Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-14 / 344. szám, szombat

C7/W /o/o/z bal n n,™ /o/o/a I üdvözlet a távolból C/LSLr L' La(/ C-C^ P LChU V LLl l Ľ U^L^U ••• Mó«a János a volt Kassai Munkás első főszerkesztője Moszkvából ' I íírluATli MV I I• Cvrt tvarl/apv(Ännfnnini Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy üveghegy, kezdte nagyanyó a mesét. És a kis [aroslav nagy áhítattal hallgatta a

z üveghegy üvegpalotájában éló boldogtalan Százszorszépről szóló széphlstóriát. Álmában maga Is üvegB A R S I IMREban szükséges tervezőket, Iparművészeket faragfon a gondjaira bízott nebulókból. Az esztendő letelt. Brychta tanár táltosra pattant, s rettenetes, tűzokádó úrnak eszébe sem jutott, hogy csoüvegsárkányokat győzött le. magoljon. A nagyanyó meséje élt benAztán lassan elmúlt a mesék kora ne, s csapongó képzeletében csillaés Brychta tamítóéknál összeült a gokat rugdaló üvegtáltosokat látott családi tanács: ml legyen a jóeszű és No meg egy bájos kékszemű lányt... ügyes kezű ftúcskával, aki jóllehet Búcsút vett tehát Kafka professzor jelesen végezte el a lltomyšli iskolát, monumentáli szobraitól, hogy régi még mindig az üveghegyre, Százszor- mesék hőseit mintázza meg üvegből, szépre és az üvegtáltosra gondolt... és apró miniatűr figuráival tegye a Apja műszaki rajzolót akart belőle, világ minden táján híressé új, famajd stukkózót, tanítói azonban egy- tornyos hazáiát. Železný Brodot, hogy re biztatták a művészi tehetségét csil- Milánó, Párizs, Brüsszel, Moszkva és logtató diákot, tanuljon tovább to- Barcelona is felfigyeljenek nevere, vább. s aztán szerény büszkeséggel rakja Tizenhétéves korában felveszik a e

I üvegezett almáriumának mélyére prágai iparművészeti iskolába. Miután az arfmy é

s ezüst érmeket... Igaz, szobrásztehetsége mindjobban megnyilvánul. különleges szobrásziskolába kerül. Majd a nagyhírű szobrász, B. Kafka professzor tanítványa lesz. Közben véget ér az első világháamíg jaroslav Brychta eddig eljutott, nagyon sok víz folyt le a Jlzerán. Mert az első üvegfigurák nem voltak olyan kecses és áttetsző testű, bájos, ugyanakkor dinamikus tündérek, mint mondjuk az Inspiráció f Ihlet) balerinája, a mesék üvegbeötvözött Százszorszépje. Drótrafűzött színes üveggyöngyökből összerakott, összevarrt és forrasztott komikus kisalakok voltak, olyanok mint az a síelő. 3. Csodaszarvas és társai (a Mester legújabb alkotásaiból) üdvözli az Új Szó szerkesztőgárdáját Kedves elvtársaim és kollégáim! Engedjék meg, hogy az Oj Szó 15 éves jubileuma alkalmából legjobb kívánságaimat és őszinte baráti üdvözletelmet küldjem mindnyájuknak, akik ma, a szocialista Csehszlovákiában — volt hazámban — új, szerencsés viszonyok között, magasabb nívón és megtisztult eszmék légkörében folytatják azt a munkát, amit sok évvel ezelőtt én is otthon szolgáltam, amennyire akkori erőm és tudásom megengedték. Az, amit a Kassai Munkás a húszas években szerény lehetőségeihez képest tett a szocializmus megvalósításáért, eszméink telfesítéséért és a dolgozók kultúrájának fejlesztéséért, és ami akkor még csak óhajtott jövő volt — ma megvalósult felen. Továbbfejlesztéséért ma az Oj Szó harcol. A veterán Munkás és a — tizenötéves — iffu Oj Szó közt nemcsak folytonossági egység és eszmei kapcsolat van. Dénes főszerkesztő elvtárs személyében képviselve van a régi gárda, — az amelyik 1921-ben részese voll a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításának. Örömmel tölt el a tudata annak, hogy a szlovákiai kommunisták magyarnyelvű sajtója, különböző kiadványokkal meggazdagodva oly jelentős helyet foglalt el a népek soknyelvű harcában a szocializmus terjedéséért, a békéért, a dolgozók szolidaritásáért, a szebb jövőért és a kommunista kultúra virágzásáért! Büszkeséggel és nyugodt megelégedéssel gondolhatunk az elmúlt időkre, az elmúlt harcokra — a ma és a holnap igazolják a tegnapot sikereivel, hibáival és nehézségeivel együtt. Tudata annak, hogy a tegnapok meghozták a maguk kívánt gyümölcsét, csak megerősíti a jövőbe vetett megrendíthetetlen kommunista hitünket. Egészséget, jó munkakedvet és sok új sikert kívánok mindnyájuknak. A távolban is együtt vagyok a szerkesztőgárdával. 1. A mester még most sem pihen ború és a Habsburg monarchia romNagy sürgés-forgás és a gázégők sistergése fogad. Valamennyi diák örömmel köszönti a mestert. Látszik, mindennapos vendég köztük. Legnamulatságos postás, amelyet a mester gyobb örömmel mégis tanítójuk, Laéppen akk,or javítgatott, amikor pará- díslav Ouhrabka köszönti Brychtát. nyi dolgozószobájába betoppantam. Ennek a két varázslónak a kezében Ahogyan elnéztem egyenes tartá- nemcsak a régi cseh népmesék és sát, mennyezetetverő (ellegzetes ősz mondák hősei öltöttek üvegalakot fejét, bozontos szemöldökét, alig akar- nemcsak afrikai négerek és krokoditam elhinni, hogy annak a sok-sok, lok, pálmák tövében pihenő oroszláezer meg ezer miniatűr és törékeny nok és tigrisek szereztek örömet a szép üvegfigurának ő a szülőatyja. gyérekeknek és felnőtteknek egyJóízűet nevet szavaimon, majd ka- aránt. Egy szép napon sor került a rosszékében hátradőlve rámutat az lltomyšli nagyanyó meséiére ls.. aszta',' és a polcokat ellepő régi és új Hol volt, hol nem volt... És a žemodellekre: „Negyven termő év mun- iezný-brodi szines üvegrudacskákból káiának emlékei ezek a táncosnők, elővarázsolták az üvegtavat, a balelovagok. sárkányok, falusi muzsiku- rinát, azaz a Százszorszépet, a tánsok és kéménysöprők, nagybőgősök cosléptű üvegtáltosokat, az üvegerés klarinétosok. fantasztikus halak és dőt és a Százszorszép királyklsaszcsoda szarvasok. Éppen negyvenév szony hintaját. előtt kezdtem, s mindig igyekeztem Ezerkilncszáznegyvenhétben ugyanlépést tartani a korral. Nagyon sokat l

s z

emani a kiváló filmrendező az kísérleteztem, különböző alkotómód- i

n

Spi

ráció (Ihlet) című szines rövid Moszkva, november 20. MÄCZA JÁNOS, a Moszkvai Állami Egyetem történeti karának tanára művészetHIVATÁSSZERŰEN Koromsötét a táj.Egy lelket sem látni az tucán. Csupán az éber kakasok kukorékolása • árulja e!, hogy közeleg a reggel. Az utcasoron csak néhány ablakból szűrődik ki a fény. Reídlmajer Jánosi portján, noha még ~ .. alig dereng, rendszerint korán í is kézenfekvő. Rendelkezésektől, paragrafusoktól függetlenül rövid mondatokkal sűríti véleményét. — Elvtársak, ne arról vitatkozzunk, jogos-e vagy nem jogos az előirt tejmennyiség. A szövetkezetnek az a célja, hogy többet termeljen, a jelenlegi húsz koronánál még gazdagabb legyen a munkaegység. Az csak természetes, ha többet adnak a társadalomnak, busásabban díjazhatják a tagok munkáját is. Szerintem tehát nincs ellentétben a két törekvés. Nem valószínű, hogy a füssi vezetők, a szövetkezeti gazdák fenntartás nélkül osztják János nézetét. Ha azonban párhuzamot vonnak a társadalmi és egyéni érdekek között, megértik a szövetkezeti gazdálkodás igazi küldetését, az eredmény minden köszönt be a reggel. A ház ura az szerekkel próbálkoztam, ott tanultam Mimiének f o rgatá'sa" el 6

1 t" B ry c h tá hoz I elsők között van, akiket pirkadás ahol lehetett. Főleg a velencei mes- é

s ouhrabkához fordult, készítsék el előtt munkába szólít a kötelesség. „ I1QU>UU1C muiiniuul41 lu

m. tereknek köszönhetek sokat! Ám a {Um fösz

erepeinek üvegfiguráit. És — Nem tudom, mire jó ez a nagy tóin Úi államok keletkeznek köztük medül nem érhettem volna el Ilyen a két műv

ész igent mondott. Az egyik buzgóság... Olyan vagy, mint egy Sehszlovákia is A fiatal köztársaság kIvá!

ó eredményeket, mint amilye- ra1zlappa

I és ceruzával a kezében, a vendég... Hidd el, lassan meg sem o rszágh ódt tó po 1 gá r ságíf a har

ácTolá s " -ásik^dlg a gázégő lángjával és a ismernek a gyerekek. _ és bizonyos pozíciók kíméletlen ostro- nL'

6 flZ^u.nt szlne

s "vegrudacskákat boszorkányos Margit asszon

y, János megbecsült bizonnyal a tanácsadó javára, saját ma közepette csak természetes, hogy lt

t„ ' ÜCTe

s^

ggel for

m5

1

6 "

z U

,l

áV

a ££ f€le

s^

e zsörtölődik W. 5 a

z ^es- haszn

u

y

kra billenti a mérleg s6rp

e_ elfeledkezik a művészet pártfogásáról Fe.szedekezodtünk hogy párbeszé- gozot

t. Megteremtették az Inspiráció anya gondosság

ával készíti a regge- nyöjé

t. Egv-két befutott név viselőiétől még dUnket r

éSi munkahelyén, az isko- s

zemgvönyörködteto, baios üvegfigu- m. Közben be-befut a szobába, teában folytassuk. Táit. Ezek nem véletlenül hasonlítot- | kintetével szeretettel méri végig a tak a régi mese hőseire ... És tizenegy évvel későbben — ezerkilencszázötvennyolcban a brüsszeli világkiállításon páratlan sikert arató Laterna Magica műsorának egyik leghatásosabb és legköltőibb része ép pen Zeman bűbájos Inspirációja volt. Államfők és diplomaták, szépségkírálynők és szobrászok, világhírű írók és festők tapsoltak az üvegtáncosnönek meg társainak. S bizony senki sem tudta — esetleg néhány beavatalán rendel vagy vesz — rendszerint sznobságból — műalkotást, az Ifjú tehetségeket azonban nem tartja számon. tgy aztán Jaroslav Brychta, a huszonötéves fiatal szobrász kapva kapott az állami ösztöndíjon. Azt sem bánta, hogy Železný Brodra kerül, az ország első cseh nyelvű üveg-iparművészeti iskolájára. Hiszen mindössze egy évről volt szó ... Ö lett ez új iskola első tanító |a. Elfogódottan rótta az utcákat, nem Igen értette miért Is hívják ezt a jlzera-parti városkát Železný Brodnak (Vas Gázló), amikor még a városháza tornya ls fából van és lakősainak túlnyomó többsége üvegsajtolásból, fúvásból, no meg a jabloneci bizsukereskedőknek készülő üveggyöngyök gyártásából él. Sklenený Brodnak (Üveg Gázlónak) hívhatnák Inkább, mosolyodott el a szálfa termetű művész-tanító és eszébe jutott a lltomyšli nagymama meséje az üveghegyről... Hol volt, hol nem volt, s ha volt ls, régen elsüllyedt a gyerekkorral együtt. Jaroslav Brychta tanár úr 2. Akvárium: f. Brychta egyik híres azért jött ebbe a városkába, hogy az alkotása, amely 1935-ben elnyerte a üvegbizsuterla gyártásához egyre job- brüsszeli világkiállítás Grand Prix-ét boldogok álmában ringó négy kislányát. Hiába pirongatsz, Margit — szól bocsánatkérően a férj. — Ma igen fontos munka vár rám... — Fontos munka... ? Hiszen naponta ezt hangoztatod! Mikor lesz már kevesebb abból a munkából? Egy hang kevés, de ennyi sem jön ki János száján. Érzi, igaza van az asszonynak. Korán kel, a gyerekek Reídlmajer Jánosban bíznak a járáson, működési területét a legjobb körzetek élvonalában emlegetik. Mégsem az eredményekkel hozakodik elő. — Sokat gondolkozom rajta, hogyan lehetne még könnyebbé, folyamatosabbá tenni az időszakos munkák elvégzését. Az őszi idény komoly erőpróbát jelentett. S miért? Szerintem nem is annyira a műszaki-anyagi ellátás nem kielégítő alakulásában gyökereznek a bajok. A kisparcellákat egyesítettük, sok tott csupán, hogy a cseh üveg eme I ?'-J

ö. sépet kapott a parasztság. színpompás epotheozisának főszereplőit a távoli kék hegyek árnyékában megbúvó városkának két lakója teremtette meg. Brychtát a dicsőség nem szédítette el. Szerény ember maradt. És igazi nagysága talán nem ls abban rejlik, a gyerekek már alszanak. De mit te- valljuk be azonban, hogy az em« het? Annak idején, amikor a termeié- ber€

k közösségi tudatának forsi igazgatóság szaktanácsadóiának kl- m

á]

á

sában vajmi keveset tettünk. | -nevezték, az asszony is beleegyezett. A közös vagyo

n.

hoz> a

z htokhoz és Margit most sem a beosztása ellen a gépekhez való viszony ezért nincs emeli fel szavát. Munkájában ls hű- mindenütt a kívánt színvonalon... séges társa férjének. De ami sok, az Nagyon kényes kérdést pendített hogy megteremtette a világot meghó- sok A tanácsadó Reídlmajer János, Való igaz, a 4. železný Brod, városrészlet (A szerző és J. Ottó felvételei) dító železný brodi halhatatlan üvegfigurákat, hogy jónéhány „figurkák" került ki műhelyéből, hanem abban, hogy maga köré tudott gyűjteni olyan művészeket, mint Ouhrabka, Libenský professzor és az államdíjas Klinger. Nem riadt vissza a fiatalok újító törekvéseitől, ellenkezőleg segítő jobbját nyújtotta nekik. Megértette, hogy a figurákon kívül üvegből mást is lehet alkotni, művészit! Egy szem irigység nélkül örült a fiatalok, utódjai sikereinek! S jóllehet dolgozószobájának ablakán már-már a hetvenedik esztendő csontos ujja kopogtat, a Mester nem nyugszik. Bejár az Iskolába, hol egy mosolygós szemű kis szőkének segít, hol pedig egy morcosképű fiatal körszakállas titánnak, akinek kezében a balerina vasorrú bábává változott Közben pedig a Munka Érdemrenddel kitüntetett Brychta életművének nagy, retroszpektiv kiállítására készül. Negyven év szorgos munkájának színe-javát mutatja be majd Brnóban a jövő év januárjában. Ott lesznek a falusi kofák, a cigánygyerekek, a tornászok figurái, de ott lesz a balerinává változott Százszorszép és ott lesz a gyermekkor meséiből kiugrott üvegtáltos Is... Hol volt, hol nem volt, az Óperencián és az Üveghegyen innen, volt egy nagy művész, aki üvegbeszabta gyermekkorunk hőseit, mindnyájunk — kicsinyek és felnőttek nagy örömére. ríthatja háttérbe a családi életet. — Az igaz — vallja be János. — Ám annak, aki ezelőtt pártmunkás és a nemzeti bizottság titkára volt, a beosztása sem jelenthet egyszerű foglalkozást. De korán kell felkelnie, hogy az állatgondozókkal, a határba induló szövetkezeti gazdákkal elbeszélgethessen. Mert hiába a sok gép meg mezőgazdaság irányításáért felelős szerveink nagy buzgalommal Igyekeznek népszerűsíteni a haladó munkamódszereket, az új technológiát, a legszükségesebb gépekkel ellátni, több termelésre serkenteni a szövetkezeteseket kevés idő jut azonban a szövetkezeti tagok nevelésére, a közösségi tudat formálására. A szaktanácsadó is bevallja, hogy minden, ha hiányzik az emberek aka- eddig többnyire termelési problémákratere je, tudása. A gépek is csak ez kai foglalkozott, mert első a kenyér, őket vezérlő szakemberek kezében az élelmiszerek bőségének megteremkönnyitik, gyorsítják a munkát. tése. Nincs is anyagi gondjuk a szöReidlmajer János fiatal, derék párt- vetkezeteseknek. Jól öltözöttek, a vámunkás, szereti az embereket. Saját rosiakkal egy színvonalon lakkényelméről is lemond, ha a körzetéhez tartozó hat község szövetkezetéről, a határban, Istállóban, műhelyben dolgozók jobbéjetének kialakításáról van szó. Ezen a reggelen is a szövetkezet érdekében kereste fel a füssleket. A vezetőség, tagság — akárcsak otthon az asszony • itt is elégedetlenkedett. — Helyes-e, Reídlmajer elvtárs —• szegezték mellének a kérdést —, hogy jövőre még több tejet kell beadnunk? Hiszen ez idén száztíz százalékra teljesítettük az árutermelést. Tényleg, a füssiek jól gazdálkodnak. Száz hektárra számítva hetven számosállatot tartanak s ebből harminc a jól tejelő, nagy hasznú tehén. A felvetett kérdésre azonban a tanácsadónak válaszolnia kell. Helyes, nem helyes a termelési igazgatóság eljárása? Őszintén szólva, erről a problémáról még nem tett említést a járási székhelyen. A válasz persze így nak s most a hagyományos disznótorokra készülnek. A tél örömeit a televízió, rádió, szép bútor csak megsokszorozza. Az anyagi javak azonban nem helyettesíthetik a szellemi jólétet. Ebből a szükségszerűségből kiindulva szervezi Reídlmajer János most a szövetkezeti tagok téli oktatását, fut motorkerékpárján száz meg száz kilométereket és kénytelen hallgatni odahaza az asszony zsörtölődését, gyermekei szemrehányását. Késő este van, már a falusi kocsmák is elsötétedtek. A tanácsadó hazafelé készülődik. Zseblámpával közösen ellenőrizzük a kilométereket jelző órát. Nyolcezer kilométer! Héthónapos működése alatt. Egy-egy napra harminc kilométer esik nyárban, fagyban, porban, esőben. Jóleső érzés azonban, hogy az elért eredménvek némileg enyhítik, feledtetik a fáradságot. Szombath Ambrns ÜJ SZÖ 6 * 1363 december 14.