Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)
1963-12-23 / 353. szám, hétfő
Növeljük ideológiai munkánk színvonalát (Folytatás a 3. oldalról) lékében keményen fellépünk a fenegyerekekkel és a társadalomellenes elemekkel szemben. • • * 'A tanuló Ifjúság oktatásával és kömmunista nevelésével egyetemben a dolgozók nevelése és oktatása az állami és üzemi iskolákban, valamint az iskolán kívüli oktatási rendszer keretében, főként Szlovákiában társadalmunk további politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének, a munkatermelékenység emelkedésének és a minőség fokozásának sürgetően fontos feltétele. Még mindig fő probléma olýan szervezési formák és ösztönzöerők feltárása, amelyek lehetővé tennék a szocialista rendszer lényegéből ez irányban adódó lehetőségek teljes kibontakozását. Ez a tény különösen égetően jelentkezik Szlovákiában, mert az ipari és e mezőgazdasági elemi szakképzettség, a közép- és főiskolai végzettségű dolgozók számának tekintetében jnég mindig aránytalanság mutatkozik Szlovákia és a cseh országrészek feözött. Annál szigorúbban kell elítélni a közömbösség minden megnyilvánulását, e kérdés lebecsülését vagy felületes kezelését, a dolgozók továbbképzése feltételeinek megteremtésére vonatkozó párthatározatok és állami utasítások elhanyagolását. A szóban forgó párt- és kormányhatározat kidolgozásának és végrehajtásának az SZNT iskola- és művelődésügyi osztálya által végzett elemzése megmutatta, hogy e téren sok fogyatékosság van még az olyan fontos üzemekben is, mint például a Považská Bystrica-i Klement Gottwald Üzem, a Kelet-Szlovákiai Vasmű, a Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Gyár, a seredi Nikkel-kohó és más üzemek. Sok gyárban nem teremtenek olyan feltételeket a munkájuk mellett tovább tanulóknak, amilyeneket a párt- és kormányhatározatok elrendelnek. Másrészt viszont olyan egyéneknek, akiknek képességük sincs a tanulásra és nem is érdekli őket a tanulás, tanulmányi kedvezmények ürügyén lehetővé teszik a naplopást. Az iskolák a maguk részéről nem eléggé biztosítják a dolgozók magas tanulmányi színvonalát, nem biztosítja ezt a tantervek szerkezete, az oktatás és a konzultációk színvonala sem. E munkában nem kis szerep vár a Népművelési Intézetre és a rí@p~-" művelési Intézményekre, amelyeknek le kell vetkőzniük a régi „kulturmunkálkodás" jellegét és azokkal a minőségileg új feladatokkal kell törődniük, amelyek a tudomány, a technika, az ipari és a mezőgazdasági munkaszervezés jelenlegi helyzetéből adódnak. Nem vagyunk az ellen, ha a népművelési intézmények megtanítják a faluslakat varrni és főzni, könyvet forgatni stb. Az élet azonban sokkal sürgetőbben követeli, hogy megismertessék a tömegeket a legújabb tudományos és műszaki vívmányokkal, főként a munkájukhoz szükséges ismeretekkel. Nagyon sürgős feladat a világnyelvek tanfolyamainak megszervezése. Ilyen tanfolyamok egyetlen nagyobb népművelési intézmény munkájából se hiányozzanak. A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság is a dolgozók műveltségének fokozásában és szaktudásának növelésében lássa fő küldetését. Külön kell foglalkoznunk a mezőgazdasági és a középfokú szakiskolák s általában az ipari tanulók oktatásénak problémáival. Mindnyájan tudjuk, hogyan fest a szlovákiai mezőgazdasági dolgozók szakképzettsége az iparhoz és a cseh országrészekhez viszonyítva. A mezőgazdaságnak 1970-ig az ipar színvonalára kell emelkednie. Jól képzett emberek nélkül, tehát a mezőgazdasági iskolarendszerben eszközölt újabb messzemenő intézkedések nélkül ez nem valósítható meg. 1970-ig ki kell építeni a mezőgazdasági szakmai tanulóhelyek hálózatát, amelyek vállalati intézményekként létesülnek az állami gazdaságok, a GTÁ-k és az ipari jellegű mezőgazdasági üzemek mellett. Súlyt helyezünk arra, hogy a mezőgazdasági üzem a fiatal szakképzett dolgozók számára jó munkafeltételeket biztosítson, megfelelően díjazza őket és céltudatosan kiküszöbölje a mezőgazdasági munkák idényszerűségének hatását. Feltételezzük, hogy ezek az intézkedések a jó nevelőmunkával együtt lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaságot szakképzett fiatalokkal töltsük fel, mégpedig a szükséges számban. De nemcsak a mezőgazdaságban, — amelynek most különös figyelmet szentelünk —, hanem a népgazdaság valamennyi ágában és egész iskolarendszerünkben fokozott gondot kell fordítanunk a tanoncképzésre. A CSKP Központi Bizottsága újból hangsúlyozta, jelenleg elsősorban arról van szó, hogy stabilizáljuk és javítsuk a tanonciskolák és szakmai tanulóhelyek pedagógiai kádereit, tantermeket, műhelyeket és internátusokat létesítsünk, megjavítsuk az elméleti oktatást és a gyakorlati kiképzést, hogy fokozatosan megszüntessük a diákok és a tanoncok közötti válaszfalat. E téren különösen Szlovákiában nagy feladatok várnak a vállalatokra és az üzemekre, amelyeknek a társadalom érdekében, de saját munkahelyük fejlesztése érdekében is gondoskodniuk kell az utánpótlásról — a tanoncokról. Meg kell teremteniük annak a feltételeit, hogy tényleges fordulat álljon be a tanoncképzés és nevelés korszerűsítésében. Vannak Szlovákiában vállalatok, ahol jól gondoskodnak a tanoncképzésről. Közéjük tartozik például a sninai Vihorlat, a humennéi Chemko, a sviti Chemosvit, a košicei CSSZÁV, s az utóbbi Időbén a bratislavai Magasépítő Vállalat, a Podpolianyi Detva Gépgyár, és számos más vállalat, főként olyanok, amelyek már hosszabb hagyományokra tekintenek vissza a tanoncképzésben. De nem kevés azoknak a vállalatoknak a száma sem, amelyeknek igazgatói, pártszervezetei és FSZM-szervezetei a legélesebb bírálatot érdemlik a tanoncutánpótlás nevelésében tanúsított hanyagságukért. Ezekben a vállalatokban csak a mai feladatok teljesítését tartják szem előtt ás nemlátják a távlatokat. A kerületi és járási pártbizottságok plénumain konkrétan meg kellene nevezni e vállalatokat és hasznos lenne a tanoncképzés helyzetének elemzése. E nem kielégítő helyzet kialakulásában azonban részük van az illetékes szakágazatoknak is. Az ifjúság és a felnőttek nevelésében és oktatásában progresszív szerepet kell játszania a pedagógiai tudománynak is. Erre akkor lesz képes, ha mentesül a sematizmustól és a dogmatizmustól. A párt elvárja, hogy a pedagógiai tudomány megfelelő időbeli előnnyel fogja megoldani a legidőszerűbb gyakorlati problémákat. Feladata elsősorban az, hogy behatóan, tudományos módszerekkel elemezze a nevelés és oktatás folyamatát, s az összes pedagógiai tényezőket, olyan problémákat vessen fel, javasoljon és kísérletezzen kl a gyakorlatban, amelyek döntőek az ifjúság és a felnőttek oktatásának és nevelésének fejlesztése szempontjából. I A nevelés és az oktatás terén az általános javulás érdekében feltétlenül fokozni kell az iskolaigazgatási szervek felelősségét, az SZNT-től kezdve egészen az egyes Iskolaigazgatóságokig. Főként az SZNT irányító és ellenőrző tevékenységének hatékonyságát kell növelni, mert az SZNT mindenképpen felelős az oktatás és a nevelés állapotáért Szlovákiában. A felvetett kérdésekkel nemcsak a szlovákiai, hanem kerületi és járási méretben ls foglalkoznia kell. A Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok felelősek a magyar és ukrán tannyelvű nemzetiségi iskolák fejlődéséért is. Ezeknek az iskoláknak ugyanolyan, sőt néha még nagyobb figyelmet kell szentelni, mint más iskoláknak. Itt a fő feladat a nevelési-oktatási folyamat általános színvonalának emelése, ugyanakkor Javítani szükséges az anyanyelv és a szlovák nyelv, a matematika, fizika és a többi tantárgy tanítását, s szüntelenül fokozni kell a tanítók pedagógiai, valamint eszmei-politikai tudását. Különös gondot kell fordítani a magyar, ukrán és szlovák Iskolák együttműködésére, főként a vegyes iskolákban. Az SZLKP KB mai ülésén Is szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a tanítókról, a tanítók iránti viszonyról s a tanítók küldetéséről hozott párthatározatok és irányelvek továbbra is időszerűek és érvényesek. A kommunistáknak gondoskodniuk kell e határozatok teljesítéséről és irányelvek betartásáról, s nem szabad eltűrniük, hogy a gyakorlatban elferdítsék vagy megszegjék őket. Az utóbbi években a párt gondoskodása e téren szüntelenül fokozódik. Ennek ellenére néhol, némely járásban adódnak esetek, amikor helytelenül tekintenek a tanítók munkájára. Akadnak még funkcionáriusok, akik durva és érzéktelen magatartást tanúsítanak a tanítók bonyolult, igényes munkájával szemben. Nem alkalmazzák az ideológiai megnyerés és meggyőzés módszerét, gyakran durván parancsolgatnak, ami nemegyszer a politikai primitivizmussal határos, örvendetes tény, hogy nálunk egyre kevesebb Ilyen jelenség fordul elő, ami főként pártunknak a személyi kultusz, a szektás és dogmatikus módszerek elleni harcának köszönhető. De még észlelhetők hasonló jelenségek, s ezért itt az ideje, hogy megfelelő következtetéseket vonjunk le mindazokkal szemben, akik ilyen módszereket alkalmaznak, hogy ne okozhassanak kárt az iskolák munkájában, s a fiatal nemzedék nevelésében. Ez a feltétele annak, hogy a tanítóktól megkövetelhessük a felelősséget az iskolai nevelőmunka, de ugyanakkor az önkéntes nevelőmunka iránt, valamint az iskolán kívüli felette szükséges társadalmi munka Iránt is. Megkívánjuk, hogy művelődjenek, gyarapítsák tudásukat, s így mielőbb megszűnjék a szakképzettség hiánya, ami nagymértékben gátolja iskoláink fejlődését. A párt már nemegyszer hangsúlyozta, hogy a tanítók alkotómunkájához a nemzeti bizottságok kötelesek a szükséges feltételeket megteremteni, kötelesek segítséget nyújtani elszállásolásukban, étkeztetésükben, kulturális népművelő tevékenységük, rendezett egyéni életük feltételeinek kialakításában. Az iskola munkájára főként az van rossz hatással, ha a tanító nem lakik működési helyén. Szlovákiában aránytalanul nagy azoknak a tanítóknak a százaléka, akiknek hosszú, több kilométeres utat kell megtenniök az iskolába. Az Iskola- és Kulturális Ügyi Minisztériumnak az SZNT iskola- és kulturális ügyi osztályával karöltve fontolóra kell vennie olyan Intézkedések egész rendszerét, amelyek megjavítanák a leendő tanítók kiválasztását és előkészítését, megszüntetnék a mai fogyatékosságokat s lényegesen növelnék a tanítói hivatás vonzóerejét. A tanító iránti, valamint a tanító eszmei-politikai, pedagógiai és szakmai színvonala állandó emelésére irányuló helyes viszony megteremtésére, elsősorban a pártszervezeteknek kell törekedniük. Nemcsak az Iskolai alapszervezetek, hanem a falusi és üzemi szervezetek, a járási pártbizottságok is óriási felelősséget viselnek a pártpolitika lenini érvényesítéséért az iskolákban és a tanítók körében. Komoly nevelési és szociális probléma a különböző testi és szellemi fogyatékosságban szenvedő különös gondoskodást igényelő gyermek nevelése. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak mielőbb felül kell vizsgálnia a különleges gondoskodást igénylő ifjúság intézeteinek egész irányítási rendszerét és anyagi ellátottságát. Az égető feladatokat mielőbb meg kell oldania és gondoskodnia kell arról, hogy e komoly problémákat ne kezeljék közömbösen. Főként azzal kell törődnie, hogy ne kerüljön sor felelőtlen beavatkozásokra a gyermekotthonok hálózatának építésében s az e gyermekekről való pedagógiai gondoskodás fejlesztésében. E létesítmények céljaira, elvtársak, nem kell gyűjtéseket rendeznünk, mint ahogy egyesek javasolják, hanem növelni kell a nemzeti bízottságok gondoskodását és felelősségét, s emellett fel lehet és fel kell használni a lakosság és az intézmények kezdeményezését és segítségét is. Beszámolója további részében Vasil Bilak elvtárs o CSKP KB határozata szellemében a CSISZ és a plonírszervezet munkájával foglalkozott, majd a főiskolákkal összefüggő kérdésekre tért át. Beszédében hangsúlyozta: A főiskolák továbbfejlesztésében hovatovább a minőségi szempont lesz a döntő. Hogy ezt a követelményt biztosíthassuk, meg kell teremteni a továbbfejlesztés feltételeit. Elsősorban az anyagi, műszaki, valamint a magasfokú káderpolitikái feltételek megteremtéséről van szó. A szlovákiai főiskolák eddigi fejlesztését mindeddig egyrészt a főiskolák hálózatának kiszélesítése, az egyes tanszékek számának növelése és a szakosítás elmélyülése, másrészt a hallgatók számának rendkívül gyors növekedése jellemezte. Ez főképp a műszaki főiskolákra, a természettudományi szakokra és az orvosi fakultásokra von^tkoiik. A főiskolák gyors fejlesztésével, elsősorban a hallgatók számának növelésével nem tudott lépést tartani a tantermek és a diákotthonok építése és a laboratóriumhálózat továbbfejlesztése. Ugyanez érvényes egyes főiskoláknak képzett tanárokkal, docensekkel és adjunktusokkal való ellátására is. Ennek következtében főiskoláink többségében az utóbbi években aránytalanságok keletkeztek a hallgatók tervezett számának évről-évre való növekedése és a főiskolák anyagi, műszaki és oktató káderekkel való ellátása között. Különösen kritikus a helyzet e téren Bratislavában, elsősorban a Komenský Egyetem természettudományi karán, a Testnevelési Főiskolán, az orvosi karon, a Szlovák Műszaki Főiskola építészeti és elektrotechnikai karán, valamint a košicei főiskolákon. Egyhelyben topogni,vagy így tovább folytatni a főiskolai oktatást, már csak a tanítás és a szakképzés rovására lehetséges. Ezekkel a problémákkal ezért már a legfelsőbb párt•és kormányszervek ls foglalkoznak. Intézkedéseket készítünk elő, melyek megvalósításával fokozatosan leküzd heíők a nehézségek. Nagy és rendkívül égető probléma ez, annál is inkább, mert — a társadalom szükségleteiből kiindulva — a jövőben sem csökkenthetjük a főiskolai hallgatók számának fokozását, sőt egyes szakokon még az eddiginél is gyorsabban kell a hallgatók számát növelni. A főiskolai hallgatók számának növelését elsősorban a már eddig is meglevő főiskolák kiszélesítésével, a szakosítások számának emelésével és további fakultások, tanulmányi irányzatok létesítésével kell biztosítani. Alapvető problémaként napjainkban — különösen a műszaki főiskolákon — az oktató káderek kérdése vetődik fel, mert főiskoláink színvonalának emelése ettől függ. Az egy főiskolai tanárra eső hallgatók száma a műszaki főiskolákon például rendkívül magas, ami komolyan megnehezíti az oktató-nevelő tevékenységet. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szlovákiai főiskolákon többnyire fiatal tanerők vannak, akik az oktató munka mellett szakmai továbbképzésük érdekében még maguk is folytatják tanulmányaikat. A főiskolai hallgatók számának fokozása nemcsak a professzorok és docensek továbbképzését követeli meg, nemcsak a tudományos dolgozókat, hanem a legkiemelkedőbb gyakorlati szakembereket is be kell vonni a főiskolai oktatásba. A főiskolák már sok tapasztalatot szereztek a CSKP KB-nak az Iskola és az élet kapcsolata problémáival összefüggő határozatának megvalósításában. A főiskolák már kidolgozták a CSKP KB-nak a kommunista neveléssel kapcsolatos határozata végrehajtásának módját, mert ez az előbb elmondottakkal szorosan összefügg. Azonban figyelmeztetni kell azokra a formalista megnyilvánulásokra, amelyek e munkával kapcsolatban sokhelyütt előfordultak. Leküzdésük érdekében még több elvi kérdés tisztázásra vár. Le kell szögezni, a főiskolásnak mi számítható be az oktatással összefüggő gyakorlatba, ml segíti valóban a főiskolások szakmai továbbfejlődését, a gyakorlati élettel való kapcsolatot, és mi a hiábavaló Időpazarlás. E kérdések elvi tisztázásával egyidejűleg az oktatás és gyakorlat egyesítésének szervezési előfeltételeit is meg kell teremteni. A főiskolai — különösen a műszaki főiskolai oktatás hasznos új módozataként mutatkozik az újtlpusú iskolák: iskola —' üzem formájában való megoldása. A nagy ipari kombinátok mellett a Szovjetunióban és más országokban is alkalmazzák már az oktatásnak ezt a módját és jó eredményeket érnek el. Szlovákiában elsőként a Szlovák Műszaki Főiskola kísérletezett, amikor a dubnlcai konzultációs központ helyén egy kihelyezett munkahelyet létesített a gépipari és a kohóipari üzemek számára. Azok a hallgatók tanultak Itt, akik diplommunkájukkal ezévben fejezték be főiskolai tanulmányalkat. Itt nyert továbbá elhelyezést az üzem hallgatóiból álló esti tagozat első és második évfolyama. Távúton 380 elvtárs tanul és ebben a tanévben Dubnicán már a nappali tagozat 170 hallgatója is megkezdte tanulmányait a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti fakultásán. Igaz, hogy különféle — és nem jelentéktelen — problémák vannak még ezzel kapcsolatban. Az akadályokat és a fennálló problémákat azonban az ügy érdekében fokozatosan el kell távolítani. Bilak elvtárs ezután a marxizmusleninizmus tanszékeinek feladatairól beszélt és a főiskolai rendszer tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozott. Pártunk Központi Bizottsága hangsúlyozta, hogy az irodalom és a művészet a szocialista kulturális forradalom jelenlegi sokoldalú fellendülésének feltételei között a dolgozó tömegek mind szélesebb köreinek természetes szükségletét és életük múlhatatlan részét képezi. Az irodalom és a művészet a párt ideológiai-nevelő munkásságának fontos része. Ez határozza meg azokat az alapvető kritériumokat és követelményeket is, amelyeket társadalmunk és pártunk az irodalommal és a művészettel szemben támaszt. Szocialista társadalmunk és kommunista pártunk mindig nagyrabecsülte a művészetet és az alkotókat. A művészet segítséget nyújtott népünknek az új szocialista társadalom építésében, áldozatkészségre és hősiességre serkentette. A személyi kultusz légköre nem támogatta, megfelelőképpen nem fejlesztette, sőt néha lehetetlenné tette az alkotó tevékenységet. A művészet irányításában antileninista, adminisztratív módszereket alkalmaztak, aminek következtében leegyszerűsítették és elferdítették a műalkotások értékelésének kritériumait. Az újszerűtől való félelem következtében gyakran csak külsődleges, látszólag szocialista vonások alapján ítélték meg a művek minőségét. Ez nemcsak a művészet felfedező, hanem társadalmi jellegét is gyengítette. Az Ilyen művek jellemző vonása volt aztán a szürkeség, a kezdetlegesség, a hamis pátosz, az olcsó dicsőítés stb. Csehszlovákia Kommunista Pártja már az SZKP XX. kongresszusától fokozatosan kiküszöbölte társadalmunk minden területén a személyi kultusz módszereit. Pártunk XII. kongreszszusa Intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy következetesen felszámoljuk a személyi kultusz minden maradványát, s hogy már soha többé ne jöhessenek létre érvényesülésének feltételei. A CSKP XII. kongreszusát követő központi bizottsági üléseken ez az irányvonal tartalmat kapott és konkrét formát öltött. A művészek döntő többsége örömmel fogadta a CSKP XII. kongresszusának következtetéseit és azokat helyesen értelmezte. Körükben is megkezdődött az aktivizálódás és az alkotó keresés egészséges folyamata. Nagy részük igyekezett segítséget nyújtani a pártnak az élet lenini normáinak felújításában. Művészeink többségének biztonságtudata megszilárdult, bátrabban folytatták alkotó munkásságukat. Másrészt egyesek mintha lábuk alól elvesztették volna a talajt, a múltban érvényesülő személyi kultusz leleplezése után is mindent feketén látnak, nemcsak az életben, hanem az irodalomban és a művészetben is. Pedig abban az időszakban is jelentős és gyönyörű műveket alkottak, amelyek a korról tanúskodnak, a népet gazdagítják és a jövő nemzedékeknek is hírt adnak korszakunkról. Ezért indokolatlan, hogy egyesek az igazsággal ellentétben álló nézeteket terjesztenek, borúlátóan semmibe veszik az említett Időszak alkotó eredményeit. Mások a megújhodási folyamat támogatásának örve alatt kultuszos módszerekkel „harcolnak" a személyi kultusz ellen és elferdítik pártunk XII. kongresszusának irányvonalát. Ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy a megújhodási folyamat és a szocialista demokrácia teljes mérvű kibontakoztatása a párt és a Központi Bizottság érdeme. Ezekből a tényekből okulniuk kell elsősorban egyes folyóiratok szerkesztőségeiben dolgozó kommunistáknak. Például a Kultúrny život hasábjain majdnem minden számban komolytalan, elméletileg elhibázott eszmefuttatások látnak nyomdafestéket, amelyek megtévesztik az olvasókat. Hangsúlyoznunk kell, hogy csak kevés hibás cikk jelent meg szlovák írók tollából, többnyire olyan emberek voltak szerzőik, akik azelőtt sohasem írtak a Kultúrny životba. A Kultúrny život bírálata nem jelenti a művészértelmiség bírálatát, hanem a Kultúrny život szerkesztési munkájára vonatkozik. Ez nem fenyegetés, hanem komoly figyelmeztetés a szerkesztőségnek, amely Ilyen helyzetbe jutott. * A CSKP XII. kongresszusától eltelt időszak még igen rövid ahhoz, hogy nagy irodalmi és művészeti alkotások jöjjenek létre. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy ebben az évben néhány figyelemre méltó irodalmi mű jelent meg. Megérdemelt érdeklődést váltott ki Novomeský „Vila Tereza" című poémája, Karvaš „Sebhelye", Mihálik költeményei stb. Megjelent néhány fiatal szerző prózai műve ls. Ugyanakkor nyomdafestéket látnak olyan politikai esszék és eszmefuttatások, amelyekben- előtérben áll a tárgyilagosságot nélkülöző érzelmi alaphang, az Igazságnak megfelelő értékelés rovására. Főleg a Jelenlegi költészet gondolati színvonala nyugtalanító. A versek jelentős része passzív. Kétféle módon nyilvánul meg mai költészetünk egy részénél a társadalmi mondanivalótól valő Idegenkedés. Vagy elhallgatja ezt a témát, vagy esztetizálásban éli kl önmagát. A próza most gyűjti az erőt, de túlsúlyban van benne az apró lélektani boncolgatás irányzata s nem fejezi ki az új társadalmi erőket, a társadalom igazságnak megfelelő filozófiai értékelését. Az embert ugyan bizonyos mértékig ábrázolja, de ez még nem jelenti a történelem ábrázolását. A szlovák színjátszás, amely az elmúlt években mennyiségileg kibontakozott, főleg a művészi színvonal növelését tartotta szem előtt. Különösen a Szlovák Nemzeti Színház és annak drámai együttese ért el magas mű(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÓ 4 * 19B3. december 23,