Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-18 / 18. szám, szombat

TÖBB MINT HÜSZ ÉVVEL EZEI.ÖTT, amikor Tyorkin először adott életlelt magéról — egyszerre milliók szerették meg. A szovjet olvasókat ekkor frontélményeivel ismertette meg. A közelmúltban — az Izvesztyija hasábjain — napvilágot látott A. Tvardovszkíj: Tyorkin a túlvilágon cimü szatirikus, szinte groteszk új poémája, melyből — szeptember 7-i számunkban — lapunk is közölt részletet. Már ax első megjelenés idején viták keletkeztek arról, vajon Tyorkin Irodalmi hős-e, vagy a kiváló művész valamelyik élő katonáról mintázta hősének alakját. Az írő és a mű erejére vall, hogy ebben a vitában mindkét félnek igaza volt. S hogy ez az állítás mennyire így igaz, arról az alábbiak is tanúskodhatnak: TALALKOZAS a „túlvilági" Tyorkinnal Cseng a telefon. s— Tyorkin? : i— Igen, személyesen. j! <— Vasziltj? <— Pontosan úgy. <— Tessék, kerüljön beljebb. Alacsony, zömök férfi állít be, huni iClitkás fény ragyog a szemében. Mintha az igazi Tyorkin lépett volna ki a regényből. — Ugyebár harcolt? Persze: 1941-től 1945-ig végigharcoltam a háborút; meg is sebesültem, fulladoztam a jolyóban és majdnem odaégtem a tankban. Ez tnind megtörtént velem, csakhogy nem gyalogos, hanem harckocsizó voltam. Tvardovszkíj kicsit tévedett, de nem nagy baj. Razorennaja falunál az ellenség 19 tüzelöállását semmisítettük meg. A gyalogság átvonult. Páncélvonatunk az erdőbe rejtőzött. Németekre lesünk, pedig hogy énekelnek a pacsirták! Tavasz van ... Bombatalálat érte a páncélvonat nyitott kocsiját. A parancsnok és az irányzótüzér elesett. En élek, ha sebesülten ls. Repesz fúródott a lábamba. A kórházban rábeszéltem az orvost és megszöktem. Bár mankón, mégis utolértem alakulatomat... Azt mondják, egy könyv jelent meg VASZ1LIJ TYORKIN címmel. Mindenki gratulál: „Vaszja, te hős vagy"... Elolvastam a könyvet. Tetszett. Igazat írt a szerzője. De miért éppen rólam? Honnan tudott meg mindent ki — Kitüntetések? Felterjesztettek a Vörös Csillagra, de úgy látszik, saj- az író? Most aztán az embernek tóhiba csúszott az adományozó le- kell tennie magáért... vélbe, de a dicsérő elismerést megkaptam. Előszedi a négyrét hajtott levelet és nézegetjük. A fényképről derék törzsőrmester néz ránk, zubbonyban, félrecsapott sapkával. Valóságos, élő yyorkinl Előrenyomulunk. Magas hegyek, zöld Kárpátok. A német a hegyekben rejtőzik, azt hiszi, ott nem csípjük el. Pedig mi páncéltörő ágyúkkal füstöljük ki őket... Győzelem! Hazajöttem Mihalevóba, Jaroszlavl vidékére (kár, hogy nem — Mit csinálok most? Moszkva vi- vagyok szmolenszki). Annyit beszél'áékén Cskalovszkaja állomás köze- nek a könyvről! Mindenki engem lében Szverdlovka tanya szövetkeze- akar hallani. Persze, hogy beszélek, ii boltjának árubeszerzője vagyok. Lám, hová vetette a sors Tyorkintl 6zövetkezeti megbízott. „Lényegében nem fontos, hogy az ember a minisztériumban vagy a szövetkezetben tör magasba" hisz van miről. Hát harcoltam, mint a többiek. A könyvben mindent megírtak ... Állás után néztem. Vizsgálták irataimat: Tyorkin! Csakugyan Tyorkin? En vagyok, jelentem, valóságos És tovább... ,Hadd halljunk vala- Tyorkin, harcoltam. Színtiszta igazat írt az író, amtt írt, én ts megerősíthetem. Különben megjártam vele, világra szóló híremet költötte ... Ma, amikor munkába mentem, ezzel fogadnak: „Tyorkin, hát te élsz? Hát nem temetett el az íród?" Mondom, hol? Belenéztem az újságba. mit, úgy történt-e minden, ahogyan Tvardovszkíj leírja? Beszéljen maga a hős. Tyorkin elővette és elénk tette naplóját. „Háború. A nép háborúja... BeVetés Narfominszknál. Indulási parancs. A németek Mityejevo falunál Vannak. Ütközet. Tankom kigyulladt, Igazuk van. Ott áll, hogy „Tyorkin a géppuskás elesett, én még Idejé- a másvilágon". Tüzetesen átolvasben kt tudtam ugorni. Az erdő szé- tam: valóban eltemetett az író, de lén a mi gyalogságunk. Kattogtak a nem --egészen: mégis visszahozott a gépfegyverek. A németek egész kö- földre, nem hagyott a túlvilágon... tel vannak. Puskát fogok, elbújok Távirat az Izvesztyija szerkesztőit fák mögé és tüzelek ... ségéből. Kérnek, látogassak el hozzáA német szorít. Kivonulunk Narfo- jak. Nem lepődtem meg, már megininszkból. Körös-körül minden Ián- szoktam. Hát persze, Tyorkin mtnokban áll. Gyújtogatnak az átkozot- denkit érdekel, ak... Itt végeszakad a naplónak. O j megbízatás: lő szer szállítmányt így ismerkedtünk meg Vaszilij kísérek. Alighogy elindultunk, annyi Tyorkinnal. német repülőgép jelent meg, hogy — Tyorkinnal? Tvardovszkíj hőséaz eget ts elsötétítették. Bomba robban. Egymás után kapcsolódnak le a vagonok. Nem várhatunk: közelben a német... Páncélvonatra kerülök. Azt mond!

ák, Voronyezsnél aláaknázták a foyó hídlát. Tűzszerészek nincsenek, magunk vizsgáljuk meg a hidat. Akttá nincs. A páncélvonat átment.., vei? — kérdik önök. — De hisz maga a szerző ls azt állította, hogy Tyorkin kitalált hős. Lehet, hogy éppen vele találkoztunk, az orosz emberek százezreinek egyikével, akiknek jellemvonásai népszerű irodalmi hősünkben öltöttek testet, N. GALIMON A „Morava" az őszi Dunán MN mindennapi emberek bizonyos nosztalgiával nézzük a Dunán méltóságteljesen úszó hajókat és rendszerint valahogy Így morfondírozunk: „De szép ls a hajósélet. Minden nap új országokat, sok érdekességet látnak a hajósok. Hát van ennél szebb élet? Most a Dunán elvétve se látni hajót. A propeller is kikötött már. Az ember — ha ki is megy a metsző hidegben a Duna-partra — csak a lomhán úszó jégtáblákat láthatja az ólomszürke vízen. Ugyan mit csinálhatnak Ilyenkor a hajósok? Meglátogattuk őket. A Muráö motoros vontatóhajó a dunai flotta többi hajójával, uszályával együtt a bratislavai téli kikötőben pihen. Ha az ember távolról szemléli, mi történik a csaknem száII KIKOTO Az egyik hajós már megreggelizett, hát mesélni kezd ... ... az Al-Dunán jártunk akkor. Valahol Mohács környékén lehettünk, mikor egy reggel hirtelen leszállt a köd. Ilyen köd sehol máshol a világon nincs, csak azon a vidéken. Mintha csak a hajósok bosszantására találták minden szőra felfülel, mert minden szóban, mondatban valami érdekességet lát. A szárazföldi ember kérdéseket se igen tud Ilyen szakmabeli dolgokról feltenni, mert — úgy gondolja — könnyen nevetségessé válhat. Hanem azután — mert a riportban egy kis „hivatalos" anyagnak is Illik lenni — mégis csak felteszem ô kérdést: — A vállalatigazgatóságon azt mondták, hogy minden hajón Ilyer.kor télen folynak a tanfolyamok. A továbbképzés... A főgépész elneveti magát. Aztán végignéz a reggeliző hajósokon, rámutat valamennyiükre. — Kérem, éppen most folyik a továbbképzés. — Reggeli mellett? — Reggeli mellett isi Tudja, a hajós az olyan nép, hogyha, csak teheti, szidja a mesterségét. Ha két hajós beszélgetni kezd, a második mondatban már arról van szó, hogy „Emlékszel rá, mikor ott Galacnál.. ?" meg, „Mikor a Vaskapunál negyvenkilencben elakadtunk". Ez viszont azt bizonyítja, hogy akárhogy is szidjuk a mesterséget, a hajóséletet, mégis csak szeretjük, különben nem tudnánk róla annyit beszélni. Ha arról esik sző például, hogyan szabadítottunk ki egy uszályt a zátonyról, és ha ezt végighallgatja egy hajósinas, bizonyára többet megjegyez belőle, mintha valaki a táblánál ülve magyaráz* ná neki ugyanezt. A főgépész az órájára pillant. Vége a reggeli időnek. A Muráň gépházában újra megindul a munka. Belko Karol, a tanonc, most éppen az ezer lóerős Diesel-motor elosztőfejének a szerkezetét tanulmárazra apadt Duna-mellékágában, azt volna ki. Éppen egy kanyarban vol- nyozza. Holnap már talán a dugattyúk . .. . . 1. ' _ 1 f í- 1 1 í- _ 1 J _ 1 fnntil jn nnr>» nn X+^A + nlnl* ls gondolhatná, hogy nem történik itt semmi. A parton csak néhányan járnak-kelnek, a fedélzeten meg igazán kihaltnak tűnik minden. Benyitok a hajó belsejébe. A gépházban — szépen glédába állítva — elsőnek itt a főmotorok tizenkét hatalmas — egyenként legalább tizenöt literes — dugattyúira leszek figvelmes. Akaratlanul ls á Pionír motunk, én a kormányállásban dolgoztam, az elsőkormányos meg lent aludt a kabinjában. Olyan hirtelen jött az egész, hogy kiáltani sem volt időm: „Dobd le a macskát". Mindössze talán egy méter magas volt a ködréteg, de ez éppen elég volt. A vízből semmit sem láttam. A bólyák mind a ködben voltak. A remorkér után valami hat uszály volt akasztva, jó torkerékpár féldecis pohárnyi dugat- négyszáz tonna teherrel, öreg róka tyújára gondolok. Mondhatom, szép kis összehasonlítás! — Csakhogy a Pionír tulajdonosának a kezében mindössze három lóerős gép nyugszik, nekem meg csekély ezer lőerőről kell ám gondoskodnom. Meghőköltem. Nem szeretem, ha valaki kihallgatja a félig kimondott szavaimat. Zömök, jó negyvenes férfi néz be a gépház kerek kis ablakán. Gyerekko vagyok, de mire szóhoz jutottam volna, nekifutottunk a partnak Éppen egy tehéncsorda kellős közepébe futottam be... Az asztal végén egy legényke ül. ö hegyezi a fülét a legjobban, mert ilyet még nem hallott. — A tehenek közé... f Hiszen nincs a tankönyvekben, hogy Ilyen eset ls előfordulhat... — Tankönyvek, tankönyvek — legyintenek az öregebb hajósok. — Az beállítását tanulja, vagy az áttételek szerkezeténél seglť, hogy a gépóriás minden egyes alkatrészével tisztában legyen. Mert — gondolja Karol — lehet, hogy két év múlva, lehet, hogy hetvenéves fejjel nekem is olyan helyzetben kell döntenem, mint amilyenről az előbb Králik bácsi beszélt. Nem gyerekjáték egy ilyen gépről gondoskodni. Én meg így gondolkozom: A gépkocsiban a sebességmérő egyúttal azt ls megmutatja, hány kilométer van már a masina „testében". Akárhogy kerestem is a Muráflon a tachométert, ilyenforma szerkezetet sehol sem találtam. — Most hamarjában meg sem tudom mondani, hány kilőmétert tettünk meg tavaly. Annyi biztos, hogy, sokat. Kilencszer fordultunk egy esztendő alatt — mondja a főgépész. A mi hajónk arról híres, hogy ezt a rí olvasmányaim alapján pontosan a hajósmesterség egy tizedére se ta- hatalmas távolságot egyetlen baleset ilyennek képzeltem el azokat a regényhősöket, akiket a regényíró — lehet, hogy csak a nagyobb hatás kedvéért — tengeri-medvéknek nevezett. — Alojz Králik főgépész vagyok — mondotta. — Ne fogjon velem kezet, csupa olaj a mancsom. Éppen reggelizni készülünk. — No, akkor éppen jókor Jöttem. Arra vagyok kíváncsi, hogyan pihennek Így télvíz idején a hajósok. Mindketten ugyanoda pillantunk. A főgépész ls, meg én ls — az olajos kezekre. Az ebédlőben már asztalnál Ölnek a hajósok. Emerencla néni, a jőétvágyú hajósok kedvence, abban gyönyörködik, hogy fzlik a fiúknak a nftja meg az embert. — Ronda mesterség a hajósélet — szólal meg a falatozók közül az egyik. — Ronda mesterség — bólintanak rá mindnyájan. — Például — mondja Älojzr Králik, a főgépész —, az sincs benne a tankönyvekben, hogyan viselkedjék a főgépész, ha a Vaskapu felső végénél az egyik hajómotor váratlanul bedöglik. — Be-dög-llk... í A hajósinas szájtátva hallgatja V főgépész szavalt. — Bel Az egész csak néhány percig tartott. Sok évvel ezelőtt történt már az eset, de éjszaka néha még most is arról álmodom. Felfelé Jötnélkül tette meg. Nem kis dologi Igaz, erős motorja van a Muraönak, de azután az 500—600 tonnányi rakomány sem csekélység. Különösen, ha alacsony a vízállás. — Melyik a legnehezebb szakasz?' — Természetesen a Vaskapu környékén kell a legjobbban vigyázni, mert itt egy-egy tévedés végzetes ls lehet. De azért a középső szakasz — a Csallóköz környéke például — szintén nem a legkönnyebb része a Dunának. A Vaskapunál rendkívül sebes folyású a Duna, s ami rosszabb, sziklás a feneke. Itt a hazai szakaszon azt gondolhatná az ember, semmire sem kell a hajósnak vigyáznia, hiszen olyan lomhán hömpölyög a víz! Tévedés. Mert Itt meg a zátonyokkal Ä minap az egyik " csallóközi faluban Jártam. Csinos és gazdagodó ez a falu, új, hatalmas kultúrháza szinte hivalkodva tekint az emberne. Hát még a szépvonalú családi házak, amelyek egész utcasorokat alkotnak. Az emberek ts barátságosak, bizakodók. Jól fizetett tavaly a föld, kukoricából olyan gazdag termést arattak, hogy alig bírták betakarítani. Hamar összebarátkoztam az egyik fiatalemberrel, a barátság könnyen születik poharazgatás közben. Meginvitált, látogassam meg a családját. — Gyere hozzám, nézd meg, hogyan élnek a szegény falusiak — mondta és kedveskedve tessékelt ki a kocsmából. Szaporán tapostuk az alkonyodó utca havát. Barátom cigarettára gyújtott s mire elszívta, meg ts érkeztünk. Szép, manzardos ház előtt álltunk meg. Cirádás vaskapu, gondozott, tágas udvar, terassz-szerü bejárat — Jól megy nektek — mondom — mi városiak nem lennénk képesek ilyesmit megteremteni. — De kényelmesebben IDendégség ben bámulnak éltek, kevesebbet dolgoztok. — Talán. — Nyűttem magam érte, testvér. A szövetkezetesek megmondanák. Igaz, megérte, már az adósságom végén Járok. Benyitottunk a házba. Előszoba, szőnyeg, fonott karosszékek. A falon olcsó reprodukció. Kedves fiatalasszony tessékel beljebb, két kislány nyitja ránk kíváncsi pillantását. Letelepszünk a konyhában. A fiatalasszony szabadkozik, hogy csak este fűtenek a szobában. — Annyi baj legyen — nyugtatom meg. Újdonsült barátom jelentőségteljes pillantást vált a feleségével. A fiatalaszszony térűl-fordul, palackot, poharakat rak az asztalra, süteményt, szalonnát, kolbászt, töpörtyűt. — Tessék, láss hozzá — biztat az én falust komám. — Csak ilyen szegényes a vacsora — jegyzi meg a feleség. — Ha üzent volna az uram, csibét vágtam volna. reggeli De "van te"ám"mi"ben"7vö" ,

t

ü"

k, OgV volt hogy minden baj nél- van sok baj A Duna itt rakja le j

ö. nyörködníe Micsoda ételpuszfltás ™ átérünk már a legfelső rész ne- vô ho

rdalékot. Állandóan változik a iiyursuuiue. raiosoaa eretpuszmas hezén> m

lit

0r a

z egy^ nľbtor egysze• • • rfien bedöglött. ••^••B — Ronda mesterség — dörmögte megint a hallgatag hajós. — Ronda mesterség — bólintanak rá a többiek is. __ A főgépésznek mosolyra szalaä Ä szája. — Hát, ami azt Illeti, hallottam én már ennél kényelmesebb életről ls. De azért akit egyszer megkereszteltek a „Papagály" sziklánál, az sohasem felejti el a hajóséletet. De sokan szidják ezt az életet! És sokan Itt ls hagyják a hajózást, de csak Ideigóráig. Aztán mindegyik visszatér a Dunára, pedig máshol is találna munkát. Hajaj, de mennyi munkát találna ... Az idegen, ha hajósok közé kerül, Szabadkoznom kell megint. Aztán hozzálátunk a Jó falust vacsorához. Közben Iszogatunk és egyre emelkedetebbé válik a hangulat. A gyerekek hancúroznak, produkálják magukat előttem. Egy órányi idő sem telik el s már egészen befogadnak a családba. A gyerekek megmutatják játékaikat. Meg kell néznem a hajasbabát, a tangóharmonikát, a kézitáskás gramofont, amit apuka azt bújjátok, a könyvet. Fa Meghökkenve rám. — A könyvszekrény, a könyvek. Nem látok könyveket. Zavarodottan mosolyognak. — A könyvek? — kérdezi barátom. — A könyvek? Tudod, komám, ml nem nagyon olvasgatunk. Idő sincs rá, meg aztán nem is nagyon szeretjük a könyveket. Eléggé rontjuk a szemünket a televízlóval. — Nekem hiányozna, én nem tudnék meglenni könyvek nélkül. — Te városi vagy, ti csak folyam medre. Ahol néhány évvel ezelőtt még mélyvíz volt, ott ma már könnyen léket kaphat a hajó. Ez pedig nem használna a hajós jő hírnevének. Ezért kell nekünk minden év telén így „pihennünk", mint ahogy most is pihenünk. A hajós soha sem mondhatja el magáról, hogy 6 már mindent tud. • t redetileg az „Alvó kikötőről" akartam riportot Írni. Mert messziről nézve az ember azt gondolhatná, hogy a téli kikötőben ilyenkor Januárban minden csendes. Ahogy látjuk, a hajósok éppen a Iegálmosabb téli napokon készülődnek, hogy a következő évben megint sikerrel barázdálhassák az öreg Dunát. KÖVECSES MIHÄLY E hozott Magyarországról. A házaspár a szobába Invitál. — Nézd meg. Nézze meg — mondják szinte egymás szavába vágva. Belépünk a szobába és én nézek, nézegetek. Vastag szőnyeg, modern bútorok, kisasztal, nagyasztal, állólámpa, pohárszekrény, minden Jó, minden szép, a szekrények még őrzik fiatalságuk hamvát. Kíváncsian és ktssé sandán néznek rám. — Tetszik, hogyne, nagyon tetszik — mondom sietve, csak... hogy is mondjam ... valami hiányzik. Igen. Hiányzik. lun keveset találsz, legfeljebb a könyvtárban. Barátom szaval elkedvtelenítenek. Magamban töprengek és szerfölött boszszant, hogy mennyire az élet felületén élnek még ezek az emberek. Itt-ott szépen tollasodnák, építkeznek, berendezkednek, de a csillogó máz alatt még burjánzik a lelki tunyaság. Ktssé megszomorodva búcsúzom el újdonsült barátomtól s elmenőben még felpillantok a házra, amely most hidegen csillog a holdfényben, hidegen és büszkén. DÉNES GYÖRGY Fatra" motoroshajó gépházában Űj SZÖ 4 * 19B4. Január Ifi.