Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-07 / 337. szám, szombat

A költő nyelve — a nép nyelve Az Új Szó számára irta: Vlagyimir Cibin 'A népiesség problémája az orosz Irodalomban mindig központi kérdés volt. Ez Puskin számára a nép igazságát, Dosztojevszkij számára a lelkiismeretet, Tolsztoj számára az Írói tehetség biztos Iránytűjét jelentette. A szovjet irodalomban, főként a költészetben — ahol sok sajátos nyelvezetű rendkívüli tehetség tűnt fel — ez a kérdés ma is a legfőbb, mert a nép azt kedveli, amit megért. Lényegében három szempontból kell vizsgálnunk ezt a problémát: Mit, Hogyan és Miért ír a költő. Az első két kérdés a témát érinti, a harmadik az alkotás lényegét, vagyis a tartalmat fejezi ki. A szovjet irodalomban a fő mérce mindig az volt, mennyire szükséges valamely alkotás a népnek, milyen eszmei irányt mutat, vagyis miért írták, mit ad a népnek, hogyan segíti őt. A népiesség nem az erőltetett falusi Vlagyimir Cibrin népszerű fiatal szovjet költő. Alkotását az élő valóság hatja át. Verseiben nagy teret ad a nép ízes nyelvének, a közmondásoknak. Eddigi két gyűjteménye után most adják kt két újabb kötetét a kortársakról. tematikában, nem a hamisan csillogó, álorosz élet megéneklésében van. A költő népiessége — a nép előtti felelősségének átérzése. Miért tetszik nekem például Jevgenyij Vinokurov költészete és verseihek lírai hőse — a bátorság, férfiasság: Bennünket zord idő edzett keményre, nem illett hozzá a nyafka dal, sirám; nyűgös panaszra, könnyes vallomásra katonás versem akalmatlan bizony. Költészete a szovjet nép lelkületét, benső fiatalságát fejezi ki. Ezért meggyőző és mély benyomást hagy maga után. Jevgenylj Vinokurov nem egyszerű önéletrajzot ír, mert mögötte a nemzedék, a kortársak életrajzát látjuk. Versei, amelyekben közvetlenül a tényből Indul ki, nem földhöz kötöttek, általánosítják a látottakat s ezeik körét túllépve hitelesen hangzanak. Jevgenylj Vinokurov versei formailag egyszerűek és igénytelenek. Persze ez a világosnak nevezett egyszerűség nem a gondolat hanem a kifejezés egyszerűségét jelenti. Vinokurov verseinek népiességét lírai hősének lénye, erkölcsi szilárdsága és önmagához való hűsége fejezi ki. Verseinek hőseiben mintha minHELYES- E A NINCSTELEN SZŐ? Hogyan lehet ilyen értelmetlen szót használni? — írja egyik levelezőnk —, hiszen ez éppen az ellenkezőjét jelenti annak, amit mondani akarunk vele. Ha valakit nincstelennek nevezünk, akkor tulajdonképpen azt állítottuk róla, hogy nincs nélküli", tehát vagyonos. Logikai szempontból nézve ez az érvelés valóban nem alaptalan, de nyelvünkben nagyon sok olyan jelenséget találhatunk, amely nem közelíthető meg a logika oldaláról; a szó, szószerkezet, amelynek keletkezésében lélektani fényezők ls közreműködnek, nem mindig felel meg a logikus gondolkodás merev szabályainak. A nincstelen stilisztikai szempontból sokkal kifejezőbb, mint a rokon Jelentésű szegény vagy a logikailag szabályos vagyontalan. S képzésmódja sem kifogásolható. Egy Igealakból és fosztóképzőből áll: nincs + telen, ugyanúgy, mint pl. váratlan, hívatlan, kéretlen, keresetlen stb. A nincstelen egyébként a népnyelvből került az Irodalmi nyelvbe, nyelvjárásokban ma is használatos nincsetlen és nincstelen alakban. Sőt, él egy származéka ls: nincstelenség. Ha logikai okokból hibáztatnánk ezt a szót, akkor helytelennek kellene tartanunk az egyetlen-t ls, amely sokkal nyomatékosabb, kifejezőbb, mint az egy vagy egyedüli. Ugyanúgy a senki sem, semmi sem típusú tagadást sem érezzük nyelvileg helytelennek. Említhetjük még Itt ezt a régies, de a népnyelvben még ma ls hallható kifejezést: senki nélkül, semmi nélkiil. Pl. „Apám semmi nélkül van," Vagy: „Én már meghalok, hanem nem hagylak titeket se semmi nélkül." (Népköltési gyűjtemény). Hasonló szerkesztésmóddal találkozhatunk rokon nyelveink közül a zürjénben. Ezeket azért nem hibáztathatjuk, mert a nyelvben az Ilyen kettős tagadás (nincstelen, senki sem, semmi sincs, semmi nélkül stb.) gyakran nem állítást fejez ki, mint ahogy ezt a logika szabályai szerint várnánk, hanem nyomatékos tagadást. Szűts László Viliam Chmel: Szlovák népdal, illusztráció. (Színes linóleummetszet, 1957.) denki magára Ismerne s eszerint vizsgálná önmagát. Ezek szerint Vinokurov népiessége a kiegyensúlyozott „én" megformálásában van. Jevgenylj Vinokurov verseihez hasonlóan Szvetlana Jevszejeva fiatal költőnő verseiben ís a figyelem nem az élettől és a körülményektől megalázott kisemberekre, hanem egyszerű, közönséges emberekre irányú). Jevszejeva a megszokottban ls meglátja a szokatlant, a közönségesben a különlegeset. A környező világra és kis dolgaira irányuló figyelme művészi meggyőző erőt kölcsönöz verseinek, ö sem beszél az emberekről csak úgy, mint szivéhez közelálló földiéiről, az ő „én"-je nem zárkózik saját élményeibe, hanem állandóan Igyekszik színesen és nagyvonalúan megrajzolni másokat. Verse dallamos, ritmikus, zeneiességére a népdalok és si re ima k hatnak. Kerek, piros alma — feléd hajítom — nem ér el kezedig. Tűnődsz mosolyogva magadban Moszkvától egész Kijevig. Verseiben és mondai alakjaiban, akiket verseinek hőseivé tesz, a népeszme él. Ilyen alak a faluból a városba felkerült szomorú Alenuska. az északi versek hős Iljája, Orina, aki vállain hordozza a kor minden nehézségét ... Bensőséges, vérségi kapcsolat fűzi a népi alkotás forrásaihoz, a földhöz, s ezt nem más költőktől leste el. Ezért váltak természetes kifejező formájává versei az emberekről, a tengerészekről, akik „az összes tengereket felszántották". Ez a bensőséges kapcsolat a néppel (téma, forrás, a nép életében való részesség tudatosítása) különböző emberek számára is érthetővé teszi jevszejeva verseit. Ez nem stílusbeli, hanem szerves kapcsolat a népköltészettel, olyan kapcsolat, hogy a költő a nagy népi szervezet részecskéjének érzi magát. Irodalmunk és költészetünk célja mindig az volt, hogy a nép és ne.csak a műkedvelők szük köre értse. Ezért hatott mindig vonzerővel, hogy minél több emberi szívet hódítson meg. Ez a nyekraszovi hagyomány, ez Majakovszkij hagyománya. Az orosz Irodalomtól mindig idegen volt a formalizmus, ezért nagy költőink mindig visszatértek a pusklni világossághoz és egyszerűséghez. A fiatal szovjet költőkre jellemző az a szembetűnő törekvés, hogy megszabaduljanak a bonyolultságtól, a nehezen érthetőségtől, mert mint Lev Tolsztoj mondotta, minden, ami érthetetlen érthető nyelvre fordítva gondolat- és tartalomszegénynek mutatkozik. AnatoliJ Poperecsnij, Tamara Zsirmunszkaja, Vlagyimir Szaveljev, Leonyid Agejev, mind fiatal költők, a nép számára érthető és szükséges kifejezésmódot keresik. Napjainkban a népiesség együvé tartozást lelent a néppel a jövőt építő nagy alkotómunkájában. Ebben nem kis szerepet játszik a költői nyelv és minden árnyalata, mert a költő nyelve — a nép nyelve. (NovosztyI). • A verseket Báb! Tibor fordította. Kuba és a művészet Arthur Adamov cikke a Les Lettres Franqaises-ben — Nehéz feladat a fiatal Kubai Köztársaságban eltöltött néhány hetes tanulmányút alatt szerzett élménysorozatröl tömör beszámolöt írni. Még nehezebb azonban a hatalmas méretű kulturális fejlődésről hü képet adni — kezdi Arthur Adamov, a Les Lettres Francaiesesben Kuba és a művészet című cikkét. — Kuba lakosságának legnagyobb része még három esztendővel ezelőtt analfabéta volt — folytatja cikkét a szerző. — A világ kultúrtörténetében szinte egyedülálló eredményt ért el Kuba ifjúsága azzal, hogy legyőzte az analfabetizmust. — Ebben a még néhány évvel ezelőtt gyarmati sorban sínylődő országban ma Tolsztoj Háború és békéjét olvassák. Az ország legnagyobb könyvkiadóját, az Éditlons Natlonalest Alejo Carpentier kiváló regényíró Irányítja. — A felszabadult Kuba életörömét pompásan tükrözik a különbözfi népi együttesek magas kultúrájú zene- és énekprodukclól, amelyek Adamov szerint a folklőrművészet kiemelkedő teljesítményei. Havannában épül fel Kuba egyik legnagyobb művészeti központja, a Nemzeti Művészeti Iskola. A kertekkel körülvett, szökőkutakkal gazdagított modern épületsorozatot hozzávetőleg kétezer állandó hallgató részére tervezi Rlberto Gotardl és Vittorlo Garati, két lelkes, fáradhatatlanul munkálkodó olasz mérnök. A még nemrégen amerikai multimilliomosok kedvelt találkozóhelyét az ú) Kuba fiataljai töltik meg. — Így láttam és ezt éreztem, .amikor megismertem ezt a csodálatos országot — írja Arthur Adamov, s cikkét Rimbaud felejthetetlen sorával fejezi be: „Ma tudom a szépet köszönteni!" új köTsiyvek * | iiiinmimiimimiiiiiiimimiiiiiiiimmiiiii~ Közeledik a téli könyvvásár. A könyvek iránti nagy érdeklődésre kiadóink és könyvüzleteink már mosl készülnek. A nyomdákat egymás után hagyják el a jobbnál jobb könyvek. Gjdonságokból tehát ezúttal sem lesz hiány. Alább a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezménye keretében megjelent kiadványok közül ismertetünk néhányat. Dosztojevszkij: A játékos Dosztojevszkij a modern irodalomban szinte páratlanul álló hírnevét és hatását elsősorban regényeinek köszönheti. Legnagyobb műve, a Bűn és bűnhődés utólérhetetlen. Regényein kívül nagyot alkotott elbeszéléseivel is. Erről győz meg A játékos címmel most megjelent és a nagy író érett korának minden jelentősebb elbeszélését magába foglaló kötet. Regényeihez hasonlóan elbeszélései is a magányos megalázottak torz összeakaszkodását, megtaposott önérzetek ágaskodását, a jóságok és kegyetlenségek, az elvakult cselekvés s az önpusztító tisztánlátás bonyolult helycseréjét, áltekintélyek mocsokban hempergését, védtelenek megkínzatását, s az emberi méltóság utáni vágyat ábrázolják. Dosztojevszkij elbeszéléseiben talán még szabadabban kísérletezett jellegzetes formai eszközeivel: a bűnügyi regényekre emlékeztető cselekménybonyolítással, a kiszámíthatatlan lelki reakció késleltetett átvilágításával, a dialógusokként ható belső monológokkal, a köznapiság és a határhelyzetek merész egymásba olvadásával, a sietség és a víillomáskényszer Izgatott ömlésű mesterkéletlen prózával. A szép kivitelű, bibliapaplron megjelent kis formátumú kötet hét elbeszélést tartalmaz. Ebből öt korszerű magyar fordításban, ezúttal jelenik meg először. Az elbeszéléseket Makai Imre és Devecseriné, Guthy Erzsébet fordították. A Dosztojevszkij munkásságát értékelő utószó Fehér Ferenc munkája. A kötetet gazdag jegyzetanyag egészíti ki. (SG6 oldal) (30,50 korona) Ivo Andrič: A kisasszony, Nyuszka Ivo Andriönak, az 1961-ben Nóbeldíjjal kitüntetett jugoszláv írónak a Milliók Könyve sorozatban megjelent kötete két, az íróra igen Jellemző kisregényét tartalmazza A Kisasszony főhőse, az első világháború Idején és a két háború között rabja lesz a pénzgyűjtésnek. Az író nem bocsátkozik a bonyolult háttér szövedékének boncolgatásába, írásában csak egyetlen alak életútját kíséri végig. Írásában főhősének a harácsolás, a kuporgatás közben lelke teljesen kiszárad, érzelmi élete sivárrá, érzéketlenné válik, érezzük, mindez csak a kapitalista környezetben történhetett. A pénzharácsoló vigasztalan életében mint egy csepp tengervízben az egész tenger, jelen van a pénz uralmára épített társadalom vigasztalan sivársága. Teljes társadalmi körképet a Nyuszkában sem kapunk. Számos igen fontos társadalmi eseményről csak annyit tudunk meg, amennyit az írás főhőse, a maga szűk környezetében észlelni képes. Az írás lapjairól áradó atmoszféra mégis igen kifejezően érzékelteti: életek tragédiájának vagyunk tanúi. Mind a Kisasszony, mind a Nyuszka Igen szemléletesen mutatja Andrlő kiemelkedő írásművészetét, bravúros technikáját. Mint általában mindig, ezekben az írásaiban Is a megragadott lelki problémát ráhúzza egy-egy alakra, s teljesen életszerű embert formálva reális mesét sző. Keletiesen tarka elbeszélései ezer apró részlettel, pontos helyek, dátumok, nevek, mellékalakok sokaságával a hitelesség Illúzióját keltik Nyelve a legválasztékosabb irodalmi nyelv. Kerüli a rikító színeket, sohasem hatásvadászó. Egyszerűsége azonban nem stílusszegénység, hanem önfegyelem, szigorú művészi igény. Az Andriő-féle stílus sosem avul el. Nem fenyegeti az a veszély, hogy képeit, hasonlatait epigonok kapják fel és koptatják el. Stílusa utánozhatatlan. Szépségét, szuggesztív erejét a tartalomhoz Illő, tökéletes harmónia adja. A Kisasszonyt Herceg János, a Nyuszkát Csuka Zoltán fordította magyarra. (340 oldal) ' (15,50 K£s) Ivan Olbracht: Anna, Átokvölgye, Vándorcirkusz Ivan Olbracht művei, ezek a regényre, vagy elbeszélésciklusokra méretezett balladák az elnyomottak és az elnyomók közötti küzdelemről, az üldözöttek és kirekesztettek életéről a kapitalizmus kegyetlenségeiről számolnak be. A három elbeszélés közös vonása, hogy az élet peremére szakadt, meghurcolt szenvedő emberek hű tükörképei. A Vándorcirkusz jelképes értelmű: mindenütt jár, és sehol sincsen. Aki megnézi, hogy szórakozzék rajta, nem is sejti, milyen tragédia zajlik a porond mögött az emberekben, akiket űz a nyugtalanság, és akik különös bajban gyötrődnek. Olbracht e sajátos témát sajátos stílusban írta meg. A külső és belső feszültséget nem a szereplők gyatra szavai, hanem az író jelzései érzékeltetik. Az Annában a pártalapítás élményeit és eseményeit mondja el. Az Anna a szocialista irodalom egyik legkiválóbb alkotása. Gorkij Anyá-ján kívül alig van mű, amely az Annához hasonló hiteleséggel ábrázolná a proletariátus öntudatosodásának a folyamatát, az egyén és a kommunista mozgalom összefonódásának belső szálait. Az Átokvölgye a kelet-európai zsidóság életét s ezen belül ís az elnyomottság különleges formáit villantja fel. Az Átokvölgyében arra kapunk feleletet, hogyan próbálnak e regény elgyötört, és sokszorosan megalázott emberei szabadulni elnyomottságuk nyűgétől. Olbracht örökösen arra törekedett, hogy írásművészetével a haladást siettesse. Művészete harcos, forradalmi. Soha nem tett engedményt a könnyű megoldásnak, az olcsó sikernek, a képleteket helyettesítő frázisoknak. Az új kötetbe gyűjtött írásai is meggyőzően bizonyítják: Olbracht a cseh próza legigényesebb művelője, a szocialista realizmus kimagasló alakja. Az Annát Szőke István, az Átokvölgyét Zádor András, a Vándorcirkuszt Ágai Ágnes fordította. Az Ivan Olbracht életművét ecsetelő igényes utószó Dobossy László munkája (560 oldal) (26/— Kčs) Sztaniszlaw Wygoczki: Zenés üdvözlet Wygoczki azok közé a lengyel írók közé tartozik, akik mély felelősségtudattól áthatva, ma ls következetesen a haladásért, és az Irodalom „emberi arculatáért" emelnek szót. Személyes szenvedései érlelték íróvá. Elbeszéléseiben hitelesen, drámai erővél sűríti tiltakozását a múlt bűnei, az átélt szörnyűségek ellen. Prózaírói munkássága a felszabadulás után bontakozott kl. Fő műfaja ez elbeszélés, és a kisregény. Témaköre a forradalmi harc és a német megszállás éveinek tapasztalatai. Irásművészete sokszor a drámai hitelesség csúcsaira emelkedik. Különösen azok az írásai megrázóak, amikor — a szenvedők szemével nézve — a testileg-lelkileg tönkretett és kiirtásra ítélt zsidóság mártlromságát mutatja be. A Zenés üdvözlet címmel kiadott kötet a neves író válogatott elbeszéléseit tartalmazza. Wygoczkinak magyarul, eddig csak az Irodalmi folyóiratokban jelentek meg művel. A kötet most módot nyújt a sokat szenvedett, az utóbbi években tí?ib irodalmi díjjal kitüntetett író közelebbi megismeréséhez. (304 oldal) (13,-Kčs) Jirí Hronek: Hispaniola aranya Ifjúsági mű, mégpedig a javából. A regény lapjairól Kolombusz Kristóf első felfedező útjával Ismerkedünk meg. Kolumbusz hajójára felkéreszkedik Pedro, egy üldözött spanyol fiú. Furcsa viselkedése miatt a babonás matrózok előbb a tengerbe akarják vetni, majd árbocra akarják felkötni. Pedro azonban megmenekül. Miután a hajó sok viszontagság után szárazföldet ér, Kolumbusz megépíti a La Navidod néven ismertté vált erődöt. Az erődben több főből álló helyőrséget hagyott, maga I>edig visszatért Spanyolországba. A spanyol nemesekből, reményüket vesztett lázadókból, elvetemült kalandorokból, bitófa alól szabadult gonosztevőkből és más kétes egyénekből álló helyőrség csoportokra hullva aranyéhségében kegyetlenül kizsákmányolta a bennszülötteket. Pedro az üldözött Indiánok segítségére siet. összebarátkozik egy indián fiával, sok kalandot élnek át, majd oz önfeláldozás szép példáját mutatva Pedro megszabadít egy csoport bennszülöttet, rabszolgát s az Indiánok oldalán részt vesz az erőd elleni harcban. A könnyű stílusban megírt olvasmány végig érdekes és lebilincselő. A gazdagon illusztrált ifjúsági regényt Hubik István fordította magyarra. (350 oldal) (17,- Kčs) (zsa) Ű| SZÖ 8 * 1963. december Z, I