Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-07 / 337. szám, szombat

A munkahely kultúrája Ti . •"^•yr / • • SZOBROK KÉPEK, IRODALMI alkotások nemcsak tartalmukkal, hanem formájukkal ls hatnak, érzelmeket keltenek. Nevelő hatásuk szinte beláthatatlan. A televízlő képernyője előtt, színház-, vagy mozilátogatáskor nemcsak pillanatnyi örömet szerzünk magunknak, hanem emberi mivoltunkban Is fejlődünk, gazdagodunk. Általában lépten-nyomon különféle érzéseket, élményeket kapunk, ismereteket sajátltunk el. Érzelmeket ébreszt bennünk olyasmi is, amit gyakran észre sem veszünk. így vagyunk többek között környezetünkkel és a munkahellyel. Az íróasztal, a munkapad megszokott, figyelemre sem méltatjuk. Pedig nemcsak az érzelmi élet, hanem a munka tel lesítmény szempontjából sem mindegy, hogy milyen környezetben élünk, hogyan és hol dolgozunk. A szép, tiszta, barátságos és egészséges munkahely olyan tényező, amely minden tekintetben befolyásolja életünket, munkateljesítményünket. Sajnos, néhol mégis a munkahelyek kultúrájával törődnek a legkevesebbet... Mit nekem az üzem, a munkapad ... Amilyen, olyan... Az a fontos, hogy mielőbb leteljék a munkaidő. Majd kárpótol az otthon, ami szép, ami kedvemre való... Nagyon sokan gondolkodnak így és hasonlóan. Ezek az emberek a munkahelyet valahogy, amolyan átmeneti „jelenségnek", tartják és megfeledkeznek róla, hogy életünk nagy részét munkahelyen, munka közben töltjük. Ha valahol, akkor elsősorban a munkahelyen kell olyan viszonyokat teremteni, amelyek a munkát minden szempontból zavartalanná, az életet pedig széppé, kellemessé teszik. Ahol a munka és a munkahely kultúrájának nem tulajdonítanak jelentőséget, ott az ember, a dolgozó kultúrája szenved csorbát — bárki részéről nyilvánul ls meg a felületesség. Azt, hogy „bárki részéről", csak aláhúzzuk. A hanyagság ugyanis ezGyász és gyűlölet Pirciupis litván falu, a francia Oradour, a cseh Lidice és sok ezer orosz falu rokona. A hitleristák a második világháború éveiben kiirtották egész lakosságát, a falut pedig a földdel tették egyenlővé. Azt hitték, „művükőrök Időkre szól. De a hitleristákat kikergették, a falu felépült romjaiból, s mellette magasodik ma ez a szobor. Fiatal litván szobrász, Gediminos Jokubonis alkotta ezt az emlékmüvet. A litván anya gyászát, a nép lelkierejét és a barbár hódítókkal szemben táplált gyűlöletét testesíti meg örök időkre az aszszony alakja, amelyet litván népművészeti hagyományok felhasználásával mintázott a művész, aki oly nagyszerűen végezte el feladatát, hogy a legnagyobb elismeréssel, Lenin-díjjal tüntették ki. úttal is több helyről eredhet Okozhatja a vállalat, a munkaviszonyokkal nem törődő munkaadó, és okozhatja maga a dolgozó, aki — nem érezve magáénak e munkát és a munkahelyet — nemtörődömségével a legnagyobb gonddal épített és berendezett részleget ís tünkretehetl, testet-Ielket ölő lomtárrá „varázsolhatja". A dolgozóknak tehát legalább anynyi a teendőjük, mint az üzemeknek, Néha talán még több ts. Gyakran előfordul, hogy állami beruházás nélkül a dolgozók maguk hozzák rendbe elavult, kiöregedett üzemrészlegüket, teszik széppé, hangulatossá a munkahelyeket. (Rendszeres takarítás, díszítés, festés stb.) Előfordul azonban ennek az ellenkezője ís: modern, újonnan épített üzemek (ahol a munkahelyek kultúrája már a tervezéskor tudatosan érvényesült) néhány hónapos üzemeltetés után a dolgozók hanyagsága révén olyanná válik, ahonnan csak menekülni jó. Nem gondolunk üzemi étkezdékre, fürdőkre, ruhatárakra. Innen különösen sok rossz példát említhetnénk. Csupán a munkahelyekről van szó, ahol a munkaidő nagy részét töltlük, ahol néha viszont mégis olyan a környezet, hogyha szúrni tudna, kiszúrná az ember szemét. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az Ilyen helyeken a figyelmeztetések ellenére is alig történik valami. AZT SENKI SEM MONDHATJA, hogy „nem is törődnek velünk", „nálunk csak a termelés fontos", „a környezet másodrendű" stb., stb. Nem Ilyesmit senki sem állíthat. Márcsak azért sem, mert szocialista államunkban a szakszervezetek üzemi tanácsaitól a járási és kerületi tanácsokon, bizottságokon és tervezőirodákon keresztül egészen a kormányig és a párt Központi Bizottságáig igen sokat foglalkoznak a munkakörülmények megjavításával, a munkahelyek kultúrájának tökéletesítésével. Ezek után talán mondani sem kell: mindenütt egyedül az üzem, és a dolgozók összefogásán, megértésén és közös erőfeszítésén, más szóval: az üzem vezetőinek és dolgozóinak rend szeretetén és tisztaságigényén múlik milyen a munkahely, kellemes-e otí az élet és a munka, vagy nem? Hogy ez mennyire így van, azt a példák tucatjával bizonyíthatnók. A sok közül azonban álljon itt legalább egy, a jelšaval magnezit üzem példája. Az üzem dolgozói éppen a napokban foglalkoztak munkaviszonyaikkal, munkahelyük kultúrájával. A tanácskozáson felszólalók azt hangsúlyozták, hogy a munkahelyek kultúrájának javítása több szempontból Is Igen fontos. A legfontosabb azonban azért, mert ez is az életszínvonal emelésének egyik módja. Ezt fejezi ki egyébként a szocialista brigádmozgalom jelszava ís: Szocialista módon élni, szocialista módon dolgozni. AZ ÜZEMEKBEN TEHÁT az életszínvonal emeléséhez nemcsak a termelés növelése, hanem a munka- és életkörülmények javításán keresztül is vezet út. A jelšaval üzemben mindezt tudatosítva, vezetők és dolgozók egy emberként harcolnak, hogy ezen a téren Is példát mutassanak és üzemük elnyerje a minisztérium vörös zászalját. A megtisztelő kitüntetést az az üzem kapja, amelyik a munkabiztonság és a munkahelyek kultúrájában a legszebb eredményt éri el. Magnezltüzemről van szó. Ha valahol, akkor itt Igazán nehéz a munkán és munkahelykultűrán lényegesen változtatni. A jelSavaiak azonban nem riadnak vissza a nehézségektől. Mindent elkövetnek, hogv a szocialista brlgádmozstalom jelszava üzemükben maradéktalanul érvényesüljön. IGYEKEZETÜKET CSAK dicsérhetjük. Meg kell azonban jegyeznünk: mennyivel könnyebb lenne azokban az üzemekben a munkahelyek jobb kultúrájáért küzdeni, amelyekben lényegesen előnyösebb a helyzet, mint a magnezltüzemben. Sok helyen mégis alig tesznek valamit. Miért? Nem szégyen rossz és csúnya környezetben dolgozni ott, ahol a munka öröm és élvezet is lehetne?! BALÁZS BÉLA A TANÍTÓK ISKOLÁJA Az ez év márciusában Prágában megnyílt Oktatási segédeszközök kiállítása a tanítók, pedagógusok és művelődési dolgozók jől bevált segítőtársának bizonyult az Ifjúság nevelésében. Bár a kiállítás állandó jellegű, a tárgyak gyakran cserélődnek. Néhány hét elteltével a legtöbbet közülük hiába is keresnéd itt. Helyükre újabb érdekes, korszerű, a tudomány és technika különböző ágaiban már bevezetett gépek kerülnek. Tudják ezt a városi, vidék!, sőt külföldi látogatók, szakemberek. Ezért nem csappan az ötletekben gazdag tárlát iránt az érdeklődés. Sőt egyre többen járnak ide. Ezt Igazolják a legnagyobb elragadtatás hangján szóló bejegyzések is a vendégkönyvben. — A látogatók száma havonta mintegy négyezerre tehető — újságolja Háková elvtársnö, a módszertani propagációs osztály vezetője. — Főleg azok keresnek fel, akik a korszerű technika fejlődésének minden mozzanatát figyelemmel kísérve, fokozatosan terjeszteni Igyekeznek munkahelyükön a technikai forradalom eredi ményelt. Most is zsongó méhkasra emlékeztetnek a helvisé ek. Az érdeklődők alaposan szemügyre veszik, vizsgálgatják' a gépeket, műszereket, a feliratokat tanulmányozzák, kérdezősködnek. Akárcsak ez a rokonszenves martini tanítónő, aki mindjárt vevő ís lenne az egyik filmvetítő gépre. — Van rá pénzünk — mosolyog vidáman. Csak Katner elvtárs, az ide kirendelt Informátor szavaira borul el tekintete. — A kiállított tárgyak nem előadók. Sebaj. A megoldás így sem bonyolult. A gépek, készülékek megrendelhetők. A martini szükséglet fedezéséről például az Állami Pedagógiai Vállalat Banská Bystrica-i elosztó központja gondoskodik. Sőt mi több, az oktatási segédeszközök oroszlánrésze az ottani kiállításon is megtekinthető. • Bertand Russel angol filozófus nemrég két nemzetközi díjat alapított. Az első, a Békedij a nukleáris háború elleni nemzetközi harcot van hivatva elősegíteni. A másodlkat, az Atlanti Békedíjat, a béke előmozdítását célzó kutatások és tanulmányok ösztönzésére szánták, ötven, különböző nemzetiségű neves festőművész egy-egy képét ajánlotta fel Bertrand Russel békealapítványa számára. E képek értékét ötvenezer fontsterling r e becsülik. Katner elvtárs alig győzi a felvilágosításokat. Magyarázata nemcsak szakszerű, hanem szemléltető is. Az érthetőség kedvéárt működésbe hozza az egyes gépeket. Most éppen a Hang- és Fényképtechnika Kutatóintézetének legutóbbi újdonságát: az automatikusan működő Adior jelzésű diaprojektorhoz szolgáló távvezérlő készüléket mutatja be, mely az itt kiállított külföldi vetítőgépek között is megállja a helyét. A csavarmenet vagv a fogaskerék funkciójának felrajzolása a táblára cseppet sem könnyű feladat. Még így is kérdéses, megértenék-e tanulók. A vetítőgép puszta gombnyomásra egyszeriben megoldja ezt a problémát is. A magnetofonok körül főleg a nyelvoktatók forgolódnak. Amiről elődjeik még csak nem ls álmodtak, ma már természetesnek tűnik. Mindenki tudja, hogy sokkal egyszerűbb, célszerűbb a nyelvek, a klejtes elsajátítása a készülék segítségével. Az egyik helyiségben szerelik ís már — mutatóba — azt a 12 kabint, melyeknek mindegyikében fülkagylós magnetofonokat helyeznek el. Az iskolában persze jóval többen, — 60— 80 diák is részt vehet a vezérlőhelyiségből Irányított, magnetofon útján történő oktatáson, melynek során a tanító a kiegészítő magyarázatot élőszóval, mikrofonba mondja a diákoknak. Vizsgáztatásuk, a hibák kijavítása is ily módon történik. A kiállítás színvonalának emeléséhez az egyes vállalatok, üzemek legújabb gyártmányainak a bemutatói is hozzájárulnak. így például a brnói szakiskolák tanítóinak és diákjainak önsegéllyel készített laboratóriumi segédeszközeiből összeállított tanulságos ízelítőjét a napokban a blanskői Metra-vállalat újdonságainak a bemutatója váltotta fel. A fizika korszerű tanítási módját célzó mérőeszközök példányai Igen nagy visszhangra találtak a látogatók körében. — De talán a legnagyobb élményben vendégeink a délutáni órákban részesülnek — mondja Háková elvtársnő. — Filmvetítéseinket szakelőadásokkal tartkítjuk. A gyermeknevelésre, a tanítás korszerű módszereire oktatjuk látogatóinkat, akik hasznos tudnivalókkal felfegyverkezve, azzal az elhatározással távoznak, hogy mielőbb a gyakorlatban megvalósítsák mindazt, amit itt láttak, hallottak és tapasztaltak. Az Oktatási segédeszközök kiálítása a technikai és kulturális haladás jől bevált vívmánya hazánkban. —km N. ZSUKOV: ARIN A JÁN SMREK: DAL Tiszta jó bor, tiszta otthon, tiszta ének, tiszta asszony, tiszta homlok, tiszta lélek, mint a madár, vígan élek. így mulatok, azt se tudva, én kongatok, vagy más húzza, s enyém-e itt mind az ének: mint a madár, vígan élek. Megfutnak a cudar bajok, mert tudják, hogy erős vagyok. Ropog a fa, lámpa éled, mint a madár, vígan élek. Megértek a szőlőszemek, koszorúmról lecstlngenek, utat, szívet nem cserélek, mint a madár, vígan élek. MONOSZLÓY M. DEZSŐ: BEDE ANNA fordítása PAPAGÁJ-ÉJ Mint kotlős alá csibe-nyáj egymást tiporja fény, homály, s az éj mint ében papagáj föléjük tárja szárnyait. Rikácsoló várost éj, piros a szeme, zöld a csőre, elcsípne, ha futnék előle, jobb ha bevárom, s bámulom. Egy egész nappált rejt a tolla. Mi lenne, ha kilopnám alóla, sötétebb lenne így az éj? TÓTH ELEMÉR: I E G E N Y É K Félszázad van a derekukban és mégis fiatalok — az ember ilyenkor már öreg — a fák fiatalok állnak és nézik a változó világot talán a költőt is, aki arra jár s a lányt is, aki arra fut találkára mikor még ég a nyár Fák, mélyreeresztett gyökerekkel állnak a helyhezkötöttség s az egy-biztonságos pontjáról nézik a világot változó céljainkat (nekem úgy tűnik) vigyázzák életünket vigyázzák útjainkat a békét a csendet a szerelmesek titkát Fák dalolnak is és sírnak is és holtakat ls ringattak már s az égbe is fölkiabálnak Ogy állnak ott a faluvégen mint életünk óriási felkiáltójelei. (A Halak mélyben úsznak című készülő kötetből.) 1083. december 7. * ÜJ SZÖ 7. \