Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)
1963-12-13 / 343. szám, péntek
Antonín Novotný elvtárs beszéde ' (Folytatás az 1. oldalról) séért, a béke megszilárdításáért és a lenini békés együttélés politikájának kiharcolásáért. Az aláirt jegyzőkönyv bizonyítéka e Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megbonthatatlan barátságának a két szocialista ország egysége sokoldalú megszilárdításának és az örökre a Szovjetunióval jelszó szellemében népünk akaratát fejezi ki. A nemzeti függetlenségért, az önállóságért folytatott harc, a hű szövetséges megtalálásáért kifejtett igyekezet jelenti nemzeteink újkori történelmének vezérfonalét. Novotný elvtárs a továbbiakban a csehszlovák—szovjet kapcsolatok fejlődésével foglalkozott. Megemlítette,' hogy az Októberi Forradalom fordulatot jelentett a mi történelmünkben is. Semmi sem akadályozhatta már meg akkor az Osztrák—Magyar Monarchia szétesését és az önálló Csehszlovák Köztársaság megalakulását. A Nagy Októberi Forradalom hatása alatt elindulhattunk volna a szociális felszabadulás felé. Ez megfelelt a munkásosztály és a többi dolgozó forradalmi akaratának, valamint az országunkban kialakult forradalmi helyzetnek, mely a háború utolsó éveiben számos sztrájkban, és tüntetésben nyilvánult meg. A szociáldemokrácia akkori vezetősége azonban a burzsoáziával szövetkezett, melynek képviselői Masarykkal az élükön maguknak követelték a felszabadító szerepét. Ez lehetővé tette, hogy a burzsoázia megerősítette osztályhatalmát, fékezte a forradalmi hullám terjedését. A Szlovák Tanácsköztársaság, a nemzeti bizottságok megalakulása, az intervenció éveiben a Szovjetunióval való szolidaritás megnyilvánulása megmutatta a szocialista forradalom lehetőségeit. Megvalósítása azonban elképzelhetetlen volt a forradalmi munkásosztály vezető szerepe nélkül. Ezért az új Csehszlovák Köztársaság burzsoádemokratikus állam lett. A cseh- és szlovák nemzet az újkori történelem időszakéba lépett. A csehek és szlovákok a történelemben először léptek közös útra. Űj Időszakba lép a munkásosztály Is, mely 1921-ben megalakítja az új forradalmi pártot, Csehszlovákia Kommunista Pártját. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyedül folytatta az orosz néppel való szövetségünk haladó hagyományait, de most már a proletár nemzetköziség szellemében. Abban a meggyőződésben, hogy a Szovjetunióval való együttműködés biztosítaná leghatásosabban nemzeti függetlenségünk megőrzését és a munkásosztály osztályérdekek, a Szovjetunióval való szövetségért harcolt. Pártunk történelmébe aranybetűkkel vannak beírva a Szovjetunió iránti szolidaritási akciók, a Szovjetunió barátainak bátorsága és becsületessége, akik, bár börtön fenyegette őket, kitartóan Ismertették a néppel a szovjet valóságot és hazánk legjobb fiait tömöritették pártunkba. A kommunisták, s valamennyi haladó és demokratikus érzelmű ember jogosan bírálták a burzsoázia külpolitikai irányvonalát, mely a nyugati hatalmak felé irányult. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunióval folytatott szoros együttműködés jelentősen megerősítené Csehszlovákia nemzetközi helyzetét. Egyre nagyobb tömegek ismerkedtek meg az igazsággal a Szovjetunióról abban az Időben, amikor Hitler hatalomra jutása után Csehszlovákiát a náci agresszió veszélyeztette. 1933 után az európai erőviszonyok a nácizmus németországi győzelme arra kényszerítette az egyes kapitalista országokat, köztük Csehszlováklát is, hogy megváltoztassák a Szovjetunió iránti viszonyukat és úgy számoljanak vele, mint az európai biztonság és béke jelentős tényezőjével. Csehszlovákia Kommunista Pártjának harca Csehszlovákiának a Szovjetunió felé irányuló külpolitikájáért a legnagyobb sikert akkor érte el, amikor 1935. május 16-án szövetségi szerződést Írtak alá a Szovjetunióval. A nép nemzeti függetlenségét és határaink megőrzését látta ebben, de az uralkodó körök másként vélekedtek. Az 1935. május 16-án kötött szerződésen még meg sem száradt az aläírás, amikor a külügyminisztérium nyilatkozatot küldött Berlinbe, hogy szétoszlassa a náci vezetők aggályait a csehszlovák—szovjet szövetséggel kapcsolatban. Ennek az irányvonalnak felelt meg Csehszlovákia Szovjetunió iránti külpolitikája a München előtti években. A Csehszlovák vezetők 1935-1937ben több komoly szovjet Javaslatot utasítottak el, vagy hallgattak el. melyek a két ország hadseregének szoros együttműködését és közös stratégiai tervek kidolgozását Javasolták. Ebben az időben csak a kommunista párt szólította a nemzetet harcba a hazai reakció és a német fasizmus ellen, segítséget szervezett a Spanyol Köztársaságnak a fasiszta intervenció elleni forradalmi harcban, és intézkedéseket követelt a Szovjetunióval kötött szövetségünk további megszilárdítására, mely biztosítaná Csehszlovákia függetlenségét. A kommunista párt szervező munkájának eredményeként a demokratikus és haladó erők felzárkóztak, és ennek köszönhető, hogy a heinleini agrár- és ludák reakció nem harcolhatta ki állam- és nemzetellenes szándékait saját erejével. Ezért az események fejlődésében, melyek a müncheni szerződésben csúcsosodtak ki, jelentős szerepet játszott a külső nyomás a nyugati hatalmak és a fasiszta nagyhatalmak közös diktátumának formájában. 1938 szeptemberében egyedül csak a Szovjetunió állt szilárdan mellettünk, s mindent megtett volna a veszélyeztetett Csehszlovákia ügyéért, míg Nagy-Britannia és Franciaország a náci Németország önkényének engedte át a Csehszlovák Köztársaság területeit, hogy Így egy tollvonással eleget tegyenek Hitler követeléseinek. Krofta, akkori külügyminiszter 1938. szeptember 15-én beismerte, hogy a „Szovjetunió többet tesz Csehszlovákiáért, mint amennyit a szer ződés alapján követelhetünk tőle". A csehszlovák kormány azonban nem fogadta el a Szovjetunió ajánlatait, melyek döntően befolyásolhatták volna a helyzetet. Ma a nürnbergi tárgyalás okmányaiból tudjuk, hogy Hitler katonailag nem volt Jól felkészülve és a katonai körökben komoly ellentétek voltak terveivel kapcsolatban. Ezért kérdés, hogy Hitler megtámadta volna-e Csehszlovákiát, ha tudja, hogy ellenállásba ütközik. A burzsoázia ahelyett, hogy segítséget kért volna a Szovjetuniótól, a megadás, a megalázás útját választotta, feláldozta hazánk területi egységét és köztársaságunk szabadságét Nyílt árulásában alkotmányellenes tettével bebizonyította, hogy nem méltó a nemzet vezetésére. München és következményei keserves tanulságot jelentettek népünknek, mely rájött arra, hogy a szabad Csehszlovákiának nem a nyugati imperialista hatalmak koalíciójában van a helye, mivel ezek akkor, amikor bizonyítaniuk kellett volna szövetséges ígéreteik értékét, Hitler kénye-kedvének szolgálhatták kl Csehszlovákiát. A csehszlovák nép tudatosította, hogy 1938-ban egyedül a Szovjetunió nyújtott neki segítő kezet. Ez a tapasztalat segítette népünket a fasizmus elleni nemzeti felszabadító harcában, ez adott reményt arra, hogy újból visszaszerezzük szabadságunkat és függetlenségünket. Ez a tény emelte Csehszlovákia Kommunista Pártjának tekintélyét nemzeteink széles tömegeiben, mivel az élet bebizonyította a párt irányvonalának helyességét. Megmutatta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az egyedüli politikai párt, mely valóban függetlenségünkért és nemzeti szabadságunkért harcolt. Ezt a felismerést megerősítette kommunista pártunk hősies harca a náci megszállók ellen. Ennek az irányvonalnak helyessége teljes mértékben bebizonyosodott 1941. június 22-én, amikor támadás érte a Szovjetuniót. A Szovjetunió belépése a háborúba döntő fordulatot jelentett. A Hitler-ellenes koalíció megalakulásának a Szovjetunió érdeméből kedvező hatása volt nemzetfelszabadító harcunkra és ennek nemzetközi elismerésére. 1941. július 18-án a Csehszlovák Köztársaság Londonban székelő kormánya szerződést Irt alá a Szovjetunióval a háborús együttműködésről. Csak e lépés után ismerte el- végre az angol kormány a londoni emigráns csehszlovák kormányt. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja buzdltólag hatott nemzeti felszabadító harcunkra. Ebben az időszakban kommunista pártunk vezetősége részletesen értékelte 1918 utáni nemzeti forradalmunk tapasztalatait és •tanulságait, és kidolgozta a fasisztaellenes nemzeti egység programját. E program megvalósítása és a Szovjetunió felé vett Irány képezte nemzeti felszabadító harcunk alapját. Ez a fejlődés megerősítette kommunista pártunknak, a fasiszta megszállók elleni harc vezető ereiének helyzetét. Nagy visszhangja volt a csehszlovák csapatok első sikeres harcainak a keleti fronton, melyek a szokolovói tűzkeresztség után sikeresen vettek részt a Kijev felszabadításáért folytatott harcokban. Büszkék vagyunk arra, hogy a csehszlovák csapatok a szoviet hadsereg oldalán harcoltak Ukrajna felszabadításáért és közösen fejezték be ezt a harcot Csehszlovákia és Prága felszabadításánál. Mindez jelentősen befolyásolta a londoni kormány álláspontját, azzal az elképzeléssel szemben, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti vi szonyt szerződés szabja meg. Benešsel közölték, hogy a Szovjetunió kormánya szívesen látná Moszkvában, ahol aláírnák ezt a szerződést. Berieš habozott, halogatta szovjetunióbeli útját. Végül is az a valóság, hogy Csehszlováklába csak a Szovejtunión keresztül juthat vissza, rákényszerítette, hogy 1943 decemberében Moszkvába utazzon, ahol a szovjet kormánnyal a két ország közötti kölcsönös együttműködésről tárgyalt. 1943. december 12-én a Kremlben csehszlovák—szovjet szövetségi, barátsági és háború utáni együttműködési szerződést írtak alá. A szerződés aláírása elsősorban a kommunista párt hosszú évek óta folytatott harcának győzelme volt. Ez a történelmi esemény döntő befolyással volt nemcsak felszabadulásunkra, de az új Csehszlovákia sokoldalú megszilárdítására is. Ebből a szempontból még mindig időszerűek és érvényesek Klement Gottwald szaval: „A Szovjetunió ereje, mely már ma is hatalmas, és a jövőben még hatalmasabb lesz, ugyanúgy, mint a Szovjetunió szava, melyre úgy építhetünk, mint a sziklára — biztosítéka annak, hogy München és minden, ami utána következett, már nem ismétlődik megl" A szerződés aláírásának közvetlen következménye, hogy a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca egyre szélesebb körű és hatásosabb lett. ünnepi ülés a prágai Várban (Folytatás az 1. oldalról) Röviddel 10 óra után felhangzott a csehszlovák és a szovjet államhimnusz. Az ünnepi ülést Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, miniszterelnök nyitotta meg. Ezután Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnök lépett a szónoki emelvényre. Novotný elvtárs beszédét gyakran félbeszakította o jelenlevők helyeslő tapsa. Utolsó szavainál a gyűlés résztvevői felállva éltették a Szovjetuniót és viharosan ünnepelték Csehszlovákia Kommunista Pártját. A jelenlevők szívélyes tapsa közepette emelkedett szólásra L. I. Brezsnyev elvtárs, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője. Az ünnepi ülés résztvevői élénken helyeselték Brezsnyev elvtárs kijelentéseit és kifejezésre juttatták hogy a csehszlovák —szovjet barátság örök életű. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke felszólalása végén felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának üdvözletét, majd testvéri ölelés és kézszorítás kíséretében átadta Novotný elvtársnak. A szeretet és a testvériség szavaiért, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány üdvözletéért, a szovjet nép üdvözleteiért Brezsnyev elvtársnak Jozef Lenárt miniszterelnök mondott köszönetet. Egyben arra kérte a szovjet küldöttséget, hogy a hős szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, az SZKP Központi Bizottságának és személy szerint Nyikita Szergejevics Hruscsov elrtársnak tolmácsolja pártunk és kormányunk, munkásaink, parasztjaink és értelmiségünk őszinte testvéri, forró üdvözleteit. Lenárt elvtárs az ünnepi ülést a népünk számára örök életű jelszóval „űrök időkre a Szovjetunióval", fejezte be. A hosszan tartó, szűnni nem akaró, lelkes ünneplés után az ülés résztvevőinek ajkán felhangzott a világ proletariátusának himnusz?., az Internacionálé. A csehszlovák—szovjet barátság idei hónapja véget ért Jelentősége beíródott Csehszlovákia és a Szovjet unfó népei testvéri barátságának és együttműködésének történelmébe, újból megerősítette örök, megbonthatatlan szövetségüket a kommunizmus építősében. A katonai segítségről és a háborúban nyújtott támogatásról kötött egyezmény azt eredményezte, hogy fokozott mértekben kapott partizánmozgalmunk segítséget a Szovjetuniótól, szoros kapcsolatot teremtve a szovjet csapatokkal és partizánegységekkel. Ezzel kapcsolatban nagyra értékeljük az ukrán partizánparancsnokság, személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs segítségét a német fasizmus ellen folytatott harcunkban. Az, hogy a Szovjetunió szövetségi szerződés alapján nyújtott segítséget és támogatást, újból bizonyította, hogy a Szovjetunió nem Ismeri el köztársaságunk felosztását, a csehek és a szlovákok egységes államának felújítására törekszik. Háromnegyed évvel a szerződésaláírása után a szlovák dolgozó nép harcba lépett a fasizmus ellen a nemzeti felszabadulásért, az új Csehszlo-; vák Köztársaságért. A Szlovák Nemzeti Felkelés Csehszlovákia újkori történelmének dicső fejezete. Befolyással Volt Csehszlovákia további fejlődésére is. A kommunista párt a forradalmi, harci hagyományok szellemében arra készítette elő a dolgozókat, hogy kellő Időben felkelésükkel mérjenek döntő csapást a fasizmusra. A Szovjetunió sokoldalú segítsége kedvező feltételeket teremtett arra, hogy a szlovák ňép halálos csapást mérjen a ludák-rendszerre - és fegyverrel a kezében a csehek és szlovákok közös államának felújításáért harcoljon. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentős kiindulópontja volt nemzeti és demokratikus forradalmunknak. A szövetségi szerződés és a Košicei Kormányprogram szoros összefüggésben állt, jelképe 1945. május 9. A szovjet hadsereg mint felszabadító lépett hazánk területére. A nép örömmel üdvözölte. A Szovjetunió részéről az 1943 decemberében aláirt ázerződés első részét betűről betűre teljesítették, és a csehszlovák nép örömmel ünnepelhette felszabadulását. Sem szerződés, vagy más dokumentum nem fejezhette ki és feltételezhette azt, ami városainkban és falvalnkban lejátszódott a felszabadulás napjaiban, azokban a percekben, amikor népünk először találkozott szovjet emberekkel. Ebben a légkörben keletkezett az „Örök időkre a Szovjetunióval!" jelszó, mely eskünket és a felszabadult Csehszlovákia biztonságát jelentette. A szovjet hadsereg általi felszabadulásnak köszönhetjük, hogy nemzeti és demokratikus forradalmunk kedvező történelmi körülmények között zajlott le. A Szovjetunió példájával és testvéri segítségével lehetővé tette forradalmi erőink fejlődését és védelmezte hazánkat minden reakciós külső támadástól. A Szovjetunió a háború utáni első években számos bizonyítékot nyújtott arról, hogy a szocialista nagyhatalom és egy kis ország között lehetnek egyenjogú kapcsolatok és nagyon eredményes lehet a proletár nemzetköziség elvein alapuló politikai és gazdasági segítség. A fasiszta rendszer veresége és a nemzeti, demokratikus forradalom győzelme megrendítette a burzsoázia politikai, gazdasági és ideológiai helyzetét, de nem eredményezte még végleges felszámolását. A munkásosztály hatalmi fölénye a nemzeti felszabadító fasisztaellenes harcban, és a nemzeti demokratikus forradalomban lehetővé tette, hogy a felszabadulás után az első időszakban megfosztották a burzsoáziát a hatalom egyeduralmától. A burzsoázia azonban még mindig képviselve volt a kormányban. A felszabadulás utáni éveket a munkásosztály, a többi dolgozók, és a burzsoázia közötti ádáz harc jellemezte. A burzsoá reakciónak az az igyekezete, hogy népünket letéritse a népi demokratikus fejlődés útjáról, megerősítette kommunista pártunk egységét, úgyhogy 1948 februárjában a cseh- és szlovák dolgozó nép túlnyomó többsége támogatta pártunk politikáját. Ebben az Időszakban Jelentős történelmi szerepet játszott Csehszlovákia és a Szovjetunió szövetsége. A burzsoáziának, mely arra törekedett, hogy megfossza a népet forradalmi vívmányaitól és aláássa a népi demokratikus rendszert, meg kellett mutatnia, miiyen a valódi viszonya a Szovjetunióhoz. Hol nyíltan, hol pedig leplezve támadásokat intézett a Szovjetunió ellen. Mindez csak elmélyítette a burzsoázia elszigeteltségét a néptömegektől, s ezen a téren is vereséget szenvedett. Hangsúlyoznunk kell, milyen nagy segítséget jelentett nekünk a lenini párt forradalmi tapasztalata a munkásosztály hatalomra jutásában. A ked vező történelmi feltételeknek, a mun kásosztály fejlettségének, a tapasztali forradalmi kommunista párt létezésének és a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának köszönhető, hogy a szocialista forradalom hazánkban polgárháború nélkül győzött, a munkásosztály békés úton harcolta kl hatalmát. A marxizmus—leninizmus e fontos elvének gyakorlati igazolása is nagy jelentőségű nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. Megerősíti, hogy a szocialista világrendszer ereje és létezése akadályozza az imperialistákat az ellenforradalom exportjában és ennek köszönhető, hogy egyes országokban kedvező körülmények alakultak kl arra, hogy a forradalmi mozgalom újabb sikereket vívjon kí a szocializmus és demokrácia felé vezető úton. A Győzelmes Február után népünk véglegesen a szocialista fejlődés útjára lépett. Olyan időszak következett, melyben a Szovjetunióval folytatott kölcsönös együttműködés sikeresen fejlődik, s alapköve országunk szocialista építésének és sokoldalú fejlődésének. A* imperialisták azt hitték, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megszilárdításával döntő csapást mérnek ránk. Ez azonban nem valósult meg, mivel a Szovjetunió tapasztalataira, anyagi, termelési és tudományos segítségére támaszkodva rö^vid időn belül legyőztük Nyugat ellenséges tetteinek következményeit. Népünk ebben az időszakban tapasztalhatta, hogy a Szovjetunióval folytatott testvéri együttműködésünk nagy erőforrást jelent számunkra az akadályok leküzdésében, valamint a szocializmusba való átmeneti időszak bonyolult problémái megoldásában. Mindez nagy segítséget nyújtott kommunista pártunknak a nép forradalmi egységének megszilárdításában a Ňemzeti Front alapján. A lenini elvek és a szovjet tapasztalatok fontos szerepet játszottak a mezőgazdaságban, a magántermelésből a szövetkezeti termelésbe való átmenetnél, valamint a kulturális forradalom kérdésének megoldásában. Ha most visszatekintünk e fejlődésre, büszkeséggel jelénthetjük kl, hogy teljesen érvényesítettük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanulságait, helyesen értelmeztük a szocialista építés módszereit és formáit, gazdaságilag fejlett országunk feltételeinek és történelmi fejlődésének megfelelően. A marxižmus—leninizmus gondolatai alkotó érvényesítésének legmeggyőzőbb bizonyítéka, hogy aránylag rövid időn belüi felépítettük a szocialista társadalmat és most a CSKP XII. kongresszusán kitűzött irányvonal szerint megteremtjük a kommunizmusba való átmenet előkészítésének feltételeit. Az elmúlt évek győzelmes mérlege, melyet Jogosan említünk meg a csehszlovák—szovjet szerződés 20. évfordulója alkalmából, elválaszthatatlanul összefügg Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja szilárd egységével. Az egység fejlesztésében Jelentős határkőnek tartjuk az SZKP XX. kongresszusát, melynek történelmi jelentősége az évek múltával egyre nagyobb. Nemcsak mi, de a többi marxista— leninista párt ls egyre jobban megérti, hogy az SZKP XX. kongresszusa mily, nagy mértékben befolyásolta a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését és e mozgalmat felfegyverezte a lenini igazság fegyverével. Az a merészség és kommunista elvhűség, mellyel leleplezték a személyi kultuszt és kiharcolták Vlagyimir Iljics Lenin eszméihez és müvéhez való visszatérést, örökké a XX. pártkongresszussal és Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs nevével áll kapcsolatban. A XX. pártkongresszus irányvonala azért győzedelmeskedik, mert megfelel a kommunista mozgalom céljainak, a történelmi fejlődésnek és az összes ország népei életérdekeinek. Az SZKP XX. kongresszusa lenini irányvonalának és szellemének közvetlen folytatása az SZKP XXII. kongresszusa és a kommunizmus építésének ezen a kongresszuson elfogadott programja. Az SZKP programja azért olyan jelentős dokumentuma a mai marxista—leninista gondolkodásnak, mivel a tudományos általánosítás, a szocialista fejlődés eredményei, a forradalmi tapasztalatok alapján kidolgozza a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet objektív dialektikáját. Novotný elvtárs a továbbiakban kiemelte a XX és XXII. pártkongreszszus jelentőségét a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. Hangsúlyozta, hogy a XX. pártkongresszus lenini irányelve alapját képezi a kommunista mozgalom 1957-es és 1960-as nemzetközi dokumentumaínak, melyeket valamennyi marxista— leninista párt elfogadott. (Folytatás a 3. oldalon) 0] SZO 2 * 1963. deouttber