Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-01 / 01. szám, újév

MIN NEVET A VILÁG A vicc éppúgy, mint a karikatúra: nemzetközi műfaj. Azonban mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége, nemzeti jellege. Az alábbiakban egy csokorra valót elevenítünk fel, szem előtt tartva a szólás igazságát: nincsenek régi viccek... f ItlľfOifc Az új Newton: — Hopp! Eszembe jutottl Ideje leszedni az almát... Egy jó barát vigasztal Találkozik az utcán két régi jó barát. — Szervusz Pistii — Szevasz, Otti... — Megváltoztál, mióta nem láttalak... — Lehet... — De el vagy kámpicsorodval — Meglehet... — Mond, mi bajod? — Semmi... — De mintha valami gyötörne? — Aáááá..., csupán Izgulok. — Miért? — Igazgatót állásra pályázok! — Es...? — Hát... Nincs hozzá képesítésem ... Csupán hat elemim van. — Ö, öregem ... Hisz te feleslegesen izgulsz... — Miért, talán tudsz valamit? — Persze... A képesítést csupán a helyettesektől követelik meg. K. I. ANGLIA A pilóta és felesége fogadást kötnek Tómmal, hogy másnap kis sportgépükön felviszik a levegőbe s ott végigcsinálják vele az összes repülési trükköket. Ha azonban Tom egy mukkot mer szólni, elveszti a fogadást. A tét 1000 font. Másnap reggel már egy órája kínozták reménytelenül szegény romot a levegőben. Elöl ült a pilóta, mögötte a felesége és Tom. Bukfenceztették a gépet, dugóhúzó-repülést is csináltak, de hiába, Tom némán törte a fogadást. Amikor leszálltak, a pilóta kimerülve nyújtotta hátra barátIának az ezrest. — Csodálatos hidegvéred van — ismerte el a veszteségét. — Valóban csodálatos, hogy úgy hallgattál, mint egy csuka. — Tudod öregem, — válaszolta Tom — vagy tíz perccel ezelőtt azért maidnem megszólaltam, mikor a feleséged annál a loopingnál kiesett a gépből. NDK — Nem vagy nagy segítség, apu. De legalább ismerek valakit, aki szintén nem sokat tud. FRANCIAORSZÁG Revfitáncosnő: Doktor úr, olyan helyre adjon injekciót, ahol senki sem láthatja. Orvos: Akkor az egyetlen megoldás, ha poralakban nyeli le: ROMÁNIA Megkérdezi Ion az apjától: — Van két leied egy szegény öreg számára? — No, hol van az az öreg? — kérdi az apa. — Ott lenn az utcasarkon, fagylaltot árul. DÁNIA Petersen úr egérfogókat válogat. Már ki Is választotta a megfelelőt, mire a segéd udvariasan megkérdezi: — Becsomagoljam? — Nemi — kiáltja dühösen a vevő. — Majd ide killdöm magának az egereket. BULGÁRIA Plovdivban egy suszternak két inasa volt. Az egyiket okosnak, a máslkat butának tartotta. Egy alkalommal megkérdezte az okosat: — No, mit csinálnál, ha egy helikopter egyszerre leereszkedne ide a térre? — Nyugodtan tovább dolgoznék. — Jő suszter vagy — veregette meg a vállát a mester. Az Iskola vezetősége: — Ne

m vagyok még az, de az „. ..„,. , ön bölcs vezetése mellett még az — Végre egy szülői munka- lehete

k _ felelte szerényen az közösség, amelyikkel nincs i

na

s. bosszúság! E szavakat megjegyezte a buta. Egyszer aztán megkérdezi a mester őt is: — Na öcsém, mit csinálnál, ha munka közben kihívna a konyhába a feleségem? — Nyugodtan dolgoznék tovább. — Nagy szamár vagy te, hallod-e — válaszolta erre a mester. — Nem vagyok még az, de az ön bölcs vezetése mellett még az lehetek — fejezte be a beszélgetést az Inas. NORVÉGIA A lelkész alkoholellenes beszédet tart híveinek: — Az állat Jobban tudja, hogy mi válik javára, mint az ember. Ha történetesen az udvarba két dézsát állítunk és az egyikbe bort, a másikba vizet öntünk, az odavezetett szamár, mit gondolnak, melyikből fog inni? — A vlzbőll — visítja az egyik öregasszony. — És vajon miért? — kérdezi a lelkész. — Mert szamár — kiáltják lelkesen a hivők. JUGOSZLÁVIA Megkérdezi a tanító a gyerekeket, hogy miért költöznek őszszel a gólyák délre? — Mert ott is gyereket akarnak — válaszolja a lugoszláv Móricka. IZRAEL Tel Avivban bemegy hosszűnapkor az egyik belvárosi büfébe Izsák, mert másutt minden üzlet zárva van. Érdeklődik, hogy van-e szendvics. Ebben a pillanatban hatalmasat villámlik az ég és utána mennydörög. Izsák megdöbbenve tekint fel az égre: — Nono, kérdezni csak szabad? USA Susanne New Yorkba érkezik a francia fővárosból. Joe, társaságának egyik fiatal tagja azonnal meghívja egy autókirándulásra. Kocsija a „modern technika csodája", minden gombnyomásra működik benne. Elindulnak. Joe megnyom egy gombot, mire működni kezd a televízió. — Ollalá — mondja bájos közvetlenséggel a kis Susanne. Joe megnyom egy másik gombot, mire finom illatfelhő kezdi permetezni a lányt. — Ollalá — mondja bájos közvetlenséggel a kis Susanne. Újabb gombnyomásra * beépített radarkészülék Je I már messziről a szembejövő autókat. — Ollalá — Ismétli bájos közvetlenséggel Susanne. A negyedik gombnyomásra kis ventillátor kezd működni, amelynek szele váratlanul fellebbenti a lány szoknyáját. — Ollalá — sikolt fel erre Ijedten Susanne —, hát maguk, amerikaiak már semmit sem csinálnak kézzel? IRÁN Perzsa fohász „Mindenható, add, hogy soha meg ne nősüljek, de ha megnősülök, legalább a feleségem meg ne csaljon, — de ha megcsal, legalább meg ne tudjam, — és ha mégis megtudom, legalább ne essék nehezére a szivemnek." — Részegeskedsz? — N-nem ... Dugót keresek az ú-ú-úszókákhoz .., SZENT JÓZSEF A PÁCBAN Még az elemi iskolába Jártam. Karácsony közeledett és a jó öreg papunk a régi szokáshoz híven betlehemi Játékot szervezett. Szent Józsefet keresve rám esett a választása, talán azért, mert minden Iskolai ünnepélyen szerepeltem a szavalókórusban, énekeltem, vagy szavaltam. A hittanórákon be Is gyakoroltuk a Játékot, s karácsony estéjén ment is minden, mint a karikacsapás. Ha valaki nem tudná, még csak annyit, hogy mifelénk vendégszerető emberek laknak, s egy helyen sem mulasztották el, hogy a boldog apát, mármint engem, egy-egy pohár borral megkínáljanak. Ezenfelül a nagy ünnep tiszteletére földre szállt angyalok és az engem kisdeddel megáldó Szűz Mária részét ls nekem kellett meginnom, mert mint afféle Jói nevelt kislányok, nem fogyasztottak szeszes Italt. Így történhetett meg aztán, hogy mire a falu végére értünk, a szerepemben alakított mennybéli ősöm helyett ls a mennyekben éreztem magam. A sok bor végül ls levett a lábamról és az említett utolsó ház gazdája úgy vitt haza a hátán. Persze erről csak másnap értesültem, amikor sze;ény anyám alig győzött életre kelteni. Délig meg Szűz Mária és az angyalok is meglátogattak, hogylétem felől érdeklődtek, mert délután a szomszéd faluba kellett mennünk betlehemesdit játszani. Sajnos papunk erre az eshetőségre nem számított, így délben Szent József híján kénytelen voltam ismét földreszállni. A csípős karácsonyi séta teljesen rendbehozott, sőt kellemes másnapos hangulatban nyitottam be az első útszéli házba. Csak amikor letérdeltem a bölcső mellé és ringatni kezdtem a kisdedet, csapott meg újra a szoba melege, gyomrot émelyegtető levegője. Gyomrom minden ringatással följebb került a torkomba. Amikor rám került a sor, ahelyett, hogy szóra nyitottam volna a számat, faképnél hagyva kisdedet, Szűz Máriát, angyalokat, de még a házlakat ls, kirohantam, hogy eleget tegyek megviselt gyomrom kívánságának. A tanulság: A születésnapi italozástól is megfájdulhat az ember feje. Palágyi Lajos — Ne aggódj mama, minden rendben van. A fehér cica megfogta a fekete halat, piszkos lett és most kimosom ... (Panorama — Kattowice) GYERMEKSZÁJ E

gyéb elfoglaltságom híján négy éves fiammal nyakunkba vettük a várost. Megnéztük a kirakatokat, sőt a játéküzletekbe is bekukkantottunk. Csatangolás közben egy plakáton akadt meg a tekintetem, amelyen a „Turista" szólt a természetimádokhoz: „Látogasd meg a domicai csepkőbarlangot". A plakát központjában egy menedékház állt. Előtte zöldre mázolt padocska, amelyen egymáshoz simulva egy fiatal pár tilt. Feltételezhető, hogy a természet szépségeiben gyönyörködtek! Természetesen mindezeket a kis lurkónak is el kellett mondanom. — És az ott mi, madarak? — mutat a plakátra. Most vettem csak észre a két kendermagos tyúkot a menedékház előtt. — Tyúkok — próbálom kiküszöbölni a csorbát. — Es ebbe a házba mindenki magával hozhatja a saját tyúkját? • • • Egyik vasárnap reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában már talpon vannak a csemetéim. Csak úgy lopva az ajtónyíláson átpillantottam hozzájuk. Majdnem elakadt a lélekzetem attól, amit láttam. Laci fiam útrakésze.i állt a szoba közepén. Hóna alatt az aktatáskám fején a kalapom. Az áldóját már csak megnézem ml lesz ennek a végei Nem is kellett sokáig leselkednem, mert a gézengúz mackóléptelckel máris az előszoba felé vette az irányt. Miellőtt még betette volna maga mögött az ajtót, visszaszólt a hat esztendős nővérének. — Asszony, aztán jó vacsorát főzz, mert ma prémiumot hozok. Karórámon tönkre ment a szfj, ezért kereken egy hétig a nadrágom órazsebében hordtam. Persze a kis haramiák ezt az első napon észrevették. Ezen a héten esett meg az is, hogy feleségem elfelejtette felhúzni a saját óráját. Reggel aztán mérgesen pattogott: — Az ember azt sem tudja, hány óra. Kislányom azonban nyomban anyukája segítségére sietett. — Sose mérgelődjl Nézd meg az apuka nadrágjában. • • • Kislányom igen nehezen barátkozott meg az óvodával. Egyik alkalommal útközben azt találtam neki mondani: — Mit szólnál hozzá, ha megkenném szalonnával az óvoda sarkát? — És akkor mi lenne? — csodálkozott rám. — Elvinné a kutya. Erre az én kislányom hosszan elgondolkozott, majd igy fordított a szón: — És az óvónénit nem kenhetnéd meg? • • • Valamelyik este a Sellő című mesejátékot közvetítették a televízióban. Fiam számára különösen nagy élményt jelentett a vízimanó megjelenése. Amikor aztán változott a kép, a fülembe súgta: — Láttad apu, a vízibácsi csupaszon hordja a ruháját. • • • Egyik alkalommal a televízióban érdekes sportesemény miatt elmaradt a beígért mesefilm, holott csemetéimnek már jó előre beharangoztam, hogy ml mindent láthatnak majd. Természetesen ha jók lesznek. A kislánynak szebbnél szebb hajasbabákat, a fiamnak elefántok megjelenését helyeztem kilátásba. Javában folyt már a mérkőzés, amikor kislányom hozzám fordult. Szinte könyörögve mondta: — Apuka, csinálj babátl — Most nem tudok — próbáltam megnyugtatni. Erre a fiam szinte megfellebbezhetetlenül: — Akkor csinálj elefántotl SZARKA ISTVÁN rTŠ^r ío De elszaporodtak ezek a talpnyalók! (E. Pihó rajza) DUBA GYULA: BIZTOSÍTOM A FIAM JÖVŐJÉT (Egy agglegény monológja) N

éhány hete komolyan foglalkoztat a kérdés, hogy meg kell már végre nősülnöm Az ember ugye, nem született magányos farkasnak, hogy egyedül élje le az éle tét és mégis, a család melege, meg a vidám gyermekkacaj, a konyhaillatok vonzzák az embert, na! Nem tagadom, én sem vagyok kivétel, engem is vonz a családi kör varázsa, nincs hát más hátra, meg kell nősülnöm. Megpróbáltam elképzelni a családi életemet A feleségem persze dolgozó nő lesz, reggel együtt megyünk majd a munkába, délután együtt térünk meg puha otthonunkba és boldogan várjuk, mikor jön meg a kicsi, mikor születik meg, mikor érkezik a világra, hogy életünk egét bearanyozza. A fiúval — mert természetesen fiú lesz — persze sok a gond, de mit meg nem tesz az ember a gyerekéért?l Dudli, pelenkák egy zsinóron a tűzhely felett, tejbegríz meg hasonló egyebek ... tudom én, hogy a családi élet nem tréfadolog. Apropó, pelenkák! De hiszen itt van a Közszolgáltatási Vállalat (Kommunái) pelenkamosó szolgálata, na lámcsak, milyen jól jön néha a társadalom segítő keze! Lelkiismeretes ember nem nősül meggondolatlanul csak úgy uk-mukt'uk, és nem kíván gyermeket addig, amíg Jövendő családja alapjait nem biztosította tökéletesen Elmentem hát a pelenkamosó válalathoz érdeklődni a lehetőségekről fiúgyermekem pelenkái mosását illetően. Na, a lehetőségek nem valami biztatóak. A pelenkamosónál mindenesetre jegyzékbe vettek és bíztattak, hogy hatvannyolcban talán már részesíthetnek is szolgálataikban. Addig sajnos nem, mert jelenleg olyan töménytelen mennyiségű pelenkát kell kimosniuk csecsemőkorukat élő polgáraink számára, hogy amíg ezek fel nem nőnek és mellőzik a pelenkák használatát, nem is gondolhatnak újabb megrendelésekre. A dolog enyhén szólva meghökkentett, mert ez azt jelentené, hogy vagy a feleségem marad majd otthon pelenkát mosni, vagy egyszerűen elhalasztjuk néhány évvel gyermekem megszületését, esetleg egy ideig talán még én magam ls mellőzhetném a családi otthon melegét jelentő házasságot. Nem, esztelenül nem ugrom fejjel a bizonytalanságba . .1 S akkor a pelenkamosás csak egy dolog, de hol van még a többi? Becsületes családapa leszek, határoztam el, a gyermek jövőjét be kell biztosítanom ... A bölcsődében ezerkilencszázhetvennel bíztattak. Akkor, mondták határozottan, valószínűleg fel tudjuk venni a kisdedet, de addig várni kell velel... Nem olyan rettenetes probléma, morogtam szórakozottan, még meg sem született... Annál jobb, biztosítottak, ha eddig kibírta gyermek nélkül, néhány évig legyen még türelemmel,..! Gyermekem aranyfürtös feje fölé hát komor felhők gyülekeztek és születésének időpontja mind bizonytalanabbá vált. Óvodába mehetett volna már ezerkilencszázhatvanhatban, viszont akkor moshatom a pelenkáit én. Elszántan loholtam a dolgok után, a családja jövőjéért folytatott küzdelem szívóssá teszi az embert. A kilencéves alapiskolában kiverekedtem, hogy már a második osztálytól étkezhet majd a napközi otthonban. Most már csak össze kellene hangolni az egészet. Az óvodát ki lehet tolni néhány évvel, a bölcsődét és a pelenkamosást viszont feltétlenül közelebb kell hozni a mához, mert olyan gyermeket semmi esetre sem szül majd a feleségem, aki az első fürösztés után fütyörészve kilép a mosóteknőből és egyenesen az óvodába vonul ...! A Pelenkamosót egy volt iskolatársam révén közelítettem meg, aki a vállalat igazgatója feleségének volt az unokaöccse, az óvodánál pedig Mityulka úr, a szomszédom segített, aki az óvoda szülőközösségének az elnöke. S az eredmény? Ragyogó! Gyermekemnek 1965 második felétől már állami vállalat mossa a pelenkáit és ugyanazon az őszön a bölcsődében is rendelkezésére áll egy zománcozott, fehér vaságyacska. Az óvodát áttettük hatvonnyolcra, a napközi otthonban való étkezést pedig ezerkilencszázhetvenkettőre. Mindenre gondolva előjegyeztettem még neki egy három szobás szövetkezeti lakást, hiszen egyszer majd meg akar nősülni ugyebár, és az autóra várakozók névsorára is felvétettem őt. 19651 a száma ezen a névsoron. Addig bizonyára főmérnök lesz a lurkó, szüksége lesz személykocsira, meg aztán a társadalmi pozíciója ls megkívánja, hogy a saját kocsiján járjon be az üzembe. gy hát remélem, mindent elintéztem, jöhet a kis rosszcsont, a jövője biztosítva van. Most már csak egy feleséget kell találnom. í< „ÚJ Sző" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz. Telefon: 522 39, 512-23, 33J-68, — főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8.. telefon: 503-89. Előfizetési díj havonta 8,—

Kčs. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava. Gottwaldovo nám. 48/VII, K-*2131998