Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

gek saját tapasztalataik alapján meggyőződjenek a párt politikájának helyességéről. Természetesen a gyógyító írt annak a helyzetnek orvoslására, amelyben minden árnyalati nézetkülönbséget „az elvektől való » eltántorodásnak" és a párt egységének megbontására irányuló kísérletnek tekintettek, nem lehet a párt eszmei és szervezeti egysége mellőzésében látni. Ez az út a párt erőinek aláásásához, a párt vezető szerepének felszámolásához vezetne. Sajnos akadnak egyének, akik a pártegység és fegyelem szükségességének hangoztatását a „dogmatizmus megnyilvánulásának", sőt a „múlthoz való visszatérésnek" tartják. Rendszerint azzal szabadkoznak, hogy őszintén törekednek a hibák megismétlődésének megakadályozására, hogy így elkerüljék a bírálatot. Az eszmei és a szervezeti egység kérdésében a párt semmire sem lehet tekintettel, elutasít mindent, ami gyöngíti az egységet, ami ellene irányul. Ebben a kérdésben a legnagyobb hiba a meghátrálás lenne. A pártban öröktől fogva érvényes volt és lesz, hogy az eszmei vitának és az eszmecserének bizonyos alapvető gondolatot kell követnie: közös álláspont elérését és ennek érvényesítését. A gyakorlatban a határozatok végrehajtása során új tények merülhetnek fel, amelyeket tekintetbe kell venni. Ám kizárólag a pártszervekre tartozik, hogy az élet objektív követelményei szerint a párton belüli demokráciával összhangban változtassanak az elfogadott következtetéseken. A párt a kongresszusok közötti legfelsőbb irányító szerv, a Központi Bizottság vezetésével érvényesíti irányvonalát. A kongresszus után ' egyedül a Központi Bizottság képviseli és fejezi ki az egész párt akaratát. Az összes alapvető kérdéseket kollektív módon oldja meg, rendszeresen tanácskozik az aktívával, eszmecserét szervez különféle kérdésekről vagy nyilvánosan, vagy a sajtóban, vagy a párton belül. A Központi Bizottság szervei és az egyes szakaszok irányításával megbízott vezető pártmunkások is hasonlóképpen járnak el. Nagyon érthető, lk>gy a Központi Bizottság sokoldalú döntései során nem tud minden kérdésről előre tanácskozni egyik vagy másik alapszervezettel, valamint párttaggal s ezért a kongresszuson iránta kifejezett legnagyobb bizalom alapján működik. Kénytelen vagyok kiemelni ezeket az elemi szabályokat, mert egyes elvtársak nyilvánvalóan nem vesznek róluk tudomást. Ügy képzelik el a pártfegyelmet, mint az egyszerű kommunisták számára talán elfogadható béklyót, viszont ők, „a szellemileg fejlettek", azt tehetnek, ami nekik tetszik. Szemmelláthatóan belső jellegű pártproblémákat is felvetnek a párton kívüli nyilvánosság előtt és úgy viselkednek, mintha nem látnák, hogy a párt foglalkozik e kérdésekkel, vagy már meg 's oldotta őket; igyekeznek vitát erőszakolni a pártra olyan kérdésekről, amelyekben hihetetlen tudatlanságukat árulják el, monopóliumokat formálnak a leninizmus magyarázására és minden alkalommal intelmeket adnak a pártszerveknek. Nem hallgathatunk Ilyen jelenségekről, már csak azért sem, mert ezeket a kísérleteket hamisan a XII. kongresszus irányvonalának védelmezéseként állítják be, holott ezt az irányvonalat egyoldalúan eltorzítják és revideálják. Sajnos, sajtónk bizonyos része helyet adott ezeknek az egyéneknek, akik a rádió és a televízió műsoraiban is szóhoz jutottak Nevezetesen nem szép szerepet látszott a Llterárni noviny és elsősorban a bratislavai Kultúrny Zivot. Az utóbbi hasábjain rendszeresen jelennek meg po50