Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-04 / 334. szám, szerda

Mi fékezi a tervteljesítést a poprádi Vagongyárban ? Még mindig megoldatlan probléma Halmozódnak a normán felüli készletek A napilapok és szakfolyóiratok már sokat írtak s különböző tanácskozások résztvevői ugyancsak sokat vitatkoztak a normán felüli, tehát alapjában véve szükségtelen készletek gazdaságos felhasználásának problémá járói. Ezeket a vitákat a megoldást célzó intézkedések egész sora követte. A normán felüli, tehát fölösleges készletek sajnos, ennek ellenére ts halmozódnak. Míg mennyiségük 1961ben a teljes termelés 108,9 százalékra való növelésével párhuzamosan 9,2 százalékra növekedett, 1962-ben csupán 6,2 százalékos termelésnöveléssel szemben már 11,1 százalékkal gyarapodtak a raktáron heverő felhasználatlan készletek. Szinte hihetetlen, hogy sok helyütt nagyon felületesen, sőt több esetben teljesen felelőtlenül foglalkoztak az illetékesek olyan fontos problémákkal, mint a tárgyi leltározással megállapított készletek helyes osztályozása s a leltározás eredményeinek objektív értékelése. így például a Nižná na Orave-i Tesla és a sušicei Solo üzemben, továbbá a Hošfkai Állami Gazdaságban a már hatálytalanított előírásokhoz igazodva osztályozták a készleteket, annak ellenére, hogy az illetékes gazdasági dolgozók idejében értesültek a tervek mélyreható módosításáról. A kirívó gazdasági túlkapások iskolapéldáját különösen a plzeňi V. I. Lenin Művekben, a Csehszlovák Államvasutak louny műhelyeiben, a füleki Kovosmaltban, a Dolné Hámre-l Sandrik üzemben, a ružomberoki gyapotfeldolgozó gyárban s további üzemekben mutatták, ahol a készleteket nemcsak teljesen felületesen osztályozták, hanem az ezzel összefüggő eredményeket is elferdítették. Egyszerűen nem tüntettek fel fölösleges készleteket, ám az utólagos ellenőrzések ennek ellenkezőjét bizonyítva rácáfoltak az „elmésen" összeállított kimutatások meghamisított adataira. Ilyen visszásságok azonban nemcsak a termelőüzemekben fordultak elő, hanem több felvásárlószervezetben is, amelyek sokszor nem mutattak hajlandóságot bizonyos anyagok megvételére, mivel bőven volt belőlük saját raktáraikban. Így például a prágai nyersolaj-motorgyár elutasította 756 000 korona értékű nyersolaj-motorok megvételét a hliníki gépgyártól, a nyitrai azbeszt-cementgyár pedig nem volt hajlandó 875 000 korona értékű nyomócsövek átvételére azzal Tej terven felül A várgedei szövetkezet (rimaszombati járás) november közepéig teljesítette a tejeladás egész évi tervét. Ebben fő része Szmutny János, Kmiňak Márton, Simon Pál, Visznyai Pál és Bystrianská Amália gondozóknak és Kós István zootechnikusnak van. Nemrégiben megígérték, hogy az év végéig 15 000 liter tejet adnak el terven felül. N. Ä. az Indokolással, hogy nem felelnek meg a Csehszlovákiában érvényes szabványoknak. A turpisság azonban egyhamar kiderült. A csöveket ugyanis az átvételt elutasító üzemben gyártottákl A galántai Agrostrojban mintegy 170 000 korona értékű fejő- és takarmánykeverő-gépet akartak hulladékzúzdába küldeni, annak ellenére, hogy az említett gépeket csak tavaly gyártották, viszont nem gondoskodtak idejében értékesítésükről. A Hurbanovoi Gép- és Traktorállomáson 84 ezer korona értékű — másutt valószínűleg még felhasználható — készletből „csináltak" fémhulladékot. Ilyen méltatlan magatartást tanúsítottak a Kolíni Gépgyár, a vršovlcei Koh-i-noor Müvek, a däčíni Kovohuty és további üzemek gazdasági vezetői ís. Bár a legtöbb üzemben helyesen foglalkoztak az elfekvő készletek értékesítésének problémájával, mégsem lehetünk osztályozásuk és felszámolásuk eredményeivel elégedettek. A felvásárlószervezetek 1963. július 1-ével 1,2 milliárd korona értékű készletekről kaptak kimutatást, de a felajánlott mennyiségnek csak 45,5 százalékát vették meg, 20,2 százalékának átvételét elutasították, s a még fennmaradó mennyiségről egyelőre nem döntöttek. Meg kell még jegyeznünk, hogy az említett kimutatások nem foglalják magukba az érvénytelenített megrendelésekben és szerződésekben feltüntetett árumennyiségeket. Magától értetődő, hogy ma már lényegesen fokozottabb felelősséget Igényel az árukészletekkel való helyes gazdálkodás problémájának megoldása. Az új intézkedéseknek végeredményben a felhasználatlan készletek mennyiségének jelentős korlátozását és további keletkezésük megszüntetését kell eredményezniük. Az árukészletek aránytalanul nagymérvű felhalmozódásának okát elsősorban a vállalatok, illetve az üzemek termelési-gazdasági terveinek fogyatékosságaiban s abban kell keresnünk, hogy nem eléggé átgondolt e tervek összefüggése és a felelős dolgozók sem foglalkoznak kielégítően ezzel a problémával. Az új intézkedések érvényesítése ezért elválaszthatatlan a tervek kidolgozásától s egyes részei tökéletes összefüggésének biztosításától. Jelenleg folyamatban van az 1964—1965. évi tervek összeállítása, és az illetékeseknek már most kell tudatosítaniuk, hogy a rendelkezésre álló készletek megfelelő felhasználása nagymértékben járulhat hozzá az anyagtartalékok ésszerű értékesítéséhez. A. DZüBAN Hl igazság szerepe o szocialista társadalomban M

ielőtt rámutatnánk az igazság szerepére a szocialista társadalomban, meg kell állapítanunk, hogy mi is az igazság. Hiszen az igazságot az emberek különböző módon értelmezik. Az igazság nyilvánvalóan nem egyéb, mint a valóság tükrözése, a valóság egyenértéke. Igaznak, igazságnak nevezzük azt, ami a valóságnak megfelel. Mivel pedig az igazság az, ami a valóságban megvan, nem lehet azt előírni, elrendelni, sem állandóan elnyomni semminemű eszme vagy érdek nevében. Nem lehet szavazással vagy rendelettel Igaznak minősíteni azt, ami nincs meg a valóságban. Másrészt az igazságot nem lehet örökre elfojtani, mert a valóságot tükrözi. Az igazságot semminemű tekintély, meggyőződés, hit, vélemény vagy óhaj sem teheti nem igazsággá. Az igazság olyan tény, melyet nem lehet módosítani valamely elmélet, eszme, érdek szerint. Ellenkezőleg, az elméletet, az eszmét, az érdekeket kell alkalmazni az igazsághoz, a valósághoz. Ez azt Jelenti, hogy a kialakult elméletet állandóan vizsgálni kell abból a szempontból, hogy nem került-e ellentétbe az Igazsággal, vagyis a valósággal. Hiszen minden elmélet, eszme az igazból, a valóból indult ki, és ha ez a való megváltozik, természetesen aszerint kell módosítani a belőle kiinduló elméletet, eszmét is. Különben ellentétbe kerül a valósággal, és ezáltal elveszíti minden értékét. A tudományos elníéleteknek csupán akkor és addig van Jelentőségük, amíg a valósággal teljes összhangban vannak. Tehát minden elméletnek, eszmének és eszménynek ls az igazságból, a valóságból kell kiindulnia. I Fontos kérdés, hogy milyen a " marxizmus, a szocializmus vl; szonya az igazsághoz, minek tekinti és milyen szerepet szán neki. A marxizmus hívei azt állítják, hogy csupán a marxizmus tanítása helyes, és szerzőinek nézeteit irányadónak tekintik. Miért is követik a marxizmus elveit? A marxizmus hívei azért ragaszkodnak a marxizmus tanításához, mert az igazságot, tehát a valóságot tárja fel, és ennek kapcsán megmutatja azt az utat, amelyen haladva a dolgozók meg tudják szüntetni a tőkés társadalom minden visszásságát. Marx a tőkés társadalom vizsgálatánál az Igaz, a való helyzetből indult ki, ennek alapján kereste és megtalálta az abból eredő Igazságot, a tőkés rendszer való voltát. A marxizmus híveinek mindig vizsgálniuk kell a marxista tanítást abból a szempontból, hogy mindenben megfelel-e az Igazságnak, a valóságnak, a társadalom további fejlődése során is. A marxizmusnak nem szabad ellentétbe kerülnie az objektív Igazsággal, mert különben elveszti hatékony ságát. A marxizmus ereje éppen abban van, hogy az igazságból indul kl és az igazságnak szolgál. E

zzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy az igazságnak milyen szerepe van a szocialista társadalomban. Cél vagy csak eszköz? Egyik cikkben ezzel a kérdéssel kap csolatban következőt olvashattuk: „ ... az igazság ugyan nagyon fontos azonban csupán eszköze törekvéseink nek". Vajon elfogadható-e ez a fel fogás? Ha az igazság csupán eszköz, Rohamosan fejlődő népgazdaságunknak sok vagonra van szüksége. Hogy elég kocsit kapjon a vasút, ebben döntő szavuk van a poprádi Tatra Vagongyár dolgozóinak ls. Ez év első felében — egy eléggé hosszú kritikus Időszak után — javulás állt be a Vagongyár tervteljesítésében. Sajnos, az eredményes fordulat nem volt hosszú életű. Az utóbbi időszakban újból sántikál a tervteljesltés Az elmúlt negyedévben a vagongyáriak 11 vagonnal, 106 alvázzal és 80 alvázkerettel maradtak adósai az országnak. Az eredménytelen tervteljesítés okai után a Vagongyár illetékeseinél érdeklődtünk. Az embereken múlik... — Ennek az örömtelen állapotnak több oka van, de a sikertelenség fő okait az emberekben kell keresnünk — jelentette kl teljes nyíltsággal SuCík igazgató. Módunk volt megállapítani, hogy valóban így van. Az anyaghiányról, mint az eredménytelen tervteljesítés Indító okáról szóló régi nótának már itt sincs helye. Erre nem lehet hivatkozni. Egy Ilyen üzemben, minta poprádi Tatra Vagongyár, sokféle ember dolgozik. Sajnos, nem mindenki dolgozik felelősségteljesen, nem mindenki osztozik egyformán a feladatok teljesítésében. fis ez a gyár minden munkaszakaszán, közvetlenül a termelésben is megmutatkozik. Fogyatékosságok a munkaszervezésben Mindehhez még hozzájárul a hóvégi hajrá. Eddig még nem sikerült az ezzel összefüggő gátló tényezőket felszámolni. Ogy tűnik, mintha a dolSIKERES MOZGALOM A križovanyl szövetkezetesek a tavaszszal versenyre hívták a trnavai járás valamennyi közös gazdaságát. A mozgalom egyetlen és fő célját a cukorrépatermelés magasabb színvonalra való helyezésében állapították meg. A ,,400 mázsás mozgalomnak" már a neve is elárulja, a križovanyl szövetkezetesek milyen magasra tették a mércét. A zavarai szövetkezetesek elsőként fogadták el a felhívást. Ogy látszik, kitűnően felkészültek a versenyre, mert cukorrépából 516 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, s a versenyben az első helyen végeztek. A križovanyl szövetkezetesek 466 mázsás hektárhozammal „csak" a harmadik helyre kerültek. * Az Ostrava-Karvinai Bányaépítő Vállalat tizenegy vájár-kollektívája szárnyalta túl novemberben a 100 mes határt a bányafolyosők és aknák nyitásában. A legjobb eredményt Miroslav Mlynek kollektívája érte el az ostravai bányaüzemben. akkor nyilvánvalóan változtathatjuk és mellőzhetjük Is aszerint, ahogy megfelel nekünk ,és érdekeinknek. De az igazságot, a valóságot nem lehet semminemű varázsszóval eltüntetni, hanem létezését tudomásul kell venni, akár tetszik, akár nem, és hozzá kell alkalmazkodnunk, mert különben az igazság valóságába ütközünk, és ez megakadályozná az előrehaladást. De meg kell állapítanunk azt Is, hogy az igazság nem öncél, amely előtt meg kell hajolnunk, mint a bálványimádó a bálvány előtt, hanem tovább kell lépni. Az igazságot meg kell állapítani, meg kell keresni, és ha megállapítottuk, megkerestük, le kell vonnunk belőle azt a következtetést, amelyet szocialista célkitűzésünk megkövetel. » • • Í

gy például helytelen és káros volna, ha elhallgatnánk azt az igazságot, hogy a legfejlettebb tőkés országokban a termelési és életszínvonal egyelőre magasabb, mint a szocialista országokban. De az ls nagyon helytelen volna, ha ezt az átmeneti Igazságot öncélnak tekintetnénk, és ennek alapján azi mondanánk, hát tudomásul kell vennünk, hogy mögötte vagyunk a legfejlettebb tőkés országoknak. A helyes marxista álláspont megköveteli, hogy megállapítsuk ugyan az igazságot (a fejlett tőkés országok jelenlegi magasabb színvonalát), de ugyanakkor azt a következtetést vonjuk le, hogy a fejlett tőkés országokat ebben a tekintetben mielőbb utol kell érnünk és túl kell szárnyalnunk. Tehát a felismert igazságot nem szabad mellózni, sem elkendőzni, hanem fel kell gozók nem tudnának róluk leszokni. Az üzemi pártszervezet ugyan foglalkozik ezzel a káros problémával, de még nem teljes sikerrel. A hónapok első harmadában a gyárban „uborkaszezon" van, Ilyenkor csak ímmelámmal folyik a munka s a feladatokat mindössze 20—40 százalékra teljesítik. Jön aztán a hónap vége, a „hajrá", a „mindent bele" Időszaka. Mit eredményez ez? Az emberek a nagy, mondhatnánk esztelen hajrában hamar kifáradnak s a gyors munka a termékek minőségének rovására megy. A munkairányítónak, mestereknek kellene elsősorban javítani ezen a helyzeten, hogy a munkahelyekről eltűnjön ez a rossz szokás. A tervteljesítésre a műszakkihagyás ls nagyon kedvezőtlenül hat. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy például O. Ivan Štrbské Plesöról június óta állandóan rendszertelenül dolgozik. Hasonlóképpen M. Gurík és A. Mezovský ls csak fehér hollóként mutatkoznak a műhelyben. Egyszerűen „eltávoztak" a gyárból. Ez alatt az idő alatt jelentősen lehetett volna csökkenteni a lemaradást. A mesterek, munkavezetők címére meg kell jegyeznünk, hogy ők is nagyobb gondot fordíthatnának a dolgozók napi munkábaállását és teljesítményét rögzítő áttekintések vezetésére. Nem volna szabad megengedniük a műszakok önkényes „átcsoportosítását". Ne tévesszék szem elől, hogy amilyen a munka szervezése, irányítása, olyan a teljesítmény is. Karoljuk fel jobban a dolgozók kezdeményezését A termelési feladatok teljesítésének jelentős esziköze a szocialista munkaverseny. A Tatra Vagongyárban létezik ugyan verseny, de mivel azt formálisan Irányítják, nem eléggé hatásos. Negyedévenként ugyan itt is elkészítik, papírra vetik a gyár felajánlásalt, a termelésben dolgozók azonban — akiktől a vállalások teljesítése függ — vajmi keveset tudnak róluk. így hát nem csoda, ha a felajánlás csak papíron marad. Píjak elvtárs, a gyár versenyfelelőse azt mondta, hogy már a negyedévre ls elkészültek a felajánlások. Ezzel szemben a legjobb akarat mellett sem találtunk olyan dolgozót, aki ismerte volna őket. Hát elég az, ha a gyár vezetői papírra vetik, mi mindent kell tenni a lemaradások behozása érdekében, anélkül, hogy a dolgozókkal azokat aprólékosan Ismertetnék? Természetesen nem elég! A gyakorlati életben, a termelésben Ilyen formában értéktelen minden vállalás. A Wa mintájú vasúti kocsikat gyártó részlegen Barila mester kollektívája a többi munkaközösséghez felhívást Intézett a lemaradás behozása használni, mégpedig alkotó módon a marxizmus, szocializmus szellemében. Az általános tapasztalat mutatja, hogy a nép egyre jobban öntudatosodó széles rétegei ismerni akarják a teljes igazságot életünk minden jelenségéről, nehézségeinkről és jövőbeli távlatainkról. A nép az igazság ismeretében azután minden önzetlen cselekedetre és áldozatra kész. Erre jellemző példa, hogy népünk a felszabadulás után lelkesen, önzetlenül, áldozatkészen bekapcsolódott a felújítási munkálatokba. Akkoriban a közlekedés csak hiányosan működött, az üzemekben megszűnt a munka, a közellátás rossz volt. A nép azonban önzetlen, önfeláldozó munkájával csakhamar elérte a rendes viszonyok helyreállítását. « • • A

dogmatikus múlt hatása alatt azonban még most is akadnak olyanok, akik azt mondogatják, hogy egyes „kényes" kérdésekről nem lehet nyíltan, tehát ez igazságnak megfelelően szólni, mert az ellenség vlszszaélhet ezzel. Csakhogy a gyakorlat azt bizonyítja, hogy nagyobb kár származik abból, ha elhallgatják a „kényes" igazságot, mintha feltárják és belőle a következtetést levonják. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa minden kétséget kizáró módon tanúsítja, hogy az igazságot napfényre kell hozni, még ha az ellenfél átmenetileg ki is tudja használni a maga céljaira. Különben is, ha meg vagyunk győződve a magunk igazáról, akkor nem kell félni az ellenfél kritikájától sem. A napfényre hozott igazság, még ha bajokról ís tanúskodik, végeredményben nem árthat, de árt az eltitkolt bajok igazsága, mert ezek nem, vagy nehezen küszöbölhetők kl éppen eltitkolásuk miatt. Az igazság a szocializmus szövetségese még akérdekében. Szép példája ez a kezdeményezésnek, ezt mindenki elismerte. Arra viszont nem akadt ember, aki értékelte volna a felhívás pontjainak teljesítését. Ezek után fel lehet-e róni a Vagongyár dolgozóinak, ha elmegy a kedvük a versenytől? A gyár műszaki dolgozói „lent", a termelési értekezleten is gyakrabban megjelenhetnének. A munkások ezt Joggal elvárják. Ogy gondoljuk és. valljuk, semmi esetre sem lenne káros a kölcsönös nézetnyllvánítás. Sőt, elmélyítené, szorosabbá kovácsolná az Irányító és a termelőmunkát. Az utóbbi napokban a gyárban további kezdeményezés látott napvilágot. Példás minőségért versenyző kollektívákat létesítenek szerte az üzemben. Ha ez a jóindulatú útkeresés nem fut zátonyra, figyelemreméltó szerepet tölthet be a termelés minőségének javításában. Erre pedig Igen nagy szükség van, hiszen a legutóbbi hónapban a Tatra Vagongyár 63 ezer korona értékű selejtett gyártott. Ajánlatos lenne, ha különösen az első részleg ellenőrei felébrednének szunnyadásukból és a műhelyvezetők, mint például Bohata elvtárs, az ellenőrzést ne szidalmakkal fogadnák. Ehhez még csak annyit: aki jól dolgozik, annak nem kell félnie ez ellenőrzéstől... Kellő segítséggel helyes vágányra terelhető a termelés Akad ebben a gyárban még bőven a termelés menetét gátló probléma, sok még a tennivaló. Egyik ilyen probléma a már említett gyakori munkaerőkiesés és munkaeröhullámzás. Ezzel párosul még az állandó munkaerőhiány. Az elmúlt öt hét alatt a gyárba 146 dolgozó érkezett, viszont 99 távozott. A Jelenlegi állapotok szerint a termelést kizárólag túlórázással lehet úgy-ahogy biztosítani. Az elmúlt hónapban például egy munkásra átlagosan több mint 32 túlóra esett. Nem sikerült teljes biztonsággal megállapítanunk, vajon egyesek nem tudatosan teremtenek-e Ilyen helyzetet és engednek szabad teret a hóvégl hajrának?! Bizonyos mértékben megmutatkoztak ennek az elítélendő szándéknak tünetei. Negyon gyakori eset, hogy a Járás egyéb üzemel, vállalatai, szövetkezetei elcsalogatják, „felszippantják" a vagongyár dolgozóit. És a JNB munkaügyi osztálya mindezt elnézi, ahelyett, hogy segítene a munkaerőhiánnyal küszködő gyárnak hegesztők, esztergályosok, géplakatosok, segédmunkások beszervezésében. Ilyen és hasonló hathatós segítség a járási Illetékes szervek részéről jelentős mértékben lehetővé tenné, hogy a poprádi vagongyáriak tartósan a termelés helyes útjára kerüljenek. A felsőbb szervek segítsége nélkül ezt nehezen lehet megvalósítani. KULIK GELLERT kor is, ha netán pillanatnyilag nehézségekkel jár, mert végül az igazság segítségével kijavíthatjuk a hibákat és előbbre vihetjük a szocializmus ügyét. Mindenkor szembe kell nézni az igazsággal, mert az igazság haladó szerepet játszik. É

s éppen az igazság kérdésében követett el súlyos hibákat a személyi kultusz, amikor nem is egyszer csak eszközként és mondható, nem alkalmas eszközként szolgált az igazság, mert az igazságot nem egyszer mellőzték, elferdítették vagy elkendőzték. Így például a személyi kultusz hatására a második világháború után kialakult nemzetközi helyzetről az igazságnak nem teljesen megfelelő képet nyújtottak. Rámutattak — az igazságnak megfelelően —, hogy a második világháború után kialakult nemzetközi életben döntő szerepet játszik a szocialista világrendszer. Ugyanakkor azonban a tőkés országokat és az egész tőkés világot olyan színben tüntették fel, mintha már szinte önmagától elpusztulna, és semminemű további gazdasági s tudományos fejlődésre nem képes. Ennek hatására például a tőkés országokban fejlődésnek Indult kibernetikát áltudománynak minősítették. Pedig az igazság az, hogy a tőkés országok arculata — de nem a jellege — a második világháború után bizonyos tekintetben megváltozott. Nagyfokú gépesítés, automatizálás, kemizálás segítségével legalább átmenetileg annyira tudták emelni ter melésüket, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők közötti, a tőkés rendszerre jellemző ellentét átmenetileg bizonyos mértékben enyhült. „Esztelenség volna feltenni, hogy a tőkés mechanizmus már kimerítette ellentmondásainak minden ÜJ SZÖ 4 * Í9

8

3- december 4.