Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

tevékenységtől. A mérnöki-műszaki dolgozók szamának jelenleg mintegy 10 százalékát teszik ki nálunk a mérnökök, ugyanakkor az említett beosztásban dolgozók mintegy felének nincs meg az előírt képesítése. örvendetes dolog a tanulás, a továbbképzés valamennyi formája Iránti érdeklődés fokozódása. Kedvező feltételeket kell teremteni továbbá a szakképzetség gyors növelésére. Ennek érdekében alkalmazzuk az anyagi érdekeltség ösztönző hatását is. Bérrendszerünk ezt a feladatot mindeddig nem teljesíti. A munkások átlagos keresete és a mesterek, valamint a technikusok és mérnökök átlagos fizetés közötti különbség nem tudja felkelteni a fiatalok érdeklődését a szak- és főiskolai tanulmányok iránt. Rossz hatást kelt a minisztériumok és a gazdasági szervezetek tanácstalansága is, amit a fiatal szakemberek képesítésüknek megfelelő elhelyezésében felmerülő nehézségek okoznak; ezen a téren sokszor kedvezőtlen befolyást gyakorol a funkciók eddigi katalógusa is. A felvetett kérdések ideológiai téren is visszatükröződnek. Konkrét problémák alapján küzdhetünk az emberek szocialista tudatának fejlesztéséért, a maradiság és a kényelemszeretet ellen, a szocialista munkaerkölcsért, a társadalommal szembeni nagy felelősségérzetért. Néhány megjegyzés gazdaságtudományunkkal kapcsolatban. Az elmúlt évek a marxista—leninista gazdaságtudományi elméletet sok értékes ismerettel gazdagították hazánkban, a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. Egyúttal azonban meg kell mondani, hogy a gazdaságtudomány mindeddig nem világítja meg elég mélyenszántóan és pontosan a szubjektív gazdasági összefüggéseket és törvényszerűségeket. A személyi kultusz időszakában a gazdasági elmélet látszólag teljes, a valóságban azonban a szocialista gazdaságról szóló ismeretek leegyeszerűsített rendszerét nyújtotta. Ez ismeretek között sok nem állotta ki az idő próbáját, ezért — indokoltan — el kellett vetni őket. A helytelen elképzeléseket azonban még nem minden esetben pótolták a valóság mélyreható elemzésén alapuló új ismeretekkel. A gyakorlati gazdasági tevékenységben emiatt gyakran rögtönzésre és empirizmusra került sor, ami a gazdasági törvények mellőzésére vezet. Az élet, és objektív menetének útjába aztán ebből kifolyólag az irányelvek garmadája tornyosul. Arról van szó, hogy a legfontosabb alapelveket, amelyeket a marxizmus—leninizmus klaszikusai csak nagy vonalakban vázolhattak fel, sokkal konkrétabban megfogalmazzuk. Ez főként a bővített szocialista újratermelés folyamatának törvényszerűségeire, az arányosságok megteremtésére, az ipar összetételére, a mezőgazdaságnak az ipar színvonalára való emelésére vonatkozik. Hasonlóképpen vonatkozik ez például az életszínvonal távlati fejlődése koncepciójának kidolgozására, az irányítás formáira, módszereire és hatékonyságára, a vállalatnak a gazdaság rendszerében elfoglalt helyzetére és más hasonló kérdésekre. Különleges figyelmet érdemelnek a szocialista országok gazdasági együttműködésével és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységének elmélyítésével összefüggő kérdések. A gazdasági elmélet lemaradása nagyon érezteti hatását a dolgozók nevelésében is.-Értékelni kell a tervezés és az irányítás tudományos alapokra történő helyezésével kapcsolatos vita kedvező eredményeit, amely sok figyelemreméltó javaslatot hozott és számos összefüggést megvilágított. Némely hozzászólások azonban olyan illúziókat keltenek, 17