Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

írányításSBan annak* az osztálynál? az Sr'dekeTre ?s erejére kelí támaszkodni, amely politikai, gazdasági és szociális helyzeténél fogva hivatott arra, hogy síkraszálljon a társadalmi fejlődés és a termelés növelése haladó Irányzataiért, amely az összes társadalmi különbségek kiküszöböléséhez s az osztály nélküli társadalom kialakulásához vezet. Nem kellene e kérdésre visszatérni, ha az utóbbi időben nem merültek volna fel Itt-ott olyan nézetek, amelyek kétségbe vonják, hogy a munkásosztály hivatott a vezető szerepre a jelenlegi fejlődési szakaszban. Egyesek még mindig nem tudják megérteni, hogy a munkásosztály küldetéséről szóló marxi—lenini tanoknak semmi közük sincs az egyik vagy másik társadalmi csoport mesterséges módon való kiemeléséhez, s a többi csoportnak a lefokozásához, s hogy ezek a forradalom mozgató erői és az új rend építése objektív feltételei tudományos kutatásának pontos eredményei. A munkásosztálynak a burzsoázia feletti győzelméhez elsősorban saját pártjára és államára van szüksége. Ha azonban sikeresen akarja befejezni a forradalmat, nem nélkülözheti a műveltséget és a tudást. Az új társadalom építésébe nemcsak a munkásosztályhoz csatlakozó értelmiséget kell bevonnia és harcolnia kell az értelmiséggel szemben megnyilvánuló bármilyen szektásság ellen, hanem magának is el kell sajátítania a politikai küldetéséhez és a szocialista nagyüzemi termelés növekvő Igényelnek megfelelő szükséges ismereteket. Lenin nemegyszer figyelmeztetett arra, hogy a munkás 8s a tudomány felszabadult munkájának egyesült ereje legyőzhetetlen* A mf gyakorlatunk is egyre szemléletesebben bizonyítja, hogy a tudomány és a munkás munkájának egysége nélkül a kommunista építés távlata nem nyílik meg előttünk. Ez túlságosan komoly kérdés, sem Sogy a legcsekélyebb mértékben is lebecsülhetnénk, vagy hogy belenyugodhatnánk a még előforduló általánosító bizalmatlanságba a szellemi munkát végző emberekkel szemben, vagy a művelődés és a szükséges szakképzettség iránt való közömbösségbe. A munkásosztály további progresszív fejlesztésének, műszaki és kulturális színvonala állandó emelésének — amit megkövetel a szocializmus — figyelmen kívül hagyása ellentétben áll a párt politikájával és a munkásság Igazi osztályérdekeivel. Ugyancsak itt az Ideje, hogy teljesen letérjünk arról az álláspontról, amely a politikai érettséget szembeállítja a szaktudással. Az Ideológiai munka gyengeségéről tanúskodik, hogy mindmáig harcolnunk kell olyan nézetek ellen, mint a szakismeretek Jelentőségének lebecsülése és másrészt a közömbösség ellen az iránt, hogy milyen az embereink politikai nézete. Mind a két helytelen nézet Jelentős károkat okoz, különösen a kádermunkában. Ma semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy tudatlanságát állítólagos politikai fejlettségével bárki is leplezze, sőt tehetetlenségét azzal mentegesse. Azt mondom, hogy állítólagos politikai érettségével, mert az igazi politikai fejlettség mindig magába foglalja az Ismeretekre való törekvést. Semmi köze sincs a frázisok „gyártásához", az üres szalmacsépléshez, ami még mindig végnélkülivé tesz sok gyűlést és tanácskozást, a valóságban meggátolja a kérdések érdemleges megtárgyalását s gyakran egyenesen diszkreditálja politikánkat. Amikor a tudásból eredő tárgyilagosságra törekszünk egyúttal el kell utasítanunk azokat, akik ma úgy, lépnek fel, mintha a Mrdések 20