Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-09 / 309. szám, szombat

S

árgás, soha le nem barnuló arcbőr, álmos, szürke szem, rövidrenyírt, ritka deres l;aj, füle hegyén szőrszálak — ez volt a tanító úr. Közepes termetén halványcsíkos, olcsó szürke ruha, lábán kopott antilopcipő, vagy ugyancsak kopott, gumitalpú vászoncipő. Nyakában messzelátó, oldalán fényképezőgép. Ha valamit mondotta szája kissé nyitvamaradt, fejét ferdén felfelé tartotta, s úgy várta, hogy mit szól a másik ahhoz, amit ő mondott. Ebédre, vacsorára sosem panaszkodott, a kevés is elég volt neki, de a nagyobb adagokat is szó nélkül megette. Beszéd közben gyakran tartott szünetet, nooo.., mondta elnyújtva és gondolkodott, hogy hogyan foly- nTT

T,

A ^„t . tassa tovább. Eb- DUBA GYULA szívesen udvarolna neki, ha akarná. S a továbbiakban hol nevetve, hol meg bosszankodva, néha ideges fintorral, máskor meg álmodozó kacajjal, egyszerre biztató és mégis távoltartó pillantásokkal verte vissza a tanító úr elszánt rohamait. A deresfejű öregúr az eset után nem tudott megnyugodni. Megvadult. Elvesztette az eszét, mondogattuk, Másenyka, a szégyentelen kikészítette... Azontúl az autóbuszban mindig egymás mellett ültek, a tanító úr beléfeledkezve magyarázta Másenykának a látott nevezetességek múltját és jelentőségét. Sétáinkon a lány nyomában járt és élvezhetetlen tréfákkal bői arra következtettünk, hogy a gyors, leleményes gondolkozás nem lehet a legerősebb oldala. Néha a társaság tréfáit hallva 5 is mondott valami szellemeset, de ötleteit senki sem értette, és csak azért nevettünk rajta, mert nem tudtuk, hogy mit is akart tulajdonképpen mondani. Állítólag könyvet írt Észak-Csehország természeti szépségeiről és nevezetességeiről. Hatvan évéből már nem sok hiányozhatott Városról városra utaztunk a Szovjetunióban, múzeumokat látogattunk, történelmi emlékeket csodáltunk. A tanító úr mindent lefényképezett, minden adatot feljegyzett és állandóan kérdezősködött. Mindig olyankor kérdezett, amikor már szerettünk volna továbbmenni, é így csak feltartotta a többieket. Bogaras és gyermekien naiv embernek tartottuk a tanító urat, amolya.i szobatudósnak, aki állandóan nevetséges, mert a maga gyermeteg világában él, egy pillanatra sem tud belőle szabadulni és az élet realitásaihoz annyi köze van, mint egy csecsemőnek. Nevettük, sajnáltuk és elnézően legyintettünk, ha valami fontosat igyekezett mondani. Noooo ... kezdte megfontoltan és ml már nem is vártuk, hogy befejezze, amit elkezdett, a szavába vágtunk, letorkoltuk és oda sem figyeltünk tovább. Hahotáztunk, amikor a tanító úr szerelmes lett. Volgográdban kezdődött a történet. Az étteremben ültünk és vodkát ittunk. Hallgattuk a zenét. Táncolni kellene, mondta valaki, de lusták voltunk megmozdulni a kiadós vacsora után. Intha csak erre várt volna a tanító úr. Szó nélkül felállt az asztal mellől, néhány sújtással lesimította ülepén a kabátot, nadrágot és felkérte táncolni Másenykát. Másenyka kerek szemmel bámult rá, a meglepetéstől szinte megmerevedett, mi meg álmélkodtunk és nevettünk. A tanító úr az első meghajlás után még kétszer meghajolt. — Szabad egy keringőre, Másenyka...?! Azért Is nevettünk, mert a tanító úr lába görbe, mint egy huszáré és nem tudtuk elképzelni, hogy ilyen reménytelenül görbe lábakkal hogyan lehet tisztességesen keringőt táncolni. Másenyka lassan elpirult, mindkét orcája égőpiros lett, mint asztalunkon a szovjet zászló, a fejét rázta és kibeszélte magát, hogy nincs kedve táncolni. Ne haragudjon a tanító úr .. .1 A tanító úr sajnálkozva csóválta a fejét, karját tehetetlenül széttárta, mintha ő semmiről nem tehetne, csak jót akart és ha ezek után Másenykát nem viszi táncba senki, magára vessen. S visszaült a helyére. — Tanító úr — csipkedtük dévajul kacagva —, öreg gavallér maga Másenykához. Az a néhányszál haja is nagyon deres már és még összeesne Másenykával a parketten! — Nooo ... — kezdte volna, de nem engedtük, hogy befejezze, kinevettük. Másenyka csinos és kissé beképzelt, húsz éves kislány. Komolyan hiszi, hogy a társaság minden férfitagja tig érnek, két méter magas, rohanó víztömeg lesz belőlük, amely haragos morajjal, csattogva ostromolja a parti fövenyt. Az embert pehelyként fellöki, nagyokat dördül az öreg móló maradványainak betontömbjein, s amikor visszahúzódik, mázsaszámra sodorja magával a homokot és ökölnyi kavicsokat, hogy a következő pillanatban újra a partra dobja az egészet... F

ürödni nem lehet az erős hullámverés miatt. Leheveredtünk a strand deszkaheverőire és napoztunk. Voltak közülünk, akik a hullámok elé ültek a homokba és élvezték, hogy a sós víztömeg vadul felborítsák és maguk előtt görgessék őket. Sekinek nem ••^••••••l jutott az eszébe, hogy úszni kellene. Néhány kilométerre hófehér hajó p

* |

f í tt V

J « I g

ä úszott a tengeren, LZUSIÖS 03ZI Q6ĽU?ÄI3 sütésben heverészrmn

ímwy^iíxumm-Ti^^^^^^^^a^^^

m ni és álmodozni. — Izgalmas lehet most úszni — Nagy Imre (RNKj: Nő korsóval (fa metszet) kedveskedett neki. Még csak a kezét sem érintette soha, de szürke szemével, a tekintetével állandóan és kitartóan simogatta. Lefekvés előtt jó éjszakát és szép álmokat kívánt a lánynak és mindaddig a folyosón állt, amíg Másenyka kedvesen mosolyogva vagy durcásan bólintva el nem tűnt a hotelszoba ajtaja mögött. Elvakult merészségéért és férfias kitartásáért tisztelni kezdtük a tanító urat... öreg már és nevetséges, mondogattuk, de van benne valami az igazi férfiből. Nevetséges, de tiszteletreméltóan nevetséges. Nyilvánvaló volt mindenki előtt, liogy nem szabályos és egészen reménytelen szerelem ez, ha egyáltalán lehet szerelemnek mondani, mert Másenyka részéről örökre viszonzatlan marad. Szélmalom harc, melyet ezüstösfejű, megfáradt Don Quiotte vlv egy húszéves lányka álmaiért. Azt a későbbiek során sem tudtuk meg, hogy hogyan gondolta az egészet a tanító úr, komolyan hitte-e, hogy megnyeri a maga számára Másenyka érdeklődését és rokonszenvét, tény, hogy az egyenlőtlen küzdelmet nem adta fel. Elkezdte halmozni furcsa, esztelen és sokszor őrültségnek tűnő kalandjait. Szocslban hajnalban járt fürödni a tengerbe, úszás előtt tornászott és a homokban futkározott, hogy a vérkeringése élénk legyen. Amikor a többiek felkeltek, ő már rövidnadrágban és kipirulva jött a tengerpartról és olyan étvággyal ette a reggelijét, mint egy zsákoló. A

jaltai kikötőben majdnbem hanyatt zuhant a mólóról a tengerbe. Apró motoroshajóval tértünk vissza egy sétahajózásról. A tenger nyugtalanul hullámzott és úgy dobálta a kis motorost, mint egy üres dióhéjat, amelyben néhány fekete magocska kuporog. Nincs jobb érzés ilyenkor annál mint, amikor a dohogó kis, mér?es motoros a móló oldalához simul. A kiszállás is körülményesebb ilyenkor, két tengerész is segíti az embert, amikor átlépi a hajócska oldalát. Lassan ment a kiszállás, a tanító úr türelmetlenkedett. Másenyka ott állt mögötte, ő ls türelmetlenkedett. Örökkévalóság, mondta békétlen hangon, harmincan fél óráig mászunk innen ki...! Aztán már csak az elszörnyedt kiáltásokra figyelhettünk fel. A tanító úr a hajócska oldalán át kl akart ugrani a mólóra, de egy hullám éppen akkor sodorta távolabb a mo'orcst és az ugrás majdnem rövid lett. Az öregember lába éppencsak, hogy támaszt talált a mólón, teste hátragörbült, kezével fejvesztetten egyensúlyozott a levegőben és az arcán végtelen kétségbeesés ült. Amikor néhány karlendítéssel egyenesbe tornászta magát, arca megnyugodott, néhányszor végigsimította deres haját, cigarettára gyújtott és várakozó arccal nézte, hogyan lépegetünk ét egymás után a hajó elején. Átkoztuk, vén bolondnak neveztük és kijelentettük, hogy ha észhez nem tér, még itt hagyja a fogát...! Másenyka is fűzött megjegyzést a tanító úr esztelen ugrándozásához, azt mondta: -^Mire volt ez jó, tanító űr, hát kell ilyet csinálnia ...? Miért nem kíméli magát...? — S közben mosolygott, ádáz és kétszínű asszonyi mosollyal. amelyet gúnynak ls lehet magyarázni, de az elismerés bátorító jeleként Is érthető. A nők ilyen mosolylval zavariák meg legkönnyebben a férfiak fejét... Másnap az Aranyhomokon napoztunk. Gyönyörű szeptemberi Idő, a tenger partján verőfényes őszi derű remeg a levegőben. A tenger még háborog. Olyan a végtelei. kék víz, mint egy nagv égszínű szőnyeg, amelyen fiDró. hófehér pelyheket kerget a szellő. A hullámok messziről jönnek, a láthatár szélén még nem !s látszanak, belévesznek a kékségbe, aztán figvszer csak előtűnnek növekedni kezdenek, fehér tárniuk hegyes kúpocskákban csúcsosodik, s mire a parmondta valaki elgondolkozva —, persze csak annak, aki tud ilyen vízben. Elképzelem, milyen szenzációs lehet most a hullámok tetején ...! Megjegyeztem, hogy Ilyenkor tilos fürödni. Életveszélyes. Nooo ... talán nem is annyira!... vélte a tanító úr határozatlanul. Másenyka hallgatott. Papírszeletet ragasztott az orrára, hogy le ne égjen a bőre és hanyattfekve napozott a deszkaheverőn. Szemét lehunyta, kis melle az ég felé ágaskodott, barnára sült hasa lágyan hullámzott. Időnként az egész testén apró rezgések futottak végig, mintha finom áramlökések mozgatnák a bőr felületét. A tanító úr a távolban úszó fehér hajót nézte távcsövével, aztán felállt és a porti fövényre ment. A vízbe vetette magét és úszni kezdett a fehér hajó felé. Mire rádöbbentünk, hogy mi történt, már mintegy harminc méterre lehetett a parttól. A hullámok úgy dobálták, mint egy magatehetetlen fatönköt. Deres feje elbukott majd előtűnt újra, egyszer egy nagy hullám taraján lovagolt, és derékig kiemelkedett a vízből, máskor meg ki sem látszott a hullámvölgy fenekéről, ahová zuhant. Mondtam, hogy még itthagyja a fogát, sóhajtott valaki... Mindannyian kimeredt szemmel néztük a tanító úr harcát az elemekkel. Másenyka ls felugrott, nagyon Ijedtnek látszott és rémülten kiabált: Jöjjön vissza, tanító úr... jöjjön ki a vízből, tanító úr ...! A fövenyre rohantunk, kézzel-lábbal hadonásztunk és ugráltunk, mint a bolondok. A deres fejű, konok öreg ránk sem nézett, úgy tette, mintha kiválóan érezné magát. Úszkál egyet, mert úgy tartja kedve. Mentőcsónak után kiabáltunk. Egyszer aztán kifelé kezdett úszni. Egy-egy hullám méterekre a part felé dobta, de amikor visszahúzódott, újra magával sodorta. Az úszó már köpködött, talán Ivott a sós tengervízből, Fuldoklott és köhögött. Másenyka sírni kezdett. Szegény tanító úr, szipogta, lám így veszik ott szegény...! Tíz percig vergődött a hullámok között, halálosan elfáradt, de kiúszott. Amikor végre homokot ért a lába, nehezen zihált, arca vörös volt az erőlködéstől, és a lábai rogyadoztak. Nem szólt senkihez, vezetni sem engedte magát, az egyik heverőhöz vánszorgott és lerogyott. Hanyattfeküdt, kezét összekulcsolta a mellén és napozott, de közben hápogott, fújt és lihegett a kimerültségtől. N

em is korholtuk már és nem kérdeztük, hogy mi az ördögnek úszott a fehér hajó felé. Úgyis hiába, gondoltuk, ő már Ilyen bolondos marad. Ki Ismerné ki magát abban a gyerekes és mégis érthetetlen vén lelkében ...?! És közben arra Is gondoltunk, hogy az életnek olyan furcsa titkai is lehetnek, amelyekhez mi még nem értünk, mert fiatalok vagyunk. Másenyka este a vacsoránál asztaltársaságának, amikor a tanító úr esztelenségeiről esett szó, állítólag azt mondta: — Bolondos ember, Igazán ... legalább csak harminc évvel lenne fiatalabb. 145 éve született IVAN TURGENYEV A XIX. SZÁZAD KÖZEPE táján ragyog fel az orosz regény fénykora. A reformvágy és forradalmiság fűtötte regénybe beleáramlik minden szellemi energia s a legnagyobb problémákat is benne törekszenek megoldani. Az írók végre felfedezik a kis embert, a szegényt, az alázatost és megalázottat, a szenvedőt: a népet. Turgenyev is ennek a kornak a gyermeke. Műve, mint a többi nagy orosz realistáé, az életből, a konkrét valóságból nőtt és sohasem vesztette szem elől az embert, a művészet alapvető elemét és értelmét. Rajta keresztül nyert az orosz Irodalom világhírt. — „Párizsban és Petrográdon egyforma türelmetlenséggel várják és élvezetettel olvassák. A realista isko" i képviselője, saját útján jár, s mint minden jó regényíró, az emberi szív tanulmányozója" — így méltatja kortársa Merimée. Tatár eredetű, előkelő földbirtokos család sarja, akit már élete első éveiben fullaszt a „Nemesi fészek" levegője. Elrettenti anyja zsarnoksága, alárendeltjeivel való erőszakos, kegyetlen bánásmódja. így korán gyűlöli meg a jobbágy rendszert. Anyja soha sem olvasta egyetlen művét sem, mert nyelvük orosz s a szegényekről szól. Első irodalmi terŕnékei versek, melyeket moszkvai és petrográdi egyetemi évei alatt írt, ahol filozófiát és történelmet tanult. Berlinben Hegel filozófiájával Ismerkedik meg. Párizsban a februári forradalom szemtanúja s nagy politikai események légkörében él. Elhatározza, hogy külföldön marad, mert az orosz önkény miatt lélegzeni s alkotni sem lehet. Megírja az élményeiből s tapasztalataiból merített Egy vadász feljegyzéseit, mely kora valóságát leplezi le. Finom, művészi eszközökkel száll síkra a társadalmi fejlődést, politikai haladást, kulturális emelkedést gátló jobbágyság eltörléséért. Anyja halála után mégis hazatér s kiadja fenti művét, amely óriási hatású irodalmi és társadalmi esemény. A kormány elbocsátja a kiadást engedélyező cenzort. Turgenyevet egy havi börtönre ítélik, s két évre birtokára száműzik. Ezután ismét külföldre menekül, hogy hazáját a távolból erőteljesebben támadhassa. Párizsban 1867-ben szoros barátságot köt a francia művészet és irodalom kiválóságaival, Flaubert, Goncourt, Zola, Maupassanttal. Az igényes Flaubert, a kis epikai formák mesterének tartja. Regényei: Rudim, Apák és fiúk, Nemesi fészek, Füst, A Szűzfőld eszmeileg mind összefüggenek. Bár természete álmodozó, eszmevilága regényes, mégis a realista esztétika felé fordul. Tükrözi és bírálja a valóságot, melynek képét nem gépiesen, hanem újjáteremtve s írói egyéniségén átformálva veri vissza. Az orosz élet néhány évtizedét mesterien, nagytudással szociológiai mérlegeléssel ábrázolja. Érzékeny az eszmei irányok s a társadalmi változások i^ánt. HŐSEI AZ OROSZ IRODALOM klasszikus alakjai mellé sorakoznak, s egy nagy korszak kulturális és szociális hullámzását éreztetik. Műveinek fő témája a szerelem. Rendkívül fontos számára a szép kultusza, mégis társadalmilag elkötelezett író. Tudja, mit kíván a közönség, az irodalomtól, s mik az időszerű problémák. Érzi, hogy a kor szatírát és komédiát vár s felfogásával már a kritikai realizmus határán jár. Az Atyák és fiúi tan a régivel szembeállítja a cselekvés felé vezető utat kereső új nemzedéket. Hőse az ifjú Bazarov természettudós, aki nem ismer el semmiféle tekintélyt: nihilista. Két alaptípus szerint formálja hőseit. Bazarov képviseli a Don-Quijote-típust. Ezek viszik előbbre az emberiséget, mert hisznek az igazságban, lelkesek, céljuk van, amiért a legnagyobb áldozatra készek, ők a tett emberei. A másik a Hamlet-típus. A töprengők, akarattalanok és cselekvésre képtelenek. Ök a „felesleges emberek". Hőseinek nagy része ebbe a kategóriába tartozik. Turgenyev pesszimizmusa érthető, hiszen az ő idejében ez a társadalmi hang, mely a „mérlegelő kor" struktúrájával függ össze. Nőalakjai eszményiek, egyszersmind valóságosak. Turgenyev a szerelem, a szenvedély alapos ismerője, elragadóan festi az ébredező érzés legfinomabb rezdüléseit. A természet szépségét lágy pasztell színekkel festi. Hajlékony, „ezüstből és selyemből szőtt" stílusa hatással volt kortársaira. „Régi veretű liberális," ez az alapja ideológiai ingadozásának. A forradalmi demokrácia eszmeisége ellen foglal állást, de sohasem haladás ellenes. Pesszimista, s mégis hisz hazája jövőjében, s változatlanul keresi az igazságot. AZ OROSZ FORRADALMI IFJÚSÁG kiáltványában sűrítve így jelzi Turgenyevre vonatkozó értékelését: Születésére úr, nevelésére és Jellemére arisztokrata, meggyőződésére reformer, aki finoman szerető szívével együttérzett a forradalmi fiatalsággal s az orosz forradalommal, sőt azt alkotása értelmével szolgálta is. BÁRKÁNY JENŰNÉ A Bűvös vadász az Operában A bratislavai Nemzeti Színház opera színpada dramaturgiájának jeles cselekedetét kell dicsérnünk, amiért a Wagner előtti romantika egyik gyöngyszemét, a „Bűvös vadász"-t újra színpadra vitte. A felújítást bemutatónak lehet számítani, mert a drezdai Opera vendégjátékától eltekintve, több évtizedes hallgatás után halhattuk újra a mű halhatatlan melódiáit. Carl Maria von Weber a német romantikus opera megalapítója s alakja. Halhatatlanságát azonban a kezdeti sikerek után az 1821-ben bemutatott Bűvös vadász jelentette. A múlt század első évtizedeiben, amikor még Berlin az olasz ízlésnek és Spontinlnek hódolt, a Bűvös vadász egy csapásra meghódította a közönséget. További művei már nem érik el a Freischütz sikerét. A Bűvös vadász a legtipikusabb romantikus opera, melyben a tiszta szerelem megfér a bűvös és hátborzongató mágia mellett. Agátha és Max szerelme győzedelmeskedik a bosszúálló Kaspar fondorkodásai fölött, s a bölcs remete igazságos ítélete — egy évi próbaidő után — egymás karjaiba CL fiCmuiCáy é%deň,e&&ég,ei Vladlslav Vančura Markéta Lazarová című műve kel életre František Vláčil rendező most készülő kétrészes filmjében. A forgatókönyvet F. PavlICek írja. Karel Kachyňa új filmje, a Magas fal egy kislány érzelmi ébredéséről szól. Másik filmje — ugyancsak Procházka forgatókönyve alapján a háború utolsó napjait örökíti meg. Címe: Egy kocsi és története. Jifí Weis új filmjének címe: Man kő. A filmben a mai emberek társadalmi és erkölcsi felelősségének iroblémáival foglalkozik. Kádár—Klos társrendezők most fe ezik be új filmjüket. A vádlottat mely L. fiaskóvá elbeszéió »böl ké szült. Űk rendezik majd az Áruház a korzón című filmet, amelyben L. Grosman forgatókönyvíró tragikus sorsot ábrázol, olyan emberét, aki a „szlovák állam" Idején nem a salát hibájából zsidó üzletet arizál. Vojtéch Jasný és Adolf Hofmeister együtt rendezi a Pipák című filmet Ehrenburg novelláiból. Az új cseh film forgatását 1965-ben fejezik be. Ivan Kríž Fiam egy napja című elbeszélését Ladislav Helge filmesíti meg. Deiung és Zelenka Ugrás a sötétségbe című művét Vladislav Delong f'lmesíti meg. jana Brejchovát Ha ezer klarinét :fmű film főszerepében látiuk viszont. Brynych úi fiimiében a Oafée Montmartré-ben is játszani fog. vezeti az Ifjú párt. A mesével szerves egységben a zenén is végigvonul ez az ellentétes hangulatpár. Weber a vadászok és a hegyekben élő emberek életének jellemzésére épp oly megkapó színeket talál, mint amilyen démonian ábrázolja az alvilág és a szellemek világát. A színház két szereposztásban hozta színre a művet. A látottak és hallottak alapján az élen a két antipólus, Alžbeta Svobodová Annuskája és a nagyon tehetségesen Induló Juraj Hrubant Kasparja áll. Svobodovának szinte testére szabták ezt a bűbájos, életvidám nőalakot. Éj ls az alkalommal s mind hangban mind játékban kiválót nyújt. Hrubant szintén közel jár a szerep szelleméhez. Hangja szépen zeng, s Ideális megszemélyesítője lesz Max vadásztáisának. Agátha és Max a második szereposztásban szerencsésebb volt. Anna Peňašková hangja végig kiegyenlítetten hangzott, alakítása azonban kissé merevnek tűnt, inkább az ábrándos, mint a szerelméért aggódó mennyasszonyt allítja elénk. Dr. Gustáv Papp hangjának ércesebb karaktere közel áll Max szólamához. A második szereposztás Agáthája — Anna Poláková — csalódást keltett. Játéka merev, hangja — mely Leonóraként oly szépen zengett — tompa és fénytelen volt. Anna Martvoiíová Annuskája mind hangban, mind játékban érdesebb a kelleténél. Andrej Kuchársky Maxjának vannak jó pillanatai, egészében azonban túl lágy és kiegyensúlyozatlan. Boris Simanovský nehezen küszködik Kaspar szólamával. A népes szereplőgárdából ki kell még emelni Ondr j Malachovský alakítását. A zenekar jó teljesítményével tűnik ki. (Gerhard Auer vezényelte.) Miroslav Fischer rendezése a tömegjelenetekben kifogásolható. A közönség élvezte Weber gyönyörű muzsikáját, s az előadás végén sokat tapsolt az új szerepben bemutatkozó kedvenceinek. Varga József SZÓ 6 * 19B

3' november 9-