Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-07 / 337. szám, szombat

TADZSIK1SZTÁNI RIPORT | Aho! o gombhoz hozzávarrtók a ruháf K ét Idős újságíróval beszél­getek Olisambéban, a Tád­zsik SZSZK fővárosában. Mind­kettőjük mögött vagy harmincöt öves gazdag újságírói múlt áll, sok mindenről írtak, tudósítot­tak már. Tádzsikisztán fejlődé­sének élű tanúi ők, még azok­ra az időkre emlékeznek, ami­kor ezt a vidéket Kelet-Bokha­rának hívták és egy elnyomott gyarmati emirátusnak volt szin­te hihetetlen nyomorban tartott függvénye, „algyarmata". A ré­gi időkről folyó beszélgetés alatt úgyszólván be kell csuk­nia az embernek a' szemét, mert lehetetlenség megérteni a múltat a legmodernebb beton­alumínium-üvegpaloták, a me­részsíkú korszerű panelházak láttán. Erőszakkal ismételgetni kell E. E. Kisch, a „száguldó riporter" tudósításának szavalt: „Ezelőtt falu volt Itt, DUsambé­nak hívták. DUsambá „hétfőt" jelent. Hétfőn vásár volt, hét­köznap semmi sem volt." Hogy Itt semmi sem volt? — Volt, hogyne. Egy ötszáz lakosú vályogfalu. Még amikor — vagy harminc évvel ezelőtt — Itt járt július Fučík, akkor a repülőtér ott volt, aboi most a mezőgazdaságügyi miniszté­rium áll — mondja Gluhovszkij elvtárs, aki Düsambéban fogad­ta nemzeti hősünket. Aron Mar­kavics Gluhovszkij nagy szere­tettel beszél Csehszlovákia nagy fiáról és minduntalan Murldtn Prlmkulov tádzsik társához for­dul „emlékszel, ugye". Hogyne emlékezne Primkulov elvtárs, hiszen ő kísérte FuSlkot tadzsl­kisztáni útján ... Es föleleve­nednek a július Fučlkkal kap­csolatos emlékek, apró részle­tek, hol akadtak kátyúba az öreg rozoga forddal, hogyan gondolták a helybeliek az aján­dékba kapott balátba és turbán­ba öltözött Fuüíkról, hogy oda­valósi... — Azt mondjátok mag elvtár­sak, mit mutatnátok meg ma július Fučíknak? — kérdem tű­lük. Egymás szavába vágva váló szolnak, alig bírom jegyezni: — Megmutatnánk a textilkom blnátot, a selyemgyárat, az új kábelgyárat, Volgánkkal vin nénk oda, ahová akkor gyalog •em tudott eljutni, megmutat­nánk a panelházakat, az új Dü sambát és mindenekelőtt textil­gépgyárunkat, amely Csehszlo­vákiába szállít automatikus szö­vőgépeket ... Szövőgépeket, nekünk? Kö zép-Európa legfejlettebb iparú országának? Közép-Ázsia kellői közepéről, abból a Tádzsikisz­tánból, amely számára 1931-ben tizenöt helyet tartottak fenn a moszkvai egyetemen, de egyet sem lehetett betölteni, nem lé­vén írni-olvasni tudó ember? Hol van az a textilgépgyár? — Lenn vár a Volga, raflk, nézd meg, ha érdekel. ... A „rafik", mint megtudom, elvtársat jelent, a Volga pedig olyan utakon visz, ahová an­nakidején gyalogszerrel ls kö­rülményes lett volna eljutni a mocsarakon, úttalan helyeken át. Tadzsikteksztilmassztroj Ez a hoszú „rövidítés" azt je­lenti, hogy „Tádzsikisztánt Tex­tilgépeket Gyártó Üzem". A gyír a nagy évtized mfiva, az utóbbi években izületett úgy, hogy „a gombhoz hozzávarrták a ruhát". Mert volt Itt egy kis gépjavító műhely, amely a se­lyemgyár gépelt reparálta, s ezt feljesztették röpke négy év alatt korszerű exportüzommé. Még mindig épfll, az udvart da­ruk, magasba szökő betonállvá­nyok tarkítják. Addig épül míg csak „kombinát" lesz a nave ... Az öt-hat ezer kilométer tá­volságból Ide csöppent látogató otthon érzi magát. Először az igazgatónak teszi fal a szoká­sos kérdéseket, amelyeket oda­haza, Csehszlovákiában megszo­kott, s amelyek jslenleg Közép­Európa iparállamában az embe­reket foglalkoztatják. Szamár­Júllus Fučík tadzstktsztáni kísérőt: Aron Markouícs Gluhovszki j /baloldalt) és Nurldin Primkulov Szajmardon Tosov az automatikus szövőgépet szerelt tzklj igazgató meg a tadzsi­klsztáni problémákat fejtegetve lényegében a csehszlovákiai problémákról beszél. Meg is kérdem: — Honnan Ismeri, elvtárs, olyan jól a mi problémáinkat? Honnan tudja, hogy most éppen ez foglalkoztat bennünket Cseh­szlovákiában? — Dehogy tudom, raflk, én a hazai problémákról beszé­lek ... ... És kitűnik, hogy a mű­szaki fejlesztés, az anyagi ér­dekeltség, az újítómozgalom, a versony ás mindenekelőtt a gyors átállás az új termékfaj­ták gyártására a legégetőbb kérdések itt Tádzsikisztánban ép­pen úgy mint odahaza. Hogyan tanulják a világszínvonalat? A műhelyhez „bozzávarrt" Üzem izámára nehéz lehet azon­nal exportra alkalmas, világ­színvonalú automatákat gyárta­ni. Hogyan csinálták ezt? Volt-e elég szakképzett emberük? A szovjethatalom ével — az tanulás volt. Mérnökké, techni­kussá, szakképzett munkássá úgy tanultak az emberek, hogy nappal az építésen dolgoztak, este gépipari esti Iskolán tanul­tak. Förge, díszes, tarkára tolt kissapkában — tyubetyejkában — dolgozik a szerelőműhelyben Szajmardon Tosov. Két éve dol­gozik itt, a gyapottermelő vi­dék egyik kolhozából Jött. 0 szereli a vetélőt mozgató szer­kezetet. Megtudom tőle, hogy a csónakot lendítő kis kar a csehszlovákiai üzemekben gyak­ran eltfirdtt. Addig gondolkoz­tak a munkatársakkal, mlgcsak ki nem (Ötölték, hogy hegezztés helyett az alkatrészt agy darab­búi készítik. A mérnökök segí­tettek és a kát évvel ezelőtt még textilgépektől fényévnyi távolságban élő Tosov, az a szenvedélyes sakkozó tadsilk szerelő ma már tud|a, ml kall a világszínvonalhoz ... A szövetgöngyölítő hengert egy (latal Üzbég, Tujosl Szald­muradov szereli. Alig tlzankt­leno évei. A keze ügyes, azt látom, de milyen fejet takar ez a mlcisapkája, amellyel a tyu­betyejkát felcserélte? Ml kell őszerinte a világszínvonalhoz? — Tanulni, raflk, én már a nyolcadik osztályt járom. La fogok érettségizni. — Miért tanul? Több lesz a fizetése ezután? — Mi kommunista brigád va­gyunk, nálunk mindenki tanul. Meg aztán ... - feljebb tolja sapkáját és gondolkozik, mond­Ja-e, vagy sem — ... tudja, én pilóta szeretnék lenni. Es ah­hoz még többet kell tudni, mint a szereléshez ... Közben a távvezérlésű daru a szerelőszalag végéről leemeli az elkészült szövő-automatát ét a raktér felé viszi... Artyju­nyansz, az örmény cégmester felpislant rája ős szükségeinek tartja megjegyezni: — Nem volt még reklamáció a gépre... De azért már dol­gozunk a vetélő nélküli, pneu­matikus szHvö-automata tervein. Most az a legkorszerűbb, azt kell gyártanunk . .. Meglátja, Tujcil lemond a pllőtaizakmá­ról, ha megtudja, bogy ezt ize­relheti majd. Ahhoz sokat kell ám tudni. Ilyen tanulni vígyő és tudá­sukat gyümölcsöztetni tudó em­berek látt&n megértem, hogy lehetett négy év alatt „hozzá­varrni a gombhoz a ruhát , vi­lágszínvonalú üzemet teremteni egy Javítóműhelyből... — Szóval ezt is megmutattuk volna Július FuCIknak — mond­ják kiiírőtm, amikor • gyorsan suhanó Volgával a sima aszfalt­úton ismét a várót felé tar­tunk. — De megmutattuk volna a cementgyárat ls, amelyet Csehszlovákia szállított nekünk. Nem akarod megnézni? Eredeti kapacitásit teljes száz százalék­kal növeltük. Tudod, az embe­rek rijüttek, hogy egynéhány művelatot meg lehat gyorsíta­ni... Megtanulták ... Magtanulták, megtanulták, megtanulták ... Harminc évvel ezelőtt nem volt kit ac egye­temre küldeniük. VILCSEK GÉZA FINNORSZÁGI RIPORT | Nagy hírnévre tesznek szert a finn építők, köztük vezető szerepet játszik Alvar Aalto akadémikus. A finnek gyak­ran emlegetik, milyen nehéz náluk házat építeni: az észa­ki éghajlat és a sziklás ta­laj sok nehézséget okoz. Ta­lán éppen ez készteti a finn építészeket állandó kutatás­ra, melynek sikerei olyan szembetűnőek. Ezt bizonyít­ják Lahtt lakóházai, Tampere, Turku és Taptola „szputnylk­város" új lakónegyedel. A finn építészek ügyelnek az esztetlkai követelmények érvényesülésére, az építkezés minőségére ős a tervezés ész­szerüségére. Valóban nagy művészet épületek és egész negyedek harmonikus beil­lesztése a környezetbe. Pél­dául az erdő a finn tájak jel­legzetessége. Ezért a finnek a különféle építkezéseknél Igyekeznek minden fát meg­őrizni. így aztán a települé­sek kertvárosok. Az új mikrokerületekben megragadó látvány a külön féle épülettipusok művészi összhangja. Bátrán akalmaz­zák a vegyes építészeti stí­lust. A hosszú, alacsony épületek hátterében élesen kiválnak a sziklára épült „pontházak". A homlokzatok és az erkélyek megoldása ls különböző. Jellemző, hogy a helsinki városi hivatalnak Egy ország építkezik külön osztálya foglalkozik a homlokzatokkal. E szerv tud­ta és beleegyezése nélkül sem magán-, sem hivatalos épít­kezés nem folyhat. — Honnal ered a kifejező eszközök sokrétűsége az itte­ni építészetben? — kérdem Suhonen professzort. — Nálunk nagyon elterjed­tek a jeligés pályázatok. Sok eredeti tervet kapunk, melye­ket a sajtó nyilvánosan meg­vitat, így azután a legsike­rültebb megoldásokat választ­juk. A háború után 17 új lakó­negyed és mlkrokerület szü­letett a finn főváros peremén, most újabb öt épül. A mikro­kerületeket komplex módon építik — egyidejűleg tervezik és építik a lakóházakat és a középületeket, Iskolákat, üz­Tapiola, Helsinki peremvárosa leteket stb. Ej a módszer leg-* szembetűnőbben Taplolában, Helsinki „szputnylkvárosá­ban" érvényesült. Itt nagyon ésszerűen szervezték meg a Játszótereket, a garázsokat és a gépkocsiparkolőkat. A bái zakban nem építettek be üz­lethelyiségeket; az áruházak, a közigazgatást épületek, a kulturális Intézmények egy központban vannak. Itt nin­csenek ún. folyosóutcák, ha-< nem a szabad tervezés érvé­nyesül. Ennek eredményeként minden ház a lehető legtöbb nafényt kapja és az erdők ls épen maradtak. A főváros másik részében, tíz kilométerre a központtól ti] mlkrokerület épül — Plrfli jänmäkl, melynek Jellegzetes­sége a panelépltkazés nagy­arányú alkalmazása. Ez 25 százalékos Időmegtakarítást, 15 százalékos költségmegta­karítást eredményez és kihat az építkezés minőségére.., Végül ki kell hangsúlypznl, hogy a finnek sokat adnak a kényelmes lakberendezésre. A kényelem érdekében ötlete­sen használják kl a padiás­ás pincehelyiségeket. Minden lakásnak külön gyümölcstá­rolója van, ezenkívül külön kamrát rendeznek be a régi holmik őrzésére. V. ANYIKIN és J. GOLOSUBOV ANGOLAI ÚTIJEGYZETEK LEGYŐZHETETLEN NÉP Lucio, Angelino és Roberto tonák „megnyerték" a hábo­öklükkel verik a taktust és rút. Győzelmük mégis ábránd, zászlajuk zöld színéről éne- mert nem tudták helyreállíta­kelnek. Nehéz, élesen kanyar- ni a biztonságot és ellenőrzé­gő úton haladunk. Három- süket kiterjeszteni a lakos­száz méterrel alattunk sűrű ságra. Az ültetvények körül őserdő. A veszélyzóna köze- beton erődítményt építenek, pén vagyunk, Innen 70 kilo- de elég, ha a katona elhagy­méterre fekszik NevaCatpem- Ja posztját, máris felkelőkbe ba, portugál katonai ellenőr- ütközik. Nambuangóngo, Bes­zőpont. A legjobb esetben öt sa Monteiro és Bembe körül óra múlva érünk oda. A vo- 150 km-es térségben a portu­lánnál ülő hadnagy előre fi- gál hadsereg még csak mu­gyelmeztet: tatkozni sem mer. — Villámgyorsan cseleksze- Azt mondják, a felkelők nek: két-három lövés tíz mé- száma meghaladja a tízezret. térről a „canhanguló"-ból. Míg ötezren harcolnak, atöb­Hlggye el, egy ilyen lövés az bl a volt Belga Kongóban le­ember fejét is elviszi, két te- Vő bázisokon pihen. A felke­nyérnyi nagyságú lyukat üt jők megtanultak manőverezni. a bőrén... A „canhanguló" A harcmezőn a vietnamiak elöltöltő kovácspuska, golyó taktikáját alkalmazzák. A helyett kövekkel, üvegdara- harc hevében föld alatti fo­bokkal, vastörmelékkel töltik lyosókon hirtelenül eltűnnek, meg ... majd 50 méterre az ellenség „NE ÖLJENEK MEG!" háta mögött ismét feltűnnek _» > A z ütközetek után mindig A hadnagy és emberei nem m 0dern fegyverhez Jutnak, tartóznak a portugál sorkato- így a fegyverzetük is állan­nasághoz. Mintegy háromezer dö a n javul. Az idén februárban főnyi „önkéntes alakulat" és eg y portugál Járőr parafasisa­teljes autonómlát élvez. Majd- k0S i terepszínű katonaruhát nem mind Angolában szülét- vis eiő alakokat pillantott meg tek, átlagos koruk 35—50 év. Kabindában. Nyugodtan köze­Többnyire elszegényedett far- jedett feléjük, közben gyilkos merek. Nem Ismernek Jómo- golyózápor végzett vele. A dort, megvetik a sorkatoná- portugálok először találkoz­gat. tak angolai sorkatonákkal. — Ezek a tiszti flcsúrok A korsze rü hadsereg, tehe­asszonyostul-gyermekestül tetlen a üt harcot kerülö j főnnek ide. A katonai tskolá- tIzes CS Oportokban támadó , t" do mý n ny a l harcosokkal. A légierők sem­teletómték a fejüket, itt meg mlr0 sem mennek a sűrű ö s. az országot sem ismerik. Misé-. erdökb en, a gyalogság pe­re árnak, meg azzal szórakoz, dl lép ten-nyomon kelepcébe nak, hogy színes nyilakat to- esl k. Portugána már 19B 2 au­logatnak ide-oda a térképén, gusztusäba n elvesztette Ango­Bezárkóznak erődelkbe ame- m miutän a leopol(ivillei lyeket csak két őrs kíséreté- kormSn y beleegyezett, hogy ben hagynak el. A lázadók angolal kik épző táborokat lé­meg azt csinálnak, amit akar-. tesItsenek Kong 6 területén. nak. Az út szélesedik, s már 30 HA NINCS EGYSfiG.., km-es sebességgel robogunk, . nortu I. álok B e„ edüll re­Éles kanyar mögött mintegy m* J""Ji 8'"° KJ B g„ y/ 1 a„" í®, 12 bennszülött férfit és nőt mozgom két eUen­pillantunk meg. Vízért men- \ZwZzUkA két nek. Hirtelen bevetik magú- A Jrf: kat B7 fisfirrlfihfl A katonák cs oP ort őPP 0n o ly an ádá z SSiiímtAi r-J?!öA S küzdelmet vív egymással, lö 11 él bérnek vissza • * mínt a Portugálokkal. A valő-' wttei térnek vissza. ságban két nacionalista párt — Ez az úr külföldi Újság-. )átszlk szerepet: a2 Ang oi a V? ~ mond, a f, hadnagy-— Felszabadításáért Küzdő Népi Mutasd meg neki, hogy nem Mozgalom, melynek vezére félsz tőlünk. No, csak rajta! MaHo de Af!drű d y e> és Angol a — 1-i-i-tgen, nem félek. Népeinek Szövetsége, melyet könyörgöm, ne ölfenek meg, Holden % Roberto vezet. Az ártatlan vagyok! utóbbit az Egyesült Államok, Végre elértünk Nova Cat- Andradet pedig a szocialista pembába. Valaha több száz tábor támogatja. Ettől függet­ember élt a falucskában, de lenül a két párt programja a lakosság elmenekült. Most nagyon hasonlít egymáshoz, mintegy félsz4zad sorkatona mindkettő függetlenséget kö­tanyázik itt. Gépfegyvertor- vetel. Mindkét párt hangoz­nyok. Szögesdrót. tatja, hogy rákényszerltették — Gyakran Járnak bevetés- a fegyveres harcra, mert Llsz re a veszélyzónába? — kér-^ szabón nem volt hajlandó tár­dem a parancsnokot. A kapi- gyalni. Készek bármikor tár tány Ingerült: gyalni a portugálokkal, ha — Legalább egy századdal biztosítják• az angolai nép ön­kell elindulni, máskülönben rendelkezést jogát. A két párt esztelen lenne minden vállal- ellenségeskedése árt a nem kozás. Nekem egy századnyi zet! felszabadító harcnak. Az katonám stnes, így csak az egységfront Jobb eredmé­erődőt. védelmezhetem, nyekhez vezetne. Az önkéntesek hadnagya a fogai között morogja: — No látja, félnek, A luandal főkormányzótól Egész Lisszabon sopánkodik, ezt hallottam: „Politikánk a ha embereik közül valaki fű- lehető legjobb. Biztosltja a be harap, arra viszont fel nyugati és a keresztény cívi­sem figyelnek, ha közülünk lizácló védelmét. Olyan lehe partkol el valaki. tüségeket ad az afrikaiaknak, LÁNGOLÓ VULKÁN amilyenekkel független or bAtNüULu vubiw w szágban nem rendelkeznének. A portugál hivatalok azt Meggyőződésem, hogy Jobb híresztelik, hogy Angolában nekik, ha portugál állampol­megszűntek a hadműveletek, gárok maradnak, mintha a lázadók szétszóródtak, rend angolaiak lennének." és nyugalom honol. Persze az angolaiak nem A felkelés 1991 márclusd- vesznek részt az ország poli­ban az északi részeken tört tlkai életében, semmibe sincs ki, teljesen váratlanul. Sar- beleszólásuk, hisz 90 százalé­lószerű macsettával és ósdi kuk Írástudatlan. fegyverekkel felszerelt benn- Ötvenezer főnyi expedíciós szülöttek ezrével özönlötték hadtest fenntartása 6 ezer km­el a gyarmatosítók városait re a támaszpontoktól, súlyos és ültetvényeit. A fehér tele- teher Portugáliának. Kérdés, pesek rettegve Laundába me- sokáig bírja-e ezt Portugália? nekülnek. A felkelők 300—400 Az angolal háború már az km, széles, politikailag és ka- anyaországban is kezd nép­tonallag fontos terület ural szerűtlen lenni, bár a hivata­lettek. A valóságban hatal- lok ezt tagadják. Sok portu­tnukba kerítették a volt gál liberálissal találkoztam, Belga Kongó és a Luanda kö- akik gyűlölik Salazai rend­zöttl térségét. Húsz várost szerét. Andrade pártjának ve­foglaltak el és Luandától 150 zetői is hangoztatják hogy km-re északkeletre Nambu- különbség van a portu 6al nép angongót tették meg ldelgle- és a fasiszta Salazar-rendszer nes fővárosukká. közfitt. A kocka el oar. vetve. A portugálok gyorsan és Kérdés, megállja-e t helyét kegyetlenül válaszoltak, öt- Portugália ott, ahol masoi- ve­venezer főnyi erősítés érkezik reséget szenvedtek vagy pe­Lisszzabonből. Nambuangongo dig az utolsó negyedórában a augusztusban már Ismét por- Jövőtől rettegve megadj An­tugál kézen van. A felkelők golának a függetlenséget, elvesztették bázisukat és amelyről most meg beszélni szétszóródtak. A portugál ka- sem hajlandó?! MAX C LE AU ELKERÜLHETETLEN VÉG ŰJ SZÖ 4 * 1983. december 4,

Next

/
Thumbnails
Contents