Találmányi Hivatalban most Is van hét elgondolásom. Várom a szakvéleményeket Egy Időre azonban időről-időre, ha gépek közé kerültem, megint abba kell hagynom a barkácšak visszatértem a barkácsoláshoz, csolást (így nevezi ő a feltaláló munÉdesapám 1958-ban a gépszerkesz- káját), mert jövőre érettségizem. Jó tő központban ül, nehéz feladatot kapott: A konzervüvegek zárásának automatizálását kellett megoldania. Ebben az Iparágban ez világviszonylatban ís problémát jelentett. A konzervgyártás utolsó stádiuma okozta mindig a legnagyobb gondot a szakembereknek. A világon még sehol sem sikerült műszakilag megoldani az üvegek lezárásának meggyorsítását — Kazalnyi könyvet, szakfolyóiratot áttanulmányozott már akkor édesapám. Van neki egy betegsége: Csak akkor tud nyugodtan aludni, ha előbb legalább tizenkét órát a rajztáblánál töltött. De akkoriban még a tizenkétőrás műszak után se tudott elaludni. — Én ls ott sündörögtem apám rajztáblája körül. Törtem a fejem, hátha legénykék közül egyik sem árulta el, Iskola, színvonalas iskola ez a mienk. Könnyen becsúszik egy-két hármas. Nem szeretném, ha az elméleti tantárgyakból szégyent vallanék az egyetemi felvételin. Tudja, a matika valahogy nem ült nekem sóha ... Ám a mechanikai • • • Régebben hallottam, hogy a Dunaparti iskolában tanul Erdélyi Kálmán. Eddig csak a nevét tudtam, meg azt, hogy a lassan már tucatnyi találmányt magáénak mondható fiú állán még alig serked a legénytoll. Magam se tudom miért, de valahányszor elmentem az iskola előtt és ott diákokkal találkoztam, mindig arra gondoltam: vajon melyik lehet a feltaláló? Elnézegettem egyik-másik fiú arcát, de a tizenhét-tizennyolc éves segíthetnék, önfeledten játszadoztam a kezemben lévő ceruzával. Aztán eevszerre csak eszembe jutott valami. — Nézd, édesapám, mutattam a cehogy ő az ország legfiatalabb feltalálója. Külsőben semmiben sem különbözik a hozzá hasonló többi fiataltól. Éppen csak annyiban, hogy Erdétyi ruzára, Ha megnyomom a patent ce- Kálmán az átlagnál lóval tehetségeruza végén levő gombot, a ceruza sebb. Minden lehetősége megvan rá r, „ . .. « „ ľ 105 1] 5 végén szét ny ílik a 8 raf» be- hogv akár második Edison lehessen Dr. Balogh Denes Arpád fogadására szolgáló berendezés. Nem belőle. TÖTH MIHÁLY 1964. január 18. Sr (jj SZÖ 5
