Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-11 / 341. szám, szerda

Sajószárnyán számvetésre készülnek Későre jár az idő, Sajószárnya ut­cái néptelenek. A legtöbb házban már pihenőre készülnek. Tóthéknál azon­ban csak a gyerekek vannak az ágy ban. A szülők beszélgetnek. A napi munkáról folyik a szó. Mindketten az állami gazdaság sertésgondozól. Kö zös a munka, KÖZÖS a probléma. — Közeleg a Vöröskereszt helyi szervezetének évzáró gyűlése, el kell készítenem az elnöki beszámolót. A férj megértően bólint. S amikor felesége — Tóth Erzsébet — magára marad, előveszi a helyi csoport nap­lóját. Belelapoz ... Aztán félhango­san mond|a: — Hogy eljárt az idő... Hatvan­egyben választottak meg elnöknek. Akkor negyvenhét volt a taglétszám, ma pedig már száznegyvenegy. Ne­héz és fáradságos volt az első év... De megérte. Ma a Járás legjobb szer­vezetei közé tartozunk. A napló egyik oldalán egy fény­kép húzódik meg szerényen. Az Ide­gennek nem sokat mondana ez a hal­vány kép. Az elnöknő azonban sokáig elnézegeti. Az első gyakorlat emlé­két ébreszti fel benne. Ismerős ar­cok, egyenruhás asszonyok. Fiatalab­bak, idősebbek. Az egészségügyi csa­pat huszonhárom tagja, akikre olyan büszke az egész helyi csoport. Ott van Grelákné a leányával, Sintajné, Ikriné, Patinákné, Foltlnné... Mind többgyermekes anya. Ennek ellenére mindenkor találnak időt arra, hogy az elsősegélynyújtás minden csínját­bínját elsajátítsák. S ha riadó van, húsz perc alatt „harcképes" a kis csoport. Ilyenkor bizony még az ebéd­főzés is félbenmarad. Papírt, ceruzát vesz elő... Lassan szaporodnak a sorok. Amikor az el­ső bekezdés elkészül, még egyszer elolvassa. Négyen a csoportból. Balról jobbra: Iák Lászlóné és Helyi szervezetünk egészségügyi csapata hatvanegyben alakult. Ebben nagy érdeme van Kálmán doktornak, aki fáradságot nem ismerve, minden szabad idejét köztünk tölti. A helyi csoport titkári tisztségét is ő látja el, felesége pedig az egészségügyi csapat parancsnoka." A mondat végén eltűnődik. Eszébe jut, hogy Kálmánék már Tornaiján laknak, ezt a csoport nem érzi meg. Ha a szükség megkívánja, mindketten Sajószárnyán vannak, annak ellené­re, hogy odahaza két kis gyermek várja őket vissza Mindenkor talál­nak Időt arra, hogy becsületbeli kö­telességüknek eleget tegyenek. Ami­kor gondolataival idáig eljut, újból írni kezd. „Csapatunk jő munkájáért megkap­Akinek inge, vegye magára! A DOLGOK KÖZEPÉBE VÄGVA el­mondom, ml késztet a már homályo­sodó benyomások felidézésére a hir­telen tudatosítás vakító fényerejű pil­lanatában. Amit az Idei nyár elején láttam, nem meglepő, sőt tudatunk alatt megszokottá vált, de sok eset­ben jellemző a mostani állapotokra is. A bratislavai „Manderla'-házat kör­nyező néhányszor tlz négyzetméter­nyi járdán járó-kelő emberek százai beszélgettek, civakodtak, tréfálkoztak, vagy egykedvű beletörödöttséggel vá­rakoztak. Ahányféle lelkialkatú, any­nylféle kedélyű emberek sorakoztak a félkész-élelmiszerek boltja, a zöld­ségesbolt, a sütőipari elárusítóhely, a mészárszék s a melette levő édes­ségbolt előtt. Miért? Talán hirtelen reánk zúdult végzetes éhínség fenye­gette a várost? Szó sincs róla! Az emberek jóltápláltak, rendesen öltö­zöttek s általában higgadtak, fegyel­mezettek voltak. Nem volt tehát — mert nem ls lehetett — szó semmi­lyen tömeghisztériáról! Akkor miért az állhatatos várakozás? Tegyük fel, hogy a mészárszék be­Járatától egészen a Grand-kávéház alatti átjáró mélyéig akkor sorakozó tömeg várakozása „Indokolt" volt. Tudjuk, hogy átmenetileg rendszerte­len volt az ellátás hússal, zsírral és szalonnával. Kenyér, péksütemény, kalács, keksz, félkészáru, csokoládé, cukorka stb. azonban volt és van bő­ségesen s a zöldségesboltban is meg­található mindaz amit a termelési idény adhat a dolgozók asztaléra. Hol tehát a hiba? Ott, hogy az egyszerű ember számá­ra érthetetlenül korlátozott terjedel­mű és ugyanakkor túl hézagos ts a ma már több mint negyedmilliós Bra­tislava kereskedelmi hálózata. „Rossz­májú" emberek azt állítják, hogy ez azért van így, mert bizonyos „ténye­zők" minél kisebb üzletviteli költség­gel, minél nagyobb forgalmat akar­nak biztosítani, minél bőségesebb jut­tatást a felhalmozási alapba és... ennek alapján minél kiadósabb pré­miumot saját maguknak. Lehet, hogy ez a sanda gyanú nélkülözi a szak­szerű közgazdasági indoklást. Az egy­szerű polgár (közgazdasági szakszó­val: fogyasztó) azonban nem jártas a gazdasági mutatók, az irányszámok, a tervek s választervek stb szövevé­nyében, és — miért is szépíteném? a tényállást — mindez nem Is érdek­li. Csak azt látja, hogy télen, amikor ritkaság az alma, a citrom s a na­rancs. az Időnként piacra jutó meny­nylséget sokszor egy-két. legfeljebb három elárusítóhelyre — mondjuk a Kí íeri bódékba, vagy a Manderla „alatti" zöldségesboltba — szállítják, viszont ugyanakkor másutt egy szem gyümölcs sem kapható. Ml van emö­gött? Valószínűleg az, hogyha a gyü­mölcsöt tegyük fel 10—15 zöldséges boltba szállítanák (ahol fölösleges sorban ácsorgás nélkül egykettőre el kelnel, akkor ugyanannyi fuvarleve let, számlál kellene kiállítani, annyi tételt elkönyvelni az Irodákban, több­ször fordulni a tehergépkocsikkal stb. Ez természetesen több munkát, több fáradozást, és az önköltségcsök­kentésen csorbát ejtő több kiadást is igényelne. DICSÉRETRE MÉLTÖ az illetékes gaz­dasági tényezők lelkiismeretessége, hogy mindezt szem előtt tartják és ki tudja még hány egymást alátá­masztó s meglndokló gazdasági Ismér­vet ls. Így kívánja a felettes szerve­ket erkölcsi és anyagi elismerésre egyaránt késztető kötelességtudás. De hol van az igazi kötelességtu­dásra jellemző embarl lelkiísnieretes­ség? Mert az nyilván nem fii-dekli az illetékeseket, hogy míg a jől fűtött Irodákban irányelveiket nagy bölcsen kifundálják, addig az emberek százai izzó napsütésben, esőben, szélben, vagy dermesztő hidegben kínlódva ácsorcgroak a boltok előtt. Sokszor orvosságnak kell a gyümölcs, de az, aki kivárja, nem egy esetben maga is megbetegszik ... Nem hiszem hogy az emberek többsége ne értene egyet a népgaz­daságunkban ma még nagyon ls indo­kolt általános takarékosság és gaz­dasági hatékonyság elvével. A józan ész azonban jó néhány ellenérvet tart készenlétben. Milyen gazdasági haté­konyság ugyanis az olyan, amely vég­eredményben odavezet, hogy amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon? Mennyi érték vész kárba a sok fölösleges ácsorgás következté­ben? Hiszen nem titok az az általá­ban megtűrt visszásság, hogy külö­nösen a hétvégi bevásárlások miatt sok asszony — de férfi is — külön­féle ürügyekkel ügyeskedve, elmegy egy-két órára a munkahelyéről. Az­után jöhetnek a túlórák és az értük járó különbérek? Mert ugyebár a sor­ban állók, a boltokban egymás he­gyén-hátán bevásárolni Igyekvők tö­megében kétségkívül nemcsak nyug­díjasok, nem csupán háziasszonyok akadnak, hanem szép számmal a „szükség törvényt bont" elv többé, de még Inkább kevésbé lelkiismeretes hívei ls. Magától értetődő, hogy a „kevés önköltséggel nagy forgalom" elérésére törekvés miatt állandóan ostromolt kiszolgáló személyzet sor­sa sem irigylésre méltó. Sok bírálat érte már a barátságtalan, modortalan elárusítókat, pedig ők is éppolyan em­berek, mint a vevők, sőt talán még azoknál ts keservesebben kell meg­sínyleniük az említett fogyatékossá­gok okozta lőporos hangulatot. SENKINEK SEM ÁLL JOGÁBAN, hogy begubózkodva csak önös vagy szükkörű érdekeket szem előtt tart­va, kézlegyintéssel intézze el a tö­megek ügyét-baját. És ma már még kevésbé lehet joga arra. hogy nagy­ágyúból lőjön verébre. Ne mondja nagyképűsködve: „Csak az a bírálat konstruktív, amely egyben rámutat a hibák helyrehozásának módjára ls" Álljon sorban szatyrával, topogjon tü­relmetlenül, harapion százszor a nyel vébe, csikorgassa százszor a fogát éppúgy, mint polgártársainak százai Akkor majd meglátja, hogy ez a bí­rálat ls helytálló és csupán egy a naponta elhangzó sok száz közül. ... Akinek inge, vegye magára! KOLÁR MARCELL Babics Mária, Simon Istvánná, Gre­Sintaj Zoltánné. ta a járási vándorzászlót. Ebből az alkalomból négy tagunkat harmad­osztályú egészségügyi érdemrenddel tüntették ki, majd a vándorzászlót ls megkaptuk. — Tavaly hetvenöt, az Idén negy­ven elsősegélyt nyújtottunk. Nem egy volt közöttük súlyos eset. Ott van például egy motorkerékpáros, akit Kovács Elvira kötözött be, egy ser­tésgondozó, akinek Simon Erzsike nyújtott elsősegélyt. Még számos ese­tet lehetne felsorolni. Az öreg Hubay bácsit, akit a Vöröskereszt tagjai ápoltak betegsége alatt. Az egyik be­teg asszonynak tavasszal a kertjét is beültették. Leteszi a ceruzát, s becsukja a naplót. Mintha kifogyott volna az Ir­nlvalőból. De nem! Mindent még nem vetett papírra. Még arról sem írt, hogy az aratás ideje alatt az elsősegély­nyújtás! helyiségben rendszeres szol­gálatot tartottak. Azt sem említette még, hogy a múlt télen két színda­rabot mutattak be, és az idén ís ké­szülnek már a kultúrműsorra. No és a tervek, amelyeket még a télen akar­nak megvalósítani. Többek között a szlovák nyelvű egészségügyi tanfo­lyam, amely után majd újabb tagok­kal bővül az egyenruhás csoport. Volna még bőven miről írnia. Az idő azonban későre Jár. Közeleg a reggel,.. Munkába kell állnia. Az évzáró közgyűlésre készülő beszámo­lót, majd máskor fejezi be ... NÉMETH JÁNOS BESZÉLGETÉS AZ UTAZÁSI IRODA IGAZGATÓHELYETTESÉVEL I "I '' »| / r« r • fi Rinovüfeset nem varjak ölbe tett kézzel Tanultak a Čedok tapasztala­taiból © Ne legyen fölösleges tülekedés Amint már közöltük, 1964. Ja­nuár 1-től lényegesen kibővül a Csehszlovákia—Magyarország kö­zötti turistaforgalom. Mlg az Idén tőlünk pl. negyvenezren látogattak el Magyarországra s 160 000 ma­gyarországi lakos járt nálunk, a jövő évben mindkét részről körül­belül 300 000 személy látogatása várható. Mivel már az ausztriai ven­dégek fogadása Is elég bonyodal­mat okozott a Cedoknak, most jo­gos a kérdés, vajon a „Turista" ta­nult-e a példából? — Sajnos úgy látszik az újság­írók most is hamarább értesültek a dologról, mint ml, akiket köz­vetlenül érint a dolog. A mai na­pig még semmi hivatalos értesítést nem kaptunk — válaszolta a fel­tett kérdésre Polák János elvtárs, a „Turista" utazási iroda igazgató­helyettese. — Ez tehát azt jelenti, hogy ed­dig semminemű előkészületeket sem tettek? — Azt azért nem lehet monda­ni. Nem várjuk a rendeletet ölbe tett kezekkel. Bizonyos intézkedé­seket már a saját felelősségünkre és saját kezdeményezésünkből ls tettünk, hogy a megnövekedett forgalmat sorbanállás és felesleges tülekedés nélkül lebonyolíthassuk. — Hallottuk, hogy az idén a Magyarországra szóló jegyek ki­adásakor az érdekeltek sokszor hajnaltól délig álltak sorban. Ho­gyan akarják ezt a jövőben kikü­szöbölni? — jelentősen kibővítjük az al­kalmazottak számát. Máris meg­kezdtük toborzásukat és iskolázá­sukat. A h elyiségek kérdéséről még semmit sem mondhatok, mer 1 mint említettem, hivatalosan még nem kaptunk értesítést. " Ezek szerint a Turista nem vár tétlenül A további konkrét Intéz­kedéseikről lapunkban majd még beszámolunk. - ili ­A TV műsoráról Mi tartozik a művelődéshez és mi nemľ Igazán kevés azoknak a száma, akik a televíziótól kizárólag szórakoztató, vagy pedig tisztán művészi műsort várnak. A televízió 10 éves fannál lása alatt a TV-nézők arra a meg­állapításra jutottak, hogy a televízió kimondottan ideális eszköz a tudo­mányos Ismeretek közvetítésére, me­lyek más tálalásban és más környe­zetben nehezen érthető, esetleg szín­telen Egyszóval a televízió ereje az emóclonálls hatáson kívül a népneve­lő-művelő feladatban ls rejlik. Ebben azonban — a rádióval együtt — ko­moly akadály fékezi: egyszerre ugyanis nem elégítheti kl az összes néző kívánságát. Az egyik az elekt­rotechnika Iránt érdeklődik, a másl­kat a földrajz érdekli s ezeket az egyéni érdeklődéseket egyszerre ki­elégíteni lehetetlenség. Mégis előfor­dulnak olyan műsorszámok, amelyek úgymondván minden nézőnek tetsze­nek, vannak azonban olyanok is, amelyeket általános érdektelenség fogad. Ez utóbbi műsorszámhoz tartozik kétségkívül a Három a legkedvesebb közül című műsor, amelyről már e helyütt beszéltünk. Most csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a műsor­ban semmi sem változott. Éppen olyan unalmas, mint volt és mind­eddig nem sikerült felkelteni a szé­les rétegek érdeklődését Bedfich Smetana, MikoláS Aleš és Božena Ném­cová életének és műveinek fölösleges részletei Iránt. Van azonban mégis egy örömteli hír: ez az unalmas és Iskolaszerű versenysorozat feltartóz­tathatatlanul a vége felé közeledik és a nézők rövidesen megkönnyebbülten sóhajthatnak fel, mondván: ezt ls túléltük. Vannak olyan művelődési-nevelési műsorok azonban, amelyek figyelmes és tanulékony hallgatókra találnak a nézők százezreiben. Ezek közé tartoz­nak a jól szervezett és helyesen ve­zetett orosz és angol nyelvtanfolya­mok, melyek az utóbbi időben olyan népszerűségre tettek szert, hogy a te­levízió kénytelen újabb tanfolyamot Indítani. Mind a két nyelvtanfolyam tehát, melyeket a szó legnemesebb értelmében vett szakemberek vezet­nek —, akiknek figyelme a helyes és pontos kiejtésre is/kiterjed — ép­pen olyan népszerűségnek örvend, mint a rádió francia nyelvtanfolya­ma, amely hasonló színvonalú. Hétfőn megnéztük a Vándorolunk a világban című műsort, melyet 12 éven aluli gyermekek részére jelöl­tek meg. Szerintünk az Idősebbek — akik szeretik az útleírásokat, és e mű­sort nem nézték, csak sajnálhatják. Elmulasztották ugyanis Karol Bocek kalandos filmjét, az első csehszlovák tengerjáró 66 napos útjáról a Föld­közi-tengeren. Ezt a hajóutat három bratislavai lakos is megtette a nyá­ron. Otjuk a Fekete-tengerről az Égei-tengerre, onnan a Földközi-ten­gerre vezetett. Bejárták a sze­gélyező szárazföld városait s ez már maga rendkívül érdekes és vonzó volt. A képet Karol Bocek operatőr saját kommentárja kísérte. A beavatott és mélyreható kommentár olyan dolgo­kat is elárult, amiket hiába keresünk a lapokban vagy a turista-prospek­tusokban. Például, hogy a velencei lakások kétharmada nedves ós lakha­tatlan, hogy a város évről évre süly­lyed, hogy a 119 szigeten épült város egyszer — évtizedek, vagy évszázadok múltán a tenger martaléka lesz ... Ügy vélem, hogy hasonló műsorokat este ls sugározhatna a televízió. Végül meg akartam nézni a nők­nek szóló adást. Sajnos a bratislavai televízió ezúttal ls hü maradt a szo­morú hagyományhoz és bejelentette, hogy a magnetikus berendezés zavara miatt a műsort nem sugározhatja. He­lyette egy népszerű tudományos fil­met láttunk a grúz meteorológusok munkájáról. De mit tenne ilyen eset­ben a televízió, ha nem nyúlhatna segítségért a filmarchlvumhoz? STANISLAV VRBKA KULTURÁLIS HÍREK • A San Francisco-i nemzetiköti Golden Gate-díjat Jakbyc Kochana lengyel rendező Hogyan éljen az em­ber című filmjének ítélték oda. A leg­jobb női alakítás díját a film fősze­replője Barbara Kraftovna kapta, a legjobb filmszínész díját pedig Igna­zlo Lopez Taros mexikói művész. • A szovjet fővárosban, a Moszk­va folyó partján felépítik a Művésze­tek Parkját, melynek központja az Állami Képtár lesz. A park és a kép­tár 1967-re, a szovjet állam fennál­lásának 50. évfordulójára készül el. U A londoni Royal Shakespeare Company Színház 1962—63-as évad­lát negyvenhétezer-négyszázhetven­három fonsterlíng veszteséggel zárta. A hiányt közadakozásból igyekeznek fedezni. Jövőre pedig úgy vélik biz­tosítani a színház anyagi helyzetét, hogy mintegy negyvenezer tagbői álló „színházbarát" társaságot szer­veznek, amelynek minden tagja éven­ként egy-egy fontsterllnget adomá­nyoz a társulatnak. Hová a kilencedik osztályból? Egy orvos megjegyzései a serdülő fiatalok pályaválasztásához A kilenc-éves alapfokú iskolák 9. osztályának tanulói e napokban töltik ki a kérdőívet, amelyen közlik, mi­ként határoztak jövőjükről. Nem cse­kély elhatározásról van sző, tehát nem csodálkozhatunk azon, ha az egész család, sőt az Ismerősök ls tanácskoznak erről a kérdésről, külö­nösen az esetben, ha a kisdiák a jövő évben már nem tér vissza az iskolába, tehát pályát kell választania. Eddigi tapasztalataink azt bizonyít­ják, hogy nem mindig sikerült a ser­dülő fiataloknak áttekintést nyújta­nunk a pályaválasztás ma már igen sokféle lehetőségéről. Közülük sokat nem sikerült mentesítenünk bizonyos szakmák Iránti előítéletektől. Néha az a benyomásunk, mintha a fiúk vala­miféle általánosan elterjedt „divat­hoz" Igazodnának, és mindnyájan elektrotechnikusok, televíziószerelők, vagy legalább ls gépkocsijavítók sze­retnének lenni. A lányok viszont fő­leg közszolgáltatási üzemekben, var­rodákban, divatszalonokban vagy egészségügyi intézményekben szeret­nének elhelyezkedni. Mivel Ilyen egyoldalú az érdeklő­désük, érthetően segítséget kell nyúj­tanunk nekik a pályaválasztásban, mert ettől függ a jövőjük, és rendkí­vül fontos a társadalom szempontjá­ból is. Helyes tehát, ha nemcsak a szülők, a tanítók, s az üzemi ter­vezők figyelme összpontosul e kérdés­re, hanem az egészségügyi dolgozó­ké is. A fiatalok elhelyezkedése előt­ti vizsgálatot eszközlő orvos nem elé­gedhet meg csupán a szemmel lát­ható testi fogyatékosságok megálla­pításával. A rejtett fogyatékosságokat és azt is meg kell állapítania, megfe­lel-e az adott munka a tanulók tes­ti, Illetve szellemi képességének, s előnyös lesz-e további fejlődésére Sok kilencedik osztályos tanuló csak az orvos tanácsára dönt amellett, hogv a mezőgazdaságban vagy ker­tészetben vállal munkát, ahol a tisz­ta levegőn végzett mozgás megedzi a eyengébb testalkatúakat Is. Tagadhatatlan, hogy a pályaválasz­tás rendszerint a természetes adott­ságokhoz Igazodik. A testileg erős fiatalok legszívesebben olyan foglal­kozást választanak, amely különösen | az izmokat veszi igénybe. Előszere­tettel tanulják a kovácsmesterséget, vagy pedig a bánya- és kohóiparban keresik az elhelyezkedés lehetőségét. A gyengébb testalkatúakat viszont a kevésbé megerőltető foglalkozások — szabó-, cipész-, fodrász — mesterség vonzák. Kegyvesztettek a tisztátlan, vagy az Időjárás befolyásaitól nagy mértékben függő foglalkozások, bár egészségi szempontból kifogástalan, sőt sok esetben az egészségi állapot­ra kedvező munkákról van sző. így például az erdész, a mezőgazdász és a legtöbb mezőgazdasági szakem­ber ilyen környezetben dolgozik. A mezőgazdaság gépesítése csupán tartalom nélküli fogalom lenne, ha nem volnának ügyes emberek, akik kezelni, javítani stb. tudják a korsze­rű mezőgazdasági gépeket. Különös figyelmet kell a lányok pá lyaválasztásának szentelnünk. Szocia­lista társadalmunkban nekik is — épp úgy mint a fiúknak — sok fele­lősségérzettel kell ezt a kérdést meg­oldaniuk. A lányok vidéken ls számos tipikus női foglalkozást űzhetnek, s megvan minden lehetőségük az ezekhez szükséges szakképzettségre, s ennek alapján a jó keresetre ls. Igaz ugyan, hogy nem minden fog­lalkozás felelhet meg minden leány­nak. A különösen sok erő kifejtést igénylő, fárasztó munka a medence­csontok deformálását és a nemzőszer­vek helytelen fejlődését okozhatja. Munka közben a rossz testtartás vagy a gépek erős rezgése ugyancsak ked­vezőtlen hatású e harmonikus, egész­séges fejlődésre. Traktorvezetők ezért csak testileg és szellemileg teljesen fellett, egészséges- 18 éven felüli lá­nyok lehetnek. A fiatal nők válassza­nak tehát olyan foglalkozást, amely biztosítja, hojťy egyik legfontosabb küldetésüknek «.z anyaságnak is ele­get tehetneK. MÜDr. Milan Cflek «W3. dacember 11. * 0] SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents