Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

jelentőségüket pártunk XII kongresszusa is kiemelte Ojből visszatérünk Marx Károly ragyogó látnoki szavaihoz, mely szerint a tudomány közvetlen termelőerővé, maga a termelés pedig sajátos experimentális tudománnyá válik. Nálunk általánosságban mindenki elismeri a tudomány és technika fent említett szerepét Sőt jelentőségüket megfellebbezhetetlen adatok is bizonyítják Ezek azt mutatják, hogy a kutatásokba fektetett anyagi eszközök hatékonysága többszörösen felülmúlja a termelésbe fektetett eszközökét. A bajok a gyakorlati megvalósításkor kezdődnek A kutatásokra fordítható eszközeink nem korlátlanok, sok tudományos munkahely azonban még mindig nagyon távol áll a társadalom szükségleteitől, még jobban szembetűnik azonban, hogy a tudományos kutatómunka és az új technika eredményeit igen lassan vezetik be a termelésbe. Tudósaink és technikusain sok szép eredményt érnek el, melyek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket, praktikusak is és alkalmazásuk igen előnyös Bevezetésüket mégis egyre halogatják, a végén az új találmányok és megoldások elavulnak, a társadalom pedig nagy értékekkel károsodik. Ennek az állapotnak egyik okozója az egészségtelen reszortizmus és némelyik felelős dolgozó részéről megnyilvánuló bürokratizmus. A legfőbb ok azonban az, hogy az irányítás eddigi rendszere nem vette kellően figyelembe a termelés minőségi oldalait, s nem léteztek olyan ösztönző tényezők, amelyek előrehajtották volna a tudomány és a technika fejlesztését és érvényesítését. Sokoldalú komplex intézkedésekre van szükség ennek a kedvezőtlen helyzetnek megszüntetésére. Ideológiai frontunk azonban nem hunyhat szemet olyan Jelenségek felett, mint amilyen ezen a területen a nemzetközi szocialista munkamegosztás szükségességének figyelmen kívül hagyása. Emiatt óriási összegeket fordítanak olyan dolgok kutatására, amelyeket másutt már régen felfedeztek és a gyakorlatban alkalmaznak Az eddiginél nagyobb gonddal kell megvilágítani a tudománynak és a technikának a szocialista közösség életében elfoglalt helyét, olyan közvélemény kialakítására kell törekednünk, amely elítélné a tudománnyal és a technikával szemben táplált elavult és visszahúzó nézeteket, s fokozott figyelmet kell szentelni a tudományos eredmények mielőbbi gyakorlati alkalmazásának. Végül pedig rendszeresen továbbképzésre kell vezetni a dolgozókat, hogy növeljék műveltségüket, technikai ismereteiket, magasabb szakképzettségre tegyenek szert Némelyik üzemben már manapság nehézségekbe ütközik egyes új, korszerű gépek üzembe helyezése, mert nincs elég szakemberünk e gépek kezelésére. 1970-ig a főiskolások száma a jelenlegi helyzethez viszonyítva kétszeresére növekszik, a középfokú szakiskolákban és a szakiskolákban tanulók száma pedig mintegy 50 százalékkal növekszik. A képesítési tanfolyamot előreláthatóan 300 000—400 000 dolgozó végzi el, nem számítva az ipari tanulókat. Különösen nagy szükség van a gép- és elektrotechnikai ágazatban az olyan szakmunkásokra, akik több szakmában jártasak. Semmi esetre sem nyugodhatunk bele abba a helyzetbe, hogy az ipari dolgozók számához viszonyítva nálunk alacsonyabb a mérnökök száma, mint Franciaországban és az USÁ-ban, Lengyelországban és Magyarországon, főként pedig a Szovjetunióban Emellett gyakran nem használjuk ki kellőképpen a mérnökök tudását, adminiszratív munkák tömkelegét végeztetik velük és ezáltal elvonják őket az alkotó műszaki 16