Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)
1963-12-21 / 351. szám, szombat
litikailag komolytalan és elméletileg megtévesztő, az olvasókat félrevezető cikkek. Jellemző, hogy a XII. kongresszus előkészületei során, amikor a párt országos vitát szervezett, amikor a párt irányvonalát gazdag elvszerű eszmecsere keretében készítettük elő, a Központi Bizottság kénytelen volt bírálni a kultúrpolitikai és irodalmi folyóiratokat a viták lebecsülése miatt, mert nem eléggé vettek részt a kongresszusi dokumentumok megvitatásában. S mi történt? Most Jogot formálnak arra, hogy a maguk módján önkényesen magyarázzák a párt Jóváhagyott politikáját és torzítsák a kongresszus irányvonalát. Sokan azok közül, akik ma tüntető „antidogmatikus" kampány jegyében a pártot támadják, nem is olyan régen még kényszer nélküli buzgósággal és kíméletlenséggel versengtek egymást túlszárnyalva a dogmatizmusban és a szektás szellemben. Ma „primitivizmussal" gúnyolnak mindenkit, aki hisz a pártban, a párt ideológiáját, amelyet még nem régen fetisizáltak, „mitológiának" bélyegezték, a párt politikáját „csalások rendszerének", Marx gondolatait „nem megfelelőeknek" nevezték, mert „osztályarányok" helyett most állítólag „általános emberi arányok" érvényesek és szerintük ezeknek már Marx nem felel meg, ezekre legjobban a polgári filozófusok válaszolnak. Igen, így írnak nálunk a kulturális folyóiratok, főként a Kultúrny Zivot. Rendszerint nem is reagálnak a pártszervek bírálatára, arra sem, hogy például a Rudé právo találóan és konkréten bebizonyítja következtetéseik antileninista jellegét. A szerkesztőségeknek közvetlenül elküldött vitacikket gyakran nem is közlik le, vagy elferdítik. Ez megengedhetetlen eljárás, ez a pártos eszmecsere opportunista felszámolása. Ezt azért hangsúlyozom, mert a sajtó nem teljesíthetné feladatát Igazi alkotóviták, az eleven lenini eszmecsere, ösztönző polemizálás nélkül. A nézetek összeütközése, a dogmatikus merevség leküzdése, a nézetek kikristályosodása, az eszmei erjedés — ez a mély, valóban tetterős marxista-leninista egység feltétele. Természetesen az a lényeg, hogy minden vitában az egységet tartsuk szem előtt, ne tévesszük szem elől a vita irányát, értelmét és célját, mindenkor a tudatos lenini szempontokból induljunk ki. A vita legyen a párt eszköze, mely elősegíti a fogyatékosságok megszüntetését, a helytelen szempontok leküzdését, az emberek akaratának harci összefogását a kommunista politikáért. A dogmatizmus csökevénye az is, hogy nem eléggé bontakoztatunk ki alkotó szellemű vitákat a valóban égető kérdésekről. Természetesen nem a mihaszna sajtócsatákra gondolunk, amelyekből akad bőven, nem is a skolasztikus polemizálásra, hanem olyan vitára, amely tárgyszerűen bírálva elemezné életünk egyes szakaszait, az elmélet és a tények tüzetes ismerete alapján nemcsak feltárná a zavaró jelenségek igazi okait, hanem gyakorlati Javaslatokat ls eredményezne. Felelősségteljesen meg kell fontolni, milyen témákról és milyen szinten vitázzunk a pártalapokban, és milyen témákról a szak- és tudományos lapokban, milyenekről a kulturális folyóiratokban. Mert ez nem mindegy. Nincsenek mindenütt azonos lehetőségek a kifejtett nézetek értelmének és hatásának szakszerű elbírálására. Az eddigi ösztönösség azonban káros és tarthatatlan. Ezzel kapcsolatban megemlíteném, milyen igényeket támasztott Lenin a szocialista sajtóval szemben 1922-ben kelt egyik levelében: „Nálunk az a legnagyobb baj, hogy a sajtóban az általános elmefuttatás és politikai gőg dominál, ugyanakkor egyáltalán nem kielégítően tanul' 51