Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-18 / 18. szám, szombat

A póruljárt 1A NYUGAT SZLOVÁKIAI KERÖLET VÍZRENDÉSZETI PROBLÉMÁI avagy boszorkány Amit a mese Jancsiról és Juliskáról nem mondott el Gyermekkorunk egyik legnépsze­rűbb meséje Jancsiról és Juliskáról szólt, a két testvérről, akik a sötét erdő közepén egy mézeskalácskuny­hóra találtak. Mint a Grimm testvérek meséjéből, majd színielőadásokból, mesefilmből meg gyermekbalettből tudjuk, a mézeskalácskunyhó gonosz lakója, a boszorkány a testvérpárt Jancsit és Juliskát tőrbe csalja, de a végén ő az, aki pőruljár. Jancsi és Juliska az égő kemencébe dobja a bo­szorkányt. És a gyereksereg — olva­sók és nézők boldogan fellélegeztek. Habeant sua fata libelli, — mondja a latin közmondás. Am nemcsak a könyveknek, a meséknek is megvan a sorsuk. így volt ez Jancsi és Juliska halhatatlan történetével is. Egy német néprajztudós, Hans Trax­ler nemrégiben történelmi okmányok alapján bebizonyította, liogy Jancsi és Juliska, amikor a Grimm testvérek meséjének főhőseivé váltak, már jó­val túl voltak a harmincon, azaz fel­nőtt emberek voltak, és a boszorkány, akit életében Katherine Schradernek hívtak, sem volt idősebb náluk. Nem is lehetett, mivel Jancsi, akit Hans Metzlernek hívták és mint udvari pék dolgozott Nürnbergben, feleségül akarta venni Katherinét, a szép mé­zeskalácsos lányt, aki nagyszerű mé­zeskalácsok receptjét birtokolta. Igaz, közben Juliskával — valódi nevén Gre­te Häberlevel — szűrte össze a levet. És ezért Katherine Jancsikának kiadta az útját. Így aztán Jancsi és Juliska dühük­ben, hogy nem sikerült a mézeska­lácsreceptet megszerezniök, feljelen tették a hatóságoknál Katherinet — mint boszorkányt. Jóllehet annak idején több spessárti i,boszorkány" máglyán végezte életét, Katherinet a „mézeskalácsos boszor­kányt", bizonyítékok híján a bíróság felmentette. Sorsát azonban mégsem kerülte el. Jancsi és Juliska, azaz Hanz Metzler és Grete Häberle saját házában tá­madták meg, Katharinét, akit összekö­töztek, a sütőkemencébe dugták és ott elégették. Mindezt egy mézeskalács receptérti Hans Traxler nagy tudományos fel­készültséggel megírt könyve egy régi bűntényt leplez le, s illúziót rombol. Az igazság azonban minden szép illú­ziónál drágább, még akkor is, ha Jan­csiról és Juliskáról van szó. -si­Kicserélték a világot? Hatvannégy év börtönben ® Repülőgépről csak hallott Érdekes eseményről adtak hírt a nyugati lapok: Richard Honeck, a múlt század végén, 1899-ben került a chesteri börtönbe. A bíróság épületé­ből lófogattal szállították a fogházba, inert akkor még nem volt páncélos fogolyszállító gépkocsi. Hajszál híján úszta meg a halálos ítéletet, mert be­bizonyult, hogy előre megfontolt szán­dékkal megölt egy nyugdíjas tanárnőt. A halálos ítéletet szerencséjére élet­fogytiglani fegyházbüntetésre változ­tatták. Richard Honeck húszéves korában került börtönbe. Ma 84 éves. Néhány héttel ezelőtt kiszabadult és nem győ­zött csodálkozni az eléje táruló látvá­nyon: száguldó gépkocsik, s a nők rövid szoknyában! Nem hitt a szemé­nek. Ügy tűnt, mintha hat évtized után álmából ébredt volna. A börtönből szabadult R. Honecket hatvankétéves unokahuga, Clara Orth vette magához San Franciscóban. Az idős ember léglökéses repülőgéppel indult a távoli útra.'Megcsodálta és félénken megérintette a soha nem lá­tott masinát. — Húgom, ez a gépmadár? — Igen. — Fogolytársaim beszéltek róla. Ál­lítólag már olyan is akadt, amelyik 50 kilométert megtesz óránként... Honeck, aki a múlt század végén el­szakadt a világtól, el sem tudta kép­zelni, hogy ma már a repülőgépek a hangnál is sebesebben repülnek. Nem győzött csodálkozni az égbe nyúló felhőkarcolók, a száguldó föld­alatti vasút és a különféle háztartási cikkek láttán. Unokahuga konyhájá­ban hosszú ideig álldogált a villany­tűzhely előtt, nem tudta megérteni, hogy egyetlen gombnyomás, és forr­ni kezd a leves, ropogósra sül a hús. — Minden más, mint az én időmben. Mintha kicserélték volna a világot. Legnagyobb tartalékunk a talajjavítás • Meg kell akadályozni a szántóte­rület csökkenését • A nyugat-szlovákiai kerület állattenyésztési termelése kisebb az országos átlag­nál. • A víz döntő tényező • Félmillió hektáron megkétszereződhet a termelés • A talajjavítás kö­vetelmény Tolojjovífósi távlatok és gondok H a Csallóközben vagy Mátyus­földön két ember találkozik a határban, szinte elképzelhe­tetlen, hogy szóba ne hozza az idő­járást. Mint mindennek, ennek ís megvan az oka. íme egy párbeszéd, mely a szapi határban hangzott el, de megtörténhetett volna másutt, bármelyik Duna menti faluban. — Ez a búzatábla aligha ad 18­mázsás hektárhozamot, pedig 27-et "terveztünk. — Jő, ha még ennyi is lesz. Né­hány napja ugyan állandóan esik, de kora tavasztól mostanáig talán 30 milliméternyi csapadékot sem ka­pott a föld. Hát nemigen. Pedig erre a ka­vicsos altalajú Duna menti földre a 300 milliméter sem lenne sok. Bizony. Néhány óra alatt eltű­nik a víz a talajban. Ogy megy át rajta, mint a rostán. — Hallgattad a vízállásjelentést? — Árad. — Hm... ha még egy fél métert árad, akkor talán ezt a kevés búzát sem takarítjuk be. — Csak úgy ne Járjunk, mint 53-ban. Mert ki tudja, jönne-e most a katonaság, és a fiatalabbak kézbe vennék-e a kaszát vagy a sarlót? Ezzel a lényegnél is lennénk. Igaz, a szárazság és a túl sok csapadék nem csupán a Duna menti falvakat sújtja, gondot okoz mindenütt. De az is igaz, hogy a Komárom környé­ki homokon a szárazság, vagy a csal-, lóközi és a mátyusföldi hordalék­talajokon mind a szárazság, mind a bőséges eső több problémát jelent, mint másutt. Egyrészt azért, mert gyorsabban lefolyik a víz, másrészt a sok csapadék, illetve az áradások következtében az esővíz mellett a talajvíz ls örök veszélyt Jelent. A legjelentősebb kerület A mezőgazdasági terméig növelése szempontjából mindenütt fontos probléma a víz. Novotný elvtárs új­évi beszédében ,is hangsúlyozta a víz népgazdasági jelentőségét. De marad­junk a nyugat-szlovákiai kerületben éppen népgazdasági szempontból. Ez a kerület adja az országnak a leg­több gabonát, cukorrépát, sörárpát stb., s aránylag nagy területen ter­melnek évelő takarmányokat. Termé­szetes tehát, hogy mind a kenyér­gabona, mind az ipari növények ter­mesztésében, de még az állattenyész­tésben is e kerület termelése lénye­gesen befolyásolja a piac ellátottsá­gát, illetve a szükségletek fedezését. Népgazdasági szempontból is a leg­jelentősebb kerületről ván szó. Saj­nos, a kerület állattenyésztése nem éri el az országos átlagot. S mivel az állattenyésztésnek a növényter­mesztés az alapja, magától értetődő, hogy a növénytermesztésben van a baj, mégpedig elsősorban az említett okok miatt. Nem véletlen tehát, hogy az állam milliárdokat áldoz arra, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben a vízrendezéssel, a vízlevezető, illet­ve öntözőrendszerek építésével lénye­gesen fokozhassuk a termelést. A Kárpátoktól a Nagy-Dunáig Nagy földdarab a nyugat-szlovákiai kerület, területét tekintve az ország­ban a negyedik. Ha a térképre né­zünk, nagyobb része termékeny róna­ként tárul elénk. Egyidőben — külö­nösen Csallóközt és Mátyusföldet — úgy is nevezték, hazánk éléskamrája. Most mégis azt mondjuk, hogy ter­melése alig éri el az országos szín­vonalat. Az okokról már beszéltünk. Az Il­letékes járási, kerületi és központi szeryek azonban nem elégednek meg a hiba megállapításával. Jól tudják, hogy Senicától Párkányig, Bratisla­vától Piešfanyig sok még a tartalék a talajjavítás terén. Sok bizony. A számítások szerint a Kárpátoktól és a Nagy-Dunától határolt területen az 1980-ig foko­zatosan megépítendő vízrendszer sok ezer hektár földet mentesít az árvíz és talajvíz veszélyétől és ugyanakkor főleg Záhorien — nagy területek termővé tételét teszi lehetővé. Erre egyébként is nagy szükség van, mert a kerületben az utóbbi években ál­lardóan csökken a mezőgazdasági földterület. 1962-ben például (amikor az állam megközelítőleg másfélszáz millió koronát fizetett a kerület ta­lajjavítási munkálataira) 9025 hek­tárral {ebből4580 hektár szántóföld­del) csökkent a mezőgazdasági föld­terület. Nos, ha már a kerület talaj­javítási problémáiról van szó, amely­re 1980-ig államunk hozzávetőlege­sen három és félmilliárd koronát irányzott elő, fel kell vetnünk a ter­mőföld védelmének kérdését is. Nem kicsiségről van szó. Az emlí­tett ^területen le-;a".ább 30 000 tonna szénát termelhettek volna, vagy csu­pán a szántóterület 20 mázsájával is több mint 9000 tonna búzával gazda­gította volna a kerületet. Megtérül-e a befektetés? Az olvasó számára a számok talán unalmasak, ám ennek ellenére sem hallgathatjuk el, hogy az adatok egyúttal figyelmeztető tények. Mert mi lenne, ha a kerületben a termő­föld továbbra is úgy csökkennék, mint az 1962-es évben? Hogyan fi­zetődnék ki akkor a három és fél mil­liárd koronás talajjavítási befektetés? A nemzeti bizottságok feladata, hogy már ebben az évben választ ad­janak a kérdésre. Késztesse őket er­re az a tény is, hogyha ők, mint az állam közigazgatási szervei nem tö­rődnek eléggé a termőföld védelmé­vel, akkor az állam befektetett mil­liárdjai sem hozhatják meg a várt eredményt. Az 1980-ig kidolgozott távlati terv szerint 9000 hektár földet lecsapol­nak. Ennek bizonyos részét átműve­léssel szántófölddé változtathatják a kerület mezőgazdasági üzemei. A fel­tételezések alapján hektáronkét át­lag 1040 koronával növelhetik a tisz­ta jövedelmet. Egy hektár termőbbé tétele 9500 koronába kerül. Ezek sze­rint a soknak vélt befektetés alig kilenc év alatt megtérül. Ez termé­szetesen a dolognak csak az anyagi része. Népgazdasági szempontból még ennél ís többet jelent az, hogy csupán a lecsapolt területről éven­ként megközelítőleg százmillió ko­rona értékű termékkel gazdagíthat­juk majd piacunkat. Félmillió hektár Említettük, hogy a kerületben a mezőgazdasági termelés gyors nö­velését nem annyira a felesleges víz (lásd a 9000 hektárnyi lecsapolásra váró területet), mint inkább a víz­hiány hátráltatja. Éppen ezért a ke­rület távlati vízrendezése, az öntö­zőrendszerek létesítése ezt a szem­pontot veszi figyelembe. A terv sze­rint 1980-ig a kerületben kiépíten­dő öntözőrendszerek félmillió hek­tárnyi föld öntözését teszik lehető­vé. Ha gazdasági szempontból vizsgál­juk az öntözőrendszerek kérdését, rájövünk, hogy Itt még a lecsapolási költségeknél is gyorsabban megtérül a befektetés. Ugyanis a számítások, a sokéves tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy különösen a kerület déli járásaiban a búza hektárhozamát öntözés útján 15 mázsával növelhet­jük, a szemes kukorica 30, a répa 100—140, a lucerna pedig 65 mázsával fizethet többet, mint öntözés nélkül. Egy hektáron tehát megközelítőleg 1800 korona értékű termékkel termel­hetünk többet, csekély kiadással. Nem nehéz kiszámítani, hogy egyéb ter­mésnövelő tényezőtől eltekintve meg­közelítőleg hét-nyolcszázmillió koro­na értékű mezőgazdasági termékkel több kerül majd piacunkra, vagyis a sok befektetés 5—6 év alatt megtérül. Megkétszereződik a termelés Az öntözéses gazdálkodástól egyéb­ként is sokat várnait a szakemberek-. Számításuk szerint az említett félmil­lió hektáron megkétszereződik a ter­melés. Hogy ez lehetetlen? Valóban annak látszik, ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy az öntözés mennyi­vel növelheti a hektárhozamokat. Az évelők és a rétek öntözéssel a kétsze­resnél is több termést adhatnak, a cukorrépa, a kukorica, a burgonya stb. is meghálálják a vizet. Am az így nyert hektárhozamnöveléssel még nem érhetnénk el a szakemberek állítása szerint a kétszeres termést. Csakhogy nem csupán ennyire futja a vfz ere­jéből. Jól tudjuk: hatása leginkább a másodvetéseknél mutatkozik meg. Itt százalékban szinte kifejezhetetlen a termés növekedése. Csapadéksze­gény évben az elvetett mag gyakran ki sem kel, öntözéssel viszont nor­mális termésre számíthatunk. S ha naní nesmú te CSELLÓ to Z ! ' ZÍJH? osmni W-u/tsr? HA csmitoz tofltowM Inny tat o r^Wfclv11'fí' tXfn/nooovA f • ťriiômer öuKúMenBSWi r ^jJJJP TMHICrr MJOlStCfJOSZEC aeft31Q-fC f^Z . reneurr x/jetí ÍMÔíó'rr*a3ZifCK már most feltételezzük, (ami nem is lehetetlen), hogy a félmillió hek­tár 40 százalékáról évente két ter­mést takarítunk be, akkor azt is meg­állapíthatjuk, hogy a szakemberek számításában nincs semmi túlzás. Mit ígér az állattenyésztés? Magától értetődő, hogy a növény­termesztés növelése egyúttal az ál­lattenyésztés fejlesztését Jelenti. Elő­zetes számítások szerint a 100 hektár utáni szarvasmarha sűrűség a százat ls meghaladja, s az öntözéses gazda­ságokban 50—55 tehenet is tarthatnak 100 hektáron. A sertéstenyésztés lé­nyeges fejlesztését is lehetővé teszi a'több és jobb minőségű takarmány. Ha az állattenyésztés fejlesztését szá­mokban akarjuk kifejezni, az 1961-es évhez viszonyítva a következő növe­kedés várható: , Öntözés Termék nélkül 1961-ben Öntözéssel Marhahús Sertéshús Baromfi Tej Tojás 45 kg 80 kg 8 kg 505 llt. 297 db. 182.7 kg 193.8 kg 25,0 kg 1500 llt. 424 db. konÁ/tarr) Az egy hektárra eső jövedelem csal­lóközi viszonylatban jelenleg 6500 korona körül van, az öntözés követ­keztében megközelítőleg 13 000 koro­nára növekszik. Nem kétséges tehát, a nagyarányú befektetés kifizetődik. Több felelősséget Az óriási befektetés törvényszerűen megköveteli, hogy az eddiginél Job­ban gazdálkodjunk az állam nyújtot­ta segítséggel. Madunicén például a már megépített öntözőrendszert alig 40 százalékban használták ki. Néhány helyen a vízlevezető és öntözőrend szer építése között nagy az Időkü lönbség. És ez károsan hat a terme lésre. A hibák közé sorolhatjuk az is, hogy az egyes mezőgazdasági üze mek rendszerint későn vesznek tudo mást az építkezés helyéről, megeset és megesik, hogy térdig érő vetést gázoltak le. Az sem örvendezteti meg a mezőgazdasági üzemeket, hogy a kapott öntözőberendezések gyakran elromlanak. Igen, ezekkel s a még nem említett fogyatékosságokkal foglalkozniuk keiraz Illetékeseknek. Mert a három és fél milliárd koronás befektetés népgazdasági szempontból i S megkö­veteli, hogy a hatalmas összeg min­den fillérjével az első perctől kezdve okosan, célszerűen gazdálkodjunk. Haraszti Gyula. Josef Sluka. Vasúti kocsik forgóváz nélkül Forgóváz nélküli gumirugózású gyorsvonat! kocsit szerkesztett két magyar vasúti szakember. A talál­mánnyal 5 tonnát csökken a ko­csik súlya, s ezáltal lényegesen nö­velhető az utazósebességük. Előál Iítási költségük darabonként ne gyedmillió forinttal kevesebb. A prototipussal megtett mintegy 6 ezer kilőméteres próbaúton bebi zonyosodott, hogy a forgóváz nél küli gumirugózású vasúti kocsik az őseiknél lényegesen kényelme sebb utazást biztosítanak. Mivel a kocsi felsőfelépítménye mélyebbre süllyeszthető, létrejött az emeletes vasúti kocsik építésé­nek lehetősége. (vj TV kamerákkal irányított forgalom A magyarországi Szolnok város­ban építik fel az ország és egyben Közép-Európa egyik legmodernebb vasúti csomópontját. A közel más­fél milliárd forint költséggel épü­lő vasúti gócpont jelző és biztosító berendezései teljesen automatiku­san működnek. A pályaudvaron a legforgalma­sabb vágányokat ipari televíziós megfigyelés alatt tartják. A pá­lyatestekre irányított kamerák ál­landó képet nyújtanak a vágányok foglaltságáról, az ott zajló forga­lomról. Az utasok tájékoztatását a vonatok indulásáról és érkezé­séről a menetrendszerinti időben automatikusan működő villanyin­formációs táblák végzik. A vasúti csomópont új teherpá­lyaudvarán a tolatást végző moz­donyokat, a vágányok között szol­gálatot teljesítő vasutasokat zseb URH adó-vevő készülékkel látják el, így állandó kapcsolatban lesz­nek az irányító központtal. Jv.J ŰJ SZÖ 6 * 198 4 l' anuár l s-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents