Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-11 / 341. szám, szerda

Mozgalmak, sikerek, következtetések Évente 50 000 vagon gabonáról van szó • Ne vesszék kárba az értékes tápanyag • A föld is csak akkor adhat, ha van miből • Helyezzünk nagyobb súlyt a mezőgazdasági termelés technológiájára Lassan már másfél évtizedes múltra tekinthet vissza szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt is rengeteg változásnak lehettünk tanúi a mezőgazdasági termelésben. És valljuk be őszintén, hogy a nagy forradalmi átalakulás nem ment zökkenő mentesen. Igaz, hogy a keskeny parcellás kis gazdaságokbői mezőgazdasági nagyüzemeket — és tegyük hozzá, szocialista mezőgazdasági nagyüzemeket — szerveztünk, így ezt a termelési ágazatot is bevontuk népgazdaságunk tervrendszerébe. Tény, hogy a világviszonylatban is elég magas szintű gépesítéssel, a munkatermelékenység növelésén túl többé kevésbé megoldottuk a munkaerőhiányt, s egy úttal a gépesítéssel és automatizálással a mező gazdasági dolgozók válláról levettük a legnehezebb kétkezi munkák terhét. Vitathatatlan, hogy az állam nyújtotta milliárdos beruházásokkal s a kemizálás gyors fejlesztésével megteremtettük az igazán nagyüzemi gazdálkodás és a termelés további növelésének előfeltételeit. De az is igaz hogy ezek mellett a mezőgazdasági termelésünk fejlődését leglényegesebben befolyásoló pozitív tényezők mellett akadtak negatív kísérőjelenségek is. A közömbösség megbosszulja magát Egyik ilyen negatív kísérőjelenség & közömbösség, amellyel még ma ís gyakran találkozunk. Mennyivel többször a kolektivizálás kezdeti éveiben, akkor, amikor részben vagy teljesen csaknem kétmillió ember fordított hátat a mezőgazdaságnak. Elsősorban nem ezekről van szó, mert a rohamos fejlődésnek indult ipar, az építészet tárt karokkal várta őket. A mezőgazdaságban bekövetkezett munkaerőhiányt a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban már a kezdet kezdetén Jelentős mértékben pótolhatták volna a gépek. Hiszen elvégezték a szántást, a talajművelést, a vetést, a sarabolást, kévébe kötözték a gabonát, rájuk hárult a a szállítás legnagyobb része stb. De az már nem a gépen múlott, hogy a kévébe kötött gabonát hetekig szárította a szél, a nap, vagy csépelte belőle a magot az eső. Az sem lehet a gépek bűne, ha a néhányszor ugyan megsarabolt, de kl nem egyelt és egyszer sem kapált cukorrépát „megette" a gyom. Meg aztán egyéni gazdálkodása Idején melyik földművelő embert kellett arra tanítani, hogy az istállóból kihordott trágyát hogyan kell összerakni, a szétterítés után pedig gyorsan be kell szántani stb. Egyiket sem. Apáról fiúra szállt az örök érvényű szólásmondás: „Megnézem a trágya teleped, s megmondom milyen gazda vagy." És ma mégis több mezőgazdasági üzemben találunk gondozatlan tárgyatelepet, mint a követelményeknek megfelelően gondozottat. Maradjunk egyelőre ennél a témánál. A legtöbb mezőgazdasági dolgozó nagyon jól tudja, hogy ereje fenntartásához a talajnak éppen úgy szüksége van tápanyagra, mint az embernek. A gyakorlatban azonban nem mindig érvényesül, vagy érvényesült ez a magától értetődő alapelv. Hogy mennyire nem, azt bizonyítsa a statisztika és a tudomány. Vizsgálatok, elemzések bizonyítják, hogy földjeink leggyakrabban éppen a növény fejlődéséhez leginkább szükséges nitrogént nélkülözik. Mondhatnánk: azért, mert még mindig kevés nitrogéntartalmú műtrágyát gyártunk. A mennyiséget illetően ezt az állítást nehéz is lenne megcáfolni. De — és ezt agronómusaink nagyon jól tudják — a talaj, illetve a növény nitrogénszükségletét bűnös felelőtlenség lenne csupán a nitrogéntartalmú műtrágyákra alapozni, már azért Is, mert a nitrogéndús istállőtrágyát még a műtrágyák egész komplexuma Is csak részben pótolhatja. Ebből az következik, hogy a talaj, Illetve növénykultúrák nitrogénszükségletét mindenekelőtt istállótrágyával kell biztosítani. Igen ám, tudjuk mi ezt — mondhatná valaki — csakhogy istállótrágya ls kevés van. Ez bizony így Igaz, kevés van belőle. Évente a szántóterületnek alig 20 százalékára Jut szerves trágya (ebben már a trágyáié, a komposzt, sőt a zöldtrágya ls benne van), holott az lenne a helyes, hogy ha nem ls maximális mennyiséget, de három évenként Juttassunk szerves, mindenekelőtt istállőtrágyát a talajba. Mit tehetünk hát? Ez az egyébként alaposan megokoltnak látszó érvelés csak egyik oldala az éremnek. Es nem a lényegesebbik oldala. Mert például, ha már jelenleg Is három évenként trágyázhatnánk földjeinket, de a szervestrágyák minősége maradna a régi, azaz nem is a régi, hanem az utóbbi IS év átlaga, akkor még mindig csak kis lépést tehetnénk előre a mezőgazdasági termelés növelése terén. Hogy miért, arra éppen az érem másik oldala ad választ. Például: A JÓI kezelt Istállőtrágya általában 20—24 százalékos szerves-, illetve tápanyagot tartalmaz. Ennek egyik legértékesebb része a nitrogén. A mezőgazdasági nagyüzemeinkben eddig alkalmazott trágyakezelési „módszerek" következtében alapos becslések és számítások szerint nem kevesebb, mint 50 millió kg nitrogén veszett kárba évente. A tudomány és a gyakorlat egybehangzó állítása azt bizonyltja, hogy 1 kg nitrogén 10 kg gabonával növeli a hektárhozamot. Az évi nitrogénveszteség gabonára átszámítva tehát 50 000 (ötvenezer) vagon gabonaül Technika vagy technológia Igen, 50 000 vagon gabonát, vagy 350 000 vagon cukorrépát, esetleg 200 000 vagon burgonyát termelhetnénk anélkül, hogy növelnénk az említett növények vetésterületét, illetve a szerves trágyák termelésének menynyiségét. Csupán azzal elérhetnénk ezt a népgazdasági szempontból óriási jelentőségű terméstöbbletet, hogy betartanánk szigorúan a követelményeknek megfelelően a trágyakezelés technológiáját. Több neves szakemberrel beszélgettem a mezőgazdasági termelés növelésének lehetőségeiről, tartalékairól. A beszélgetések közben gyakran került szóba a technika és a technológia. Érdekes (vagy inkább természetes), hogy a szakemberek általában a technológia fejlesztése, illetve betartása mellett törtek pálcát. S a technikát, ha nem Is másodrendűként könyvelik el, úgy beszélnek róla, mint a munkatermelékenység növelésének, a munkaerőhiány megoldásának, a mezőgazdasági termeléskultúra növelésének és a mezőgazdaságban a termelési technológia fejlesztésének az eszközéről. De mivel okolják meg — kérdezhetnénk —, hogy a technikával szemben legalább Is árnyalati (szakmai) előnyt adnak a technológiának? Hogy ne kezdjem hazai példán: Amikor Hruscsov elvtárs az Egyesült Államokba Garst kukoricamesterhez küldte Gitalovot, az Ismert szovjet szakembernek nem az (illetve elsősorban nem az) volt a feladata, hogy megfigyelje a kukoricatermesztés gépesítésének fokát, hanem főképpen az, hogyan, milyen termelési technológia alkalmazásával éri el a világviszonylatban ls kiváló hektárhozamokat. Mert ugyebár a hektárhozam nem épp>en a gépesítéstől, hanem a talajerőtől, a talajmunkától, a megfelelő vetőmagtői, az agrotechnikai követelmények betartásától stb. függ. Hogy ezt milyen fokú gépesítéssel oldja meg a termelő, az már nem a termelés mennyiségére, hanem termelés gazdaságosságára (ökonómiájára) van kihatással. Vagy nézzünk a Trousil elvtárs indította országos mozgalmat a tejtermelés növelésére. Ott sem a tehénistállók gépesítésén van a hangsúly, hanem a takarmányalapon, elsősorban pedig a meglevő takarmányok szakszerű felhasználásán s a tehenek helyes gondozásán, vagyis a tejtermelés technológiáján. Igen, a technológián, mert a mezőgazdaság mechanizálásának rohamos fejlődésével nem halad párhuzamosan a termelési technológia fejlesztése, sőt egyes esetekben talán még visszaesés is észlelhető. Legalábbis a trágyagazdálkodásban nagyon sok mezőgazdasági üzemünknél mutathatnánk ki komoly fogyatékosságokat. Ä növény Is tápanyagokból él Az egyik mezőgazdasági ankétunkon Vaszily János, a polanyl szövetkezet agronömusa a talajerőfokozással kapcsolatban hangsúlyozta: a növény ls, mint az ember tápanyagokból él. Az ember sokféle módon szerezheti meg a tápanyagszükségletét. A növény Ilyen szempontból a talajra (kis részben a levegőre) szorul. S a talajbői csak akkor vehet, ha van benne, ha adtunk bele olyan tápanyagokat, amelyekre a növénynek szüksége van. Aztán ezzel összefüggően a trágyagazdálkodásról folyt a vita. Arról, hogy a helytelen gondozás miatt a trágya legértékesebb része, a nitrogén csaknem 50 százalékban elpárolog, s a szerves része sem lesz eléggé szerves, ha a kihordott trágya Inkább szemétdomb, mint trágyatelep. Igen, így „párolog" el 50 000 vagon gabona évente. A CSKP XII. kongresszusa ls nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy az országos talajjavltási akció keretén belül fokozott gondot kell fordítani a trágyagazdálkodásra. Már azért Is, mert ezen a ponton csupán arról van szó, hogyan járjunk el a követelményeknek megfelelően a trágyakezelésnél és minden különösebb befektetés nélkül jelentősen növelhetjük a termelést. Az emberen múlik Amikor Hlaváč mérnöktől, a Velká Lomnica-i Kísérleti Intézet igazgatójától megkérdeztük, hogy a poprádi mozgalomban a burgonyatermesztés terén elért kiváló eredményeket minek köszönhetik, elöljáróban azt mondta: az embereknek. Majd ma gyarázólag hozzátette: — A mezőgazdasági termelés növelésének lehetőségeit nagyon gyakran csupán a technika, a mezőgazdaság mechanlzálásának fejlesztésében ke ressük. Nem mondom, nekünk a mozgalom sikerében sokat jelentettek a gépek. A lényeg mégis az volt, hogy az emberek nemcsak megértették, hanem be is tartották az agrotechnikai követelményeket. S habár a gépeken sok minden múlott, a döntő tényező a helyes termelési technológiát alkalmazó ember volt. Sok hasonló példát hozhatnánk fel a mezőgazdasági termelésből. Miért hangsúlyozzuk annyira a termelési technológia fontosságát? A mezôgazdasági termelés növelésének sok az útja, módja. A lehetőségek nagyobb része általában anyagi befektetést Igényel. A leghelyesebb termelési technológia megválasztása és alkalmazásának lehetősége azonban a leggyakrabban minden befektetés nélkül adva van, csupán az ember akaratát és tudását kell a cél érdekében megfelelően felhasználni. És ami a trágyakezelést Illeti, valljuk be őszintén, — mint korábban már említettük — melyik mezőgazdasági dolgozó engedte meg magának azt a luxust egyéni gazdálkodó korában, hogy napokig, vagy hetekig heverjen a szétterített trágya a földön? 50 000 vagon gabonáról van szó. Ennyivel több teremhetne az országban, ha a hanyagság, a közömbösség esetleg a szándékosság következtében nem veszítenénk annyi nitrogént az Istállőtrágyából. Beszélni kell erről, mert az utóbbi években már jőnéhány mezőgazdasági üzemben követendő példaként komolyan és eredményesen kezdtek foglalkozni a trágyagazdálkodás problémáival. A gazdaság nagyságától, függően egyént, vagy egy kisebb (fizetett) csoportot bíztak meg a trágyakezeléssel. Eddig sok kezdeményezést követett szinte országos tömegmozgalom. Itt szinte kínálkozik a lehetőség. A termelés növelése követeli, hogy mezőgazdasági üzemeink az eddiginél sokkal több gondot fordítsanak a talaj S egyúttal a növény legértékesebb tápanyagának gondozására. HARASZTI GYULA Jobb munkaerkölcs — több pénz X EorzóvaT SzövetCézef * FozsnyőT fŕrás legrosszabb szövetkezetei közé tartozott. Az idén azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A szövetkezet vezetősége és a HNB tanácsa határozott közbelépésére rendet teremtettek. Ez természetesen nem ment könnyen. Amióta azonban a tagság látja, hogy ez a Javukat szolgálja, alapjában megváltoztatta eddigi állásfoglalását a közössel szemben. Ami évek Hosszú' során nem fordult elő, az Idén Ideiében elvégezték az őszi nunkákat. Tej-, tojás-, és hűseladási tervüket ts határidő előtt teljesítették, s az év végéig még nagymennyiségű terméket adnak a közfogyasztásnak'. A Javuló termelési eredmények következményeként most már a borzovaiak is idejében megkapják' a fizetésüket. X- £ JÓL SZÁMOLNAK o Csehszlovák—Szovfet Barátság EFSZ-ben A jó gazdát az elért eredmények dicsérik. Az érsekújvári járás Dolný Öhaj-i Csehszlovák Szovjet Barátság szövetkezet tagjait legalábbis erről ismerik a környéken. 1122 hektáron gazdálkodnak s náluk a tervteijesités nem kényszerű kötelesség, hanem magától értetődő dolog. Egész évi toiáseladási feladatukat november 20 ig 150 000 darabbal túlteljesítették, tejből a tervezett 445 000 litert s az év végéig 30 000 literrel lépik túl, húsból 162 mázsát ädnak terven felül. Ezzel teljesítik akciótervüket is, amelyben vállalták, hogy több mint 700 D00 koronával túlszárnyalják az árutermelés tervét. De mi is a titka eredményes munkájuknak? Nem, nem rendelkeznek semmiféle kiváltságokkal, ha csak nem. kiváltság az, hogy az ember&k megértették, ha jobban dolgoznak a társadalomnak hajtanak hssznot. A társadalom pedig mi vagyunk, tehát maguknak dolgoznak. 7 Az emberek jól dolgoznak, ám az emberekkel törődni is kell, mert x* nemcsak azért élnek, hogy dolgozzanak. Náluk ragyogó, jól 'berendezett üzemi klub működik, Dobrocsányl, István vezetésével. Lám, a kép is mutatja, jiatalok, öregek egyaránt megtalálják kedvtelésüket a klubban. O Építeni, többet termelni. Hát van ennél magasztosabb cél? A napókban adják át rendeltetésének az önsegéllyel épült mély almos tojóházat. Chodák Adám, szövetkezeti elnök és Äugustin Jaroslav mérnök zootechnikus, Štefan fybrubský építésvezetővel beszélget. O A szövetkezeti elnök és a zootechnikus a pompás sertésállományt u' szemléli. Az idén 1150 mázsa sertéshúst adnak a közellátásnak. Magukban még már biztosan számolják, mi mindent lehet az árából venni. 4 A kacsafarm környezete és 400 kacsája élő poézis. Ok azonban itt ts az anyagiakkal számolnak. Hiába, a jó gazda mindig számol. (CTK) — Cích íelvétele ÜJ SZÚ 4 * Ub3. decernMí U*